Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)

1964-03-22 / 69. szám

Kerekasztal beszélgetés

A népművelés helyzetéről

NÉGYEN ÜLÜNK az asztal körül: Tímár Irma, a

Pécs-Baranya Népművelési Tanácsadó vezetője, Borsos József, a városi tanács népművelési csoportvezetője, Ba- 14 István, a Városi Művelődési Ház igazgatója és az újságíró, A beszélgetés abból indult lei, hogy az utóbbi időbein eléggé gyakori az a nézet, hogy a népművelés válságba jutott,

BORSOS JÖZSEF:

Ha a válság szó helyett o változást használjuk, akkor igaz, különben „válságról’’ szó sincs, változásról annál inkább. Az emberek az utóbbi időben sokat tanulnak, szakmai tanfolyamoktól kezdve egyetemig a legkülönbözőbb helyeken. Kevesebb az idejük. De ott vannak a színházak, hangversenyek, a televízió, sokkal több nézőjük van, mint régebben. Ráadásul a család élete szerintem megváltozott, mégha sok férfi nem is vallja be: otthon is megoszlanak a terhek. Mindebből az következik, hogy a népművelésnek is változnia kell, alkalmazkodnia a megváltozott helyzethez, igényekhez.

TÍMÁR IRMA:

Mégpedig a korszerű formák bevezetésével elsősorban. Hogy például a régi módszer — ötszáz embert becsőditünk egy terembe és valaki kiáll, s tart egy másfél-kétórás előadást — elmúlt, azt be kell látnunk, és helyette újakat kell alkalmaznunk. A szemléltetés minden eszközét felhasználni az ismeretterjesztés ben, a filmtől a hanglemezig. Es komplex módszert alkalmazni mindenütt, az emberek „szemének és füléneid’ is adni egyszerre, illusztrálni az elmondottakat. Vagyis minél színesebb, minél szórakoztatóbb, minél érdekesebb formákat kell kitalálnunk, s nagyon tudatosnak, nagyon rugalmasnak kell lennünk. Itt van például a TV, amit mint a népművelés „konkurrenciá- ját" emlegetnek...

BALÓ ISTVÁN:

Ami természetesen nagy tévedés. Fél éve foglalkozom ezzel a kérdéssel, felmérést vég zek a művelődési házban meg fordulók körében, s arra az eredményre jutottam, hogy a TV nagyon hasznos népművelési eszköz, csak tudni kell feínasználni az általa nyújtott lehetőségeket. A mai népművelő, akit jó pedagógiai érzéknek, tehetségnek, kiváló felkészültségnek és tudatosság nak kell jellemeznie, a TV-t semmiesetre sem hagyhatja ki a számításból. Hogy csak egy példát mondjak: az emberek nézik a televíziót, de nem mindig értelmezik a látottakat. Ha aztán a megfelelő helyen — például a tánckor. az énekkar vagy valamelyik klub azonos érdeklődésű emberei körében — meg vitaijuk az egyes műsorokat, akkor akár egy giccs is nevelő hatású lehet, a vitatkozók rájönnek, miért volt giccs, s hogy mik azok a követelmények tehát, amelyeknek nem felelt meg az adás. De az ismeretterjesztő jellegű műsoro hat is nagyszerűnek lehet hasz nositani, ha van egy szervezett közönség, amely a mai népművelés egyik kulcspontja.

TÍMÁR IRMA:

Igen. a klub, a szakkör, a \ tnoi név-művelés legjobb ésj egybe gzozzáférhetőbb for-1 mája. A megyében nagyon! sok kis község van, ahol na- gyóbb dolgokra nincs lehe-l

Az emberek szabadideiét segít a klub jól kihasználni, azt ami különben talán értelmetlenül szétforgácsolódna.

