Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-08 / 287. szám

1983. DECEMBER 8. KlAPtő 3 Kinevezések A Minisztertanács Sizombati ülésén — érdemeik elismerése mellett, más beosztásúikra te­kintettel — felmentette tiszt­ségükből dr. Simonovits Ist­vánt, az egészségügyi minisz­ter első helyettesét, Púja Fri­gyes külügyminiszterhelyet- fcest, ,dr. Hegedűs Andrást, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettesét és dr. Korom Mihályt, a határőrség országos parancsnokát. A Minisztertanács kinevezte Horn Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettest a miniszter első helyettesévé, Köteles Jenő altábornagy, honvédelmi miniszterhelyet­test a miniszter első helyette­sévé, dr. Szabó Zoltánt, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók .Szakszervezetének főtitkárát az egészségügyi miniszter első helyettesévé; Kiss Dezsőt, a mdapesti pártbizottság titká­rát közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettessé, Rödönyi Károlyt, a MÁV vezórigazgató- íiéiyettesét közlekedés- és pos- ■aügyi miniszterhelyettessé és a MÁV vezérigazgatójává, Szálai Bélát, a Hungairotex ve­zérigazgatóját külkereskedel­mi miniszterhelyettessé, Szilá­gyi Bélát, a külügyminiszté­rium főosztályvezetőjét kül­ügyminiszterhelyettessé, Hu­szár Istvánt, az MSZMP KB. >sztályvezető helyettesét a Központi Statisztikai Hivatal első elnökhelyettesévé, dr. Sza- j bady Egon főosztályvezetőt a j Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettesévé. Elkerülhető túlórák Baranya megye ipari üze­meiben az év tizenegy hónap­ja alatt 10 százalékkal több bért fizettek ki, mint az el­múlt esztendő hasonló idősza­kában. Miért érdekes ez a szám? A 10 százalékkal több bérből sok hasznos árucikket vásárolhattak az emberek, több pénz jutott művelődés­re, szórakozásra is. örülhe­tünk tehát ennek a tízes számnak, bár mégjobban örül­nénk, ha minden egyes fillér­je mögött megtermelt érték állna. Az egész ipart összevet­ve aggodalomra valóban nincs ok, jogos volt a 10 százalék többlet kifizetése. S mégis, ha a vállalatokat külön-külön vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy néhol rosszul gazdálkod­nak a bérekkel, s bizony nem egy helyen nincs meg a kifi­zetett bér mögött az „aranyfe­dezet”, a munka. Különösen a túlóráztatás terén akadtak hi­bák 1963-ban, pedig a túlórá­ban végzett munka egyike a leggazdasáigtaianabb, legdrá­gább munkának. Jó gazdálkodás — jogos bér Először jő példát említünk, a munkabérekkel is jól gaz­dálkodó Mecseki Szénbányá­szati Trösztöt. A bányáknál, akárcsak az építőiparban, nép- gazdasági érdekből sokat kel­lett a dolgozóknak túlóráz­niuk ami a vasárnapi mun­kákban jutott kifejezésre. A Mecseki Szén trösztnél 9,6 mii­öt hónapia dolgozik a Stasa-üzem Ez idő alatt egymillió 800 ezer forint értékű födémpa­nelt gyártottak, melynek jelentős részét a bolgárkerti épít­kezésnél használták fel. lió forintot fordítottak a va­sárnapi műszakok munkabé­reinek kifizetésére, ami nem csökkentette a szén termelési költségét, viszont szükséges „rossz” volt. A túlórákért te­hát nem lehet elmarasztalni a bányászokat, a szénre minden iparág igényt tartott. Érdekes azonban megjegyezni, hogy a III. negyedévben a termelési tervet 110 százalékra teljesítei- ték, ugyanakkor a munkásbér­alapot csak 3,4 százalékkal „teljesítették túl”. A kifizetett béreknek tehát van fedezetük és a termelésnövekedés teljes egészében a termelékenység növekedéséből adódott. Az építőiparnál szintén nép- gazdasági érdek tette szüksé­gessé a vasárnapi műszakok szervezését, a túlóráztatást, amit a dolgozók az iparág sú­lyos helyzetét megértve, válal- tak