Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-07 / 80. szám
4 WAPHLÖ IflW. ÁPRILIS l M. A. Szuszlov beszéde az SZKP plénumán (Folytatás a I Mairól) A kínai veoetőség engedte, hogy nagyon megromoljék a viszony Indiával, amely — mint ismeretes — nem vesz részt katonai csoportosulásokban. Ugyanakkor lényegileg tömböt alakított Pakisztánnal, a SEATO és CENTO katonai szövetségek tagjával, holott ezek a szövetségek Ázsia népednek békéjét és biztonságát fenyegetik. Kérdezzük: hogyan lehet Sarat dobálni a szocialista országokra, a kommunista pártokra. s ugyanakkor aa (gésa világ előtt hízelegve hajbókolni a pakisztáni reakciós rendszer színe előtt?” — jelentett* id Szuszba, majd rámutatott, hogy amikor a kínai vezetők 1963. júniusában hisztérikusan támadták az atomcsend egyezményt s így egy társaságba keveredtek az imperializmus legagresszívebb köreivel, még inkább leleplezték magukat, mint a békéért, a különböző rendszerű államok békés együttéléséért folyó küzdelem . ellenfeleit. A kínai vezetek eeotán megértettek, hogy elvetették a sulykot s az utóbbi időben Jr€K3SígD0d iíirt«4eíi^víajraraan ..béfkeszenető” nyiiaitkeiGaitok áradata zúdult. Sajnos minden jel arra mutat, hogy Peking céljai és szándékai nem változtak. „B&cesaearetetűk” nem más, ntimt a vHé&közivé- len lény által visszautasított és elítélt valódi nézeteik képmutató leplezése. A KKP vezetői, amikor a leszerelést iHúziómak és meg- valósíthatatlan jelszónak tartják, amely szerintük csak megzavarja a népeket, el akarják ferdíteni az SZKP és minden marxista-leninista párt vflógos álláspontját, egyúttal pedig alá kívánják ásni a leszerelés politikáját, amely az új világháború elhárításáért és a nemzetközi feszültség csökkentéséért vhaott harc fontos feltétele. „Meggyőződésünk Kertet a dolgozók forradalmi harca, az általános demokratikus mozgalom, a szocializmus növekvő hatalma s az összes békeszerető erő határozott lehetőségei rákényszeríthetík az imperialistákat, hogy akaratok ellenére számoljanak a népek leszerelési követeléseivel. Mi túszunk a néptömegek óriási lehetőségeiben — jelentette ki Szubzüov, kifejtve, hogy a „fegyver és háború nélküli világ" jelszava ösa- szefogja és tevékeny harcra sorakoztatja fel a néptömege- ket az imperialianus megrögzötten militarista körei eilen. Ez a jelszó mindem ember számára érthető, attól függetlenül, hogy milyen politikai nézeteket vall. A leszerelés a fegyverkezési hajsza megszün tetését s következésképpen az adóterhek enyhülését is jelenti. Megfelel a legszélesebb rétegek létérdekeinek. A kommunistáikon kívül számos más társadalmi eró is támogatja ezt a jelszót: „Miért mondanánk le róla, mi kommunisták? Hát nem világos, hogy ebben az esetben gyengülne a kommunistáknak a néptömegekre gyakorolt befolyása s ezzel a reakció kezére játszanánk?” A KKP vezetőségének nyilván valóan kalandor álláspontja megmutatkozik az atomfegyver kérdésében elfoglalt álláspontjában — mon dolta a továbbiakban Szusz- lov elvtáivs. — Ismeretes,' bogy a KKP vezetői kitartóan követelték: a Szovjetunió adjon nekik atombombát. Kifejezésre juttatták rendkívüli sértődöttségüket, hogy hazánk nem adta át nekik az atomfegyver mintapéldányait. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány már megmagyarázta, miért nem tartja célszerűnek, hogy segítséget nyújtson Kínának az atomfegyver előállításához. Ezután Szuszlov kifejtette, bogy ez visszahatást váltott volna ki a ntxnagttúBzf helyzetben. „A Szovjetunió atomfegyvere szilárd biztosítéka nemcsak hazánk, hanem az egész szocialista tábor, s így Kína védelmének is. Ezt a KNK vezetői is jól tudják. Ennek ellenére mindenáron igyekeztek atomfegyverhez jutni.” Csen-JI, a KKP PB tagja és a KNK h. miniszterelnöke arról szólva, Kína mindenáron elkészíti atomfegyverét, kijelentette: Kína a legtökéletesebb fegyvereket fogja előállítani, akkor is, ha nadrág nélkül marad. ...