BOBSOS JÖZSEF:

Ilyen új formák tehat a klu bök, az ún. művészeti ismeretterjesztés, a szellemi vetélkedők, a szakkörök — foto, díszítőművész, honismereti, stb. — a lcisebb, szerényebb igényű és mégis eredményesebb művészeti csoportok. Mégkevés- bé hajszoljuk ma már a számszerű eredményeket, mint régen. Nekünk az a fontos, hogy az emberek tudatában legyen meg az eredmény, ne papíron. Nem is mindig köny- nyű megtalálni a megfelelő formát. De a pécsi diákhangversenyek ügye jó példa: a szűk körű hangversenyláto- gató közönséget régóta fel akartuk frissíteni, mindenkinek hozzáférhetővé tenni a komoly zenét, de hiába csináltunk azelőtt sokmindent, nem -nagyon sikerült. Az idősebbeknél nem ment, itt vannak viszont a diákok! Akik diákéveik alatt hozzászoknak a zenehallgatáshoz, általában Izé sőbb el eljárnak majd. Minőségi anyagot, jó előadást, kitűnő, tömör és érthető magva rázatot kapnak a gyerekek, s a látogatottság igen jó eredményről tanúskodik.

TÍMÁR IRMA:

A műveltség útjára vezetni az embereket — ez a célunk. Eszmeileg, műveltségben, ízlés ben, erkölcsi vonatkozóéban, a közösségi szeUerhben, a mind szélesebb érdeklődési körben mutatkoznak az eredmények. S ezek minket igazolnák, azt, hogy szó sincs válságról, hanem nagyon egész séges, jóirányú változásról van szó. A könyvtárak, könyvesboltok, színházak forgalma, a képzőművészeti bolt művészi képeinek vásárlása, és nagyon sok minden bizonyítja, hogy hosszabb idő távlatában születnek meg a népművelési munka igazi cs lényeges eredményei.

Hallatna Erzsébet

tőség. De ha van egy terem, néhány székkel, egy rádióval és televízióval, akkor már lehet klubot csinálni. Ez oldottabb kötetlenebb forma, s ezért is korszerűbb. Ott van a díszítőművészeti szakkörök tapasztalata. Nagyon sok alakult a megyében, eleinte csupán azért, mert az asszonyok szeretnek varrogatni, hímezni, s közben beszélgetni erről- arról. A jó népművelő aztán lassanként irányítja a beszélgetéseket, így történik sok helyen, hogy a csibeneveléstől orvosi kérdésekig sokmindenről szó esik. A szakkörök lassan klubbá alakulnak, a tagok összeszoknak és máshoz is kedvük támad. Nemrégiben levélben rövid farsangi jelenetet kért tőlem az egyik szakkör, az asszonyok adták elő.

BALÖ ISTVÁN:

És azért is jó a klub, mert van könyvtár, vannak újságok és klubjátékok, egyszóval megfelelő környezet. Azelőtt például hétre moziba mentek a fiatalok, sétáltak az utcán, unatkoztak sokszor. Ma már rengetegen tudják, hogy ott a mi ifjúsági klubunk, egy kevés kötött programmal, és egy csomó kötetlen lehetőséggel. így hát mozi előtt inkább bejönnek egy sakkpartira, vagy átnéznek néhány új ságot, vagy zenét hallgatnak.

Megjelent a Baranya megyei Művelődési Tájékoztató

Megjelent a Baranya megyei Tanács Művelődési Tájékoztatója, amely a megye kulturális életének elemzését és krónikáját adja. Az elvi kérdésekkel foglalkozó részben ] számos érdekes módszertani cikk mellett többek között j Bernícs Ferenc: A művelődés-1 ügyi szakigazgatási szervezet. korszerűsítése Baranya megyé- 1 ben és Bárdi László: Az átme- net néhány kérdése a pécsvá- | radi iskolában című írása je- < leint meg. Hargitai Ottó a ! gyenge tanulók aktivizálásáról, Kiss Imre a mezőgazda- sági gyakorlatok oktatásáról, Szilágyi János a nevelő és a gyermek kapcsolatáról, Csontos Sándor fel éltetést módszereiről ír, s szó esik néhány részletkérdésről is, mint például Varga Elemér írása a szögeik, háromszögek és négyszögek szemléltetésének eszközeiről és szerkeszthetőségükről az általános iskolában.

