Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

Számunk tartalmából

Pákolita István

és Takáts Gvula versei

Berkesi András és Varga Imre elbeszélése

Új könyvek— Zenei Napló

Hírek a kulturális életből

ö4& üvó. od^tó.inuÁjeJ^éám

Effv versmondó dicsérete

Á realista színjátszás mestere

— 120 éve született Újházi Ede —

\| ilyen kér, hogy Gyufa»

Pál — a kar együk legkiválóbb kritikuBa, akj látta

■Újházi Edét első pesti szerepében, Shakespeare „Vili.

Henrik’’~jének Wolsey-ében — csak becsülte, ám nem Irta le a színészi munkát cikkeiben. S hogy Ambrus Zoltán»

aki leveleiben a nagy rajongás hangján szól Újházi ..Bölcs Náthán”-járói, s a „Za- lameai bíró”-járóL, szintén azt a szánüentikai hagyományt követte, amely a színészekről csak szűkszavú értékítélet jelzőit közli, s nem törekszik a nézői élmény megörökítésére, így hát csak elég rosszul író kritikusok és nem elés megbízhatóan értékelő írójt tanúvallomásán* * kell saoriikoz- riun-k, amikor azt a három évtizedet akarjuk felidézni, ami alatt — 1870-től egészen száradunk kezdetéig — a-szülővárosából, Debrecenből Pepibe került Újházi Ede a ma- gj-ar realista színjátszásnak azzá á tisztelt, nagy mesterévé — sőt a minden jelzőt nélkülöző, nagybetűs Mesterré — lett, akinek őt működése utolsó éveinek szemtanúi, köztük a színesen, érdekesen valló Hevesi Sándor és a ma is Köziünk ólő Csathó Kálmán megismerhették. És bár ebben az időben is volt néhány igazán -emek szerepe és szereplése — például a ..Crampton mester”, vagy a „Constantine abbé” örök kár, hogy nincs elég hiteles irodalmi rajzunk - arról a korszakról, amikor — még viszonylag fiatalon — megragadta a közönséget a Csíki/ Gergely „Proletárok”- jának öreg Mosolygójával, vágj' a „Lear király” Bolondjával. A Bródy Sándor korabeli cikkei és a nyolcvanas évek Újházijára emlékező írásai kifejezik a légkört, amit a Nemzeti Színház „Paulay- IcorszakF-a, s benne elsősorban Újházi játéka, színészi -s -emberi egyéniségé jelentett, de ezek az írások túlságosan is szubjektivek.1 ‘ Bródy csak nézőtéri (és kulisszáik mögötti) élményt ad az olvasóknak, semmi értékítéletet.

De lehet-e egyáltalán — akár a legtudósaibb író és a legíróibb tudós tolla segítségével is — igazán hitelesen visszatükrözni, mit, is jelent, mit is ad a pillanatnak és ‘ ugyanakkor nemcsak a pillanatnak egy jelen- -ís színészi alakítás? „A színia tszás a valóság legendája” mondotta Sztanyiszlavszkij, s ez a „legendásság” elsősorban magára a színészre vonatkozik. De há nem is lehet szavakkal, de még álló-fénykénekkel sem igazán megközelíteni a színésznek a változásokat megrögzítő és a szavakban Újházi játéka, színészi és sokszor egy egészen apró gesz tussal megváltoztató, izgalmasan bonyolult munkáját, helyénvaló az a tétel is, hogy ha valakivel, hát a színésszel kapcsolatban a legenda is valóság. Az, hogy Újházit tíz és százezrek szerették, hogy aki csal, a század végén és a saá- ftad elején színházba ment, az

a Színész fogalmát elsősorban az ő alakjával azonosította és hogy- számtalan kedves anek- dóéa kertagiett róla és körülötte, mind azt bizonyítja: Újházi Ede művészete lenyűgöző volt.

G ez smstSl értékesebb,

^ mert Újházi — és érié! «zámtaüan dokumentom van — sohasem „dolgozott” olcsó eszközökkel Olyan időszakokban js, amikor (Paulay fellépése előtt) a kárpiuhaso- gaitó, hamis pátosz uralkodott a Nerpzeti Színházban, ő egyszerű akart és tudott is lenni, puritán, köznapi. És később amikor a párizsi „társalgási komédiáid’ nyomán, a rendezők és színészek; többsége azt tartotta csak ipulatságosnák, ami frivol, s egy szűkkörű ..társaság’’ érdeklődéséhez szóló, Újházi, méflyröi pataíkzó, régi humora mindig sokakhoz Szólt. !T

Hevesi,Sándor egy ifjúkori, tévedéseivel együtt is érdekes írásában •— amelyekre -többek között éppen az Újházi játéka okozta élmény ihlette, s amelynek „Tanulmányok a re- álizmusról” a címe — éfesan megtámadta a század elején széles körben hódító „a világ csak hangulat” — elvét Kifejtette, hogy nemcsak a drámaíróknak, de a dráma előadóinak is át kéül érezniük, sőt átbéüjniök a világ konfliktusait és az élet igazságát. — Sztanyiszlavszkij — később — szabatosan és gazdagabban fejtette ki, milyen objektív törvények szabják meg a színész sokak által „csak hangulat” maik, „öncélú játek”-nok nevezett tevékenységét. Bizonyos azonban, hogy kevés olyan tudatos előfutára volt — s nemcsak Magyarországon, ha nem egész Európában — a realista színművésznek, mint éppen Újházi Ede, aki Szerdahelyi Kálmántól vette át a valóság lényegét, ábrázolni törekvő színjátszás fáklyáját, hogy aztán hamar túlszárnyalja mesterét. Szerdahelyi nélkül, Paulay nélkül, s tegyük rögtön, hozzá olyan — „testére szabó” — szerzők nélkül, mint elsősorban Csikrg Gergely, nem fejlődhetett volna azzá, aki lett. Ám a kor minden követelménye és legjobbjainak segítsége is kevés tett volna, ha Újházi nem hozta volna magával Debrecenből raépszere- tetét, meleg kedélyét, magyaros zamatú humorát, amely- ivei azonban külföldi szerzők műveiben is — és régen elmúlt, korok atmoszférájában — is nagyszerű eredményeket ért eí,

osszú utat, több mint négy évtized új és új magaslatokat meghódító út ját tette meg Wol/ic-f/-tói a Crampton mesterig, „Az ember tragédiája” Péter apostolától — Péter apostolig. És még hosszú ideig emlékezni fogunk rá, bár már csak kevesen élnek, akik láthatták még játszani őt. A színész munkáját — mondják — megöli m függönv legördülte

Antal Gábor

arról, hogy versek születnének itt, pedig így van. Kicsi és kevés a két szoba, nagy -a család, az írónak pedig magány, nyugalom, csend kéül olykor: ^ ■ é

— Amilcor annakidején Pécsre , kerültem és elmentem a Dunántúl szerkesztőségébe, meghökkenve láttam ,egy ajtón a feliratot: Alkotószoba. Majdnem nevettem rajta. ' — A pipafüst mögött most * mosoly tűnik fel.

—; As Íróasztalt, az alkotás „körítését" még ma sem tartom nagyon fontosnak. Bár azért nem haragudnék, ha nem pontosan a, konyhaasz- tai Jutna csak, ha dolgozni altatok.

Sose kínáífta az élet tálcán

a lehetőségeket Pákolitz Istvánnak. Kritikusa egy alika- lommal Rolnnzormak nevezte. Az elnevezés nagyon sok mindent takart.

Vidéki tanítóként kezdett verseket írni. Jobbára paraszt gyerekek voltak a tanítványai s egy kezén megBaárnolhatta, mennyien akartak továbbtanulni, fhennyien láttak komo- lyabb perspektívát maiguk előtt. A fiatál • taitító sokféle gondja ellenére, nekivágott á főistooiá magyar-törtóneiem szakának. Utána még nagyobb energiával végezte munkáját, mindent beleadott — és nagyon keveset kapott vissza.

. Nehéz évelt voltak.

—- Seltol sem voltak körülöttem társak, megértő irodal- lomkedvelők. Egyedül voltam, s ebben volt valami mélységesen reménytelen ebben a nagy elzártságban. Robimon a szigeten.

A szobára csend telepszik,

/Vagy sikerrel szerepel a pécsi ballett-együttes Syugat-lSémetországban

Tegnap déleűQfct a Dunántúli Napló szerkesztősége felhívta telefonon a nyugat-németországi Stuttgartban tartózkodó pécsi balett-együttest. Mtanlka- társuiík Ecfc Imrével, az együttes vezetőjével és Borsa Miklóssal, az együttes szcenikai vezetőjével beszélt.

