Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-22 / 44. szám
pbbrvAr IVAPtő 5 Mi kell a boldogsághoz? T étezólag banálisnak tűnik a kérdés, amire a fiatalabb férfi-nemzedék legfel- jebb kétértelmű van indigálódó megjegyzéssel reagálna, amíg a gyengébb, az érzelmesebb nem némi zavarral ugyan, de helyénvalónak találja. Persze, az ö esetükben is megfontolandó, hogy ráérő, unatkozó, divattal bajmolódó nőknek, avagy családdal, háztartással, munkával elfoglalt lányoknak, asszonyoknak tess zük fel a kérdést. Mert ők, az utóbbiak azok, akik minden gondolatukkal, tettükkel, soha nem lankadó elszántsággal keresik ezt a nehezen lelhető, könnyen veszendő valamit. Eszközeik legyenek bár konzervatívak vagy modemek, céljaikban azonosak: megtalálni, melengetni, majd állandósítani a boldogságot A dohánytermelő lakodalma... Akik adósak maradtak a válasszal M5 kell tehát a boldogsághoz? Mondják el a siklósi kesztyűgyár lányai, asszonyai. Kezdjük talán a legflatalab- bakkal, a tizenhét éves ikertestvérpárral, Kiss Ágnessel, Kiss Máriával. A fényképükről csupán az derül ki, hogy ikrekhez méltóan megtévesztésig egyformák, de az, hogy a jellemük egyformasága még ennél is meghökkentőbb, legyen rá tanúság a nyilatkozatuk. Agnes: — Boldogság? — Talán közelebb állnék hozzá, ha az eredeti tervem sikerül. Fodrász szerettem volna lenni. Mária: — Én te. Ágnes: — Vagy divattervező. Mária: — Én te. Agnes: — Sajnos, nem sikerült. Mária: — Nekem sem. Engedjék meg kedves olvasók, hogy a könnyebbség kedvéért kissé kurtábbra fogjam a mondanivalójukat. Most Mária vette át a szót — így lettünk mind a két ten kesztyűvarrónők. Mi ugyanis mindenben összetartunk. így van, Ági? — így. Közbeszólok, mert attól tartok, hogy amit mondanak, az közelebb áll a lemondáshoz, mint a boldogsághoz, de úgy látszik, tévedtem. A két kislány nekihevülve egymástól veszi át a szót úgyannyira. hogy képtelen vagyok meg mondani: ki mondta ezt ki állította amazt Különben is, nem mindegy? Hiszen a továbbiakban az derült ki, hogy mindketten egyforma buzgalommal tanulták ki a szak mát, ilyenformán egyforma hát a teljesítményük, még a fizessük is. Állítják, hogy ez is boldogság. De miután a boldogság igazában csak akkor kincs, ha nagy ára van ők ezt az árat is egyform; elszántsággal törlesztgetik Azonban ahhoz, hogy ezt is megtudjam, ki kellett ugrasz tanom a nyulat a bokorból Kételkedtem abban, hogy a ..legkonkrétabb boldogság” keresésében is egyformák lenné nek az elveik. Alaposan melléfogtam. Hallgassuk csak, mi •derült ki? Agnes: — összevesztem „Vele”, örökre szakítottunk Mária: — Én is. Ágnes: — Pedig én igazán csak a javát akartam, de ... szóval, hogy is mond iám csak ... nein engedett a konoksá- gából. Hát ezért.,. Mária: — Én is ezért. Ezért nem állok vele szóba soha többé. Szót kell emelnem a két konok fiú védelmében. — És ha ők közelednének, ók íogadkoznának, akkor ml tenne? Ezúttal nem csalódtam. A két kislány, ha kissé pirulva is, de adós maradt a válasszal, A kát őrömmel is közelebb kerültem... Vörös Gizellát, a gépi varroda művezetőjét környékeztem meg a kérdéssel. 0 is lámy még, noha 27 éves már, tehát túl van azon a „bűvös körön”, ahol a tánc, a bál, esetleg a szülői gardedám szabja meg a határokat. Ehhez mérten a válasza is higgadtabb, előrelátóbb. — ötvenkilencben helyeztek ide művezetőnek. Ez volt az egyik előrelépésem. A másik, amikor főbérleti lakást kaptam Siklóson. Azt hiszem, ezzel a két örömmel is közelebb kerültem a boldogsághoz. Mentegetőzik, hogy közhelyet mondana azzal, ha idesorolná a gyárat is, pedig azt sem szabad kifelejtenie, ha már a boldogságról beszél. nít, hanem maga te tanuk — Technikumba jár. Nem te tagadja, hogy emiatt sokszor elfárad, és ilyenkor