Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

Éljen április 4hasúnk felszabadulásának ünnepe! Egyesítsük erőnket a szocializmus teljes felépítésére! AI MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LÁPJA Koszorúzás Pécsett a szovjet hősök emlékművénél Díszünnepség az Operaházban XXI. ÉVFOLYAM ARA 80 FILLÉR 79. SZÁM Hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa pénteken este diszünnep- séget rendezett a Magyar Állami Operaház­ban. Az Operaház gyönyörűen feldíszített szín­padán az elnökségben foglalt helyet Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér La­jos, Fot-k Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyu­la, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az SZKP Politikai Bizottsá­gának tagjai. Az elnökségben foglalt helyet N. Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője, s a kül­döttség tagjai. Az ünnepség részvevőinek soraiban ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, az El­nöki Tanácsnak és a Minisztertanácsnak szá­mos tagja, a politikai, a gazdasági és a kultu­rális élet sok más vezető személyisége. Részt vett a díszünnepségen Dobi Istvánné és Kádár Jánosné társaságában Nyina Pet­rovna, N. Sz. Hruscsov felesége. Jelen volt az ünnepségen a budapesti dip­lomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg az ünnep­séget Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke mondott ünnepi beszédet Kádár János ünnepi beszéde Tisztelt Elvtársak! Kedves Elvtársnők, Barátaink! Legnagyobb nemzeti ünne­pünk előestéjén, felszabadu­lásunk 19. évfordulója alkal­mából pártunk Központi Bi­zottsága és kormányunk ne­vében szívből, forrón köszön­tőm ünnepi gyűlésünk min­den résztvevőjét. Köszöntőm ezen a napon minden magyar város, falu és tanya dolgos népét, valamennyi honfitár­sunkat, köszöntőm a szocia­lizmust építő egész magyar népet. Április negyediké annak a napnak évfordulója, amelyen a felszabadító szovjet hadse­reg kiűzte hazánk területéről az utolsó hitlerfasiszta meg­szállót is. örömünnep ez minden hazánkfia számára, mert ezen a napon lett né­pünk igazán szabad, ezen a napon nyertük vissza nem­zeti függetlenségünket és nyílt meg népünk előtt a tár­sadalmi felszabadulás útja, a szocialista fejlődés lehetősé­ge — mondotta bevezetőben Kádár elvtárs. — E nap je­lentőségét méltatva rámuta­tott: A magyar nép számára nemcsak a háború ért véget 1945. április negyedikén. Ez­zel a nappal új korszak is kezdődött történelmében: a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás kora. Az előző társadalmi rendszer ön­magát ítélte halálra. A ma­gyar tőkés és földbirtokos osztály megbukott, mert nem tudott mást csak kizsákmá­nyolni, pusztulásba vinni, el­árulni és eladni a népet, a hazát, a függetlenséget. Uralmuk utolsó negyedév­százados korszaka vérben, el­lenforradalomban és fehér­terrorban fogant; a legreak­ciósabb erőkkel, a hitleri né­met fasisztákkal kötött szö­vetséggel, majd azok oldalán vívott rablóháborúval folyta­tódott és szükségszerűen gya­lázatba, német megszállásba, nyilas rémuralomba torkol­lott. Ennek a rendszernek az útja nyílegyenesen vezetett az elkerülhetetlen pusztulásba. A második világháború ki­menetele is megmutatta, mek­kora történelmi változást ho­zott az emberiség életében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Mivel a máso­dik világháború idején már létezett egy szocialista nagy­hatalom, ez a háború nem egyszerűen imperialista or­szágok egymás elleni küzdel­me volt és már nem lehetett csak egyszerűen harc a világ újrafelosztásáért a nyugati hatalmak és a fasiszta tömb között. Ebben a háborúban, amely antifasiszta, demokra­tikus jelleget öltött, a Szov­jetunió vált a fasiszta blokk elleni felszabadító harc ve­zető erejévé. Eredménye a vi­láguralomra törő fasiszta erők