Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)

1964-03-22 / 69. szám

tS€i. MÁRCIUS 22. NAPLÓ Megnyitás előtt a genfi világgazdasági értekezlet Géni; U Thant, az ENSZ főtitkára, pénteken este megérkezett Genl'be. hogy résztvegyen a hétfőn kezdődő világgazdasági értekezlet megnyitó ülésén. Az értekezleten résztvevő szocialista országok képviselői előkészítő megbeszélést tartot­tak. A tanácskozáson részt vett Magyarország küldötte is. Úgy tudják, a szocialista országok határozati javaslatot kívánnak benyújtani, amely­nek elfogadása esetén az ér­keztette eddig meg nem hí­vót országokat js felkérnek a részvételre. Mint az AFP je­lenti, a szocialista országok csoportja újabb megbeszélésre ült össze. Lehel Miklós, az MTI külön tudósítója írja: A Genfi-tó partján emel­kedő hatalmas palotában, a népszövetség egykori székha­zában lázas készülődés előzi meg az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletének hét­fői megnyitását, U Thant, az ENSZ főtitká­ra — aki hétfőn személye­sen nyitja majd meg a kon­ferenciát, — 122 ország kül­döttségét hívta meg Genf be. Az értekezlet összehívását — mint ismeretes — a Szőle­je tunió kezdeményezte. Az értekezlet összehívásának és egy nemzetközi kereskedel­mi szervezet (MKSZ) megala­kításának gondolata heves el­lenállást váltott ki a vezető imperialista hatalmak köré­ben. Az ENSZ-közgyűlés, va­lamint a szocialista és gazda­sági tanács vitájában azonban kiderült, hogy a javaslatot nemcsak a többi szocialista or­szág, hanem minden elmara­dott ország is támogatja. ~A nyugati hatalmak ekkor fron­tot változtattak, többé nem ellenezték nyíltan a konferen­cia összehívását. Erőfeszítései­ket arra összpontosították, hogy az értekezlet összehívá­sára minél később kerüljön sor. ' — Ne tárgyalják meg a konferencián a nemzetközi kereskedelem és fejlesztés el­vi kérdéseit, hanem csak ^konkrét gyakorlati problé­mákkal” foglalkozzanak; — Olyan kérdések megvi­tatását erőltessék a konferen­ciára, amelyeket alkalmasnak ítélnek arra, hogy szembeál­lítsák a szocialista országokat a fejletlen országokkal. — Mindenképpen megaka- lyozzák a Nemzetközi Keres­kedelmi Szervezet megalakí­tását s helyette a GATT, a Nemzetközi Tarifa- és Vám- egyezmény Szervezetének el­fogadását javasolják. Korántsincs persze arról szó, hogy a nyugati államok teljesen egységes taktikával készül­nek a genfi értekezletre. Amíg az angolszász hatal­mak elsősorban a „szabad kereskedelem” jelszavát hangoztatják, addig a Kö­zös Piac országai, minde­nekelőtt Franciaország, a zárt gazdasági csoportosulá­sok rendszerét próbálja el­fogadtatni. Mindkét elgondolás célja azonban közös: megőrizni a változott körülmények között is, sőt ha lehet, még növelni a volt gyarmataikról szárma­zó mérhetetlen profitokat. Az imperialista hatalmak minden erőfeszítése ellenére a harminckét tagú előkészítő bizottság — amelyben a szo­cialista országokat a Szovjet­unió, Csehszlovákia és Len­gyelország képviselte (Jugo­szlávia az értekezleten a fej­letlen országok kategóriájá­ban szerepel), kidolgozták az értekezlet napirendjét, ügy­rendjét, javaslatot tettek a konferencia tisztikarára. A június 15-ig tartó érte­kezlet első két hetén és utol­só tíz napján általános vitát tart, közben pedig öt bizott­ságra oszolva vitatják meg részleteiben a napirenden sze­replő kérdéseket. Az értekezlet főszereplői kétségkívül a fejletlen or­szágok lesznek, amelyeknek élet-halál kérdés a fejlődé­sükhöz szükséges eszközök előteremtése, s közülük mind több ország előtt egy­re