Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)

1964-03-13 / 61. szám

MÁRCIUS 13.

Íz építőipar helyzete

a városi pártbizottság ülésének napirendjén

Aranygyűrűs doktorokat- avattak

a jogi karon

A lakásépítés, a kommunális beruházások helyzetét, az idei tatarozásokkal és felújításokkal kapcsolatos feladatokat, az építőiparra és a párt- szervezetekre háruló teendőket vitatta meg tegnap a városi pártbizottság. Az ülés munkájában részit vett Púp János eHvtáms, a megyei párt- bizottság titkára és Benedetti Tibor elvtárs, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője. Az ülésen ár. Bánki Nándor elvtárs, a városi párt- bizottság ipari osztályának vezetője tartott beszámolót. Isin ertette a Központi Bizottság február 20—22-i ülésének határozatait, majd rátért a helyi építőiparra háruló feladatok részletes, taglalására.

Fokozni kell a gépesítést

Hangsúlyozta, hogy nagyon fontos a gépesítés fokozása, pontosan ki kéül dolgozni, hol, milyen gép beállítása a legcélszerűbb, milyen építőipari gépeket vásároljunk és hogyan tehetne az egyes munkafolyamatokat ésszerűen, gaz daságjosan gépesíteni. Beszélt a típustervekről. Az eddigi adatok szerint 130 típustervet mindössze egy-két esetben, 47 típustervet pedig 3—5 esetben valósítottak meg. Ennek oka, hogy országosan nem propagálják kéilókiéppjen a típus- te eveket, másrészt igen lassú a tervék jóváhagyása. Bírálta a tervszerűtlen ül áthúzódó beruházásokat, amelyek száma az utóbbi években növekedett.

Majd a városi tekásépítés, tatarozás és felújítás helyzetével foglalkozott. Elmondotta, hogy a második ötéves terv első három évében a tervezett 1276 lakással szemben tanácsi beruházásból 1213 épüiit meg. A 63 lakáselimana- dást ebben az évben kell behozni és mellette 401 lakást megépítenék, 330 lakás építését pedig megkezdik. (Ehhez tette hozzá Ambrus élvtárs, hogy a valóságban Pécsett nem ennyi lakás épül évente, hanem ennél sokkal több. A tanácson kívül a bányák és más minisztériumi szervek, valamint az OTP és a magánosok is sok lakást építenék, ami többszörösen felülmúlja a tanácsi beruházásokat.)

Városunkban három év alatt 116,2 millió forintot fordítottak tatarozásra és lakások felújítására, összesen 269 épületet, 954 bérleményt újítottak feL Ebben az évben csak eme a célra 42 millió forintot költ á tanács.

Nagyobb gondot a járulékos beruházásokra J

A vitában Lakatos József, a ] Közúti Üzemi Vállalat igaz- gatója többék között arról be- < szélt, hogy korszerűsíteni kel- ' lene a kőbányákat, ahonnan az útépítéshez anyagot szerez- ! nek be. Ezzé! időt és pénzt is j megtakaríthatnak. Horváth József, a nagyárpádi Uj Al-! kotmány Termelőszövetkezet ' agronómusa a típusterveket j bírálta. Nem mindig felelnek meg a helyi követel mén veknek és ha azon bármilyen változtatást is eszközöl a tér- j mélőszövetkezet, megvonják j täte a kedvezményt.

Bertram Jenó, a Baranya; megyei Tanács Magas- és j Mélyépítő Vállalat főmérnöke < elmondotta, hogy vállalatukat < út- és hídépítésre is kijélöl- j fék, ugyanakkor egyetlen gép- j pél sem rendelkeznek, nincse-; nek felkészülve erre a munkára. Nem is a vállalat pro-j fiija ez, mégis él kell végez- ' niök a feladatot. Molnár Károly, a városi tanács ipari ’ osztályának vezetője arról be- < szélt, hogy emeletráépítéseket! és a belvárosban történő épít- j kezéseket nem követik a járulékos beruházások. Például í a Rákóczi úton 1949-ben is egy fűszer- és egy tejbolt .> volt, a helyzet most sem vál-} tozotí, ugyanakkor öt épüle- i fen végeztek emeletráépítést; az elmúlt években és 120 lakást alakítottak Jd, valamint! megépült a 43 lakásos négy- ( emeletes táreasház is. Emiatti s szűk, nagyfcrgalmú boltok-í bt a iűoeaibbi kettő helyett na-;

penta négyszer-ötször kell szál iítania az élelmászieripainnak. Hasonló a helyzet a közműveknél is.