is. Az építők vasárnapi túlórái is jogos túlórák voltak. Egy vállalatnál 27 ezer túlóra Semmi sem indokolja azon­ban például a Pécsi Kesztyű­gyár nagyarányú túlóráztatá­sát. A Pécsi Kesztyűgyár tel­jesítette ugyan III. negyedéves tervét, de a tervezettnél ma­gasabb létszámot is foglalkoz­tatott, mivel a varrodákban mutatkozó tervlemaradás fel­számolásához — eléggé későn — 130 varrónőt vettek fel szeptemberben és a túlórák száma a múlt évinek ötszörö­sére emelkedett. A III. ne­gyedévben a túlórák száma 10 516-ra dagadt és 1963 tizen­egy hónapjában elérte a 26 ezer 879-et. Sokan a túlórák mellett ér­velve azt mondják: „Jól jön egy kis pénz, hadd keressen a dolgozó!” A valóságban ko­rántsem így áll a dolog, mert éppen a kesztyűgyár példája mutatja, a túlórázás nem ked­vez a dolgozóknak sem. A kesztyűgyárban az átlagkere­setek a termelékenység béli kb. 2,5 százalékos visszaesés miatt az előirányzatnak csak a 98 százalékát érték el, hiába volt a sok túlóra. Nagyon sok túlórát fogyasz­tott ebben az évben a Bara­nya—Tolna' megyei Téglagyári Egyesülés is, ahol a tervtelje­sítés 86 százalékos volt. A ter­melékenység itt is alatta ma­radt az előirányzottnak mint­egy 12 százalékkal. A túlórák viszont 2,5 szeresére emelked­tek. Ha valaki azt hiszi, hogy a túlórákra a na,gy ütemben végzett munka jellemző, téved, mert a III. negyedévben az állásidő 2500 óra volt, ami a ledolgozott présóráik 21 S2áza- > lékót teszi ki. A túlórák igénybevétele leg- i többször az üzemen belüli} szervezetlenséggel magyaráz­ható. A kesztyűgyár esetében is, a nem kellően beütemezett munka, a negyedév végén lé­vő kapkodás igényű a túlórá­kat. , 25, 50 és 100 százalék A túlórák pedig nagyon sok- í ba kerülnek. Tudvalévő, hogy bizonyos óraszám után már plusz 25 százalékot, ma'jd 50- ; et és 100 százalékot kell fizet-: ni a túlórát végző dolgozónak. } A munkás munkaképessége < viszont a napi 8 óra után egy- ( re csökken. Ezek az indokok a pécsi bőrgyárat mégsem $ akadályozták meg abban, hogy ne éljen a túlóráztatás túlzott { lehetőségével. A pécsi bőrgyár energia és gépjavító részlegé­ben például a dolgozók havon­ta 24—32 túlórát vettek igény­be. Nem nehéz kiszámítani: minden héten, minden dolgo­zó egy nappal többet töltött az üzemben. Különösen az újí­tások kivitelezésénél, a műhe­lyekben engedélyezték sok túl­órát, szinte rendszeressé vált, hogy egyesek naponta 12 órát dolgozzanak. A bérlistát nézve nem nehéz megállapítani, hogy volt olyan 64 óra, amiért 800 forintot fizettek ki, de akadt, aki 1200—1300 forintot is „össze tudott túlórázni”. Amíg tehát egyes helyeken tömeges túlóráztatás esetén sem emelkedik a dolgozók ke­resete (kesztyűgyár), addig a részleges, egyes személyekre alapozott túlóráztatás viszont komolyan növekvő bért ered­ményez. Sem egyik, sem má­sik nem helyes. Utóbbi külö­nösen azért nem, mert bér- feszültséget is okoz. A túlóráztatásokat nálunk törvények szabályozzák. Nem hiába hívták fel gazdasági ve­zetőink figyelmét a napi 8 órai munkaidő betartására, hiszen a napi 8 órai munkáért évti­zedekig harcoltak a munkások Aki becsülettel dolgozik 8 órát naponta, annak szüksége van pihenésre, szórakozásra, nem is szólva arról, aki még tanul is. Lehetnek rendkívüli esetek, amikor (bányászat, épí­tőipar) szükséges a túlóra, de ebből rendszert csinálni nem szabad. Szfits István A kettős nevelés és az eszmei oííenzíva CSILLAC/OS ESTE VOLT... Ketten állunk a Dózsa vas­kerítése előtt, várjuk az autó­buszt. öt, tíz, tizenöt perc telik el, nem jön, Jopogunk, hideg van. Csillagos este. — Szél lesz — mondja felfelé pislogva. — Nagy a hold udvara. Idő van