így hát kiderült, bogy se az atomfegyver, melyet a kínai vezetők „papírt! gristnek” neveznek: hőn óhajtott céljaik közé tartozik. A snocWMn országoknak a kapitalista államokkal, fenntartott kapcsolatairól szólva Szuszlov rámutatott arra a szakadékra, mely a kínai vezetők szavai és tettei között van. A Szovjetunió és a többi szocialista ország törekvése a gazdasági és más kapcsolatok rendezésére a kapitalista államokkal, köztük az USA-vtai, köztudomásúan élesen negatív visszahatást keltett Pekingijén. A kínai vezetők jobb ügyhöz méltó kitartással igyekeznek megakadályozni a szovjet-amerikai viszony javulását s úgy állítják be, mint „összeesküvést az imperialis- táikteal”. A KNK kormánya ugyanakkor lázas igyekezettel próbál kapcsolatot teremteni Angliával, Franciaországgal, Japánnal, Nyugat-Németom- szággaü és Olaszországgal Ez normális dolog, amely szervesen hozzátartozik a békés együttélés politikájához. A lényeg azonban az, hogy a kínul vezetők ügy vélik: amikor ők Ilyen tevékenységet folytatnak, az az igazi „forradalmárok” politikája. Ha más szocialista országok teszik ugyanazt, akkor az állítólag „revlzlonlzmns” és „árulás". „De menthetetlenül kudarcot vallanak a békés külpolitikánk megrágalmazására irányuló kísérletek. Pártunk tovább küzd a termonukleáris háború elhárításáért s kitartóan igyekszik megvalósítani a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének lenini politSkáját.” Mi tudjuk, hogy a béke a szo- ciaKzmus szövetségese. A békés együttélés kedvező hatással van a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődésére, a tőkés országok munkásosztályának forradalmi harcára is. Annak tagadása, hogy a legszorosabb kapcsolat van a békéért folytatott harc és a szocializmusért folytatott haar között, elárulja: a pekingi vezetők lényegében nem bíznak a néptömegek erejében. Lemondtak arról a lenini tanításról, mely Kennt a szocialista forradalom a néptömegek harcának eredménye; a kínai vezetők kizárólag a fegyveres felkelést tartják célravezetőnek mindenütt és minden körülmények között, tekintet nélkül a tömegek hangulatára, forradalmi készségére, a belső és külső helyzetre. Ennek az irányvonalnak rendkívül káros volta abban rejlik, hogy a tömegek körében végzett aprólékos és türelmes munkát, a szocialista forradalomhoz szükséges objektív és szubjektív körülmények megértésének számbavételét forradalmi frázissal, vagy pedig — ami még rosszabb — a néptől elszakadt maroknyi embercsoport kalandor váHalkozásasval cseréli fel Bárhogy igyekeznek is a KKP vezetői az ellenkezőjét bizonyítani, a kommunista mozgalomban fellángolt vita egyik legélesebb pontja nem az a dilemma, hogy „vigyük-e a forradalmat, vagy sem”, hanem az a kérdés, hogy ^milyen úton vigyük a forradalmat” Más szóval a kínai vezetők megfeledkeztek a marxista-leninista tanításnak arról a tételéről, hogy a forradalmat nem lehet meggyorsítani, vagy megrendelésre csinálni, a forradalomnak nem lehet kívülről lökést adná. Minden országban a konkrét történelmi viszonyok határozzák meg a szocializmusba való átmenet békés, vagy nem békés módszerének lehetőségét. Pártunk mindenkor megingathatatlanul követte a proletár internacionalizmus álláspontját. Ezt az utat Lenin jelölte ki és mi megmásíthatatlanul követjük — mondotta Szuszlov elvtárs. Minek varinak itt önök... tegyenek, amit akarnak, mi szembe fogunk száMmi önökkel. A kínai vezetők gy akorlatilag is hozzáfogtak, hogy külön szervezeteket hozzanak létre az ázsiai, afrikai és latinamerikai országok számára, s azokat szembeállítsák a Szak- szervezeti Világszövetséggel és más nemzetközi egyesülésekkel. Ezután Szuszflov elvtárs megállapította, hogy a kínai vezetők utolsó néhány évi gyakorlati akcióinak fényében sokkal jobban megértjük ,A keleti szél legyőzi a nyugati szelet” jelszó tényleges politikai értelmét. Ez a jelszó nem egyéb mint a kínai vezetők hegemonikus törekvéseinek ideológiai és politikai kifejezése. A keleti szél valamiféle mágikus erejét hirdető Jelszavuk nyilvánvalóan a nacionalista, sőt a faji szenvedélyek felszítása a kolonlaliz- mus ellen harcoló népek körében. Érthető, hogy a kftiai vezetők efféle terveket szőve a nemzeti felszabadító mozgalomnak a szocialista világ- rendszerrel, a nemzetközi munkásmozgalommal való szoros kapcsolatait igen komoly akadálynak tartják szándékaik megvalósításának útjában. Ezért irányt vettek arra, hogy elszakítsák az ázsiai, afrikai é® latin-amerikai országokat a Szovjet- úniótól és a többi szocialista államtól, a kapitalista országok munkásosztályától. Talán mondanunk sem kell, hogy ez a törekvés alapvetően ellenkezik az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek létfontosságú érdekeivel és mint a tények mutatják, egyre növekvő ellen állásba ütközik e népek részéről. III. A KKP vezetőinek irányvonala a nemzeti felszabadító mozgalomnak a nemzetközi munkásosztálytól való elszigetelésére A kínai vezetők céljaikra nagymértékben fel akarják használni a nemzeti felszabadító mozgalmat —fejtegette a továbbiakban Szuszlov elvtárs. így ekem ek olyan célkitűzéseket ráerőszakolni a nemzeti felszabadító mozgalomra, amely veszélyes útra taszíthatja ve- veszélybe sodorhatja Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeit, vívmányait. A kínai vezetőkre mindenekelőtt az jellemző, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják a feltételeknek ezeket az országokat jellemző változatosságát. A kommunista pártokra, minden haladó erőre egységes, sablonos harci sémákat és módszereket akarnak rákényszeríteni. A kínai KP képviselői a fegyveres harc jelszavát hirdetik meg, ami különösen helytelen a mai helyzetben, amikor sok ázsiai, afrikai, latin- amerikai országban antlim- pcrialista politikát folytató, nemzeti kormányok kerültek hatalomra. Ilyen helyzetben meghirdetni a fegyveres harc jelszavát, mint egyetemes érvényű jelszót, annyit jelent, mint: félrevezetni a nemzeti felszabadulás erőit, elvonni őket az imperializmus elleni harctól. A kínai vezetőknek a mindenütt megvalósítandó fegyveres harcra vonatkozó „balos” célkitűzései csupán arra irányuló kísérletek, hogy a kalandok útjára sodorják a felszabadult államokban a kommunistákat és demokratikus erőket. Kimutatta Szuszlov a továbbiakban, hogy a kínai vezetők a felszabadult országok történelmi távlatainak kérdésében szembehelyezkednek a kommunista mozgalom fontos tételeivel, például azzal a lenini tézissel, amely szerint lehetséges a felszabadult országok nem kapitalista fejlődése. Ez az eszme egyre tágasabb teret hódít Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeinek körében, számos ország számára pedig a gyakorlati cselekvés jelszava lett. S ez a szocializmus óriási győzelme. A kínai vezetők a fegyveres harcról puffogtatott „baloldali” frázisokon kívül mit sem tudnak mondani a felszabadult országok népeinek arra vonatkozóan, hogy milyen úton haladva hacoljanak a jobb jövőért. Lényegében nincsenek építő eszméik, amelyek segítenének a volt gyarmatok haladó erőinek harcolni a szocializmusért. A kínai vezetők felszólítják Ázsia, Afrika és Lalin-Ameri ka népeit, hogy mindenben Pekinget kövessék. Egyre világosabban kitűnik: a KKP vezetősége nyilvánvalóan ellenőrzése alá akarja vonni a nemzeti felszabadító mozgalom erőit, hogy ezek azután hegemonista tervei megvalósításának eszközei legyenek. A kínai vezetők olyan irányvonalat követnek, hogy a nemzeti felszabadító mozgalmat elszakítsák a szocialista világ- rendszertől, a nemzetközi munkásosztálytól. Ezért szórnak rágalmat az SZKP-ra, Szovjetunióra s az állami vonalon és különböző nemzetközi demokratikus szervezetek vonalán tett lépéseik elárulják, hogy az antiimperialista erők megszilárdítása helyett minden erejükkel a Szovjetunió és más szocialista országok ellen harcolnak. Így születtek Moshi- ban, az afroázsiai szolidaritási értekezleten a kínai küldött ilyen kijelentései: „Kelet-Eu- rópa országai ne avatkozzanak Afrika és Ázsia ügyeibe... Szuszlov ezután kifejtette: A nemzeti felszabadító mozgalomnak napjainkban elért hatalmas sikerei azoknak a szoros kapcsolatoknak köszönhetők, amelyek e mozgalmat a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeihez, a nemzetközi munkásosztály forradalmi mozgalmához fűzik. A Szovjetunió Kommunista Pártja, minden marxista—leninista párt . véleménye szerint a nemzeti felszabadító mozgalom korunk legfontosabb forradalmi erői közé tartozik és történelmi jelentőségű segítséget nyújt az imperializmus ellen, a békéért és a szocializmusért folytatott harcban. A nemzeti felszabadító forradalmak új történelmi viszonyok között diadalmaskodtak — mondotta Szuszlov elvtárs, hangsúlyozva, hogy az összes forradalmi erők egységében rejlik a biztosíték arra, hogy ezek az erők győzelmet arassanak az imperializmus elleni harcban. Az ázsiai, afri- aki és latin-amerikai népek alapvétő nemzeti érdekei teljes mértékben megegyeznek a szocialista közösség országainak, valamennyi ország munkásosztályának és dolgozóinak érdekeivel. Ez alkotja az imperializmus ellen harcoló forradalmi erők növekvő ösz- szefogásának objektív alapját. A szocialista államok internacionalista kötelessége keresztezi az imperialisták azon próbálkozásait, amelyekkel a felszabadult országokban visz- sza akarják állítani a gyarmati rendszert és meg akarják akadályozni, hogy a gyarmati iga lerázása után a népek megvalósíthassák nemzeti vágyaikat. A felszabadulásukért küzdő népek megsegítésére irányuló politikánk a proletárnemzetköziség magasztos elvein, a Nagy Lenin örökségén alapszik. „Üjból kijelentjük, hogy a felszabadulásukért harcoló népek továbbra Is szilárdan számíthatnak erre a támogatásra” — jelentette ki S zu szláv. Az ázsiai, afrikai és latrn- amerikai népek jói tudják, hogy a Szovjetunió tevékenyen támogatja a népek nemzeti felszabadító, igazságos háborúit elnyomóik ellen. A Szovjetunió és a többi szocialista ország minden vonalon gazdasági, politikai, sőt szükség esetén katonai segítséget nyújt a nemzeti felszabadító mozgalomnak. Szuszlov továbbiakban kifejtette: most, amikor a gazdasági önállóság kivívása, a társadalmi haladás útján az előretörés lett a felszabadult országok imperiallstaellenes harcának fő irányává, a szocialista államok bővítik a gazdasági együttműködést ezekkel az országokkal, testvéri gazdasági segítséget nyújtanak nekik. A Szovjetunió rendíthetetlenül teljesíti ezt a kötelességét. Meghaladja a három- milliárd rubelt azoknak az előnyös szovjet hiteleknek az összege, amelyeket a felszabadult országok kaptak. Hazánkban ezrével tanulnak a fiatal szuverén államokból érkezett diákok. A Szovjetunió és a többi szocialista állam gazdasági kapcsolatainak növekedése azt eredményezte, hogy megszűnt az imperialista hatalmak egyeduralmi helyzete a berendezések szállítása és a hitelek nyújtása területén. Az imperializmus kezéből sikerült kiütni a gazdasági blokád korábban oly jól bevált fegyverét. A kínai vezetők azonban megpróbálják elhitetni Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak népeivel, hogy a szocialista országok törekvése a békés gazdásági versengésre, ellentmond az ő érdekeiknek; minden módon igyekeznek befeketíteni azt a gazdasági segítséget, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista állam nyújt a gazdaságilag elmaradott országoknak, igyekeznek bizalmatlanságot kelteni e segítség céljait illetően. A felszabadult országok népei azonban már sok politikai tapasztalatra tettek szert és el tudnak már igazodni abban, hogy a valóságban mit akarnak, hová céloznak a kínai vezetők, s ezért elvetik azt a politikát, amellyel a kínai vezetők önző terveiknek akarják alárendelni őket. Nincs olyan rágalom, nincs olyan koholmány, amellyel meg lehetne zavarni a Szovjetunió és más szocialista országok népeinek növekvő barátságát a gyarmati függőség alól felszabadult országok népei vet IV. B szovjet—kínai kapcsolatokról Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány mindig nagy jelentőséget tulajdonított a Kínai Népköz- társasággal való barátság és együttműködés fejlesztésének. Pártunknak a KKP-vel és a kínai néppel fennálló kapcsolata a szó legteljesebb értelmében önzetlen és internacionalista — folytatta beszédét Szuszlov elvtárs. Hosszú éveken át segítettük a kínai dolgozókat, kommunista élcsapatukat a függetlenségért, a szocialista forradalom győzelméért vívott harcban — állapította meg Szuszlov. — A Szovjetunió segített a Kínai Népköztársaságnak rövid idő alatt felépíteni több mint kétszáz nagy ipari vállalatot. gyáregységet és objektumot, amelyek a legmodernebb berendezéssel vannak ellátva. A Szovjetunió segítségével a Kínai Népköztársaságban kialakultak egész iparágak, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak Kínában. Szuszlov ismertette, hogy a Szovjetunió segítségével felépített és újjáépített vállalatok teszik lehetővé Kínának azt, hogy évente 8,7 millió tonna öntöttvasat, nyolc egésznégytized millió tonna acélt, 32,2 millió tonna szenet és palát termeljen. A szovjet közreműködéssel létesített vállalatok adják az egész óntermelés hetven százalékát, a szintetikus gumi száz száza- létkát, a villamos energia 25— 30 százalékát, a teherautók és traktorok nyolcvan százalékát A Szovjetunió műszaki segítségével épített és védelmi célokra termelő vállalatok jelentik Kína honvédelmi iparának alapját Az 1950-től 1960-ig terjedő időszakban több mint tízezer szovjet szakember járt különböző időre szóló kiküldetésben a Kínai Népköztársaságban. 1951 és 1962 között a Szovjetunióban tanult, végzett tudományos felkészülést és gyakorlatot mintegy tízezer kínai mérnök, technikus & szakmunkás, továbbá mintegy ezer tudós. Ezalatt az idő alatt több mint tizenegy- ezer diák és aspiráns fejezte be tanulmányait szovjet felső- oktatási tanintézetekben. A szovjet—kínai együttműködés a legmagasabb fokot 1953 után érte el, amikor az SZKP Központi Bizottságának és személyesen N. Sz. Hruscsov elvtársnak a kezdeményezésére megszüntettük az országaink közötti kapcsolatokban a sztálini túsz megnyilatkozásai nyomán fellépő és az egyenjogúságot akadályozó tényezőket. A Szovjetunió kedvező feltételekkel összesen egymil- liárd 816 millió rubel összegű bosszúlejáratú hitelt adott a Kínai Népköztársaságnak. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány nagy erőfeszítéseket tett, hogy Kína a nemzetközi küzdőtéren tartósan betöltse a szocialista nagyhatalom pozícióját, rendíthetetlenül küzdött a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállításáért A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság 1950-ben barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést írt alá, s ez a szerződés fontos tényező lett nemcsak az országaink közötti sokoldalú kapcsolatok fejlesztésében, hanem Távol-Kelet békéjének megszilárdításában is. A Szovjetunió becsületesen megtartotta az ezzel a szerződéssel kapcsolatos valamennyi kötelezettségét. Valahányszor veszély fenyegette a Kínai Népköztársaság biztonságát, a Szovjetunió kijelentette, kész a végsőkig teljesíteni szövetségesi kötelességét os i. oldalon)