— Hány városban léptek

fél eddig? T

— Huszonnégy városban lép e

tünk fel, köztük Sótingenben, g Kölnben, Frankfurtban, Köb- r lemben és a luxemburgi Esch-sur-Alzette-ben, ] ~

— Mennyit utaztak ez idő j alatt?

— ötezer kilométert. De

még jó darab út vissza van, | mert most megyünk a Ilodeni j tó környékére, még öt rá- ragban lépünk fel- Illetve le- . hét, hogy hatban, mert utunk \ első állomása Bad-Orbban az J első előadást nem tudtuk meg tartani, mivel nem érkeztek 1 meg időben a kellékek. ’

— Hogyan bírta az együt- 1

iéi a fárasztó utat? ?

— Kitűnően. Az említett el- ' ső előadás kivételével minden \ kitűnő szervezéssel zajlott, ké- 1 nyelmes buszokkal utaztunk és ■ ' az időjárás is székünk kedve- '■ zett, ittlétünk alatt alig-alig f süllyedt a hő-mérséklet nulla 1 fok alá.

— fc a fegfoamtnsafofo: ho- f

gyan fogadja a köeönség az * előadásokat?

— örömmel -mondhatjuk, ‘ hogy nagy sikerünk van. Min- denütt telt házaik előtt ját- j ■ ázunk. A legnagyobb siker \ t Bra-imschweigban volt. Mértük j „ az időt, hét és fél percig tar- J tolt a közönség vastapsa.

— Melyik darabok a fog- ;

sikeresebbek? <

— A Változatok egy talál- : kosáéra és a Pókháló. Sajnos ( a Pókhálót nem mindenütt 1 tudtuk bemutatni, mert né- i hány színpad nem volt al- 1 kaimat a hálók fölszerelésére. í tíynékar a Pókháló helyett a

Változatok: egy i/Uálfkozásra

címűt mutattuk be.

—• írnak-e szereplésükről a nyugat-német lapok?

— Igen. Nagyobb többségében jó kritikákat kapunk. Mél tátják az együttes modem tö- relcvéscit, dicsérik a táncosak jó felkészültségét és a darabok tematikáját. — Jelennek meg persze rossz kritikák is, ezek érdekes módon azt kifogásolják, hogy a daraboknak mondanivalójuk van. Szerintdk « balett csak fart pour Vart művészet lehet.

■—1' Mikor érnék haza?

— Február 8-ám. érkezünk Budevertre és három napos pilienés utas él is lcezdjük a próbákat, mert sürget bennünket. az otthoni bemutató és különbe-n is ez együttes ■már a közeljövőben bemutatásra kerülő La lemé című operában is fellép Pécsett.

ll.)

M UVÉSZEK ROL. MŰVÉSZETRŐL

Curt Kiess, a nemrég elhunyt Gustaf Gründgens barátja megírja a 'kitűnő német színész és- rendező életrajzát. Kiess mór megkezdte Gründ- gens irodalmi hagyatékának feldolgozását.

*

A párizsi 'kritika nem nyilatkozott elismerően Francoäse Sagan rendezői tevékenységéről új darabjában, melynek címe: „Bonheur, impair et passe”. A Juliette Greco főszereplésével előadott darab még úgy ahogy elnyerte a kritika tetszését, a. szerzőnek azonban határozottan tanácsolják, hogy ezentúl tekintsen el darab jakiak rendezésétől.

*

A varsói AHami Jiddis Színház, Ida Kaminska vezetésével február 24-én és 25-én Becsben vendégszerepei a

Theater an der Wieniben.

II

*

A

A SZOBÁBAN nagy rádió, televízió, húsos levű zöld nö- | vények üveg mögött sorakozó könyvek serege. Egy szekrény ajtó mögött az író legszemélyesebb birodalma: kéziraté*, dossziék, írógép, no és a pipa- készlet.

A konyháiban pechg a viaszosvászonnal letakart kis asztal mellett fehérrefestett padka. Semmi sem árulkodik

s a csendet ' apa*5 csobban« teszi még melyebbé. Eg aranyhal dobta fel könny testét az akváriumban.

— Tehetség nélkül sémán sincs, ez igaz. De a kömye set sem mellékes, rontha vagy javíthat. Ezt akkor éret térti igazán, amikor bekerül tem végre az igazi -irodáim vérkeringésbe.

EZ 1955-ben történt. Előtt már járási művelődési előad tett, s így kerülhetett Pécsre a megyei tanács művelődé': osztályára művészeti előadó nak.

— Az a bizonyos közeg amely alkotásra serkenti a. embert, itt vált valósággá írók között lehettem, akii dolgoztak. A kölcsönös segít ségnyiljtási akció, nevezzitl így. itt vált lehetővé. Név volt. szó ngya-n a „felfedezé semről”, már csak azért sem mert ekkor mögöttem volt í „Három- költő’’ kötet. De azét ez mégis új korszakot, jelen tett, a kibontakozás igazi kot szakát.

Egymás «tán jöttek is a kő ♦etek: a Szüret 1956-ban. : Smart Mária fordítás 1959 ben, az Altató 1961-ben, i Fény és árnyék 1962-ben, s a Esíi dal 1963-ban.

•— As a meggyőződésem hogy a költő száméra as a: úgynevezett „tétlen szemlélő dós”, vagyis az aktív pihené a lényeg. Amikor gondolától; képek születnek és gyűrűznél tovább az emberben. A több a dolog technikai része, bá semmi esetre sem kevésbé fon tos. A mindennapos irmnka mondhatnám gyakorlat, ami persze nem szabad félreérte ni. Ha abba is loeil olyker hagyni, mert egyszerűen nem mégy, ha nem is sikerül sem ■mit véglegesen megírni, ákko is éljen az emberben a tudat nem maradhat ki egyetíer, nap sem, hogy ne dolgozzon

A költő nemcsak loöKő. Művészeti előadó is és az Írószövetség pécsi titkára.

— Sókan csak egyik vagt másik oldalamat látják, pedig egyszerre vagyok mindhárom. Azt hiszem, ami el- válaszOtatailanná teszi valamennyi munkámat., azt társadalmi érdeklődésnek nevezhet ném. Ez az, ami mindig bennem van, s ami nélkül sem dolgozni, sem írni nem lehetne. S alkatilag azokhoz tartozom, akik mindig élmény- anyagból írnak. Jó ezért nekem a polgári foglalkozásom ■is, amely állandó kontaktust teremt Jcöztem és az emberek, köztem és az élet között. A „kimenni az életbe’’ elvet értelmetlenségnek tartom, de másként, mint mindig az „életben élve", nem tudnám elképzelni az alkotást. Ez a mindennapos, a természetes.

A mostani miunkájáról, a terveiről érdeklődöm — tagadókig rázza a fejét.

— Nem szeretek a terveimről beszélni. Dolgozom, s amikor elkészülök valamivel, akkor Vehet szólni róla. Mégis: van egy adósságom, a Csertetőről szóló, megkezdett elbeszélő költemény. Műfordítás? Nem hiszem, hogy egyhamar -nekifogok. Ha megbízást kapnék rá, talán, így az annyi más megírni való mindig háttérbe szorítja. Érdekéi újabban a bábjáték és kóros- műfaj. A Mecsek Együttesnek dolgozom egy Barrtók-cik- lusra írandó szövegkönyvön, a bábszínháznak, egy mesejátékon. És a versek... A Magvető Kiadónál van az Évgyűrűk kötetem, éppen most kell majd átmásolnom, a papír miatt. Az is rengeteg időt vesz el. Pedig az úgyis kevés, mindig kevés. _

KÉK FÜSTÖS TKOK, szálnak az asztal fölött, a költő feláHII, a sBéknényhez lép és egy dossziét húz eJó.

—* Iárai vallomás * gyerekkorról, ez az új kötet ciklusának címe. Igen, a gyerekkor a KrUats számára különösen jelentős, minden szál oda. nyúlik vissza, sahmmden onnan gyökerezik, s vissza- visszatémek a motívumok, amelyeknek segítségével lehet csak megérteni a saját em béri magatartásunkat, helyünket, szerepünkét, feladatain- iMt.

S * zizegő teher Sápok fölött halkam, egyenletesem verssorokat későd dbvasná.

Somoskői Ervin, geológ us- technikus. Szürke szeme, ferde metszésű, szája keskenyre zárt. Ettől kicsit tatárosak, kemények vonásai. Csak akkor enged . fél, . ha verset mond,. Olyanján- a másik véglet: gyerekesen lágy. Nagyon szereti a költészetet.

