Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-07 / 80. szám
t«4. Április t. MAPIO 6 M. A* SznszloT beszéde az SZKP plénumán (Folytat&s a 4. oldalról) Sajnos azonban, a Kínai Népköztársaság kormánya 1958-tól kezdve egyre gyakrabban tett különböző lépéseket, amelyek aláássák a szovjet—kínai barátságot, a nemzetközi küzdőtéren pedig ösz- sze nem egyeztetett cselekedeteivel nehézséget okozott nemcsak a Szovjetuniónak, hanem más szocialista országoknak is. Különösen romlottak a szovjet—kínai kapcsolatok azután, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői az egyes barátságtalan cselekedetekről áttértek a Szovjetunióval és más szocialista országokkal fennálló gazdasági és kulturális kapcsolataik határozott megbontására. A kínai propagandisták most majd megszakadnak abban az igyekezetükben, hogy kimutassák: Kína egyáltalán nem kapott szovjet segítséget, hanem mindössze szokásos kereskedelmi műveletek történtek a két ország között. Abban az igyekezetükben, hogy a kínai népnek még az emlékezetéből ,is kitöröljék a szovjet segítséget, attól sem riadnak vissza, hogy leverjék a szovjet gépekről és szerszámgépekről a gyári védjegyet, olyan rágalmakat hangoztassanak, hogy a Szovjetunió elavult felszereléseket szállított Kínának. Ez az eljárás bajosan fér össze a korrektség elemi fogalmával — jelentette ki Szuszlov elvtárs. Bár ezt a kínai vezetők lelkiismeretére bízzuk, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Szovjetunióval szemben emelt vádjaik szembetűnő ellentmondásokat tartalmaznak. Egyfelől azzal vádolják a Szovjetuniót, hogy csökkentette segítségét és ezzel komoly nehézségeket okozott Kína gazdaságában, . másfelől azt híresztélik, hogy a Szovjetunió segítsége nem volt hatékony, nem volt jelentős. Ha azonban elfogadjuk, hogy segítségünk „nem volt hatékony, nem volt jelentős”, akkor hogyan okozhatott károkat Kína gazdaságában « segítség beszüntetése? — Mi itt — a kínai vezetők kedvenc kifejezésével élve — az igazság és mi a hazugság? A tények azt mutatják, hogy az egyik állítás kétségkívül hazugság A Kínai Kommunista Párt vezetőinek nyíltan ellenséges cselekményeire való tekintet nélkül országunk lelkiismeretesen teljesíti korábban vállalt kötelezettségeit és most is közreműködik 80 kínai ipari vállalat építésében, a Szovjetunióban pedig továbbra is folyik kínai mérnökök, technikusok, tudósok és diákok termelési gyakorlata, illetve oktatása. A Szovjetunió testvéri módon reagált Kína 1960—61-ben támadt gazdasági nehézségeire. Amikor a Kínai Népköztársaságban különösen nagy volt az élelmiszerhiány, az SzKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány felajánlotta a Kínai Kommunista Párt vezetőségének, hogy viszonossági alapon egymillió tonna gabonát és ötszázezer tonna cukrot szállít. Ugyanakkor a Szovjetunió ötéves halasztást adott a Kínai Népköztársaságnak a kereskedelmi elszámolásból származó 288 millió rubel tartozásának törlesztésére. Ha a Szovjetunió, mint a kínai vezetők állítják, Kínához fűződő gazdasági kapcsolatainak leépítésére törekedett, akkor miért tette ezt a lépéseket. miért folytatta a segélynyújtást az ipari vállalatok építéséhez, miért tett újra meg újra javaslatokat a kölcsönösen előnyös kereskedelem és gazdasági együttműködés bővítésére? A Kínai Kommunista Part vezetői nem adnak választ eme a kérdésre. Nem is adhatnak, mert a kínai vezetők törekedtek az országaink közötti együttműködés csökkentésére. A Kínai Kommunista Párt vezetői valamiképpen igazolni próbálják a „nagy ng- rás” politikája következtében a kínai gazdaság fejlődésében támadt kudarcokat. Ezért különösen gyakran vetik tél » emberek kérdését Szakembereink kínai tartózkodásának utolsó évei egybeestek a „nagy ugrás” politikájával. Ez a politika megbontotta az arányokat a ki- j oai gazdaság