Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-19 / 15. szám
Számunk tartalmából: Kiss Dénas, Makay Ida és Pál József versei Alberto Moravia és Thiery Árpád eibeszéiése Riportok, tudósítások Új könyvek Csorba Győző alkotóműhelyében A MŰTEREM LÁTOGATÁSOK végtelent sora után, irat egy ínó alkotóműhelyébe is eljutottunk. A műtermek világa kétségtelenül látványosabb, hiszen a befejezett és befejezetlen képek színei, vonalai azonnal hatnak az emberre, esetleg a hangulatot is meghatározzák. Az író fegyvertára nem ilyen nyilvánvaló, éppen ezért titokzatosabb is., Csorba Győző József Attila díjas költő Damjanich utcai otthonában hiába néz körül az újságíró, hiába kutat lényeges jelek után, melyek a közhiedelem szerint azért mégiscsak megkülönböztetik a költő világát más emberekétől, nem észlel semmi különöset. Csorba Győző mellett szerető gondossággal áll a felesége, kislányai körülrajongják ... A költő szobájában heverő, íróasztal, könyvespolc, és egy hősugárzó... — Csupa olyan tárgy, amit egy technikus, tanár, mérnök, vagy képzettebb munkás otthonában is megtalálhatnánk. Azt * bizonyos jelet persze nagy hiba külsőségekben keresni. A „jel”, ha egyáltalán van ilyen, az emberben van, és a műveiben él tovább. — Csorba Győző alkotószobájának a hangulatát nem a tárgyak határozzák meg, hanem maga a költő, emberségével, fegyelmezett arcával, filozofikus szemléletével, bölcs —, sokszor talányosnak tűnő mosolyával. A könyvespolcon a korábbi verseskötetek, és műfordítások szomszédságában már ott sorakoznak az írói munka legújabb eredményei. Az élje megmutatja, melyet Lind- berg nevével nyomtattak ki, de a név mindenütt áthúzva szerepel. — Ezen túl új kötetemen dolgozom, mely „Séta és meditáció” címmel jelenik meg a Magvető Könyvkiadónál. A címet kifejezőnek találom, mert az ember magatartását fejezi ki... Körutazás a világban és elmélkedés a világ dolgain — mondja a költő, aztán alkotói módszerekre terelődik a beszélgetés. CSORBA GYŐZŐNEK vajon milyen a munkamódszere? Úgy dolgozik, mint egy Aktívabb eszmei ofíenzívát Az MSZMP Vin. Kongresz- szusa azt a feladatot állította a pártszervezet, a kommunisták, a közgondolkodás alakításában közreműködő minden szerv és ideológiai műhely elé, hogy nagyobb aktivitást tanúsítsanak a szocialista eszmék terjesztésében, tanítsák meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni. A jelszavak nyelvére lefordítva: a kongresszus meghirdette a szocialista ideológiai offenzl- váját. Ez a felihívás azóta átment a köztudatba, a legtöbben azonban nem tudnak vele mit kezdeni. Sokan azt mondják, hogy nem sok jelét látják a kongresszusi jelszó érvényesülésének. Az emberek e nézete mögött legtöbbször az van, hogy az eszmei of- fenzivától valamiféle látványos akciókat várnak. Az offenzív ideológiai munka szükségességét maga az élet vetette fél. Az ország belső fejlődése fordulóponthoz érkezett: csaknem két évtized megfeszített, áldozatos harcában új rendet teremtettünk a lerombolt régi helyébe, leraktuk a szocializmus gazdasági, politikai és ideológiai alapjait, amelyre felhúzhatjuk a szocializmus és a kommunizmus épületét. Ebben a munkában politikailag, gazdaságilag és az ideológia legfontosabb kérdéseiben végleges vereséget szenvedtek a régi uralkodó osztályok, az új forradalmi ideológia milliók gyakorlatának vezérfonalává lett. A megdöntött társadalmi rend eszmei öröksége azonban még mindig kísért: sokak fejében még mindig hat a polgári 'világnézet, hatnak a nyárspolgári magatartás leg- különf^bb maradványai, sokszor békés együttesben a szocialista ideológia elemeivel. Az eszmei offenzíva célja tehát az, hogy a szocialista 'ársadalom felépítésével együtt és azzal szoros kölcsönhatásban a társadalom minden tagjának világnézete megfeleljen a szocialista valóságnak, s szűnjön meg a lét és tudat között még meglévő Wőnhség. ■ Annál is inkább szükség van erre. mert a szocializmus és a kapitalizmus nemzetközi erőviszonyaiban bekövetkezett változás a két rendszer harcának új szakaszát tűzte napirendre: a békés egymás mellett élés körülményei kö- 'ött a harc gazdasági és ideo- ógiai síkra terelődött. S ebben a harcban csak akkor győzhetünk, ha .a szocializmus nemcsak a politikai és gazdasági viszonyokban, hanem az emberek gondolkodásában is uralkodó lesz. Az eszmei of- fpnzíva napirendre tűzését tehát ez a két körülmény diktálja, s egyben megszabja az offenzíva tartalmát és módszereit is. Az eszmei offenzíva mindenekelőtt nem látványos és zajos hadjárat, nem bontható le egyes kampányokra, hanem szívós, mindennapi feladat, átfogja a gazdasági, politikai és ideológiai épító- munka minden területét. Nem merül ki abban sem, hogy időnként hajtóvadászatot rendezünk az ideológia vagy kultúra negatív jelenségei, káros megnyilvánulásai ellen. Az eszmei offenzíva elsősorban aktív, kezdeményező, elméleti és ideológiai munka. Olyan megfeszített gondolati tevékenység, amely folytonosan figyeli az élet új jelenségeit, állandóan szembesíti az elméletet és az elvi megállapításokat a változó gyakorlattal, s marxista—leninista választ ad a valóság által felvetett minden új kérdésre, bátran elvetve az idejétmúlt következtetéseket. Az ilyen kommunista magatartás biztosítja leginkább a szocialista építőmunka és a szocialista közgondolkodás fejlődésének szoros egységét és kölcsönhatását. Mert az eszmei offenzíva csak akkor éri el célját, ha visszahat a szocialista építő munka tökéletesedésére és a fejlődő társadalmi tevékenységből táplálkozik. Másrészt a valóságnak és a tudatnak ez a szoros kölcsönhatása azzal jár, hogy a marxizmus— leninizmusnak éppen a lényege, a lelke: a valóság változásai iránti érzékenység és az azokra való helyes reagálás válik a szocializmus építésén munkálkodók vérévé. Az eszmei offenzíva azt jelenti továbbá, hogy az életben még meglévő káros jelenségekkel, az emberek gondolkodásában, magatartásában, ízlésében ható elmaradottsággal elsősorban pozitív ellenpéldákat állítsunk szembe. A nevelés és meggyőzés legjobb módja az ideológiai munkában is a példamutatás, az új, születő, vagy más megerősödött szocialista értékek felkarolása. Az a célunk, hogy elterjesszük a szocialista köz- gondolkodást, a szocialista erkölcsi normákat. Elvont síkon, általános alapelvek hangoztatásával itt nem sokra megyünk. A munkamorál, a szocialista emberség, a társadalmi felelősség követendő példáiban egyáltalán nem szűkölködünk már, de a marxista gondolat, a szocialista irodalom, művészet is sok olyan értéket hozott már létre, amelyek közkinccsé tétele és felkarolása nemcsak a szocialista gondolkodás, erkölcs és ízlés elterjedését szolgálja, hanem visszahat az Uyenféle példák és értékek ÜRBtspodásáacs él Ha az eszmei o ffenzivárnak mindezekről az alkotó pozitív összetevőiről nem feledkezünk meg, akkor — és csakis akkor — vehetjük fel az eredményes harcot a köztünk és bennünk élő káros polgári, kispolgári nézetekkel, megnyilvánulásokkal. Mert helytelen lenne elhanyagolni a marxista—leninista világnézet harcos kritika jellegét, hiszen az offenzíva szó maga is ezt tartalmazza. Az eszmei offenzíva fontos teendője ugyanis a kritikai közszellem, mindenekelőtt pedig a marxista kritika megerősítése. S itt sok még a megoldatlan feladat. Tisztázni kell a kritikai mércék és normák, az irodalmi-művészeti alkotó munka alapkritériumainak értelmezését. Mindenekelőtt kimozdítva , passzivitásukból, csatasorba kell állítani az alkotók és a közönség nevelésében olyannyira fontos marxista kritikusi gárdát, arra kell ösztönözni őket, hogy éber figyelemmel kísérve a születő szocialista értékeket kezdeményezzenek a nézetek tisztázásában, a nem-marxista kritikai és művészeti koncepciók bírálatában. Az eszmei offenzíva nem nélkülözheti a párt által meghirdetett és a gyakorlatban is megvalósult türelmet, baráti szellemet mindazok iránt, akik még nem mindenben értenek egyet velünk. Hiszen a szocialista közszellem alakulása is ellentmondásos folyamat, amelyben régi és az új elemei állandóan harcot vívnak egymással. A szocializmus