Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)
1964-03-22 / 69. szám
A PÉCSI BALETT beirrutatatóin immár hagyomány, hogy a műsor egyik száma, ezúttal az Etűdök kékben, valamely klasszikus zeneszerző művének tánc! átköltése, a mozdulat eszközeivel történő újrafogalmazása. Ez a tánc, amely a legközelebb áll az ún. hagyományos, cselekmény-nélküli baletthez, ahol a mozdulatelemek újszerűségében, a mozgatás, a beállítások frisseségében, elevenségében mutatkozik meg a koreográfus eredetisége. Zene és tánc, dallam és mozdulat találkozása, a korábbi hasonló vállalkozásokhoz képest, alighanem ezúttal valósult meg a legsikeresebben. A Bartók Diver- timentójára szerzett balett mintha valami olyasmit adott volna az eredeti műhöz, ami nincs abban bent, s így a zene és mozdulat nem mindig fedte ott egymást; s Vivaldi muzsikája mintha Couperin és Purcell zenéjénél is alkalmasabb lenne annak a balettKövetésre méltó művészi igényesség Hetven éve született Aba Novak Vilmos REVELÁCIÓKÉNT HATOTT két évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Galériában rendezett emlékkiállítás, midőn alkalmunk nyílt újból felfedezni a „vitéz” festőt, aki annyi dicsőséget szerzett világszerte a magyar piktúrának, s akit egyes művészettörténészek a XX. század öt legnagyobb festője egyikeként emlegetnek. Üjból gyönyörködhettünk festői tudásában, s életművének (már amennyit sikerült összegyűjteni) fényében mérlegelhettük helyét az újkori magyar festészet egészében. Az utókor mindig szigorú bíráló: a rosta lyukán kihullanak mindazok, akik „könnyűnek találtatnak.” Aba Novák Vilmos művészete és embersége kiállta a próbát; s ha a forradalmi hivatástudat mérőbe^, idegen volt is tőle (milyen kevesekről mondhatjuk el ennék ellenkezőjét!), humanizmusa — elsősorban táplaképein — a megpróbáltatott emberek világához vezette. Hogy‘a magyar sors legtragikusabb napjaiban, midőn polgári művészeink legjobbjai a nép ügye mellé álltak, az elnyomókkal szembeszegülve, mennyire telt volna emberségéből, nem tudhatjuk; fiatalon, e sorsdöntő próbatétel előtt elragadta a halál. Talán maga is érezte, milyen rövidre van szabva számára a földi lét: lázas sietséggel alkotott, roppant bőséggel hozza létre alkotásait. Életműve hatalmas. ívet ölelt át: Vitz és a Nyolcak expresszív, dinamikus fórma- és színvilágától nőtt a trecento és a korai quattrocento nagy mestereinek példáját magábasziva, Nagybánya és Szolnok Itatására eredeti ízű festészetté. Mindvégig megtartotta korai festészetének rajzosságát — s új szerepet kapott oeuvrejében a szín; többé nem a felületet hangolja egybe átmenetekkel, mint a posztimpresz- szicmistáknál, hanem a tartalom és képszerkesztés dinamikájából fakadóan, azok súlypontjait emeli ki. „A rikoltó piros, a harsogó sárga, ' mély fekete, a hupikék, az egész paletta vonul itt fel”, s a csillogó színeket a közéjük ékelt sötétek fogják egybe. A színek fény erő-fokozatai a plaszticitás, a térképzet érzékeltetésére szolgálnak; s mindez arra, hogy — mint Írja — „életet csináljon” a vásznon. Táblaképeit és freskóit egyaránt a figurák gomőlygása jellemzi. Bővérű alkotókedve magábaölel mindent, ami felkelti érdeklődését: korai képein a dús női testek festői izgalmát s a kubikosok fáradt mozgását, majd később az olasz trattoriákban üldögélő, gesztikuláló olasz polgárt, s a kis hegyoldalra kúszó városok egymásra tornyosuló épületeinek konstruktív csoportját. A harmincas évektől kezdve pedig a magyar és székely falu életének zajló jeleneteit: a kora hajnalban vásárra indulást a kihalt, hold- fénysütötte utcán, a vásárt, a lacikonyhát, a körhintát vagy a körmenetet. Embereinek tartása ffcomor, hallgatag — „szikár legények, kérgesarcú vének, vértolulásos, testes gazdák, kenyértestű asszonyságok” jelennek meg képein. A városipolgári jelenségek nem érdeklik: a nyárspolgárt megveti, a „mondaint” sivárnak találja. Műve legmagasabbra a groteszkben ér; a cirkusz világa elevenedik meg festészetében. Tréfa és komolyság furcsa vegyüléke, lelki drámák és mulattatás szintézise e világ, melyben az „őszinte képmutatás” szembekerül a világ cinikus hazugságaival. Sorozatosan jelenik meg képein az álarc, a magunk takarásának motívuma, saját magát pedig álarcfestőként jeleníti, aki annyi mindent tud a világról, de nem mondhatja el... MŰVÉSZI IGÉNYESSÉGE követésreméltó; rézkarcaival, tempcratechnikájával, freskóinak megoldásával új utakat vágott. Műveiben széles tablóként elevenedik meg a Horthy- Magyarország világa. Oeuvreje monumentális vallomás egy ellentmondásokkal terhelt korról; kicsendül belőlük a nép iránt érzett szeretete és aggódása. Amit szavakban így fogalmazott: „Ha festesz, ember légy s így véleményed szükséges a környező életről”, ezt fogalmazta képpé alkotásaiban. Realista művész volt, festészete mélyen gyökerezett a magyar hagyományokban s ugyanakkor magábaolvasztotta Bizánc, Firenze és Párizs eredményeit is. Robosztus tehetsége új utat tört az epikus piktúra újjáteremtésével — s ezáltdl egyúttal hagyományteremtő erejűvé is vált. Ebben van jelentősége, I ebben rejlik nagy sikereinek titka is. LÁNCZ SÁNDOR Balett 964 művészetnek a megmutatására, ami a pécsi együttes sajátja. Az Etűdök kékben három Vivaldi-versenyművet, a G- moll, a D-dur és az F-dur concertót fogja egyetlen balett-kompozíció zenei alapszövetébe. A hangulatilag, műfajilag összeillő, de külön- külön is többtételes darabok így egyetlen mű mintegy három tételét alkotják. — Az Etűdök kékben,' Eck Imre balettmester legújabb koreográfiája nem vállalkozik műfajilag többre, mint -a concerto a zenében: versenymű. Ebben a pompás szimfonikus balettben azonban hiba lenne pusztán technikai gyakorlatot, magány és a rosszul értelme-.' zett társas kapcsolatok mai találkozásának drámája, az elembertelenedő szerelem sikolya a balett. A néhány, kissé naturalisztikus elemmel bedíszletezett kép világossá teszi az alapszituációt. A mozdulatok pantomimikus nyelve, a kitűnő arcjáték a történet, a mese világos vonalvezetését biztosítja. Igazi, mai drámát sikerült a színpadon kibontani, hiteles konfliktust teremteni, és azt meggyőző tragédiává fejleszteni. Ha az Etűdök Eck líraiságát bizonyítja, akkor a Hiperbola a drámai, szinte — a legjobb értelemben vett — publicisztikai elemek iránti fogékonyságát muzsef modem dzsessz-elemekkel átszőtt, hatásos zenéje kitűnő segitője a táncnak. — Tóth Sándor koreográfiája csupa játékosság, ötlet, szellemes sziporkázás. A harsány színeivel szinte a cirkusz világát felidéző tánc azonban sosem válik erősza- kolttá, modorossá, nem bukik át az olcsó, mindenáron való nevettetésbe. ötleteit elfogadjuk, kitűnően kacagunk rajtuk, s a játék vonalvezetésének homályosabb pontjait is megbocsátjuk. A kalap: az üres hivatali cím, a tartás nélküli rang jelképe ezúttal. — Akik csak ezt nézik, és nem .azt. 