Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)
1964-03-01 / 51. szám
Zenekari hangverseny a Fegyveres Erők Klubjában Gondos, dicséretes szervezés eredményeként zsúfolt ház előtt mutathatta be műsorát a Magyar Néphadsereg Vörö* Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesének szirrr fónikus zenekara, pénteken este, a Fegyveres Erők Klubjában meghirdetett három elő- adásból álló hangversenysorozat második előadásán. Népszerű művekből összeállított műsort hallhattak a Jelenlévők. A hangversenyt Händel Vizizene szvitje nyitotta meg. Görgey György karnagy biztos kézzel, nagy rutinnal irányította ez alkalommal is a gondjaira bízott zenekart és idézte a hallgatóság pi miliőjét, hanem a második elé nemcsak a Vizizene ünne- részben elhangzott Liszt Les preludes című szinti ón ikus költeményének és Wagner A nürnbergi mesterdalnokok nyitányának érzelem gazdag, folyton változó hangulatát is- A legnagyobb közönségsikert a Les preludes aratta. A hangverseny két közreműködője Márkus Éva és Molnár Miklós volt. Haydn Teremtés című oratóriumából Molnár Miklós adott elő egy részletet, áriát kulturáltan és stílusosan. Márkus Éva Mozart G-dur hegedűversenyének I. tételét szólaltatta meg színesen, meghitt melegséggel. Balassa Imre ismertette a hangverseny műsorát élvezetesen és érdeklődést felkeltő- en; ragyogóan tálalva a legfontosabb tudnivalókat v. r. Arató Károly: (T&tqqeli résztél Es a görbe utcák: a város vége ahol már nem emelnek szállodákat A kültelket macskakő jelzi, fák helyett földbeszúrva, itt fogpiszkálók állnak. Aztán a tévelygő buszok, didergő bódék a szétszórt 'állomáshelyeknél, villamos huzal: pendülő citerahúr, játszótér öble s böködő, hegyes szél S amott a hegyek tevepúpja: éles vonalú rajz fenyvesek hátterével, melynek sötétjén vitorlázó madarak húznak át, csőrükben fonalnyl fénnyel, 8 végül Itt az út, melyen hajnalonként nekivágok a mindennapi távnak, nem dudorászok, jobbra-balra figyelek: kapkodva, mohón keresem hazámat Galambos! László: DCaszálöSzarvasbika agancsába harminchárom gyertyaszfl, az ég lila asztalánál három felhő vacsorái. Kaszám körül hull az öröm, korsómba a Hold buzog, rendem fölé fátylaikat terítik a csillagok. Kakascsőrön ül a hajnal, lába piros fűzfalomb, kékszegélyű kalapjára aranyrózsát tűz a domb. Téliagy Sándor: QltkexL Megkötöztél, hogy szabadabb Nem tudom: mit is kívánok jobban: kitörni s maradni vágyom, kerget a vigasztal, szorít a perc és robban. S a folytatás: a teljesebb magány. A rettegés a boldogságig ér. Szerelem: szél fut át szobánk falán s felettünk az ég: átlátszó fedél. Fodor József: edz eqqetten szóért Oh mennyi éve lépsz és mégse vagy még Tetőn, — magad tető jen — s egyre mész, Inad feszül, szemed, mint hegyre, néz, Míg perc és sors kegye s szeszélye hagy még. Nyugtot nem érsz (amíg nem int a nagy Vég), A Célért: a még-nem-mondott, merész, Roppant Egyetlenért, amíg csak ész Szülhet, s min ég, csügg, izzad annyi agy rég. A lehetetlenért, a legcsudábbért. Vak álomkörünkből mely legtovább ért, A mélyben, éjben, térnek tértélen Végtelenén. — Agy, íze, szív, tárd a Szól, mely Végső, minden: s mi titkok titka: ott lelj Oldást, Isten, világ, cél. Értelem! Makay Ida: JUaradf meq Maradj meg mindennapi kenyérnek testmelegnek a fagyban. Maradj meg erőnek: lépni mert — látod? — elfáradtam. Maradj meg a formának, tiszta rendnek, rendező értelemnek a növő zűrzavarban. fénylő, metsző pengéjű késnek vajúdó, termő szenvedésnek. Maradj meg büszke mérésnek, kardnak, a vértnek a Maradj meg konok parancsnak hogy harcom föl ne adjam. mr? WMTTTffTtftffr 'TTfTfTfTfr Vidor Miklós: PÁ3Á ■Bukóbb farrccaoB * hzajkc kcgskkh fejű pártfogón megszólalt: — Nem kell köpni. Ráér, ha már látja, mát szagoltak ki. Visszanézett jó mélyről. Ilyen tiszta kecskepo2át! A Ilon vágta a pillantása. — Nagy ember! Kár, hogy itt kötött ki. Tagolatlan tömbbé vált az idő. A másik két cella társ összebújva pusmogott. Az égimeszelő nyakáig húzta föl térdét ültében: háramnét hajtott collstok. A zsú- mók, fekete kamasz dörmögós bunkchangja közbekontrázott olykor. — Fél, hogy tetüt kap tőlünk, — hallotta. Barátkozzon, aki hosszú időre készül beiratkozni közéjük. Piszok egy lekvár. Jó ragadós. Tisztességes ember sem szereti, ha nyt- togatják benne a fiókokat Hát 6 visszaszúrt szemével a láncban cigarettázó főhadnagyra. Hanyattfeküdt. Anyjára gondolt. Mi jobb, — ha értesítették mór az üzembeliek, vagy ha cikázik benne a bizonytalan rémület? Hallgatta a kecskét, aki a kéményen ót mászott be valahol Újpesten egy lakásba, ö volt köztük a tekintély. A gyerek felröhögött néha azon az eldugult szurkoagombóc hangján. Beadták a vacsorát Hozzá sem nyúlt — Újonc még, látszik, — bökött felé a iangaléta, mintha ott sem lenne. — Adja nekem! — a brummogás egyenest a kölyök gyomrából jött. — Edd meg. Azt a félórát pörgette vissza újra a kthaJL gató főhadnaggyal. Mikor ölt arcot ismét az Idő hogy előkerülhessen? Aztán mégis aludt valamit éjszaka. Kora hajnalban a gyerek eflétottyant. Most vette csak szemű gyre. Kurtanyakú, széles, csapottvállú figura, a feje kerek, szűk- metszésű szeme képébe dagadt Mintha ügyetlen ujjak formálták volna homokból. — A reggelijét megeszi? — A tiéd, — mosolyodéit «L — Akkó jó. — Téged csak az evés érdekel? — emelkedett könyökére. — Enni köll, nem? — Miért vagy itt? — Lebuktam a bízóban, — panaszkodott. Iszonyú méltatlanságnak érezte, hogy fülön- ■sípték. mikor egy ruhatárból éteméit kábáit akart eladni a bizományi áruházban. De «5 már a második yolt. — Az elsőt egyből leakasztották rólam kettő ötveméit... Lehetett mozizni! — Szüleid? — A teteméből adtak fcS egy spinének... aztán falun voltam sokat... meg mindenfelé... — elnézett szórakozottan, únta saját történetét — De itt most jó: van kaja, napi három staub, meg potya kégli ... Figyelte, ahogy önti magába a dupla reggelit Állkapcsa célszerű morzsológéppé vált, őrölte a félökölnyi kenyérfalatokat — Vigyázz Paja, átesel a súlyhatáron... — hecceit« a kecske. — Nem akarok én már bunyós lenni... — teli szájjal beszélt, szavai összeragadtak a kenyérből leL A Iangaléta ásítva nyújtózott, beletúrt a kecske szalimafhaj ába. — Ne tupirozz.,. A délelőtti ki hallgatásom dvfl nyomozó ült a főhadnagy mellett Néha jegyzetelt Tán az ötödik kérdés talált célba. A hosszúkás arc mintha fölfénjdene a borosták közül Egyszerre megértette, hogy a lemezekről van szó. Odabenn épp eleget vitázott Cémásékkal, de beszélhetett, amit akart: elét ártották a raktári jegyzéket. Azt hitte, ugratják, faképnél hagyta őket Épeszű ember nem magyarázza el százszor, hogy háromszázas lemezből nem telik ki annyi keret mint háramötvenesbőL Az ő csoportjának meg hetek óta hármast adnak ki a raktárból s örökké a hiányt követelik! M ost gyűlt ki benne, hogy iszonyú disznóság lappanghat emögött a ködösítő játék mögött Valakik zsebrevágták, amit itt rajta kére nek számon. Az éjszakai útvesztőből egyetlen ösvény vált ki. azon szeretné végtghajszolnd az ismeretlen följelentő. Tenyerébe markolta állát, megvárta, míg a főhadnagy ellobbantja gyufáját, aztán papirost ceruzát kért s fölvázolta a lemezt, meg a keretidomot — Ez kétszerkettő, kérem, akárhogy igyekeznék, nem beszélhetek a levegőbe, — nyújtotta át Azok ketten összenéztek, a főhadnagy maga élé simította a rajzot — Csakhogy a raktárjegyzéltoen a maga aláírása egytől-egyig háromötvertea mellé került — Lehetetten. Megnézem, mit írok alá! A nyomozó most szólalt meg először: — Vagy maga nyargal döglött lovon, 'agy az anyagkönyvdésben zsonglőrösködnek. Élénkszürke szeme nyugodtan állta a másik kettő pillantását. — Tessék meggyőződni róla. — Attól ne féljen. Megint kettesben maradt a főhadnegy- gjnaL — Rágyújt? — kínálta elé tömött bőr- tárcáját, majd megkérdezte: — & a cella- társairól mi a véleménye? Jól leszívta a slukkot, ideáit bete te raé«KK. — Nemigen szoktam ilyen emberekhez. A gyéreikét sajnálom. 1— A gyereket? — Azt a Faját Itt majd ki okosítják. — Gondolja, hogy rászorul? — Szerencsétlen. Lelenc voát, ahogy mesén. — De azzal nem dicsekedett, begy megszökött a nevelőszü'Ieditől! — Ki tudja, hogy bántak vele... — Elmondta, mért van itt? — A kabátlópást, meg a bizományit... főhadnagy elnyomta mohón, sebesen végigsrítt cigarettáját Érdeklődőn fürkészte a fémcsiszolót — És mért érdekli magát ez a Paja? Ügy ért vissza a cellába, mintha fürdőből jönne. Könnyű lett, még a pórusai is kitágultak szinte. Odahívta Paját — Mennyi ideje vagy itt? — Három hónapja tesz... — Hiszen a vizsgálati fogság nem tarthat addig! — Minden hónap végén aláírom, hogy maradok ... — A továbbképzőn! — röhintett a kecske. Megfogta Paja vállát maga felé fordította. — Mondd csak, elképzelted már, milyen lenne, ha egyszer munkából élnél? A gyerek nem értette. Bámult rá. — Magát hittérítőnek küldték ide? — kérdezte a hosszú. Paját figyelte. Tizenhétévé», esetten dugó alakját bujkáló szurokszemét — Nem akarnál te rendes gyerek lenni mégis? Csak azért, mert jobb üzlet és kevesebb hasfájás. — Magát kieresztik? — Jött viasza döre mögőn. — Téged is, — ha megígéred, hogy nincs több csibészség. Gondold meg. Délutánra otthon volt Másnap reggel pedig már a műhelyben. Munkába állt, mintha mi sem történt volna. CSsak lemezátvételkor hívta a művezetőt — írja alá maga is, Czapfcó bécsi. — Unalmas volt egyedül menni? — kn- nyorított az öreg. De azért aláírta. Folyt minden a régiben. Két hétig. Akkor váratlanul hivatták az irodára. A rendőrségitől keresték telefonon. Műszak után menjen be. Ml az istennyilát akarnak megint? A főhadnagytól tudta meft — Emlékszik még Pajára? — Persze, mi van vele? — Fönntartja, amit a múltkor mondott? — Vállalom. — Én figyelmeztettem. Felelős érte, hogy a tárgyalásig nem csinál újabb stíklit és nem hagyja el a fővárost. Fölhozták a gyerekeit Mintha tegnap látta volna: az idő is ki csorbult ezen a faragatlan hús-csont kötegen. Lesütött szemmel hallgatta a főhadnagyot. — Vállaltak érted már valaha felelősséget, Paja? Néma fejrázás. — Tudod mi az? Lesz kenyered, lakásod, munkád. Életedben először megbízik benned valaki. Hát úgy viselkedj. — Igenis... Aláírta a nyilatkozatot s ki tuszkolta a gyereket az ajtón. A ruhája mocskos, hasadt. Szagük belőle a fogda. így be sem állíthat vele otthon, meg az üzemben. — Melyik bizományiban volt az a disznóság? Paja eldörmögte. Elindult vele egy másikba. A kamasz szögletesen, lomhán mozgott mögötte. Akkor élénkült csak föl, mikor kiválasztott neki egy szürke posztóöltönyt háromszázhúsz forintért. — No, jó tesz? Paja nézelődött, aztán egy másikhoz nyúlt: — Ezt vegye meg nekem! Háromszáz-hatvanba került. Elnevette magát — Ha negyven forintján múlik, hogy jó gyerek legyen belőled! — s leakasztotta a drappszínűt Nyakkendőt is kapott Paja. Olyat, amelyiken pálmafa volt, meg táncoló bennszülött nő, — az tetszett neki. És benn a műhelyben, három hét múlva egy nagy pofont is, mikor munkaidőben lógott el moziba. — Ha mégegyszer előfordul, mehetsz, amerre látsz! — Azt nem lehet... — rázta kipirult képét a gyerek. — Maga aláírta, hogy vállal... De félév múlva, a tárgyaláson ott voltak a csoportbeliek is, hogy egybehangzóan tanúsítsák: Paja ellen nem esett kifogás a műhelyben, alighanem mégis különb féro- csiszoló lesz belőle, mint amilyen vagánynak készült. A bíró is így láthatta, mert fölfüggesztette az Ítéletét K ettesben indultak hazafelé. A gyerek egyik sarkon megállt, két keze zsebében kotorászott, s komoran eldörmögte: — Most ón akarok fizetni magának ... — Mit, te majomtojás? — Egy pohár sört... vagy nem szereti? Igazán nem szerette, de most az egyszer lehajtotta, akármilyen híg volt, meg keserű te.
