Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

Kampfs Péteri

Zöld, tarajos hullám

«k A MÖLÓÖR figyelmesen

nézegette a vaskos, barna cölöpöket. Ki kéne cserélni némelyiket, gondolta, de aztán legyintett. A kövek közt lustán lotykolódott a víz és egész pici halak himbálóztak. Az al sóbb, vöröses köveken hosszú- szárú moszat tapadt meg; lágyan feszült szét, amikor a víz fölemelkedett, s engedelmesen simult a kőre, amikor megapadt. L. a felhőket nézte, amik nagy magasságban dél fel« rohantak északnak. A víztükör éppen hogy elveszítette csillogását, felborzoló- dott, de nyugodt egyenletessége megvolt, ameddig a szem ellátott. L. tudta, mit jelent ez; aggódón bámulta a felhőket: nagyon gyorsan vonultak. Vihar lesz, mondta ki magában, nagy, déli vihar. Felkelt a kövekről és végignézett a nádas előtt. Néhány vitorlás billegett bójára kötve. L. megnyugodva látta, hogy nincs baj, mindegyik rendben van. Heggel a munkacsónakkal kiment és megnézte őket. mert a rádió szelet mondott délután ra. Akkor nem hitte, de most tudta, hogy vihar lesz. Nagy, déli' vihar.

A hajóból még nem látszott semmi; L. viszont érezte, hogy már elindult. Féltízre megjön, gondolta és az órájára nézett: háromnegyed kilenc. A délutánit már nem fogják elindítani. beszélgetett magával, hacsak valami fontosait nem hoz. Nagyot lélegzett; a vízszagú levegő szép simán futott a tüdejébe. A parton fák nyű j fogadták félig-csupasz ágaikat. A Nap kisütött: egy rövid időre vakító folttá vált a tó. 'Távolabb egy ötvenest szereltek le. zörgéseit, koppén ások jutottak L. fülébe. A sétányom ew alacsony ember söpörgette az aranybama leveleket. November, gondolta L., ebben a napsütésben már nem lehet lebarnulni. Nem jó, hogy vihar lesz, folytatta gondolatait. nláne déli. Déli szélben nem kapnak a halak.

Ügy volt, hogy délután B. süllőzni megy a Kövekhez. De ,1 (Host határozott szándékkal a mnkacsdtnakhoz lépdelt és ette az orrába készített felszerelést; a botot megsuhogtatta: ötven killót is nvagbfr, nézte elégedetten a vaskos, ormótlan szerszámot, nem szép, de nem menekül a fogas, ha rákap. Fölnézett az égre: a nagy, cakkos felhők mintha többen lettek volna. Nem megyek ki, döntött szomorúan, öreg vagyok én már ahhoz, hoev viharban halásszak. Fáradt mozdulatokkal nyitotta ki a kis raktár ajtaját és bedobta azután rövid szemlélődés után elrendezte horgász- botját, a szákot, zsinegeket meg a munkacsónak kikötő kötetét. Ezt mindig levette a csónak orrában levő karikáról, mert már hétszer ellopták. Becsukta a raktárt és elballagott a pislogó alá; a saélkosár erősen mozgott. Fölhúzta félmagasságra és kikémlelt a vízre. A tó enyhe hidegzöld színt vett fel és vastag okkersárga eoíirok futottak bele. Öreg sárié gondolta szeretettel, öreg, ronda sárié. Az egyik okkercsík közönén fölfedezte, amit kutatott- fehér pont jelezte, hóm- a hajó húsz perc múlva megérkezik. Pontosan jön, mo- rog+a maga elé. hiába, régi •rv-cvk-ík már ezek is. ßriik a rtni-rov** teült az esrdk vas fci>ö**-«a’ot>ra és a vfzíbekö- pött * qii-fk-o’-at nézte, amíg a hajó meg n~m érkezett.

•#*

A víz sustorgott, s a hajó- test engedelmesen döccent a eölöoökhöz. B. a helyén volt: a kidobott kötelet a megszokott mozdulattal dobta rá az oszlopra és mér ment is hátra, hogv a hajó fara ne menjen el. A naav fehér test tíz percre foglvulesett: egy kockásinges kései turista kiszaladt, a kis hídon,, hogv lefotoerafália a hajót L. a fehérsaokás.^ vö- rösnreú kapitánnyal beszélgetett.

— Mikor kerítenek?

