Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-16 / 39. szám

Gerencsér Mikló»-* - t An — .Mr*. HLB A 1(1. rn»**■ ■ —— - - Ml. iBEnSSÖB KBQim Ha®^*5S6 3®3y WMKij

ä 4 hogy sem fogom bebarangolni a % §f föld egész gömbfelületét. Viszont \J aa az eshetőség, hogy egész életemben csupán egyetlen nőhöz legyen közöm, hovatovább önbecsülésem rovására ment. Családapa létemre elfogott a kalandvágy. Az égvilágon semmi bajom nem volt • feleségemmel. Ezenkívül kétszeri szülés után is araszos maradt a dereka. Némi mellőzhető szeszélyeket leszámítva, tőkéiét** hitves.

Mégis elhatároztam, hogy megcsalom.

Természetesen valami feszes Izomzatú, gazella-léptű lányra vágytam, olyan húsz év alatti gyanútlan haj adóéira. Félrelépésemhez legfeljebb három napot szakíthattam ki többszörösen ellenőrzött időmből. Magam sem tudom miért, Balatonfüredire esett a választásom. Mindenesetre kellemes volt elképzelnem, hogy megnyerőén festek majd türkis»- fényű Felldámmal, * szőke göndörségem, markáns vonásaim fölött sem jsiklanak el közönbösen az unatkozó, ábrándokkal telített lányok. Koromat még nem találtam aggasztónak. Harmincnégy év — kimondottan Ideális,

Balatonfüredi*. csak aranyiban prózait*

a tündérmeséknél, hogy nem képzelet szül- . te, hanem földi valóság. Gondolom, a nápolyi öbölben sem vakítóbb a napfény, mint itt, és az alexandriai pálmafák sem ragyognak szebben, mint a füredi jegenyék, Fehér öltözetemben ruganyos teniszbajnoknak érezhettem magam, amint könnyed aizottsággal portyázgattam le s föl a sétány platánboltozata alatt. A fizikai tisztaság önmagában is jól esett, de a lelki felelőtlenség, az orozott törvényen kívüliség állapota a vártnál jobban felüdített.

Furcsa módon állhatatlannak bizonyult es a hangulat Kezdetben megerősítették reményeim hitelét a színesen rajzó nők, de amikor kezdeményezésre nógattam magam, csődöt mondott az elszántságom. Ijedten próbáltam felmérni, ml ez a szokatlan Jelenség. Nem bocsátkozhattam lélektani elemzésbe, ezért kár lett volna Bal atonfüredre utazni. Futólag csupán annyit állapítottam meg, hogy ellenőrizhetetlen forrásból, borivóiul*. áttételeken jut hatalomra bennem egy erő amely gorombán lefékezi bátorságom lendületét

Kellemetlennek éreztem, hogy rám Izzad

az ing, tagjaim elpillednek, s cipőmet belepi a por. Mint ahogy piszkos autóval sem szeretek utazni, úgy a meddő portyázás reám

rakódott szennyeződése is megfosztott az ünnepélyes illúzióktól. A strandra ballagtam, hogy megmártsam magam a Balatonban. —• Fonnyadó reményeim újra kifényesedtek. Bizakodtam, hogy a strandon sokkal egyszerűbb az ismerkedés. Visszadobni az elgurult labdát, fölajánlani, hogy szívesen sorba állok sörért, vagy fagylaltért, odakínálni a napolajat, vagy egyszerűen leülni valaki mellé a hullámtörőre, mondani néhány érdek nélküli közhelyeit — egészein valószínű, hogy Így etegánsafbban, keveset* fáradsággal alapozhatom meg a szerencsémet, mintha gusztustalan tolakodással szólítanék la valakit a sétányon,

íme a nő, akiért akár tfzreer kilométert

se vonakodnék végigrobogni egyfolytában, ö az, akiről az Énekek éneke szól. Sudár gyű nyörűség. Tavaly kislány lehetett, • talán éppen ezekben a napokban érik teljessé a szobor: alakját még hamvasság derengi körül. AU a tus alatt, zuhanyozni szeretne, da nem sugárzik a víz. Lemondóan rándít egyet- kettőt a madzagon, aztán a földet la alig érintve elring a part felé. Én, mint jóra- való mesterember, a tushoz megyek, és néhány hozzáértő mozdulattal megjavítom. Kutatom a barna, dallamosléptű lányt, akinek ugyanúgy elefántcsont torony a nyaka, mint Sál Simon király kedveséé. Éppen a vízből gázolt ki, arcát a nap felé fordította, Így rázta meg álmosítóan szép fejét Majd ns- rasncsszfcű ernyője aüá heveredett a raffiaDCalandaáqíj

szőnyegre ás haaorfekw olvasni kezdte

Thomas Mann egyik vaskos kötetét

A közelben senki se napozott Egyedül a gyerekek kéjes visongása és a távolabb piruló kürtőefcaiács illata merészkedett idáig. Na meg a kíváncsi tekintetek. Ügy keltett viselkednem, múltba a lány ismerőse tolnék. Pontosan tudtam, hogy vigyorgásom szerfölött hülye, de mit tehettem volna? Legénykoromból ismertem az ilyen helyzeteket: a szilárd, tervszerűen felépített eltökéltség ilyenkor egy pillanat alatt szertefoszlik, a tehetetlenségi erő veszi át a kezdeményezést, s az ember nem tehet egyebet, minthogy a rögtönzésre bízza magát.

Hanyagul melléje ültem. Mintha melléke* lenne az egész, szórakozottan tépkedni kezdtem a füvet

— Már jó a tus —> kezdtem az ismerkedési.

Meg se moccant)

— A maga kedvéért csináltam meg —

folytattam rábeszélón,

Semmi válasz.

— Igazán szólhatna, hiszen emberek w«7unk,4i

R

ámnézett, mintha csorgónyálű, tisztátalan együgyű lennék. Alig mozdult a szája:

— Ha unatkozik, menjen haza a gyerekeihez«

Olvasott tovább,

Mint a tüdőbajtól vagy a nem (betegségek tel, mindig borzongva Irtóztam a szégyentől, Most aztán cipelhettem sompolyogva. Ebben a gyalázatos percben azon sem csodálkoztam volna, ha fáklyává lobHárulj

Azt hiszem, Erika, a feleségem Jobban raégyelné az esetet, mint én. Büszke, sőt néha gőzös férje szánalmas ügyefogyotíként sodródott a móló felé. Nem bántam volna, ha szembetalálkozom vela. Leültem pihenni a lépcsőre, a szigonyt tartó bronzhalász mellé, hogy csituljon fárasztó zavarom. Az a lány soha nem fogja megtudni, hogy menynyire telibe talált, de én annál pontosabban tudtam, és ha tetszett, ha nem, arra kellett gondolnom, hogy miként keveredtem ide a két bronzhalász kékoxidoe talapzatai közé.

Átok vagy áldás: nehéz Jenne eldönteni, de bizonyos, hogy a célok valóra válása újabb hiányérzetet fakaszt Szerelőinas koromban, amikor csupán annyi volt a jelentőségem, hogy összeszedem az olajosrongyokat a műhely betonjáról. Erika egyetlen kedves pillantását nem adtam volna oda Szaud király pazar háreméért Lázárrá fogytam a tanulásban, de közben olyan boldog voltam a szerelemtől, hogy a szívem belefájdult a jóba. Dehogy kellett volna más asszony. Csak azóta teher a hűség, amióta ki futottam a nyílt vizekre. így természetes, vagy én vagyok jellem télén? Mit ér «a olyan erény, amelyet csupán az alkalom hiánya Őriz meg?

De türelmetlenül, szinte sértődötten hagytam abba a moralizálgatást Szabálytalan szerelemre vágyó mérnök vagyok, aki csak

egyszer kívánja megkóstolni azt, amivel mások, nálánál ezerszer haszontalanabbak már torkig laktak. Tiszteltetem Tagore hársfáját —• kitartok szándékom mellett, a felsülés ellenére is«

MfveI as OrdSg mindig a legfrissebb cimboráihoz a legkészségesebb, bizton számíthattam segítségére. Haitin élten tálalta az él- kaimat Híven elképzelésemhez, sötétedés után kiültem a mólócsárda egyik távoli asztala mellé Előkelő magányosként Szólt a Jazz, zabolátlanul twisteltek a mindkét nemből való tüzes csikók. Mintegy páholyból leselkedve, vártam azt a bizonyos csinosnak nevezhető hajadont, aki látszólag csak egy pohár sörre szerénykedik be valamely korosabb hölgy társaságában, de valójában ugyanúgy szeretne titkos felelőtlenségbe hányattam, mint én«

Hátulról lepett meg a kedves szirénhang:

— Mit parancsol, uram?

A pincérnő volt, aikit eddig nem vettem észre. Hrtetílenikedve bámultam rá. Ennyire szép nővel még soha nem találkoztam a söröskancsók és pirított májak világában. Latinosán buja, macskásán lomha fekete asszony volt, élveteg ajakkal, valószín űtlenül ártatlan szemekkel. Huszonhat éves lehetett. Szándékosan késtem a rendeléssel, közben figyeltem arcát, hogy türelmetlenné teszi-e a várakozás. De tekintete nyugodt, közvetlen, sőt bíztató maradt.

— Kérek egy limonádét, lehetőleg jéggel. Ettől kezdve biztonsággal törtem a siker felé A pincérnő módját ejtette, hogy a kelleténél többet foglalkozzon a környező asztalokkal. Félórán belül megtudtam róla, hogy Gertrud a neve, elvállt asszony, csak az üdülési szezonban dolgozik a Balatonnál, különben Kispesten van az állandó munkahelye. Udvarlója nincs, megengedi, hogy záróra után egy darabon elkísérjem. Addig is üljek át egy másik asztalhoz, ahol barátnője egyedül unatkozik. Kellett-e több bíztatás?

Viszont a barátnője rosszabb volt n isten verésnél, ötvenéves szőke kóró, aki mindenáron harmincnak akar látszani. Sovány és mégis löttyedt. Amikor táncoltam vele, ruha mögé bújtatott acélbordákat éreztem a derekán. Mégsem haragudtam rá, mert valami különös, szomorú hálával ragaszkodott hozzám. Anélkül, hogy rászolgáltam vol na, rokoni bizalmába fogadott. Gyalázatosán táncolt, de annál meghatóbban mesélte életét. Jobb hüvelykujját ragtapasz borította: megcsapta a gőz. Kelenföldi fodrásznő létére nem értett eléggé a presz- tzógéphez. Gertrud hívta le, hogy a szabadság Idején Is keressen valamit Napközben a gombában főzte a kávét, esténként a mólón árulta a petrezselymet. Iszonyú órákat töltöttem vele. Az egész Ígéretes estének árvaház-szaga tett monoton panaszára- datátóL

De éjfél után újra Jóra fordult minden. Gertrud igényes dámává szelleműit, kitűnő kedvében volt belém karolt, és lépteivel tudtul adta, hogy nem kell annyira sietni: maradjunk le kissé a többi pincér mögött. Teketória nélkül szájon akartam csókolni. Pompás rutinnal hárította el a kezdeményezést Vidámsága nyomban megfakult. Nyilván feltételezte rólam, észreveszem, hogy mohóságom sérti a becsületét. Még hálás is voltam szemérmességéért, amellyel finoman jelezte, hogy a hódítást az ellenállás teszi értékessé,

Betértünk a bár lugasába, ahol látszőteg véletlenül Gertrud főnőkébe botlottunk. Vékony, vérszegény, feltűnően jól öltözött ember volt ez az úr, aki közönybe süppedve hallgatott de mégis észre kellett venni, hogy i a középpontja a társaságnak. Mi la letelepedtünk, A főnők egykedvűen nyújtott kezet rám se nézett Táncolni mentem Gertruddah Izgatott éa barátságtalan tett egyszerre. A világért sem akart hozzám tóműint pedig már-már állati önfeledtséggel kívántam közelségét Furcsa módon az italt non kívántam, Józanul kellett a mámor, éa örültem, bogy az éjszakában te észre- wasa a virágzó jáaminbcfcrokat Tenyerem mindre tehetőséggel fit amire csak alkalom nyűik tánc közben. Gertrud riadtan, de cinkosként tiltakozott: ne legyek eny- nyire bizalmas, mert a főnöke veszettül savfimea beid, a mivel hasztalan minden nyavalygása, gyűlölködve figyeli valameny- nyi lépését és féltékenységében éli ki megát Ezért jobb, ha én most elmegyek. Holnap délelőtt boldogan találkozik velem, a természetbe vágyik, ahol nincs tömeg, nincs részeg, nincs zene, csak csend, tisztaság és

józanság van. Vigyem «I valami távoli erdőbe, most költenek a madarak, mpst nyílik a legtöbb virág.

Mindez igen Jól illett romlatlan arcához, amelyet ugyan festék borított de ez semmi kárt nem tett kislányos üdeségében. Látva, hogy tetszik az elképzelése, szájon csókolt egy óvatlan • pillanatban, és nyomban otthagyott a táncoló tömegben. Visszanézett megerősítve bizalmas tekintetével, hogy áll az egyezség.

Fütyörészve Indultam a turistasátrak felé«

Alapjában tisztas'zívű kamasz voltam, aki élményben szegény, de vágyakban annál gazdagabb. Felugrottam és belemarkoltam a vadgesztenyefa lombjába. Tehát reggel 10- kor, a fényképész előtt.

A légyott Idejére minden szükségeset bevásároltam a kiránduláshoz. Aztán vártam. Ha türelmem nem fogy el, ma is ott várhatnék a fényképész előtt Az üdülőkben ebédhez kolompoltak.

Gyanítani kezdtem, hogy rossz tréfa áldozata vagyok. Számonkérő kedvvel siettem a gombához. A kelenföldi fodrásznő teljes gőzzel főzte a feketét. Nagy ámulatomra nyoma sem látszott rajta a tegnapi kókadt- ságnak. Ledér kuncogással köszöntött már messziről:

— Szia! Gertrudot várja? Otthon döglikj Reggelig lumpoltunk. Keresse meg, örülni fog,

A címét hanyagul röpítette hozzám, elkaptam, s márts rohantam, a lóvá tett hím bosszúálló dühével. Az országút mentén lakott, valaha nagyzoló, de most züllött külsejű kertes házban. Eszembe jutott, hogy mennyire fölösleges ez az akció. Hiszen világos: Gertrudnak szüksége volt valakire, aki szórakoztatja a barátnőjét. Palira vettek, ahogy mondani szokás. Ha makacsko- dok, méginkább röhejessé válók. Mégis hatósági eréllyel dörömböltem a vaspántoktól súlyos padlásajtón«

Síri hang:

— Ki az? i 11

— Hubertus. A vadászok védőszentje. Visa as erdőbe, hogy örvendj az éneklő madaraknak.

Pofozni késs mozdulattal lendülök be, s

erre mi történik? Gertrud a nyakamba omlik, mezítelen mellét hozzám szorítja, és a szájamra akar tapadni.

Ellöktem magamtól. Muszáj volt: szennyes iebujok szagát lehelte rám. Figyelmem kamerája csapongva pásztázott ide-oda a tág padiásszobában. Könnyelmű szajhákként hevertek szerteszét a ruhadarabok. Részeg cipők fintorítottak felém. Salakszínű hab poo- hadt a lavórban. Az esőcsatornába drága italok kiürült fiaskói dülöngéltek. Gertrud, a latinos buja, macskásán lomha Gertrud löttyedten vonszolta magát vissza a padlóra vetett matracokhoz.

Inkább hajat ettem volna, minthogy hozzányúljak. Zsíros undor kínzott Eleve tudtam, hogy vállalkozásom úgy ízléstelen, ahogy van, de ez az élmény felülmúlta minden várakozásomat Menekülési vágy rohant meg. Kellemetlen bűntett színhelyének éreztem Balatonfüredet, ahonnan nyomban tanácsos elszelelni«

Kitűnően ismertem az utat, frissre repültem az országúton. Lendületem, a kocsi fiatalos színe és sportos vonala, mindehhez pedig a napfény, meg a tündén panoráma ap életöröm reklámja lehetett volna egy sok- színnyomásos magazin fedőlapján,

A

lmádiban malájhama lány lobogtattatta felém kendőjét Autóstop. Fölvettem. Fehérvárig utazott velem. Meggyőződésem, hogy korrektebb autótulajdonossal nem volt még dolga. Ha egy nappal korábban találkozom vele, könyörtelenül lerohanom. Ha többet nem, de legalább egy csókot zsarolok tőle, még akkor la, ha utána nyomban kiugrik á. kocsiból«

De most egy szerelőinas Ült a volánná!,

aki Erika egyetlen pillantását nem adta volna oda Szaud király pazar háreméért

£efte

Ml *