Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-19 / 15. szám
A perflkta c*y banya# agglegény-lattá« folyosójához hasonlított. Keskeny volt éi barátságtalan Az öreg béka- szemű pap higgadtan kinyitotta a megrendelőkönyvet. — Milyen sírhelyet akar? — Az anyákat fontos helyre kell temetni — mondtam idegesen. — Értem, de milyen osztályú sírhelyet akar? — Hány osztály van? — Sok. — A másodikból kérek... A pap beírt valamit a megrendelő könyvbe A keze fehér volt és vékony, azután megemelte üveges misszionárius arcát. Aszkétaszerű mozgása mintha mindent megmerevített volna a közelben, de tudtam, hogy ebben az előszobában is vannak meleg, feloldott pillanatok, amikor mindenről természetes hangsúly- lyal lehet beszélni. A lokálnőkről, az újhullám filmjeiről, Szokrateszről. a kis Braunról, Panajotról és az álmatlanság elleni gyógyszere krőL Csak meg kell várná •zeket a pillanatokat. Bizalmasan a pap ismerős békaszemébe néztem. — Tudja, hogy innen száz kilométerre van az Angyal utca? Hibátlanul ás hidegen vtan- •zanézett, — Gyorsvonattal csak máa KI ónt Valami kflndebbtt akartam mondani Mondjuk, hogy a gyorsvonatok mostanában sokat késnek, de tudtam, hogy ez nem Jó, mert már az első pillanatokban észrevettem, hogy a ldsmise meg a templomi kórus óta húsz év múlt el, és nem értjük egymást Tudom tisztelendő úr, tudom, hogy confiteordeiomnipotent, és tudom, hogy őszentsége, tizenharmadik Leó pápa a szent Szilveszter-rend lovagkeresztjét adományozta Mei- szerman Ignác Imakönyvkiadónak. de ez se Jó, mert a »ebemben, a szívem fölött mindig szocialista igazolványok vannak, amik az egész életemre érvényesek és hazudni itt sem szabad. Ebben az előszobában. Azután — a régi, megszikkadt arcok, a Jó- Bzenű gyorsvonatok meg a világ leghosszabb utcája, az Angyal utca — váratlan és energikus lendülettel egymásba mosódtak és eltávolodtak. Az egész tulajdonképpen csak egy kis idegesség voli. Á pap észrevett* a rövid, kissé ellenséges csendet, és a megrendelők ön yvre tenyereit. — Akar holnap reggel egy tserdes misét a halott lelkiüdvösségéért? — Lehet — Húsz forint — Szeretném, ha a mise alatt harangoménak is. — Húsz forint. — Az orgonán egy Bach prelúdiumot kérek. — ötven forint. Lehet? — Lehet — Milyen legyen a gyász- szertartás? — Egyszerű. Sőt, nagyon egvszerű. Egy novemberi légy erőtlenül csapkodott a sarokban, ügyetlen, hosszúkás légy volt, könyörületből agyon kellett volna ütni. de nem törődtünk vele. Tudtam, hogy a pap legközelebb a végösszeget fogja mondani. A távirat a zsebemben volt, amivel a motoros kézbesítő este kilenc után csengetett be. Édesanyját a munkahelyéről kórházba szállították, állapota válságos, kérte, hogy látogassa meg. — Egy ismeretlen orvos írta alá, könnyű, lapos betűkkel. Későn érkeztem. A gyorsvonat reménytelénül lassú volt, mint ha megközelíthetetlen lett volna az a város, ahol az anyámat kórházba szállították. — A sírhely négyszáz, a Szertartás százkilencven... — Nem idegesítik ezek a számok? — kérdeztem dühösen. A pap lassú mozdulattal levette drótszemüvegét, a karját eey kissé megemelte, mintha inteni akart volna valakinek. Az üvegarc fárasztó volt és hideg. — A világon minden számokból van. — De a számokkal a tudósoknak