'hogy mi van alatta — azoknak szól ez a szatirikus nyújtott a Hiperbolában. Lux Adorján, a tánc és kifejezés érdekeit szolgáló díszleteket tervezett, jelzései tömörek és lényegláttatók. A változó ösz- szetételű, más-más feladatot megoldó zenekart Sándor János kitűnően kézbentartja és irányítja. Rutinos és pontos dirigálása a táncosoknak is biztonságot ad. A színpadra és a zenekarra egyformán figyel, azonnal korrigál. A megszámlált, kurta sorok nem hagynak helyet arra, hogy a táncosokat külön-külön is méltassuk. (Pedig igazi kritikusi feladat lenne egyszer például Árva Eszter művészi útját megrajzolni — mondjuk — a Purcell-íéle Etűdöktől — ahol puszta virtuóz!tást, az absztrakt eltáncolását látni. Az Etűdök kékben — akárcsak a jó etűdök, a zenében — nem pusztán ujjgyakorlat, öncélú mozdulat-tanulmány. (Ujjgyakorlatot néma zongorán is lehet végezni!) Az Etűdök-nek művészi tartalma van! Ha ez a tartalom nem is több, mini Vivaldi zenéjének tökéletes képi kibontakozása, egy önálló, eredeti művészet nyelvén történő tolmácsolása. A zene és mozgás pontos megfelelése, a hangszerek képi megszólaltatása, a zenei dallamívek megrajzolása, a kontra- puniktoknak asszimetrikus és az összhangzatoknak szimmetrikus mozdulatokkal történő megjelenítése — Eck Imre egyik legsikerültebb alkotásává teszi az Etüdök-et. A hét táncoló pár (Gombkötő Erzsébet—Debreczeni István, Handel Edit—Hetényi János, Hegedűs Mária—Rónay Márta, Uhrik Dóra—Csifó Ferenc, Bretus Mária—Tóth Sándor, Árva Eszter—Veöreös Boldizsár, Stimácz Gabriella—Fodor Alttal) mozgása költői és elragadó. Az erőteljes fogások és nehéz emelések, a könnyed forgatások és őzpufha lépések újszerű és a tér mélységét is kihasználó mozgáselemei a harmóniának oly tiszta formáit teremtik meg a színpadon, mintha szél írna víz hátára jeleket, vagy ha madarakat látnánk kék égbolton, különös ábrákban repülni. A táncnak sikerült Vivaldi zenéjét önálló képi látomássá kibontani, a derű, a könnyűség, a harmónia érzelmi állapotát vizuálisan és mozdulatokkal megjeleníteni. Talán nem hat belemagyarázásként, ha azt mondjuk, hogy az Eck-féle balett ezt a harmóniát, mint a Férfi és a Nő találkozása állítja elénk; s az a boldogság-élmény, amit ez a balett kivetít, két ember nemes kapcsolatában valósul meg. Az Etűdök kékben nyomán miért is éppen Aragormak ezek a szavai jutottak eszembe? „A férfi jövője a nő ki / Lelkét színnel tudja beszőni / Ö zenéje és zaja csak / Nélküle káromlás a férfi.. A technikailag is nagy feladatot jelpntő balett táncosai közül az Uhrik Dóra—Csifó Ferenc pár kidolgozott, összehangolt,. plasztikus mozgása emelkedik ki. Eck Imre másik alkotásának értelmezéséihez jó kalauz már a balett címe: Hiperbola. Geometriai ismereteink megőrizték még a képét: kőt, egymással- szembenéző, száraival a végtelenbe futó görbe vonal. A rosszul értetatezett tatja. S ha ez a líraiság az Etűdöket valóságos költemény- nyé tette, a Hiperbola a jó riport elevenségével, frisseségével hat. A HIPERBOLA SIKERÉNEK jelentős összetevője Láng István zenéje. A főként ütősökre és fúvósokra komponált balettzene mértéktartó és modem, célszerű és mégis önálló értéke van. A játék hangulatát pontosan meghatározza. fegyelmezett és fegyelmező. — A magános lányt alakító Árva Eszter kitűnő képességgel jelenítette meg a gátlásos, nehezen oldódó, majd szomorúan összecsukló figurát. Az est második felében a pécsi balett két tagja önálló alkotóművészként mutatkozott be. Az együttes kitűnő belső életét, a műhelymunkának kedvező légkörét bizonyítja, hogy Eck Imre mellett igen rövid idő alatt két új koreográfus jelentkezett. Mindkettőjük közös gyakorlati előnye, hogy az együttes tagjaiként maguk is táncolnak. Fodor Antal koreográfiája, A pulóveres Daphnisz és Chloé: rövid kis jelenet. A két pásztorgyerekről szóló, s a görög mitológiából és az irodalomból ismert történet egyik epizódját jelenítette meg. Longosz, a történet első világirodalmi rangú feldolgozója poétikus pásztori környezetbe állítja a fiatal szerelmespárt, s végig megőrzi a mese idilli jellegét. (Nála Dorkán, a tehénpásztor, aki „nemcsak a szerelem nevét ismerte már, de annak még dolgait is tudta” — valójában a két szerelmes segítője.) Fodor Antal szüzséjében a neveken kívül semmi sem utal a görög eredetre, egyszerű szerelmi drámát kapunk, alhol a „harmadik”, ez az itt kicsit mefisztóira stilizált alak megrántja és elszakítja a szerelmeseket. A játék második részében Daphnisz merev beállítása. majd a történés hirtelen lezárása feloldatlan marad a nézőben. Szabó László zenéje is inkább ígéretet sejtető alkotás, amely azonban már érett arra, hogy színpadi tolmácsolást kapjon. Hetényi János (Daphnisz), Handel Edit (Chloé) és Tóth Sándor fDorkán) erőteljes vonásokkal igyekezett önálló karaktert, egyónd jellemvonást adni szerepüknek. Különösen Handel Edit mozgása tetszett, életet teremtett a színpadon akkor Is, amikor egyedül volt ott. A KITŰNŐ SZÓLÓTAN- COSNAK már korábban megismert Tóth Sándor készítette a Mit takar a kalapod? koreográfiáját. Kincses Jó hangú darab. A frappáns tánci ötletek — például a kalapba való belebukfencezés! — egy pillanatig sem hagyják esni a mozgás lendületét, fergeteges tempóját. Különösen az Árva Eszter—Hetényi János pár felszabadult komédiá- zása tetszett. A nehezebb feladatokat technikailag sem jelentő darabban a többi táncos is láthatóan jól érzi magát, s derűt és igazi oldottságot kelt a nézőben. Ha nem is hinném, amit valaki meg- jegyzett mellettem: „A Mit takar a kalapod? hatására talán még a tavaszi kalapvásárlás is felszökik majd Pécsett!”, — az mindenképp igaz, hogy áz előadás után, a ruhatárban, egy pillanatra megáll a kezünk a levegőben, és egy kicsit meggondoltabban illesztik az emberek fejükbe a kalapot... Gombár Judit jelmezei esztétikusak és kifejezőek. Különösen az Etűdök megoldása tetszett, s egy egészen másfajta szinélményt, de megint a célt tökéletesen szolgáló, artisztikus színkompozíciót alighanem először láttam —- a Mit takar a kalapod? játékos kis egérke-figurájáig.) Marad tehát a summázás: A PÉCSI POLGÁRT, ha kinyitja reggel az újságot és meglátja városának nevét, jóérzés tölti el. A pécsi balettegyüttes külföldi szereplései a város kulturális lángját, szellemi-művészeti életet, ma már szerte Európában ‘ismertté tették. A Balett Sophianae Pécsnek híveket és barátokat szerzett Londonban és Helsinkiben, Prágában és Beyreuth- ban, Nyuyat-Németországban és Ausztriában. Ne vegyük hát zokon, ha erre a városunkkal hűséget tartó együttesre büszkék vagyunk. Persze a pécsi balett immár nemzetközi rangja, művészetének európai színvonala nemcsak arra való, hogy lokálpatrióta hiúságunkat legyezgesse. Erről az együttesről nemcsak hallani, olvasni és tudni illik, hanem ismerni kell és szeretni, látni és művészetétől nemesedni. Egyszerűen: be kell menni a színházba! Tüskés Tibor Ady Endre: cÁ üáiűs fdlafi Harcot és dögvészt aki hoztál Babonás, régi századokra, Kelj föl, óh, kelj föl, szent, vörös Nap Ream ragyogva. Csupa gyászt és feketét látok, Amint halódva széttekintek: Éjszakás, gonosz, részeg balsors Üz, kerget minket. Sokáig lesz, sokáig tart még A régi sors, a régi átok? Késlekedő, tunya, vörös Nap Hozzád kiáltok. Nem akarok dühvei meghalni, Ajzott és visszatartott ívvel, Remény nélkül fekete gyásszal, Fekete szívvel. Kelj föl, óh, kelj föl, szent, vörös Nap, Míg gyűlölök, vagyok és élek: Hatalmasabb, pusztítóbb lennél, Hogyha ón nézlek. S ha te rám néznél, lángot küldenél, Amiként az meg vagyon írva, A gazokra. És én nyugodtan Dőlnék a sírba.