fejlődésében, el- ! szakadt mindennemű techni- ! kai normától. A szovjet embe- j rek látták e politika veszélyes j következményeit. Figyelmez- j tették a kínai szerveket a technikai követelmények meg- j szegésének következményeire. | Tanácsaikat azonban senki ! sem vette figyelembe. Annak t következtében, hogy semmibe | vették a szovjet szakemberek | javaslatait és a kínai funkcionáriusok durván megszegték a technikai normákat, súlyos hibák keletkeztek, amelyek gyakran emberáldozatot is követeltek. Érthető, hogy a szovjet mérnökök és technikusok nem nézhették közömbösen ezeket a dolgokat Tiltakoztak, de mert nem hallgattak rájuk, szakembereink azt a kérelmet terjesztették elő, hogy küldjék őket vissza hazájukba. Ráadásul KWO tavaszától kezdve a kínai hatóságok kezdték „megdolgozni” a szovjet szakembereket, hangulatot próbáltak kelteni bennük az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya ellen. Ez embereinkben jogos felháborodást keltett; A szovjet kormány többször is felhívta a kínai hatóságok figyelmét 9 felháborító tényekre és állhatatosan követelte, hogy teremtsenek normális viszonyokat a szovjet szakemberek működéséhez. Válaszul azonban a kínai hatóságok még barátságtalanabbá váltak, még sértőbb magatartást tanúsítottak szakembereinkkel szemben, „maradiaknak” nevezték őket, ócsárolták a szovjet tapasztalatokat és a szovjet technikát. Fokozták a szovjet emberek megfigyelését, gyakran házkutatást tartottak náluk. Ilyen körülmények között szakembereink visszahívása volt az egyetlen kivezető út a kialakult helyzetből. Szovjet részről később ismét hivatalosan közöltük a kínai vezetőkkel, hogy ha szükségük van szakembereink technikai segítségére, akkor a szovjet kormány hajlandó megvizsgálni Kínába küldésük kérdését. A kínai vezetők egyáltalán nem válaszoltak ezekre a javaslatokra —mondotta Szuszlov, majd. rámutatott: mindenki tudja, hogy a Kínai Népköztársaság gazdasági nehézségei már a szovjet szakemberek visszahívása előtt felmerültek, a „nagy ugrás" veszedelmes kísérletei következtében. Másodszor plédig, a legnagyobb nehézségek éppen azokban a gazdasági ágakban keletkeztek, amelyekben szovjet szakemberek vagy egyáltalán nem működtek, vagy pedig számuk igen csekély volt, A tényleges okok abban rejlettek, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői gazdaságpolitikájukban semmibe vették az objektív törvény- szerűségeket Szükségesnek tartjuk azt is, j lama által megkezdett ügyet. hogy j Szentül teljesíti a nemzetközi munkásosztály, a világ minb eszéljünk a plenum előtt a szovjet—kínai határnak a kínai fél részéről történt többszöri megsértéséről. A szovjet határ 1962—1963-ban állandó jelenséggé vált, s időnként durva provokáció jellegét öltötte — mondotta Szuszlov elvtárs. A szovjet kormány azt ajánlotta, hogy folytassanak tanácskozást a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság közötti határ egyes szakaszainak pontos megvonása céljából. "Abból indultunk ki, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköz- társaság között nincsenek területi kérdések, a szovjet kínai határ a történelem folyamán alakult ki és csupán a határ egyes szakaszainak pontos megvonásáról lehet szó, ott, ahol ez szükségesnek mutatkozik. A KKP vezetői a szovjet— kínai barátság alapjait aláásva országunkban és külföldön féktelen szovjetellenes propagandát indítottak. A kínai kormány egyik nyilatkozata úgy jellemzi a Szovjetunió külpolitikáját, hogy az „a háborús erőkkel való szövetkezés politikája a békeerők elleni harcra, az imperializmussal való szövetkezés a szocializmus elleni harcra”; Mindez elejétől végig rágalmazó fantazmagória, amit teljesen világosan látnak nemcsak barátaink, hanem még ellenségeink is; den népié iránti internacionalista kötelességét. Az egyetemes népi állam következetesen harcol az