meg a főkönyvelőknek kell dolgozni! A pap sokáig figyelmesen nézeti, mintha észrevett volna rajtam valamit — Az egyház le tud a számokról — mondta később közömbösen. — Az egyház is tudja, hogy mennyi a világ évi cement és acéltermelése, hogy a radioaktív szén felezési ideje ötezer év. Az egyház nagyon Jól tudja, hogy az uránatom magja kilencvenkét protonból és száznegyvenhat neutronból ál], és a legközelebbi csillag négyegész tizenöt század fényévre van, azaz negyvenegy billió kilométerre, ami a Föld és a Nap közötti távolság kétszázhetvenegyszerese ... Az egyház rendszeresen tanulmányozza a szaklapokat... Átvette a pénzt és megszámolta. Külön válogatta a százasokat. a húszasokat és a tízeseket, majd az egészet egy Bókba tette, becsukta a meg- rendelókönyvet, éa kedvetlenül a sarokba nézett, ahol a hosszúkás légy megint csapkodni kezdett. — Megnyugtatom, hogy az egyház nagyon tájékozott — mondta kissé Ingerülten. aöttünJc a legerősebb. Ha Jókedve volt. a nyakába ülhettem. éa átgázolt velem a téglagyári tavon, azután eltűnt, egész nap a szomszéd kerületekben csavargón. Késő esté gyalog jött haza Kőbányáról vagy Csepelről, és ilyenkor otthon mindig megverték. Magas volt, izmos meg egyenletes, és gyűlölte a lármát A kezére néztem. A bőrén fehér foltokban megint kiütött a mész Kőműves volt Egy ideig mozdulatlanul állt mellettem, a latin szertartásra figyelt azután megérintette a karomat Dühös, ügyetlen mozdulat volt — Az én apámnak tüdőrákja van — súgta rekedten. Valami nehézkesen megemelkedett bennem, azután visszazuhant Ez néhányszor megismétlődött Éreztem, hogy minden teljesen elnehezült, mintha nagy, idegen súlyok lóglak volna a levegőben. A kántor aki a másnapi Baeh- preludiumot is elvállalta, kinyitotta a kia könyvet, és időn Egy Ideig szótlanul Jött mellettem. azután hornokszinú szemevet egészen közel hajolt. Halkan, a fogai közül beszélt mintha titkos Jelzéseket továbbított volna, majd váratlanul elhallgatott — Magát küldte a vezetőség. hogy a búcsúztató beszédet elmondja? — kérdeztem kedvetlenül. A négydioptriás szem idegesen megrándult — Engem. A halottasház előtt akartam elmondani, de a pap miatt nem lehetett. — Miért? Meghökkenve az arcomba nézett — Mit gondol? Én meg a pap egy helyen?... Majd a sírnál. — Ott is beszél a pap. Furcsa, egy kissé tehetetlen csend volt. A főkönyvelő nem szólt, egy Ideig mellettem lőtt azután egy lépéssel hátrább maradt, mintha befelezte volna a beszélgetést. — Időnként aggodalmasan körülnézett, mint akit félrevezet■nemű pap gyorsan befelezte i szertartást, és a göröngyök tompa dübörgése semmivel se volt kisebb gyötrelem. mint amikor az angolok robbanóbombákat dobáltak az Angval utcára A dübörgések összeta- padtak. maid a széllel együtt szétszóródtak a temetőben A főkönwelő egy ideig a sárban ársorgott a friss sírok között. valamivel *ávolaM> n tömegtől Zavarában állandőnn az angol teára meg az aszpirinre gondolt, amiből az esőzés miatt három darab lesz az esti adag. és nem mondta el a búcsúbeszédet. Galamb később az óráiára nézett é>= elment Fortuna is elment. Nem szóltak vissza se néztek Amikor a tömeg kihúzódott a parcelláról, Alcser odajött hozzám. — Hetei* óta itt vagvok ebben a városban — mondta — Az árvád az utóbbi Időben nagyon nehezen dolgozott Ha hazamész a lakásába, keresd meg a cédulát. TH1ERY ÁRPÁD: Miért szeretem az öregasszonyokat? — A vlklngír* mégli egyszerűbben temettek. A halottat égó csónakra fektették, kivontatták a tengerre és ott’r hagyták. A pap várt egy Ideig, «azután tónyitotta előttem az elöszobaajtót A szemében volt valami átható és fénytelen keménység, ami gyanakvóvá változtatta az arcát — Az a barbár korszakban volt, amikor még nőm osztották fel a tengert — mondta lassú, hangsúlyos ritmusban, és udvariasan biccentett. Pontosan félcgykor hozták tó a könnyű deszka koporsót a halottaskamrából, és bár kellemetlenül zuhogott az eső, a békaszemű pap startszerűen elhelyezte az ezüst keresztet, mellé az ezüst vizesszelencét a szórófejjel, és megkezdte a szertartást. Ismertem ezt a temetőt. Amióta tudtam, hogy as anyám elhagyta az Angyal utcát és ebben a városban fog meghalni, éjszakánként álmomban egy könnyű, sugárhajtású gépen gyakran átrepültem a folyó fölött, megfigyeltem a nagyid terjedésű gyárakat a tiszai árterületeket a holtágakkal, a gépüzemek súlyos gőzkalapácsait, és sohase felejtettem el hogy a hűvös éjszakai felhők alatt a temetőt is megfigyeljem, ahol egyszer majd egy idegen, fekete tömegben teljesen egyedül kell állnom. Ismertem a temető salakútjainak bonyolult rendszerét, tudtam, hogy hol van a költő sírja, ahol minden november elsejéin a hosszúkás kőkelyhekben olajlángok lobogtak, ismertem a fontosabb kriptákat és az öngyilkosok parcelláját. Nagyon sokan voltak a temetésen. Az Angyal utcából eljött Fortuna, Galamb és Alcser. Fortuna a tömeg szélén állt egy húzottszemű, idegen asszony mellett. Zárkózott volt, és a szertartás alatt egyszer se nézett rám. Kemény, szőke haja teljesen átázott, időnként egyik lábáról a másikra nehezedett, mintha fáradt lett volna, és néhány szál krizantém volt a kezében amit később majd a sírgödörbe akart dobni. A koporsó után. Galamb, akivel gyerekkorunkban egyszer majd nem megfulladtunk két főtt krumplitól, mert egészben akartuk lenyelni, és anyám szedte ki a torkunkból — ösz- szehúzódva ácsorgott a tömegben. Időnként gyanakodva körülnézett, egyszer bizonytalanul intett is, a szemében szürke panasz lebegett, mintha elvesztett volna valamit Előző héten nevezték ki a bukaresti n agy követségre kereskedelmi attasénak. Oremus. Alcser közelebb húzódott, és megállt mellettem. Utoljára egy építkezés előtt, a villamosmegállónál találkoztunk, és aznap este be- «Bwvarogtuk az egész várost « volt Ükként a szövegbe nézett Menta meg uram minket az őrök haláltól... K ét Idegen asszony Bsxszesúgott mögöttem. — Azt mondják, hogy a fia már a boncházban leszögeltette a koporsót. — Lohet, hogy öngyilkos lett — Ilyen korban senki se lesz öngyilkos. — Azt mondják, nagyon vágyódott ... A kántor váratlanul megemelte a hangját Midőn az ég és föld, meg fognak indulni ... Az Angyal utca. Messze van innen az Angyal utca — akartam kiáltani, de Alcser észrevette, és erősen megszorította a karomat Nagyon esett az eső. és a temető akácfái között huzamos lökésekkel megjött a szél is. Három év óta, ha a rádió reggel bemondta. hogy Keleten a várható hőmérsékleti maximum mínusz tizenöt Celsius lesz, akkor mindig arra gondoltam, hogy anyám egész nap fázni fog. Alcserhez támaszkodtam, és tudtam, hogy tulajdonképpen nekem kellene a szertartást levezetni. Nekem kellene a beszédet mondani, nekem kellene énekelni, azután egyetlen intéssel hazazavárni mindenkit. A könnyű deszkakoporsót feltették a gumikerekű targoncára, amit két ember gyakorlottan rátolt a salakos útra, és a vizes tömeg lassú, nehéz mozgással oszlopba rendeződött. A pap a targonca előtt megadta a jelt, és a temetőgondnok megrángatia a lélekharangot, aminek a hangja hullámosán elhúzott a fák között, a cukorgyár felé vitte a szél. Mielőtt elindultunk, a tömegből valaki hálásan megszorította a kezemet — Az anyám váltótársa volt, akivel fejenként százharminc inget vasaltak kézzel egy .műszakban. Az asszony tegnap, reggeltől estig figyelte a vonatokat a huzatos állomáson, mert az utolsó üzenetet akarta átadni. — Köszönöm, hogy nem felejtette el a papot — mondta, azután észrevétlenül visz- szahúzódott a gyászruhák közé. A második parcella végén megcsillant mellettem a főkönyvelő négydioptriás szemüvege. Sárga, gyanakvó arcát beárnyékolta az esőkabát, hollandi sapkája a kezében volt, amit a szertartás elején eléggé kelletlenül vett le. Tudtam róla. hogy angol szokás szerint minden este a tea után megeszik egy-két aszpirint, és azt is tudtam róla, hogy akkor érzi magát a legkellemesebb állapotban, ha minden nap pontosan olyan levegő*len . és kiSBé húsos, mint az előző roát, vagy a kővetkező lesz. tek, majd a hatodik parcellánál megint mellém húzódott.-— Mit gondol, fel tehetem a sapkámat? — Nyugodtan. Zuhog az eső. Kicsit várt, az arcát kiemelté a gallérból, mintha árnyékból lépett volna ki, a lélekharangot figyelte, hogy merre viszi a szél, azután a hollandi sapkát egy gyors mozdulattal, mintha nem akarta volna, hogy észrevegyék, feltette a fejére. — Igaz, hogy maga kommunista ? — kérdezte. — Eltalálta, — Mégis pappal temettet? — Nem engem temetnek. Szótlanul mentünk a kriptasorok között, és tudtam;sem mit se fogok tenni, hogy megszűnjön közöttünk ez a hazug és erőltetett állapot, bár a négydioptriás egyre bizalmasabban jött mellettem, mintha hozzám tartozott volna. A tömeg, amit Fortuna, Galamb és Alcser alakja zárt be, szétvált, megkerülte a költő síremlékét, majd egy kissé lemaradt. A főkönyvelő visszanézett, mintha a távolságot mérlegelte volna. — Mit gondol, a sínjál megtarthatom a beszédet? — Fontos? — Az emlékét meg kell őrizni — mondta fáradtan, és megtörölte az orrát. — A legidősebb munkásnőnk volt, a nyáron egy liiaszinű oklevelet is kapott. — Lilát? — A lila szín a mi szövetkezetünkben a kiválót jelenti. Hallgattam, ö cigarettára gyújtott, és a lilaszínű füst megköhögtette. — De azt mindenképpen szeretném megfogalmazni — mondta heves köhögés ■ után —, hogy a télen köszönőlevelet írt Kádár Jánosnak. — Köszönőlevelet? — Amikor megkapta az új lakást. Olvastam, kivételesen szép levél volt. A maga anyjában volt valami egyszerű és természetes műveltség ... Nagyon sajnálnám, ha ezt nem mondhatom el ott a sírnál... Idegesen közbevágtam. — Tudja, hogy hol van az Angyal utca? Bizonytalanul elhúzta a száját, de nem mosolygott a szája egyenes, vértelen vonal volt. Megsejtette, hogy az Angyal utca nagyon fontos körülmény ezen a temetésen. — Még nem tanulmányoztam a város utcajegyzékét, csak egy éve lakom itt — mondta mentegetőzve, majd zavartan elhallgatott. — Hallott maga a két főtt krumpliról? ... Mesélt már magának valaki az égő sivatagról? ... Befordultunk a tizenhetes parcellába. Az asszonyok nagyon sok virágot dobáltak a koporsó után a gödörbe. Fortuna a sír szélén állt, onnan ejtette be a krizantémokat. Teljesen átáztunk. A békn— Milyen cédulát? — Biztos, hogy írt egy cédulát. Az angyalutcaíak sehonnan se mennek el sző nélkül — mondta dühösen. Valami nagyon fájt neki Megigazította a síron a virágokat, azután szó nélkül elindult a parcellák között Tudtam, hogy most az eső az egyetlen, aminek Alcser örülni tud, és estig Itt bolyon* majd a temetőben. Anvám eevszerúen és hallgatagon vált ki a tömegből. Senkiinek se szólt mert tudta. hogv ez tettesen fölösleees Fel-felbukkant bennem a kemény ősz fel a kék halánték- erekkel. légies, tisztán követhető hintamozgással, de amit erről a különös, hallga'aa felről tudtam, azok rsak töredékek voltak, és sohase rendeződtek egyetlen anyageá — Minden összefüggés nélkül eszembe Intett, hogv sokszor mesélt a kaliforniai égő sivatagról. ahöl sohase Járt. de amivel még Alcser képzeletét is felgyújtotta. Azután eszembe jutott a két figyelmes szem. amikkel mindenhová követett és amikkel állandóan figyelte a világot Egyszer az Aneval utca sarkán összefirkáltam egv katonai hirdetményt, és gépiesen oda- mizol'am valami csúnyaságot Anyám az utca túlsó o'dalán állt, figyelmesen nézett, és mintha kissé tűnődött volna Csak intett. Tizenhat éves koromban egy szeplős lánnval Balatonfüredne akartam szökni. A vonat indulása előtt kihajoltam az ablakon. Anyám a peronon állt, a sárga falhoz dőlt. mintha fájtak volna a lábai és csodálkozva nézett rám. Egyszer szerelmes voltam egv fekete, jólfeilett lányba, akinek nem volt télikabátia. A szekrényből kiakasztottam anyám új lódenkabátját. akkor nagy divat volt a lódon, és elvittem a fekete lánvnak. A lánvt meztelenre vet köttettem. és betakartam a lóden- kabáttal. Anvám akkor este sokáig ült a szoba sarkában. Fipvelmesem nézte, hogy vacsorázom, hogy idegesen ledobálom a ruháimat hogy ■* ágyban a fal felé fordulod mintha aludnék, de nem szólít M ásnap fed vette a régi kabátját Az ajtóban visszafordult és azt mondtál egész hónapban túlórázni fog Időnként utána lo. póztam, az utcákon, a villanyoszlopok mögé bújtam hogy meg ne lásson, és csak az nyugtatott meg. hogy mindenkinek van anyja Egyszer külföldre utaztam, és kikísért az állomásra Ügyetlenül ácsorgott a nemzetközi gyors mellett. nem tudta, hogv mit keű ilyenkor csinálni. Eszébe jutott az első világháború a katonavonatokkal, és gyors, türelmetlen kérdéseket tett fel, amikről mind a ketten tudtuk, hogy ostoba kérdések. Amikor a vonat megmozdult, felnézett. Az arca szelíd vall és kiegvensúlvozott. Okvet'e- nül gyere vissza — mondta, meri az Angyal u*rát nem szabad elhagvni Néhánv év múlva ő hagyta el. Hetekig csomagolt, néha tűnődve szétnézett az üresedő lakásban, és valamit csendesen motyogott hogy nem sokáig fog élni. A tavasszal megírta, hogy három naptg betegen