Kedvence: József Attila, s a ma élő lírikusok. Így: többesszámban, Minden új vers lázbahozza, szinte „vadássza” a frissen megjelent köteteidet.

Ahogy leérettségizett, volt iskolájába, a Budapesti Geológiai Technikumba került, műhelyoktatónak. Három évig tanított és a KISZ-vezeiö tanár feladatait is ő látta el. Rajongásig szereti a gyerekeidet, s csak egy valamit jobban; a szakmáját Ez vonzotta Pécsre; hogy a titokzatos föld mélyéé gyakorlatból is megismerje. Három műszakban dolgozik, mégis marad ideje arra, hogy kedvenc „szórakozásának?’ a vers- mondásnak hódoljon. A föld alatt is sokszor csengenek fülében • kedves versek sorai, ilyenkor nyaltában a több kilós, monoton kattogást! mérőműszerrel igyekszik visszaidézni a szöveget", pontosan.

A Versbarátok Kőre Irodalmi Színpadának «ingja, fgy készült e. nemrégiben lezajlott irodalmi estre és. Hói műszak alatt, 'hol kőzDetSenSK utána pihenés kétyett, hói épper. előtte. Próbáltak sokszor estr tízig m, 6 éfféthoe leszállt, mégsem hiányzott aufm, S az első próbától m «8Misting 6 fejlődött legtöbbet, igazzá váltók * Mrt képiek, élmények, események * versekben ^ome? ssmsat inyomán. „Vitte? e vers, » est mindenki azonnal megérezte, aló hajtotta.

*** Jó -Ssumm- unatliotítri —i mondogatják társai- Tényleg nem! Akine/i hivatás a foglaSkozáaa és a költészet a ^szórataxKemP a& gazdag emberi

X. IUngár Imre longora-esíje

■tifcus l-ábonteko, fisa szintén Ungar 1-mre kivételes tehetségéről. és az emberi akarat szinte gigászi erejéről vallott. Jelentős művészi élményt kapott a közönség a műsor má sodik részében is: ekkor Schumann Gycrmekjele-netek című ciklusát, négy Chopin mazurkát és az A-dur polo- naise-t hallottuk.- Mivel talán lagotthonosaibb területe e-ló- adóművészeténék a romantika, Schumann sokszínű darabjaiban igazán alkalma, volt Ungár Imrének, hogy billen- tése pasztellszínekben gazda; színkultúráját megesillogta/sa. Szívesen emlékezünk y leheletfinom megoldású Álmodozás-tételre.

Ungár Imre zongora-estje a pécsi közönséget arról győzte meg. hogy nem a virtuóz, külsődleges eszközökkel célratörő, hanem az elmélyült, nagyon szerény', gazdag belső éraelmi világot feltáró élőadóművészet az övé. A szeretetteljes és. nagyon hosszan-« rio ünneplést a kiváló műrész az igazán gazdagok bőke üregével egész sor ráadásszá n eljátszásával (köztük Bartókot is) köszönte meg és viszonozta.

—nt—

gyük j legjelentősebb koncertét hallgathatta végig pénte- san este a lász-termet megölte, örvendetesen ruagyszá- nú közönség. Azt a nagy vá- afcozást, mely Ungar Imre Cossuth-díjas atwigoramrlvész nindig különös eseményszám- ka menő estjét megelőzte, telesen indokolta és valóra vál- otta a magas színvonalú kon- ert

Műsorát gondos igényesség- iái. részben a pécsi dobogón ■iszonyiag ritkán haiHható mű- tekböl állította össze. Mór az ■ iteő számként felhangzó Bach ; sz-moll preludium és fuga ! negedta az egész hangverseny laphangulatát. A külvilág < sillogó, hivalkodó fényeitől ízért művész befelé tekintő < i-revallortnása volt a súlyos : ombökből épített bachi mu- ; sika megszólaltatása. Már de- űsebb színeket villantott fel ; laydn Esz-dur szonátája, de i i művész egyéniségéből faka- : Lóén ezúttal is a szonáta gyö- • lyörű lassú tételének élmény- zerű interpretálását emeljük i d. Beethoven Asz-dvr szoná- j ájának (Op. 110) megformá- i ása, az indulatok és érzel- : nek belülről . feszítő ereje- : iák, a férfias lírának plasz-