Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-26 / 21. szám

4 wmA 1964. JANUÁR 1 Egy iskola a hírnév küszöbén Látszatra még kopottas, fflagy udvar mélyén bújik meg a kapuja, nem is na­gyon ismerik azok, akiknek nincs valami közük hozzá. De a Felsőfokú Vegyipari Gépé­szeti Technikum már seré­nyen hozzálátott, hogy hírne­vét megalapozza, hogy rangot és elismerést szerezzen ma­gának. Módszerei roppant egy­szerűek: minél magasabb szín­vonalon kioktatni a jövő vegy­ipari gépésztechnikusait, akik­re nagy feladatok várnak az Iparban. FONTOS • FELADATOK varnak rájuk A vegyipari gépészeit, mint Szakma, csak mintegy 40 éves múltra tekinthet vissza. A mű­veleti alapon történő, korsze­rű szakemberképzés pedig nem több, mint 20—25 éves. Ez az oktatás azt jelenti, hogy nem az egyes technológiákat tanítják a hallgatóknak, ha­nem a műveleteket, mint pél­dául, hogy csak egyet említ­sünk, a bepárlást. amely a kénsavgyártásban éppúgy sze­repel, mint a timföldgyártás­ban vagy az élelmiszeripar­ban, többek közt a paradicsom koncentrálásában. Ez az okta­tás Magyarországon a buda­pesti műegyetemen kezdődött, ahonnan 1948-ban kerültek ki az első szakemberek. Belőlük lettek aztán a különböző egveteml oktatók, kutatóinté­zeti szakemberek, üzemek ve­zető mérnökei. De az egye­tem nem gvőzi a rohamosan növekvő igényeket. Hogy a h'ányzó mémökgárdát pótol­juk — ez az egyik funkciója a technikumnak. De ugyan­akkor Ilyen szakmérnökökre is szükség van. afc’k jóval ma­gasabb szintű tudással ren­ne1 keznek, mint a középfokú technikum végzettjei (ilyen oktatás is folyik a techni­kumban). Ezek a szaktech­nikusok művezetők, üzemve­zetők, üzemmérnökök lehet­nek. m ITTTA TRÓNKÉPPEN W MÉRNÖKÖK Az ilyen szakemberek Iránti szükséglet nemcsak országunk ban jelentkezik, hanem szer­te a vi'áaon. S ha a külföldi megfelelőkkel hasonlítjuk ösz- sze. akkor derül ki, hogy tu­la időnkéntien mérnökök azok, ak'fc a felsőfokú technikumot 'elvégezték. Az NDK-ban pél­dául mérnökiskolának neve­zik. s az ebből kikerülőket mérnököknek is hívják. A kü’önbség az egyetemi vég­zettségűekkel szemben a kö­vetkező: Ök a diplomás vagy *— a hazai nyelvhasználat sze­rint — okleveles mérnökök. Azok é’mé’eti tudása nagyobb, a legfelső irányítás, az ellen­őrzés az övék. A mi szak­technikusaink feladata az üzemvitel, s egy-egy diplomás nrirnök felügyelete alatt lát­nak el önálló munkakört. Fő- isko’a-szintű és -rangú okta­tás folyik tehát itt. s csak a közvéleményben élnék téves foga’mak róla. Most készül a rendelet, amelynek értelmiben fe1 véte’i viz.sea né’kül. több­kevesebb félév, azaz szigorlat beszámításával mehetnek egye temre az Itt végzettek. A gOK TÁRSADALMI w ÖSZTÖNDÍJAS Fontos és keresett szakem­berek kerülnek ki tehát a technikumból, amit mi sem bizonyít jobban, mint a tár­sadalmi ösztöndíjak aránya. Uiabban már 60 százaiknál több hall gató nem kötheti le e’őre magát társadalmi ösztön- díiíal. de már a tavalyi első éveseket is sz’nte megroha­mozták az üzemek, a mosta­niak is nagv kelendőségnek örvendenek. Olyan jóhírű nagy vá’ütok mint a Chinom vagy az Egyesült Gyógy- és Táoszergyár jelentkeztek, hozv a hamarosan végző szak­embereket biztosítsák a ma­guk számárat. Ha már készen lennének, az íjs véső volna — szinte vaké­ban így lehet megfogalmazni a szaktechnikusok helyzetét. a EMELKEDETT W A SZÍNVONAL Két éve indult az iskola, akkor 120 jelentkező volt „mindössze”, ezek közül vá­logatták ki a kb. 70 hallga­tót. akik az első évfolyamot alkották. Most szeptemberben már 210 jelentkező közül vá­logathattak, ami még na­gyobb lehetőséget nyújtott a tehetséges, rátermett fiatalok egybegyűjtésére. De ha törté­netesen nem lenne elég je­lentkező — mondották, ami­től persze nem kell tartani — akkor sem vennének fel olya­nokat, akik éppencsak végig- botladoztak a középiskolán és sem képességeik, sem előkép­zettségük nem megfelelő. A színvonalat semmi körülmé­nyek között nem szabad le­szállítani, ez alapelv. s csak így lehet az ipar égető szak- emberhiányát megnyugtatóan biztosítani. Az eredmény va­lójában csak akkor lesz iga­zán lemérhető, ha majd, jövő tavasszal, munkába állnak az első hallgatók. Addig is vannak már jelek, például a mostani vizsgák. A technikumban tudvalevőleg egyetemi rendszerű oktatás folyik, féléves kollokviumok­kal, szigorlatokkal. felsőbb matematikával és fizikával és csaknem egyetemi színvona­lon előadott szaktárgyakkal. Most folynak a félévi vizsgák, január végén fejeződnek be, de azt már most látni lehet. hogy mintegy 3—4 tizeddel magasabbak a tanulmányi át­lagok, vagyis a hallgatók nemcsak jobb képességűek át­lagban az eddigieknél, hanem sokkal inkább; rendszereseb­ben. lehdismeretesebben ta­nulnak. Ez persze nem utol­sósorban annak is köszönhe­tő, hogy kitűnő tanárok gyűl­tek össze az új iskolában. A kémia, a matematika, fizika, az általános és a vegyipari géptan tanszékek állománya kielégítő, csak jövőre, amikor a legelső hallgatókból har­madévesek lesznek és új év­folyamot indítanak, szükség lesz még néhány gépész- és vegyészmérnökre. m ÉS EGY FENYEGETŐ w NEHÉZSÉG Akad azonban egy komoly nehézség is, amely azzal fe­nyeget, hogy a terveket ösz- szedönti, és megakadályozza, hogy az intézmény mielőbb betöltse a neki szánt fontos szerepet. Ez pedig az. hogy az Alkotmány utcai épület, ame­lyet a technikum megkapott, még nem teljesen az övék. A középső szárnyban dolgoznak jelenleg, de már a szeptem­beri új évfolyam elhelyezésé­nél is szükség volna a másik két szárnyépületre, amelyeket a Szénbányászati Tröszt mun­kásszállásnak használ. — Az épületek áta1 a ki fásat január elején kezdődött volna, ha addigra kiürít; a tröszt. A do­log azért is sürgős, mert most, a téli hónapokban még na­gyobb kapacitást fordíthatná­nak erre az építők. Ha vala­mi lemaradás történne, az azt jelentené, hogv nem sikerül­ne a terveknek megfele'ően 1966-ban megindítani az esti és a levelező tagozatot, amely­re pedig már most is rengeteg jelentkező van, s nagy szükség is volna rá. Remélhetőleg, a Szénbányá­szati Tröszt sürgős segítségé­vel megoldódik ez a problé­ma is. és az intézet úgy dol­gozhat tovább, hogy mint a kitűnő kezdethez, mint pedig CSŐT OR E S Lánggal kereste a