Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
4 niAPió m Anuus 4. 1 Távirat Lrovból Büszkék vagyunk eredményeikre Rapai Gyula és Palkó Sándor elvtársaikhoz a következő távirat érkezett Lvovból: Kedves Elvtársak! A kitüntetett Lvovi terület dolgozóinak nevében az UKP Lvov területi Bizottsága és a Lvov területi Szovjet szeretettel köszönti Önöket és Baranya megye minden dolgozóját Magyarország felszabadulása 19. évfordulójának nagy ünnepén. Nagy öröm számunkra, hogy ebből az alkalomból szép hazájukban tartózkodik az N. Sz. Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség. Meggyőződésünk, hogy ez a látogatás tovább erősíti népeink barátságát és együttműködését. Kedves Barátaink! Büszkék vagyunk a szocializmus építése során elért eredményeikre, új, nagy sikereket kívánunk további építőmunkájukban, a békéért és haladásért vívott harcban. Éljen és virágozzék a szovjet és magyar nép megbonthatatlan barátsága! U VANDENKO. S. STEFANYK. M Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Kitüntetések a felszabadulás ünnepe alkalmából A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap ülést tartott, megtárgyalta a művelődésügyi osztály jelentését a főbb népművelési feladatok megoldásáról és a községi népművelési tervek végrehajtásáról, valamint foglalkozott a dolgozók panaszainak és közérdekű bejelentéseinek intézéséről szóló előterjesztéssel. A népművelésről szóló jelentés megállapította, hogy a megye 165 községében 223 tagozaton indult meg a dolgozók általános iskolája, illetve levelező oktatása. A középiskolai esti tanulók és levelezők száma a megelőző évi 1865-ről 2142 főre emelkedett. Az alap- ismereti tanfolyamokra pedig 528 analfabétát sikerült beiskolázni. Az ismeretterjesztő előadások számában visszaesés tapasztalható. Az 1963—64-es művelődési évadra tervezett 3767 községi előadásból február végéig 1852-t valósítottak meg. Kedveltek voltak a népművelés kötetlen formái, mint például a szellemi vetélkedő, tanulmányi kirándulások, film és színházi ankétok, klub-mozgalom. A jelentést a végrehajtó bizottság megvitatta, elfogadta és a munka további fellendítésére számos határozatot hozott. Következő napirendi pontként a dolgozók panaszainak és közérdekű bejelentések intézéséről készült előterjesztés megvitatására került sor. Számos hozzászólás után a v. b. a jelentést tudomásul vette, majd Palkó Sándor elvtárs, a v. b. elnöke felhívta az apparátus figyelmét a panaszok és közérdekű bejelentések további alapos és konkrét elintézésére. Ezután különféle ügyekben döntött a végrehajtó bizottság, majd befejezte ülését. A megyei tanácson: Pénteken délután 3 órai kezdettel a megyei tanács nagytermében ünnepélyes kereteik között adtaik át a miniszteri kitüntetéseket április 4. alkalmából a megye legkiválóbb mezőgazdasági dolgozóinak. A „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” címet kapták Tárcsái Imre, a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályának főelőadója, Acs Vilmos terv- és pénzügyi csoportvezető, Gergely László a helesfaá termelőszövetkezeit főagronómusa, Tiborcz József földrendező, a pécsi járási tanács dolgozója, Botykai János a szigetvári járási tanács igazgatási csoportjának vezetője, Spiez Ferenc a gödrekeresztúri termelőszövetkezet főagronómusa, Horváth László sásdi járási főkönyvelő, Marosi Imre terv- és pénzügyi csoportvezető, a pécsváradi járási tanács mezőgazdasági osztályának dolgozója, valamint Kemény Ádám a baksai termelőszövetkezet főkönyvelője. „Kiváló Termelőszövetkezeti Tag” címmel Török Józsefet, a lippói Béke Őre Tsz főag- ronómusát tüntették ki. Barsi Mihálynak, a mohácsi járási tanács kertészeti előadóiénak pedig a „Kiváló Dolgozó” címet és oklevelet adományozták. A Gépállomások Megyei Igazgatóságán: Pénteken délután 3 órai kezdettel bensőséges ünnepségre i került sor a Gépállomások Megyei Igazgatóságán. Az üm- | A fegyveres erők népségén Lukács Antal, a gépállomások megyei igazgatója a Sorház utcai klub nagyter- kitüntetéseket adott át a gép- ®eben tartottak meg az ün- állomások legjobb dolgozói- népségét. Az elnökségben helyet foglaltak a rendőrség, a honvédség, a munkásőrség, a határőrség, a karhatalom képviselői, vezetői. A városi párt- bizottság képviseletében megjelent dr. Rugási Endre, av ' rosi pártbizottság titkára, a megyei pártbizottság képviseletében Nyéki Károly, az adminisztratív osztály vezetője. Deák János, a belügyi szervek városi és járási pártbizottsága titkárának megnyitó szavai után ünnepi beszédet dr. Mar- tinkovics Mihály őrnagy, a városi rendőrkapitányság vezetője mondott. A beszéd elhangzása után Jerabek Kálmán alezredes ismertette a belügyminiszter parancsát, amely szerint dr. Nemes Alajos alezredest, a megyei rendőrfőkapitányság vezetőjét ezredessé léptette elő. Kiváló szolgálataiért érdemérmet kapott Nyírfalvi Károly rendőr- alezredes és dr. Martinkovics Mihály rendőralezredes. Szolgálati érdemérmet kapott Vihart János rendőrőrnagy. Dr Nemes Alajos ezután számos elvtársnak jó munkájuk elismeréseként oklevelet és pénzjutalmat adott át. nak. Király József kovácsnak, a mágocsi gépállomás dolgozójának a Munlkaérdemrend bronz fokozatát adományozták. A „Gépállomás Kiváló Dolgozója” címet kaptáik a következők: Gertler Károly üzemgazdász és Balatinácz Antal a megyei igazgatóság dolgozói, Piffkó István szerelő a pécsváiradi gépállomás, Auth Henrik raktáros ugyancsak a pécsváradi gépállomás dolgozója, valamint Gergely Ferenc szerelő és Gellér László szerelő, a szigetvári gépállomás dolgozói. Az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságán: Április 4. alkalmából a Parlamentben átadták a kormány kitüntetéseket az állami gazdaságok legkiválóbb vezetőinek és dolgozóinak. A Munkaérdemrend arany fokozatát adományozták Kisjakab Lajosnak, a Bólyi Állami Gazdaság igazgatójának. A Munkaérdemrend ezüst fokozatát kapta meg dr. Török Gyula főállatorvos, az Állami Gazdaságok Baranya megyei Igazgatóságának dolgozója. Gellér B. Miklós elvtársat, a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat igazgatóját a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Mumfcaórdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. Lottósorsolás Sellyén A színpadon asztal, rajta műanyagból készült gömb, mellette balra a vörös félgolyók, mindegyikben egy-egy szám: 1-től 90-ig. Bár még tart a divatbemutató, az izgalom már a lottószámoknak szól. Vég re megjelennek a vendégek, a sorsolási bizottság tagjai, majd Vittek József, a Sportfogadási és Lottóigazgatóság meg bízottja, a sorsolási bizottság elnöke lép a mikrofon elé. A játékszabályokat ismer teti és bejelenti, hogy a sorsoláson állami közjegyző is részt vesz. — Azoknak pedig, akiknek belépési számát kihúzzuk, jöjjenek fel — mondja. Két nő és három férfi foglal helyet a színpadon, majd meg kapják az igazgatóság ajándékát: egy- egy Lottó-babát. Ezután a bizottsági tagokkal ellenőrzik, megvan-e mind a 90 szám. — Felkérem Mészáros Józsefnét, húzza ki az első számot. Még egyszer forgassa meg! Úgy, köszönöm. — A fiatalasz- szony kiveszi, szétnyitja a golyót, majd a nézők felé mutatja a számot: 21. A következő húzót Nagy Jánost így biztatják az emberek: — Még egyszer, visz sza is tekerd, jó mélyről vedd ki, bal kézzel! A fiatalember híven teljesíti a kéréseket és kihúzza az 1-est — Ez is van nekünk, jaj, mindjárt rosszul leszek! — kiált fel egy asszony örömében. A harmadik számot, a 41-et Hirt János húzta ki, a negyediket, a 20-ast Tanner Erika. Az ötödik számnál azonban az izgalom a tetőfokra hágott: a kerékforgatás, a golyó kiválasztása simán ment, de amikor arra került sor, hogy megnézzék, minden tudományuk csődöt mondott. A golyó csa varja ugyanis beragadt, s csak késsel lehetett jó ötperces munkával felfeszíteni. Végtére azonban mindenki megtudhatta, mi az ötödik szám, amit Bencs József húzott ki. A 9- es volt. Kéttalálatú szelvények jócskán vannak, hármas is jelentkezett a sellyei kultúrházban. S akinek nem hozott szerencsét a sorsolás, szerencsét hozott a Lottó-nap többi mű- sorszáma: Péter Gizi és ifjú Latabár Kálmán szereplése, a MÉSZÖV divatbemu tatója, a könyvsorsolás. A televízió műsora UN. április 4-én, atom! 9,50: A katonai díszszemle közvetítése hazánk felszabadulásának 19. évfordulóján. Kb.: 10,40: A Magyar Rádió és Televízió gyermekkara énekel. 11.00: Ml újság a Futrinka utcában? 15.25: U. Dózsa—Vasás bajnoki labdarúgómérkőzés közvetítése a Népstadionból. Riporter: Vitray Tamás. 18.10: A Tenkes kapitánya. Ifjúsági tv-filmsorozat. IS. Csattan az ostor. 18.40: Az arany csillag kulcsai. Kisfilm Dunaújvárosról. 19.00: Költészet. ..Föltámadott a tenger” 19.30: Tv-hír- adó. 19.50: Az idegen ember. Tv- film. 20.45: Nem az én színpadom... Kulturális kabaré. Kb. 22.45: Tv-híradó. — 2. kiadás. 1964. április 7-én, vasárnap 10.00: A Tenkes kapitánya IS. Csattan az ostor (ism.) 10.30: Kisfilmek kicsinyeknek: 1. Mostoha történet. 2. Az aranyásó. 3. A kecskegida. 10.55: Bp.—Honvéd—Tatabánya, bajnoki lahda- rúgómérkőzés közvetítése Kispestről. Riporter: Vitray Tamás. A szünetben: A Magyar Hirdető műsora. 12,50: A bemutató mozik műsorából. 18,25: A kisfilmek kedvelőinek: 1. Játszanak az állatkák. Csehszlovák kisfilm 2. A békaemberek. — NSZK-film. 18.50: Utazás a föld körül. Kanada. Rinorter: Fekete Sándor. 19.20: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 19.50: Kérdezni könnyű? Vasárnapi társasjáték a stúdióban. 20.30: „Nagy siker volt.” Bátor emberek. Magyarul beszélő szovjet film. 22.05: Telesport. 22.25: Tv-híradó — 2. kiadás. Ujjé, a ligetben... ... nagyszerű. A pécsiek kedven* szórakozóhelye pénteken délután ismét kaput nyitott a látogatók előtt. Jelenleg harmincnégy új játék üzemel a Vidám Parkban, közöttük hat vadonatúj, amelyek bizonyára hamarosan gyereknek és felnőttnek egyaránt sok szórakozást, sok kellemes órát szereznek. ÜNNEPI — Mondtam már, riport. Telefonálok az építőknek. A személyzetis biztosan ismer néhány rendes embert, akiről lehetne írni. Ünnepi riport, tudja — háború előtt és után, sorsok... — írja meg a Dömötör Vendelt! Azt ott, a söntés előtt. Fekete ruhában, háromdeci vörösborral... Azt persze! A keze alatt voltam inas. — Nem lehet. A személyzetis mond majd néhány nevet, biztosan akad közöttük... — Dömötör Vendel... Hm, legalább lakatos volt a vagongyárban ... Emlékszem, 48- ban leszóltak a szereidébe, hogy ki kellene nyitni egy páncélszekrényt. „Na, gyerek, pakold össze a szerszámokat!” — mondta az öreg, aztán átöltözött. A volt Hill- bert palotához mentünk. Nagy izgalomban voltak ott, mert azt hitték arany van a páncélszekrényben. Az öreg csak legyintett: „Nem lesz ebben semmi”. „Nyissa csak ki, Dömötör úr, megfizetjük amibe kerül”. „Négyszáz” — mondta az öreg, és mindenkinek leesett az álla. De megfizették, mert rongálás nélkül egyedül az öreg vállalta a felnyitását. Mindenkit kiküldött, engem meg az ajtóhoz állított, hogy vigyázzak, be ne nyissanak. Főleg persze azért, hogy én se lássam, mit csinál. Ezek az öregek nagyon vigyáztak arra, amit Svájcban megtanultak. Jó húsz percig matatott vele, aztán felpattant. A szerszámos ládához persze hozzá sem nyúlt. Iratok voltak a szekrényben. Lehet, hogy fontos iratok, a fene sem tudja. — Mit keresett az öreg Svájcban? — Dolgozott. Tíz évig élt Nyugaton, mert megharagudott a feleségére. Akkoriban Pestre járt dolgozni, és csak szombaton került haza a családhoz. Egy idő után feltűnt neki, hogy tele van a lakás piperecikkekkel. És egyre több lett. Szagos szappan, kölni, krémek... És hétről hétre több lett a szagos szappan. Dömötör gyanút fogott és utánajárt a dolognak. Kiderült, hogy a felesége összeszűrte a levet egy utazó ügynökkel. Az hordta neki a vacakokat. Dömötör megmér- gedt és vonatra ölt. Hat évig dolgozott Párizsban, négy évig Svájcban, aztán hazajött... — És hogyan került Pécsre? — Van itt valakije, most már nyugdíjas. Vendel bácsi! Üljön le ... RIPORT — Dömötör Vendel vagyok. — Dömötör bácsi, miért jött maga haza Svájcból, rosszul ment talán? — Hogy ment volna rosz- szul? Egy magyar lakatosnak? De itthon mégiscsak más. Szépen elterveztem. Eleget fölszedtem, gondoltam szép kényelmesen elreszelgetek itthon ... De jött a háború, behívtak katonának és tűzszerész lettem. — Akkor maga a háború alatt is jól keresett... Ismerek valakit itt, az berepülő pilóta volt a győri repülőgép- gyárban. Kétszáz pengőt kapott minden felszállásért. — Hát, pénz az volt. Bementünk a kantinba és tele ettük magunkat csokoládéval Csak soha nem tudtam, hogy két perc múlva még élek-e? Emlékszem, a gyárat minden másnap körülszórtók, aztán mindig akadt egy-két bomba, amely nem robbant feL Az őrség lezárta a területet, mi pedig szépen odamentünk a gödörhöz. Három napig tartott sokszor, míg körülástuk a bombát. Amikor elmentem az őrök mellett, láttam, hogy milyen sápodtak és remegnek. „Na, vigyáztok a Julikéra?” — mondogattam nekik, mert a bombákat mindig elkereszteltük. Aztán odnhasaltam melléje, és egyet- kettőt csavartam rajt... Többet nem. Abba kellett hagynom, mert amikor másodszor odanyúltam, már megremegett a kezem. Felálltam és elindultam a kantinba. Amikor elmentem az őrök mellett, rájuk nevettem. De hiába nevettem. A katonák látták az arcomon, hogy egy fityinget sem ér a nevetésem. Végigsimitottam az arcomon és éreztem, hogy csurom víz. — Háború után aztán visz- szamentem a vagongyárba re- szelgetni. Negyed részét sem kerestem, mint tűzszerész koromban, de hogy mennyivel többet ért az a kevés pénz... Ezt ti nem is tudjátok elképzelni. A nyugalmat nem lehet megfizetni. Én meg nyugodt voltam, csaknem boldog... Néha álmomban még megjelennek a bombák, és jól látom a sápadt őröket is, de ilyenkor szerencsére mindig fölébredek. — Na, ugye, lehetne erről írni? — Lehetne... K öszönök, felállók. Kint igazi tavaszi verőfény. Autóbusz persze nem jön, gyalog indulok befelé. A Szipotí íif ’i'-’1 ’---T.-i-n-}!? a kotrógépek, dömperek, óriásdaruk, s az emberek csak a gépek bokájáig érnek. A panelsor végén kinőttek a legújabb házak is. A gépek, mint az értelmes vadállatok szájukba kapnak egy-egy betondarabot és játékosan megló- bálják, mintha át akarnák hajítani a hegyek felett... De nem, ezek szelíd gépek, engedelmes gépek, okos gépek. Mindent a helyére tesznek, és minden összhangban van. Közelebb megyek és végre látok egy embert, aki intézkedik és a gépeknek megmondja, hogy merre menjenek. — Kicsoda maga itt? — Egy szakállas, mérges ember, akinek nincs ideje magával dumálgatni — válaszolja és gyorsan otthagy. Tényleg szakállas. Magas, csontos arcú. Van bent valami a Steinbeck által megrajzolt vén huncutokból, de lényegében olyan kemény, farmer-típus. Érdemes lenne ezekről egyszer írni. Erről is, meg Dömötör Vendelről is. Vendel bácsi bombáiról, és arról a szappanos pasasról, aki miatt olyan alaposan megtanulta a szakmát. Most persze nem lehet, mert ünnepi riportot kell írni, de majd, egyszer... öt percig faggatom ezt a szakállast, aztán telefonálok valahonnan a személyzetisnek... — Mi a fenének mérgelődik maga, főszakállas!? — Blokkos. — Micsoda? — Blokkos vagyok. Ez a kotró tartozik hozzám, meg a dömperek. Én igazolom a munkájukat. Ha fordul egyet, kap egy blokkot. Nem lehet ám itt bámészkodni. A múltkor is valakinek igazoltam öt fordulót, az meg beírt eléje egy egyest, és mindjárt 15 lett. Engem meg... Hát így van. — Jöjjön, iszunk egy pohár sört abban a kocsmában. — Még csak éppen e\ hiányzana. Valaki jöjjön Iá a vállalattól, s a Takács Jer zsef meg éppen kocsmázik Hát maga jól adja, az biztos. — Melyik vállalathoz tartóz nak? — A BM. Építőiparihoz . .. Szép vállalat, jó vállalat. Éppen az előbb mondta valaki, hogy nyereségrészesedés az idén sem lesz ... — Rossz lehet magának itt... — Nekem? Ilyen jó dolgom még soha életemben sem volt... Még az Erzsébet híd építésénél sem, pedig ott aztán kerestünk. Most emelték fel az órabéremet, itt a papír, nézze csak. 6 forint 10-et kapok elsejétől. Túlóra, mifene... Szóval jól megvagyok, csak az a rohadt utazás ne lenne... 140 oda, 140 vissza, minden héten. — Hová 140? — Mesztegnyőre. Ott a családom. — Katona volt7 i