nyilvánvalóbb, hogy en­nek a főforrása nem a kü­lönféle feltételekhez kö­tött segély, hanem a kor­látoktól megszabadított, az egyenlőségen és a kölcsönös érdekeken alapuló nemzet­közi kereskedelem fejlődé­se. A szocialista országok hang­súlyozzák, hogy az elmaradott országok problémái csak úgy oldhatók meg, ha a nemzet­közi kereskedelemből minden mesterséges korlátot, minden egyoldalú megkülönböztetést, minden egyenlőtlen csere­kényszert megszüntetnek. El­engedhetetlenül szükséges a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet megalakítása. Azt, hogy ilyen szervezetre szükség van és ennek a szerepét a nyugati hatalmak állításával szemben a GATT nem tudja betölteni, Raul Prebischnek, az előkészítő bizottság főtit­kárának most nyilvánosságra hozott 152 oldalas jelentése is megerősíti. A megnyitás előestéjén saj­nálattal kell megállapítanunk, hogy az értekezlet sikeres tevé­kenységét mindenképpen gátolni fogja az a tény, hogy arra nem hívták meg a Kínai Népköztársaság a Német Demokratikus Köz­társaság, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság küldött­ségét. Ezzel szemben ott lesz Géni­ben a senkit sem képviselő Csang Kaj-sek-klikk küldött­sége és az értekezlet munká­jában vezető szerepet szánnak az NSZK képviselőinek. Mindezen nehézségek elle­nére az ide érkezett küldött­ségek többsége azt várja, hogy a hétfőn megnyíló értekezlet, amelyet egyre gyakrabban az „évszázad értekezletének” em­legetnek, pozitív választ fog adni á nemzetközi kereskede­lem és a fejlesztés legfonto­sabb kérdéseire. Sziltanuk távirata 1) Tiiant-hoz Az ENSZ New York-i köz­pontjában közölték, távirat ér­kezett U Thant főtitkárhoz Norodom Szihanuk kam­bodzsai államfőtől. Jólértesült körök szerint Norodom Sziha­nuk a kambodzsai területeket Dél-Vietnam felől ért támadá­sokról tájékoztatta az ENSZ főtitkárát, aki éppen úton volt Genfbe. Nyugtalanság Brazíliában Brazílián a nyugtalanság hulláma söpört át. Mint nyu­gati hírügynökségek jelentik, csütörtök óta tüntetések folynak a nagy városokban, valamint az ország szegé­nyebb, elmaradottabb vidé­kein. Csütörtökön Sao Pauló- ban a katolikus szervezetek rendeztek több tízezres tö­megtüntetést, Hangadóik Gou- lart elnök alkotmányreform indítványát ócsárolták. Ezen a napon Brasiliában, a kor­mányszékhelyen is tüntetés volt A felvonuló munkások béremelést, munkaalkalmakat követeltek. A tüntetés megis­métlődött pénteken. LBJ kontra RFK? Mi van az amerikai „alelnökvátság*• mögött Johnson amerikai elnök a minap egy nagyszabású inter­jú keretében cáfolta azokat a híreket, hogy közte és Ken­nedy igazságügyminiszter kö­zött villongások lennének. Az elnök ugyanakkor arról is be­szélt, hogy egyelőre nem ak­tuális kampányt indítani az alelnöki szék elnyeréséért, s ezzel kapcsolatban megemlí­tette az igazságügyminiszter nevét is. Az „LBJ—RFK-válságról’ berkekben egyesek úgy értel­mezték, hogy „Bobby” Kenne­dy a háttérből szervezi saját alelnöki elöltségének előkészí­tését, amivel kész tények elé akarja állítani Johnsonl a , párt augusztusban esedekes jelölő kongresszusán. Annál is inkább, mert más lehetséges alelnökjelölt, igv például Ste­venson ENSZ-íődelegátus is, lefújták híveik kampány- előkészüléteit. Nyilvánvaló, hogy ez a partizánkcdás megosztaná a demokrata erő­ket a „hagyományos” Kenne- dy-tábor és a Johr.son-táLor között. Ilyen előzmények után je­lentette be maga az elnök, hogy Robert Kennedy szavat adta: nem bátorította a New Hampshire-i RFK-h'íveket és közvéleménykutatókat. Az elnök üres fecsegésnek