gázkitörést — Öltözőből éléskamra Az idei tél is meghozta a szokásos csőtöréseket, amitől annyira félnek a gáz- és víz­művek dolgozói. A lehűlés és felmelegedés következtében beálló talajmozgások rend­szerint az öntöttvas csövek­ben tesznek kárt. — Eddig mintegy tíz helyen repedt meg a gázvezeték és a lakosság éberségének köszönhető, hogy súlyosabb mérgezés csak két helyen történt. A napokban egy fogyasztó lakásában gázszagot észlelt. Hogy valójában meggyőződjék a gáz -jelenlétéről, lánggal kereste. Fülsiketítő robbanás — s az illető meggyőződött, hogy valóban gázömlés volt. Szerencse, hogy a szempilla és a szemöldök leperzselésén, na meg az ijedségen kívül súlyosabb baj nem történt. Hát ezek elkerülendő, in­kább forduljunk a Gázmü­vekhez. Ebben nincs is baj, szinte tízpercenként cseng a telefon a Pécsi Gázmű tele­fonközpontjában. A legtöbben készülékhibát jelentenek. Ha gázömlésről érkezik értesítés, Benedek István hálózatvizsgá­Szovjet vasutasok Pécsett a fűtés. A radiátorok megítél« nek levegővel s így a meleg­víz-keringés leáll. Volt ügyi hogy naponta kellett légtele­níteni a IV. emelet összes ra- diátor.iát. bár az épületek ön­működő légtelenítő rendszer­rel vannak ellátva. A kivitele­ző azt állítja, hogy tervezői hiba van, a tervező azt mond­ja, hogy nem jó a kivitele­zés. A többi helyekről visszoó-.. kező szerelők csepegések-öi vagy kisebb vízk' törésekről számolnak be. ez utóbbi a zen- bán már ritkábban fordul <^ő. Az egyik fog.yasztónak nem volt elég tágas az élés­kamrája. Erre elzárta az öl­tözőszoba rad'átorjának sze­lepét, kinyitotta az ablakot. A disznósáe ugyan nem rom­lott meg. de a radiátorban levő víz befagyott és szétfe­szített egy radiátortagot. Újév táján ieen magara szökött a távfűtés vezetéké­nek vízvesztesége. A hálózatot végigjárt szerelők, a peremek mentén több helyen kifuvá«o- kat észleltek. Ezeket azonnal kijavították. így elérték azt, hogy. január 5-e óta a vízvesz­teség nullára csökkent. Az íróasztalok mellett igen gyakran még lámpafénynél is azon töprengenek a műsza­kiak. hogyan lehetne — kü­lönösen kisgépek beállításá­val — könnyíteni a fizikai dolgozók munkáján és miként lehetne a meghibásodásokat és az ebből adódó balesetekéi minél jobban megelőzni. B. L. méltó legyen. sétát tesz a városban. A herceg száznegyven pengője Zömök kőfallal övezett, alig két és fél holdnyi terület A bejárattal szembeni kőfal mö­gött látszanak az egykori Montenuovo-park hatalmas fái. Itt is havas minden. Né­hány laza hókupac alatt meg­sejti az ember a buxusokat s a rózsaerdő kopasz ágaira odaképzeli a nyári színpom­pát Hátrább két melegház lát­szik. A bólyi „trópus”. Mert a falak között primulák virítanak, fehértől bordóig mindenféle színárnyalatban, nedves szirmú hófehér callák nyújtóznak a párás levegőben, meg fikuszok, aszparáguszok, sávos levelű clorofitumok. Azt mondja Szűcs Sándor, a bólyi termelőszövetkezet fő- kertésze: — Ebből a kertből a her­ceg kertészének évente mind­össze száznegyven pengő tisz­ta jövedelmet kellett beszol­gáltatnia. Még örült is a her­ceg, ha megvolt. Azok után mondja