Jobban kell előkészíteni a beruházásokat

Nemeskéri László, a Baranya megyei Állama Építőipari Vállalat igazgatója bírálta a beruházókat, akik későn jelentkeznek és emiatt egyes beruházásokhoz még mo6t sem rendelkezik a. vállalat tervekkel. Beszélt a szervezettségről és külön hangsúlyozta a téli hónapokban az építőipari munkások foglalkoztatását. Elmondotta, hogy az elmúlt három hónapban a vállalat munkásai 64 millió forint értékű munkát végeztek el, és csak 300 fő nem tudott dolgozni.

Borsos Tibor, a Pécsi Tervező Vállalat tervosztály-vezetője ismertette azokat a nagyobb létesítményeket, amelyeket a vállalat ebben az évben tervez. Sajnos — mondotta —, a Faipari Ktsz beruházási programjának jóváhagyása már második éve húzódik és egy éve nem hagyták jóvá a vas-műszaki raktárát. Hasonló a helyzet az Ü VÉRT és a TÜZÉP terveivel is.

Bálint János, a Pécsi Tervező Vállalat igazgatója felvetette azt a gondolatot, hogy meg kellene szüntetni .külső” tervező vállalatok és tervezők alkalmazását pécsi és megyei beruházásoknál, mivel a helyben dolgozó tervezők — helyismeretük következeiben — sokkal jobban és gyorsabban meg tudják oldani feladataikat. Elmondotta, hogy a pécsi lakásépítkezés kulcskérdése a panel, de, sajnos, még mindig nem rendelkezünk jóváhagyott típustervekkel. — Márki László, a városi tanács építési osztályának vezetője az irányításról, tervezésről és az anyagbiztosítás fontosságáról beszélt.

A közművek kövessék

a beruházások ütemét

Felszólalt a pártbizottság ülésén Benedetti Tibor, ame- gyei pártbizottság ipari osztályának vezetője is. Elmondotta, hogy az idén 14,7 százalékkal nagyobb feladatot kell megoldania az építőiparnak,

Hó is van. Iái csők is van. Hideg is van. A nap is süt. Az uniformizált cementgyári házak tetejéről olvad a hó, s a kiugró csatornákból vastagon csorog a hóié. Itt-ott mosófazekat és vödröt raktak a csörgés alá. Az edények között két kutya fic- kándozik, egy testes, nagy- taréj ú kakas tisztes távolságból figyeld a játékot, míg nem a gyerekek szétverik hógolyóval az egész idillt.

Szép és nyugodt márciusi idő járja a beremendi utcákat. Idős Kresz Ede az utolsó előtti házban lakik, lakásuk ajtaja a tágas konyhába nyílik. Ede bácsi a tükör előtt fésülköditk, menye a tűzhely mellett tesz-vesz, a kis unoka pedig szaladgál ide-oda. Sovány arcú, őszes hajú alacsony ember a 73 esztendős Kresz Ede, de van benne valami korát hazudtoló mozgékonyság. Meggyfa szipkáját a tálca szélére ütö- geti, bal keze remeg, ahogy a csuklóját az asztal szélére teszi.

Ellenőrizzük, emlegetjük az elmúlt 73 éveit, amelyből hatvan esztendő telt el kemény munkával, s ebből kereken negyven a beremendi cementgyárban.

— A temesvári gyalogezreddel voltam az olasz fronton. Amikor Károly király trónra került, kijött hozzánk. Ott ment él mellettem néhány lépésnyire, de engem valahogy nem érdekelt a király. Én szabósegéd voltam és az járt az eszemben, hogy kaphatok-e munkát, ha hazatérek, ha — még egyszer mondom — hazatérek. Sikerült, — mondja olyan hangsúlyai, mintha tegnap meugyanakkor a felkészültség, a beruházások előkészítése nem fejlődött kellőképpen. Hangsúlyozta, hogy az azonnali és a távlati feladatokat össze kell hangolni, hogy a közművek kövessék a beruházások ütemét. A munkaerőgazdálkodás egyre nehezebb feladatok elé állítja az ipart. A tervező sokat segíthet ennek enyhítésében, ha tervezéskor meg vizsgálja azt is, hogy milyen munkaerő-kihatással jár a beruházás megvalósítása, ha kevésbé munkaigényes szerkezeteket tervez. A szállítás és az anyagbiztosítás kulcskérdése az építőipar munkájának. Elmondotta, hogy a közelmúltban kavicshiány volt. Ugyanakkor Gyékényesen 76 ezer köbméter nedves kavicsot tároltak tavaly októberben és novemberben. A nedves kavics összefagyott, amikor pedig néhány napra kiengedett, akikor meg a rakodógépek voltak nagyjavításon. így az ösz- szehangolitság hiányának az építőipar látta kárát.

intézkedési terv

összefoglalójában Ambrus Jenő elvtárs, a városi párt- bizottság első titkára elmondotta, hogy a következő hetekben meg kell vizsgálni, hogy az építkezésben érdekelt szervek és vállalatok hogyan készültek fel az idei feladatok megoldására. Helyileg és vállalatonként összhangba kell hozni a .kapacitást a feladatokkal. Valósítsuk meg a gépesítési láncot, egyik gép segítse a másikat és koncentrál- i tabban alkalmazzuk a gépe- | két. Külön hangsúlyozta, hogy robbanékony munjcaverseny- mozgalamra van szükség a szocialista brigádok és az egyes építésvezetőségek között a feladataik megvalósítása érdekében.