őrül, ha hazatérhet, ha begubózhat. Na, de azért a huszonhét éve is jelentkezik valahol, azzal is számolnia kell. Számol is vele. Lehet, hogy furcsának találja, de nem is gondoltam eddig a férjhezmenésre. Pedig ... Megakad, ügy látszik nincs megelégedve a válaszával, mert más oldalról közelít a kérdéshez. — Ne értsen félre, nem tartozom azért a magányos nők nyűgös táborába Nem vagyok társ tálán. De elvem az, hogy a boldogságnak nem feltétlen záloga a házasság. Pontosabban, nem is olyan biztos, hogy a házassággal kezdődik a boldogság. Véleményem szerint szabadon, kötöttség nélkül megismerni a szintén független partnert, alapja lehet a kölcsönös bizalomnak. — Na és a vége? — koc káztatom meg a kérdést. Nem jön zavarba. — Mi lehet a vége? — Az, hogy a kölcsönös bizalom elképzelhetetlen kölcsönös megbecsülés vagy mondjuk úgy: kölcsönös szeretet nélkül. ...hogy fiamból ember .egyen Schwarcz Adámné férje ötvenhatban disszidált. Köny- nyű szívvel hagyta itt négy éves kisfiát, kétségbeesett feleségét. S hogy ne egye dűl jelentkezzék a baj, majd másfél éven át rokoni kegyelemből tartotta fenn kettőjük életét az asszony. Hiába kilincselt, magával vitte mindenüvé a disszidens férj bélyegét, szóba sem álltak vele az üzemekben. Révbe igazán csak akkor jutott, amikor felépült a Kesztyűgyár és az első toborzó szóra ő te ott szorongott izgatottan a felvételi iroda előtt. Négy éve dolgozik a gyárban, s a gyerek azóta tizenkét éves legénykévé serdült — Három hónapig átképzős- íödtem ötszázötvenért, de higgye el, már ez is felért a tökéletes boldogsággal. Negyedéven át semmi hasznomat nem látta a gyár, mégis törődtek velem, mégis dédelgettek. Hosszú évek után itt kezdtem először tervezgetni is. Ma már ezerhét-ezernyolc- száz forintot keres havonta. Okos beosztással szépecskén megélnek belőle. Csak egy baj van: — A kisfiam gyenge tanuló. Pedig eleven, jóeszű gyerek, csak ugye nem lehetek mindig mellette, ez a baj. Azért sokat javult az előmenetelben, amióta korrepetáltatpm. A nyolc általános után technikumba szeretném Íratni. Gépipari technikumba, ahhoz van kedve, őszintén szólva azért félek is egy kicsit. Tudja hogy van a fiúgyerekkel. Ahogy nő, legényesedik, egyre nehezebben bírok vele. önkéntelenül tolakszik élő a kérdésem: — És ha apa lenne mellette? Az apai szigor pont ebben a korban kellene, hiszen ... Nem várja meg az érvelés végét — Szó sem lehet róla. Ha már nincs mellette édesapa, mostoha még úgy se legyen. Aztán kicsit szelídebben, mint aki tudja, hogy nem válaszolt pontosan a kérdésemre, hozzáteszi még: — Az én igazi boldogságomhoz most már csak az kell, hogy a fiamból ember legyen. Pálinkás György Huszonöt literes a hordó, tele xurral Az egyik unokát ug- rasztják át a pi.ikói kocsmába sörért. Az asztalon virág, meg apró ajándékok. Aztán kör- | ten a rokonság, meg a tsz- ből a jó barátok és persze, a felnőtt gyerekek: Ferenc a miskolci pék. Károly az üzemi párttitkár Nagykanizsáról, Mária a pécsi postáról és Jolán Rátfalváról. Feleségestől, férjestől Az asztalfőn meg idős Ruszka Károly ptskói dohány- termelő meg a felesége, Máté Mária, aki tizenegy gyereket hozott a világra, maradt négy. A többi — az egy nagylány kivé telével — jóformán csecsemőkorban halt meg, s ha orvos láthatta volna őket, a diagnózis mi más lehetne: szegénység. Számek Józsefné, született Ruszka Mária azt mondja: — Amikor felcseperedtünk, kiházasítottak bennünket... parádé nélkül. Egy kicsit most a saját lakodalmainkat is üljük a papáék aranylakodad- mával — Majd az aranylakod almon ... — hajtogatta idős Ruszka Károly is, vagyis az ötvenedik évfordulón. Az Orsós gyerekek meg — ketten vannak és már éppenséggel nem mai gyerekek — ráteszik a vonót a húrra, őket te meghívták, legyen valami zene, ha már ilyen szépen összeverődött ez a szétszórt család. A dohánytermelő kemény- kötésű, nehéz ember volt. Párjával szaladt a nyolc vam- kilós zsákokkal napszámban, amikor még... Szóval régen. Amikor Máté Mária 17 éves fejjel — különben is legszebb lány volt a szatmári Kölesén igent mondott Károlynak, megesküdtek a pap előtt és három hónap múltán az ifjú férj az első világháborús Ukrajna hómezőin didereg egy nyavalyás flintával a kezében. A háború és a fogság hat és fél esztendőt rabol el legszebb éveiből. * * Ami megmaradt, aat meg elrabolta a napszám, a mások földje, meg a temetések, gondok, bajok, sirámok. — Nem emlékszem, hogy valaha is megcsókolt bennünket ... — mondja Számekné, — pedig tudom, hogy nagyon szeretett bennünket. Az örökös küszködés elsorvasztja az érzelmeket. De a gyerekeket — már amelyik megmaradt — szépen révbe segítette, sorsuk egyenletes, gond már velük aligha van. Az évek elhúztok Ruszka Károly felett, bajusza azonban még így 73 esztendő után is I dús, merev, tartja hegye re I pedert formáját, csak már fa- ' kul, barnából át, a fehérbe. A ! pipa? A pipa a régi. j — Saját termés? Ajaj! A dohány? A fináncok szigorúak, amit a tsz egy hold járói kelten az asszonnyal le- . termelnek, viszi a beváltó. Kapnak is érte pénzt, éppenséggel nem sokat, de eléide- gélnek belőle. Ruhára nem költenek, mert a gyerekek, a négy felnőtt gyerek közül hol egyik, hol- másik hoz vagy küld egy lábbelit, egy kabátot, szoknyának valót, egyebeket. Szóval a saját termő'ű dohányból nem jut a pipába, vagy talán mégis jut, hi-zen mondják, hogy „... a nyomható lónak bekötni a száját reménytelen ...” Károly bácsi nem szól erre semmit, csak hallgat és pipázik. Sajnálja azt a szerenc'é*len- séget, ami megesett vele. Leesett a kocsiról, — csigolya sérülés. Nehezen hajol. Pedig a dohánnyal van munikn elég, csak győzze az ember. A mama még fürgébb, de neki a sérült csigolyákkal mozdulni te nehéz. Pedig úgy tartán-a most is szálegyenés, hihető is, hogy valamikor párjával szaladt a zsákokkal... Ma estére szépein összejön a lakodalmas nép. Az Orsós-fivérek ödaálLnak id. Ruszka Károly és hitvese a hajdana szép Máté Mária mögé és húzzák a ked’es, öreg dohánytermelő aranyla- kodalmi nótáját: „Megufer ttok Hortobágyon a karámból egy csikót..." Aztán a gye-ekek, vők, menyek, unokák, jóba-á- tok koccintanak és szép jo egészséget kívánnak.... Rab Ferenc is« Azonnali belépéssel felveszünk egy BÁDOGOS VÍZVEZETÉK- SZERELŐT, egy KŐMŰVEST, egy HEGESZTŐT, valamint VILLANYSZERELŐKET és VILLANYSZERELŐ SEGÉDMUNKÁSOKAT pécsi, ill. vidéki munkahelyekre. Munkaruhát, küiszolgálati költséget térítünk, 6 hónap után áramkedvezményt biztosítunk. Jelentkezés helye: DÉDÁSZ üzletig. Pécs, Légszeszgyár n. 13, munkaügyi osztály. KATINKÁT MEQMENTETTEK — Nagyon szeretem a gyárat. Sehol másutt nem mérhető le ilyen pontosan az ember értéke, mint itt. Nemcsak a magam értékére gondolok, hanem a társaiméra is, amihez éppen a beosztásomnál fogva hozzájárulhatok, hozzásegíthetek. El sem hiszi; milyen nagy dolog ez. Hiszen I velük együtt örülhetek, ha a hét végén, a hó végén egy százassal vagy akár ötvenessel több kerül a borítékukba. Vörös Gizella nagyon elfoglalt ember. Reggel hatkor lép be a gyár kaouján és hetenként háromszor este hét után mehet haza. Nemcsak t<*Csupán csak azért nem lett belőle második „sásdi ügy”, mer.t a szonszédok és a lakók felfigyeltek Vörös József embertelen magatartására és a gyámügyi hatóság idejében kivette karmai közül a 13 éves Katinkát. Az eset majdnem tükörképe a sásdinak. Vörös József ugyan másként indult az életnek. Elvégezte a Bányaipari Technikumot és aknász lett. Havi keresete 3—4 ezer forint, szeptemberben hűségjutalom Már jól kereső ember, amikor — 34 éves korában — 1957-ben összeáll Venczel Lászlónéval. Az asszony magával hozza első házasságából származó gyermekét is. A többéves együttélésből közös gyermekük is született. Józsika most harmadik évében jár. A veszekedések az ital miatt kezdődtek. Vörös igén gyakran és igen sokat ivott. Bár „nem is én ittam sokat, hanem mindenkinek fizettem, mert ez volt a mániám” — vallja a bíróságon. Valójában maga te alaposan beszeszelt és Ilyenkor napokig kerülte a családját. Ez volt a jobbik eset. Ha részegen nyitott a lakásba, kész volt a cirkusz. Először neki esett élettársának ét sokszor csak akkor hasv+a nhhn a-* ütlegelést, amikor az aszszony elájult. Mindez Katóka szemelát- tára történt. — Ilyenkor én elmenekültem hazulról, mert nem tudtam nézni, hogyan bánik az anyukámmal. Katóka tisztelettudó, szülőszerető kislány. Az iskolában — még ilyen otthoni körülmények ellenére is — jeles tanuló volt és szívesen részt vett az úttörőmunkában. Az „apu ’ havi keresetéből mindössze 3—400 forintot adott haza. A többit elitta. A család pedig sokat éhezett — Egyszer is kint állt az asszony a ház előtt és panaszkodott, hogy már két napja nem ettek. Akkor adtam neki babot és füstölt húst is, — vallotta az egyik tanú. — Vörös is evett a szánalomkenyérből, amit mi ad tunk össze, hogy ne éhezzen a családja — mondta a másik. — Úgy vettem ki az asz- szonyt a kezéből. A férjem is segített mert egyedül nem bírtam volna vele. Akkor te ütötte, ahol csak érte — fgy a harmadik és hozzáteszi: — Vörös nagyon részeg volt... Az utóbbi időben már a munkahelyét is otthagyta és egyre sanyarúbb lett a csapT ofAIr«» mór »» bírta az örökös verekedést a tányértörést és késdobálást odahaza és szólt az osztályfőnökének, hogy szeretne elmenni a pokollá változott lakásból. De a szomszédok is eluntált hogy szinte naponta kellett kivenni a gyereket és a félájult asszonyt a dühöngő férfi karmai közül, aki többször is megfenyegette a kislányt: „Ha bejössz a lakásba, eltöröm mind a két lábad”. — S hogy mennyire vad volt gyűlöletében, azt bizonyítja: egyszer letépte a kislányról a kabátot máskor összevagdalta a cipőjét, megint más alkalommal neki- iökte a szekrénynek. A gyámügyi hatóság a szomszédoktól értesült Vörös magatartásáról. Katinkát állami gondozásba vették. Az ügy pedig a bíróság elé került Vörös a tárgyaláson kétségbevonta a vádakat „Sen kinek semmi köze hozzá, hogy mit csinálok a pénzemmel” — hangsúlyozta többször is. Csakhogy nem a havi keresetével számoltatták el a bíróság előtt, hanem a család, a két gyermek és az asszony eltartását kérték tőle számon. Ugyanis azzal, hogy együtt élt Venczel Lászlónéval, vállalta a közös háztartás minden anyagi és erköl- volt a 13 éves kislány neveléséért, ellátásáért O pedig elmulasztotta a „kiskorú gondozását és ezért 3 évig terjedhető börtönbüntetésre ítélhetik”. A bíróság Vörös Józsefet 2 év és nyolc hónapi szabadságvesztésre ítélte. Azért pedig, mert a tárgyalás során többször is minősíthetetlen szavakat használt, zavarta a bíróság munkáját először 500, majd pedig 700 forintra bírságolták. A tárgyaláson elrendelték előzetes letartóztatását. Záradékul csak annyit: a sásdi ügy felnyitotta az emberek szemét. Már nem elégednek meg azzal, hogy meg szánják az elhanyagolt gyerekeket egy-egy karéj kenyérrel, ruhával, hanem határozottan közelépnek. így mentették meg Katinkát is a gyámügyi hatóság, a nőtanács és a rendőrség segítségével. Ez az ügy is mutatja, hogy nem lehetünk közömbösek egyes emberek felelőtlen, iszákos magatartásával szemben. A bíróság szemébe mondta Vörösnek is: a család élete, gondozása, eltartása közügy. A gyerekek érdekeit törvényeink megvédik a Vörös-féle egyénekkel szemben te. 1