imperializmus megsértése j ellen, jól biztosítja az ország védelmét és teljesíti az egész szocialista tábor védelmében reá háruló kötelességet, fejleszti testvéri együttműködését a szocialista országokkal. A kínai vezetők úgy állítják be, mintha mi lemondanánk a proletárdiktatúráról a szocializmus építésének időszakában, a kínai teoretikusok azt sem átallották kijelenteni, hogy az SZKP „teljesen félredobta a marxizmus—leniniz- mus kvitesszenciáját, a proletárdiktatúra tanát”. Szennyes, szemérmetlen hazugság! Az SZKP programjában fekete betűkkel ez áll a fehér papíron: „A Szovjetunió tapasztalata bebizonyította, hogy a népek csak szocialista forradalom és proletárdiktatúra eredményeképpen juthatnak el a szocializmusba” F. A KKP vezetőinek támadásai az SZKP programja ellen Szuszlov elvtárs a továb- 1 musból a szocializmusba vebiakban arról szólott, hogy a KKP vezetői az utóbbi időben a Szovjetunió és a többi szocialista ország belső fejlődésének kérdéseire is kiterjesz tették polémiájukat; Támadásaik központjává az SZKP programját választották, A kínai propaganda az SZKP programja elleni támadásaiban, a józan ész ellenére nem riad vissza olyan ostoba és szörnyű rágalmaktól sem, hogy pártunk programja „annak megakadályozására irányul, hogy azok a népek, amelyek már a szocializmus útjára léptek, teljesen végigvigyék forradalmukat”, sőt pártunk programjának célja „a kapitalizmus fenntartása és visszaállításáéi A kínai vezetők azért támadják az SZKP-t, mert e párt irányvonala a ncpjólét emelését célozza. A szovjet emberek életkörülményeinek javítását a kínai vezetők Jbnrzsoaziálásnak” nevezik, ax anyagi ösztönzés elve szerintük „személyes előnyök hajszolására, nyerészkedésre, haszonlesésre, a burzsoá individualizmus fokozódására vezet, kárt okoz a szocialista gazdaságnak, sőt szétzilálja azt”. Vajon e rikoltozó szólamok mögött nem az emberek élet- szükségleteinek, a szocialista társadalom elveinek és ideáljának mélységes megvetése húzódik meg? — veti fel Szuszlov s rámutat: a kínai vezetők meg sem kísérlik a szocializmus országaiban végbemenő reális folyamatok elemzését, hanem a marxizmus—leninizmus klasszikusainak műveiből vett, önkényesen kiragadott és helytelenül értelmezett idézetekkel zsonglőrködnek; Az egyik ilyen kérdés a , proletárdiktatúrával kapcsola- | tos dogmatikus állításokra ■ vonatkozik. A kínai vezetők j makacsul ismételgetik, hogy a proletárdiktatúrát „egészen a kommunista társadalom legmagasabb szakaszába való belépésig” fenn kell tartani. Szuszlov elvtárs kijelentette: Lenin, amikor rámutatott a szocialista társadalmi átalakulásért folyó hosszú és szívós harc szükségszerűségére, írt ja proletárdiktatúra egész időszakáról, mint a kapitalizzető átmenet időszákaról"; Lenin a megdöntött kizsákmányoló osztályok elnyomását tartotta a proletárdiktatúra legfontosabb feladatának; A Szovjetunió szocialista társadalma — mint ismeretes — régóta a munkások és parasztok baráti osztályaiból és a népi értelmiség társadalmi csoportjából áll. Valamcnnyiükct az alapvető érdekek közössége, a marxi —lenini ideológia és a cél: a kommunizmus felépítésének egysége fűzi egybe. Hát kicsoda ellen javasolják a kínai teoretikusok a diktatúra gyakorlását? Hová akarnak kilyukadni, hogyan kell érteni azt a követelésüket, hogy az SZKP az országon belül folytassa „az osztályharc politikáját”? Tudjuk, hová vezetett Sztálinnak az az elmélete, hogy az osztályharc a szocializmus építésében aratott sikerekkel arányosan elkerülhetetlenül kiéleződik. Ismeretes, hogy ez az elmélet alapul szolgált a szocialista törvényesség legdurvább megsértéséhez. Az SZKP végzett ezzel és soha nem tűr meg semmi ehhez hasonlót Az össznépi állam és az egész nép pártja olyan eszme, amely nem négy fal közötti elmélkedés gyümölcse, hanem amelyet az élet hozott létre, s amely tükrözi a Szovjetunióban kifejlődött szocialista társadalmi viszonyok magas érettségét Mivel a Szovjetunióban régóta felszámolták a kizsákmányoló osztályokat, a szovjet állam elvesztette a megdöntött kizsákmányoló elnyomására szolgáló szerve jellegét jelenleg az egész nép érdekeit és akaratát fejezi ki, a munkásosztály pártja pedig az egész nép pártjává vált A munkásosztály » magú vezető szerepét a szocializmus teljes és végleges győzelme után már nem a proletárdiktatúrán keresztül valósítja meg. A kínai teoretikusok azt ál- j lítják: „mindenki, aki elemi j fokon ismeri a marxizmust— j leninizmust tudja, hogy az úgynevezett egyetemes népi állam nem valami új dolog, j A burzsoázia képviselői a bur- j zsoá államot mindig egyete- I mes népi államnak, vagy nép- hatalmi államnak nevezik”; Ez aztán a nyomós érv! Ha ilyen logikát követnénk, a kommunistáknak le kellene mondaniok az olyan jelszavak megvalósításáról, mint a szabadság, egyenlőség, testvériség, demokrácia, mégpedig csupán azért, mert ezeket a jelszavakat a polgári forradalom tűzte zászlajára, majd később a hatalomra jutott burzsoázia elferdítette és ellapo- sította. Mi viszont ezzel ellentétben úgy véljük, hogy visz- sza kell adni e jelszavak valódi értelmét, át kell ültetnünk őket az életbe, ez pedig csakis a szocializmus, a kommunizmus útján lehetséges. A szovjet össznépi állam, amelyben fennmarad a munkásosztály vezető szerepe, foly tatja a proletárdiktatúra ál— jelentette ki Szuszlov elvtárs. Amikor a kínai teoretikusok támadják az SZKP programjának a proletárdiktatúra történelmi sorsára, a szovjet állam, a szovjet munkásosztály pártjának jellegére vonatkozó tételeit, figyelmen kívül hagyják a társadalmi élet új jelenségeit, makacsul nem akarják észrevenni, hogy az SZKP programjának új következtetései és tételei nem önkényesen készültek, hanem azt fejezik ki, ami az életben valóra vált Az SZKP XX. és XXII. kongresszusának irányvonalát támadva odáig jutottak, hogy kétségbe vonták pártunknak és népünknek a kommunizmus építéséhez való puszta jogát is. A szocializmus felépítésén már túljutott társadalom átmenete a kommunizmus általánosan kibontakozó építéséhez: történelmileg törvényszerű, objektíve szükséges folyamat. A szovjet nép számára ez az élet által napirendre tűzött időszerű feladat. Hogyan lehet nem észrevenni azt, hogy a kommunizmus építése a szocializmus felépítésén már túljutott országokban megfelel minden szocialista ország népe érdekeinek, korunk összes forradalmi erői érdekeinek? —vetette fel Szuszlov. Hogyan lehet tagadni, hogy a kommunizmus felé elsőként haladó ország megkönnyíti és meggyorsítja az egész szocialista világrendszer haladását a kommunizmus felé? Hiszen ennek az országnak a népei az egész emberiség számára még ki nem fürkészett utakat törnek, saját tapasztalataikkal vizsgálják meg ezeknek helyességét, kikutatják a nehézségeket, megtalálják e nehézségek elhárítására szolgáló eszközöket, kiválogatják a kommunista építőmunka legjobb formáit és módszereit. A kínai vezetők azért is támadják pártunkat, mert az kidolgozta a kommunizmus felépítésének tudományosan megalapozott tervét, XT. egész szovjet nép alkotó tevékenységének középpontjába állította a kommunizmus anyagi, műszaki alapjának megteremtését, állandóan gondoskodik minden dolgozó anyagi és kulturális életszínvonalának emeléséről. Ügy látszik, a kínai vezetőknek olyan elképzeléseik vannak a szocializmusról és a kommunizmusról, bogy a szocializmus építésének alapfeladatait meg lehet oldani „ugrások” és lovasrohamok módszerével, a haladás társadalmi, gazdasági és szellemi feltételei érettségének számbavétele nélkül, a dolgozók anyagi jóléte emelésének semmibevevésével. S ha a kínai vezetők „általános Igazság" gyanánt próbálják ránk erőszakolni saját gyakorlatukat, ha „minta” gyanánt olyan társadalmat akarnak ránktukmálni, amelyben eszményítik az erőszakot, korlátozzák a demokráciát, burjánzik a személyi kultusz, fittyethánynak a dolgozók jólétének, akkor ml kereken kimondjuk: az Ilyen „általános igazság” és az ilyen „minta” nem felel meg a szovjet népnek, s bizonyosak vagyunk abban, hogy más népeknek sem. A kínai vezetők ráléptek a szovjet—kínai barátság alu- aknázásának veszélyes útjára, s mi természetesen erélyesen elítéljük helytelen tetteiket. A kínai vezetők jelenlegi állás- foglalásai kedvezőtlenül hatnak az egész szocialista táborra és a kommunista mozgalomra. Egyszersmind roppant kárt okoznak Kínának is. Ami az SZKP-t és a Szovjetuniót illeti, mi —híven a marxi—lenini elvekhez — lankadatlan ni teljesíteni fogjuk internacionalista kötelességünket, eddig is megtettük és ezután is megteszünk minden szükséges intézkedést, hogy normaJi- záljuk a szovjet—kínai kapcsolatokat, megszilárdítsuk népeink barátságát. VI. A kínai vezetők bomlasztó tevékenysége a kommunista világmozgalomban Az utóbbi időben nagymértékben fokozódott a kínai vezetők bomlasztó tevékenysége, amely arra irányul, hogy szakadást idézzen elő egyrészt az egész kommunista világmozgalomban, másrészt egy sor marxista—leninista pártban — mondotta Szuszlov. A kínai vezetők az utóbbi napokban nyíltan bejelentették, hogy a szakadás állítólag „elkerülhetetlenné” vált. Más szavakkal most teljesen felfedték igazi céljaikat, amelyeket hosszú évek óta érlelnek a nemzetközi kommunista mozgalommal kapcsolatban. A kínai vezetők frakclós harcukban odáig jutottak, hogy megszakítják kapcsolataikat egyes marxista—leninista pártokkal, önkényesen „nemlétezőknek” nyilvánítják őket és az általuk összetákolt szakadár-csoportokat nyilvánítják „pártokká”. Hangzatosán bejelentették, hogy támogatják azokat a Írakciós szakadár-csoportokat, amelyeket ők hoztak létre számos országban, hogy azok harcoljanak a marxista—leninista pártok ellen. Ilymódon a KKP vezetősége nyíltan felelősséget vállal e csoportok szeny- nyes tevékenységéért és a testvérpártok ellen folytatott harcáért. A KKP vezetősége nyilvánvalóan olyan irányban tevékenykedik, hogy a saját égisze alatt megteremtsen valamiféle sajátos nemzetközi tömböt, és a nemzetközi kommunista mozgalom ellen folytatott fokozott harc eszközeként szembeállítsa azt a kommunista világmozgalommal. Ilymódon, bár a kínai vezetők időnként még frázisokat hangoztatnak az összefogásról és egységről, valójában egész gyakorlati tevékenységük a nemzetközi kommunista mozgalom fellazítására, szétszakítására irányul. A kommunista viíágmozgalom egysége szempontjából ma a kínai vezetők politikája és tevékenysége a fő veszély. A kínai vezetők cikkükben azt bizonygatják, hogy a kommunista mozgalom fejlődése állítólag a következő formula szerint megy végbe: „összefogás — harc, sőt esetleg szakadás — új összefogás új alapon”. A jelenlegi viszonyok között mihez vezetne a kommunista világmozgalom szétsza kadása? Világos, hogy aláásná a nemzetközi antiimpe- rialista front — a szocialista tábor, a nemzetközi munkás- mozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom, a néptömegek általános demokratikus mozgalmai — egységét. Mióta létezik a nemzetközi kommunista mozgalom, a világ reakciósai veszett erőfeszítéseket tesznek avégett, hogy szakadást idézzenek elő soraiban. Most a kínai vezetők akarják megvalósítani azt, ami az imperialista reakciónak nem sikerült. A KKP a többségi elv ellen folytatott harcában a nemzetközi kommunista mozgalom minden opportunistája és szakadárja közül elsőként vetette fel azt a tézist, hogy egy és ugyanazon országban „törvényszerű” dolog több kommunista pártnak a létezése. Ebből a megállapításból az következik, hogy az ilyen pártoknak nem annyira a (Tdjffatds a 6. oldalon'1