Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)
1964-03-01 / 51. szám
Számunk tartalmábA Aratő Károly, Fodor Jószef, Galambos! László, Makay Ida és Ténagy Sándor versei • Vidor Miklós elbeszélése Cikk az állami gondozottak emelkedő számáról Kős Lajos fametszetei Riportok, tudósítások cAz Öizizigáj JKicL ptolm j/ut »AKINEK EGY ki* ideje van, befekszik az ágyamba... Mi az én ágyam, átjáróház... vagy kórház... ?” — így méltatlankodik Petypon orvostanár, amikor nyugodt polgári otthonában felbukkan Osztrigás Mici, a Moulin Rouge hirhedett köztündére. A helyzet reménytelen és bonyolult. — Georges Feydeau kitünően megválasztotta azokat a helyzeteket, melyek alapjaiban ingathatnak meg változatlannak tűnő polgári otthonokat. Képzeljék csak el: Petypon úr felesége a szomszéd szobában motoz, kétszer bejött és kétszer kiment, tehát bármelyik pillanatban újra megjelenhet... És jelen van még Montgilet doktor úr — és ekkor ásítás hallatszik a szoba hátteréből, majd teljes hódító fegyverzetében megjelenik Osztrigás Mici. Megjelenik? — Ez enyhe kifejezés. Kimászik Petypon orvostanár ágyából, és pillanatok alatt olyan szituációt teremt, hogy Petypon csak hebegni tud. Petypon hebegése azonban még nem nevezhető totálisnak, mert Kalmár András rendező felugrik a nézőtéren: — Lacikám, Lacikám jobban csodálkozz, döbbenj meg! Ez a darab alapja ... Ami ezután történik, minden erre Michelangelo halálának négy századik évfordulójára Egyéniségének eredetisége nagyságának föltétele volt. Nem fejezte ki adekvátan korát, egyénisége korával ellentétbe került Melyik az a kor, amelyikkel összeütközésbe került? Mi utólag tudjuk, hogy Michelangelo egy új kort, új stílust indított el. Ha ma négyszáz év után megbecsüljük is ezt a félelmetes nagy szellemet bizonyára nem szerettünk volna kortársai lenni. Ma szenvedélyes kíváncsisággal feltesszük a kérdést: milyen lenne az elképzelésünk a XVI. századról, ha egy ilyen komor szellem nem élt volna Firenzében. Egy helyzet megeleveníté- se nem elegendő és csak vázlatosan hat ahhoz, hogy Michelangelo szellemét felmérjük. Inkább talán kultúrtörténeti módszerrel közelíthetjük meg azt, ami elmúlt, nem pedig fölidézéssel vagy utánzási módszerrel. Korát azzal fejezte /ci, hogy tagadta azt A fájdalomnak különös fölismerő ereje van. Az élet funkciói a fájdalomban elmélyültebbek, igazabbak, mert a szellem könnyű területeinek nincsen hatásuk. „Két évvel a sixtusi kápolna mennyezetének megkezdése előtt Michelangelo tanúja volt a Laokon-csoport felfedezésének. A klasszikus művészet alkotásai közül egy sem hatott rá olyan mértékben, mint a kínnak ez a szobrászati megtestesülése; ez a mély pesszimizmus, mely a lélek fájdalmas erejét úrrá teszi a test fölött.” A fájdalom az erő forrása. Nem keresztényi, az isten akaratába beletörődő ember fájdalma ez, hanem az élet örömeiből, kitaszított emberé, aki a sixtusi kápolna mennyezetén és II. Gyula pápa síremlékén veszi ki a részét a teremtésből, s nem alkudozik, hanem megtagadja azt a kort, melyben élt: „a látható világ szór gos ábrázolását’ és a harmonikus szépséget értékelte mindenek fölött. A látható világ ábrázolása mennyiségileg elérte azt a fokot, amikor már érezhető az új minőség jelentkezése. Az oly tökéletes testet, amelynek annyira hódolt a reneszánsz ember, az a veszély fenyegette, hogy elveszíti szellemi alapjait és az édes-bájos manirizmusba hanyatlik. Amerika