Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)
1964-03-01 / 51. szám
6 NAPLÓ 1984. MÁRCIUS L ' A legkorszerűbb módszerekkel i Mark Lane nyomoz Roswell Garst levele a Pravdában és az Izvesztyijában Ae 8ZK.P aae&ög&zá&ságt plénumának napjaiban kd- ztttm a Pravda és as Izvesztyija Roswell Garat ismert amerikai farmer érdekes levelét a Szovjetanlé és az Egyesült Államok mezőgazdaságának fejlődéséről. Az amerikai farmer levelét a kéi nagyr szovjet lap teljes terjedelmében közölte, bár — mint a Pravda hangsúlyozta — különösen néhány politikai vonatkozású megállapításával nem lehet egyetérteni. Am a belterjesítésseá kapcsolatos megjegyzései mindenképpen érdeklődésre tartanak számot. Az alábbiakban részletesen te- mertetjük az amerik arí farmer levelének főbb «egállá portásait. Amikor 19ö5-beii euosaor jár- tam & Szovjetunióban, majd hazafelé Magyaronszáean, Romániában és Osehmiovákiáibasi — írja Garst — láttam, bog? a mi mezögasidaséguofc messze előtte jár a betet-európaá mezőgazdaságnak. Nem mintha a nri képesaéeeink oäyaa kiválóak lemértek, önök pedh? kevésbé okos oabenk volnának. A karöknények adódtak így: nekünk jobb körül ményeink vdtofc a tsglődés- hee. Nyolc évet elmaradás •lényegét*® aa USA gazdaságának fejlődése szén 1940-4g Sgen-i©esi volt. A terméshcesaracfc csekély rrigrtókbe® emeätoed- tek 1890 és 1940 között így például a kukoricatermés meg maradt a hektáronkénti M mázsánál, a gyaportszálé pedig & sctefcgy M mázsánál. S egy torma gabona eäö- állításáhOE 1930-ban még mindig csaknem annyi zms&a- órára voi4 szükség, ictest 1910- ben. 1940-ífli azonban az USA mezőgazdaságának produktivitás« gyón ütemben í-aeaadeít növekedni. * az egy «óra» ®*- banára íordított gntraka «nőkként.. Enne*: m ^Söemafenrtfc az első tizenöt esztendejében, 1940-től 1955-ig Keiest-Európa, tehát nemcsak a Szovjetunió, hanem Magyarország, Románia, lyangyetasaég, Bulgária, ,/ugosjdávia és Csehszlovákia népei előbb élert-haüál- harcot vívtak, majd a háború által tönkretett gazdaságuk helyre álla tásávjá woStefe díogLalva, Mivé! ázott az emberek, ekSk kel Kelet- Európában a mezőgazdasági intézményekben 1955-ben tedáBcoztam, kitűnő nagytudású dolgos emberek voltak, akárcsak azok, akikkel a kolhozokban és a szov- hozokbaci találkoztam — írj? Garst —, arra a következtetésre jutottam, hogy a keleteurópai gazdaság 1955-ben ott tartott, ahol az Egyesült Államok mezőgazdasága 1925-ben vagyis harminc évvel elmaradt tőlünk. 1963 tavaszán amikor a Szovjetunióba látogattam unokaöcsémmel, azt mondtam, hogy érzésem szerint nyolc év az elmaradás. Nyolc év alatt ugyan nem érnek utol bennünket, mert mi továbbra is nagy fejlődést akarunk elérni, de a Szovjetunió megduplázza ezalatt a terméshozamukat és számottevően csökkenti a munkaráfordítást. Ezek után lássuk, mit tett az Egyesült Államok és hogyan, lássuk, mit tett Oroszország és egész Kelet Európa s mire képes még. Nyolc perc— egy mázsa kukorica Garst ezután négy fontos Tényezőt sorol fel a mező- gazdaság fejlesztésében: 1. a hibrid kukoricamagvak alkalmazását, 2. a gépesítést, 3. a műtrágyázást, 4. az utak kiépítését. Részleteiben vizsgálva ezeket a tényezőket, azt írja, hogy a mezőgazdaság termelékenységében az első nagy lépést a hibrid kukorica jelentette, amelyet ma már nemcsak ott vetnek az Egyesült Államikban, ahol a szemek miatt termesztik, hanem ott is, ahol silónak. Az Egyesült Államoknak tizenöt évre volt szüksége ahhoz, hogy ezt elérje. Érdékes, hogy a Szovjetuniónak csali öt évre (1956— i960) volt szüksége ahhoz, hogy mindenütt hibrid kukoricáit vessenek szemes terménynek. Most már az a feladat, hogy mindenütt, százszázalékosan hibrid kukoricát vessenek silónak is, mert a hibrid jobb zöld tömeget ad. ami által a gépeket is jobban ki leheit használni. A hibrid kukorica áltagosan harminc scázálélckai hoz több termést. Az Egyesült: ÄRa- moídxan terem a világ kukoricatermésének mintegy a fele, az ország egyébként is rendkívüli mértékben gépesített, itt gépesítették először a kukoricaitermesztést Garst ennek alapján javasolja, hogy a legkorszerűbb ameriKei tnetogazdasági gépeket vásárolja, minder: or- xakg., SaernléJtető példát is említ: negyvenkét eeztende- je, «mikor roegnőtsöS-, egy mázsa kukorica eKéiií fásához két munkaórám vett szük- Ha M áSa®oB farmer IS, • jó termet p«£g 8 perc munkáráfard£tásaa& nyer ekkora kukoricamennyiséget A hibrid kukorica és a széleskörű gépesítés az a két nagy lépés, amit ott tettünk — írja Garat, majd hoezátesz1 hogy Kelet-Európábán még nem eetoszámlékcs a hibrid kukorica vetése és néni olyan jó a gépesítés, natot amilyen y iM j-i . Műtrágyák, gyomirtószerek A harmadik tényező a műtrágyázás, amely mind az élei misse«, mind a takarmánynövények, valamint a gyapot terméshozamát is számottevően növelte, 1890-től 1930-ig, tehát negyven éven át mintegy tizenhat mázsa volt a hektáronkénti átlag kukoricatermés, de aztán a hibridek vetésével a következő tizenöt évbetn huszonnégy mázsára emelkedett. Ezen a színvonalon azonban csők azután tudtak felülemelkedni, hogy az ötvenes években sok műtrágyagyár épüK (est Garst a kormány kedvező adópolitikájának tulajdonítja). Ma már negyvenkét mázsa volt a hektáronkénti kukorica-termésátlag. Az Egyesüli Államokban folytatódik a műtrágyázás, tovább fognak növekedni a terméshozamok. A rovar- és gyomirtókból 1» a legjobban kát alkalmazzák. Ugyanakkor Grast szerint takarmányozási célra több vitamint és antibiotikumot kell gyártani, külö nősen a sertések és baromfiak száméra, amelyek takarmányozásában e két dolognak kü Koösen nagy szerepe van. Grast szerint az amerikai vegyi üzemekkel ugyanaz a helyzet, mint a mezőgazdasági gépekkel. Az Egyesült Államokból a legkorszerűbbek a vegyiüzemek építkezési módszerei. Az «merited műtrágya kitűnő, szemcsés mámőségben készül ezért a talajba vitele rendkívül könnyű. Tizenöt esz tendeje ez még nem volt így: az amerikai műtrágyák vagy túlságosan szétporladtak vagy összeálltak, ami lehetetlenné tette, hogy egyenletesem adagolják azokat. Ma viszont rizs szemnyi nagyságban készülnek a műtrágyaszemcsék, ami meg könnyíti a talajba juttatásukat (Amíg a műtrágya nem jó minőségű és nehéz az alkalmazása, a farmerek nem szívesen dolgoztak vele). Az Egyesült Államokban emellett a jóminőségű műtrágyák talajba juttatására igen egyszerű gépeket szerkesztettek. Rossz minőségű műtrágyával azonban egyetlen gép sem tud dolgozni. Egy km új út egy nap alatt Garst véleménye szerint a mezőgazdaság fejlesztéséhez jó utakra is szükség van. Nem a városokat összekötő országutakra: hisz tudja, hogy ilyenek a Szovjetunióban is vannak. Olyen utakra gondol, amelyeket Amerikában „farm piac” utaknak neveznek. Szerinte a Szovjetunióban is ilyen utakat kell építeni. (Ezzel egyébként Amerikában több éven át foglalkoztak). — Garst elmondja, hogy Amerikában vámnál; a legtökéletesebb útépítőgépek. Az ilyen gépek együttesével egy nap alatt öt-hat ember különösebb megerőltetés nélkül egy kilométer utat építhet. Ez az út mintegy egyharmad méterrel emelkedik: a terep szintje fölé. Miközben a gép így — mint valami töltést — a terepre „szórja” az utat, kétoldalt egy méterrel a talaj- szint alá nyúló árkot ás. Az út középső, legmagasabb és mintegy tíz-tizenkét méter széles része a két széle félé lejtósödik, hogy az eeő í©csörögi on róla, havat pedig lefújja a szél. „Többször is javasoltam — írja Garst —, hogy a Szovjetunió és más keleteurópai országok vásároljanak néhány készletet ezekből az amerikai útépítő gépek bői, ■ így saját tapasztalatukon p^őzőcij eruek meg arról, hogy ha meg vannak a szükséges gépek, mi mindent lehet elvégezni minimális időbeli és anyagi ráfordítással. A gazdaságtól a piacra vezető jó fltafc nélkülözhetetlenek olyan országokban, amelyeknek fejlett mezőgazdasági termelése van. A különböző anyagoknak, így a műtrágyának, a traktorok és gépek üzemanyagának az időjárástól függetlenül mindig időben kell megérkezniük a gazdaságba. A farmok termékeit pedig a fogyasztási központokba kell számítani.” Ami a szovjet mezőgazdaság perspektíváit illeti, a levél más helyéin Gamst szó szerint így ír: „Az 1955 és 1964 között eltelt kilenc esztendőben (az első dátum első kelet- európai utazásomat jelöli) — nagyszerű haladást értek »el. Meggyőződésem, hogy a fejlődés most még gyorsabb lesz. Meggyőződésem ez, mert a Szovjetunió népét olyannak is mertem meg, mint amely lelkesen dolgozik, kellő szakismerettel rendelkezik, barátságos; olyan népnek ismertem meg, amely hazáját virágzónak akarja látni, életszínvonalát magasabbnak, s olyan népnek, amely számot vet azzal, hogy ezt a célt csak a legkorszerűbb módszerek alkalmazásával lehet elérni”. Oswald ártatlan? - Miért nem akar Marina senkivel sem beszélni? — Alkalmaztak-e .agymosást*? Egy férfi észrevétlenül felkapaszkodik Dallasban arra a vasúti hídra, amely előtt a halálos golyó érte Kennedy elnököt. A rendőrök nem akar ták felengedni, mert még őrzik a gyilkosság helyét, ám valami vasúti hátsóajtón mégis sikerült felkecmeregnie. — Ezt a hátsó feljárót feltehe- j tőén a gyilkosság idején sem őrizte senki. Az ismeretien férfi előveszi fényképezőgépét és „megcélozza” a végzetes úton közeledő autókat, amelyek ugyanúgy érkeznek a híd alá, mint azon a napon Kennedyé. Tökéletes célpont valamennyi innen a hídról, amint az áruháztól az aluljáró felé fordulnak. Az áruházból viszont csak addig lehetett kényelmesein célozni, amíg a kocsik nem fordultak a híd felé. Es az ismeretlen férfinek eszébe jut, hogy Kennedyt akkor érte a halálos lövés, amikor autója már az áruházat elhagyva erre felé fordult. Az áruházból ekkor már sokkal bizonytalanabb célpontot nyújtott az elnök kocsija. A gyilkossággal vádolt Oswald, aki már halott, a nyomozás szerint az áruháziból lőtte le az elnököt. De nem akkor, amikor az áruház felé haladó nyitott autót kényelmesen eltalálhatta volna, hanem akkor, amikor az a híd felé fordult és az áruháziból sakkal nehezebb volt megcélozni, mint a hídról Az ismeretien férfi két órán át „célozza” fényképezőgépével az autókat és valameny- nyit „eltalálja”. Ez alatt az idő alatt senki sem veszi észre. Lehet, hogy a Ken- nedy-gyilkosság idején se vette észre senki azt, aki itt állt? Az ismeretlen férfi gondolkodik egy kicsit, aztán eszébe jut, hogy az első tudósításokban arról is olvasott: egy rendőr a nagy kavargásban felszaladt a hídra és üldözőbe vett két tovább- szaladót, de nem érte utol őket, eltűntek a forgatagban. A lapok többet nem írtak erről a momentumról. Vajon miért? — kérdezi önmagától a hídról észrevétlenül leballagva ez a férfi — Mark Lane, az ismert New York-i ügyvéd, a Demokrata Párt haladó szárnyának egyik tagja. Vajon miért? — kérdezi ismét, amint a meggyilkolt állítólagos Oswald egykori lakása felé tart. Lane elhatározta, hogy fényt derít a gyilkosság szinte tisztázatlan körülményeire, ügyvédje lett Oswald anyjának, aiki váltig hangoztatja, hogy fia bűnösségét egyelőre 6emmi se bizonyltja. Vajon miért? — kérdezi még egyszer, és lábának ütemes dobogása is ezt a kérdést veri. Ha Oswald valóban meg akarta gyilkolni az elnököt, miért nem lőtt addig, amíg az autó az áruház félé közeledett, miért várta meg, amíg elfordult, és sokkal nehezebb volt eltalálni? Ha viszont a hídról dy könnyű a célzás, a rendőrség miért nem nyomoz azután is? És végül: miért hallgattak annak a vallomásáról, aki látott onnan is elmenekülni valakiket? Egyszerű a válasz — csap hirtelen a fejére. Hiszen, ha valóban a hídról lőtték le az elnököt, a titkos szol gálát súlyos mulasztást követett éL Nem biztosította ezt a „kitűnő célzóhelyet”, ahonnan ő is észrevétlenül „célozhatta meg” két órán át fényképezőgépével az autókat. Ha azonban a lövés egy áruház ablakából jött, erre nem gondolhatott senki, a titkos szolgálat nem hibás. A titkos szolgálatnak érdeke, hogy Oswald legyen a gyilkos — ez világos. Maga a gyilkosság azonban korántsem világos. Ahogy az sem világos, hogy Marina, Oswald felesége a gyilkosság óta nem válaszol senkinek, aki levelet ír hozzá aura az ismeretlen helyre, ahol a titkos szolgálat tartja „saját érdekében”. Marina bárkivél érintkezhet mondják a titkos szolgálat embered — feltéve hogy akarja fogadni az érdeklődőt. Marina azonban, csodálatosképpen senkivel sem akar beszélni. Lane, az ismert ügyvéd sem érdekli. Sőt, amikor Lane felkérésére maga James Reston, a New York Times világhírű publicistája jelentkezik, neki is nemet mond. Ugyanakkor állandóan nyilvánosságra kerülnek egymásnak ellentmondó vallomásai. Egy a lényegük: férjét bűnösnek tartja. Végül a Polgárjogokért Küzdők Szövetsége választ kap Marinától, amelyben azt írja, jól érzi magát, de nem akar senkivel beszélni, el akarja felejteni, ami történt. Miután feltehető, hogy ez a levél a titkos szolgálat cenzúráján át érkezett — hiszen azt is említi benne Marina* sokat tárgyalt az FBI-val — nem hart valami őszintének. Különösen furcsa, hogy „min dent el akar felejteni”, amikor az FBI és a titkos szolgálat által közölt egyik vallomásában arról értesült mindenki: könyvet ír az ügyről. Marinát fogva tartják — dönti ed a kérdést Lame, márpedig eme semmi törvényes jogialap nincs. Meggyőződését megerősíti az a bizalmas információ, amely szerint a gyilkosságot az Oswald lelö- vése után közvetlenül Marina nem volt hajlandó elismerni, hogy a fegyver, amivel Kennedyt állítólag agyonlőtték, férje tulajdona lett volna. Lane nem említi, honnan tudta ezt meg, ám kiforrná dóját közölte a National Guardian című amerikai lapban, és onnan több újság is átvette. Ezután bejelentette, hogy vádat emel Dallas városa ellen Oswald meggyilkolása és ártatlanul történt éU fogatása miatt Szerinte a dallasi rendőrség biztosam tudja, hogy nem Oswald löt te agyon az elnököt, és Ma rónán „agymosást" hajtottak végre. Ezért emlékszik mindenre úgy, ahogj a titkos szolgálat óhajtja. És Lane bizalmas értesülésére Marina eltüntetését illetően ez Ideig nem adott ki cáfolatot sem az FBI, sem a dallasi rendőrség. Nyilván ők tudják, miért Máté Iván VISSZAADTÁK AZ ELETNEK Egy hónap alatt négyszer hozták vissza a halálból — Lev Davidovics Landau visszatért otthonába Már több, mint két éve tragikus kimenetelű autószerencsétlenség történt a Moszkvából Dubna felé vezető műúton. Lev Davidovics Landau a dubnai atomkutató állomás félé, munkahelyére indult. Gépkocsija a megszeg kott tempóban nyelte a kilo, métereket s Landau profesz- szor, szokásához híven, munkatársaival beszélgetett, A modern elméleti fizikában nagy érdemeket szerzett ötvennégy éves tanár a tudomány világában akkor már elismert tekintély volt. Nevéhez fűződött a kvantumelmélet és az elemi részecskéik fizikájának továbbfejlesztése, s ő alkotta meg a hélium szuperfluidi fásának elméletét. 1962. januárjának első vasárnapja volt A tudományos alkotómunka vágya hajtotta a kutatóintézetbe... Ide azonban csak nagyon hosszú és földi lény álltai még nem járt úton, csak két évvel később érkezhetett meg a nagy tudós. Délelőtt 11 óra lehetett, amikor a professzort szállító autó élé egy kisgyerek ugrott A sofőr, hogy elkerülje a gázolást, elrántotta a volánt és a gépkocsi a síkos úton nekirohant egy tehergépkocsinak. A sofőr és a nagy tudós munkatársai könnyebb sérülésekkel, de maga Landau halálos sebekkel került be a legközelebbi kórházba, ahol Polja- kov orvosprofesszor vette gondjaiba. A tudós élete azonban továbbra is veszélyben forgott Felhívták Moszkvát, mozgósították a legjobb orvosokat: Komyan- szkij, Grascsenkov, Jegorov, Rappaport, Jermolajeva szinte egyszerre érkeztek Landau betegágyához. Haldoklik Landau! — futótűzként terjedt a hír a szélrózsa minden irányában: Maxwell angol fizikus több mint egy órán át váratja a Moszkva—London közötti légi járatot, hogy él- vihesse az orvosságot Landau részére. Gyógyszereket küld Kanada, az Egyesült Államok és Belgium. Dán orvosok ajánlják fél Segítségüket. Csehszlovákia legjobb idegsebészét küldi Moszkvába. A délutáni órákban Landau legjobb barátai és munkatársai is ágya mellett állnak, és természetesen felesége is. A vészjel azonban egy percre sem szünetel: Landau haldoklik! A világ legjobb orvostudósai és a legtökéletesebb orvosi műszerek figyelik és állandóan regisztrálják állapotát Felállítják a diag- nózást: koponyaalapi törés, nagymérvű agyszövetzúzó- dás, bordatörés, tüdőrepedés, többszörös belső vérzés, medencecsanttörés, hólyagszakadás s a vese, a szív és a vérkeringési rendszer működésének csökkenése. Az orvosok agyműtétre határozzák él magukat. A nagy fizikus továbbra is öntudaton kívül, nagy lázban vergődik. Sikerül elái- lítani a vérzést A negyedik napon azonban a műszerek megállapítják azt, amitől mindenki retteg: a klinikai halált. Ez lenne a vég? — hasított a szívekbe annak a tudata, hogy ezen már változtatni aligha lehet. De hátha... és az orvosok megkísérlik a lehetetlent: a szívet sikerül újra működésbe hozni! Ez azonban még távolról sem jelentette a végső győzelmet. — A halál egy hét múlva újból bekövetkezett, majd kilenc napra megint, és tizenegy nap múlva Ismét... Négyszer halt meg Landau és mind a négyszer sikerült őt visszaadni az életnek és az emberiségnek. Harminc nappal később végre jobbra fordult a halálból négyszer visszahívott Lev Davidovics Landau állapota. Kapica akadémikus ekkor a világ legjobb agysebészeit hívta segítségül. Megérkezett Penfield professzor Montrealból, Guillot és Garda orvosprofesszorok Párizsból és Kunz sebészprofesszor Prágából. Beavatkozásukra azonban nem került sor: Landau öntudata sebészeti beavatkozás nélkül is világosodni kezdett. Két hónap eltelte után újra felnyitottta a szemét, majd naponta néhány órán át műtüdő nélkül lélegzett. Reagálni kezdett munkatársai hangjára — beszélni azonban még nem tudott... Fokozatosan az emlékezőképessége is visszatért — felismerte élettársát, aki egy percre sem mozdult el az ágyától, majd tizenhat éves fiát is mosollyal üdvözölte. Az orvosok ekkor már hozzáláttak a végtagok mozgásreflexeinek felújításához — megkísérelték mozgatni végtagjait. Ezután a tanulás és az emlékezés hosszú hónapjai következtek. Nemsokára már rövid kérdésekre is sikerrel válaszolt s az idegen nyelveket sem felejtette el. Fél év elteltével már a szak- irodalmat is tanulmányozta és vitába szállt. Amikor a svéd követ királya nevében a Nobel-díjhoz jókívánságait fejezte ki és oroszul akart beszélni, hogy Landauf ne fárassza, a nagy fizikus igy válaszolt: — Ne fáradjon, az orvosok úgyis szellemi tornát írtait elő — az angol nyelv tehát hasznomra lehet; csupán azt sajnálom, hogy hálámat ilyen helyzetben vagyok kénytelen kifejezni.
