Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-11 / 289. szám

T IMS. DCCEMSEK ti kapl6 5 Dunaújvárosban láttuk Gyöngy utca vagy György utca? Nyomozás a címzett után — Amikor a postás számoz Címek helyett rajzok Az országos művészi fény­képkiállítást ez évben Duna­újvárosiban rendezték meg. — Méltó otthonra talált itt ez a modern kiállítás, amellyel új helyiséget avattak a városban. Érdemes volna írni a bemu­tatott sok korszerű művészi fotóról, — vagy a Mecseki Fotoklub jó szerepléséről is, de talán még több tanulsággal szolgál nekünk pécsieknek a dunaújvárosiak leleményessé­ge — ennek a pompás, csupa­fény helyiségnek a megszüle­tése. A város főutcáján és a 6-os út beágazásának tengelyében, szemben az Aranycsillag Szál­lóval, állnak sorban egymás mellett a nemrég épült szép pontházak — mint sok ha­sonló Pécsett is — és a szélső kettő közötti teret építették be nyaktag megoldással: az áthidaló vasbeton-idomokat nagy üvegtáblákból álló még két fallal zárták be, — így * S készült el hazánk egyik leg­szebb bemutató helyisége. — Ez a terem ugyanis a Kiske­reskedelmi Vállalat bemutató- terme, már funkciójában is erre a célra épült; egész év­ben folyamatosan kiállítások, bemutatók rendezésére szol­gál. Azonban az árubemutatók mellett egyéb kiállítások ren­dezésére bérbe is adják, s a napi 800 forintos bérleti díj­jal részben a költségek is amortizálódnak. Szomorú tény, de városunk­ban egy ilyent sem mondha­tunk magunkénak, nincs kiállító helyisége a képző­művészeknek, iparművészek­nek, fotósoknak, kereske­delmi vállalatoknak. Érdemes volna gondolkozni a pécsi le­hetőségeken. Például a közel­jövőben rekonstrukcióra ke­rülő Városi Művelődési Ház­ban emeletráépítéssel, vagy udvarbeépítéssel, vagy a leen­dő városközpont torony házai között, a dunaújvárosihoz ha­sonló megoldással. Varga Gyula Három hete állt már a harc a Pesttől alig 25 kilométernyire levő Pilis­vörösváron. A fővárosban tíz- és t zezer munkás vár­ta lélegzetvisszafojtva az új meg új híreket a vö­rösvári bányászok hősi küzdelméről. A kommunis­ták kicsiny, de lelkes tá­bora szervezte és vezette a gyűjtési akciót a sztrájko­lok megsegítésére. A szak- szervezeti otthonokban gyűlt a ruha, az élelem és meg­rakott teherautók vitték a munkásság segélyszállítmá­nyait, hogy valamennyire enyhítsenek o mérhetetlen nélkülözésen. Keserves he­teket éltek át a bányász- családok, fogytán volt az ennivaló és kegyetlenül mart a hideg. S 1928 de­cember 10-én este, amikor Tóth István elvtárs, a sztrájk egyik vezetője be­jelentette az összegyűlt so­kaságnak, hogy az igazga­tóság még mindig nem vá­laszolt követelésükre, egy emberként kiáltotta a tö­meg: — Menjünk Pestre! Gye­rünk a parlament elé! A menet élén a hős bá­nyászasszonyok haladtak. Az országúton megállt a járműforgalom, a felvonuló tömeg hömpölygőit az úton, előre. Megrendítő volt a kép és megrendítő a meg­megújuló erővel feltörő kiáltás: — Kenyeret akarunk! Kenyeret akarunk! A budapesti munkásne­gyedekbe percek alatt el­jutott a hír, s szinte futó­tűzként terjedt: a bányák népe megindult a főváros felé, hogy igazságot, ke­nyeret. követeljen a kor­mánytól. De nemcsak a munkás- negyedekbe jutott el a hír, értesült a felvonulásról a Horthy-fasizmus egyik leg­vérengzőbb rendőrpribékje, Andréka főkapitányhelyet­tes is. S mire a menet az ürömi dombhoz ért, ad­digra ott volt már Andréka és sok más magasrangú tiszt vezetésével egy autós és egy lovas rendőrkülö- nítmény, az országutat ke­resztben egy csendőrszakasz zárta el. szuronyt szegezve várták a menetelőket. Min­denképpen vissza akarták fordítani a bányászsereget. Vezényszavak hangzottak, a puskák závárjai csattogtak, a tiszt urak kardja vil­lant. A rongyaikban di­dergő tömeg elszántan né­zett farkasszemet a jóltáp­lált fogdmegekkel. Pilla­natnyi csend, majd kétezer ember ajakán felcsendült a dal: Ringy-rongy a göncünk, cafatos, Tőlünk a burzsuj riadoz. Cipőnkből kandikál a láb, Nem mehet ez már így tovább. S a dal végeztével hosz- szan zúgott az ütemes kiál­tás: — Kenyeret akarunk! Kenyeret akarunk! Andréka felszólította a tömeget: válasszanak né- hánytagú küldöttséget, azok menjenek a parlamentbe. A nyolctagú küldöttség, egy rendőrtisztviselő veze­tésével elrobogott. De a tö­meg nem oszlott szét. Egyet­len ember sem indult visz- sza, ellepték az országút mellett levő mezöséget és egyik vezetőjük kijelentet­te: addig maradnak ott, am'g a küldöttség vissza nem tér a városból. Több órás várakozás után meg­érkeztek a küldöttek. Üt­jük nem járt eredménnyel. Vass népjóléti miniszter, a bányabárók kiszolgálója nem volt hajlandó szóba- állni velük, csak akkor tár­gyal, ha már megkezdték a munkát. A sztrájk vezetői, lát­ván, hogy a továbbvonu- lás csak céltalan vérontás­hoz vezetne,, kiadták a jel­szót: zárt sorokban vissza­vonulunk a vörösvári mun­kásotthonba! A vörösvári bányászok harci elszántságát nem tör- ( te meg a felvonulás siker­telensége. A sztrájk folyt tovább. Még öt hétig áll­ták a harcot, nem szálltak le a tárnákba. Egy napon Vass miniszter autója je­lent meg a pilisvörösváfi sztrájktanya előtt, hogy a bizalmiakat Pestre vigye, a tárgyalások megkezdé­sére. A bányabárók kénytele­nek voltak a bányászok minden■ követelését mara­déktalanul teljesíteni! Győ­zött a sztrájk! A leveleket összegyűjtő pos­tás ráhúzza a bőrzsákot a pi­ros levélszekrényre, leemeli a kiszedési időt jelző zománco­zott táblát a helyéről és a le­velek után dobi a. Ezzel be is fejezte munkáját. A többi a i válogatók dolga, akik városok i szerint szortírozzák, majd to~ | vábbítják a leveleket. Es ak­kor, ott, a válogató asztalon a postás kezébe kerül egv bo­ríték. A városnév helyén négy- tomyú templom rajza áll. Rö­vid gondolkodás után a borí­ték a pécsi levelek rekeszébe kerül. Ez még könnyű talány volt, de jön a következő levél. Katona küldte, tábori posta szám a feladó neve mellett. A címzett pedig egy kislány, aki lakik: Az útelágazástól száz méterre, a kilométerkőnél kell letérni a dűlőútra. — Mindezt a kiskatona rajzban adta meg. Felvázolta az útelágazást jelző táblát, a puszta nevét, a kilo­méterkövet és nyilakkal je­lölte be rajta — merre keres­se szíve választottját a postás. Talányok — tippek Azt már könnyű megfejteni, ha a címzett lakása helyén a dzsámi rajza áll, mert ez csak­is Pécs lehet, de sokkal nehe­zebb dolguk van a kézbesí­tőknek a vállalatokkal. Mert a feladó csak úgy adja meg az adatot, hogy... „204-es bolt”. Namármost, szegény postás ta­lálja ki, hogy a város sok száz boltja közül, melyik á 204-es. Most már beszerezték a vál­lalatoktól a boltok nyilván­tartását, pontos címüket és ilyenkor — egy kis többlet- munkával — azért hamarosan kiderül, hol található az üzlet S ha már a vállalatoknál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy több cég sok helyen tart fenn raktárt. Az áldatlan hely zet a postásoknak is gondot jelent. Mert ki kejl totózni. hogy melyik árut hová vigyék így a csomag tartalmából kell következtetniök a címzett cí­mére is. Most már ebben sincs hiba, többségében jól ismerik melyik vállalat hol és milyen árut raktároz. A nyomozás hangosbemond:) segítségével történik. A cso­portvezető beolvassa az isme­retlen című, helytelen cím­zésű leveleket. Aztán sorra jelentkeznek a kézbesí'ők, akik felismerték a körzetük­ben lakó címzettet. Napontp. kétszáznál is több Ilyen levél érkezik a pécsi postához é; már első felolvasásra egyhar- madának megkerül a tulajdo nosa. A többit további nyo­mozással, találgatással kell fel kutatni. Rosszak a címok Legtöbbször még ott is hiá­nyosak a címek, ahol a szán­dékos megtévesztás, a tréfál­kozás elmarad. Gyöngy utca helyett — csupa tévedés.! öl, elírásból — György utcát tün­tetnek fel a levélen. Kétszer kell járnia a kézbesítőnek, mire átadhatja a levelet a va­lódi címzettnek. Mások még mindig a régi utcaneveket ír­ják a borítékra. így elég gyak­ran szerepel a Belgrádi út, amit azóta Semmelweis« ut­cára kereszteltek és a Makár utca, amit ma Alkotmány ut­cának hívnak. Jókai utca pe­dig kettő Is van Pécsett és ha nem tüntetik fel, hogy a pécs- szabolcsi utcáról van szó, könnyen kézbesítik a belvá­rosiba. Nem ritkák a dupla ház­számok. Sok utcát átszámoztak az utóbbi időben, , újabb házak épültek és ezért megváltozott a sorrend is, a házak száma is. Csakhogy a régi épülete­ken fennmaradtak az elévült számlapok és^ ezek gyakran megzavarják a* fiatal kézbesí­tőket. Ilyen helyzet van ma a Bálicsi úton, a Tiborc utcá­ban, de másutt is a városban. Az is gyakori, hogy az épü­let már rég elkészült, a laká­sokban laknak, de se utcanév, se házszám — arra még nem futotta a tanács erejéből. így aztán kénytelenek a kézbesí­tők megszámozni, elnevezni az épületeket. Feledékeny emberek Mások elfelejtik bejeler eni la lakásváltozást a hivataiok- I ban és a posta még mindig a régi címre kézbesíti a leve e- ket, küldeményeket. Csak a helyszínen tudja meg a kézbe­sítő, hogy az illető már elköl­tözött és még jó, ha megadják új cínnét is. Éppen a közel­múltban egy nyugdíias panasz kodott, hogy nyugdíját „cím­zett ismeretlen” jelzéssel visz- szaküldték. Azonnal viz'gála- tot rendeltek el és a követke­ző derült ki: a nyugdíjas bá­csi elköltözött régi lakhelyé­ről és ezt nem jelentette be a nyugdíjintézetnek. Az öreg postás — csupán emberség­ből — felkutatta új lakását és sokáig pontosan megkapta a nyugdíját. Aztán egy alkalom­mal — éppen fizetés napján — fiatal kézbesítő helyettesí­tett a körzetben, akinek nem volt tudomása az új címről, így azt — nagyon helyesen — visszaküldte a nyugdíjintézet­nek. Hasonló bonyodalom máskor és másokkal is előfordult, ép­pen ezért a rendőrhatós igok is, a posta is, nem hiába kéri a lakosságtól, hogy mindenféle név- és lakásváltozást azonnal jelentsen be. Hiszen az a fi6 belső kézbesítő, kilenc külte­rületi levélhordó és hat cso­magkézbesítő nem vállalhatja, hogy naponta több száz levél címzettjét kinyomozza, miköz­ben napi munkáját — az áj- ságkihordást, a pontosan cím­zett levelek széthordását is el­végzi. G. B. Százasok a kabinban — Megértette a vádat? A legény nem tagadott. — „Meg, megértettem” — is­mételte gépiesen, mert már annyiszor feltették neki a kérdést. Először Harkány­ban, aztán a rendőrségen, majd meg az ügyészség vett fel részletes jegyzőkönyvet, amiből a vádirat készült. Most pedig a bíró kérdezi, hogy megértette-e. Hát persze, — és felpillan­tott a pulpitusra, ahol hár­man ültek, ezek fogják most őt elítélni. Merengéséből a bíró hangja ébresztette: — Miért vitte el a pénzt? Csakugyan, miért is nyúlt hozzá? Miért? Mert olyan egyedül élt abban az udvari pincelakásban. Aztán egy reggel már korán felriadt és nem tudott elaludni. Huszon­nyolc éves és jóformán sem­mije sincs, csak egyedül iség, meg a munka. Pedig olyan közel van hozzá a nagy ház, ott laknak a szülei és a szo­bában, a. bőrönd fenekén őr­zik a rettenetesen sok pénzt, 44 ezer forintot. Most nincs a házban senki, most akár be is mehetne és elhozhatná az egészet és ... mulathatna egyet. Felül és már nem is gondolkodik — csak megy a bőrönd után. Micsoda sok pénz! Száza­sok — glédában! Nem is szá­molja, csak gyűri az inge alá és gyalog indul Villányba. Ütközben azon tanakodik, hogy nemcsak Inni kellene, ahhoz túl sok a pénz. Be­megy hát a cipőboltba és ki­választ egy szandált. Az na­gyon tetszik és azonnal fel is húzza. A kocsmába már új szandálban nyit be. Ügy ül, hogy mindenki lás- sa, a Jóskának új szandálja van és rendel, sokat rendel és fizet mindenkinek, aki melléje szegődik. Később — jó öreg éjszaka van már — amikor elindul Nagyharsányba. A vasútállo­másnál elnyomja a fáradtság és az árokban alussza ki ma­gát. Valamit álmodik is. Hogy a szandálját elvitték, de ő hiába nyúlt utána, nem tudta elfogni a tolvajt. Riad­tan ébred és nincs a lábán a vadonatúj szandál. Valaki elvitte... — de a pénze megvan. Nem számolja, hogy mennyi, csak összekapkodja, mert kihullott az inge alól az árokba. Egy idegen férfi is segít neki, isten tudja, honnan vetődött oda, csak az is szedi a százasokat, aztán amikor egy marókra valót már felszedett — odanyújtja, hogy „itt van ez is”. Jóska ezután visszamegy a kocsmába, még iszik egy sort és összeismerkedik egy fiúval. Az Harkányba csalja — für­deni. Harkány — strand meg lányok is fürdőruhában. „Gyerünk!” — és vonatra ül­nek. Jóska fizet, a fiú meg viháncol a vízben. Nem so­káig, egyszer csak hozza a kabinkulcsot, hogy ő már el­unta magát és hazamegy. Jós­ka pedig fürdik tovább — egészen estig. Akkor keresné a kabinkulcsot, de nincs se­hol. Hát kinyittatja a kabin­ját... — Mivel tudja igazolni, hogy ez a magáé? Mivel is. Hát a ruhájával, ez az ő ruhája. A kabinos felemeli, és akkor a nadrág­jából kihullanak a százasok. Jóska csak áll és vacog már a nedves fürdőruhában, de szólni nem tud. Amikor ké­sőbb összeszámolták a pénzt, már csak 30 000 volt meg a 44-ből. Ennyit mondott el a rend­őrségen is, az ügyészségen is, most is csak ezt vallhatja ... Aztán kiküldik a teremből, mert a bíróság ítélethozatalra vonul vissza. Majd meg újra berendelik a pulpitus elé és mindenki feláll, a bíróság is ... „A Magyar Népköztár­saság nevében ...” És Sághy Józsefet huszon­nyolc éves korában két évi börtönbüntetésre ítélik ... Gáldonyi Béla Felújított gördülőcsapágyak Gyártja: Maglód! Gépgyár és Öntöde. Maglód. Rendelhető és vásárolható korlátlan mennyiségben. — Budapesti csapágyüzlefünk- ben V. Alkotmány u. 18 sz. Az új ár 50 százalékáért! SZÍNHÁZ \JUzi A MAGTAR RÁDIÓ PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1963. december ll-i, szerdai műsora a 233,8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Falusi hétköznapok. — össze­állítás. Ha te tudnád, édesanyám.*. — Szerelmes népdalok. 17.30: Német nyelvű műsor: Ifjúsági műsor. — összeállítás. Táncdalok. 18.00: Részletek Huszka Jenő ope­rettjeiből. 18.30: Kommentár. 18.40: Cfazman: Fantázia szovjet filmzenékből. 18.50: Dél-dunántúli híradó. 19.05: Táncdalok. 19.25: Krónika a vókányi króni­káról. — Riportműsor. 19.40: A zenei szerkesztő postájá­ból. 19.57: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. színház: Nemzet! Színház: Hattyú (este 7 órakor) Bajor-bérlet. Tájszínház: Balett-est (délután fél 5 órakor és este 8 órakor). Szombathelyen. ZENE: Városi Művelődés! Ház: A Pécsi Építők Madrigálkórusának IH. Madrigál-estje (este 7 órakor). Liszt-terem: Mező László. Ham- bnlkó Edit és Szűcs László sző­tt áta-ést je. B. n. kamarabérlet (este fél 8 órakor). MOZIS Park: Az éjszaka (fél 4, « és fél 9 órakor, szélesvásznú). Csak 18 éven fSülieknek! Petőfi: A szélhámosnő (4, 8 és 8 órakor, szélesvásznúi. Kossuth: Epekedő szerelmes (4, 6 és 8 órakor, szélesvásznú). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó. Hej csóka. Százarcú any. ;% 10. sz. sporthíradó. Húsvéti mene­telés. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Építők Kultúrotthona: Kollégák (5 és 7 órakor). Fekete Gyémánt (Gyárváros): Gyilkosság Szicíliában (5 és 7 óra­kor, szélesvásznú). Csak 18 éven tetű Hőknek! Rákóczi (Mecsekalja): Kereszte­sek I., n. (7 órakor, szélesvásznú, dupla helyárral). Kossuth (Mohács): Az orosz csoda I. (6 és 8 órakor). Vörös Csillag (Boly): Az utolsó össztűz (7 órakor, szélesvásznú). Zrínyi (Szigetvár): Emlékek éj­szakája (fél 8 órakor). Táncsics (Siklós): A rendőr­felügyelő (fél 8 órakor, széles­vásznú). DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc» Szerkesztőség: Pécs. Hunyadi János u. 11. Telefon: 15-32. 15-33, 17 óra után! 60-11. Belpolitikai rovat: 31-68. Kiadja a Dunántúli Napló r 1 okiadóvállalat Felelős kiadó: Broun Károly. Kiadóhivatal: Pécs Hunyadi u 11» ___Tel efon • 15-32. 15-33. 50-00___ P ÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs. Munkácsy Mihály u. 10 sz. Terjeszti a Magyar Postäü Előfizethető a helyi post a híva falók­nál és kézbesítőknél Előfizetési ifi ! hóna óra Í2.— R% Indexszám: 25 154, T I Kétezer bányász megindult..

Next

/
Thumbnails
Contents