bőven, jobban meg­nézem. Hatvan év körüli asz- szony. Fekete, kicsit kopott télikabát van rajta, fekete ha­risnya a lábán, magasszárú cipő. Fején leendő, s a kendő keretében egy gömbölyű, öreg arc. — Uránba? — lépek köze­lebb, mire bólint. — Oda! A 20-as ellenben nem akar jönni, csak egy daindoli já­rat, arra kapaszkodunk fel. Majd a vámtól begyalogo­lunk. A buszban, mint régi ismerős követ, együtt széliünk le. Szeretek különben is a vámtól „begyalogolni”, jól Végig lehet látni az új város­részt, mely most csillog-villog a lámpák kereszttüzében. A sarkon, a munkásszálló fehér épülettömbjei előtt, mint kü­lönös alakú virágok az ostor­nyelek, az egyes szálúak az út csíkját rajzolják ki a házak közé futva. Az ablakokban is fények, néhol a neon kékje, egy-egy eltévedt sugárpászta a betonon szaladó kocsik ref­lektoraiból. tépkedünk a sötétben, itt elég gyér a világítás. Balról a régi téglagyár partjai, ki­vájt völgye fölött a panelhá­zak sziluettje bontakozik ki a homályból. Előttük a hatal­mas térségen buldózer tolja össze a földet. — Ide is házak kerülnek — mondom hangosan. — Panel­házak. — De miért túrják össze a földet? — Egyengetik. Utak lesznek itt, meg parkok, lakás, óvoda, akár ott, arrébb! — Szép káposzták teremtek itt, meg paprikák, veszi ki té­likabátjának zsebéből a kezét s mutat a földhányásokra. — Kertészet volt azelőtt. Megállunk egy pillanatra, nézzük a gépszörnyet, amint küszködik a földdel.*A daru­kat is szeretem nézni, éjszaka még szobámba is behallatszik csikorgásuk. Elképzelem ilyen­kor hogyan feszül meg a kö­tél, hogyan kapaszkodnak bele a kampók a betonvasba, ho­gyan emelkedik fel a panel. Dolgoztam az építőiparban, éjszakai műszakban betonoz­tunk. Akkor is közelgett a tél, igyekeztünk. Karolni kellett a betont, húsz keverés volt már mögöttünk. Egyszeresek Gál Sanyi leteszi a lapátot, azt mondja: „Te, ha ez így megy, éjfélkor kiütéssel győz a betonkeverőnk”. Nevettünk. — Kár ezért a jó földért — szólal meg isméi útitársam. — Olyan szép káposzták te­remtek itt. Elindulunk. — Ha máshol nem volt munka, ide jártunk napszám­ba. — Reggel jöttünk négy órakor, frissiben szedtük ösz- sze, ami a piacra kellett. Volt, hogy tizen is kapkodtuk a ter­ményt. Nagyon szép harmatos árut szedtünk. Ezeknek sok földjük volt. Aranybánya. Mindent el lehetett adni. Ugye a városhoz közel... Az asszonyság engem nagyon jól tartott. Nekem mindig adott munkát, mert én nem tartot­tam reggeli időt. Otthon be­kaptam valamit, úgy jöt­tem el. Nem, mint a fiata- labbja. Csak azt nézték, mikor tér-fordul az asszonyság, már­is lopkodták a paradicsomot, paprikát. Ami éppen érett... Tracssoltak. Erről is, arról is ... En item. Lehajoltam reg­gel, este Toppantottam csak a derekamon. Meg kellett be­csülnie az embernek magát. Az úton autóbusz bukkan fel, szemünkbe világít, majd elrobog mellettünk. — Ha egész nap volt mun­ka, egész nap idejártunk. Kapálni, gyomlálni, árut szedni. Sokszor este már meg­szedtük, vittük a pincébe. Reggel csak megöntöztük, hogy jobban mutasson. Az asszonyság vigyázott az áru­ra. Nem vitt szemetet a piac­ra. De a munkára is kényes volt. Nem tűrt meg akárkit. \ Az én emberem pedig nagyon ; beteges volt, nem tudott men- t ni a bányába, hát a kenyeret ( én... A végállomás sárga mű- j anyagteteje alatt haladunk < már. — Egyik nap nem volt munka, de délután értem kül- ] detett. Hatvan fillért ígért.; Elmentem, he hét óra tájt • nyugtalanság szállt meg. Mon- 1 dóm neki: eresszen haza! Cső- ] dálkozott. „Nem szokott maga; ilyet csinálni, Szabó néni!” • Elszégyelltem magam. Tíz kiló < paprikát kellett még megszed- \ nem. Lassan ment, sötét volt. [ Fél tízkor végeztem. Haza- ] érek, az uram az ágy mel- < lett feküdt. Lecsapta magát. { Emelem a kezét, ejti vissza. ] Hideg. A szeme nyitva. Kék; szeme volt... Tudja... egé­szen világos kék. Harmadnap \ temettem el. Elérjük a legényszállót,1 majd az Olimpiát. Az étterém • ablakaiban már fáznak a kak- \ túszok. Az autóbuszmegálló- [ hoz most érkezik a 20-as. „Ha ] vártam volna még egy kicsit ] a Dózsánál.. Az iskola előtti sarkon bú-! csúzik a néni. Nem nyújt ke­zet, mert az idős asszonyok nem szoktak. Csak annyit kérdez: „Hogyan tiszteiké- < tem”? ... Mondom a nevemet. Mosolyog, elmegy a fűszerüz- ] let irányába. Fekete, kopott; kis télikabát van rajta, feke- < te kendő és lábán magasszárú fekete cipő. Akár édesanyám lehetne. • Szüts István A z utóbbi időben mind kevesebb és kevesebb szó esik a kettős nevelés következtében kialakuló bel­ső feszültségekről, ezeknek a feszültségeknek az ifjú­ságra gyakorolt hatásáról és e belső feszültségeknek a megszüntetéséről. Megpró­báltam példák és adatok segítségével nagyjából fel­térképezni, hogy ez idő sze­rint beszélhetünk-e már a szocialista ifjúság nevelése szempontjából a jelen kor­szak oly fontos és szinte alapvető társadalmi problé­máról és társadalmi teendő­ről úgy, hogy ez a tervsze­rű és megnyugtató megol­dás útján halad. Vajon az ideológiailag már eléggé szervezett és egyértelmű is­kolai oktatás, valamint a konkrét család gyakran még mindig avult nevelési szem­léletének „összeütközése” a gyerekekben okoz-e konflik­tusokat, és milyenek ezek a konfliktusok? És itt nem csupán a vallásos és a termé­szettudományos ideológia összecsapásáról van szó, de az összes, konkrét társadal­mi jelenségek filozófiai és politikai megítéléséről, kezd­ve a dél-vietnami buddhista szerzetesek benzinhalálától a Kennedy elnök elleni gyil­kos merénylet ^okainak ér­tékelésén át egészen a ma­gyar mezőgazdaság idei „bú­za-kérdéséig”. A tapasztalatok szerint a kettős nevelésből következő problémák nem szűntek meg, nincs szó a két neve­lés „békés egymás mellett éléséről”, nem is lehet, de a problémák már nem jelent­keznek olyan éles konflik­tusok formájában, mint ko­rábban. Ez végeredményben természetes is, hiszen ha nem így volna, akkor elég szomorúan kellene megálla­pítanunk, hogy egyrészt az iskolai nevelés módszerében, tartalmában, világnézeti ha­tékonyságában az utóbbi idők során szinte semmit se léptünk előre, nincsenek eredményeink — és ez a megállapítás nem volna igaz — másrészt pedig a párt és tömegszervezetek idevonatkozó felvilágosító munkájáról is rossz bizo­nyítványt kellene kiállítani. A megbízható tapasztala­tok szerint a kettős nevelés korábbi eléggé nyomasztó hatása mérséklődött, a két nevelés közötti különbség hatása miatt az utóbbi idő­ben sokkal kevesebb gyerek fordul szembe egymással az iskolában, sokkal kevesebb pedagógus és szülő, vala­mint szülő és gyerek között támad ilyenértelmű konflik­tus. Ez így igaz, és ennek az örvendetes jelenségnek objektív okai vannak. Elő­ször Is az iskolai világnéze­ti nevelés nagyobb teljessé­ge, intenzitása és magasabb színvonalra való törekvése. Különösen az oktatási re­form tervszerű akciói óta érezhető nagyobb mértékű javulás ezen a téren. Má­sodszor — nagyon fontos, bár kevésbé látványos mun­kát vállaltak a tömegszer­vezetek, közöttük is elsősor­ban a nőtanács. Eléggé ne­hezen mérhető le az ilyen felvilágosító munka, hiszen már az is nagy eredmény, ha egy szülő, aOd teljesen más alapállású filozófiai magatartás alapján neveli a gyerekét vagy a gyere­keit, mint az iskola, éppen a tervszerű és — nem kell ezt se letagadni, se szé­gyellni — makacs felvilágo­sító munka következtében legalább elkezd gondolkod­ni a jelenségek marxista magyarázatán. De hol van olyan precíz műszer, ami ezt leméri? Nem tudom, lehet, hogy elsőként kellett volna említenem a mai fia­talok egyre tisztább ‘és biz­tatóbb eszmei önállóságát, általános emberi magabiz­tosságát. Nálunk is gyakori társadalmi téma az ifjúság, és nagyon sokszor elmond­juk, hogy a mai ifjúság, bi­zonyos egészségtelen, de nem alapvetően veszélyes vonások ellenére is lénye­gesen felkészültebb, mint a megelőző nemzedékek vol­tak ebben az életkorban, a mai ifjúság egész máskép­pen közeledik a jelenségek­hez, és másképpen, korsze­rűbben is magyarázza eze­ket a jelenségeket. Ezek az örvendetes jelen­ségek, de mindez együttvéve se jelenti azt, hogy a kettős nevelés, mint társadalmi és mint egyéni-családi problé­ma ez idő szerint már egy automatasorhoz hasonlít, amit egyetlen gombnyomás­sal is megfelelően irányíta­ni lehet. Annál is inkább, mivel a szülők egy része még csak az „elgondolko­zik” állapotában van, jó­formán csak a napi politi­kai jelenségek helyes meg­ítélése tisztázódott bennük ami viszont nagyon fontos lépés, de a kettős nevelés feszültségeinek feloldása szempontjából nem elegen­dő. A filozófiájuk, az élet­ről és a magatartásokról al­kotott véleményük többénke- vésbé változatlan. Nagyjából hozzáfogtunk az ifjúság bonyolultabb problémáinak szocialista vizsgálatához, de a kettős nevelés problémája, az ed­digi örvendetes és tervszerű jelenségekkel együtt is — változatlanul az ifjúság szo­cialista nevelésének egyik alapvető csomópontja. Az eszmei offenzíva szerves ré­sze, sőt, azt is egész nyu­godtan ki lehet mondani, mivel ezeket a generációkat már lényegesen fejlettebb és magasabbrendű felada­tokra kell felkészíteni — az ideológiai harc egyik leg­fontosabb része. Az idoló- giák békés egymás mellett élése lehetetlen a világpoli­tikában, lehetetlen a szelle­mi életben, a tudományban, a művészetekben, de lehe­tetlen a családban is. Az továbbra is csak az egyik oldala a kettős nevelés elle­ni szellemi-felvilágosító ak­cióknak, hogy állandóan korszerűsítjük az iskolai nevelést, hogy a pedagógu­sok az élet jelenségei közöt­ti összefüggések alapján ok­tatnak és nevelnek, és eze­ket az összefüggéseket a marxista világnézet törvé­nyei szerint magyarázzák meg. Az ifjúság szinte év­ről évre világosabban ér­zi és látja egyrészt a dol­gok materialista igazságát, másrészt a szülők egy ré­szének megmerevedett, kor­szerűtlen világnézetét, de arra nemigen lehet számíta­ni, hogy ezek a fiatalok ott­hon majd szervezett házi- agitációt folytatnak, hogy meggyőzzék a szülőket. A mai ifjúság eléggé szerte­ágazó feladatai, életérzése és egyáltalában — kialakult magatartása alapján utópia volna ilyesmire számítani. A szülők egy részének filozófiai alapállása a világ jelenségeiről alkotott véleménye már elég nehe­zen változtatható meg. A tömégszervezetek eddigi fel- világosító munkája bizonyos értelemben eredményes volt, és ezt a munkát nem szabad abbahagyni, de el­sősorban az iskola az, ahol a fiatalok marxista világ­nézetét biztosítani lehet és biztosítani kell. A döntő pont az iskolában van, és ez a másik oldala a kettős nevelés elleni szellemi ak­ciónak — az eszmei offen­zíva egyik legfontosabb részeként kell kezelni! Mert az. Az iskolai munka vezeti be a fiatalokat a tudomány és a jelenségek rejtelmeibe, az iskola biztosítja azt a szellemi-ideológiai alapot, amire az ifjúság az egész életét, a szocializmushoz va­ló viszonyát és teljes élet­látását felépítheti. Thiery Árpád * /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents