Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-11 / 289. szám
4 WAPlO 1963« DBCEWnM® Sfi Tüntetés Bonnban Butler befejezte tárgyalásait 5,Türelmünk végéhez ért!” „Nem alamizsnát akarunk, hanem igazságosságot követelünk!”, „A szociális igazságosság fontosabb, mint a fegyverkezés!” — Ilyen és hasonló feliratok alatt vonult fel közel negyvenezer hadirokkant és hadiözvegy Bonn belvárosának utcáin. A több órás tüntetés után a hadikárosultak szövetségének küldöttsége felkereste Gersten- maier parlamenti elnököt, s petíciót nyújtott át neki, mely, azt követelte, hogy a parlament még ebben az évben hozzon határozatot a hadikárosultak járadékainak azonnali felemelésére. Erhard kancellár televíziós nyilatkozatában ismét elutasította ezt a követelést és arra hivatkozott, hogy a nagy üggyel-bajjal kiegyensúlyozott költségvetést a felborulás veszélye fenyegetné, ha a kormány eleget tenne a háborús károsultak követeléseinek. A Kereszténydemokrata Unió vezetőségi ülésén viszont viharos viták zajlottak le erről a kérdésről, mivel a kormánypárti képviselők nagy része attól félt, hogy Erhard makacs magatartása ebben a kérdésben káros kihatással lesz majd választási esélyeikre. A Szabad Demokrata Párt, Erhard koalíciós partnere ugyancsak nyugtalankodik emiatt. * Butler angol külügyminiszter kedden délben befejezte bonni tárgyalásait és Nyugat- Berlinbe repült. Elutazása előtt Erhard kancellár ebédet adott tiszteletére. Bonnban hétfőn és kedden Schröder külügyminiszterrel tárgyalt, kedden délelőtt egyórás megbeszélést folytatott Erhard kancellárral is. A tárgyalásokról kiadott közlemény hangsúlyozza: a két külügyminiszter egyetértett abban, hogy keresni kell a kelet—nyugati kapcsolatok megjavításának lehetőségeit és megvizsgálták, milyen kilátások vannak egyes enyhülési lépéseikben való megegyezésre. Tárgyaltak gazdasági kérdésekről is, s mindkét félnek az a véleménye, hogy a kölcsönös vámcsökkentésre vonatkozó Kennedy- menet ügyét sikerre kell vinni. Az időszerű NATO- kérdéseket is megvitatták, és eszmecserét folytattak a sokoldalú atomerő tervéről. A tanácskozás után az angol szóvivő újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette: a sokoldalú atomhaderő tervében még semmiféle végleges megállapodás nem jött létre. Afrika 33. független állama 1963. december lö-ével újabb független állam született Afrikában. E napon — háromnegyed évszázados brit védnökség után — Zanzibari Szultánság visszanyerte szuverenitását. Az afrikai kontinenstől csupán 60 km. távolságra, két nagyobb (Zanzibar és Pemba), valamint több kisebb Koráll-szi- geten fekszik a 2650 négyzetkilométer nagyságú és 312 ezer lakosó Zanzibári Szultánság. Zanzibar arab eredetű állam. Hatalma csupán a keletafrikai rabszolgakereskedclem központja volt. Az afrikai partvidéknek Közép-Xanganyikától Közép-Szomáliáig húzódó szakaszára (ezen belül a napjainkban is nagy jelentőségű Mombasa kikötőjére is) kiterjedt szultánjának fennhatósága, A kenyai partvidéknek egy részét és hamu, valamint Patta szigeteit — összesen 5600 négyzetkilométernyi területet — a zanzibári szultán a XIX. század utolsó harmadában a Brit Kelet-Afrikai Kereskedelmi Társaságnak adta bérbe. E területről — melyet a későbbiek folyamán Nagy-Britannia „kenyai védnökség” néven a kenyai gyarmatához csatolt — Zanzibár közvetlenül függetlenségének elnyerése előtt hivatalosan lemondott. A Kenyának átadott területet térképünkön pontozva ábrázoltuk. A független Zanzibár trópusi ország. Gyarmati múltjának hagyatékául jellegzetesen monkultúrás mezőgazdaságot örökölt. Legfőbb exportnövénye a szekfűszeg. Évi 8—10 ezer tonnás termeléssel a világtermelés és világexport legelső országa. A szekfűszeg-ültetvények zöme« (kb. 5 millió fa) a Budapest területénél alig kétszerte nagyobb Pcmba szigetén található. A kis szultánság ipara jelentéktelen, a helyi növények feldolgozására korlátozódik. Ásványi kincsei nincsenek. Kodály Zoltán a Szovjetunióban V égbizonyítvány demokráciából" LENINGRAD: Kodály Zoltán és felesége a Palota téren. Hruscsov beszámolója a nyugati sajtó érdeklődésének középpontjában Moszkva: Az SZKP Központi Bizottságának plénuma áll a nyugati sajtó figyelmének középpontjában. A hírügynökségek „sürgős” jelSANSIBAR A Szovjetunió ünnepélyesen elismerte Zanzibári független államnak és kifejezte azt a készségét, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesít az új független afrikai országgal. A szovjet kormány döntéséről Nyikita Hruscsov táviratban értesítette Mohammed Samte Hamadit, Zanzibár miniszterelnökét. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke Zanzibár függetlenségének kikiáltása alltalmából szívélyes jókívána- tait küldte a zanzibári szultánná le. Csen Ji, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere táviratot intézett Ali Huszin zanzibári külügyminiszterhez, közölte, hogy a Kínai Népköz- társaság kormánya elismeri Zanzibárt. Lübke nyugatnémet elnök kedden táviratilag közölte, hogy a Német Szövetségi Köztársaság elismeri Zanzibárt független és szuverén államként. ' zéssel közöltek részleteket N. Sz. Hruscsovnak a plénumon elhangzott beszámolójából. A hétfő este megjelent lapok, a rádió és a televízió már kommentárokat is fűzött a beszédhez. Még a francia burzsoá sajtó is kénytelen elismerni, hogy a plénum a béke és a népjólét kérdéseivel foglalkozik. „Egyetlen katonai jelentőségű kérdés sem szerepel a napirenden” — írja az Aurore. — „Egyedüli cél a mezőgazda- sági termelés emelése, ami bizonyítja, hogy a szovjet politika a népjólét fokozására irányul.” Ugyanezt a gondolatot fejtegeti a Combat is. Az angol sajtó érdeklődését elsősorban Hruscsovnak az a kijelentése váltotta ki, hogy a Szovjetunió bővíteni akarja kereskedelmi kapcsolatait a kapitalista országokkal. Az Egyesült Államok hír- ügynökségei kiragadják Hruscsov beszédének azt a részét, hogy a szovjet kormány kész -egész vegyipari üzemeket rendelni kapitalista országok cégeitől. A New York Times moszkvai tudósítója „a szovjet élet fontos politikai eseményének” nevezte a Központi Bizottság plénumát. „A plénum megjelöli a gazdag kommunista társadalom megteremtéséhez vezető út új stratégiáját” —írja a tudósító. Éfadlák a Kobel-dflakat A norvég fővárosban kedden ünnepélyesen átadták az 1962. és 1963. évi béke No- bel-díjat Linus Pauling amerikai tudósnak, illetve a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek. * Az 1962. évi Nobel Béke- díjat Pauling, az 1954. évi kémiai Nobel-díj nyertese kapta meg a nukleáris fegyverkezés ellen vívott harcáért. Az 1963. évi Béke-díjat a Nemzetiközi Vöröskereszt Bizottsága és a Vöröskereszt Társaságok Ligája megosztva kapta. Gunnar Jahn, a Béke-díj átadására ki jelölt öttagú norvég parlamenti bizottság elnöke méltatta Linus Pauling professzor érdemeit, megállapította, nem kis része volt abban, hogy a nagyhatalmak megállapodtak a nukleáris kísérletek részleges betiltásában. Stockholmban, a svéd fővárosban kedden délután osztották ki az orvosi, a fizikai, a kémiai és az irodalmi No- bel-díjat. Az orvosi Nobel-díjat három tudósnak: Sir John Eccles Canberrái, A. E. Hodgkin cambridgei és Andrew Huxley londoni professzornak ítélték oda. A fizikai Nobel-díjat megosztva kapta meg egyrészt VVigner Jenő magyar származású amerikai tudós, másrészt Maria G. Mayer amerikai egyetemi tanárnő és H. A. Jensen nyugatnémet professzor. A kémiai Nobel-díjat Kari Ziegler nyugatnémet és Giulio Natta olasz professzornak nyújtották át. Az irodalmi Nobel-díjat G. Szeferisz görög költő vette át. II K ennedy elnök meggyilkolásának körülményeiről semmit sem tudtunk, amíg meg nem gyilkolták Oswaldot is. Furcsa ellentmondás: a gyanúsítottat azért tették el láb alól, hogy ne beszélhessen, s mégis, az ö halála nagyon is beszédesen egészít ki egy képet. Államfők, neves közéleti személyiségek ellen már máskor is követtek el merényletet, mindazóta, amióta államfők léteznek. Ha a gyilkosságot valami ilyen vagy olyan fanatista, őrült követi el, nem szabad messzemenő következtetéseket levonni az ügyből, legfeljebb a biztonsági szolgálat gyengesége nyilvánvaló. A Kennedy-gyilkos- ságot Oswald megöletése azon ban oly ékesszólóan indokolja meg, hogy most, egy-két héttel a történteik után, érdemes összegezni a tanulságokat, az amerikai viszonyokat, a legfejlettebb kapitalista ország demokráciáját illetően. Ebben az összefüggésben kiváltképp két tényezőt érdemes kiemelni. Az első: A polgári szabadságjogoknak és az állampolgárok biztonságának problémaköre. A polgári tárca dalrrni rend, amikor még haladó volt, a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát írta zászlajára. S valóban, a lealkonyuM hűbéri renddel szemben az egyén szabadságának merőben új, magasabb rendű formuláját alkotta meg. S most minek voltunk tanúi? Annak, hogy a világ leghatalmasabb országában — tegyük hozzá: legnagyobb rendőri apparátusa ellenére — nem tudja garantálná az állam első emberének személyi biztonságát, sérthetetlenségét és puszta életét, s éppúgy nem egy gyilkossággal gyanúsított letartóztatottét sem. Mindkét gyilkosság a rendőrök százainak szeme láttára történt, nem. valahol egy elhagyott erdőben. A tőkésállam azonban nem azért korhad, mert rendőri apparátusa túl nagy, vagy túl kicsi, hanem azért, mert hajdani szabadságjogai már régen önnön ellentéteikbe csaptak át. Itt van például az állampolgárok fegyverviselésének joga. Mint ismeretes, erre vonatkozóan az Egyesült Államokban nincsen egyetemes ér vényű jogszabály. Texas államiban is, ahol a gyilkosság történt, bárkinek lehet fegyvere, s a kereskedésekben bárki vásárolhat fegyvert és töltényt. Naigyon tetszetős, majd hogy nem „demokratikus” . indokolás: minden állampolgárnak egyformán joga van az önvédelemre. Továbbá: a demokrácia ugyebár azt is lehetővé teszi, hogy bárki előállíthasson, gyárthasson fegyvert, cserélhessen, eladhasson. Ez a szabad, vállalkozás szent joga, a klasszikus kapitalizmus alfája és ómegája. Ebből továbbá következik, hogy az állam semmiféle kimutatást sem vezet a fegyverekkel ellátott emberekről, illetve arról, miféle fegyver, kinél van, ki mikor milyen fegyvert vásárolt, stb. A gyilkosságokat követő világvisszhang bőven közölt nyilatkozatokat tekintélyes fegyverszakértőktől és nyomozóktól. Egybehangzóan arra mutattak rá, hogy egy lőfegyverrel elkövetett merénylet tettesének kinyomozása általában rutinfeladat: a golyóból csalhatatlan biztonsággal megállapítható, milyefi fegyverből lőtték ki. S minthogy a töltényből nem kisebb biztonsággal az is megállapítható, szükségképpen milyen nyomot hagyott a lőfegyver csövében — az utóbbiból pedig az, mikor lőttek belőle, — „mindössze” elő kell venni a lőfegyver-nyilvántartást, végignézni az ilyen típusú fegyvert birtokló állampolgárokat, illetve fegyverüket, s máris megvan a tettes. Legfeljebb az jöhet számiba, hogy a fegy- j vert esetleg ellopták tulajdonosától, de mindenki megérti, hogy mindez már abszolút egyenes irányba tereli a nyomozás menetét. Ha van nyilvántartás. De Texasban — a demokrácia örve alatt — nincs. Következésképpen a rendőrségnek nincsen kiindulási pontja, illetve azt mond, amit akar, elterelheti a gyanút arról, aki a fegyvert használta, s ráterelheti arra, aki nem használta. íme tehát: az olyanfajta „személyes szabadság”, amely a szabad fegyvertartást is magában foglalja, sérti az összes többi ember, vagyis az egész társadalom tényleges szabadságát. Példa ez aura, amiről fentebb szóltunk, arra, hogyan alakul saját ellentétévé egy szabadságjog, illetve látszólagos szabadság- jog. Lássunk egy másik példát ugyanerre! Az amerikai demokrácia netovább ismérvei közé tartozik, hogy a negyvenkilenc állam mindegyike „önálló” a szónak és a gyakorlatnak abban az értelmében, hogyan értelmezi az állam alkotmányát A maga idejében ennek: a gyakorlatnak is lehetett némi haladó vonása a hűbéri államokra jellemző abszolút monarchiával szemben, s gátat vethetett amnaik, hogy a központi hatalom önkényes- kedhessék helyi kérdésekben. A helyi önkormányzatok joga valamennyi polgári álamban — az adókivetés jogától a törvények végrehajtásának; helyileg más-más alkalmazásáig — elég széleskörű. Most azonban, történetesen, annak vagyunk élő tanúi, hogy egyes amerikai déli államok — visszaélve a formával, de a fent említettel ellentétes tartalommal —• kiaknázzák a polgári államszerkezet ezen gyengéjét. A helyi „jog” így kerül szembe az egész állam, az egész nép jogával és érdekével, s ezért nem volt dlyan. könnyű döntés az, amely elrendelte a szövetségi nyomozó iroda fellépését a Dallasban történteik kivizsgálására. K ennedy és Oswald meggyilkolása ilyen összefüggésben is bepillantást ad a polgári demokrácia államának állványzata közé. Semmilyen csillogás és .gazdagság sem takarhatja el, hogy az állványok mögött; a homlokzati falakon is repedés tátong, belül pedig korhadnak a falak. A jogrendszer szemlátomást nem lassítja, hanem lehetővé teszi és sietteti ezt a folyamatot. Korunkban & személyes szabadságjogokat és az állam- polgári biztonságot a szocialista demokrácia testesíti meg; ez a demokrácia minden szabadságot megad az egyénnek, amely jogok nem korlátozhatják mások ugyanilyen jogának élvezetét, és csak azt tiltja meg, ami mások szabadságát és jogait sérthetné, korlátozhatná.' Értelem- szerű viszont, hogy nem teheti meg ugyanezt az olyan társadalmi rendszer állama, amely azon alapszik, hogy „szabad vállalkozással”, vagyis a munkaerő kizsákmányolásával egyik ember a másiknak a farkasa legyen. Nem az az érdekes és alapvető hát, milyen egyéb törvények szabnak keretet a társadalomnák, ha ez a törvény, a kizsákmányolás farkastörvénye érvényes. « Karácsony! jt!é!i- és ajánfíkország a Pannónia nagytermében. December 11-től 23-ig. Mindennap 9-Jő! este 18-ig. JáSékcsoilák, ajándékok, bizsoáruk Pécsi Kiskereskedelmi V.