eszmevilágához közeledő emberek nevelése igen nagy türelmet igényel: a türelmetlenség, főleg pedig a rideg lenézés, a dogmatikus merevség és a liberális engedékenység egyaránt csak kárt okozhat. Az ideológiai egyet nem értés nem lehet akadálya a politikai együttműködésinek, ha ez az egvüttműködás magában foglalja az idegen nézetek bírálatát. Ennek a bírálatnak azonban csak az szolgálhat szilárd bázist, ha gondosan megmutatjuk és felkaroljuk mindazt, ami már a mienk a felénk közeledőkben, s közösen örülünlk a szocializmus eszméi felé tett minden újabb lépésünknek. Az eszmei harc tehát példa- mutatást, a valóság szüntelen tanulmányozását, elmélyült gondolati tevékenységet, a szocialista értékek ápolását; aktív kritikai szellemet, ugyanakkor türelmet, bölcsességet követel minden párt- szervezettől, minden komm«, nistától az ideológiai és kulturális front minden munkásától. Baranyai Óvni* az M^ZMP KB kulturális osztályának helyettes vezetője múlt három hónapban jelent meg a „Német költők antológiája”, a „Századunk osztrák lírája” és a. „Római költők antológiája”. A három kötetből összesen 110O sort Csorba Győző fordított. Kiadásra vár a „Modem Olasz Költők” antológiája is, melyből Csorba Győző 400 sort fordított, s a Petrarca kötet, melyből 1500 sorral ugyancsak elkészült. A műfordítónak természetesen nemcsak ünnepi, hanem különleges feladatokat is meg kell oldania. — Most kaptam fordítói rohammunkára Brecht különleges hang-tanjátékát... Egy rádiójáték, melyet, tanító, oktató céllal írt a szerző. Címe: ,Jiz óceánrepülés.” Lindbergről szól. Érdekessége, hogy eredetileg a címe is Lindberg volt, de amikor az óceánrepülő a fasisztákkal kompromittálta magát, Brecht megváltoztatta a címét. 1950-ben a darabot előadták a Stuttgarti Rádióban. Ekkor Brecht előszavát is beolvasták, melyben elmondta, hogy a darabot arról a Lindbergről írta, aki valamikor az emberi hősiesség példája volt, s főleg tisztességes — mondja Csorba Győző, aztán, a könyvet munkás, vagy az ihlettől, hangulati hatásoktól függ az alkotás? — Úgy, mint egy munkás, mert kevés az időm... Ha nem használom ki minden percemet, akkor minden hiába... Hangulatilag csak akkor lehet dolgozni, ha az embernek nincs más foglalkozása, én pedig a Megyei Könyvtár helyettes vezetője vagyok... Az írást egyébként nem is szabad misztikus alapon elképzelni. A rossz hangulat természetesen befolyásol.,.. Előfordul, hogy az ember olyan lelki állapotba kerül, hogy képtelen dolgozni. Általában nem így van, aki akar, az tud dolgozni. Természetesen nem állítom, hogy amikor ötkor hazaérek, azonnal az íróasztalhoz ülök, de öt óra húsz perckor igen. — Mikor dolgozik? — Van egy alkotónapom, így vasárnap és hétfőn reggeltől estig, más napokon este, sokszor éjszaka. Így aztán a pihenést csak névről ismerem ... Az elmúlt években egy-egy nap kivételével semmit sem pihentem. De mit lehet tenni? Sok a munkám. Könyvtár, szerkesztés a Jelenkornál, írás lektorálás ... — Mi a véleménye a múzsa szerepéről? — Milyen értelemben? — A legtágabb értelembe*^ tehát mindenre gondolok, —> ami inspirálhat. — Ahogyan az ihletet sem fogom fel romantikusan, és képzelem révült, sámáni állapotnak, melyben az ember csak íródeákja valami felsőbb sugallatnak, a múzsát sem tudom misztifikálni. Ami az ember megfelelő írói beállítottságát segíti, mind múzsa. Lehet egy szép nő, vagy egy tragikus esemény, vagy az élet bármilyen eseménye. Röviden úgy is lehetne mondani. hogy maga az élet. Fontosnak tartom, hogy az író az életben éjijen, minden idegszálával kapcsolódjon az élet eseményeihez. Természetesen nem külsőségekben. — író számára mit jelent vidéken élni? — Különös újat nem tudok mondani. Vannak hátrányai, de vannak pozitívumai is. Olyan* ember számára, ki valamilyen fokára eljutott az irodalmi rangnak, nem jelent olyan problémát, mint a kezdő írónak. Megjelenési problémáim nincsenek, verseim, köteteim mind megjelentek, sokat fordítok. Az néha előfordul, hogy egy- egy újabb fordítói megbízást kénytelen vagyok visszautasítani, mert az erőmből már nem telik. A vidéknek általában hátránya, hogy nincs olyan intenzív szellemi élet, mint a fővárosban. Előnye viszont, hogy az ember nem süllyed az irodalmi nagyüzembe ... Alkatilag vidéki ember vagyok... A budapesti élettempó engem kiforgatna szemlélődő életmódomból... Ha Pesten születtem volna, talán nem ezt mondom ... — ügy tudom, Csorba Győ- eő két külföldi magyar intézetben is megfordult már ... — 1947 őszétől 48 tavaszáig éltem Olaszországban az Ac- cademia d'Ungheria-ban, mint vendég. Akkor a Janus Pannonius fordításaimon dolgoztam. A közelmúltban a bécsi Collegium Hungaricum gyönyörű nyolc emeletes épületébe látogattam el, mivel a „Századunk osztrák lírája” című kötetnek én is egyik fordítója voltam. A kötetet ünnepélyesen bemutattuk az osztrák közönségnek. A delegációt Köpeczi Béla vezette. s a küldöttség tagjaként még Hajnal Gábor, Rónay György és Kalász Márton utazott velünk. Számomra szép élmény volt, mert először jártam Becsben, a Collegium Hungaricum pedig igazán modern épület... A RIPORT elején elfelejtettem megírni, hogy Csorba Győző íróasztala felett egv Arany János kép függ. Toll- rajz, s ha jól emlékszem a fiatal Arany Jánost ábrázolja.-Bertha Bulcsu •• Ülést tartott az írószövetség pécsi csoportja A MAGYAR ÍRÓK Szövetsége Pécsi Csoportja január 16-án este kibővített ülést tartott, amelynek programjában az 1963. évi munka értékelése, és az 1964. évi feladatok megbeszélése szerepelt. Résztvett az ülésen Papp János élvtárs, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára és Szentirányi József elvtárs, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága agi- tációs és propaganda osztályának munkatársa. Pákolitz István, az írószövetség pécsi csoportjának titkára számolt be a tavalyi év eredményeiről és hibáiról. — Sok sikeres megmozdulás akadt a tavalyi esztendőben, de mégsem lehet pezsgő szervezeti életről beszélni. Az irodalmi rendezvények jórésze inkább az Írók, költők bemutatására szorítkozott, a viták, a kritikai jellegű tanácskozások, az írók számára rendkívül hasznos és fontos előadások azonban, részint igen nagy részvétlenség mellett, részint sehogyan sem •hangzottak el. A jó szervezett élet mb teremt írókat, de abban, hogy a tehetségek kibontakozhassanak, abban hogy az írók fejlődéséhez mind kedvezőbb lehetőségek teremjenek, ■ igen nagy szerepe van. A most kezdődött évben nagyobb rendezvényeket nem is terveznek, de az írócsoport tagjai részére jóval több és látoga- tottabb vitaestet, előadást kellene rendezni. A hozzászólók, nagyrésze elmondotta, hogy a csoport szer vezeti élete valóban nagyon sajnálatos összképet mutat. Neves esztéták, más művészeti ágak kitűnő képviselői sokszor négy-öt érdeklődő előtt tartották meg előadásukat. Ezek az előadások — például a modem zenéről vagy a mai építészet problémáiról — kellene, hogy érdekelje az Írókat. Műveltségüket, eszmei fejlődésüket segítették volna elmélyíteni ezek az elmulasztott alkalmak. Ugyancsak rendkívül nagy hasznot hajthattak volna azok a viták is, amelyeket sokszor országoshf- rt, kitűnő zettek, s amelyeken igen fontos elvi-gyakorlati kérdésekről volt szó. Az írói mesterség körébe vágó, műhely jellegű viták, vagy éppen csak megbeszélések szintén nem jártak sok sikerrel, holott ezeknek a legközvetlenebb érdeklődést kellene kiváltaniuk az írókban. Végülis a több mint három órás beszélgetés folyamán nem nyert megfogalmazást a pezsgő szervezeti élet hiányának pontos oka, de megállapították a résztvevők, hogy ennek összetevői különféle helyeken keresendők. A fontos az, hogy az írócsoportban igazi alkotó légkör, érdeklődés és megfelelő kritikai szellem alakuljon ki, az írói mesterség még teljesebb elsajátítása és a jobb" művek születése érdekében. EBBEN az esztendőben, s magában a cselekvésben, az alkotásban, a remélhetőleg mozgalmasabb, eredményesebb szervezeti életben kel! megtalálni a választ a kérdésekre, amelyeknek megoldása azután már könnyen megvalósítható 1