A pártbizottság részletes intézkedési tervben határozza meg a legfontosabb feladatokat az építőipar és az ott működő pártszervezetek számára. Ezenkívül a közeljövőben összehívják a kiváló építő- munkások tanácskozását, hogy megbeszéljék velük a feladatokat.

(Folytatás az 1. oldalról)

A doktorrá fogadás ünnepélyes aktusa után a két ünnepelt az Elnöki Tanács elnöke elé lépett, aki a következő szavakat intézte hozzájuk és a jelenlevőkhöz.

— A tanulmányok és a vizsgák során a szorgalom, tehetség, rátermettség eredményeképpen az egyetemi hallgatóságból mindig kiemelkednek néhányan,' akik példaképül szolgálhatnak hallgató- és embertársaiknak. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa jutalmazni kívánja a középiskolai, valamint az egyetemi tanulmányaik során min denkor kiváló eredményt felmutató doktorjelölteket, s úgy határozott, hogy pártfogása .alatt az ilyen kiemelkedő eredményű jelöltek kitüntetéses doktorrá avatásban részesüljenek.

— A kitüntetés és az elismerés azonban — folytatta Dobi István elvtárs — természetesen nemcsak a két jelöltnek szól, hanem a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának is. Ez a kitüntetéses avatás is egyik jele annak, hogy a hosszú múlttal és gazdag hagyományokkal rendelkező egyetem a szocializmus építésének szellemében kiváló szakembereket képez. Mindezt örömmel állapítva meg, nem muKRESZ CSALAD

neköTt volna Jd a golyózáporból. — Haza jönni sikerült Voűit ugyan egy sebem, de nem veszélyes, gyorsain meggyógyult Ellenben munkát kapni nem sikerült A szakmámat elhagytam és a nagybátyám beprotezsálit a cementgyárba 1922-ben. Egy németországi ember volt az igazgató, Kari Müllemek hívták, az vett fél segédmunkásnak. Így kezdte a Kresz-famdlia a cementgyárait.

A viaszosvászjonnal borított konyhaasztal mellett számba veszi az öreg mindegyik gyerekét, összesen hetet

Ede a legidősebb fiú. 1936- ban lépett a cementgyár szolgálatába. Pontosan 14 esztendős korában lett gyárimunkás. Most égetömester a körkemencénél. Elégedett ember, a gyár is elégedett a munkájával. Három gyereke van, azok is nagyok már. Panni húszéves, a szakmája kereskedő, a László gyerek kőműves szak mát tanul, Marika pedig a* általánosba jár.

A következő fiú, Kresz József elkerülte a gyárat, tanár ember lett belőle, az Imre fiú pedig valamelyik dunaújvárosi üzemben dolgozik, tehát következik a Ferenc.

Ferenc 1941-ben kezdte a

cementgyárban. Protekciót már előre szerzett á gyár vezetőjénél, Mayer Rudolfnál.

— Mayer nagyon szeretett vadászni és teniszezni, —

mondja Ferenc, — mi gyerekek pedig elmentünk hajtónak, meg labdaszedőnek, így, vett fel a hat elemi után küldöncnek, majd később leszerződ tettek lakatosnak.

A gyár szerelőműhelyében híres brigád Kresz Ferencé, nemcsak azért, mert elnyerték a szocialista címet, de a munkájuk mindig pedáns, pontos munka.

— A kereset? — kérdem Ferencet, s közben a feleségére nézek. Tudniillik felesége is a cementgyárban dolgozik, a laboratóriumban.

— Kétezren alul nem szoktam keresni. Az asszony 900-at kap.

— Akkor nincs probléma.

— Sokat vásárol a feleségem.

Ferencéknek kétszoba, összkomfortos lakásuk van. Szép bútorral berendezve, mosógép, televízió, motorkerékpár ... Két kislányuk iskolás.

Mária olyan, mint fiútestvérei: barna, alacsony, jó- kedélyű. Kresz Mária, férje nevén Czikk Jánosné, 1950- ben lépett be a gyárba. Édes aipja mesélte, hogy annakidején milyen nehéz munkát végzett, míg végül is irodába került, a szállítást csoport adminisztrátora lett. ö is elégedett, a fizetése 1200 forint, s a férje, aki ugyancsak itt dolgozik a gyárban, 1800 körül keres.

— Hogyan került a gyárba?

— Hova is tudtunk volna menni? Itt nőttünk fel n gyár mellett

István. Most tölti be a

30-ik évét — Tizenöt éves korában került a gyárba villanyszerelő-tanulónaik. 0 is brigádvezeíő és versenyeznek a szocialista címért. Báttya brigádját még nem sikerült megelőznie.

— A mi szakmánkban nem tudnak úgy értékelni, nincs élőre tervezett munka. Ha bedöglik valahol egy villanymotor, futás oda...

Istvánnak is két gyereke van. Felesége ugyancsak n cementgyárban dolgozott, ott ismerkedtek össze. Most nem jár a gyárba, a két kisgyermek miatt otthon maradt Együtt, iáknak édesapjáék- kal, ahol háromszobás szép nagy lakás van. Sem a gyárra, sem a munkára nem panaszkodik, jól élnek.

A legkisebb fiú, László Is „kiesett” a felsorolásból, 6 ugyancsak tanár.

— Neki már könnyebb volt a tanulás, — mondják testvérei.

„Vtsszaugrok" a gyárból Ede bácsi mellé. Az öreg tovább veregeti meggyfa szipkáját, pedig régen kialudt benne a cigaretta.

— El moh ettem volna ám nyugdíjba tíz évvel korábban is, de ráhúztam, hadd tanuljon a kisebbik gyerek.

Szó esik a hosszú évtizedek munkájáról, amikor a gyár csak 4—5 hónapot üzemelt egy esztendőben és ment az egész család részes aratásra

— Milyen volt a megbe csűiés, Ede bácsi?

laszthatom el őszinte elismerésem kifejezését az egyetem professzori karának és valamennyi oktatójának.

Az Elnöki Tanács elnöke ezután a jelöltekhez szólt.

— Az a tisztesség — mondotta —, amely ma itt önöket éri, a serdülő kortól az ifjúkorig terjedő évek szorgalmának, kitartásának elismerését és betetőzését jelenti. Ugyanakkor kezdetét a gyakorlati életnek, a munkának, amelynek során Önöknek megkülönböztetett kötelességük tudásukat — azt mindenkor bővítve és elmélyítve — a nép javára gyü- mölcsöztetnL

Ezekután Dobi István elvtárs átnyújtotta a jelölteknek a Magyar Népköztársaság cí- v merével díszített aranygyűrűt, s ezzel Sub Auspiciis Rei Pub- licae Populáris doktorrá avatták Bruhács Jánost és Markos Györgyöt.

Az ünnepélyes avatás dr. Bihari Ottó dékán szavaival ért véget, aki elmondotta, hogy a közel 600 éves egyetemnek is emlékezetes eseménye a mai ünnepség. A két felavatott doktornak jó munkát, sok sikert kívánt, s kijelentette, hogy az egyetem büszke rájuk, most már úgyis mint volt tanítványaira, s úgyis mint legújabb oktatóira. Az ünnepség végén a két fiatal jogászi, akik tanársegédként az egyetemen kezdenek majd munkába, meleg ünneplésben részesítették.

— Régen nem volt ilyesmi, — néz tel kék szemével az öreg. — Kenyéradó volt a gyár, ezt mi elismertük é» dolgoztunk, nehogy vaUanö panasz legyen ...

Észreveszi, hogy nem füstöl a cigaretta, újra gyújtja

— ... persze most is dolgozni kell szorgalmasan. Az igaz, hogy nagyobb a tisztelet felénk.

Bemegy a szobába és kihoz egy emléklapot, egy éi- jelilámpát és egy nagyon szép vörösréz lemezből kalapált rózsaszálát. Lerakja az asztalra.

— A rózsát maga az igazgató csinálta, — tartja elém, a fény felé fordítva.

Nagyon szép munka, művészi munka. A rózsa mellett plakett: „Id. Kresz Ede 40 éves munkájáért. A Beremendi Cementmű vezetősége. 1962. VI. 10-én.”

Készülődnék el, amikor az öreg telkemre köti, hogy azt ki ne hagyjam: mind a hat fiú gyermeke nagyon szeretett futballozni. Nem is hagyom ki, hisz Ferenc mesélte el a műhelyben, hogy volt olyan meccs Beremenden, amikor egyszerre öt Kresz- gyerek játszott a csapatban. Akkor volt igazi nagy csapat a faluban. S értem már Kresz Sanyi labdarúgó-pályafutásának titkát is, hisz ő Ede bácsi öccsének a fia.

Az öreg Kresz Ede ingben kísér ki az utcára. A kiugró csatornákból még vastagon csorog a hóié. A két virgonc kutya pedig most is ott kergeti egymást az edények között.

Gazdagít! István

*