feküdt a* új lakásban senki se nyitotta rá az ajtót Tudta, hogy így lesz. Otthon tüzetesen átvizsgáltam az orvosi recepteket me* a gyógyszeres üvegeket azután vizesen, hideg testtel, egy kissé kimerültén lefeküdtem aj ágyra Szerettem volna nagyon egyszerű és nagyon gyakorlatias dolgokra gondolni Vártam valamit Semmi dolgom * volt. csak a cédulát kellett megkeresni, amiről Alcser be- szélt mert a két nagynéném, akik sohase laktak az Angyal utcában, és ennek megfelelően kifizettem nekik az útiköltséget és a szállodaszámlát, még a temetés előtt eladtak mindent az egyik földszinti lakónak, és már a temetkezési költségeket is összeszámolták. A cédulát a bádogdobozban talaltam meg. két csomag majoránna alatt Gyerekkoromban. ha anyám elment otthonról a* üzenetet minőig ebbe a iel- leglelen. rozsdafoltos dobozba tette a majoránna alá A pénzét is ebben a dobozban tartotta. A takarékkönyvében hatezemyolcszázhúsz forint volt és egy kimutatás, jellegzetesen hosszúkás, gótikus betűkkel és számokkal. Nyereségrészesedés kétezerkétszáz- húsz forint. A januári fizetésből háromszáz forint. A februári fizetésből kilencven forint. A márciusi fizetésből kétszázötven forint. Lacikára vigyáztam, húsz forint... A cédulára ezt írta; a pénzt váltsd ki. és fedezd belőle a temetkezési költségeket. — Egyébként megértettem fiam, hogy elérkezik egy nap. amikor az ember elkezd rettegni, hogv feleslegessé vált. Civakodj attól a naptól. Az aee*o- zlrolos üveget dobd el mert méreg. Olvastam, hogy tíz szem már halálos... Az üvegből tíz szem hiányzott Állandó kiállítások a megyében Egész esztendőben nyitva tartó, a közönség rendelkezésére álló kiállításai szép számmal vannak Pécsnek, s az oly gazdag lelet, — és történeti anyaggal rendelkező Baranya megyének is. Az egyénenként különböző érdeklődésű embereken kívül szép számmal voltak intézményes, csoportos látogatások is. A múzeumi hetek ideje alatt szinte megkétszereződött az érdeklődők száma. Pécsett kétség kívül a legkeresettebb, a világhírű „fazekas” a híres Zsolnay Vilmos gyárának termékeiből rendezett kiállítás. Tavaly 56 667 látogatója volt, a vendégkönyv tanúsága szerint számos külföldi is. A gazdag régészeti kiállítás csaknem tizenhatezer embert vonzott. A néprajz kedvelői közel kilencezren tekintették meg a „Baranya népe’’ néprajzi kiállítást. Meglepően nagy volt — 7 760 — a Geisler Eta utcai, római-kori »írépítmények látogatottsága is. A Modem Magyar Képtárat és a Román Kőtárat majdnem egyformán; több mint háromezer ember látta 1963-ban. A természettudományi kiálltásnak is kétezernél több látogatója volt. Az állandó kiállításokat csaknem százezer érdeklődő kereste fel: pontosan 97 785-en. Ha a megye állandó kiállításait vesszük szemügyre, meglepő adatot kell észrevennünk- a siklósi várat 78 729 látogató kereste fel, többen tehát, mint' Pécsett a leglátogatottabb kiállítást. A pécsváradi régészeti kiállítást majdnem nyolcezren, a komlói múzeumot közel négyezren keresték fel tavaly. A megye állandó kiállításait összesen 187 971 ember látta, többen mint Pécs lakossága. Ezeknek a számoknak tükréből kitűnik, hogy érdemes, fontos, s lassan az általános műveltséghez tartozó lesz az állandó kiállítások látogatása. t