A Pécs-Baranya Népművelési Tanácsadó közleményei körött szemelvényt olvashatunk a népművelési felügyelők év- végi jelentéseiből dr. Takács József írását a bólyi körzeti alőadói munkaközösségről, — Baló István beszámolóját Az >gyüttműködés tapasztalatai és módszerei Pécs város művelődési házában címmel. —

Lippenszky István az új pécs- váradi művelődési ház terveiről, Antal Gyula a cigá- iyok közt végzett népművelési munka tapasztalatairól, Lemle Géza a múzeumi hetek tanulságairól közöl rövid értekezést.

Az ismerd meg Baranyát cínű rovatban szintén érdekes tanulmányok, emlékezések, iolgozatok láttak napvilágot. Drávaszabölcs történetéről, a rózsafai Kossuth Tsz pályafutásáról. Süttő Ignácról, Németh Béláról, a baranyai honismeret egyik úttörőjéről, a somogyhárságyi honismereti szakkör Kapói i emlékünnepsé jéről olvashatunk. Szó esik még a kiadványban a baranyai filmszínházak fejlődéséről , a könyvtárak tanácsi kezelésbe vételéről, a népmű- ; relési autóról. i

Uj Gilgames

Magyar film

A több ezer esztendeje keletkezett mezopotáruiai eposz főalakja — Gilgames — a halad közelségében az élet értelmét kutatja. Hasonlóképp cselekszik Dávid, a most bemutatott magyar film, az„Űj Gilgames” rákos megbetegedéssel kórházban fekvő hőse is. Bízik — mint hasonló esetben szinte minden ember —, hogy ő lehet az a ritka kivétel, aki úrrá lesz a kóron, aki életben marad. Bízik és fél, reménykedik és közben a halálra készül...

A forgatóköny írói — András Ida és Solymár József — azt a folyamatot kísérik végig, amelyben a betegség tudatára ébredő, az első pillanatban szinte összeomló fiatal néprajz- kutató a dermesztő helyzetben és környezetben ismét magára talál. A hátralevő időt félbemaradt munkája folytatásának szenteli és egy hirtelen ébredt szerelemtől új erőre kapva a talán megszámlálható napok számára ismét értelmet nyernek.

Félek többnyire a kórházban játszódó filmektől. A „vérsza- gú” felvételek, a premier plan- ban mutatott felnyitott mellkasok, a vénákba tövig nyomuló injekciós tűk látványa számomra inkább riasztó, mint atmoszféra teremtő. Amikor Szemes Mihály mélyre ható rendezői munkáját dicsérem, ílöljáróban szeretném megemlíteni azt a tőle már ismert ásztaságot, a hatásvadászó eszközök higgadt mellőzését, — amellyel az előbb felsorolt szokványos felvételeket ebből a filmből teljesen száműzte, igen finom apró ötletek — egy sírra emlékeztető árok a kórház kertjében, egy sírást idé- ző, nyikorgó kapu — jellemzik aprólékosan kidolgozott munkáját.

Kevésbé tudták elkerülni az alkotók a sémát a kórterem betegeinek ábrázolásánál. Nem zlőszor találkozunk a latin sza vak értelmét lexikonban ke- -eső beteggel. (Sovány vigasz, rogy ilyen minden kórházban ucatjával akad!) Sokkal izgalmasabb és eredetibb szereplőié a filmnek az a mérnök, aki .míg tervrajzain dolgozik, életvégez, elveszti a talajt a lába álól és keserűen leül az ultizok közé — az idejét elverni.