minő­sítette a közte és igazságügy­minisztere közti ellentétről szóló híreszteléseket, amelyek azonban éppen az előző elnök- választás korteshadjáratának tapasztalataival kapcsolatosak. Robert Kennedy irányította ugyanis tragikus sorsú báty­jának kampányát — éppen Lyndon B. Jonhson ellenében, aki azután John F. Kennedy taktikai húzása nyomán fo­gadta el az alelnökj elöltséget. Az ifjabb Kennedy bátyja kormányában hivatalos poszt­jánál nagyobb súlyú szerepet töltött be, amit egyebek kö­zött külföldi missziói is je­leztek. A Fehér Házban tör­tént változások után sokan úgy vélték, hogy a Kennedy- stílus és Johnson-stílus közti különbségek nyilván éreztetik hatásukat az új elnök és az igazságügy miniszter viszo­nyában is. Robert Kennedy a minap kijelentette, a novem­beri elnökválasztások után lemond miniszteri posztjáról, amiből egyes kommentátorok arra következtetnek, hogy az ambiciózus fiatal politikus, aki talán már a következő választások perspektívájában gondolkodik, nem akarja ma­gát elkötelezni a valószínű második Johnson-adminisztrá- ció mellett. Johnson elnök óvatos fogalmazású nyilatko­zatából nem derül ki, hogyan vélekedik voltaképpen Robert Kennedy alelnökjelölti esé­lyeiről. így megtörténhet még, hogy az augusztusi de­mokrata jelölőkongresszuson megismétlődik a négy év előtti kompromisszum, csak ellenkező előjellel: nem egy Kennedy kéri partneréül Johnsont, hanem Johnson vá­lasztja társául a pártkörökben igen befolyásos ifjabb Kenne- dyt. A VÁLASZTÁSOK ELŐTT: — Johnson: — Esküszöm, szebben dalolnak, mint a leg konzervatívabb sellők! Endrődi István rajza Kormán vi-iigpw S a i Paulö: A brazíliai rendőrség erősen kétli Mar­tin Bormann állítólagos fivé- réneTi meséjét. Mint jelentet­tük, Sao Pauloban a rendőr­ségen csütörtökön jelentkezett egy 52 éves német származá­sú férfi, aki a náci háborús bűnös fivérének mondta ma­gát. Sao Paulo állam rendőrfő­nökének kérésére „Richard” Bormannt pénteken este egy helyi börtönbe szállították át, hogy folytassák ügyében a megkezdett vizsgálatot. Az ál­lítólagos Bormann-fivér egye­bek között azt állítja, hogy Martin Bormann Engel álné­ven él Matto Grosso állam­ban, egy kisvárosban. A brazil rendőrség, bár ke­vés hitelt ad a történetnek, rádiókörözést adott ki az En­gel nevű német származású bevándorló kézrekerítésére. Miután a válság negyedik hetének végére sem hoztak eredményt az osztrák kialíciós pártok kormányalakítási tár­gyalásai, a Néppárt most újabb lépésre határozta el magát: a bécsi Kurier jelen­tése szerint Withalm, a párt főtitkára szombaton délelőtt Bajorországba, az osztrák ha­tár közelében fekvő Pöcking- be utazott, Habsburg Ottóhoz. Utazásának célja — amint a Néppárthoz közelálló lap írja —: „Rábírni Ottót, adjon olyan, ausztriai beutazásáról lemondó nyilatkozatot, amely­nek tartalma és formája ki­vezethet a kormányalakítási tárgyalások zsákutcájából. A Habsburg-nyilatkozat mel lett a Néppárt és a szocialis­ták feszült érdeklődéssel vár­ják a vasárnapi burgerlandi tartományi választások kime­netelét. A legutóbbi választá­son, 1960-ban a Néppárt há­romezerrel több szavazatot, s ezzel eggyel több mandátumot tűek, de a New Hampshire-i előválasztásokkal kapcsolat­ban olyan hevességgel jelent­keztek ismét, hogy maga Johnson elnök is szükségét érezte egy nyilvános cáfolat­nak. Mi történt New Hamphire- ben? Itt úgynevezett elővá­lasztásokat tartottak, hogy a két nagy párt lehetséges el­nök- és alelnökjelöltjeinek esélyeit kipuhatolják. Míg azonban a republikánusok esetében ez „hivatalos” akció volt, a demokratáknál afféle félig partizán közvélemény­kutatás. Az eredmény az volt, hogy Johnson elnököt 17 558 szavazattal ismét az elnöki, Kennedy igazságügyminiszrtert pedig 14 265 szavazattal az al­elnöki posztra ajánlották. Ezt a „maszek’-akciót demokrata kapott, mint a szocialisták. Bécsi politikai körökben azzal számolnak, hogy amennyiben az erőviszonyok most nem vál­toznak, megnövekszik a Klaus- kormány kompromisszumos megalakításának lehetősége. Ha viszont a választók több­sége ezúttal a szocialisták mellétt dönt, Ausztria politi­kai válsága tovább húzódhat. Ausztria területén Burgen- landban a legmagasabb a munkanélküliség: háromszo­rosa az országos átlagnak. Az ipari kapacitás itt a legcse­kélyebb valamennyi osztrák tartomány közül. A mezőgaz­dasági .tulajdonviszonyokra el­sősorban Eszterházy Pál, „Búr genland királya” nyomja rá bélyegét, aki több mint 50 000 hektárt mondhat magáénak. Burgenland 45 000 mezőgazda- sági birtokának egyharmada egyébként két hektár alatt van. THOMAS BUCHANAN: KIK ÖLTÉK MEG KENNEDYT? (5) Aki az első kísértetnél meg­bukik, különleges kiképzést kap. Parancsnoka nap minit nap k,ivezényli lövészetre, és mindaddig mellette marad, míg a szerencsétlen — akár véletlenül, akár némi csalás­sal —, de eléri a megkövetelt minimális pontszámat. Ha feltételezzük, hogy az utolsó lövészeten Qswaldot különleges balszerencse üldöz­te, akkor is fennáll, hogy há­romévi kiképzés alatt a leg­jobb eredménye is csupán 212 pont volt, — ami a tengerész- gyalogságnál átlagon aluli tel­jesítménynek számít Ezért a közepes eredményért Os­wald a „sharpshooter”, vagy­is szó szerint „céUövész” rang jelzést kapta. Ez a rangjelzés azonban ko­rántsem a legjobb lövészt je­löli: az amerikai hadsereg ugyanis a lövészeket három kategóriába osztja: „expert” (szakértő), ,.sharpshooter” (cél­lövész) és „marksman” (lö­vész). Oswald általában leg­többször a harmadik kategó­riában végzett, vagyis a leg­gyengébben. A „szakértő” lö­vésznek 280—250 pontot kell elérnie, a „céllövésznek'’ 210 —230 pontot Mint látjuk, Os­wald a legjobb teljesítményé­vel i* esők • középső kate­naira, az edzés folytatása in­kább csökkenő eredmények­hez vezet. Kennedy gyilkosa viszont egészen különlegesen nehéz feladat előtt állt. Az elnöki kocsi 20—30 km/ó sebességgel haladt, vagyis alig lassabban, mint egy gyors jutó. Az utol­só lövés eldördülése pillana­tában, ráadásul, a kocsi már gyorsított is. Olyan célpont volt tehát, amely egy hadszín­téren lévő katona számára is a legnagyobb nehézségeket jelenti. Oswald azonban sohasem gyakorolta a lövészetet má­son, mint mozdulatlan cél­ponton. Harcokban sohasem vett részt. Aligha valószínű, hogy a tengerészgyalogságnál alkalma lett volna külföldi fegyvert használni és felme­rül a kérdés: miért választott volna saját használatára olyan fegyvert, amilyenhez sohasem szokott hozzá. A tengerész- gyalogságnál minden valószí­nűség szerint a félautomata Springfield fegyverhez szo­kott. Katonai beosztásánál fogva, nemigen lehetett alkal­ma arra sem, hogy távcsöves fegyvert használjon. Hogy ilyenfajta fegyverrel lőni tudjon, kétségtelenül jelentős erőfeszítéseiket kellett volna tennie, hogy hozzászoktassa magát az újdonsághoz. Ha tehát feltételezzük, hogy akad egyetlen olyan ember, aki képes lehetett az Oswald- nak tulajdonított eredmény elérésére, ennek a világ leg­jobb céllövészének, nem pé­tiig egy átlagon aluli tehet­ségű, volt tengerészgyalo­gosnak kellett lennie. Mind­ebből arra következtethetünk, hogy Kennedy gyilkosát