megsemmisítő veresége, s az lett, hogy az imperializmus meggyengült, a népek szabad­ságharca fokozódott, új füg­getlen államok születtek, s a függetlenné vált népek közül sok a szocializmus útjára lé­pett. A hitlerfasiszta iga alól felszabadult magyar nép is kivívta saját hatalmát, s lét­rejött a szocialista alapokon nyugvó Magyar Népköztársa­ság. Magyarországon már ko­rábban is győzött egyszer a nép. De az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság elbukott, mert fennmaradásának nem kedveztek a történelmi körül­mények. A felszabadulással újból lehetővé vált, hogy a nép maga döntsön sorsáról. Az volt a kérdés, akar-e, tud-e élni a nép ezzel a le­hetőséggel; lesz-e a felszaba­dulás után porondra lépő új politikai erők, pártok között olyan, amely utat tud mutat­ni, világos célt tud adni a nép­nek. A megalakuló demokratikus pártok között újból a nyil­vánosság elé léphetett az a párt is, mely negyedszázadon át csak a föld alatt és ezer veszély közepette hirdethette az igazságot: a Magyar Kom­munista Párt. Ezt a pártot üldözték, számos tagja már­tírhalált halt, de makulátla­nul lépett a nép elé, mert so­hasem cimboráit annak ellen­ségeivel. Üldözve, a föld alá szorítva sem nézte némán, tétlenül, ölhetett kézzel az or­Pénteken délután, hazánk felszabadulásának tizenkilen­cedik évfordulója alkalmával koszorúzási ünnepség kereté­ben emlékeztek Pécs város dolgozói azokra a szovjet hő­sökre, akik életüket áldozták tizenkilenc évvel ezelőtt né­pünk szabadságáért. Az ünnepségen resztvettek a megyei és városi párt-, ál­lami és tömegszervezetek ve­zetői, a fegyveres testületek parancsnoki kara, az üzemek, intézmények dolgozói és a ta­nuló ifjúság képviselői. A fegyveres testületek tag­jainak képviseletében díszszá­zad tisztelgett a hősi emlékmű előtt, a szovjet és a magyar Himnusz dallamai közben pe­dig egy üteg össztüzei szólal­tak meg, idézve a hősi harcok emlékét. A Himnuszok elhangzása után a megyei és városi párt- bizottság koszorúját Rapai Gyula elvtárs a megyei, és Ambrus Jenő elvtárs a váro­si pártbizottság első titkára helyezte el az emlékműnél. A megyei és városi tanács nevé­Foto: Motil Emil ben Palkó Sándor elvtárs, a megyei, és Kőröst Lajos elv1’- társ a Pécs városi Tanács el­nöke koszorú zott. A Hazafias Népfront, a fegyveres testüle­tek, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, az MSZBT és a KISZ koszorúinak elhelyezése után az üzemek, intézmények dol­gozóinak képviseletében részt vevők helyezték el az emléke­zés és hála virágait az em­lékmű talapzatán. A koszorúzási ünnepség az Intemacionálé hangjaival ért véget. szág függetlenségének nyílt eladását, a fasiszta, szovjet­ellenes háborúhoz való csat­lakozást, az illegalitásban is szervezte és vezette a harcot, tömörítette a demokratikus és hazafias erőket A kommunista párt a fel­szabadulás után, a 25 éves el­lenforradalom, a háború, a nyilas világ után joggal hir­dethette, hogy nincs többé visszaút a kapitalizmus felé. nincs helye többé alkunak, félmegoldásnak. Meg kell sza­badulni attól a társadalmi rendtől, amely annyi szenve­dést hozott. Megváltozott erőviszonyok Az egyesült népi erők ki­vívják a proletárdiktatúrát, a munkásosztály és annak párt­ja hosszú harc után átvette a politikai vezetést. A győztes proletárdiktatúra folytatójává lett minden jó nemzeti ügy­nek. Sorra megoldotta az év­századok óta megoldatlan tör­ténelmi kérdéseket és így lett a proletárdiktatúra győzelme a földért, a kenyérért és a szabadságért vívott évszáza­dos harcok betetőzése. A fel- szabadulás végleg lezárja a magyar nép számára a nem­zeti és a társadalmi elnyoma­tás századait és új fejezetet nyit történelmében: a szocia­lizmus korának fejezetét. Ezért legnagyobb ünnepünk április negyediké. Tisztelt ünneplő közönség! Közel két évtizede, hogy népünk felszabadult. Törté­nelmileg nem hosszú idő ez a 19 év. Ez azonban olyan 19 esztendő volt, amelv alatt a világon is és Magyarorszá­gon is óriási események tör­téntek, az egész világ átfor­málódott. Kialakult a 14 or­szágból álló, a föld területé­nek egynegyedére, Európára, Ázsiára és Latin-Amerikára kiterjedő szocialista világ- rendszer. A szocialista forra­dalom úttörője, a világ első szocialista országa, a hatal­mas Szovjetunió már a kom­munizmus építésével mutatja a példát és az utat az embe­riségnek. A világon merőben új erő­viszonyok alakultak ki. Míg azelőtt századokon át gátta- lanul szedhette áldozatait a háború és nem állott elhárít­hatatlan akadály a kizsákmá­nyolok és a gyarmatosítók előtt, ma — az emberiség tör­ténelmében először — túl­súlyban vannak a világon a béke, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás erői. Ma már arról beszélhetünk, hogy a béke, a nemzeti füg­getlenség és a társadalmi ha­ladás erői, ha összefognak és jól harcolnak, elháríthatják az emberiség feje fölül a vi­lágháború veszélyét. A szocialista világrendszer kialakulásának és az erőviszo­nyok megváltozásának hatá­sára széthullott az imperializ­mus gyarmati rendszere és ma fiatal, független országokból álló új Ázsiát és Afrikát lá­tunk magunk előtt. E majdnem két évtizedben valóságos forradalom zajlott le a technikában és az em­beri elme szinte mindennap új csodákat tesz. Ember al­kotta égitestek és emberrel a fedélzetükön űrhajók röpköd­nek a világűrben. A nagysze­rű ebben az, hogy miként a társadalmi haladásban, a vi­lágűr meghódításában is a Szovjetunió az úttörő: vitat­hatatlan elsőbbséget szerzett a rakétatechnikában, az űr­hajózásban és a tudomány sok más, korunkban igen fon­tos ágazatában. És végül, de nem utolsósor­ban e majdnem húsz év alatt korunk uralkodó gondolatává lett a szocializmus. A népek rokonszenwel tekintenek a szocialista országokra, követ­ni akarják példájukat és mind több fiatal, független ország kormánya vallja prog­ramjaként a szocializmust. Óriási, szinte felmérhetetlen változások ezek. Ez alatt az idő alatt a mun­kásosztály vezette magyar dolgozó nép sikerrel megvív­ta harcát a hatalomért. Erre az időre esnek a szocialista átalakulás és építés első évei. A nép kezébe kerülnek a ter­melési eszközök. Létrejön a szocialista ipar, a szocialista bankrendszer, bel- és külke­reskedelem. Megszületik a Magyar Népköztársaság és lét­rejönnek a tanácsok. Kiala­kult a proletárdiktatúra ál­lamapparátusa és új emberek kerülnek a hivatalokba. Meg­indul a kultúrforradalom, a nép addig minden művelő­désből kirekesztett nagy tö­megei végre eljutnak a közép- és főiskolákba; megtöltik a színházakat, a mozikat és a hangversenytermeket és meg­ismerkednek a kultúra szép­ségeivel. Meghozza első eredményeit a szocialista tervgazdálkodás, a szocialista iparosítás. Lelke­sedés, forradalmi tűz^ls sike­rek jellemzik ezeket az első éveket, mindnyájunkban lo­bog a hit és a tettvágy. Az úton azonban hibák és tragé­diák is várnak ránk. A hibán okozta csalódások miatt ta­lajra talál az ellenséges pro­paganda és réseket talál né­pünk egységén az ellenséges aknamunka. így válik lehet­ségessé, hogy a volt uralko­dó osztályok külföldi támo­gatással még egyszer ellen- forradalommal próbálkoznak, még egy kísérletet tegyenek hatalmuk visszaszerzésére. De 1919 augusztusa nem ismétlőd­hetett meg többé, mert meg­változott a világ, a szocializ­mus javára változtak meg az erőviszonyok. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Elvtársak’ Immár majdnem nyolc éve, hogy békés, nyugodt, egyen­letes építőmunka folyik az országban. Történelmünk szá­zadai során osztályelnyomás, háború, nyomor, nélkülözés fFolytatás a 2. oldalon) 1964. Április 4. SZOMBAT i i

Next

/
Thumbnails
Contents