Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-07 / 80. szám

f IMI ÁPRILIS X taAPt-6 3 Az SZKP harca a nemzetközi kommunista mozgalom egYségéért M. A. Ssusslov beszéde as plénumán r Moszkva. (TASZSZ) M. A. Szuszlov elvtárs, a® SZKP 1994. február 14-1 plénumán előadói beszédet tartott »Az SZKP harca a nem­zetközi kommunista mozgalom egységéért” címmel. A be­széd kivonatát az alábbiakban közöljük: Szuszlov beszéde bevezető­jében vázolta a szovjet nép gazdasági sikereit. Továbbiak­ban beszélt a szocialista világ rendszer fejlődésében elért eredményekről; Hangsúlyozta: „Sikereink azonban még jelen­tősebbek lehetnének, ha nem volnának azok a súlyos ne­hézségek, amelyek a szocia­lista táborban és a komrrra- nista mozgalomban a Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadár tevékenységével kap csolatban keletkeztek.” Elemezve a Kínai KP ve­zetőségének magatartását az 1960. évi moszkvai értetkez- lettől kezdve, Szuszlov rámu­tat: a kínai vezetők nem a ke­letkezett nézeteltérések meg szüntetésére, hanem azok kiélezésére törekedtek, el­torzították és lényegében elvetették azokat az új ér­tékeléseket és következteté­seket, amelyeket a testvéri pártok kollektív erőfeszíté­sek eredményeképpen a marxizmus-leninizmns el­veinek korank feltételeihez való alkotó alkalmazásának alapján kidolgoztak. Elutasítják a Kommunista és munkáspártok közösen kidol­gozott nyilatkozatait a Kínai Kommunista Párt vezetői. Ugyanakkor a testvéri pár­toknak javasolják a maguk „25 pontját”, amelyeknek igazi értelme lényegében a követ­kező: a szocialista világrend­A második világháború óta a világban végbement gyöke­res változások, elsősorban a szocialista világrendszer kelet­kezésével és fejlődésével füg­genek össze. A szocialista kö­zösség országai a jelenkorban a fő védőbástyát jelentik min­den forradalmi erő számára, s a világbéke megbízható tá­maszai. Korunk fő tartalma s a világméretű osztályharc magva: a világszocializmus és a világimperializmus harca. Volt idő, amikor a kínai vezetők egyetértettek ezzel a fontos marxista-leninista té­tellel. De az ntóbbi időben a KKP vezetősége a szocialista rendszerrel és a kapitalista országok munkásmozgalmá­val szembeállítja a nemzeti felszabadító mozgalmat, ezt nyilvánítja az antiimperia- lista hare fő erejének s alá­aknázza a jelenkor forra­dalmi erőinek egységét „A világforradalom vttiarai­nak fő övezetét Ázsia, Afrika és Latin-Amerika kiterjedt körzetei alkotják” — jelenti ki a KKP Központi Bizott­sága. A Renmin Ribao pedig azt írja: „... Ma az ázsiai, afrikai és latinamerikai nem­zeti felszabadító forradalom a legfontosabb erő, amely köz­vetlen csapást mér az impe­rializmusra.” Ez a munkásosztály törté­nelmi szerepéről szóló mar­xista tanítás nyilvánvaló re- vjdeálása, a fejlett tőkés or­szágok munkásmozgalmának lebecsülése. Árrá pedig a szo­cialista világrendszert illeti, a kínai teoretikusok annak csu­pán az elnyomott nemzetek és népek forradalmának támoga­tásához és fejlődéséhez szük­séges „támaszpont’' szerepét szánják. Mondani sem kell, hogy ez az álláspont csak kárt okozhat mind a szocialista szer által a vflágfejlődés me­netére gyakorolt mindjobban növekvő haladás tagadása; a munkásosztálynak a tőkés or­szágokban vívott harca iránti lebecsülés; a nemzeti felsza­badító mozgalom szembeállí­tása a szocialista világrend- szerrel és a nemzetközi mun­kásmozgalommal; kalandorság a