azok­nak a hivatásos gyilkosoknak x körében kell keresnünk, akik hozzászoktak külföldi fegyverek használatához. A hivatalos változat szerint, Oswald adta le a lövéseket a megtalált fegyverből. A rend­őrség azt állítja, hogy ezt a tényt sikerült tudományos pontossággal bebizonyítania. Az első változat azt hangoz­tatta, hogy a rendőrség a fegy­veren Oswald ujjnyomait ta­lálta. Ezt a változatot az egész sajtó leközölte. Röviddel ké­sőbb azonban Henry Wade kerületi ügyész (aki a vizsgá­latot irányította) nyilatkoza­tot tett, amelyben már nem az „ujjnyomokról", hanem a „tenyér lenyomatáról” van szó. Ezt a különbséget kevesen vették figyelembe. Pedig nem jelentéktelen: ű2 ujjnyomok ugyanis lehetővé teszik a személyazonosság megállapítását, míg a tenyér lenyomata erre nem ad mó­dot. Egyébként a harmadik hi­vatalos változatban, amelyet az FBI adott ki, még ilyen lenyomatokról sincsen szó. Ez a változat azt mondja, hogy „a fegyveren semmiféle tenyérlenyomatot nem talál­tak”. Magánbeszélgetésekben az FBI emberei nem is leplez­ték ingerültségüket amiatt, hogy Wade olyan bizonyíték­ra hivatkozott, amely valójá­ban nem is létezik. Oswald tenyérlenyomatát viszont megtalálták egy dobo­zon abban a szobában, amely­ből a gyilkos leadta a lövése­ket. Mi következik ebbőiV Semmi. Oswald ebben a szo­bában, az iskolakönyvraktar egyik helyiségében, dolgozott. A dobozok szállítása hozzátar­tozott napi munkájához. Ha Oswald kezének lenyomatát megtalálták volna annak az ablaknak a párkányán, ahon­nan a lövéseket leadták, vágj akár az ablak üvegén, ez fon­tos nyomnak minősülhetett volna. Ezeken a helyeken azonban nem találtok nyomo­kat. • De ragaszkodjunk most a hivatalos feltevéshez, amely szerint Oswald — az éiinök elleni merényletet előkészít­ve — hagyta volna kezén;-., nyomát a könyvesdobozon. Mi következik ebbői? Egyedül az, hogy Oswald nem a gyilkos, hanem annak cinkosa volt. Mert ha közvetlenül a bűn­tény előtt ujjlenyomatot ha­gyott egy könyvesdobozor akkor nem viselt kesztyűt. Ha pedig nem viselt, akkor nyíl­ván a fegyveren is rajta kel­lett volna hagynia ujjának nyomait. Tudjuk, (rövidesen még szó lesz róla), hogy gya­korlatilag nem tehetett ide­je letörölni fegyverét a elkövetése után. (Folytatjuk} i Vasárnap választások Burgenlanian Az osztrák Néppárt főtitkára Habsburg Ottónál gória legalacsonyabb szintjén szerepelt. Oswald tehát minden bizo­nyíték szerint a tengerész- gyalogság, sőt az egész had­sereg egyik leggyengébb lö­vésze volt. Arról szó sem le­het, hogy formáját megjavít­hatta volna négyévi civil élet után. Tudjuk, hogy a céllö­vészethez minden más sport­ágnál több edzésre van szük­ség. Az elnök meggyilkolása után néhány héttel a sajtó közölt olyan ellenőrizhetetlen híreszteléseket, amelyek tud­ni vélték, hogy Oswald kocsi­val több ízben eütátogaitott egy közeli céllövész pályára. Az FBI ezeket a híresztelése­ket megcáfolta, és erre alapos oka volt: Oswald ugyanis nem tudott autót vezetni, éppen csak egy-két leckét vett. De még abban az esetben is, ha egy olyan mestertől ka­pott volna titkos lövészeti ok­tatást, aki felülmúlta a ten­gerészgyalogság oktatóit (és ez már egymagában véve fel­tételezd, hogy Kennedy meg­gyilkolásának cinkosa volt), akkor sem volt rá eddig pél­da, hogy egy lövész ilyen hosz szú katonai kiképzés után ennyire figyelemre méltó ha­ladást érjen el. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy mi­helyt egy lövész elérkezett egy bizonyos állandó navo-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents