Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-23 / 94. szám
im. Április sl NAPlO 5 Szakköri tabló Négyezer szakköri tag falun — Sokoldalúság, ötletesség, szorgalmas munka Az I. országos kam ara kórusfesztiválról Színnel telítik falusi műve- [ és több községben igyekeznek lődési otthonaink életét a | átmenteni a múltból a helyi szakkörök. Kevés olyan község van Baranyában, ahol ne találkozna velük a falujáró. Hogy mennyire sokrétű az emberek érdeklődési köre, arra bizonyság többek között az is, hogy a megyében 198 szakkörben közel 4000 falusi ember képezi magát. Legnépszerűbbek az asszonyokat foglalkoztató dlszí tőritűvésaeti körök, s az utóbbi időben nagy fejlődésnek indult honiismereti és fotoszakkörök. Kézimunkázó asszonyok Nem is képzelné a kívülálló, hogy egy díszítőművészeti kőiben milyen sokoldalúan foglalkoztatják a tagokat. s milyen komoly hasznot jelent a résztvevőknek. A siklósi körben például a foglalkozásokat rendszeresen látogató 25 asszony nem csupán a művészi kézimunkázást sajátítja el, hanem a foglalkozások alatt s azt követően előadásokat hallgat, diafilme- ket néz. A nőtanács még kozmetikust is hozatott az egyik összejövetelükre, aki ott gyakorlati bemutatót tartott. Közös kirándulást is tettek Si- kondára. A jó vezetés és kollektiv szellem eredménye volt az a nyolc környező községben szervezett vándorkiállításuk, melynek eredményéként azokon a helyeken is kedvet kaptak az asszonyok a szakkör alakítására. A sásdi járásán 28 díszítőművészeti körben több, mint 2000 asszonyt foglalkoztatnak, s az anyagot számukra központilag szerzik be. A sásdi kör nemcsak jólsi'került kiállításokkal dicsekedhet, — társas összejöveteleik, batyubáljaik legalább olyan sikeresek, mint horgolásaik hímzéseik. A szigetváriak kézimunkáit már Pécsett is ismerik, s há így Háládnak tovább, Szilágy, Harkány, Villány és még egy sereg község díszítőművészei is ismertek lesznek Baranyában. YailaP a múltat A honismereti körök tevékenysége főként 1963 óta kapott szárnyakat Mind több * 1 * * * 5 népművészet kincseit, régmúlt korok tárgyi és szellemi értékeit. Mintegy 30 körben folyik rendszeres gyűjtőmunka, nagy részük rendkívül értékes anyaggal vesz részt a megyei és országos néprajzi gyűjtő- pályázatom. Sokhelyütt folyik a község múltjának feldolgozása, készülnek a falumonográfiák, az üzemek, intézmények, mesterségek történetének leírásai, szokások, mon- dókák, dalok gyűjtése. A szent lőrinciek, mozsgóiak, bólyiak igen értékes avar, bronz- és római kori leleteket hoztak felszínre, gazdagították a Janus Pannonius Múzeum anyagát és helyi kiállításokon mutatták be eredményeiket. Összeköttetésben a nagyvilággal A múlt kutatása helyett a mai élet tudományos és technikai problémái izgatják a műszaki, mezőgazdasági és fotókörök tagjait A mohácsi és bólyi rádióskor híre alaposan túlszárnyalta a megye határait A mohácsi rádiósok maguk készítette készülékkel a QSH lapok tanúsága szerint valamennyi kontinenssel kapcsolatot tartanak fenn, s patronáltjuk, a bólyi kör is a nyomukba lépett Kistótfalun 18—22 falusi ismerkedik a motorok működésével és szerelésével, s a foglalkozások alatt a bő szemléltetés és sok kísértet bővíti fizikai és kémiai ismereteiket Szerdai napokon a szigetvári politechnikai műhely is hangos a fia- és fémmegmunkálókor tagjainak munkájától. Szederkényben ‘a felnőttek, Komlón a fiatalok ismerkednek a barkácsolással A falvakban is egyre többen hódolnak a fényképezésnek. Fotóköreink nagy része szépen betölti hivatását; esztétikailag nevel, ismereteket ad, megörökíti a mindennapi élet szépségeit, a termelés eredményeit. Képes híradók, kiállítások, tablók, a villányiak nak a szőlőmunkákról házilag készített