A kapitány szakértő szemmel nézett végig a vizen. s _ Kát úgv dél körül bent vannak azt hiszem.

— Hozhatnál át két kilót. Fogast.

— Jé. Úgyis nekem is kell,

A délutánival hozom.

Intettek egymásnak; tudták, hogy elérkezett az indulás ideje. L. behajította a kötelet, intett a matrózoknak. A hajó gőzsípja megszólalt: rövidet, hosszút, rövidet visított. Az előbb még fogoly test visszanyerte elevenségét és lomha mozdulatokkal megfordult. Nagy csapat sirály húzott utá na fátyolt, fehéreszöld tajték jelezte útját.

A hajó eltűnt; L. utána tűnődött egy darabig. Hátha lesz hal, gondolta, hátha átjön a Gyula délután is. Szórakozottan bámulta a moszat-szakál- las cölöpök vízbe-tűnő lábalt.

Tizenöt perc telt él; L. gondolatán. hiányosak voltak. A vitorlás közben, mint a kilőtt ágyúgolyó süvített a móló mellé; egy merész fordulattal szélbeállt, s a laffogó vitorlák n ögül egy citromsárga vízhatlan-ruhás, nevetős fiatalember bújt elő. A kis hajó, mintha valaki visszafogta volna, olyan hirtelen állt meg a betontól egy fél méternyire. Vitorlázni, azt tud, állapította meg L., aki már ott állt a betonon. A fiatalember kidobta hátul a horgonyt, megfeszítette a kötelet, egy pillanat alatt lehúzta a vitorlákat és kiugrott a parira.

— Cudar idő. mi, papa? —

A kövek közé már nagy csat- tanásokkal érkezett a viz; a pipi halak a mélység védelmébe húzódtak. A víztükör, mint egy nagy test, megmozdult; haragoszöld színű lett és ide-oda ingatta magát. A távolban megjelent egy-egy taréj a hullámokon. Fehér, elvesző csíkjaik idegesítették L.-t. Az égen magasban keringett egy sirály; a felhők megszürkültek; csak másodpercekre engedték szóhoz jutni a Napot és elsötétítették a világot. A tó olyanná vált, mint egy dühös kaméleon: pillanatonként váltogatta színét és hosszú nyelvét fölnyújtogatta a köveken. Vihar lesz, gondolta, méghozzá olyan, hogy csakúgy zörög. Pedig ki akartam menni délután, nézte vágyakozva a tavat, de már nagyon régen volt az, amikor ilyen szélben halásztam. Mindegy, legyintett «szomorúan, mindegy. Mégegyszer végignézett a mólón, a vizen, a vágtató felhőkön és bement a szobájába. Odabenn únottan piszkálgatott egy régi meteorológiai jelentést és a fiatalkorára emlékezett.

Tizenegykor Jelezték L.-nek. hogy a szél erőssége nő, s t délutáni hajót nem indítják. Kiballagott: a szélkosarat egészen fölhúzta. Kinézett a vízre és egy billegő fehér foltot vett észre a távolban. Berohant a szobájába, magárahúz- ta a köpenyt és visszament. Beült a pislogó alá és találgatta, mi lehet, ötvenes, gondolta, hozzák a hajógyárba kiemelni télre, valahonnan túlról. Ilyen marha szélben elindulni, csóválta a fejét, tiszta hülyék ezek a SZOT-osok. Valahol aztán fönnakadnak, és kész a baj. Nem tudják a határt sohasem. Csak érjen be, bízisten megmosom a fejét.

A FEHÉR FOBT megnőtt és már biztosan kivehetővé vált két vitorla, meg egy élénk sárga pont a vitorlák alatt. Nem ötvenes az. döbbent meg B.. de még erek nem is tura- yoHet. Űzz dől. bow a volte már rég borult vote a Nem is ka'ütös hajó. nézegette összeszűkített szemmel, soorthajó az -sztár Nahiszen. tette hoz- jeá aggodalmasan, nahiszen.

nevetett B. felé — ilyen szélben már mennek a szekerek, igaz?

L. csak nézte; papa, gondolta, mi az, hogy papa. Nincs még ősz szakállam, hogy papának szólítsanak.

— Hatos szél van — mondta B. és a .felhúzott szél kosárra mutatott — tudja, ugye, mit jelent?

A fiatalemiber bólogatott

— Tudom. Nincs égy kötele, papa?

— Minek az magának?

— Elszakadt a grószshottom. Nem is Ide akartam jönni, de nem tudom átcsapni a grószt.

L. elszömyűlködött.

— Tovább akar menni?

— Hát persze — mondta a fiú magabiztosan — mondtam, hogy nem ide akartam jönni.

— öngyilkosság kimenni a vízre ilyen szélben.

— Onnan jövök — nevetett a fiatalember — ugyan papa, adjon egy madzagot. Cipőfűző is jó lesz

— Maga viccel, pedig ez nem vicc. — mondta B. — job ban tenné, ha betartaná a szabályokat.

— Versenyző vagyok.

' B. elveszítette a türelmét.

— Maguk mind az életükkel versenyeznek — ordította — amikor azt aem tudják, mi az.

— Ugyan, adjon egy kötelet

Szépen kérem. Ha nem gatyásunk, húsz perc %’att otthon vagyok és még nem olyan nagyon erős a szól. Értse meg: nem félek — mondta a fiatalember.

— Nem adhatok.

A fiú nevetett.

— Na, viszlát papa.

B. szó nélkül hátatfordított. Dühében csak annyi jutott az eszébe: a taknyos, a taknyos. Az ismerős zörgésre azonban megfordult, a fiatalember a hajóján topogott és a fock- vi tori át húzta fél.

— Hová megy?

— Haza — jött a lakcmikus válasz — kötél nélkül. Csak nehéz lesz — tette még hozzá —, mert a cél előtt halzol- nom kell. Az pedig borulást Jelent, azt tudja.

B. köpött.

— Na várjon.

Kinyitotta a kis raktár ajtaját; a nagy összevisszaságból előhalászott egy megbízhatónak tűnő kötelet. Kihúzta: a munkacsónak kikötő-kötele volt a kezében, amit mindig levett a karikáról, mert már hétszer ellopták. Vállatvomt; odament vele a hajóhoz.

— Na, — mondta és bedobta a fiúnak — aztán majd hozza vissza, ha erre jár — tette hozzá, de ugyanakkor tudta, hogy nem is baj, ha nem hozza vissza és hogy marhaság volt ezt mondani. A fiatalember mustrál aratta a kötelet. Fél karjával átölelte az árbó- cot; a hajóval együtt billeget. L. köpenyébe belenyúlt a szél, és fölcsapta a hátára. L. visz- szabirkózta magára, aztán megszólalt.

— Esik.

Alig észrevehető cseppek

hulltak.

— Nem baj; dakron — mutatott a vitorlára a fiú — nem ázik át.

— Jó lesz? — kérdezte B.

— Frankó. Már fűzöm is be.

A fiatalember gyors mozdulatokkal cserélte le a szakadt kötelet. Amikor készen volt, felhúzta a horgonyt; a hajó eltávolodott a parttól. Másodpercek múlva felszökkent a fehér dakronvitorla; a fock már fent volt és a fiú kiintegetett B.-nek.

— Viszlát papai Köszönöm a madzagot! — aztán rászólt a hajóra.

— Gyf, fakó!

MEGBIBBENTETTE a kormányt: a vitorlák elkapták a j szelet, s a hajó nagy, álmos < mozdulattal kisuhant a móló! melói. B. sokáig látta a cit- j romsárga kart integetni a viz- < ról. A taknyos gondolta és él-\ mosoiyodott. így van ez, amíg az ember fiatal. Meggondolat-! lan, de csak ritkán veszít rajta. Elmélázva figyelte a vizet. A parttól úgy ötven méternyi- re észrevett egy nagy, zöld! htülámot. A hullám lusta gör- < géssel kúszott B. felé: mikor i meglátta B.-t, a teteje fodró-j ződni kezdett és fülsdstergő ta- < rajjá nőtt haragjában. A vas- < kos, barna cölöpökön (ideje \ kicserélni azt a kettőt, gondolja B.), azonban víz-porrá < zúzódott a zöld, tarajos hűl-( lám, megtört, szertefoszlott,. megsemmisült. B.-t hirtelen! nagy megelégedés szállta meg. J A már szemerkélő esőben, a < hullámverte cölönftk felett állt. < stekia kirajzolódott a fekete-< foltos érre és úgv döntött, í bow mégis kimegy délután j süllőanl a Kövekhez.

Olaszországban ilyen a szerelem

Cfltalo Drogoséi riportja alapján érdekesnek ígérkező i filmet készített Virgüio Sabel olasz filmrendező. Őrök témát örökített meg időszerű formában, korszerű eszközökkel. Témáját már a mű címében elárulja o rendező: Olaszországban Upen a szerelem. Fel- vételezéséhez Sabel munkatársai csak a forgatókönyv vázlatát készítették el, meghatározott jelenetek és dialógusok nélkül. Egyetlen hivatásos színész sem lép fel' a műben, amely tulajdonképpen filmre vitt hamisítatlan ankét, teljes egészében a helyszínen jegyezte fel a kamera és a magnetofon. A rendező 26 történetet vitt szalagra, mégis sikerült belőlük egységes filmet alkotnia. A leghosszabb történet tíz percig tart, a legrövidebb egy percig. Körülbelül negyven, maszk nélküli, kendőzetlen arcú alkalmi színész (a körkérdés résztvevői), ‘ szerepel a műben, s vallomá- j sóik rendkívül őszinték.

Utcalányok mesélnek ma- ! gukról és életükről, fegyencek ] arról, hogyan jutottak a vád- ] lottak padjára, megcsalt fér- j jek keserveikről,' fiatal sze- j rencsétlen szerelmesek arról, mennyi akadályba ütközik álmaik megvalósítása. Közis- ] mert személyek, a felső tízezer tagjai is beengedték otthonukba o kamerát, hogy fel- i jegyezze világuknak nem- csak ragyogását, külső fényét, J hanem nyomorát is.

Érdekesek a filmankét kér- i dései is. Csak néhányat emlí- ! tünk közülük. Az egyik így '

hangzik: Mi lenne szíveseb- ; ben, senkiházi vagy felszarvazott férj? A megkérdezettek ■ 90 százaléka inkább senkihá- í zi, sőt bűnöző lenne, mint be- j csapott ember.

Takáts Gyula:

úti úszik

Hunyorgó szilva, fényes macska Zöld tükrén ciklámen virág.

A macska néz s a halvány szirmokat élettel ringatja tovább.

Szemében él... Az asztalon halott... Gyökértelen... És köztük én, meglopva őket, fé'ig éberen tűnődön lényük képletén.

A falon három arc... Száz éve volt.. Bezárul fönt a mennyezet, és ránk-borul a ház, a ránk-szabott. testünket őrző szerkezet.

Ormáról hull a laska-vakolat. Gerendáin a darazsak építik száraz mértanuk jelét s azontúl már csupán az ég.

Az borítja be Illával, kékkel szívünk, virágaink s a lét sugárral pusztulom, belélövi testének tiszta lényegét.

És ott úszik ragyogva mindahány. Minden ciklámen és darázs.

Vándorló fény. Fehér időbe tért. Vidíts örök-szép utazás.

Pákolitz István:

cAz eqti aáphan

Beleborzongtak a hegyek olyan gyönyörű lehetett a pillanat, az a varázs — fitésű mlndent-vállalás —

fölmérve ágyút, sereget,

tudta, hogy bevégeztetett, hogy eleve reménytelen az egyenlőtlen küzdelem:

távol van Róma, messze Bét*, az alku: birkabégetés;, asszonyölelő félelem nem hálhat egy-ágyon vele —

szép volt a már-már vakmerő

szerelmes-haragvó erű, ami szivéből fölszakadt: de szép a döntő pillanat,

ha kit pltyogva nem aián

a gyávító latolgatás, de szárnyát növeszti a hit, mert meg kell tenni valamit,

amit nem tenni nem lehet és másképp tenni sem lehet s amit más senki sem tehet csak aki klszemeltetett ««

de szép a végső számvetést követő boldog remegés, a halálbiztos vállalást -koronázó szívdobogás;

ha nincs már semmi nehezék, ml visszahúzna, az a szép! mindeneknél szebb diadal: az is győz, aki belehaL

Ladányi Mihály:

r0 (uúzsial

Nem láttad-e a bűvölő manót'.

Síró szeme, nevető szája volt.

Azt mondta: nézd, fiú, ott az a nő legyen szívednek nehéz, mint a kő.

Ében szeme erdőtüzébe less, elszenesedj és elkopj és eless.

Kiss melle holdját nézd, hogy száll tova és halj meg érte minden éjszaka.

Lám gyönyörű állat a szerelem, hószínű mén, legel égő gyepen.

de amikorra kengyelébe lépsz, akkora rég elégsz már, rég elég-i.