Szép ez a film (valóban szép!) és igaz — írnám, ha nem keverednének a történetbe disszonáns, mesterkéltnek tűnő elemek is. Már Dávid közvetlen környezete — kezelőorvosa és Margó, az ápolónő

— is tisztázatlan. Az orvos csalódott, magára maradt ember, mint ahogy magányos a hat évi házasságban csalódott Dávid is. Szerelmét, Lillát is megcsalta a férje, épp a kórházban töltött napokban és magányos lehet Margó is. Az ápolónő Dávidhoz vonzódik, az orvos számára nem közömbös Lilla — íme a modem Gilgames história „négyszögesítve”(

S még valami, amiről szólni kell! Magyar film láttán manapság gyakran hangzik el a nézőtéren a jogos panasz: amit látunk nem nyomasztó, inkább unalmas. Ettől a filmjeinkben burjánzó unalomtól az ,,Űj Gilgames” sem mentes. A filmművészet elfogadott formáját, a képi ábrázolást, hosz- szúra nyújtott dialógusok, túl ázellált mondatok helyettesiek, s ilyenkor óhatatlanul lankad a nézők érdeklődése és

— ami ezzel együtt jár — együttérzése is.

Az igényes rendezői munka a színészek játékán is érezhető. A Dávid szerepét alakító Darvas Iván széles skálán játszik. A védekező cinizmustól íz önfeledt boldogságig gaz- iag eszközökkel ábrázolja a küzdelmet feladni nem akaró, imber lélekrezdüléseit. Lilla jgysíkú szerepe kevés lehetőséget biztosít Dómján Editnek, le a keveset is maradéktalanul kiaknázta. Pécsi Sándor az orvos) többet nyújt az írott szövegnél: még az alig hiteles iiguráC is szinte képes elhihe- ővé tenni. Hogy az ápolónő s a film egyik főszereplőjévé lőtt, az jórészt az Ígéretesen iebütáló Dallos Szilvia érde- ne. Mellettük Ascher Oszkár, üinkovits Imre és Házy Erzsébet nevét szeretném megemlíteni — de szólni kell Hegyi Barnabás szép felvételeiről is.

Földes Tamás--- t

A

— Maga bort iszik?

— Fröccsöt.

— Látszik, hogy városi. — Ecet ez, nem bor, na isten hozta... — és a pulthoz koccintja a söröskorsót. Egyszusz- ra leereszti. Hegyes bajsza két végivel belelóg a habba. Kétfelé törli az inge ujjával, aztán a csapiárost szólítja:

Feri még egy korsóval, csapiáros előtt kék kötény, csakúgy mint a paraszt előtt. Egyik sarkát feltűzte a madzagja mellé. Vaskos ember, vörös orrú, pici szájú, alig nyitja az ajkát, mikor beszél. Csak sziszegve szól:

— ... genis Feri b'ácsi!

Mindenki Feri, Ferenc itt

az alföldi homok között. Az istent is Ferencnek szólítják, ha valamiért megharagszanak rá. Márpedig errefelé sok haragot gerjesztő okot szül az élet. Itt van mindjárt a bor. Száz éve is jócskán elmúlt, hogy Petőfi itt járt a Kutya- kaparóban és lám semmise változott. Olyan ez, mint akkor volt, a betvárvilás kellős közepén. A bora is ecetes lőre, na szürcsóií az ember — inni nem szabad, nem is lehet — „megátkozta Nőét, hogy szőlőt is vitt be a bárkába.’’

Az én parasztom hát csak sört iszik.

— A bort mi csak kapáljuk, szüreteljük, de a város issza meg. Annak .jó. Isten tudja mit szeretnek rajta. Azt mond ják homoki bor és evvel mindent megbocsátanak neki.. Hát csak igyák. Na isten éltesse minálunk.

— Magát is, bátyám.

Ez volna hát a messzi-híres Kutyakaparó. Története van ennek az épületnek. Rózsa Sándor tudna erről mesélni, de az meghalt még a múlt században. Nem maradt utána ivadék. Móricz is csak azt írta meg, hogy miként kerülgette a Gazda Zsófi röszkei puszta-palotáját. Az viszont már kimaradt a Rózsa regényből, hogy a Kutyakaparóban is járt a szögény-nép istápolója.

— Járt bizony — mondja az én parasztom. — Ha hiszi.

Gáldonyi Béla:

3CutifakapAii&

járt utána, háton hordva a kenyeret, savanyú túrót, sajtot, meg pogácsát.

És ebből az életből született a Kutyakaparó is.

A juhászok találkozó helye volt. Egy pohár borra, egy kis meleg ételre, amit a korcsra árosné hajdanában összekotyvasztott.

Élt abban az időben errefelé egy fiatal juhász. Gyönyörű felesége volt. Fekete haja, mint a nyári éjszaka és a szeme akár a hajnali csillag. — Gömbölyű volt és kívánatos. Féltette is a juhász veszettül. Mindenkitől óvta. Két kutyát is tartott, egyet otthon, egyet meg magánál. Avval üzengetett sűrűn haza, hogy mit csinál a felesége, mint él, nincs-e valami baja?

Hallja egyszer, hogy a tanyáját igen kerülgeti egy juhász a szomszéd határból. Már egy hete nem üzent az asz- szony és a rossznyelvek szerint nem is fog, mert új juhászt fogadott az ágyába. Nem is gondol már a régi urára. Az újnak jár a kedviben. Rettenetesen elkeseredett a juhász és megfogadta, ahol éri a másikat — végez vele.

Itt találkoztak a Kutyakapa- rónál.

Fokost ragadtak és megvívtak — életre-halálra. Csak a csendes birkák, meg a két kutya volt a tanújuk, meg az éjszaka minden csillaga. És a fiatal juhász egy csapással leterítette a másikat. Még megvárta. amíg az utolsót is elrúgja, aztán tovább terelte a nyájat.

És a másik juhász kutyája a csárda oldalánál gödröt kapart gazdájának. Belehúzta és rászórta a földet. Ott őrizte hűséggel, étien szomjan, amíg maga is ki nem múlt. Addig senkit sem engedett a sírhoz.

Hát ezért és azóta nevezik a csárdát Kutyakaparónak.

lehet, hogy csak a képzelet szüli a tenyérnyi halmot. Bizony fura egy épület a Kutyakaparó. Hátul egy kis homok-dombnak támaszkodik. Mintha ülne az istenadta. Elöl meg nyolc lépcsőn kapaszkodik fel az ivószobába az ember. Ablakában már tejüveg van, nem úgy, mint Petőfi idejében, amikor kalendárium kemény fedele szolgált üvegezésnek. A faláról is hiányoznak a korom-mázolmányok. Frissen meszelték, igaz, nincs is kivel telerajzoltatni. A kocsmárosék fiatal házasok. Az asszonyka most várandós. Majd két év múltán előjönnek a falfestmények újra.

Keresem a közelben a kő- Krisztust, amit Petőfi is látott. Ott van most is, alig száz lépésre a Kutyakaparótói. Csakhogy nincs tarisznya a nyakában. Száz esztendeje még volt. Akkor valaki a Krisztus vállaira akasztotta foltos tarisznyáját. Már üres volt, kopott volt, nem akarta tovább cipelni.

Mondom is az én parasztomnak, hogy Feri bátyám hol a tarisznya a Krisztus nyakából?

Látom, bolondnak néz, hát megmagyarázom, hogy a Petőfi megírta, akkor még volt. Mindjárt megérti és őszinte, pusztai magyar eszével röviden válaszol:

— Ma a Krisztusnak se kell tarisznya.

Előszalad egy puli az árnyékból és veszett ugatással kapkod a nadrágom után. — Nem kuvasz, nem lomha, miiaszna jószág. A 'múlt éjszaka rókát fogott. Még friss-piros i füle alja, ahol megmarta a ravaszdi. De megölte.

— Aztán?

A

kocsmáros Áldja már, hogy az egykori juhász története érdekel, hát így válaszol: — Aztán? Elkaparta i ház fundamentumánál. Ezek nindig elkaparják a hullát, le (yen az róka, birka, vagy em- ier. Ez a szokásuk. A vértik- ien van már, ki se lehetne rnnan ostorozni.

Vérrel írt név ez, de azóta sok mindent lemosott róla az idő, csak ecetes bora maradt meg ma is. No, meg a juhászok. A parasztom is juhász, a termelőszövetkezetből.

— És a felesége?

E

lneveti magát, bozontos bajsza csak úgy remeg bele. Micsoda mulatságos ember ez a városi — gondolhatja. Méghogy őt is egy kalapba veszi a Kutyakaparóval.

— Otthon van, a faluban. Bejöttünk a tanyáról, nem mind egy, hol lakik az ember? A munkába onnan is el tudok járni.

A kocsmáros is nevet a kérdésen. Ö tudja miért. Szép felesége van a juhásznak — súg ja később — nem is valami hűséges asszony.

— Szóval lehetne miért, kivel megverekedni, ma is. Rábólint.

— Lehetne, csakhogy neki már nincs fokosa — és cinikusan rávillant a parasztra, aki most valami mordál yt szorongat a kezében. Odahozza és mutogatja nagy szakértelemmel.

— Ezt nézze meg! Ez volt a Rúzsa pisztola. Még lőtt is belüle. látja, hogy milyen kormos a csöve. Ezt itt őrzik annak emlékére, hogy a betyár erre járt

A kocsmáros már reálisabb ember. Azt mondja, hogy tavaly hozta valami múzeumi ember ezt a rozsdás pisztolyt. Itt találta az egyik homokdomb alatt és odaadta a Ku- tyakaparónak. Legyen valami tárgyi emléke is a múltból. Ez is növeli valamelyest a hitelét. Különben semmi köze Rózsa Sándorhoz.

Megmutatják —■ búcsúzásnál — azt a helyet is, ahol a juhászt elkaparta hűséges pulija. Mintha valamivel dombo- rúbb lenne ott a föld, de az is

1

ha nem, itt van a Rózsa Sándor fokosának a nyoma is, a mestergerendában. Csak nézze meg jobban, saját szemivei tapasztalhatja, hogy minden ; szavam igaz.

És odavon a mestergerenda alá. Rettenetes fa lehetett valamikor. Nyárfa vagy fenyő, : abból faragták egyenesre. És 1 ott fenn, a lámpa alatt valóban rettenetes seb. Vas vág- ' háttá, annak a nyomát őrzi, 1 de nincs ráírva, hogy a Rózsa 1 Sándor fokosa volna. Hiszen 1 az is lehet. Ki bizonyítaná az 1 ellenkezőjét. A paraszt sokáig ' vizsgálódik a tekintetemben. ■ aztán megszólal.-r- Látom, nem bízik a sza- ' vamban. Pedig elhiheti. A nagyapám mesélte, aki még ^ Rúzsát is látta. Az én nagyszülém számadó juhász volt a röszkei határban, ha ugyan j hallott róla.

— Olvastam. s

— Az még nem tesz sem- i

mit. Én jártam arra. Jobban j ismerik ott a Rúzsa históriát, | mint a miniszterelnököt. t

Adós vagyok még azzal, i hogy mi is tulajdonképpen ez < a Kutyakaparó? i

C

sárda a homok-tenger közepén. Ott, ahol a 1 törteli kövesút egy kanyarulattal észak- 1 ra fordul. Miért ép- < pen itt épített házat magának 1 valamikor az első csárdás, ki s tudja. Se folyó, se alföldi f hegy, se erdő, semmi. Csak * szamárkenyér és lapu, meg ' gyalogbodza terem vegyesen, r És kukorica. Az sok van. Va- r lamikor sok juhot legeltettek errefelé. Annyi volt a juhász, a mint ma a tanya. Egy tanya, p egy birkanyáj és mindegyik r egy vagyont jelentett. A ju- h hász elhajtott hazulról tavasz- r szál és csak az első hó kér- s gette haza. Addig nem látta a háza belsejét. Az asszonya c