külpolitikában és a „hideg­háború” helyzetéüek fenntar­tása; szektásság és a puccsiz- mus a forradalom kérdésében; a személyi kultuszra jellemző, a kommunista mozgalom ál­tal elítélt módszerek védelme és fenntartása; a frakciós harc igazolása a kommunista mozgalomban. Az SZKP törekvéseit a ke­letkezett nézeteltérések meg­szüntetésére a kínai vezető­ség elutasította. Sajtójuk sza­kadatlanul közöl durva táma­dásokat az SZKP és más marxista-leninista pártok ei­len. Rágalmazó cikkeket külde­nek szét a világ minden tá­jára. Általános irányzatát, tá­madásainak fékeveszettségét tekintve a kínai propaganda mindinkább egyszintre kerül a reakciós imperialista körök szovjetellenes, kommunista­ellenes szerveivel. A KKP vesétől as Ideoló­giai nézeteltéréseket átvit­ték az államközi kapcsola­tokra, a szocialista orszá­gok és a kommunista pár­tok gyakorlati politikájának szférájába. randsaameR; mind a nemzeti felszabadító mozgalomnak, mind a nemzetközi' proletár- mozgalom nagy ügyének. A szocialista világrendszer srze- repének és jelentőségének: ilyesfajta felfogása nem áll összhangban a világ tényle­ges erőviszonyaival és merő­ben ellentétes a testvérpártok 1960. évi nyilatkozatának kö­vetkeztetéseivel. Szuszlov divtára hangsú­lyozza: a marxisták-Ieninlsták óriási jelentőséget tulajdonítanak a nemzeti felszabadító moz­galomnak, a világforradal­mi folyamatban azonban a szocialista országok játsszák a fő szerepet. Ez először is abban nyilvánul meg, hogy ezeknek az orszá­goknak a munkásosztálya, dolgozód sikeresen oldják meg a társadalmi problémákat, létrehozzák azt az elnyomás­tól és kizsákmányolástól men­tes új társadalmat, amelyért a népek forradalmi harcukat vívják. A szocializmus és fcommunizrnus anyagi-techni­kai bázisának megteremtésé­vel egyik csapást a másik után mérik az imperializmus­ra az anyagi termelés terüle­tén. Ezek a sikerek gyakor­latilag győzik meg a kapita­lista országok dolgozóit arról, hogy csak a szocializmus vá­gányain haladva lehet kielé­gíteni a dolgozó nép alapvető szükségleteit. Mindez forra­dalmasítja a tömegeket, hogy bekapcsolódjanak a kapitalis­ta rendszer ellen, a társadal­mi és nemzeti ' felszabadu­lásért vívott harcba. Másod­szor: a szocialista államok egyre növekvő mértékben töl­tik be ez imperializmus ag­resszív ellenforradalmi ter­veivel közvetlenül szembehe­lyezkedő erő szerepét. A továbbiakban SzuszSov Peking ma már kétségtelenül a kommunista pártok megosz­tására, a marxizmus-leniniz- mussal szemben ellenséges frakciók és csoportok létre­hozására vett irányt. Egyre világosabban látszik, hogy a KKP vezetősége az ultrafor- radalmi frázisok és jelszavak álarca alatt ádáz támadást in­dított a világszocializmus vív­mányai ellen s nem az impe­rialistákra, hanem elsősorban az SZKP-ra, s más marxista- leninista pártokra összponto­sítja a fő tüzet Céljuk az, hogy bomlasszák és megosz- szák a szocialista tábort, alá­ássák a szocialista közösség népeit összeforrasztó eszmei alapokat és szervezeti politi­kai elveket. A „kínaiasított” szocializmust a kalandor bél­és külpolitikai irányvonalat a személyi kultusz ideológiáját és gyakorlatát akarják ráeről­tetni a szocialista országokra. A KKP vezetősége azt ter­ved, hogy rákényszeríti Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeire saját ka­landor koncepcióit és mód­szereit faji alapon szembe­állítja egymással a népeket s felbomlasztja a nemzett felszabadító mozgalom és a munkásmozgalom szövetsé­gét Szuszlov elvtárs ezután mé­lyebb vizsgálat tárgyává tette: honnan ered a kínai teoreti­kusok eltévelyedése s milyen következményekkel Járhat a KKP vezetőinek szakadár te­vékenység«. divtára rámutatott, hogy a ka­pitalizmus fölött világraszóló méreteikben aratott győzelmet csak a szocialista világrend- szer, a munkásmozgalom s a nemzeti szabadságharcok kö­zös erőfeszítésével lehel ki­vívni, Hangsúlyozz» a szocialista országok tör­ténelmi küldetését előírják a társadalmi fejlődés objek­tív törvényei s azok az or­szágok, melyekben győzött a szocializmus, nemcsak a társadalmi fejlődés világító- tornyai, hanem hatalmas anyagi erőt is képviselnek. Erőt, mely az emberi tevé­kenység döntő területén: az anyagi termelésben mér vere­séget a kapitalizmusra. Ezután felvett: hogyan vé­lekedik a KKP vezetősége Le­ninnek arról a következteté­séről, hogy a szocializmus or­szágai gazdasági sikereáikikél gyakorolják a legnagyobb ha­tást a vüiágforradalom fejlő­désére? Vajon híve-e a békés gazdasági fejlődésnek? Rámu­tat, hogyan ferdítik el a kínai vezetők a lényegét, art igye­kezve bizonygatni, hogy a gazdasági verseny art jelenti: „Az elnyomott népeknek nincs szükségük harcra és forrada­lomra.” Pedig sóba egyetlen marxista-leninistának sem jut eszébe art állítani, hogy a bé­kés gazdasági verseny „pótol­ja a különböző országok né­peinek szabadságharcát”, hogy a szocializmus győzelme a gazdaság versenyben a kapi­talizmus automatikus” csőd­jét jelenti s mentesíti a népe­ket attól, hogy osztályharcot és nemzett szabadságharcot vívjanak... Peklngből ilyes­fajta koholmányokat terjesz­tenek... holott a békés gaz­dasági verseny nem kárhoz­tatja passzív várakozásra a tömegeket, hanem ellenkező­leg: felébreszti forradalmi ak- I tivitásukat. Tehát nem csupán gazdasági kérdés. Mély politi­kád értelme van: a kapitalizmust gazdasági­lag legyőzni annyit jelent, mint jelentősen megköny- nyíteni az összes forradalmi erő harcát az imperializmus ellen. A gazdasági versenyben el­érendő győzelemhez a szocia­lista országoknak együttmű­ködésük minél erőteljesebb megszilárdítására van szük­ség. Pontosan ebben az irány­ban fejlődik az SZKP és a többi testvérpárt tevékeny­sége. Ezzel szemben a kfnaá ve­zetőség az elmúlt évek folya­mán megmutatta, hogy nem érdekli a szocialista világ- rendszer egységének megszi­lárdítása. A kínai vezetőség nemcsak, hogy nem hangolta össze tevékenységét a szocia­lista közösség többi országai­val, hanem nyíltan megrendí­tette a szocialista közösség alappilléreit, összezsugorította gazdasági kapcsolatait a «ao­At SZKP egyik legfőbb fel­adatának tartja, hogy har­coljon a szocialista világ­rendszer minden eszközzel való megerősítéséért, a min­den szocialista országgal való testvéri kapcsolatok fejlesztő séért a teljes egyenjogúság és m önkéntes együttmű­ködés alapján, minden szo­cialista ország összeforrott- ságának fokozásáért, az im­perialista agresszorok elleni közös hare, as általános béke, a kommunizmus tel­jes diadala érdekében. Nagy ügyürik sorsa, n népek sorsa döntő mértékben függ a kommunista mozgalomnak a háború, a béke és a forra­dalom kérdéseiben vallott he­lyes stratégiai és taktikád irányelveitől — mondotta ez­után Szuszlov elvtárs. A nemzetközi porondon ki­alakult erőviszonyok lehetővé tették, az utóbbi évek tapasz­talatai teljes mértékben alá­támasztották a békés együtt­élés politikájának fontossá­gát. Éppen ennek a világon száz­milliók által támogatott poli­tikának következetes megva­lósításával sikerült a szocia­lista országoknak meghiúsí­tani az imperialista reakció fondorlatait a béke ellen. Nem isteni ajándék az — ál­lapította meg Szuszlov —, hogy az emberiség ma a bélke áldásait élvezi. Reális ered­ménye ez a kitartó harcnak a termanufcleájris háború ki- robbantásáit célzó kísérletek eilen. Továbbá annak, hogy a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország ereje megnö­vekedett s hogy békeharc zászlója alatt az egész haladó emberiséget tömörítő kommu­nista pártok helyes politikát folytatnak. Ezután Szosaüov Kimutatta: a kínai teoretikusok, akik kü­lönös buzgalommal támadták az SZKP XX. kongresszusának megállapításait, a testvérpár- tok moszkvai értekezletének a háború, a béke és forrada­lom kérdéseiben vallott néze­teit,- új fogáshoz folyamodva: mesterségesen elválasztják egymástól egy társadalmi fo­lyamat két jelenségét, a for­radalmi mozgalommal szem­cdalüsta országokkal, különö­sen a KGST-országokikal, első sorban a Szovjetunióval. Amikor a szocialista orszá­gok kommunista pártjai fel­számolták a személyi kultusz következményeit, lehetővé tették a testvérországok kap­csolatainak a proletámemzet- köziség lenini élve alapján történő megszilárdítását. A testvérpártok ügy fogad­ták az SZKP XX kongresz- szusának vonalát, mint a szocialista országok kapcso­latai további fejlődésének egyedül helyes lenini irány­zatát. Ez sz irányzat azonban nem tetszik a kínai vezetőknek. Minden jel arra mutat, hogy úgy szeretnének parancsol­gatni a szocialista közösség­ben, mint saját hitbizamá- nyukban, rákényszerítve más országokra saját akaratukat és diktálva azokart a feltétete­ket, amelyekkel kényük-ked- vük szerint beengedhetnék vagy „kiközösíthetnék” a szo­cializmusból az «gyes Párto­sa tell M, hogy a bé­kéért és a világháború elhá­rításáért harcol, az ellene van a forradalomnak, akadá­lyozza a forradalmi harcot. A KKP vezetői eljutottak addig az állításig, hogy a há­ború, a kapitalizmus és a szo­cializmus közötti ellentmon­dások megoldásának elfogad­ható, sőt lényegében egyedüli eszköze. Csaknem három év­tizede hangzottak el Ma« Ge­tting ilyen kijelentéseit „A háború, amelyet az emberiség döntő többsége vfr majd... híd tesz és a hídon ez emberi­ség eljut a történelmi kor­ba. .." „A világot csak puská­val tehet átépíteni”. Azóta azonban a világon gyökeres változások mentek végbe s a békeszerető erők szövetsége képes felülkerekedni az im­perializmus erőin, képes meg­akadályozni, hogy kirobbant­son egy új világháborút A kínai vezetők mindezzel nem óhajtanak törődni. Nyilván­valóan kérkednek esztelensé- gükkel, art állítják, hogy a nukleáris bomba „papfr­ttgris” semmi új elemet nem visz a háború és béke kérdé­seinek felvetésébe. A legele­mibb józan észnek is ellent­mondó efféle logika szerint Mao-Ce-Tung az 1957. évi moszkvai értekezleten meg­kísérelte bebizonyítani, hogy a szocializmusért vívott há­ború ügye a termonukleáris világháború nyomán egyene­sen nyerni fog... „ha az em­beriség fele megsemmisül a termonukleáris háborúban, még megmarad a másik fele, az imperializmus viszont tel­jesen megsemmisül, ■ az egész világon csupán szocia­lizmus lesz, s egy fél évszá­zad alatt a lakosság ismét megnövekszik...” — Hirdette ífflao Cb-Tung. Szuszlov rámutatva az fiyen kijelentések felelőtlenségére, hangsúlyozza: különösképpen veszélyes ez azért, mert olyan emberek hangoztatják, akik egy nagy szocialista állam kormánjTÚdjárnál ülnék. Le­nini idézetek kapcsán kijelen­ti: a világháború nem szük­séges a szocialista országok­nak, nincs szüksége rá a dol­gozó népnek, a világháború nem szolgálhatja a szocializ­mus győzelmét Odáig elmen­nek a kínai vezetők — inu­kat és népeket. Ezt Szuszlov elvtárs a KKP vezetőségének Jugoszláviához fűződő viszo­nyán keresztül szemléltette. A kínai teoretikusok szemet- húnyva a jugoszláviai szocia­lista építőmunfca elért ered­ményei, a békés együttélésért, a leszerelésért, nukleáris fegy verek betiltásáért, a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogai- nak helyreállításáért stb.... a többi szocialista állammal együtt folytatott küzdelme felett: art állítják, Jugoszlá­viában ma burzsoa diktatúra áll fenn s Jugoszlávia „az amerikai imperializmus ellen- forradalmi különítménye.” De rámutatott a kínai vezetők befolyására az albán kérdés kapcsán is. „Eleinte nehéz volt megérteni, milyen indo­kok mozgatták Hodzsa és Shehu szovjeteHen« cselek­ményeit Azonban egyre vilá­gosabbá ráüt, hogy az albán veaestők Idegen kottáról éne­kéinek, szó aientnl ismételve azt raritt Pekingiben femek és mondanak.* nak, u Olása KP főtitkárá­nak nincs igaza, amikor ag­gódva kijelenti, hogy termo­nukleáris háború esetén egész Olaszország elpusztul. „Hi­szen megmaradnak más né­pek — mondotta • kínai funfodanáríus — oa hnpena- lizmtn aznohnw megsemmi­sül.” TavübMH*tv*i tnaMh* a durva hamisításokkal, torzítá­sokkal foglakozott Szuszlov, mellyel PeMngben ant ámít­ják, hogy a bökte egymás mellett élte politikájában az SZKP te mte testvéri pártok abból todcdne&t U, hogy az lmpertaJirtnus természete megváltozott a némten számí­tásukat az imperialisták béke szeretetéra, humanitására építik, „kérik te könyörgik” tőlük a békék. Szuszlov kije­lenti» nem as Imperializmus válto­zott meg, hanem „osztályel­lenségeink körében mind vi­lágosabbá válik az az igaz­ság, hogy ha az Imperialists őrültek világháborút robban­tanak ki, akkor a kapitaliz­mus sorsa az lesz, hogy el- söprtk te eltemetik. Ezótán Sextertuv arról be­szélt, hogy a kínai vezetők nem elégednek meg azzal, hogy ők maguk negatív állás­pontra helyezkednek a nem­zetközi politika oly létfontos­ságú kérdéseiben, mint a le­szerelés, a termonukleáris kí­sérletek megszüntetése, a nemzetközi feszültség enyhí­tése, de azzal is próbálkoz­nak, hogy megbénítsák a vi­lágháborús veszedelem ellen küzdő többi szocialista ország erőfeszítéseit. Példaként hozta fel, hogy a Karib-tengeri válság ide­jén a KKP vezetősége sem­mit sem tett azért, hogy hoz­zájáruljon a háborús kon­fliktus elhárításához, és te­vékenyen segítse a forra­dalmi Kubát, A kínai vezetők a maguk szá­mára igyekezték hasznot húz­ni a Karib-tengeri térségben támadt válságból. Hiszen tény az, hogy a kínai kormány ép­pen a válság kellős közepén fokozta a kínai—indiai hatá­ron támadt fegyveres konflik­tust s ezzel csak súlyosbítot­ták az amúgy is bonyolult és veszélyes világhelyzetet (Pofyfafás « 4. oldaton) tatta ki Szuszlov, — hogy né­beállítják a békeharcot. A pék sorsát nsm.Tn.fbe veszik, kínai teoretikusok sémájából I Egyik felelte tadodenártus /• Két felfogás a szocialista világrendszer szerepéről II. A háború, a béke és a forradalom kérdései pt » A i >a

Next

/
Thumbnails
Contents