Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-07 / 80. szám

2 (VAmLO 1964. ÁPRILIS L Vendégeink Borsod megyében Színpompás díszszemle. (Folytatás ex 1. oldalról) gyűlésen találkoztak a dolgo­zókkal, a város lakóival. A lelkes hangulatú gyűlésen több mint tízezren vettek részt. A részvevők hosszan­tartó tapssal, nagy lelkesedés­sel köszöntötték N. Sz. Hrus- csovot, a szovjet párt- és kor­mányküldöttséget, s a magyar pórt- és állami vezetőket. Takács István, a Borsodi Vegyikombinát pártbizottságá­nak titkára nyitotta meg a gyűlést, majd Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke mondott beszédet. Kádár elvtárs köszöntve az üzemi gyűlés résztvevőit, örö­mét fejezte ki, hogy Hruscsov elvtárs és a többi kedves szov­jet barátaink társaságában lá­togathatott el a tízéves fenn­állását most ünneplő Kazinc­barcikára és szocialista ipa­runk büszkeségébe, a Borsodi Vegyikombinátba. A szocialista útra lépett magyar nép felszabadult al­kotó ereje hozta létre a hatal­mas Borsodi Hőerőművet is, amely ma már energiát szol­gáltat az ország iparának, la­kosságának, és magát Kazinc­barcikát is, amely három kis településből fejlődött s ma mór virágzó szocialista város — mondotta a továbbialtban Kádár elvtárs, majd hangsú­lyozta: A szovjet és a magyar nép baráti együttműködésének ragyogó példái ezek. Az ön­zetlen szovjet segítséget nagyra értékeli népünk. A Szovjetunió népeiben nem­csak a munkában segítő ba­rátra leltünk, hanem meg­bízható, erős fegyvertársra is, békénk védelmezőjére. Azért lehetett város Kazinc­barcikából, tízért épülhetett fel a Borsodi Hőerőmű és a Borsodi Vegyikombinát, azért emelkedhetett fel a nép a ré­gi úri Magyarország c’^yomá- sából, mert van Szovjetunió, amely az új világért harcoló népek szilárd támasza, a vi­lágbéke rendíthetetlen őre. Pártunk Központi Bizottsá­ga, kormányunk nevében még egyszer minden jót kívánok. Kívánom, hogy a vegyikombi­nát és a megye dolgozói foly­tassák új sikerekkel alkotó munkájukat szocialista ha­zánk, városuk, üzemük, csa­ládjuk, önmaguk javára. Éljen a kommunizmust épí­tő nagy szovjet nép, a szocia­lizmust építő magyar nép, és népeink megbonthatatlan, örök barátsága! (Nagy taps.) Hosszantartó, lelkes ünnep­lés közben lépett a mikrofon­hoz N. Sz. Hruscsov. Kedves Kádár János Elv­társ! Kedves Elvtársak, Bará­taim! Mi, a szovjet párt- és kor­mányküldöttség tagjai, vala­mennyien örülünk annak, hogy meglátogathattuk a Bor­sodi Vegyikombinátot, felke­reshettük új szocialista váro­sukat. Nagyon köszönöm a meleg fogadtatást, köszönöm azokat a meleg, barátságtól átfűtött szavakat, amelyekkel pár­tunkról, népünkről szóltak. Engedjék meg, hogy mi is tolmácsoljuk önöknek, e szép város lakóinak, a kombinát dicső kollektívájának a Szov­jetunió népeinek forró, testvé­ri üdvözletét. Az önök szemé­lyében a magyar vegyipari dolgozókat — annak a nép- gazdasági ágnak a dolgozóit köszöntjük — amely kima­gasló szerepre hivatott a szo­cializmus és a kommunizmus építésében. Az önök üzeme a magyar vegyipar egyik legnagyobb központja, városuk pedig az új, szocialista Magyarország jelenét és jövőjét testesíti meg. örömmel láttuk modern lakóházait, széles útjait és ut­cáit és különösen örülünk, hogy találkozhattunk a város vidám, munkában kitartó és energikus lakóival Városuk utcáin sok fiatalt láttunk. Ez érthető is, hi­szen ez a város fiatal: az új társadalmi rendszer, a szocializmus szülötte. Rövid idővel ezelőtt emlékeztek meg fennállásának tizedik évfordulójáról, s e város úgy nő, erősödik, ahogy sokasod­nak az önök országában a szocialista vívmányok. Isme­rős kép ez számunkra. A mi országunkban is sok olyan város van, amelyet a fiata­lok építettek. Elvtársak! Most mi vala­mennyien sokat építünk. A szocialista országok népei bé­kés munkával foglalkoznak. Országainknak a gazdaság és kultúra fejlesztésében elért sikerei híven mutatják, mi­lyen mélységesen hisznek a dolgozók a szocialista rend­szer fölényében. Népeinknek nem kell háború. Mély meg­győződésünk, hogy a két rend­szer békés gazdasági verse­nyében a szocialista országok új, igen nagy sikereket érnek el. A Szovjetunió Kommunista Pártja és annak Központi Bi­zottsága nagy gondot fordít az anyagi termelés állandó bővítésére és korszerűsítésére. Fejleszti a legfontosabb ipar­ágakat, amelyek segítségével gyorsan megoldható az ipari termelés emelésének, a dol­gozók jóléte növelésének fel­adata. A népgazdaság egyik leg­többet ígérő ára a vegyipar. Az elmúlt öt évben csaknem másfélszer annyit ruháztunk be ebbe az iparágba, mint amennyit a szovjet hatalom fennállásának korábbi 40 éve alatt összesen. Egyetlen más iparágunk sem fejlődött ilyen ütemben. Az említett ötéves időszak­ban 35 vegyipari üzem és több mint 200 vegyipari üzem egység kezdte meg működé­sét. Uj, hatalmas vegyipari központok születtek a Volga mentén, Baskírjában, Azer­bajdzsánban, Szibériában és Közép-Ázsiában. A hétéves terv első öt évében a vegy­ipari termékek gyártása 89 százalékkal emelkedett, mig az ipari termelés volumene 58 százalékkal nőtt — A kémia ma behatol népgazdaságunk minden ágá­ba és a szovjet emberek min­dennapi életébe is. Ez lehe­tővé teszi, hogy előre meg­adott tulajdonságú szinteti­kus anyagokkal lássuk el a termelés legfiatalabb ágait — az atomenergetikai ipart, az elektromos ipart, a sugárhaj­tású repülőgépipart Ezért úgy tervezzük, hogy 1964-től 1970-ig a vegyipari termékek gyártását több, mint háromszorosára növel­jük. Ebben az időszakban az előző hétéves tervhez képest négyszer annyi vegyipari be­rendezést állítunk elő, s körülbelül megnégyszerező­dik a műtrágyagyártás is. — E ■ tervek megvalósítása nagy anyagi ráfordításit köve­tel, de ma már abban a hely­zetben vagyunk, hogy meg tudunk birkózni ilyen felada­tokkal, annál is inkább, mert a vegyipart a többi szocialis­ta országgal, köztük a Magyar Népköztársasággal is szorosan együttműködve fejlesztjük. Nyikita Szergejevics Hrus- csav ezután néhány közvet­len szóban utalt azokra a friss benyomásokra, élmények re, amelyeket a gyár vezetői­vel, dolgozóival történt talál­kozásad és az üzemlátogatás során szerzett Hangsúlyozta: a tájékoztatókból örömmel hallotta, hogy a gyáróriás munkásgárdája, a mérnökök, a technikusok nagy figyelmet fordítanak a termelés korsze­rűsítésére. Lenint idézte, aki Nyina Jf'eirovna, N. Sz. Hruscsov felesége, valamint A. A. Gromfko, P. N. Fedoszeje. « K. F. Gyomentycva vasárnap a főváros nevezetességeivel ismerkedett. A képen: kedves vendégeink a Gellérthegyen. I azt mondta, hogy a munkás­osztálynak a politikai hatalom megragadása, a kizsákmányoló rendszer felszámolása után legfőbb feladata az Ipar, a népgazdaság fejlesztése. Ez szinte magától értetődik, mert minél jobban dolgo­zunk, annál magasabb a munka termelékenysége, s minél több értéket állítunk elő, annál szebbé, gazda­gabbá válik az élet. A továbbiakban hangoztat­ta, hogy a szocialista orszá­gokban a dolgozók szüntették meg a kizsákmányolást, s most a dolgozó embereknek kell megteremteniük azokat az anyagi értékeket is, ame­lyek további felemelkedésük­höz szükségesek. Elismeréssel beszélt arról, hogy a felszabadult magyar dolgozók az elmúlt 19 év alatt a termelés volumenét ötszö­rösére növelték. Hozzáfűzte, hogy bár ez nagyszerű ered­mény, de nem jelenti azt, hogy megelégedhetünk véle. Az Igények gyorsan nőnek, s természetes, hogy akinek egy szép ruhája van, szeretne má­sikat is, akinek kettő, az hármat stb. A növekvő igé­nyek mielőbbi kielégítése — ez a szocializmus, a kommu­nizmus építőinek célja. Ha a népi hatalom gazdasági és kulturális téren nem adna többet és jobbat az emberek­nek a kapitalista rendszernél, akkor joggal mondhatnák: minek a szocialista rendszer, hiszen nem jobb a kapitaliz­musnál. N. Sz. Hruscsov a külpoli­tikai kérdéseknél aláhúzta, hogy a fő kérdés a békés egy­más mellett élés élvének meg­valósítása. Háború nélkül akarunk él­ni, nem akarunk mások belügyeibe beavatkozni, s úgy tartjuk: a „ki kit győz le” kérdését gazdasági té­ren kell eldönteni. Meg­győződésünk, hogy az a társadalmi rendszer győze­delmeskedik, amely az anyagi és kulturális Javak nagyobb bőségét adja az embereknek. Ezért győzte le a kapitalista társadalmi rendszer a feudalizmust, s ezért győzi le a kapitaliz­must a kommunizmus. Engedjék meg —• folytatta N. Sz. Hruscsov —, hogy be­fejezésül még egyszer megkö­szönjem a testvéri fogadta­tást, s igaz szívből koszönt- sem mindannyiukat nagy nemzeti ünnepük, hazájuk felszabadulásának 19. évfor­dulója alkalmából. Éljen a magyar nép és nagy szerű vezetője, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt! Erősödjék és fejlődjék or­szágaink testvéri barátsága! Éljen a béke és a népek ba­rátsága! (Nagy taps.). Percekig zúgott a taps a szovjet párt- és kormánykül­döttség vezetőjének szavai után, majd megismétlődött, amikor Nyikita Szergejevics Hruscsov átadta a küldöttség ajándékát a gyár dolgozóinak: L^nin mellszobrát: 'Kazincbarcika dolgozói ne­vében Takács István köszönte meg Nyikita Szergejevics Hruscsov felszólalását és az ajándékot. Az Iniemacionálé elhangzá­sa után az egybegyűltek lel­kes tapsaitól kísérve Nyikita Szergejevics „doszvidanje” (viszontlátásra) köszöntéssel búcsúzott él. (Folytatás az 1. oldalról) unió Minisztertanácsának el­nöke, a szovjet párt- és kor­mányküldöttség vezetője, va­lamint P. J. Seleszt, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnöksé­gének póttagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. A díszemelvény melletti tribünökön ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kor­mánynak számos tagja, a po­litikai, a gazdasági, a kultu­rális élet sok más vezető sze­mélyisége Szintén a tribünökről te­kintették meg a díszszemlét a szovjet párt- és kormány- küldöttség tagjai. Dobi Istvánná és Kádár Já- nosné társaságában a dísz­emelvény melletti baloldali tribünön foglalt helyet Nyina Petrovna Hruscsova, N. Sz. Hruscsov felesége. Ott volt a díszszemlén a budapesti diplo­máciai képviseletek számos vezetője és tagja is. Pontosan 10 órakor kürtszó harsant, amely a díszszemle kezdetét jelezte. Felhangzott Kálazi József vezérőrnagy­nak, a díszszemle parancsno­kának vezényszava: „Dísz­szemle vigyázz! Fogadás bal­ról! Tisztelegj!” A Rákóczi induló hangjai közben a Hő­sök tere irányából ekkor ér­kezett a térre gépkocsin Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, akinek a díszszemle parancsnoka je­lentette: „Hazánk felszabadu­lásának 19. évfordulóján a Magyar Népköztársaság fegy­veres erőinek díszegységei díszszemlére felsorakoztak!” A honvédelmi miniszter ez­után köszöntötte a feszes vi- gyázzban álló egységeket. Üd­vözlő szavaira zúgó hajrá volt a válasz. Czinege La­jos vezérezredes felment a díszemelvényre, felhangzott a harsonások Kossuth-díszjele, majd a honvédelmi miniszter a mikrofonhoz lépett, meg­tartotta ünnepi beszédét. A nagy tapssal fogadott be­szédre a szemlére készen álló díszegységek háromszoros zúgó hajrával válaszoltak. Ezt kö­vetően a díszszemle egyesített zenekara eljátszotta a Him­nuszt és a Városligetben el­helyezett lövegek 15 díszössz­tüzet adtak le. Lelkes taps köszöntötte a gyalog felvonuló egységeket, amelyeknek élén, feszes vi- gyázz-menetben a néphadse­reg zeneiskolájának növendé­kei — a dobosok — haladtak. Őket a gyalog felvonuló dísz- egységek parancsnokai követ­ték. Szép látványt nyújtottak a Zrínyi Miklós Katonai Aka­démia tiszti díszegységének fegyelmezett sorai. Lelkes tapssal köszöntötte a teret övező hatalmas nézősereg a jövendő katonatiszteket, az egyesített tiszti iskola növen­dékeit is. Nagy ünneplés fogadta a Kilián György repülőtiszti is­kola hallgatóit, akik ezúttal először vonultak fel a dísz­szemlén. Hosszan zúgott a taps, amikor megjelentek a téren a határőrség, a belső karhatalom, az őket követő két lövész-diszegység, vala­mint a munkásőrség dísz­alakulatai, s nyílegyenes so­rokban, feszes vigyázz-menet- ben léptek el a tribünök előtt., A hagyományoknak megfe­lelően most is a Folyami Flot­tilla fehér galléros, sötétkék egyenruhás, fehér tányérsap­kás katonáinak sorai zárták a gyalog felvonulók menetét. Már közeledtek a gyalogo­sokat követő, s a legmoder­nebb haditechnikát felvonul­tató gépesített egységek, amikor az Ajtósi-Dürer sor irányából feltűntek a légierők kötelékei. A pompás légiparádét három, sugárhajtású bombázó nyitot­ta meg, kétoldalt egy-egy su­gárhajtású vadászgép kísére­tében. Utánuk sorra zúgtak el a tér felett a legkorszerűbb szuperszonikus, a hang sebes­ségénél is gyorsabban haladó gépek. A légierők parádéját három gépből álló kötelék zár­ta, amely a diszemelvény előtt meredeken ívelt a magasba* miközben az egész teret betöl­tötte a díszszemle közönségé­nek lelkes tapsa. Még el sem ült a tapsvihar, amikor a gépesített egységek bevezetőiként a térre érkez­tek a felderítő úszó gépkocsik — az úgynevezett kétéltűek — négyes oszlopai. Nagy taps kö­szöntötte a díszegységek pa­rancsnokságát Új színfoltja volt az idei felvonulásnak az önjáró rakétapáncéltörő dísz- egység, amelyet ezúttal elő­ször láthatott a díszszemle né­zőközönsége. Utánuk kisebb és nagyobb űrméretű ágyús és tarackos díszegységek gördül­tek végig a téren és váltották ki a nézők lelkes tapsát kitű­nő elvonulásukkal. Viharos ün­neplés közben gördült a tér­re a légvédelmi rakéta-tüzér­ség díszalakulata. A rakéta­tű zérség után a nézősereg ha­talmas tapsa közepette érkez­tek a tribünök elé a harcko- csizók, valamint az önjáró ikercsövű légvédelmi tüzérség díszegységeL Ez az alakulat zárta be a gépesített egységek pompás, látványos felvonulását. A díszegységek parancsnokai ezután felsorakoztak a dísz- emelvény talapzatán, ahol Do­bi István, Kádár János, Czine­ge Lajos, valamint a hivatalos baráti látogatáson hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke gratulált a pa­rancsnokoknak egységeik ki­váló teljesítményéhez. Eközben a téren egybegyűlt több tízezres tömeg, hogy mi­nél közelebbről láthassa és üd­vözölhesse kedves szovjet ven­dégeinket, a magyar állam­férfiakat, megindult a disz­emelvény felé, N. Sz. Hrus­csov a magyar vezetők társa­ságában az emelvény széléről a tőle megszokott derűs mo­sollyal, köszöntötte a lelkesen éljenző, tapsoló tömeget. Több­ször is hallani lehetett a fel­kiáltást: Éljen Hruscsov elv­társ, éljen Kádár elvtárs! Gra­tulálunk Kádár elvtárs a ma­gas kitüntetéshez! A rádió és a sajtó munka­társainak N. Sz. Hruscsov ki­jelentette: — Nagyon tetszett a dísz­szemle, kitűnő volt a felvo­nulás, a gyalogosoké és gépe­sített egységeké egyaránt. Nagyszerű látványt nyújtottak a tér felett elhúzó repiilőgévek. s különösen kitűnt összehan­golt repülésével a záró hár­mas, amikor a díszemelvény felett meredeken, villámgyor­san emelkedett a magasba. — Gratulálok a szemle va­lamennyi részvevőjének. Kádár János mosolyogva je­gyezte meg: a díszszemléről a véleményem megegyezik Hrus­csov elvtárséval, ebben ts egyetértünk. Ezután a jelenle­vők szűnni nem akaró tapsa, ünneplése közepette hagyta el a díszemelvényt N. Sz. Hrus­csov a magyar államférfiak társaságában. Ebéd a Hruscsov vezette szovjet párt- és kormány küldöttség tiszteletére A Kazincbarcikáról vissza­térő szovjet párt- és kormány küldöttség és a társaságukban lévő magyar államférfiak ^épkocsioszlopa a diósgyőri íárnor étterem előtt állt meg. A Hámor étteremben a Bor­sod megyed Pártbizottság és a Borsod megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága ebédet adott a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tisz­teletére. Az ebéden dr. Bodnár Fe­renc a Borsod megyei Párt- biaotteág első titkára mondott pobárfcöszöntőt, majd átnyúj­totta Nyikita Szergejevics Hruscsovnak és Kádár János­nak, valamint a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai­nak a Borsod megyeiek aján­dékát. Az ebéden N. Sz. Hrus- szov és Kádár János is po- nárköszöntőt mondott.

Next

/
Thumbnails
Contents