Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

Zenei Napló r~ LEGTTTOBB ■ htoönjég megrmlitétével hagytuk «bba Zenei Naplónkat. Mi tapadd*, városunk tanéi élete alakulá- 9óban dönti szerep fut a közönségnek és valóban szói ér­demel a közönség és a pódium kapcsolata. Nagyon sokrétű, bonyolult kérdés ez. Talán a legcélravezetőbben úgy lehet megközelíteni, ha megnézzük: kik U ülnek, illetőt kik nem ülnek egy-egy koncert nézőterén7 Nem vitásan pan egy törzsközönség: néhány száz em­ber. Ok ott vannak szinte minden hangversenyen, mert sze­retik a zenét. Egyszerűen csak erről van szó: számukra a zene élményt ugyanolyan életszükséglet, mint az oxigén vagy a táplálkozás. Nevezhetnénk őket talán egy kicsit konzer­vatívaknak, Hiszen makacsul ragaszkodnak a* eleven kon­cert élményéhez, ét nem elégíti ki őket a rádió, a televízió, a mikrolemez néha magasabb színvonalat biztosító produk­ciója. Nem nagyképúsködnek, számukra a művész nem Col­lossal vagy Ojsztrahhal kezdődik, a becsületes Igyekezetei. a szorgalommal párosult tehetség őszinte megnyilatkozásait szívesen veszik, értékelik és hálásak érts. Aztán vannak, akik — mondjuk Id nyíltan — sznob­ságból ülnek bt a hangverse ny terembe. Lehetőleg inkább S Nemzeti Színház kárpitozott eeöllyéírs, mtiu a bármeny­nyire U szépen helyreállított, az épülő orgona Impozáns lát­ványával most már tagadhatatlanul hangversenyterem rang­jára emelkedett Liszt-terem kényelmetlen székeire Ok azok, •kik — mint • Muzsika című folyóiratban olvashattuk — f, ha élő magyar zeneszerző müvét, kivált első mű rét haíl- ják, nagyot ásítanak és így «ólnak: hát azért ez nem Beet­hoven! Ha fiatal előadóművész első felléptének tamil, csak annyit mondanak: azért ezt Caruso jobban csinálta szegény, isten nyugosztalja. Igazuk van7 Persze, hogy igazuk ran De azért még sincs, ha a dolog lényegét tekintjük — a múvé- azet egészét, • dolgok természetes folyamatosságát. Ennek a két dolognak tudniillik, korunk fiatal művészete és mű­vészei értékének, • a halhatatlanok kipróbált. Időálló ered­ményeinek ebben az összehasonlításban semmi, de semmi közük egymáshoz. Ok azt az ütat járták végig, amelyen ma annyian indulnak... De a sznob Beethovenre hivatkozván azért legtöbbször nem öt kéri számon korunk komponistái­tól Inkább a „gímbelem-gombnlom" -ot, ott valahol a mély­ben, a lelke fenekén. S Carusot emlegetve, akit valószínű­leg csak lemezről hallott, olyanról melynek tárgyiagos vé­gighallgatása után egy kisvárosi színigazgató sem merné szerződtetni, boldogemlékű Cselényi József emlékét perli." ES VAJON lehetséges-e egy adag sznobságot nem látni azokban, akik hiányoznak a koncerttermekből Gondolok ez­úttal éppen azokra, akiknek hivatásuk (vagy csak kenyér- kereső foglalkozásuk?!) a zene. Az általános és középiskolai évektanárok közül vajon hánynak ran bérletet Es milyen ritka eset, ha az ifjúsági hangversenyre igyekvő fiatalokat is elkíséri egy-egy tanári Ha nagyhírű zongoraművész ér­kezik, vajon ott szorong-e a teremben minden valamirevaló pécsi zongorista, hogy tanuljon, fejlődjön vagy legalább szé­pet halljon? Múltkor számolni kezdtem őket ■ koncerten de nagyon hamar abba kellett hagynom.,. Pedig tanulni sohasem szégyent Da hadd említsek meg agy ellenkező, nagyon te szív­derítő esetet A Magyar Fúvósötös koncertjéről bizony nem hiányoztak a fiatal fuvolások, obodsofc, klarinétosok, fagot­tosok! Lelkesen