fölfedezése, a kereskedelem fejlődése, a pénz- gazdálkodás, az aranytartalékok megnövekedése, az új utak. a fényűzés, a társadalmi ellentétek növekedése, az érzelmek elfojtása — lángra lobbantotta a szenvedélyt. A túlfeszített ség érzése, a szertelen belső állapot új formákat kínált, az idomok teltebbé •’•áltak. Pico della Miran- dolla azt tanította, hogy a világ istentől ered, fokozatokra osztott, a legalacsonyabb fokon a testiség van, erre épülnek az isteni lét*különböző fokai, mely végül eljut a tiszta eszméig. A parányok integrációjának egy kabaliszti- kus módja ez, s Arisztotelész és Platón tanainak egyesítésére emlékeztet. Az élet fizikai alapja és egy új esztétika közötti antagonizmus kény szeríti Michelangelot a küzdelemre, melynek szellemi alapját Platon, Plotinusz, Arisztotelész vetette meg. Ez a homocentrikus beállítás jól megfér Michelangelo esztétikai nézeteivel, azzal, hogy politikával, költészettel, építészettel, festészettel és szobrászattal foglalkozott. Savona- rolanak nagy tisztelője, de mű vészi kérdésekben nem ért vele egyet: „Atyám! A lelkünket leheljük szobrainkba, de ki lenne kiváncsi miránk, ha nem ismernők a testet, az izomzatot, a mozgást és mind azt, amire a természet ta- i nit?” „Gyermekeket és tizenhét éves ifjakat teszel meg a művészetek bírójául — kérdezte indulattal Michelangelo — és betört orra fölött haragtól izzóit a szeme.” Michelangelo két eszmény között feszült meg: az emberi test tökéletes szépsége „ellentétben volt a kor esztétikai szellemével, de egyúttal azokkal az eszközökkel is, amelyek Michelangelo rendelkezésére álltak.” ötőle, aki annyira ismerte a test szépségét, a természet megtagadta azt, és szellemmel kárpótolta. Zárkózott volt, nem tudta elviselni környezetét és az sem őt. Külseje jelentéktelen, gyenge testalkatú, arcszíne sötét, orra törött, gyanakvó. tartózkodó, hallgatag, állandóan elégedetlen és rang jához viszontdtva rosszul öltözött. Semmi érzéke nem volt az élet élvezéséhez abban a. korban, amikor az volt a fő elv. Szerény háztartást vezetett, kenyéren és vörös boron élt. Legszívesebben hű szolgája, Urbino társaságában tartózkodott, aki ’ segítője és tanítványa is volt a mesternek. Fejedelmi módon megjutalmazta, mondja Vasari. Amikor Urbino meghalt, ezt irta Vasárinak: „Halála az isten határtalan kegyelmét jelenti részére, de ugyanakkor súlyos veszteséget és mérhetetlen szomorúságot is... Halálával arra tanított, hogyan kell meghalni, nem ellenállni, hanem a halált óhajtani kell.” Michelangelo szelleme kora fölött lebegett, időn és téren kívül, de miután ember volt, egy konkrét társadalmi élethez tartozott Hatalmas energiáját szellemével ellenőrizte. Saját ösztöneivel örökösen viaskodott Képzeletének rajongó szenvedélye a vizuális és plasztikai élmények mellett az érzéki vágyakat is fölkorbácsolta, szerelemre haj ló természete szenvedett, de az ész hatalmával féken tartotta érzéseit. Közismert szerelmi hódolata Vittoria Co- lonna és Tommasa dei Cavalieri iránt. Sok keserűség jutott osztályrészéül. Megkínzott lélekkel tekintett a körülötte zajló életre, akár a Medici síremlékén a Hajnal. Az ösztöneivel vívott állandó harc olyan győzelmeket eredményezett, mint Mózes, II. Gyula síremlékének egyik alakja: haragot, ijedtséget, gyűlöletet fejez ki, midőn a Sinai hegyről leérkezve, megpillantja az aranyborjút imádó zsidókat és dühében szakállába markol és ültében fel ugrani készül. A rabszolgák, melyek II. Gyula síremlékéhez tartoznak, „fájdalmas vo- naglással életre kelni készülő lények.” A Mediciek síremlékén: Giuliano lemondóan félrefordított fejjel ül, Lorenzo sisakja beárnyékolja a jelenből a végtelenbe vesző tekintetét; a napszakok alakjai: Hajnal, Est és Éj Michelangelo ösztöneinek legyőzött titánjai. A Nappal arra ocsúdik föl, hogy mily szörnyű áron tölti be a párkák által kiszabott szerepét, míg a mes terrel küzdött az éj folyamán. Michelangelo megtalálta az átmenet ‘pillanatait, melyek két világot választanak el és kötnek össze. Alakjai csavarodnak, a mozdulatok a tehetetlen anyag gyötrelmes ébredését fejezik ki. Művészetének formái nem a természet jóváhagyott világából, hanem önmaga szerencsétlenségének érzéseiből fakadnak. Szubjektív érzést, nem objektív valóságot követelnek. Mondták, hogy az expresszio- nizmus vele kezdődik. Michelangelo fájdalmának és szenvedésének forrása saját alkatából fakadt. Sokszor visszavonul, nemcsak környezetétől, hanem attól is, ami alkatában nem volt tökéletes. Robusztus egyszerűséggel támadta és csiszolta ösztöneit. A sixtusi kápolna mennyezetére festett képein valamint szobrain a lehető legegyszerűbb térkitöltéssel és visszafojtott erővel fejezi ki a lélek viharait. önelégedetlenségét millió- szőr megszüntethette volna (ahogy mások teszik), hiszen sok elismerésben volt része, habár sokszor megalázták. A firenzei Signoria mindig pártját fogta és boldog önelégültségben halhatott volna meg, de Michelangelo semmivel sem alkudott meg, mert a nagy egyéniség a reménytelenséget is vállalja. A firenzeiek holttestét hazalopták Rómából. Milyen romantikus téma, Delacroixnak való! Acs József figura még. Étienne, az inas, akit Karikás Péter játszik. Az első színpadi próba alapján csupa jót mondhatunk. A színészek szinte lubickolnak a kitűnő szerepekben, különösen Péter Gizi és Faludi László élvezik a ritka szituációk atmoszféráját. — Miért van itt szünet? — szólal meg újra Kalmár András, és egy pillanatra újra leáll a játék. , — Mert én nem mondtárn, hogy „szegény”, de ezt ki is lehetne hagyni — fordít hátat Montgilet doktor Pfty- ponék bonyolulttá vált otthonának. Kalmár András újra intézkedik, aztán a legfontosabbakat halkan elmondja a darabról. Fél szemmel beszélgetés közben is a színpadot követi, de nem is alaptalanul, mert az Osztrigás Mici szereplőgárdája most jutott először színpadra. Idáig a nézőtéri büfében próbáltak, ahol sZín- padszerű térről álmodni sem lehetett. A rendező így még csak most, a bemutató előtt egy héttel tudja a darabot az adott színpadkeretek között elhelyezni. A leállások így legtöbbször nem a játék miatt következnek be, hanem székek miatt, melyek rossz helyen vannak, s mondatok miatt, melyek két méterrel hátrább hangzanak el, mint kellene ... De beszéljünk a darabról... — Georges Feydeau darabja tulajdonképpen nem is vígjáték, hanem bohózat, s a műfaján belül klasszikus alkotás. Cselekménye a század- fordulón bonyolódik, de mi úgy 1930-ra játsszuk, hogy emberközelségbe kerüljön. A darabban rengeteg szatirikus elem van, kedves kegyetlenséggel mezteleníti le a polgárt. A francia hagyományokhoz híven antiklerikális utalásai is akadnak természetesen, a bohózati játékszituációkon belül. Rendezésében a tempós francia játékstílust igyekeztem követni. Célunkat egyetlen mondatban foglalhatnám össze: Komolyan meg akarjuk nevettetni a közönséget — mondja Kalmár András. — S ugyanakkor a színpadon Oszrigás Mici: — Nem vagyok az a nő, akit negyven frankért lehet fűzni... Szegény hajdani Petypon... Bertha Bölcse Kalmár András rendező... Két ötlet között... a jelenetre épül. El kell játszani — mondja, aztán felrohan a színpadra és beleavatkozik Petyponék megbillent magánéletébe. — Valahogyan így — mondja Kalmár András és eljátssza az eszményi Petypont, akit Feydeau megálmodott. A jelenet újra lepereg, aztán mégegyszer újra. Nem lehet megúnni... A szituáció izgalmas, és a kitűnő színészek minden ismétlésnél „hoznak” valami pluszt, színezik, gazdagítják a figurájukat. Kalmár András megnyugodva leereszkedik a nézőtérre, és folytatódik a próba. A színészekről közben néhány szót: Osztrigás Micit Péter Gizi alakítja, Petypon orvostanárt Faludi László, feleségét Takács Margit, Mant- gilet doktort Galambos György, Petypon nagybátyját, a tábornokot pedig a Kossuth- díjas Szabó Samu. Jelentős Jelenet az orvostanár lakásán. Az előtérbe és Falad! László. Péter Gizi a kulturális életből MIN DOLGOZIK? Kende Sándor író válaszol: A Testvérek megjelenése óta két regényt írtam. Az egyiket a nyártól a Tiszafái közli folytatásokban, a másikon bizonyos átdolgozásokat javasolt a kiadó, ezzel most készültem el. Egyébként Olaszországba utazom, két hónapig leszek kint. Ütinaplót nem írok, inkább az egyszerű olasz emberekről készítek arckép-sorozatot. —A Jelenkor irodalmi éi művészeti folyóirat szerkesztői munkáját átszervezték, és jelentős mértékben előre hozták a lapzártát így a Jelenkor márciustól nem húszadikán hanem a hónap első napjaiban jelenik meg. — Szom haton délelőtt m Fegyveres Erők Klubjában megtartották a SUSMUS című zenés vígjáték főpróbáját A Pécsi Nemzeti Színház új produkcióját először „tájon’ mutatja be. Az első előadás Szigetváron lesz, március 3-án. Szőkéd és Kozármisleny községekben. Az aktuális és érdekes előadásokat Szíjártó Ferenc tanár, a TIT járási titkára tartotta. A tíz előadás átlag hallgatóinak száma Nagy- kozáron 45, Szőkéden 58, Ko- zármislenyben pedig 61 fő volt — A KISZ várost bizottsága é* a Városi Művelődési Ház Ifjúsági Jazz Klubja ma délelőtt 11-kor a Városi Művelődési Házban tartja összejövetelét * — A Fegyveres Erők Klubjának színjátszó csoportja — A pécsi járásban a KISZ Hubay Miklós: Három csésze és a TIT által szervezett Ifjú- tea című, tragikomédiájával sági Akadémiák előadásai si- készül a fegyveres erők „Szin- keresen zárultak Nagy kazár, vonal-versenyére”. Mozgalom a bebörtönzött portugál filmesek kiszabadításáért A Portugáliában nemrégiben letartóztatott értelmiségiek között számos filmember is van. Manuel Oliveria és Jose Tonseca e Costa rendezőt, meg Rogerio Paulo színészt nemrégiben szabadon bocsátották. Arnold Aboim, Vasco Granja és Manuel Silva filmklubvezetők az Imagem filmfolyóirat munkatársai azonban még mindig Salazar börtöneiben sínylődnek. Granját állítólag rettenetesen meg is kínozták. A portugál rendőrség soha semmilyen formában nem indokolta meg eljárásának okát. A francia filmvilágban mozgalom indult a bebörtönzöttek kiszabadítására. A Salazar elnökhöz intézett felhívást aláírták René Clair, René Clé- ment, Alain Resnais, Jean Nitry, Joris Ivens rendezők, Georges Hourdin, Jean-Pierre Dubois-Domée, Stanislas Fűmet és sok más filmmunkás, kritikus és a legkülönfélébb irányzatokhoz tartozó közéleti munkás. i t t