ezt, miután már megtudtam, erre a tenyérnyi kertészetre tavaly kétszázezer bruttó jövedelmet terveztek, de a számítások szerint ennél tíz-tizenötezer forinttal több lett. Végigjárjuk a melegháza­kat. Az ember figyelmét le­köti a sok szebbnél szebb vi­rág, nem is veszi észre az üveglapok alatt sorakozó ládi- kókat. Persze, nem is sok néznivaló van rajtuk, aprócs­ka zöld palánták. — Páprika — mondja Szűcs Sándor. — Május vége felé már paprikát akarunk piacra szállítani. Kint a délre néző kertfai mellett egy léckerítést mutat. Ez a napfűtéses hajtató. Két­szer 200 négyszögö’.nyi helyet melegágyl ablakokkal fednek be, február közepén kiültetik a salátát s március vége felé már szedik. Március húszadi­kán a napfűtéses hajtatóba kerülnek az előhajtatott pap­rika, paradicsom, retek pa­lánták. Május végére ezek is beérnek. Ráadásul a meleg­ágy! ablakoknak csak mellé­kes felhasználása ez! Szűcs Sándor nyolc éve dol­gozik itt. Munkábaállása előtt — mivel nem volt szakember — nem sokat törődtek Boly­ban a kertészettel. Nem is volt több az évi jövedelem 26 ezer forintnál. Igaz, a nagyob­bik melegház is romokban he­vert. Szűcs Sándor első évi terve mái 65 ezer forint volt s ezt 115 százalékra teljesítet­ték. Attól kezdve évről évre emelkedett a jövedelem. Ma már kétszáz ezernél tartanak. — Mennyi volt a beruházás ez alatt a nyolc év alatt? — Két kútra motort szerel­tettünk tízezer forintért, a kétszáz méteres csőrendszer nem került semmibe, mert a patronáló vasasi bányászok csinálták meg, még a csöve­ket is ők hozták a bánya ki- szupérált csövei közül. A ro­mos kétszárnyas üvegházat rendbehoztuk, ez húszezer fo­rintba került, mivel saját erőből csináltuk. És van két­ezer darab melegágyi abla­kunk, ez volt a legdrágább, háromszázhúszezer forint. A bólyi kertészetben azon­ban vigyáznak a melegágyi ablakokra. így történhetett meg, hogy bár az ablakok fe­lének már lejárt az amortizá­ciós ideje, ki lehetne őket se­lejtezni s mégis kitűnően be­válnak ma is. Jelentős megta­karítás ez. A kertészet egyébként nem­csak sajátmagának nevel pa­lántákat, hanem az úgyneve­zett „kinti” száz holdas kerté­szetnek is. Ennek a 100 holdas kertészetnek a bruttó jöve­delme — érdemes megemlíte­ni — 1640 ezer forint. Ehhez is hozzájárult a „benti” ker­tészet, hiszen nagyon sok pa­lántát nevéltek a 100 holdas számára s ráadásul 10 holdra dohánypalántát is. Persze, ez a kertészet a na­gyobb forgalmat a virágokkal bonyolítja. Ez érthető is. Jö­vedelmük hetven százalékát virágból szerzik. — Jó híre van a virágkerté­szetünknek — mondja Szűcs Sándor — a környező falvak­ból Nyárádról, Majsról, Bud- mérról, Borjádról sokan jár­nak ide virágért, de néha tá­volabbi helyekről is eljönnek. ▲ időt kivételével ke­vés olyan szombatja van az évnek, amikor ne lenne pél­dául menyasszonyi csokor­megrendelés. Sőt, volt olyan szombatunk is, amikor hat csokrot kellett készítenünk. Szépen dolgozik az apró kis bólyi kertészet, s az eredmé­nyei valószínű még jobbak lesznek, mert ebben az évben egy szaporítóházat építenek, méghozzá saját erőből és így úgy vélik a költségek nem rúgnak huszonötezer forint fölé. LE Bevezetőnek hadd intéz­zek néhány szót két olyan nyilatkozatból, amely végül is arra késztetett, hogy ki­teregessem Szatoolcsfalu szennyesét. Kezdem hát a nyilatkoza­tokkal Mit mondott a köz­ség nőtanács-titkára, vezető óvónője, és ki tudná felso­rolni még, hány megbíza­tást szívvel-lélekkel viselő funkcionáriusa? Tóth Jó­zsef né azt mondotta: — Ki tudja már, hányad­szor, de újra sor került a kultúrházunk vezetői poszt­jának betöltésére. Rám sza­vaztak. És őszintén meg­mondom, félek. Félek a kö­vetkezményektől ... És mit mondott a község párttitkára, Pemecker Imre? — Tudom, furcsán hang­zik. de néha azon gondol­kodom, hogy becsülettel ki­várom még a következő vá­lasztásokat és utána lemon­dok. Mert ami itt megy, ahhoz már nem is idegek, hanem valami más kell... Persze egyikük nyilatko­zatát sem szabad elhamar­kodva végkövetkeztetésként elfogadni, mert mindketten mind a mai napig lankadat­lan akarással keresik ama bizonyos kerékvágást, amely b«n végül is egyenesbe ke­rül a szekér. Hol kezdték, hogyan kezd­ték? Tóth Józsefné nevét nyolc éve jegyezték fel a község illetőségi listájára. Egészen jelentéktelen kerü­lővel az Alföldről jutott él ide, ebbe a „felemás” köz­AZ IVLAMPAK ségbe. ahol a közösségi együttélést valamiféle fur­csa. egzisztenciális megosz­tottság bontja ketté vagy in­kább három felé. Szabölcs- falu 4000 lelket számláló közösségéből ma már csupán 38 család képviseli a pa­raszti „őslakosságot”, akik még ma is „gyütt mentnek” tekintik az évtizedek óta le­települt bányászcsaládokat. Emezek meg, nem tudni már milyen okokból, ugyan­ezt a bélyeget sütötték rá az újonnan érkezőkre. Tóth Józsefné a maga 8 esztendős illetőségével még mindig a „gyütt-mentek” listáján szerepel, noha min­den tőle telhetőt elkövet, hogy megfeleljen a bitóm­nak. Talán észrevétlenül meghúzódhatott volna, ha csak azzal törődik, hogy a községi óvoda reá bízott pa­lántáit nevelgesse, de ő töb­bet akart ennél. Amikor jó szemmel felfe­dezte, hogy a gond íaira bí­zott sok apró gyerek mind­megannyi tükörképe a „ka­pun kívüli” nevelésnek élet- felfogásnak. egy napon 6 is kióvatoskodott utánuk. Ke­reste és hamarosan meg is találta a kapcsolatot a nő­tanáccsal, a népfronttal, a párttal. Azaz mégsem volit ennyire könnyű ennyire egy szerű a dolga. Mert, ha ta­lál« te megértő^ támogatót e három vezető szervezet­ben, legalább kétannyian igyekeztek azon, hogy a jó gondolat, a jó kezdeménye­zés valahol zsákutcába fus­son. Mondjak példákat is? Var rótan folyamokat, tánc- és színjátszócsoportokat verbu­vált, szüreti mulatságokat, ifjúsági bálokat rendezett de kevés kivételével, vala­mennyi megbukott. Az okok javarészt még ma is krio- gazhatatlanok. Legalábbis annyit tud róluk Tóth Jó­zsefné, hogy bizonyos isme­retlen vagy gyanított hang­adók itt is. ott is „idejében” gondoskodtak a bajkeverőé­ről És mindez ott történt, ahol a legkevésbé lett volna szabad, a község kultúrott­hon ában. József Attila Kultúrház, A hazárdjátékok, a szerte­len italozások, a botránvok háza. Micsoda megcsúfolta- tása a névadónak. Volt mór itt olvan „kultúr”-rendezvény is. ahol a szőlősgazdák sózták el bo­raikat, mit sem törődve a jóhiszemű rendező megbot­ránkozásával. És amikor összecivakodtak az üzletelé­sen, azt sem átaFó+*ák. hogy a botrány megakadályozásá­ra kÖTÍbrtéoő Tót^ Józ efhét agvha-főhe verjék. Mi volt még itt? Tóth Józsefné nagy üggyel-bajja8 á ió máris indul a helyszínre Pisztolyszerű műszerben eg letört végű üvegcső kristályc kát tartalmaz, amelyek elszi néződnek, ha a felszívott leve gő gázzal szennyezett. A esc vecskén fokbeosztások var nak, melyek a szennyezettsé mértékét mutatják. Ha nem a lakásban van gázkitörés, akkor Pável Lászl hálózati művezető lát embe reivel munkához. Nem köny nyű a feladatuk, különöse: hideg időben, amikor a tala sokszor 40—60 centi méte melyet egy rúd elem működtet „tüskét”, — mely nem egyél mint egy 25—30 mm átmérő jű, 60—80 cm hosszú acélrúi — vernek le az úttestbe j gázvezeték nyomvonalán. Eb be a lyukba eresztik le a úgynevezett „Aladin-lámpát” melyet egy rúdelem működtél A fajsúlykülönbség hatásár; egy membrán elmozdul, zárj: az áramkört s a jelzőizzó ki gyullad, mintegy jelezve: „Gá van jelen!” — A fokbeosztá sok mutatják a szennyezettsé! erősségét, mely a kitörés he lyétől távolodva fokozatosai csökken. így pontosan be le hét határolni azt a helyet ahol a csőtörés van. Tévedn persze itt is lehet. Egy-egj kisebb üregben felgyülemlet’ gáz a fokozott szennyezett­ségre utalhat, a törés ugyan­akkor távolabb van és ilyen­kor feleslegesen kell felbonta­ni néhány méteren az úttes­tet. Nagy a mozgás a Távfűtc Üzemben is A panaszok leg­többje a bolgárkerti panel­épületekből érkezik. Az öi nemrég átadott épület negye­dik szintjén nem kielégíti A Budapesten tárgyára szovjet vasutas szakszerve­zeti küldöttség, ma, vasár­nap délelőtt 10 órakor érke­zik a fővárosból Pécsre. A vendégek különvonaton te­szik meg az utat vizsgálva a pálya minőségét. Útjukra elkíséri őket Lindner Jó­zsef MÁV vezérigazgató­helyettes. A küldöttség meg­érkezése után a pécsi MÁV Igazgatóságon vesz részt ta- uasztalatcserén. maid kör­9,5 hetes korban másfél kilogrammos átlagsúly A Lohmantfcsirkék sikere Sxifgetváron folytatja a Loh- mann-csirkék gyors hizlalását. így a több mint hétezer darabot számláló ál iományt csak ja­nuár 2-án adta át a kaposvári válla­latnak, s négy nap múlva már íű^b 8 és fél ezer Lék- mann-csirkét tele­pített be. A sző et- kezet Bábo’náról szerzi a kitűnő alap anyagot emelkedő eredmény nek számít a pe­csenyecsirkék ter­melőszövetkezetek­ben folyó gyorshír lalásánáL Jellemző az üzemág jövedel­mező voltára, hogy a tsz 310 ezer fo­rintot kapott a több mint hétezer dara­bot számláié állo­mányért a Kanos­vári Baromfifeldol­gozó Vállalattól. A tsz a sikereken felbuzdulva, tovább A szigetvári Uj Élet Termelőszövet­kezet igen eredmé­nyesen foglalkozik a német eredetű Lohmann pecsenye csirkék gyorshizla­lásával. A 7500 da­rabot számláló ál­lománynál kilenc és fél hetes korban másfél kilogram­mos átlagsúlyt ér­tek el, mindössze 0,7 százalék elhul­lással. Ez megyei viszonylatban is ki-

Next

/
Thumbnails
Contents