figyeltek, hallgattak, a szünetben alaposan kikérdezték a művészeket, sőt magnófelvételt is készítettek. Persze nemcsak a tettével foglalkozókat hiányoljuk a koncertekről, de a tártművéezetek képviselőit is. Martyn Ferenc tett említést egy Ízben arról az Id eg ens égről, mely ma még elválasztja művészeinket. „Emlékezetes. ha kiállí­táson költővel találkozunk, az irodalmi vitákat elkerülik a muzsikusok, koncerten elég ritka a festő. Bár ellenkező s jó jelekről is tudhatunk." Városunkban ie vannak minden hangiiersmyrt szorgalmasan eljáró festőművészek, is gon­doljunk városunk művészeti gimnáziumára! „Lehetséges — mondotta Martyn Ferenc —, hogy még nem látszanak .kész? eredmények, de ez az iskola egyedülálló, márcsak azért is. mert egyídőben tanulhatnak benne muzsikusok és iparmű­vész jelöltek." Aki csak egy kicsit is ismeri ennek a gim­náziumnak az életét, az tudhatja, hogy a fiatal festőművész- növendékek kiállításának legelső és legaktívabb látogatói a zenét tanulók és a fiatalok hangversenyeire mindig elmen­nek a gimnázium többi tanulói is. Hol hát a hiba a közönség és a pódium kapcsolatában’ Talán ott, hogy az utóbbi értizedekben nagtjon eltávolod­tak. elkülönültek egymástól. Találóan írja vallomásában Né­meth László: „A zeneélvezet ma kezd a futball-ezurkoláshoz hasonlítani: huszonkettő játszik, ötvenezer meg bámulja. A legáldásosabb, úgy hiszem az lepne, ha minnél több embert sikerülne az aktív muzsikálásra — énekre, hangszerre — rákapatni." Kodály kórusmüvein emberek tízezrei kóstoltak bele a karba-tartozáa, a nagy zene szolgálatának örömébe EZT KELLENE tovább fokozni ét átvinni a hangszeres zenére — egy kicsit úgy, hogy minden hangversenylátogató g. maga módján és fokán hallgató és előadó is legyen. így születne meg a muzsikáló ember típusa, akit előző cikkünk­et kezdtünk keresni. Es hadd utaljak ismét Tillai Aurél szavaira, aki a régi Pécs nevezetesebb előadóművészeinek :s a közönségnek eleven, szoroz kapcsolatát említette pél­daként. Tvdhik, hogy hiú ábránd volna beszélni olyan lel- '-es törzsnárdáről. mely egy-egy művészt vagy együttest még vidéki hangversenyére is elkísérne, mint ahogy az egészen ermészetes, hogy a Pécsi Dózsát mérkőzéseire olykor a szur­kolók külön autóbusza kíséri De valami hasonló elgondo­lás öltött testet nemesebb formában épp Titlaiék kezdemé­nyezésére a Nevelők Háza megértő otthon-nyúitásdnak ered­ményeképp: a Pécsi Kamarakórus Baráti Körének östze- <rovácsolődő kollektívája csirája lehetne az előbb említett embertípus kialakulásának, aki egyszemélyién aktiv it paas- váv részeve • megszólaló smteA , I A i óregember belépeti a ajtón Becsukta csen­desen. aztán megállt, körülnézett Senki sem ügyelt rá. Pedig a presszó zsúfolt volt Mégsem vették észre, mintha nem lé­pett volna be mintha ott sem állna az ajtónál. A szomszéd asztalnál világ­járó labdarúgók ülnek Éppen a sokszoros válogatott kapus mesél Londonról Menyasszo­nya — homok-szőke ha1ú szép­ség — unottan hallgatta nranv karkötőiével 'játszadozik, amelyről nnró mütvűrkék — négvlevelfl lőhez-e. dominó do­bókocka. lónn+kó meg minden­félék — csőnknek le Lala éa Csönd. Ezt a két nevet sokszor emlfti a kapus Említést tesz valami bizsu téri áról Is meg egy óriási étteremről Ez hát London: Lala Csőn!, bizsuié­rt a és óriási étterem Amikor az öregember az asztalom felé Indul, a szén