filmje, a sásdi, geré- nyesi, felsőmindszenti kör községmonográfiákhoz készített képed, mind ezt igazolják. Fafaragóból a bélyeggyűjtőkig Ahány érdeklődési terület, annyiféle szakkör — állapítják meg a népművelők. A méhészkedéstől a fafaragásig, a képzőművészettől a bélyeg- gyűjtésig, mind mind helyet kér a nap alatt. Szigetváron például Kapoli Hona vezetésévél a fafaragók űzik szenvedélyükét, s kezeik alól egyre több és szebb dísztárgy kerül ki. Villányban, Sellyén, Szigetvárott a képzőművészkörök készülnek kiállításukra. Keresztespusztán 60 lelkes bélyeggyűjtő él szervezeti életet, gyűjti, cseréli a bélyeget, s közben megfejti mindazt a tanulságot, amit a bélyegek földrajzról, történelemről, távoli népek életéről mesélnek. Lippenszky István Dupla tojást tojt egy kásái) kacsa Néhány héttel ezelőtt híre jött, hogy a Békés megyéi Elek községben egy liba dupla tojást tojt: a libatojásban egy másik, kisebb tojást találtak. Most Baranya megyében — a határmenti Kásádon — történt hasonló eset, azzal az eltéréssel, hogy itt egy kacsa „lepte meg" duplatojással a gazdáit: Bogda- nics János vadőrt és feleségét. A normális nagyságú tojásban a rendes tar talmán — tehát fehérjén és sárgáján — kívül egy pingpong-labdához hasonló alakú és nagyságú tojást Is találtak. Ezt a szakemberek átvilágították és megállapították, hogy nincsen sárgája, tehát keltetésre alkalmatlan. A duplatojást Beremen- den, a körzeti általános iskola szertárában helyezték el, a híressé vált kacsát pedig megfigyelés alatt tartják, hogy produkál-e még hasonló esetet. A MURAI ÜQY I Telefonon keresem te! as István-aknal párttitkárt. Később kikötötte, hogy sem az ő, sem pedig a szakszervezeti elnök nevét ne írjam ki az újságba, mert elegük van az ügyből, különben I is, nehogy azt higgye valaki, ők az orvosokat turkálják. Érthetetlen a „titkolódzás”, főleg akkor, ha beosztásukat említve úgy Is tudja mindenki, kikről van ? szó. Mindegy. Nevüket j mellőzöm. De maradjunk 1 csak a telefonnál: £ — öntől szeretném mcg( tudni, hogyan zajlott le a ; párbeszéd Murai doktor és 5 önök között? — mondom 5 neki. < — Nem nyilatkozom. Amit \ a jegyzőkönyvbe bemond- < tam, azonkívül mást mon- 5 dani nem tudok. Nem aka- í rok nyilatkozni... í — Nem hiszek a Jegyző- í könyveknek — mondom to- 5 mét — Mégis csak tlsz- ) tább dolog, ha élőszóval > megismétli előttem. Ez a ■; biztos! Í Nagynehezen megegyezünk. Kint az akna pártszervezetének irodájában találkozunk. Ml történt tehát? ) Április 7-én reggel fél hét ) óra körül jelentik: a 7-es í telepi gurító elfolyt, Juhász I D. Miklós fiatal vájár a szénkészlet alá került. A bányamentők körülbelül tíz percig tartó megfeszített munka után kihúzzák a szerencsétlen embert < a szén alól. Mesterséges í légzést alkalmaznak. Köz- \ .ben a párttitkár és a szak1 szervezeti elnök gépkocsiba ugrik és orvosért indulnak. Meszes talán 6 kilométer, Vasas nem több kettőnél. Érthető, hogy Murai doktorhoz hajtanak. A jegyzőkönyv szerint a következő történt: Dr. Murai az ablakban áll pizsamában. A szakszervezeti elnök mondja neki: — Omlás történt, egy emberünk a szén alá került. Jöjjön gyorsan, doktor úr! Murai: — Nyílt törés van-e? — Nem valószínű. — Pizsamában vagyok. Mire felöltözöm, a mentő is kiér. Hívták a mentőt? — Nem. — Hívják fel tőlem a mentőket! A két ember — érthető módon — kissé türelmetlen. A párttitkár ezt mondja: — Lehet, hogy már halott az illető... Mured: — Akkor Ilyen esetben a hullaszállítót kell hívni. — A párttitkár odaszól a szakszervezeti elnöknek: — Gyere, ne vitatkozzunk vele! Beülnek a kocsiba, elhajtanak. Nem bizonyosodott be, hogy az orvos valóban nem akart kimenni a helyszínre, és ezért élt bennem a gyanú, hogy a jegyzőkönyv — bár bizonyos tényeket rögzíthet — a hangsúlyt, a hangnemet a papír soha nem adja vissza, márpedig sok minden múlik ezen is. — Amikor a beszélgetés lezajlott, valóban úgy látták, hogy az orvosnak szándékában sincs kimenni? Mondjuk úgy, hogy túlzottan tartózkodó volt-e, esetleg fölényes? A párttitkár és a szak- szervezeti elnök hallgat. Próbálnak visszaemlékezni. Azután egyikük azt mondja: — Nem. Azt nem lehet mondani. — Honnét gondolják, hogy nem akart leszállni a bányába? — Azt mondta, hogy pizsamában van. — De azt is mondta, hogy addig hívják fel az ő telefonján a mentőket. S lehet, hogy azalatt magára kapta volna a ruháját és indultak volna... — Lehet, hogy így történt volna. Mi eljöttünk. Megkeresem Murai doktort Elmondom neki a Jegyzőkönyv tartalmát, illetve a két szemtanú elbeszélését. — Igen, így történt. Megkérdeztem: nyílt törés van-e a sérültön vagy nincs. Ilyen esetben erről tudnom kell, mert úgy készülök. Azt is mondtam, hogy a mentőket hívják ki tőlem, amit egyéb ként már a helyszínen meg kellett volna tenniök, mert lehet a sérültnek belső vérzése, vagy valami más olyan komplikált sérülése, ami azonnali műtétet kíván. Ehhez pedig mentő keK Különben is a bányaszabályzat előírja, hogy minden esetben a mentőkhöz kell fordulni legelőször, éppen a fenti esetleges okok miatt — Ezután mi történtT Az elmúlt években, az öntevékeny művészeti mozgalom új hajtásaiként jelentkeztek és kértek helyet maguknak a tömegzenei nevelés szempontjából is jelentős együttesek, a kamarakórusok. Fő törekvésük — részben ez lehet megalakulásuk oka — az igényesség a művek kiválogatásában és megszólaltatásában. Megérett a gyümölcs, melynek magvát a kodályi iskola hintette el és gondozta. A nagy énekkarokból kivált, illetve azok mellett megalakult éneklő-kollektívák és a közös éneklést kedvelő fiatal muzsikusok hozták létre számos helyen a kamaraikórusokat Ezeknek a fiatal, a legidősebb is alig haladja meg a tíz esztendőt, együtteseknek legjobbjait hallottuk első ízben itt Pécsett április 18-án és 19-én három, nagy jelentőségű hangversenyen. Köszönhető ez elsősorban azoknak a rendezőszerveknek, a Szak- szervezetek Baranya megyei Tanácsának. Pécs város Tanácsa. művelődésügyi osztályának, valamint a Pedagógusok Szakszervezete Pécsi Nevelők Házának, melyek vállalták az I. országos kamarakórus fesz. tivál nem kis feladatot jelentő lebonyolítását amit igen példásan, körültekintően végeztek el. Nagy öröm számunkra, hogy városunk zened élete ismét gazdagabb lett egy jelentős kezdeményezés által. A Pécsről kiindult felhívás országos visszhangra talált ée tíz kitűnő fővárosi, valamint vidéki kamarakórus csatlakozott városunk két kamarakórusához: a Nevelők Háza Pécsi Kamarakórusához és az Építők Madrigálkórusához. A fesztivál első napján négy kórus lépett fel a Liszt- hangversenyteremben, melynek befogadóképessége ez alkalommal kicsinek bizonyult, úgy hogy a pódium egy részét is nézőtérré kellett átalakítani. A fesztivált Gábriel József, a városi művelődési osztály vezetője nyitotta meg. — Hazánkban a kórusművészet gazdag hagyományokra tekint vissza. — mondotta — — Amikor a párttitkár megjegyezte, hogy „lehet, már meg is halt az illető” akkor én megjegyeztem, hogy ez eesetben a hulla- szállítókat kell hívni. E rövid párbeszéd néhány másodperc alatt zajlott le közöttünk és természetesnek vettem: tőlem kihívják a mentőket, azalatt a táskámba beleteszem a szükséges orvosi szereket és indulunk. Nem ezt tették, hanem elhajtottak a kocsivaL így történt Feltétlenül a Jőszándék és a kötelességtudat vezette a párttitkárt és a szak- szervezeti elnököt amikor azonnal orvosért szaladtak. Az izgalom és a hevület azonban nem ragadt át az orvosra s a félerértések sorozata itt kezdődött. Az orvos mindig is „nyűgödtab- ban” fogadja a baleseti vagy más — súlyos megbetegedésekről — érkező híreket De ez a „nyugodtság” nem feltétlenül közöny, s főleg nem a hivatásérzet hiánya. Legalább is nem szabad mindjárt a legsúlyosabban feltételezni az orvosról. Az előzetes „diagnózist” minden sérülés esetén még indulás előtt tudnia kell. Egyébként ezt a gyakorlatban a mentő- szolgálat is megköveteli. A félreértéseknek köszönhető, hogy három jószándékú ember cselekedete ezúttal nem találkozott Legalább Is az ügyben szerep- ; lók elbeszélése révén — '• más következtetést nem ! vonhatunk le. Az ügy — természetesen ! — érdemlegesen majd az j etikai bizottság előtt zárul < a közeljövőben. Rab Ferenc de az a megújulás, aimit ezen a téren nagy zemeóriásaink: Bartók Béla, Kodály Zoltán és lelkes munkatársaik keltettek életre, napjainkban már mesz- sze a régi értelemben vett műkedvelés fokán túl, olyan kóruskultúrát teremtett, amely re méltán büszkék lehetünk európai viszonylatban is. Ennek a sókágú zenei fejlődésnek egyik legszebb területére, a kamarakórus-művészet csodálatos tájaira vezet el bennünket ez a fesztivál, hogy évszázadok zenei kincseiben gyönyörködve újra megfüröd- jünk a szépség, a humánum, a jóság, a szó legszebb értelmében vett emberség üdítő vizében. Először a Pécsi Építők Madrigálkórusát köszönthette a lelkes közönség. A Jandó Jenő által vezetett kamarakórust jól ismerik nemcsak Pécsett, hanem az ország más városaiban is. Produkcióikból érezni lehetett, hogy ezzel a szereplésükkel új állomáshoz érkeztek, mely továbbá fejlődésük alapkövét jelenti. A Szakszervezetek megyei Művelődési Háza miskolci kamarakórusának produkciója a fesztivál egyik kellemes meglepetése volt. A kórust a fiatal, tehetséges. Pécsről elszármazott Reményi János vezényelte. Egyenrangú teljesítményt nyújtottak a különböző stílusokhoz tartozó művek előadásával és a legjobbak közé sorolhatók. A manapság ritkán hallható, a szó valódi értelmében kamara-énekegyüttest, az első hangverseny harmadiknak fellépő KISZ Központi Művészegyüttes énekkvintettje képviselte Budapestről. Érdekes színfoltot jelentett a szereplésük és valószínűleg elhintette töbö ilyen kis együttes alakulásának a gondolatát. Szombaton utolsónak a budapesti Bartók Béla Kamarakórust hallottuk. Nem elsőízben léptek fel városunkban. Műsoruk most is igényes volt, habár a művek megszólaltatása nem volt mind végig egyenértékű. A kórus karnagyának, Tóth Mihálynak képességeit ismerve, bízvást remélhetjük az együttes eddig elért eredményeinek megszilárdítását és tovább fejlődését , Vasárnap délelőtt j ugyancsak zsúfolásig megtelt >a Liszt-hangversenyterem. Isimét négy együttes adott ize- jlítőt munkájáról. Az Orosházi [ Petőfi Művelődési Ház mad- I ngálegyüttese (kórus és ka- imarazemekar) Szokolay Bá- i lint vezetésével hét művet | szólaltatott meg. A produkcióiból nemcsak az együttes karnagyának határtalan lelkesedését és muzsikáló kedvét I éreztük, hanem a kórus vala- | mennyi tagjának boldogságot [jelentő dalolását is. Dicséret i illeti őket azért is, mert előző ! este Berkesden vállaltak fel- ! lépést és szereztek annak a közönségnek is emlékezetes perceket, amely ritkán jut zenei műsorok által ehhez. A Televízióból jólismert Varga Károly vezette budapesti III. kér., József Attila Művelődési Ház kamarakórusa felszabadult. az éneklés örömétől átitatott tolmácsolásának meg volt a megérdemelt sikere. Egyike volt azoknak a kórusoknak, melyben a szólamok hangzása minden tekintetben követésre méltó és nem a véletlen eredményezte, hogy ismételni ők kellett. Nemcsak a szakértőket, hanem a hallgatókat is magával ragadta a szolnoki Ságvári Endre Művelődési Ház 13 érettségiző lányból álló kamarakórusa, akik csiszolt, szép csengésű, cizellált, a muzsika ízét jól érző produkcióikkal méltán értek el ilyen hatást. Buday Péter, a kis kórus karnagya öt év óta igen gondos, dicséretes munkával juttatta ilyen magas szintre együttesét A lírai alaphang, a dallamok hajlékony megformálása jellemezte a szombathelyi Der- kovits Művelődési Otthon madrigálkórusának szereplését, akik a madrigálirodalom remekei mellett Németh 1st- i ván vezényletével mai szerzők, köztük Tiííai Aurél művét is bemutatták és járultak hozzá a hangverseny sikeréhez. A vasárnap esti záróhangverseny első résztvevő együt ;se a Faludi Kamarakórus (Budapest) volt. Annak ellenére, hogy a többi kórussal szemben az „izmosabb” hangvételt képviselték, mégsem éreztük azt az erőt és hatást, amely a műsorra tűzött művekből áradhatott, illetve kelthetett volna. Úgy érezzük, nem az elfogultság eredményezte és fogalmazta meg azokat a gondolatokat, amelyek a Pedagógus Szakszervezet Nevelők Háza Pécsi Kamarakórusának előadása közben bennünk támadtak. Amit ez a pécsi kórusunk ezen a hangversenyen Dobos László és Tillai Aurél tervszerű, céltudatos munkája eredményeként és irányításával produkált, az az öntevékeny éneklés legmagasabb színvonalát, egyben a hivatásos énekkarok kategóriáját jelenti. Elismerés illeti őket azért is, mert olyan művekkel (Sermizy, Coversi, Schütz, Tillai stb.) léptek ismét az őket szerető pécsi közönség, valamint a munkájukat szá- montartó szakemberek elé, melynek hatása igen értékes. Az elért színvonal kötelezi ezt az együttesünket és bízvást reméljük, hogy a továbbiakban is megőrzik megérdemelt jó hírnevüket. Ezután a nagyhírű HVDSZ Szilágyi Erzsébet női kamarakórus (Budapest) következett Mohayné Katanics Mária olyan kórussá fejlesztette a debreceni nemzetközi kórusfesztiválon még iskolapadban ülő, de már akkor is az öntevékeny énekkari kultúra magas fokán álló leányért, melv ezúttal a legnehezebb feladatokat is bravúrosan, él- ménytkeltően oldotta meg Mielőtt az utolsó kórus is dobogóra lépett, Bogár József, az SZMT vezető titkára mondott zárszót — Bátran mondhatjuk, hogy ezen a fesztiválon nemcsak a kamarakórusok, együttesek adtak találkozót, és tettek tanúbizonyságot arról, hogy lelkesedésben, művészi színvonalban felülmúlták létszámukat, hanem találkozót adott itt a zenét, a kórusmozgalmat szerető hallgatóság is. A hosszantartó tapsokból kifejezésre jutott az az elismerés, mely ugyanúgy szólt a müvek szerzőinek, mint a műveket előadó kórusoknak és karnagyoknak. Azt kérjük a közreműködő együttesek vezetőitől és minden tagjától, hogy a fesztivál jelvényén, műsorfüzetén, emléktárgyain és az együttlét sok-sok kedves emlékén kívül vigyék haza és jól őrizzék meg azt a lelkes hangulatot is, amely átizzította a fesztivál hangversenyeit. A három hangversenyből álló fesztivál utolsónak fellépő kórusa a Zeneművészeti Főiskola KISZ-szervezetének Liszt Ferenc Kamarakórusa volt. Olyan produkciót nyújtott ez az együttes Párkai István vezetésével, amilyet vártunk tőle és tudtuk, hogy a műsorra tűzött művek maradandó emléket hagynak majd bennünk. A kórus tagjai fölényes biztonsággal szólaltatták meg a rendkívül nehéz feladatot jelentő kompozíciókat, és méltán helyezték rá a koronát a fesztivál egészére. A résztvevő kórusok vezetői és a meghívottak hétfőn délelőtt a Nevelők Házában a Népművelési Intézet művészeti ankétjén vettek részt,, melyen Makiári József mondott bevezetőt, majd Forray Miklós értékelte a kórusok produkcióit és méltatta a fesztivál nagy jelentőségét, mely e fiatal művészeti ág még teljesebb kibontakozását segítette elő. Tárna! Pereme k
