Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
A feoCSil Lexinek nevezték el és agyondédeiget- ték. Az asszony egyenesen úgy beszélt róla, mint valami szeretett élőlényről. — Eleget adtál Inni Lexikának? — kérdezte férjét, ha benzint tankoltak valahol. — Nem melegedett ki túlságosan Lexike? *— aggódott, amikor hosszú hegyi úton kapaszkodtak fölfelé. Most különösen gyöngéden készítették elő az utazásra, gondosan fényesre töröl- gették, ragyogott rajta minden. Már napok óta készülődtek. Tízszer is megbeszélték, milyen holmikat vigyenek magukkal. Irma összeírta, hogy semmit itthon ne felejtsenek. Ezen a listán persze többször is változtatott, s minden alkatommal boldogabb lett, hogy sikerült még jobban előkészítenie a nyaralásukat. Többszöri kicsomagolás utált végre evvütt volt minden a bőröndökben, amire szükségük letet pérje elnézően figyelte Irma izgalmát, de ő is jólesően gondolt az elébük szaladó két l'u várható örömeire. Azelőtt -s 'idültek már együtt, de most ei esészen más, mindketten “teák — Micsoda pazar 'esz, há salát autónkkal bevonulunk az üdülőbe!.. i lelkendezett e’örp az asszony. — És egyáltalán!!! ... Ebbe a felkiáltásba sűrítette várakozásait. A férfi is örült, hogy kocsival mehetnek; meny nyi szépet és jót elérhetnek, ha nem lesznek helyhez kötve!... Gyakorlatilag két hétre az övéké az egész Balatonpart, sőt a környék is valahány látnivalójával s élvezetével .., Kicsit büszke volt, hogy mindezt megadhatják maciiknak, és elégedetten látta Irma örömét — Megérdemel lük! Megdolgoztam érte! — mondta magában. Ez jár nekem!... Hát kinek építettem a szocializmust? Magamnak is!... Meg Irmának is, Világos!... Ügy állapodtak meg, hogy halmiban indulnak. Nem akartak a tizennégy napból egyetlen órát sem elmulasztani: gyérünk, gverünk, hasz- niiiunk Id minden percet!... Amikor a férfi fölébredt, rrár üresen találta maga mellett a másik ágyat Amikor meghallja, hogy irma jön befelé. RnKmvta szemét. Az asszony megállt az ágy mellett, várt egy keveset, á n két ura közé fogta embere fülét, megcibálta. — Bo- da. — Boda-Iaboda!!... tril- lázta vidáman. — Fölkelni!.., A férfi rágyönyörködött a feleségére. Se szó, se beszéd, fölnvult érte fektéből, s lehúzta magához. — Ne őrülj meg!... Már elkészültem! Tönkremegy a hajain, ruhám! — tiltakozott a nő, de csak szóval, mert később már nem törődött sem a frizurájával, sem a ruhagyűrődéssel. — Most jut eszembe! —- .iondta utána ragyogva. — Ez lesz a mi nászútunk tulajdonképpen, hiszen akkor elmaradt mert a bútorra spóroltunk. — Na látod, — mondta erre nem túlságosan okosan Bodri Már mindenük a kocsiban volt. éppen beszállni s indulni akartak, amikor váratlanul beállított hozzájuk Szebényi. Megkönnyebbülten fújt. — Hűha. jól van! Még idejében érkeztem! — Jó nyaralást kívánni jött? — kérdezte az asszony. — Látja, ez szép magától. -. — Boda azonban rögtön tudta, hogy valami mást akar a párttitkár. Nincsenek ők olyan 'óban. Sosem volt baiuk egymással, de mindegyik érezte, hogy a másik „nem az 6 esete”. Azért kibírták egymást... D<? -mott mit akarhat? — Hát igen ... — felelt Sze- i.r.-Y-) a/ asszonynak. — Jó utat is kívánhatnék, de nem ezért lőttem. Sajnos másról van szó ... Érezte a fonák helyzetet, darabosan beszélt. Elkomolvodva Bodához fordult. — Baj van!... Bódéból elröppent a jókedv, mint fölzavart madár. Ismerte a nártHtkárt. tudta, hogy nem beszél a levegőbe. — Mi történ*’ KM narda szabin vagyok. semmiről sem tudok. — A kettes aknába betört a Víz — Ez várható volt. _ Tg“n. De n*»m gondoltuk. i hOgV ’ivén erős lesz, — Mennyi? I — Percenként ötezer liter. — Azt a betyár hét.. .1 — fakadt ki Boda, de nem mondta végig. Káromkodás volt a munkában. Irma előtt azonban ükét tett a szájára. — Én is mondtam egypár- saor, ne félj!... sóhajtott Szebényi. Sajnos, nem használt. A víz azért folyik!... ” oda idegesen hallgatta. — Fúj, mint a kövér disznó! — gondolta ellenszenvesen, de mindjárt el is szegy éli te magát. Tudta, hogy a párt-titkár szíves, asztmás, nem végezhet fizikailag nehéz mozgást, azért hízott el ilyen mértéktelenül. Elég a baja. — Értem. Dehát én ... — kezdte szinte engesztelőén. Tudom. Szabadságon vagy. Mások te mondták. De én azt feleltem: Boda kommunista. Szabadságon is... — A párttitkár csöndesen beszélt, kissé lihegve. — Ez... igaz... mondta Boda vonakodva, és várt. Az asszony gyanakodva figyelte Őket. Férje tudta már, ml következik. — Megpróbálkoztunk a cementté! ássál. sajnos nem sikerült eltömnünk a víz útját. A trösztnél dűhöngenek, óriási lesz a termelési kiesés!... A főmérnöknek jutott eszébe, hogy neked te szóljunk. Tudom, tudom... tett» hozzá gyorsan, látva, hogy Boda arca elkomorul, — te szabadságon vagy. Dehát Vidák beteg, és az aknán rajta kívül nincs ennek a dolognak olyan szakembere. mint te. Most honnan vegyünk hamarjában valakit, betörést, minden óra elveszett tízumnaáat jelent, tudod te azt!... Tudta Boda, tudta azokat a tonnákat, eleget harcolt értük fejtőkaiapaccsal a kezében. £s most?... — „Ha nem lenne kommunista, esetleg nem kockáztatnánk meg ilyen kérést ...” Irma tekintetét elkerülve kérdezte Szebényit: — Megvársz? Mindjárt átöltözöm, — Mit csinálsz? — ugrott eléje az asszony, és karját meg ragadva íölháborodotían még egyszer föltette a kérdést: — Mit csinálsz te?l — Átöltözöm, — ismételte látszólag Boda erősen a felesége szeme közé nézve, hogy megértse: maradjon ő is nyugodtan, ne égesse le Szebényi előtt! Hiába. Az asszony semmivel sem törődve kirobbant. — Hát ilyen szerencsétlen vagy?! Bolondot csinálnak belőled, nem veszed észre?! — Irma! — akarta csendesíteni a férje, de mintha benzint loccsantott volna lángra, az asszony tüze még feljebbcsapott. — Ne nekem irmázz! Az elvtársadnak mondd meg, hogy egész évben dolgoztál eleget becsületesen, nem mond hatják, hogy nem igaz!! Most még a pihenésedet is el akarják venni? Milyen jogon?... Vannak elegen a bányánál, hozzák rendbe azok! Ezt a kis nyaralást is el akarják venni tőled?! Meg tőlem!!... Ezért dolgoztaim? Ezért spóroltam?!? Hisztérikus sírással, nekiborult az autónak. Vasvári László: ltolatni dtöcött... mondd?! A lemaradás a tervtől pedig minden percben növekszik!!! — nyögött végűi elkeseredve a kövér ember, és zsebkendőjével olyan kétségbeesve törölgette izzadt nyakát, mintha az egész lemaradást neki személyesen kellene behoznia. Irma ellenszenvvel nézte. Hallgattak mindhárman egy ideig Boda nem bírta tovább, elébe ment az elkerülhetetlennek. — Ha jól értettem... kezdte vontatottan. A párttitkár hálásan közbevágott: — Jól értetted. Azért jöttem: szakítsd meg a szabadságodat, gyere be! Az asszony váratlanul megszólalt: — Micsoda?!?... Akkora fölháborodás, olyan rideg visszautasítás volt ebben a kérdésben, hogy Szebényi meghökkenve nézett rá, Boda pedig elpirult. Ettől Irma is megzavarodott, elfordult, a kocsiajtó kilincsét kezdte babrálni. Boda röstellte magát felesége miatt, s talán ezért hangzott tiltakozása az akart- nál enyhébben: — Dehát nekünk beutalónk van! Mára már érvényes. — Tudjuk. De mint már említettem, én arra hivatkoztam, hogy te kommunista vagy. — Ennek semmi köze a mi üdülésünkhöz! — mondta élesen az asszony. Férje megint elszégyellte magát miatta, és ugyanakkor megkönnyebbülést is érzett, hogy kimondta helyette. — Nem mondhatnám, hogy nincs köze, — felelte a párt- titkár az asszonynak. — Ugyanis, ha Boda elvtárs történetesen nem lenne kommunista, esetleg nem kockáztatnánk meg egy ilyen kérést. De mivel az... Elhallgatott és széttárta karjait, mintha azt jelezné: — hét minek kell ide még további magyarázat?!... Aztán Bodához fordult. — Szóval mi számítunk rád. Boda visszafogott ingerültséggel ncóbált kitérni. — Ki az a ..mi”? — Mondhatnám azt Is. hogy a dolgozók állama, a népgazdaság. de nem akarok itt szónokolni neked, furcsa lenne... Mi számítunk rád. a bányánk, a munkatá—njri. Tudjuk, nem ha evőd cserbon a ... p-do Idnttarnn kózhovágOtt: —_ *5+ TV«5íWrTÍ1<*TVí 1*5 „ — T^orcro. Tm1nVt/%eTxr*jTí t»Ó^JrfílfvT r^Vv'vMrNcrnltirvIr Tnpí'T. T)f=» a fittnrvpcrfaln- frvrWal itt más senkt Nem mindegy, hogy mikor szüntettük meg a vfeA két férfi tanácstalanul nézett egymásra. Boda foisóhaj- tott. Bzebenyi meg eiuseouen izzadt, mint idejóitekor, és azt kezdte latolgatni, hogy elmegy, itthagyja ezeket, majd csak elboldogulnak Boda nélkül is valahogyan. Ekkor az asszony teljesen váratlanul abbahagyta a sírást, szembefordult a párttitkárrai, és gúnyosan, élesen azt kérdezte tőle: — Mondja! Maga hány napi szabadsagát áldozta föl eddig a bányáért?! Szebényi meglepődve meredt rá. — Hányat?... Na, mondja!! A párttitkár végignézett az asszonyon. —- Most mesélje el, hogy ötödik éve nem tudott egyvégtében három napnál többet kivenni? Mondja meg, hogy az orvosok egyszer s mindenkorra eltiltották a bányától, de ő azért dolgozik továbbra is, mert szükség van Itt a munkájára, és hogy ezért a kínoknak milyen éjszakáival fizet?? Panaszkodjon ennek a nőnek??? Döntött. — Jó nyaralást kívánok, — mondta Bódénak, s az asszonyra rá sem pillantva kiment az udvarból. — Szebényi elvtársi — lépett utána tétován Boda, de a felesége fölvinnyogó sírása mint egy utánadobott lasszó, megállította. A bánva autója elberregett a párttitkárral, ő pedig hol utána bámult, hol Irmára. Ette a méreg, dühös volt Szebénviékre, a felemérére. önmagára, az egész" világra! A íárdán élszakárok mentek el. vége volt a műszaknak. Erim árán kíváncsian bebá- midtak. Boda sóhajtott. — Ü11 he1 mondta komoran Irmának. Indított. bele+anosott a gázba. Ioxi föHatduIva megugrott. Az űten. sokáig nem szóltak egvmtehoz. irma ho-----—m hünnögött még. aztán nbi-a- hafivta. e^óvet+e rfvn 07^3. P7 pr<*At. kóZ^^T! f^icr.errvrnel a fótiét sóbb szóra bírni. — F7í5cr iól zmiprf... I éviké. — akarta, smikápa^fszaiWnt. moi|jprpi7te, b^<rtr a kór»Tiv©^ fry&fó-q Kain f* moct P<?Tn hpbiÓTTirnl n s 7 fa**: ... a korért — T*wv —* fí*»T«Trrhrvrtw*Tr*?,n "Rrv4o onőlV^il hrvrxr 3 7-1 rí cvrrcv^cpf 1' Tfíl <j*Tpgró gAifn ' P’T, PV<r7fyTYV Vnpmroí — na^ót TT orimri ro e"rA a rpnro (5^ hogy . . . Veszprémben megálltak egy féke téré. ilyess keserű kávét sem ittak még. A szépé zdi bányaozuauioütiii azonmui mindjárt megérkezéskor ísmeró- suiue tumuiaK, zajos, vioam volt a fogadtatás, és a hangulatuk fölengedett. Elhelyezkedtek a szobájukban, kicsomagolták holmijaikat, s átöltözés után azzal a föltett szándékkal iepKoate.c leieie a iep-, csőn, hogy „márpedig mi most üdülünk!!!” Irmának ez sikerült is teljes mértékben. Olyan boldog volt, hogy szinte robbant! Bódénak ugyan napközben még vissza-visszatért a rossz szájíze, de az ismerkedési est vidám kavargásában már ő is teljesen feloldódott, s másnap már odaadással úszott a nyáradta örömökben. Boda is szabadon, gondtalanul lebegett az örömben, remek érzés volt élvezni az életet! Viharosan, mohón ölelték egymást, megszűnt körülöttük a világ, csak a bennük lobogó élet ereje, szerelme volt a valóság. Még pihegve, a boldogságtól bársonyos, mély hangon azt mondta az asszony: — Látod... Boda-Boda-laboda? ... Ugye... érdemes volt eljönnünk?!... Ugye megérte, hogv rám hallgattál. s nem Szebénylre?!! Ezzel tönkretett mindent. A férfi kedve eltörött, mint kőre ejtett szépmívű korsó. Irma nem vette észre, mámorosán még, kielégítettem elaludt. Boda ottmaradt ébren egymagában. Ügy érezte, korábbi kedve széttört, éles cserepein fekszik; vágta, horzsolta minden gondolat. Meg akart szabadulni tőlük, erőszakkal felidézte aznapi élményeiket, majd a másnapi programra igyekezett gondolni. Hiába! Ami egész nap sikerült, most sehogy sem ment. Egyedül n.áradt és szembe kellett néznie önmagával. — Nyaralunk... Remek! Ez eddig rendben van... De arrig én itt szórakozom, otthon zuhog a víz a bányába. i ?*- ’ - -> ként ötez . iter... És ... énrám hiába vártak... — Kátaztán?! — vitatkozott cniii—gáv-l. — Elzárták ők n-guk!... Csak < gy vájár van a bányában? ök is megkapják a fizetésüket. — Ez nem beszéd. Ott lett volna a helyem közöttük a balban: Bíztak bennem. „De én azt mondtam a többieknek, Boda kommunista ...” — És most már nem vagyok kommuná^?! Amikor ro- pvásig "ürcöltem a téli lemaradás behozásáért, amikor versenyt kezdtem és magam- • mal ragadtam a többieket is, akkor az voltam??? Hiába próbálta önmagát igazolni, nem nyugodott meg; érezte, hogy ezt a két dolgot így nem lehet összekapcsolni. Igaz, hogy évi szorgalmas munkája után jár neki a szabadság, megérdemli az üdülést, de ez a dolog mégis más most, tudta, vereséget szenvedett a saját becsületérzése előtt. — önmagamat megaláztam! — gondolta keserűen, és érezte, hogy az arca elvörösödik. Reggel a rosszkedvét másnaposságnak vélte Irma, és nem sokat firtatta, mert izgatottan készült a kirándulásra. Már tegnap azt tervezték. átmennek vitorlással Fonyódra. Bodának ezután az éjszaka után semmi kedve nem volt emberek között lenni. Bejelentette, hogy nem megy velük, gyomra nem bírja a hullámzást. Irmát, rábeszélte hogv tartson csak az ismerősökkel, s kicsit megsértődött, mert az asszony a szórakozásért elég könnyen magárahagyta őt, de végül is megkönnyebbült, amikor maga maradhatott. Csellengett a harmatos, még néptélen parton, közömbösen nézte a vizet, a hegyeket, a körülötte szerteömlő szépséget, ami tegnap még ünnepi örömbe lendítette, emelte. — Ez az egész? ... Két hét elmúlik Utána megint élni kell a hétköznapokban. És tudta, hogy ernten nehezebb lesz, mint eddig. Unalmában folsétált az üdülő felé. A kövér menyecs- ke, aki a helybeli kézbesítő tisztét betöltötte, éppen jött a postával. Boda vett egy újságot. Alig lapozott bele. szemébe akadt egv közleménv.— Az x-i bánva 2-es aknáiéban nagvobb aránvű vfzbetöte^ történt. A dolgozók nanok óta mi-öont plkövetnek annak érdekében, hogy a vízbetörést elzárják. A küzdelem még folyik* Keserűen nyelt. — Az újság hazuuiK. „A uoigozók mindent elkövetnek..Le nem mindegyik! ... Van aki nyugodtan üdül, és nem érdekli, hogy a bányájával mi történik?! Van olyan... Pedig... „azt feleltem a többieknek, Boda kommunista ...” Nem bírta tovább. Fölrohant a szobájukba, az újság szélére kapkodva, alig olvashatóan üzenetet írt a feleségének. — Hazamentem. Nyaralj nyugodtan. Holnap, holnap után itt leszek, mindent elmondok. — Némi töprengés után még hozzáírta: — Mindent megmagyarázok... A kocsi még nem ment úgy, a kilométereket még nem taposta oly gyorsan, mint most. — „A küzdelem még folyik.. A küzdelem még folyik!!!...” Csopaknál integettek neki a fejvadászok tárcsájukkal, de nem állt meg. Bánta is most, hogy fölírják!... Veszprémen is áthaladt megállás nélkül, haza, csak haza minél előbb!! „A küzdelem még folyik!.. ” Nem volt igaz. Az aknabe- járatnál Szebényivel találkozott. A legyötört, kimerült ember csak azt kérdezte: — Hát te? — Vissza jöttem ... Visszajöttem, hogy... Nem folytathatta. A párttftKur :>-> ex, 1 den, anogyan csalt a nagy tettekről lehet beszélni, közbeszólt: — Már eltömtük. Kész.., Egymás szemébe néztek hosszan, és nem volt mit mondaniuk többé. Megvert kutyaként sompolygott el Boda. EL sompolygott a vackába, a tévés, frizsideres összkomfortba, mert ezek után hová te mehetne? A lakásban nem gyújtott víl •lányt. Állt az ablaknál, nézte a negyedik emeletről a fényeket. Vörösen, izgat,óan ragyogott a csillag az aknán, sorban az új lakóházakban lobbantak a családok meleg lángja!. Mindenkinek volt valakije, mindenki összetartozott, csak 5 állt egymagában az összezáxu- ló világgal szemben. Eszébe íutot [im — Biztosan csodálkozol i a levélen ... Aztán arra a if , á- sú, hosszúbarkós fiatal mérnökre gondolt, aki annyira bámulta Irmát a közös ebédnél. Legyintett. — Mindegy- Valami eltörött. Valami ■végétért. Ezután minden másképp lesz. Ezután semmi nem lehet úgy, mint eddig. Biztosan tudta1. Nehéz volt a szíve. Érdekességek a filmvilágból A világon talán senki sem váltogatja olyan sűrűn emberi arculatát, mint a filmsztárok. Gina Lollobriglda minden filmjéhez átalakul, hogy azonosulhasson hősével, akit alakit. Gina, a híres filmsztár, az „Ippoiita szépsége” című filmben munkásfeleséget alakít. Férje benzinkútkezeJő, akinek segít munkájában. Miután azonban felfedezi, hogy férje megcsalja, „természetesen” ugyanezt teszi. Gina & flim forgatásának idejére kiszőkítette a haját. Gina Loilobrigidát a film forgatása közben meglátogatta kisfia. A kisfiú a kép tanúsága szerint egyenlőre etég fö’énye- sen nézi az egész filmügyet, mint ahogyan valamikor Gina Lollobriglda is, hiszen festőnek készült, és képzőművészeti oklevelet szerzett. — Gina I ollóbrigida az elmúlt hetekben egyébként Londonból Párizsba utazott, és kijelentette.* hogy pihenő idejét portré-festéssel tölti.