menyasszony ép­pen azt mondja: — Hogy mtlven jól megy ezeknek! — Játszik a karkötő­jével. hangja ugvanolvnn unott mint az arrlrlfelezése Mivel­hogy a többiek hallgatnak, megismétli Milyen jól.., A fekete, kondorhajú jobb­fedezet egykedvűen vonogatja a vállát neki mindegy, ót nem szoríthatja ki a csapatból A BEHKES1 ANDRAS EDES ELET pedig azzal a furcsán kiejtett igennel elvágtam ismerkedési szándékát. — Nem tetszik elfogyaszta­ni? — kérdezi szinte alázato­san. és mutató ujjával a tá- nvérkámon heverő cukorra bök. — Nem. — Megenged!? — Parancsoljon. A cukrot nem csomagolja papírba csak úgy, egyszerűen a külső szó bébe csúsztatta Mondanom kéne valamit. De mit mondiak’ Megzavart alá­zatos hangla a ..tetszik” szócs­ka Vagy harminc évvel lehe­tek fiatn'shb: miért viselkedik flven a'áizatosan? A cukrot vniőcrfnötee a kutválának vi­szi Megkérdezem, hogy mond­jak valamit. — Müven kutváJa van? — Kutyám? Nine* nekem kutyám. Senkim sincs. Ka varga tom a kávét. ... Senkije? — Hetven éven vagyok. Har­minc éve özvegy ember. PAKOUTZ ISTVÁN: ÜJ ISKOLA A (JéTJ oldal szás ablakszerűét® alig lehet már látni a falat. A fény elég lesi, hogy világosság® árasszanak a kigyúlo szavak. KISPLASZTIKA Tan tisztességes foglalkozásom, hálaisten, nem honoráriumból élek. Inaskorom tflntén a tanulságom! • rófnél Jobb s mérleg. Amit el tudok mondani, (Ovidén mondom, távlocsogás helyett, Számonkérhet Inceplne Jani lgen-nel, nem-met felelek. Belefér a lényeg egy tömör négysorosba. As Idő ráfltt t pecsételi nihil ob«tat! csatár — szabálytalan arcú, barna fiú — helyeslőén bólo­gat. — Nem mindenki hülye, Ws- amyám Én az vo’tam. — Iszik a Mecsekiből. Mecsekit iszik mindig néha rumot is. — Megengedi? Az öregember a székem támlájára teszi sovány kezét — A feleségemet várom... De ... — A székre mulatok. Leül. Zöld műbörkabátlét ko­mótosan kigombolta, kalanlát az ölébe helvezl. Igazgatta, kesztyűiét a belső zsebébe csúsztatta. UHal feltűnően hos^mink körme alatt fekete a bőr Mozdulatlanul ül. csak « felét fordítja finoman a sportolók fe'é: szája szegleté- ben lenéző mosoly. — Egy szimplát kérek, hosz- szú Szimnlát — rnondla gépie­sen. amikor Kati megáll az asztalnál A szavakat halkan. r' "u elnyújtva ejti ki. E 'ygvott a virslihez valő rtjrmám rendelem még ew adagot. Hátradő­lök. és az. öregember arcát fürkészem Bőre cteáuvosan barna és feszes, tömött, fekete ha 1u«za Be+hien Tstvön grófra emlélrer+ef: ke­serű. konok szála után fté’ve. valahogy matematika-tanárnak nézem, Kart kürtien az asztalra teszi a szimnlát. és satnátkoz- va közit how a torma elfo­gyott. Mustárt hozott. Meg- adóan bólintok; falatozni kez­dek. — Nyírségben a földben ro­had — mondja áz öregember — Igen? — kérdezem, de nem várok választ, a labda­rúgókra flgvelek. A kam» a Rekordját dicséri. Húszezer ki­lométer van benne, de eladja, mert nem tetszik a színe. A pohár alja finoman koc­can a márvány lapon. Az öreg­ember megírta a kávéját. Rém­emet! «remét; tekintete «Ho­morú. EJ szégyell cm macám. Cigarettát húz elő a zsebé­ből, lágyan megnyomkodja, rágyújt. Mellére szívja a füs­töt, aztán bágyadtan azt mond­ja: # — Tetszik tudni, ezt sem lenne szabad. Meg azt sem — Megérinti a kávéspoharat. — Miért dohányzik? Megvonja a vállát; nem vá­laszol. A kapus felrebben • halk zsongásbóL — Megmondtam nekik. Ek­korák lettek. — Mutatja az ujjaival, hogy mekkorák. — Nekem ók ne misézzenek, ér­ted? A valutát ml hozzuk, vagy nem? Nahát! Az öregember a bal szem­öldökét fel csúsztat ja a hom­loka közepére, egy pillanatra ott - marad, mintha odaragasz­tották volna, aztán lassan, fo­kozatosan visszaereszti. — Hát nem mindegy? Sen­kim sincs. — Hangja keserű, kicsit vádló, mintha személy szerint én lennék felelős a magányosságáért — Két éve vagyok nyugdíjban. Azóta hal­doklóm. — Maga elé bámul; kezében alig észrevehetően remeg a cigaretta — Soha semmi bajom nem volt. Azóta egyedül... — Nem fejezi be a mondatot kezével legyint — Gyerekei sincsenek? — Három évig voltam nős. Az asszony májsorvadásban halt meg. Mintha emlékei mögé rej­tőzne, lágyan mosolyog. Gyor­san számolok. Hetven éves. harminc éve özvegy: három évig voh nős, tehát harminc- hétéves korában nősült meg. — Szép. puha húsú, kövér asszony -volt — folytatja. — Karcsú akart lenni. Eűzte ma­gát. Délijén semmi baja sem volt este mér görcsökben hánykolódott A mentők • klinikái* vitték. ■Műm Egy pillanatig süket csend; aztán a jobbfedezet hangját hallom. — Ilyen kasa szövetet hoz­tam Párizsból, de az a hülye fránya elszabta. — Mert süket vagy — mond­ja a kapus — nem tudom, mit kajolsz azon a palin, — Miért nem nősült meg új­ra? — kérdem az öregtől Furcsán vigyorog. Az arca el­változik; nem látom rajta az előbbi szomorúságot. — Inkább felkötöm magam — mondja — vagy felmegvek a hegvre és leugrom a legelső szikláról Tetszik tudni meg­nősülhettem volna sokszor. De hányszor... Egészen megfiatalodik; sze­me élénk, hangja vidám. Bi­zalmasan közelebb hajol. — Nagvon szép lakásom -van Itt , lakom a szomszéd utcában. Két szoba, mellékhelyiségek thermál víz. minden ablak a Dunára néz Nem kérem szé­pen; én nem nősülök meg. — Űgv gondoltam, hogy an­natH'ioién... H 'kan kuncog. Köze­lebb hajol. — Hülye lettem vol­na Negwen éves vol­tam kérem, stram em­ber, amikor az asszony meg­halt Pénzem volt. annyi hőt kaptam amennvft akartam — Az emlékezés átszínezi az ar­cát — Asszony, lány . . — meg sem tudom számolni őket JŐ1 éltem én. kérem Tetszik tudni, miiven életem voll né­kem? — Nem vár választ, le­gyint a kezével. — De most nehéz Tizenöt évi szolgálat után csak ezerháromszáz forint nyugdítat kapok Mi az’ Sem­mi Fgvszer az Aonvnak. talán tetszik emlékezni rá. az Fősé­ben énekelt, kétezret ad+am eev élszakára. — Cinkosan rámhunvnrft. — De me*éi-te. — Hol dolgozott? — kérdem, most már érdeklődve. — ötvenküenrig a tanácsnál voltam A lakásügyekkel fog­lalkoztam. — sóhait — Micso­da lehetőségeim voltak!... Nem fizettek, egyébként Jó hely volt az, kérem. Aztán szíves­séget tettem egy barátomnak, tetszik tudni, hogy van ez. .. Főmérnök Csepelen. Szereztem neki egy remek lakást. Persze nem pénzért, kérem Nem, ilyet én nem csináltam A barátom igazi úriember. Hálából bevitt a gyárba Ha hiszi, ha nem. jó- ezerínt havonként adott fize­tésjavítást, hogy magas legyen m átlagom. Őriem bér volt Sajnos, így is csak ezerhármat kapok. Nagyon kevés ez, ké­rem Hát nem «ok, gondoltam, de több, mint havi hétszáz Apám negyven évi szolgálata után hétszáz forintot kapd — Miért csak tizenöt évet «zárnitottak . — Közbevág; — Mert nincs jogfolytonos­ságom Éri kérem nem adtam el magam nekik. Persze, amíg lehetett. Én megőriztem az em­berségemet. Független voltam én vHágéle+emben kérem Pén­zem volt bőven hát barátaim Is akadtak Én kérem, beutaz­tam az egész világot: én tud­tam é’ni nem úgy. mint ezek... — A labdarúgók fe’é int — Micsoda életem volt nekem. Tetszik tudni, mii ven n*v van­nak Olaszországban’ És Pá­rizsban’ Hát kérem, azok nők. De tessék elhinni, azért a Bala­tonon éheztem magam igazán otthon Vitorlás . . . víz. nap­fény. nók Mert azért a ma­gvar nők Is remekek Napon­ként választottunk más más halóanvát. Én kérem lől értem. Nem panaszkodom r«V most nehéz Nem Jó ecvedűl lenni. Meg kevés az az eaerhárom. — Hát nem sok. — Ha nem lenne-eev-Vét barátom, nem Is tudom mit csinálnék Most szánt 1obh lesi minden bizonnyal Tetsriv tud­ni. kantám . — hangla lekal­kul. maldnem suttog — Beuta­lót kantam az üdülőbe Rác­almásra Egész nan neeázn4 fo­gok És nem leszek eevedűl, Anvaellae Is lobban kttövSIe. Ott maradok nébánv hőnanig. Tetszik tudni, ezerháromszáz nagvon kevés. — Ttthagvla a szén lakását? Rámsúnvlt furcsán vlgvom^ — Bérbeadóm a főmérnök­nek Havi háromszázért. — Neki van lakása. Azt mondta, hogy ... Vigyorogva körbevág: — De abban nem tud nrtk godtan „alkotni" Feleség két gverek. Tetszik tudni hogy van ez Még csak ötven éves., — Értem — mondom és né­zem a sunyin vtgyorgó öreget. Folytatta: — Mondtam neki: Fertám, ha nyugodtan akarsz alkot­ni". szerezz beutalót, fizess « lakásért havi hármat... — A főmérnök szerezte a be­utalót’ — ö szerezte. Dohát ez jár nekem Több mint három évig nagyüzemi dolgozó voltam És a veterán nyugdflasokkal tő- rődnlök kell. vagy nem? — No, persze — mondom él fizetek, A mikor visszanézek az aj­tóból. látom, hogy a* öregember a labdarú­gókkal Ismerkedik. Má­ris valami viccet me­sélhetett nekik, mert a focistáit hangosan nevetnek. 'dőirek a kulturális életből MIN DOLGOZIK? Bl7.se János festőművész válaszol: Elin­dítottam né- hány szőnyeg­tervet, melye­ket talán az őszi kiállításo­mon is bemu­tatok. Párhuza­mosan olaj kom pozíciókon dolgozom, melyek­ben a mai élet központi problémáit szeretném meg­fogalmazni. * — A TIT Színjátszás és drá­ma története című szabadegye­temi sorozatának hétfőn este 5 órakor és háromnegyed 7 óra­kor a városi művelődési ház­ban rendezik meg a hatodik előadását. Ez alkalommal „Az ember tragédiája” címmel dr. Kolta Ferenc főiskolai docens tart előadási Közreműködik: Pécsi Ildikó, Bánffy György, Dobák Lajos és Koppány Mik­lós. • — Fodor András MIM, és Sánta Ferenc (ró az elmúlt hé­ten Pécsre látogatott A Pé­csett éló írókkal as Író—olva­só találkozók tapasztalatairól folytattak eszmecseréi. * *oí lemezgyárral társulva hat­van mikroborázdás hangleme­zen mutatja be az angol iro­dalom klasszikusainak egjobb alkotásait * — A téli olvasás fellendíté­se érdekében könyvhónapot rendeznek februárban a kom­lóiak. A k*onyvhónap esemé­nyei között öt irodalmi est il­letve Író—olvasó találkozó Is szerepel. * — A Jelenkor — Magvető Könyvkiadó 1963-ban húsz be­küldött kötetet bírált el. A húsz kötetből mindössze há­rom író munkáját fonadták el Az elfogadott müvek 1964-ben közöl kötetben 1 elennek meg. * — Túri Nagy Sándor festő­művész február 6-án este hat órakor „Kína művészete” cím­mel előadást tart a Magyar írók Szövetsége Pécsi Csoport­ja Széchenyi téri helyiségében. * A Pécsi Nemzeti Színhús Tájszínháza február hónapba* I helyen — Csányoszrón. Du­naújvárosban. Sellyén, Mágo- eson. Komlón, Mohácson, Szek­szárdim és Dunaszekcsön — tart előadásokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents