Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-15 / 11. szám
1364. JANU ÄU 15. IUAPLÖ 3 Egyénenként mer! e^elye Furcsa döntés született Kétújfalun. A tsz közgyűlése úgy határozott, hogy a nyugdíjas, illetve kiöregedett tsz-tagok 800 négyszög.!! háztáji tőidet kapjanak. A határozat nem tesz különbséget az egyedül élő, illetve fiaikkal és lányaikkal lakó idős tsz-tagok között, csak a 800 négyszögölt hangoztatja, mintha egy kalap alá lehetne vonni az embereket. Hasonló álláspontra jutottak a szederkényi, vajszlói, királyegyházi tsz-ekben is, a 800 négyszögöles kvóta tehát korántsem kétújfalusi specialitás. Mivel a 800 négyszögöl az a minimum, amely az alapszabály szerint megjár, s miután a legtöbb tsz-tag nem ennyit, hanem ennél több földet használ, fel egészen az 1600 négyszögöles maximális határig, a határozat és döntés a gyakorlat nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy megrövidítik az öregeket. Lefaragják a háztájit, hiszen ha 64 éves korában még 1200 négyszögölet kapott az idős tsz-tag, 65 esztendős kora után már csak 800 négyszögölet jelölnek ki neki, pusztán azért, mert kiöregedett, és nem tud dolgozni járni. Tekintetbe véve, hogy az öregségi segély, ill. nyugdíj összege viszonylag csekély, a jelzett közgyűlési határozatik kirívóan anlihumánusak. Nincs és nem lehet mentsét, amely magyarázatul szolgálhatna az ilyen intézkedésekre. Még az a sokat hangoztatott érv sem, hogy az öregek is hibásak, mert a városba küldték fiaikat cs leányaikat, ők meg itt maradlak cs beléptek a sok földdel. Még ez sem adhat kibúvót, hiszen nem mindnyájan küldték A fiaikat, s még ha kü'dték is, nem bűnhődhetnek ilyen- féleképpen. Különben is világszerte általános és feltartóztathatatlan a városba- áramlás és a falusi lakosság csökkenése. Az antihumánus intézkedés eredőjét tehát nem az öregek vélt hibáiban, hanem Inkább abban a szemléletben kell keresni, amely még a múltban gyökerezik. Ez a szemlélet így szói: Ne fájjon a fejed az öregek mia i. majd csak meglesznek valahogy! Beérik azok a kevéssel is! Ebből kell kiindulnunk, ha az antihumánus döntés és gyakorlat mélyére akarunk nézni, ez ellen kell harcbaszállnunk, ha azt akarjuk. ho>y a helyzet megváltozzék. Mert mondanunk sem kellene: szoc'alis- ta termelőszövetkezet cinkhez méltatlanok az ilyen ha,árosatok, még akkor is, ha a tsz legfelső fórumán, a közgyűlésen születnek meg! Ezért a koratavaszi háztáji- osztásnál korrigálni keli a hibát, gondosan mérlegelve, hogy ki az, aki nyugdíjba megy, egyedül iakik-e, vagy pedig a felnőtt gyermekeivel, s ha az utóbbiakkal, mennyi háztáji területet használnának együttesen — és így tovább. különösen az egyedül élő öregeknél keli vigyázni, hogy ne rövidítsék meg őket, csak azért, mert eljárt felettük az idő, s erőben, frisseségben, munkakedvben nem kelhetnek versenyre a fiatalokkal! Száz vagy néhány- száz négyszögöl miatt ne érezzék azt, hogy csak addig voltak értékesek a tsz számára, amig dolgozni tudtak, s utána minden megváltozik! Hagyjuk meg nekik azt a területnagyságot, amit_ nyugdíjba vonulásuk előtt törvényesen használtak! Dön'éseink során mindig az egyéni mérlegelés elve vehessen bennünket, ne pedig az eleve helytelen határozat. Sokkal igazságosabb és emberségesebb lesz így a réginél! H. L KÉT HÉT UTÁN Kitűnő eredmények Béta-mknán — Új fejtések nagyobb sebességgel Korszerű kaparóberendezések — Mi lesz a meszesi szállóvalY A Mecseki Szénbányászati Tröszt az idén több mint 4 mil.dó tonna szenet termel. Az év első munkanapjáról riportban számoltunk be, s megírtuk azt is, hogy a pécsbá- nyatelepi Széchenyi-aknán rendben indult a termelés. Két hét elmúltával újra érdeklődtünk a pécsi és komlói bányák vezetőitől, hogyan sike- j rült a folytatás, milyen eredményeket értek el január első felében? Béta-aknai eredmények A Béta-akna napi terve 160 vagon szén kitermelése, ezzel szemben a hónaD első felében 113,8 százalékos tervteljesítést produkáltak, ami 186 vagon többlet szenet jelent a népgazdaságnak. Papp Lajos szocialista brigádja kimagaslóan teljesíti napi terveit. Egyedül az ő kollektívája dicsekedhet a fejtési csapatok közül az egy főre jutó 9—10 csillés műszakonkónti teljesítménnyel. Ugyancsak megközelíti Papp Lajosék teljesítményét Schuller Kálmán, Pfeiffer Alajos és Thürner Jenő vájárok szocialista fejtési brigádja, amelyek műszakonként 8—9 csille szenet termelnek ki fejenként Nagy teljesítményű (ejtések A komlói TTT-as aknáin három iikerpásztás fejtést kezdtek művelni nemlégiben. Egy- egy ilyen fejtés napi teljesítménye 50—60 vagon szén. A fej l&lést viszont inkább a gyorsabb előrehaladás jelentené, amelynek minden elő- j feltétele megvan ezeken a he- I lyeken. Várható, hogy hamarosan naponta 2 méteres előrehaladást érnek majd el az ikerpásztás fejtésben. Kossuth-bányán egy hete indították meg a gyalus fejtési munkahelyet. A fejtésben j ;Vnpg Dezső frontmester szo- ! cialista brigádja dolgozik, s I máris kétméteres előrehaladásról adhatnak számot, amit persze növelni kell legalább a duplájára. Ez a két fejtés — mivel a III-as üzem és a Kossuth-bánya, valamint az Anna-akna egy üzemmé szerveződött —, az összevont komlói bányaüzem napi tervér * i nek több mint a felét termeli. Az ikerpásztás fejtésekben például naponta 50 vagon szenet bányásznak, a háromból tehát 150 vagonnal, a gyalus fejtés egyedül 52 vagon szenet szállít huszonnégy óra alatt. A Zobák-aknai első fejtés sajnos nem sokáig ontotta a szenet, mert begyulladt, s ezért újabb fejtéseket kellett beindítani. A hármas számú fejtésben hétfőn kezdték meg a termelést és minden remény megvan arra, hogy a hónap végéig behozzák a 200 tonnás elmaradásukat. Tíz új kaparó! várnak A múlt év során Pécsbá- nyatelepen kísérleti céllal üzembe helyeztek egy kanyarképes, lemeztagos kaparót, amelyet a hazai bányagépgyár készített. A kísérletek jó eredményt hoztak és kisebb módosításokkal megfelelnek a pécsi és komlói bányáik igényeinek. A gépesítésnél tartva megkérdeztük, hogy mi van azzal a sokat emlegetett Ramm- gerättel. Ugyanis ez a szénfejtőgép évek óta itt van már a mecseki medencében, s többet áll. mint üzemel. A műit év során átszállították a komlói üzemekbe, de, sajnos, ott is állt, nem tudtak vele termelni. Most István-aknán készítenek elő egy munkahelyet Mű terem Iá foga tás Soltra Elemérnél Érdekes kezdeményezést valósított meg a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottságának titkársága. Műteremlátogatásokat szervez a Népfront-aktívák, az érdeklődök számára neves pécsi festőművészek műtermébe. Esetenként egy-egy művészettörténész, hozzáértő kalauzolja a látogatókat. Elsőként Simon Bélához látogattak el, s a kezdeményesés sikert aratott. Ezúttal, ma este fél 6 órakor, Soltra Elemér műtermébe látogatnak el a Népfront-aktívák. Tárlatvezető Romváry Ferenc muzeológus, művészet- történész lesz. a kettes és hármas szánt közötti telepen. Lehet, hogy ezúttal sem lesz siker, de a bánya eléggé kiszámíthatatlan, különösen a mecseki medence szóntelepei. Miért késik a meszesi szól ó f e1 építése' A pécsi bányaüzemek dolgozói részére épül Meszesen egy 500 fős munkásszálló 20 millió forintért. A Meszesen épülő szálló igen modem, kényelmes otthont nyújt a pécsi bányászfiatalok részére. Csak a határidőkkel van probléma, amelyek egyébként is igen hosszúra szabottak. Eredetileg december végére át kellett volna adni az épületet, de nem tudták addigra elkészíteni. Decemberben beköszöntött a tél. ami nem okozott nagy problémát, mert az A- és a B-számy ablakait beüvegezték, következésképpen lehetne benne a szakipari munkákat végezni. S itt kezdődik a hibák sorozata: kevés ember dolgozik a szállóban; néhány festő és mázoló, valamint egy-két parkettázó. Az építők már nem is nagvon ígérgetnek. Mos' június 30-át ajánlják a bányászoknak. hogy akkorra talán készen lesznek a szálló építésével. Készül a mérleg mmi mé i ß & j ■■ Zárszámadásra készülnek a Mecsekgyöngye Termelőszövetkezetben is. Garai Gyula főkönyvelő és Kenyeres Éva adminisztrátor jóváhagyásra készítik elő az éves mérleget. A termelőszövetkezetben a tavalyi évhez viszonyítva, többet osztanak munkaegységenként. Az évi jövedelemből munkaegységenként harmincnégy forint és harminc fillér jut a tagoknak. — Szók ólai felv. — A szénfqltól az iskolapadig... A Jő MUNKÁS előtt, dolgozzon bármilyen területen — ez közszellem nálunk — az ember leveszi a kalapot. De mit tehet még azzal, aki tanul is? „Az ő előnye, magának teszi” — mondhatnánk, s ebben van igazság. Persze, magának tanul, de üzemének is! És mit vállal érte? István-aknán dolgozik például Kovács József vájár. Vékony arcú, alacsony ember, akire, ha civilben is van, azt mondaná a régi világ jelzője: munkáskülsejű férfi. Most jó fejtést „fogott ki”, szaporán halad a munka, egy- re-másra telnek a csillék. Kovács külön is hajt, mert a A vastag talpú szánon •— Pető Gyula! — nyújtja ke/ét a magas férfi, miután felléptem a szánra. Aztán rászól a lovakra — Juci, nó! Azt hiszem, mindenki látott már díszes falusi szánt, kés < kény. vasait ta'.oak- / kai, cifrázott o.dál> lal, sebes léptű, vé- ( kony ínú lovakkal, s amelyek könnyedén, ( szinte táncos léptek- í kel repítették a cél> ja felé. Mindenki \ hallotta már a játékos csengettyűszót, a fagyott hó roppanását, a kucsmás fórfiaik hailk nógatását. Aki ilyen szánon uta zott, talán forralt bort is tartott a kulacsban, jól letakarva bundával, hogy ki ne hűljön útközben és el ne veszítseszek i fűszeg illatát. Rendszerint ilyen romantikus képek gyújtják fel a képzeletünket, ha a falusi szánra gondolunk, pedig hát nemcsak ilyen szánok te rémnek a kovácsok és bognárok kezén. Vannak egyszerűbbek és dísztelenebbek is, akárcsak ez is. Igen, tegyük félre a romantikát: vasa! a ti an, keményfából kifaragott, rnaid- hogynem otromba , talpaikon áll ez a szán, s a lovak sem versenyparipák, hanem lomha, nehéztestű állatok. Végül, hogy teljesen eloszlassam az illúziókat: mégcsak nem is haladunk, hanem itt állunk Sásd és Meződ között, a havas szántás közepén. A magas férfi kezében, aiki előbb bemutatkozott. nem cifra ostor van, hanem közönséges vasvilla, és trágyát szór le a szánról a havas fö'd- re. — Trágyahordó szán ez. Ilyenkor télen nagyon, de nagyon sok ilyen szán fordul meg naponta a tsz-istállók és mező között, s a munka, amit a vasvillás emberek végeznek, igen fontos. És nehéz is. Nem azért, mert olyan fárasztó, hanem azért, . mert hideg van. így Pető Gyula is, amikor megkérdeztem tőle, hogy mire gondolt útközben, mig a mezőre kiért, így válaszolt: — Arra, hogy kemény a tél. Az ördög vinné el. lehetne kissé enyhébb is! Miközben a két muraközi komótosan bal lagott, elújságolta, hogy 3—4-szer fordul napjában. Bár puíajkát, tűles sapkát és vastag jégzoknit hord, szükségét érzi, hogy Leszáll Íjon a szánról és gyalogoljon a lovak mellett. Ez a munka nem újdonság számára, — egyéni gazda korában is ezt csinálta télen. Mindemellett takarmányt is hord a tsz-ben, a szomszédos pusztára jár szénáért Sokat van tehát a szabad ég alatt, ezért kellemetlen számára, ha azt olvassa az újságban, hogy egész Európában nincs olyan hideg, mint Magyarországon. A vasút közelében jártunk már, sivitva vágtatott el mellettünk egy vonat — Hosszúra nyúló, bod- ros füstfelhőt hagyott maga után. A lovak fülüket hegyezve néztek a tovarobogó látvány után, aztán befordultak Meződ irányába. Pető Gyulának talán a tovasuhanó életet juttatta eszébe a vonat, mert megjegyezte, hogy 50 éves már. és még mindig egyedül van. Se felesége, se fia, se lánya, csak idős szülei élnek még. — Lassan beesteledik nálam! — sóhajtotta, majd ha magyarázatot akarna adni agglegénységére, hozzátette: — Csak ne lennének olyan hamisaik a nők!.. i A mondatot olyan hangsúllyal ejtette ki, mintha most is félne a házasságtól. Kérdésemre, hogy valóban így van-e, nevelve vallotta be, hogy bizony, igen. — Ha ismét húszegynéhány éves lehetne, nem is félne annyira a házasságtól, bár ... Akikor sem a nős-ülés járna az eszében e’sősarbam, hanem a tanulás. Agronómus- nak vagy valami mádnak tanulna, s inkább az eszével szerezné meg azt a négyszáztiz munkaegységet. amit most a két kezével szedett össze. — No, nem baj! — mondta, amikor a kaposvári műúthoz értünk. — Ha a tanulásról lekéstem is, a nők még nem szaladnak el! Építünk Sásdom egy új házat: mire elkészül, talán asszony is kerül bele! — búcsúzott bizakodó mosollyal. Aztán a lovak, közé csapott és elporzott a falu felé. •» Magyar **■ többiek árgus szemmel figyelik. „Főnök akarsz lenni? ’ — kérdezték tőle, amikor tavaly beiratkozott a Bányaipari Technikumba. „Nem — válaszolta — nem akarok főnök lenni, de tanulni akarok.” Ám azért bizonyítania kell. Minden nap, minden órában, hogy nem a meló „büdös” neki. — Az üzemben nagyon rendesek voltak, állandóan délelőttös vagyok, hogy tanulhassak — mondja lassan. — Dol- gozós vagyok és így hetente háromszor kell mennem iskolába. A „dolgozós” annyit jelent, hogy Kovács esti tagozatra jár. — Minden negyedik héten egy nap gyakorlatunk van, oda is elmegyek. Hiányozni nem szabad, mert ha valakinek a 150 órát meghaladja, akár igazolja, akár nem, félbe kell szakítania az évet. Ezért aztán vigyázok. — Vájártanuló volt? — Igen, én már 14 éves korom óta a bányába járok. A vájáriskola után mindjárt szerettem volna technikumba menni, de nem volt lehetőségem. Ezért aztán így kell végeznem. — Családos? Meséljen valamit magáról! — Nős vagyok, de gyerek még nincs. Reggel %3-kor kelek fel s ha iskolába kell mennem, hetente háromszor, akkor nem is megyek haza, csak este 9-kor, 10-kor. — Mit szól a felesége? — Vállalta ő Is a dolgot, megérti, hogy a képesítőt nem adják ingyen. Tudja, én gyenge fizikumú vagyok, ha elvégzem a technikumot, talán még aknász is lehetek. Szeretem a bányát és nagyon érdekelnek a műszaki feladatok. * ; HOFFMANN ANTAL tíz éve a Széchenyi-akna dolgozója. Azóta vájárkodik itt és a beruházási munkáknál dolgozik, vágatkorszerűsítéseken, vágatok falazásánál. — Hogyan is jutottam el a tanulásig? — ismétli kérdésemet. — Ez elég hosszú történet Tudja nálunk a családban sok volt az eszkimó Hatan voltunk testvérek és apánk meghalt, amikor én 14 éves voltam. Családfenntartó lettem. Eljöttem bányásznak. Munkásszállás, ebéd, kis cigaretta ... A többi pénzt küldtem haza anyámnak. Most már külön családom van. feleségem, két kis gyerek. Taí Ián a nehéz körülmények miatt kapta el a tanulási láz a testvéreimet. Egyik öcsém bányamúszakj egyetemet végzett, másik gépipari technikumot, harmadik Tatabányán aknászkópzőt, negyedik mező- gazdasági technikumba jár. Kossuth-tal kínál, ő is rágyújt. — Negyedéves vagyok a levelezőn. Idén végzek. — Nehéz a tananyag? — Nem is a tananyag, inkább a tanulás. Én vállaltam* hogy állandóan éjszakai műszakban dolgozom — az üzem másképpen nem tudta megoldani a dolgot — s ma is* illetve tegnap éjjel eljöttem hazulról, megérkeztem reggel kilenckor, még nem aludtam, mert iskolába kell menni. — Adott valamit már a négy év? Elgondolkodik, fontolja a szavakat. — Hogy adott-e? Itt van például ez a vágatfalazás. Meg lehetne gyorsabban is csinálni, sietve, talán a pénz is több lenne benne. De én már megtanultam, hogy szabályosan kell készíteni, mert másképpen csak 30 százalékos biztonságot nyújt.. Nem'köny- nyű a helyzet. Néha töprengek, a többieknek, a brigád- társaimnak a keresete is ettől függ. A „hajtástól”. Mégsem tehetem meg, hogy elsiessük a dolgot. Érti ugye, hogy mire akarok kilyukadni? — Értem. * — Ha már beszélgetünk* akkor hadd mondjam meg, mi a panaszunk. A Mecsek környékén legalább harmincezer bányász dolgozik. Sokan végeznének egyetemet is. De egyetem csak Miskolcon van. Mig elvégzi valaki, legalább 40 ezer forintjába kerül. Konzultációkra oda utazni, ott tartózkodni, ott vizsgázni, nagyon költséges. Így sokan lemondanak róla. Nem lehetne legalább úgy megoldani, hogy csak vizsgázni kellene Miskolcra menni? Nem hiszem, hogy Pécsett ne lenne olyan tanári kar, mely a konzultálásokat elvégeztetné velünk. * A Bányaipari Technikumban dr. Maress Zoltán igazgatóval beszélgetek. Először az egyetemi lehetőségeket kérdezem, de erre ő sem tud pontos felvilágosítást adni. A „felsőbb szervek” intenciója, hogy előbb középiskolás-szakmai fokon kell a kádereket kiképezni, megtanítani. Majd azután... De jó lenne azért ezzel a problémával is foglalkozni. • Szüts István « r
