Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-04 / 28. szám

'S Zenei Napló LEGUTÓBB « közönség megemlítésével hagytok abba 2<m«i Naplónkat. Mi tapadás, városunk zenei élete alakulá­sában döntő szerep jut a közönségnek és valóban szót ér­demel a közönség és a pódium kapcsolata. Nagyon sokrétű, bonyolult kérdés ez. Talán a legcélravezetőbben úgy lehet megközelíteni, ha megnézzük: kik is ülnek, illetve kik nem ülnek egy-egy koncert nézőterén? Nem vitásan van egy törzsközönség: néhány száz em­ber. Ok ott vannak szinte minden hangversenyen, mert sze­retik a zenét. Egyszerűen csak erről van szó: számukra a zene élménye ugyanolyan életszükséglet, mint az oxigén vagy • táplálkozás. Nevezhetnénk őket talán egy kicsit konzer­vatívaknak, hiszen makacsul ragaszkodnak az eleven kon­cert élményéhez, ét nem elégíti M őket a rádió, a televízió. a mikrolemez néha magasabb színvonalat biztositó produk­ciója. Nem nagyképűskődnek, számukra a művész nem Col­lossal vagy Ojsztrahhal kezdődik, a becsületes igyekezetei, a szorgalommal párosult tehetség őszinte megnyilatkozásait szívesen veszik, értékelik és hálásak ért*. Aztán vannak, akik — mondjuk W nyíltan — sznob­ságból ülnek be a hangversenyterembe. Lehetőleg inkább a Nemzeti Színház kárpitozott zsöllyéire, mint a bármeny­nyire is szépen helyreállított, ez épülő orgona Impozáns lát­ványával most már tagadhatatlanul hangversenyterem rang­jára emelkedett Liszt-terem kényelmetlen székeire, ök azok. akik — mint a Muzsika cimű folyóiratban olvashattuk — kha élő magyar zeneszerző művét, kivált első művét hall­ják. nagyot ásítanak és így szólnak: hát azért ez nem Beet­hoven! Ha fiatal előadóművész első felléptének tanát, csak ennyit mondanak: azért ezt Caruso jobban csinálta szegény, isten nyugosztalja. Igazuk van? Persze, hogy igazuk van. De azért még' sincs, ha a dolog lényegét tekintjük — a művé­szet egészét, a dolgok természetet folyamatosságát. Ennek m két dolognak tudniillik, korunk fiatat művészete és mű­vészei értékének, s a halhatatlanok kipróbált, időálló ered­ményeinek ebben az összehasonlításban semmi, de semmi közük egymáshoz. Ok azt az útat járták végig, amelyen ma annyian indulnak... De a sznob Beethovenre hivatkozván azért legtöbbször nem őt kéri számon korunk komponistái­tól Inkább a „glmbelem-gombolom"-ot, ott valahol a mély­ben. a lelke fenekén. S Carusot emlegetve, akit valószínű­leg csak lemezről hállott, olyanról melynek tirgyiagos vé­gighallgatása után egy kisvárosi színigazgató sem merné szerződtetni, boldogemlékű Cselényi József emlékét perli." SS VAJON lehetséges-* egy adag sznobságot nem látni azokban, okik hiányoznak a koncerttermekből Gondolok ez­úttal éppen azokra, akiknek hivatásuk (vagy csak kenyér- kereső foglalkozásuk?!) a zen». Az általános és középiskolai étektanárok közül vajon hánynak van bérlete? ts milyen ritka eset. ha az ifjúsági hangversenyre igyekvő fiatalokat is elkíséri egy-egy tanári Ha nagyhírű zongoraművész ér­kezik. vajon ott szorong-e a teremben minden valamirevaló pécsi zongorista, hogy tanuljon, fejlődjön vagy legalább Szé­pei halljon? Múltkor számolni kezdtem őket a koncerten de nagyon hamar abba kellett hagynom... Pedig tanulni sohasem szégyen! De hadd említsek meg egy ellenkező, nagyon I« szív­derítő esetet. A Magyar Fúvósötös koncertjéről bizony nem hiányoztak a fiatal fuvolások, oboások, klarinétosok, fagot­tosok! Lelkesen figyeltek, hallgattak, a szünetben alaposan kikérdezték a művészeket, sőt magnófelvételt is készítettek. Persze nemcsak a zenével foglalkozókat hiányoljuk a koncertekről, de a társművészetek képviselőit is. Martyn Ferenc tett említést egy ízben arról az idegenségröt, mely ma még elválasztja művészeinket „Emlékezetes. ha kiállí­táson költővel találkozunk, az irodalmi vitákat elkerülik a muzsikusok, koncerten elég ritka a festő. Bár ellenkező s jó jelekről is tudhatunk." Városunkban is vannak minden hangversenyre szorgalmasan eljáró festőművészek, és gon- doliunk városunk művészeti gimnáziumára! „Lehetséges — mondotta Martyn Ferenc —, hogy még nem látszanak .kész’ eredmények, de ez az iskola egyedülálló, márcsak azért is. mert egyidőben tanulhatnak benne muzsikusok és iparmű­vész jelöltek." Aki csak egy kicsit is ismeri ennek a gim­náziumnak az életét, az tudhatja, hogy a fiatal festőművész- növendékek kiállításának legelső és legaktívabb látogatói a zenét tanulók és a fiatalok hangversenyeire mindig elmen­nek a gimnázium többi tanulói is. Hol hát a hiba a közönség és a pódium kapcsolatában? Talán ott, hogy az utóbbi évtizedekben nagyon eltávolod­tak. elkülönültek egymástól. Találóan írja vallomásában Né­meth László: „A zeneélvezet ma kezd a futball-szurkoláshoz hasonlítani: huszonkettő játszik, ötvenezer meg bámulja. A ieaáldásosabb, úgy hiszem az lenne, ha mlnnil több embert sikerülne az aktív muzsikálásra — énekre, hangszerre — i-é^avatni." Kodály kórusművein emberek tízezrei kóstoltak bele a karba-tartozás, a nagy zen* szolgálatának őrömébe EZT KELLENE tovább fokozni és átvinni a hangszeres zenére — egy kicsit úgy. hogy minden hangversenylátogató 7 rraoa módján és fokán hallgató és előadó is legyen. Inv izületne meg a muzsikáló ember típusa, akit előző cikkünk- b> kezdtünk keresni. Es hadd utaljak ismét Tillai Aurél ■szavadra, aki a régi Pécs nevezetesebb előadóművészeinek és a közönségnek eleven, szoros kapcsolatát említette pil­laként. Tudjuk, hogy híd ábránd volna beszélni olyan lel- ■*s törrsoárdáról. mely egy-egy művészt vagy együttest még •■idékl hangversenyére is elkísérne, mint ahogy az egészen természetes. hogy a Pécsi Dózsát mérkőzéseire olykor a szur­kolók külön autóbusza kiséri De valami hasonló elgondo­lás öl*ött testet nemesebb formában épp Tillaiék leezdemé- ^„.rSfSre a Nevelők H*za meaértö ot*hrm-nv>H fásának ered- '"éniiekAms: a Pécsi Kamarakórus Baráti Körének össze- -.ovácsolódá kollektívám csirája lehetne az előbb említett zmbertimi* kialakulásának, aki egytzemélybe* aktív is pasz- seto részes* a megszólaló aenéxsk. ...mmm A a öregember belépett ta ajtón. Becsukta csen­desen, aztán megállt, körülnézett Senki sem ügyelt rá. Pedig a zsúfolt volt. Mégsem vették észre, mintha nem 'é- pett volna be. mintha ott sem állna az ajtónál. BERKES1 ANDRAS A szomszéd asztalnál világ­járó labdarúgók ülnek. Éppen a sokszoros válogatott kapus mesél Londonról Menvasszo- nva — homok-szőke hátú szép­ség — unottan hallgatta nrnnv karkötőiével játszadozik, ame’vről aoró mfltvűrkék — négvlevelű lébe»-*. domtoó do­bókocka. lóna+kó meg minden­félék — csőnknek le. Lala és Csont Ezt a két nevet sokszor említi a kann* Említést tesz valami h1zso*érió-ói ts meg egy óriási étteremről Ez hát Topdoni T.a!a Csőnj, hizsuté- rla és óriás) étterem. A""'W az öregember az asztalom f»lé Indul, a szén menyasszony ép­pen azt mondja: — Hogy mllven JÓI megy ezeknek! — Játszik a karkötő­jével. hangja ugvanoivan unott, mint az amin felérése Mivel­hogy a többiek hallgatnak, megismétli. Milyen jól... A fekete, kondorhajú jobb­fedezet egykedvűen vonogatja a vállát, neki mindegy, öt nem szoríthatja ki a csapatból A pedig azzal a furcsán kiejtett igennel elvágtam ismerkedési szándékát. — Nem tetszik elfogyaszta­ni? — kérdezi szinte alázato­san, és mutató uilával a tá- nvérkámon heverő cukorra bök. — Nem. — Megengedi? — Parancsoljon. A cukrot nem csomagolja papírba csak úgy, egvsze'-len a knisö szeKóbe csúsztatta Mondanom kéne valamit. De mit mondtak’ Mevza’mrt alá­zatos hnn<z1a a „tetszik” szó-s- ka Vapv barm'ne évvel lebe- tek flata’sbb; miért viselkedik ilven p’ópatosan? A cukrot vplórrielüe« a kutválópnk vi­szi Mn'tkőrdezem, hogy mond­jak valamit. — Müven ku+vála van? — Kutyám? Nincs nekem kutyám. Senkim sincs. Kavargatom a kávét. ,.. Senkije? — Hetven éves vagyok. Har­minc éve özvegy ember. a*' átlagom. Úriember voK Sajnos, így is csak ezerhármat kapok. Nagyon kevés ez, né­pem. Hát nem sok, gondoltam de több, mint havi hétszáz Aoám negyven évi szolgálata után hétszáz forintot kap. — Miért csak tizenöt évet számítottak. — Közbevág: _ ... ..... . — Mert nines joefolvtono*. Egy pillanatig süket csend; sózom |(.^m nem adtam aztán a jobbfedezet hangját el magam nekik. Persze, amíg hallom. lehetett Én megőriztem az em­— Ilyen kasa szövetet hoz- bersévemet. Független vo'tam tam Párizsból, de az a hülye én vi'ágéi etemben kérem Pén­fránra elszabta. — Mert süket vagy — mond­ja a kapus — nem tudom, mit kajolsz azon a palin. — Miért nem nősült meg új­ra’ — kérdem az öregtől Furcsán vigvorog. Az arca el­változik: nem látom rajta az előbbi szomorúságot. — Inkább felkötöm magam — mondia — vagv felmegyek a hegvre és leugrom a legelső szikláról Tetszik tudni meg­nősülhettem volna sokszor. De hányszor... , PAKOLTOK ISTVÁN: ÚJ ISKOLA A déli oldal száz ablakszerűétől alig lehet már látni a falat. A fény elég lesz, hogy világosságot árasszanak a ki gyűlő szavak. KISPLASZTIKA ▼*n tisztességes foglalkozásom, bálaisten, nem honoráriumból élek. btaskorom tüntén a tanulságom: • rőtnél jobb a mérleg. Amit el tudok mondani, röviden mondom, távlocsogás helyett. Számonkérhet Incepinc Jani igen-nel, nem mel felelek. Belefér a lénye* egy tömör négysorosba. Az Idő ráüti a pecsétet: nihil obstat! Egészen megfiatalodik: sze­me é'énk. haneia vidám. Bi­zalmasan közelebb haiol. — Na won szén lakásom van Itt lakom a szoms-ród utóiban. Két szoba, meüókbetvleóffek thermál víz. minden ablak a Dunám néz Nem k^rem szé­pen: én nem nősülök meg. — Ogv gondoltam, hogy an­nakia^r^ji ^ ^ ^ Köze­esatár — szabálytalan arcú, barna fiú — helyeslőén bólo­gat — Nem mindenki hülye. Tds- anvám. Én az vo’tam. — Iszik 8 Mecsekiből. Mecsekit iszik mindig, néha rumot is. — Megengedi? Az öregember a székem támláiéra teszi sovány kezét A feleségemet várom ... De... A székre mu’atok. leni. 7öM tuübó-kahátíói ko­mótosan kigombolta, ka'aniát az ölébe helveri, igazga+ia, kesztvúiét a b»iső zsebébe csúsztatta. UHal feitn-őe-n hnmrisk kórme slat? fekete a bér. Mozdulatlanul ül. csak a felét fordítja finoman a sportolók fe’é; szála szegleté­ben lenéző mosoly. — Fev szimplát ké-ek. bosz­szú srimotát — mondta vénie- sen. amikor Köti megáit az asztalnál A szavakat h^’kan. --------n elnyújtva eiti Id. E ' gvotf a virslibe* való •ormám rendelem méz e»v adagot. Hát-gdö- lök. és az őrmrombar arcát fűrkés-mm. Bőre cjgánvosap barna és fes-es. tömött. f*k«,tA ba túsza Bethlen Tst,fén grófra emléVazfe*. <'«• serit, konok száta után ítélve. V»1aboffv mn*a'mntUra-+an*mak oér«m. Kari kSzban pz as-V-lra teszi a srimnláit, és sa to cikáz­va közti besv a torma elfo­gyott. Mustár? bozott. M zg- géóan bólintok; falatozni kez­dek. — Nvírséebari a földben rrv bad — mondta az öregember — Igen? — kérdezem, de nem várok vá’aszt. a labda­rúgókra ftgvelek. A karnis a Bekordtát dicséri. Húszezer ki­lométer van benne, de eladja, mert nem tetszik a színe. A pohár alia finoman koc­can a márványlapon. Az öreg­ember megírta a kávélát. Rám­enten szemét: tekintete szo- oeú. Eiszéeyellem magam. IPersae, beszélgetni szeretne, én Cigarettát húz elő a zsebé­ből, lágyan megnyomkodja, rágyújt. Mellére szívja a füs­töt, aztán bágyadtan azt mond­ja: — Tetszik tudni, ezt sem lenne szabad. Meg azt sem — Megérinti a kávéspoharat. —- Miért dohányzik? Megvonja a vállát; nem vá­laszol. A kapus felrebben a halk zsongásból. — Megmondtam nekik. Ek­korák lettek. — Mutatja az ujjaival, hogy mekkorák. — Nekem ök ne misézzenek, ér­ted? A valutát mi hozzuk, vagy nem? Nahát! Az öregember a bal szem­öldökét felesúsztatja a hom­loka közepére, egy pillanatra ott marad, mintha o-daragasz- tották volna, aztán lassan, fo­kozatosan visszaereszti. — Hát nem mindegy? Sen­kim sincs. — Hangja keserű, kicsit vádló, mintha személy szerint én lennék fe’elős a magányosságáért. — Két éve vagyok nyugdíjban. Azóta hal- dok’om. — Maga elé bámul; kezében alig észrevehetően remeg a cigaretta. — Soha semmi bajom nem volt. Azóta egvedűl... — Nem feiezi be a mondatot, kezével legyint. — Gyerekei sincsenek? — Három évig voltam nős. Az asszony májsorvadásban halt meg. Mintha emlékei mögé rej­tőzne, lágyan mosolyog. Gyor­san számolok. Hetven éves. harminc éve özvegy: három évig volt nős. tehát harminc- hétéves korában nősült meg. — Szép. puha húsú, kövér asszony volt — folytatja. — Karcsú akart lenni. Fűzte ma­gáit. Délben semmi hala sem volt, este már görcsökben hánykolódott. A mentők a klinikára vitték. Három múlva meghalt „ ^ H ’kan kuncog, lebb halói. — Hülve lettem vol­na Negwen éves vol­tam kérem, stram em­ber. amikor az asszony meg­halt Pénzem volt. annvi nőt kaptam ammarit akartam. — Az emlékezés átszínezi az ar­cát. — Asszony, lánv ... — moi» CÄ?n *Vpf JiM fiUnrn én. tudni, müven é'etem volt né­kem? — Nem vár választ. le­gyint a kezével. — De most nebó* Tizenöt évi szolgálat után csak ezerb árum száz forint nvuzdriat kanok Mi az? Sem­mi Egvszer a* áraznak, falán tetealV emlélrezr,! rá. az EUeé- ’FolvtaM*: hen énekelt, kétezret ad*am _ Mondtam ezy étszakára. — Ginkneau rámbunyeríf. — De me”é—te, — Hol dolgozott’ -— kérdem, most már érdeklődve. — ötvenküenria a tanárénál voi’am. A lakáéit »vekkel fog­lalkoztam. — sóhalt. — Micso­da lehetőségeim voltak!... Nem fizettek, egyébként jó hely volt az, kérem. Aztán szíves­séget tettem egy barátomnak, tetszik tudni, hogy van ez... Főmérnök Csepelen. Szereztem neki egy remek lakást. Persze nem pénzért, kérem Nem, ilvet én nem csináltam. A barátom igazi úriember. Hálából bevitt a gyárba Ha hiszi, ha nem. 1á- S7erint havonként adott fize­tésjavítást, hogy magas legyen zem vob bővon hát barátaim is akadtak Én k*r**m. beutaz­tam az e®ész világot- én tud­tam é’ni uern ú»v, mint ezek .. — A lab-7mí»ók fotó int — Mtr^rüa ó1 rtpm volt nekem. Tetszik ♦prini müven n*k van­nak És Pá­rizsban’ Hát kérem S70b vők De tessék ethinni. azért » Bala­tonon é-°riem magam iga 'án orihon Vitoriás ... víz n»t>* fénv. nők . . M<*ct azért „ ma- g"ar nők is remekek Napon­ként válas-te^umk ml« más balóa.nvát. Én kérem iót ériéül. N“m panaszkodom CsoV most nebór N“m ló egvediu lenni. Meg kevés az az ezerhárom. — Hát n»m sok. — Ha nem lenne-eev-két' barátom ri«zn is tudom mit pcln^lnAV TV^rwcf írvV\Vt To«] pMnrJor» Ta^rrfV HÍ t # — \ye%r?<r1n ToK*»]« kul maidnem auttoe _ R-uta­lót kantám a* üdűlőhe pác- jlmlsr, Egész nan necámt fo­gok És nem leszek emmdűL é n varit *» Is lobban 1r1i*v*fc Ott maradok nébánz bónpr*» Tetszik tudni, ezerháromszáz na gvon kevés. — fttbagvta a szép lakását? Rámsűnvjt furcsán vlevono^ — Bárbeadom a főmérnök» nek. Havi báromsvá-rért. — Neki van lakása. Azt mondta, hogy ... Vlm-onomra közbevág: — De abban nem tud snv godtan „alkotni" Eetesée ké< gverek . . . TebrriV tudni begy van ez. Még csak ötver éves... — Ériem — mondom és né- a súnyin vigyorgó öreget n»kj; Eerkánn. ha nvu»odtan akors* alkot­ni”. szeres* beutalót, fizess 0 lakásért havi hármat... — * főmérnök szerezte a be­utalót’ — ö szerezte. Dehát ez iír nekem Több mint három é>d* nacvüzemi dolgozó voltam És a veterán nvugdfiasokkml tő- rődniök kell. vagy nem? — No, persze — mondom és fizetek. A mikor visszanézek az aj­tóból. látom, hogy az öregember a labdarú­gókkal ismerkedik. Má­ris valami viccet me­sélhetett nekik, mert a focisták hangosan nevetnek. 'TÜíptk i kulturális életből MIN DOLGOZIK? Bizse János festőművész válaszol: Elin­dítottam né­hány szőnyeg- tervet, melye­ket talán az őszi kiállításo­mon is bemu­tatok. Párhuza­mosan olajkom pozíciókon dolgozom, melyek­ben a mai élet központi problémáit szeretném meg­fogalmazni. goi lemezgyárral társulva hat­van mikroborázdás hangleme­zen mutatja be az angol iro­dalom klasszikusainak egjobb alkotásait — A téli olvasás fellendíté­se érdekében könyvhónapot rendeznek februárban a kom­lóiak. A könyvhónao eserré- nvei között öt irodalmi est il­letve író—olvasó találkozó is szerepel. — A TIT Színjátszás és drá­ma története című szabadegye­temi sorozatának hétfőn este 5 órakor és háromnegyed 7 óra­kor a városi művelődési ház­ban rendezik meg a hatodik előadását. Ez alkalommal „Az ember tragédiája” címmel ir. Kolta Ferenc főiskolai docens tart előadást Közreműködik: Pécsi Ildikó, Bánffy György, Dobák Lajos és Koppány Mik­lós. — A Jelenkor — Magvető Könyvkiadó 19ál-ban húsz be­küldött kötetet bírált el. A húsz kötetből mindössze há­rom tró munkáiét fooadttk el. Az elfnoadott műnek PVH-ben Icőzös kötetben ielennek meg. — Túri Nagy Sándor festő­művész február 6-án este hat órakor „Kína művészete” cím­mel előadást tart a Magyar Írók Szövetsége Pécsi Csoport­ja Széchenyi téri helyiségében — Fodor András költő, és Sánta Ferenc Író az elmúlt hé­ten Pécsre . látogatott. A Pé­csett élő Írókkal az iró—olva­só találkozók tapasztalatairól folytattak eszmecserét * — As OxfordI Wgyetem könyvkiadó vállalat* egy a»* A Pécsi N erezeti Színház Tájszinháza február hónapban i helyen — Csányoszrón. Du­naújvárosban. Sellyén, Mágo- eson. Komlón. Mohácson. Szek- szárdon és Dunaszekcsőn —» tart sióadásokat t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents