Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-19 / 91. szám
f 3 Lengyel példa—pécsi feladatok „Hogyan“-ok és „miért“-ek napjaink Tárosrendezési gondjaiból •égés városrendezési kerete* adni a riportnak. Nem is azért beszélgettünk Tolnai Bélával és Hindi Ferenccel, a városi tanács építési, illetve tervezési osztályának főmérnökével. Inkább azokra a kérdésekre akartam választ kapni, amelyek gyakran foglalkoztatják a pécsieket Nem egy közülük a „kényes” kérdések csoportjába tartozik. KŰJÁLL-székház i Kórház téréi Uj -M ecsetedjávai tesKOfc. — Mikor fejeződik be a nyu gáti városrész építése? — A tervek szerint 1968-ban teljesen befejezzük Uj-Mecsek alja, a volt repülőtér beépítését — mondja Tolnai Béla, — Csupán, a városi nagy stadion helyét hagyjuk ki, amely nek megépítésére is sor kerül majd, mintegy 15 hektáron. — Uj-Mecsekalja és az 6- város közé ékelődik a Patyolat, a tejüzem. Nem zavarják a már szinte belvárosnak számító nyugati városrészt füsttel, zajjal? — Nem. BBul a Mt özem pakuratüzeléaű hőközponttai rendelkezik majd. Sőt, egy harmadik üzem is ide költözik. A Kórház térről a tejüzem alá kerül a Posta hálóben úgy terveztük, hogy Pécsnek a távlatokban csak 120 000 lakosa lesz. Ezt a számot már ma — tíz év múltán — meghaladtuk. Már 130 000 lakosról beszélünk és számí tásaink szerint a város lakossága 180 ezerre nő 1980-ra. Ennek megfelelően jobban ki kell használnunk a területeket és a harmadik ötéves tervben már több középmagas és magas épületet emelünk. — Mi a középmagas és a magas épület? — A 6—11 emeletes házakat középmagasnak, a 12 emeletesnél magasabbakat pedig már magas épületeknek nevez zük. így például a III. ötéves tervben a Megyeri út és a Doktor Sándor utca sarkán megépítünk egy húszemeletes magas házak Emeletráépítés üzeme. — És a Kórház lesz? — Éppen mm kaptok meg az értesítést, hogy oda építik fel a KÖJÁLL-székházat Garázsok 148-as tér alatt m- Általánosak Pécseit t* a garázsgondok. Bár elég sóikat építünk mostanában, csakhogy ezek nem valami szépek, nem mindig illeszkednek bele az egységes városképbe. Azonkívül hamarosan, elfogy a garázsok számára igénybe vehető terület. — Sajnos, ea valóiban így * vari. MS lengyel példa nyo- mán javasoltuk, hogy az Építésügyi Minisztérium a típusterveket úgy hagyja jóvá, hogy ahol a földszinten nem alakítanak ki bolthálózatot, oda garázs kerüljön. Ezenkívül föld alatt is kiváló garázsokat létesíthetünk. — Például a terek alatt is. — Valóban. Sajnos a Széchenyi tér erre nem alkalmas, de a 48-as térrel már foglalkozunk. Egy kétsizáz férőhelyes föld alatti garázs itt 3—4 millióba kerülne. Lenne itt szerviz-szolgálat és két—három lejárat a föld alá. Csak egy külföldi példát: Frankfurt am Maimban most építettek egy ötszáz szobás szállodát és alatta három emelet mélységben, ugyancsak ötszáz férőhelyes föld alatti garázs* alakítottak ki. Arra számítanak, hogy a szállodába mindenki gépkocsin érkezik. Mindenesetre valamilyen korszerű és gyors megoldást rövidesen találni kell, mert ma a gépkocsik nagy része a szabadban áll télen-nyáron. Márpedig az idén további tízezer személygépkocsit hozunk forgaArnba és ebből bőven jut mai'’ Pécsre is. Húszemeletes lakófiáz a Megyeri úton Szembetűnő, hogy Pécsett 5 csupa három, esetleg négy- S emeletes házak épültek az el-í múlt években. A Jókai utcai hatemeletest magcsodáltuk, azí új-mecsekaljai hétemeleteseket 5 falunak becéztük és most büszs kék vagyunk a vasútállomást közelében épülő kilencemele- \ tes toronyházakra. Pedig ezek í csak fehér hollók Pécsett. Más: városokban, külföldön tízeme-v létnél kezdődik a társasházak( sora • — Nem merünk magasábbra\ menni? Hirdi Ferenc főmérnök: — Amikor tömegével építeni, kezdtük a három—nógyemele-‘ tes társasházakat,’ a városi tanács még nem-volt a mai értelemben vett gazdája a város fejlesztésének. Általános rendezési tervvel sem rendel-] • keztünk. És nem jelenít még] meg a 15 éves lakásfejlesztés! kormányprogram. Még 1954-1 — Arról is sokat beszélnek, hogy „fejelikf a Petőfi utcai házakat, amiket nemrégiben — néhány évvel ezelőtt építettek. — Nemcsak » Petöfl utcában, a Kolozsvár és a Semmelweis utcákban is megfejelik a háromemeletes házakat Még egy emeletet húzunk ráír* és lapos tetővel látjuk el. Ez a szokásos emeletráépítés programjában történik és olyan ütemben, ahogyan az egyes vállalatok és intézmények dolgozóik körében megszervezik a ráépítést A többit már a PIK bonyolítja le. A vállalat leszedi a magas tetőszerkezetet, a házak lapos tetőt kapnak, míg az értékes tetőanyagot a PIK másutt felhasználja. Azt is twin* keft hogy ezeknek a házaknak az alapozása elbírja a negyedik emeletet is. Bár ezen a területen valamikor vizenyős, lá- pos terület volt, ahol napjaink öregjei még halásztak is, csakhogy az utóbbi időben megépült jelentős csatorna- hálózat, a Jókai és a Mártírok útja rendezése elősegítette a talajvíz szintjének jelentős csökkentését. — Jó példa erre a Közgazdasági Technikum pincérje — bizonyítja Hirdi Ferenc — korábban itt egy-egy esős időszak után feltört a víz. Egy szivattyús tűzoitókocsi szinte csak ennek a víznek a szivaty tyúzására állt készenlétben. Ma pedig alig-alig mutatkozik egy kis folt egy nagyobb esőzés után. Másrészt a beépítés Ifjú Etcher József apai nagyapja közvetlenül a századforduló után jutott álláshoz abban a gyárban, ahol Zsolnay Miklós mór javában tékozolta a világhírű családi hagyatékot Sajátos módon tékozolta. Nem elégedett meg olyan piacokkal, ahol csak súlyos küzdelmek árán lehetett előrejutni. Neki már köny- nyebb és búsásabb piac ' kellett. Ennek megfelelően rátért a díszműtárgyaknál sókkal „prózaibb” kályhagyártás, az építészeti kerámia és a szigetelőgyártás nagyüzemi művelésére. S ha ily módon hanyatlott is a Zsoknayak művészi nimbusza, annál inkább gyarapodtak a piacai. Bővült a gyár s véle együtt a munkalehetőség. Rövid idő alatt félezerre növekedett a munkáslétszám. Növekedhetett volna ezerre is, hiszen alig győzték a megrendeléseket. De Zsolnay Miklós kiszámította, hogy 12 órás munkaidővel nemcsak megállíthatja a további munkásfelvételeket, hanem stabilabbá is teszi vele a maglévő létszámot. A 12 óra több keresetet, következetesen „jólétet” teremtett a munkásoknak, neki pedig gyakorlott embereket Tehát ilyen „fele-fele” alapon dolgozott a gyárban Eicher Ádám is, aki ugyan sok év alatt, de kézzel fogható példával támogatta Zsolnay Miklós igazát. Valahol a Ledina környékén megvásárolta azt az aprócssorán a talaj is tömörült 4a növekedett a teherbírása. Ezért bátran megfejelhetjük a házakat. I gyersforgalBii II Bontják a házakat a Szabadság utcában. Nem is építik fel őket, mert itt halad majd át az úgynevezett és sokat emlegetett gyorsforgalmi út. Nagy szükség van rá, hogy végre tehermentesítse a Rákóczi utat. Csakhogy nem olyan egyszerű problémával állunk szemben. — Mindenesetre megnyitjuk az út belvárosi szakaszát — mondja Tolnai Béla. — Egyelőre a déli városrészen lakótelepi út szerepét tölti majd be. Most lebontjuk a házakat és az út alatt kiépítjük a meg felelő közműveket, csatornahálózatot és utána megépítjük az utat Két oldalán pedig már jövőre megkezdjük a kor szérű lakóházak építését így egy-egy ház kerül a József Attila és Szabadság út kereszteződéséhez, a vasútállomás felőli sarokra, valamint a volt Patyolat-központ helyére. Sajnos, a folytatás már nem ilyen egyszerű. A Sopianával szemben lévő iparitanuió- imtéaet útban van. Különben már a közeljövőben megnyithatnánk a Szabadság út és a Légszeszgyár stca köoött aa utat. iMcpszii a Rflnercmen! Kiterjedt a városban, hogy a külterületeken, több szőlőben, magánterületén utakat épít a város. Onnan a rémhír, hogy mérőműszerekkel felszerelt csoportok járják a várost. Odáig jutottak a híresztelésekkel, hogy az egyik intézmény hivatalosan is tiltakozott a minisztériumban ellene. — Sző sincs arról, hogy bárkitől is területe* vennénk eL A városmérés azért szükséges, hogy feltérképezzük a várost, megállapítsuk a pontos telekhatárokat az egyes létesítmények nagyságát Különösen az Ürögi és Jakabhegyi út környékén tartja magát a rém hír, teljesen alap tálamul. A város rendezése, a négt alapokon új, korszerű város kialakítása nem egyszerű. Ma már rendelkezünk általános városrendezési tervvel és egyre . célszerűbben alakítjuk ki az egyes városrészek képét Gáldonyi Béla Korszerűsödik a Mohácsi Gépgyár Elkészült a kilencmilliós rekonstrukció — 80 millió forint értékű öntvény jövőre — Búcsú a hajóépítéstől A Mohácsi . Gépgyár, azaz jelenlegi nevén az Országos Öntödei Vállalat 7-es számú gyáregysége a múlt évben a KGM felügyelete alá került azóta tisztázódott profilja és a gyár történetében páratlan lendületet vett á termelés. Bállá Ferenc műszaki vezetővel járom a telepet. A zsúfolt udvaron szállításra készen állnak már a termékek, teherautók fordulnak ki a gyárkapun. 42 milliós terv A gyár 42 millió forint értékű öntvényt, megdolgozott vagy félig kész vasipari árut termel egy év alatt — Főleg vízvezetékek, csatornahálózathoz szükséges öntvények, csőszerelvények, zsiliptolózárak, közkutak, tűzcsapok készülnek nálunk — magyarázza a műszaki vezető —. Megrendelőink a fővárosi vízművek, az elektromosművek, de gyártunk gépgyáraknak is alkatrészeket. Különösen az építkezéseknél fontosak a mi termékeink. Jövőre már az eddig befutott jelentések alapján netn lesz elég a 80 milliós terv sem, ha minden igényt ki akarunk elégíteni. A gyár szíve az öntöde, oda megyünk először. Sajnos, itt még nem a korszerű módszerek divatoznak, a 80—90 kilós formaszekrényeket még mindig kézi erővel emelgetik és a vas öntése is kézi erővel történik. Új forgácsológépek A forgácsolóműhelyben MB és E 400-as esztergapadokat látok, több új gépet, amelyek a megmunkálást segítik. Hé- ger Antel esztergályos éppen az EJEKTOROS kút alkatrészeit „sorozza” maga melllé. — Sokat fejlődtünk. Én 15 éve itt vagyok a gyárban, de az utolsó három év alatt nagyon sok új gépet kaptunk. Azt hiszem jól jártunk, hogy most a minisztérium alá tartozunk. Mi, munkások örülünk az egyesítésnek. Veriga Lajos művezető is ezt állítja, ami persze érthető is, hiszen a bérek jelentősen emelkedtek. Sóü Antal lakaKilencemeletesek jHBBggg A Jókat utcai szövetkezeti (akóházak szomszédságában két kileuccmeletcs házat építettek. Az építők már megkezdték a házak külső bepu colását. APAK NYOMDOKAIN ka tolltet, melyen már 5 számolta tovább" mennyi keM még ahhoz, hogy néhány szőlőtőke, esetleg egy szoba-konyha is elférjen rajta. De ez már a fiára, Eicher Józsefre várt, mert az öreg nagy nagy igyekezetébe belealaftomoskodott a betegség. Furcsa betegség volt, köhögtető, fojtogató. A hosszú éveik alaitt ott szedegette, szívta magába apránként a körkemencéik mellett. Csak ez az egy, ez az ismeretlen betegség jelentett „protekciót” a kemencések- nek, mert Ádám bácsi is elért véle annyit, hogy „nyugdíjba” vonulhatott. Persze nem hivatalos nyugdíjba, hiszen olyat csak a vasútnál és néhány állami helyen szavaztak meg törvényesen. Az ő nyugdíját a fia biztosította, aki az apja után igazán jó ajánlólevéllel kapott munkát a gyárban. Ez az ajánlólevél Ádám bácsi odaadó szorgalma volt, amit a fia talán még dicséretesebben folytatott a korongozó asztal mellett Valamivel előbbre is vitte. Szakmunkás lett, ami 12 órás munkával beszorozva hozott annyi pénzt a házhoz, hogy futotta belőle a családalapításra és a rokkant apa eltartására. Évek múlva még többre is: felépült végre a kis szobakonyha és a szerény ke szőlősfcei* is. Igazságtalanság lenne, ha az Eicher-család szorgalmát szolgai alázatnak tekintenék. Hiszen egyszer sem álltak ki a sorból, ha verekedni keillebt a filléres béremelésért Ehhez azonban nem mindig volt elég az összetartás, a szolidaritás. Tekintély is kellett hozzá. Szakmai tekintély, ami elgondolkoztatja a munkaadót, mielőtt elhamarkodva felmondással, kirúgással fenyegetőzne. Elsősorban ezért volt szorgalmas az Eicher-dinasztia. Na persze hozzátartozott még ehhez az is, hogy szerették a szakmát. A gépet szerették és az anyagot, amibe léiket lehelt az ügyességük és szaktudásuk. így történhetett, hogy a harmadik nemzedék is itt vert gyökeret a korongozó műhelyben. Ifjú Edcher Józsefet is az apja vezette be a gyárba. Természetesen korongos inasnak, és alighanem olyan szándékkal, hogy öregségére neki is legyen patrómusa. Ment idősb Eicher Józsefet is rrnegkömyékezte az a különös betegség, amire a fej- csóváláson kívül nemigen mondtak mást az orvosok. Közben kitört * világháború, más gondjuk volt az orvosoknak. Aztán nagysokára Pécsre érkezett az a november végi hajnal, amely végérvé- beleszólt az Ew'bprcsalád életébe is. Idős Eicher József egyik nap azzal jött haza az orvostól, hogy megtalálták a betegségét Igaz, elég későn ahhoz, hogy meggyógyítsák, de még idejében ahhoz, hogy megmentsék. Nyugdíjba küldték két évvel a korhatár előtt. Azóta fél holdra gyarapította szőlőjét is. Nincs szüksége eltartóra. Pedig nem adogatja el a termést. A fiának, a veiének, a jóbairátainak tartogatja, a szombat, a vasárnap délutánoknak, amikor a ház előtti gyepen hébér- ből, üvegből töltögetnek. Ifjú Eicher József is előrelépett a gyárban, ötven- hét óta művezetője a korongosoknak, patrónusa a tanulóknak. Szigorú szemmel, de meleg szívvel ügyeli munkájukat, és a legszívesebben arról beszél, arra emlékezik, amikor a „fiai” kirukkoltak. Influenza-járvány volt a gyárban s mind többen maradtak otthon a korongosok. Nem kellett biztatni a fiatalokat. Egymásután álltak be az üresen maradt korongok mellé, s a többit akár felesleges is elmondani. Azon a hétien, abban a hónapban nem jegyeztek lemaradást a műszakkönyvbe. De jutalmat, igen. Amikor megállunk az új korongoscsamok gépei előtt, nem győzöm jegyezni, any- rv*rí éndofceset mond tos a jó anyagellátást teszi szóvá. — Van munka bőven és nem győzzük két műszakban sem! Egy csodálatosan sxép épület A gyár büszkesége egyelőre nem az öntöde, hanem a szociális épület, amely egy fekete-fehér öltözőből, korszerű, kékcsempézett fürdőből,- ebédlő és kultúrteremből, valamint büféből áll. Az emeleten a helyiségek napfényesek* tágasak, öröm bennük lenni. Itt van olvasóterem is, könyvtár, de aipi legfontosabb: a nehéz munkában elfáradó, koromtól, füsttől, portól belepett testeket le lehet fürdetni korszerű körülmények között Nehéx a húesú Nem lenne teljes a kép, ha nem látogatnánk el a Duna melletti „üzemrészbe”, a kis kikötőbe, ahol a mohácsi gépgyár szorgalmas és tehetséges fiataljai, műszaki szakemberei megteremtették öt év alatt a hajóépítés lehetőségét — 1959 óta sok szép hajú készült itt el — tájékoztat Mohai Jenő, a hajóépítő brigád vezetője —. Amikor a KANDA kifutott, — ez volt az első 40 személyes hajónk — majd szétvetett bennünket az öröm. Aztán jöttek sorban a többiek, a 130 személyes JANOS VITÉZ, az ILUSKA, a PIROSKA, az új kompok* kikötőpontonok, uszályok, a Szegedre készített két úszóház, aminek most is csodájára járnak. S most a Gyöngy motoros Javítása után letesz- szük a lantot Hát igen, az öntöd« profil nem bírja már el a hajóépítést helyette szerelvényeket fog készíteni az a mintegy 40—50 ember, aki Itt a hajókat készítette. Vigasztalásul viszont ott van az egyre fejlődő, korszerűsödő, országosan is egyre jelentősebb gépgyár, amely előtt nagy jövő áll. Mts István az új tecbnoflógiáterő^ a házi szerkesztésű félautomatákról, a modem gépekről, a hétóráa munkaidőről, egyebekről. Ilyeneket is mondott: Évekkel előbb egy átlagos támszigebelőm 15—20 percig dolgozott egy szakmunkás, most meg ugyanez a művelet legfeljebb három percig tert De azért ezzel sincs megelégedve Azt mondja, a szigetelők szakítószilárdsága némiképpen ma is alatta van a világszínvonalnak. Ezen kell még sürgősen változtatniuk. Ifjú Eicher József korongos művezető a világszínvonalról beszél. A kísérletekről, az új módszerekről, amelyekkel el kell érni a világszínvonalat. Ebben a gyárban és talán éppen ezen a helyen húsz évvel ezelőtt is beszéltek a világszínvonalról. És minden valószínűség szerint éppen ilyen aggodalommal kutatták, keresték a lehetőségeket, csak „némileg” zártabb, szeparálitabb körben mint most. De mi köze lett volna ehhez annak idején az Eicherekmek. Kétféle „színvonal” járta azelőtt, és kétféleképpen értelmezték azt a gyárosok is, a munkások is. Hát nem nagyszerű, hogy ebben a riportban már nem kell ilyennel bajmolód- numkí — n. ty. eé I >
