Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-08 / 287. szám
4 IVAPLO 19(53. DECEMBER *. Fejlődik a peremkerületek kereskedelmi hálózata Zöldség-gyiimölcsbolt épül Kertvárosban, szuperéit Meszesen és LJj-Mecsekalján 1964-ben Ismét vásárlószáimiá'.ást végeznek a város és a megye üzleteiben. Három héttel ezelőtt kezdődtek ennek a nagyszabású munkának az előkészületei. Az előkészültekhez a próbaszámlálás is hozzátartozott, amikor minden vásárlótól megkérdették; hói lakik, honnan érkez*tt abba az üzletbe, amelyben éppen bevásárolt. A vásárló-számlálás célja, az alapvető ellátási körzetek kialakítása, amelyek valóban biztosíthatják, hogy a vásárlók lakóhelyükhöz közel, kényelmesen hozzájuthassanak mindazokhoz a cikkekhez, amelyekre szükségük van. A vásárló-számlálás után 1964. december 31-ig a tanácsok kereskedelmi osztályai kidolgozzák az új körzetek tervét, elkészítik az ellátási körzetek térképét és részletesen megindokolják az új körzetek kialakításának fontosságát Annak ellenére, hogy a peremkerületek üzlethálózatát ál'&ndóan fejlesztik, még mindig sokan járnak vásárolni a be'városba. Ezt a bejárást sokszor semmi nem indokolja, hiszen a vidéki és peremkerületi boltokban is megkapható úgyszólván minden árucikk. Volt olyan időszak például, amikor a földművesszövetkezeti áruházakban bőségben yolt gyermekszandál, ugyanakkor a külvárosokban és a falun lakók is ott topogtak az állami áruház és a pécsi cipőboltok állványai előtt és mérgelődtek: megint nem lehet gyermekszandált kapni. S amikor elérkezett az idényvégi kiárusítás ideje, a városiak három-négy párszám vették a földművesszövetkezeti áruházakban a szandálokat. S akárcsak a falusiak, 6k is drágán vásároltak, mert a szandálért kilométereket kellett utazni, s a közlekedés ugyancsak pénzbe kerül. Pécsett a Kertváros kapott peremkerületként legutóbb korszerű üzietházat. Kezdetben azt hitték, hogy nem lesz megfelelő forgalom, de a vásárlókat vonzotta a sok áru, az udvarias kiszolgálás, s most már azok közül is egyre többen szerzik be hely- ben szükségleteiket, akik az- 1 előtt mindent a városban válj újsógíirus pavilon a Széchenyi téren Vj színfolttal gazdagodik a városunk egyik legforgalmasabb része, a Széchenyi tér. A posta új telefonfülkét és újságárus pavilont helyezett el az IBUSZ előtt. sároltak. Jó itt az önkiszolgáló fűszer-csemege bolt, de a vásárlók különösképpen a Pécsi Ruházati Bolt rövidáru-divatáru üzletének örülnek, hiszen itt éppolyan divatos holmikat lehet kapni, mint a legelegánsabb belvárosi szakboltban. Ha minden jól megy, decemberben megkezdik itt a zöldség-gyümölcsbolt építését is, később pedig cukrászda- kisvendéglő lesz az üzletházak mögött fenntartott telken, amire ugyancsak nagy szükségük van a kertvárosiaknak. Mire mindez elkészül, természetesen Kertváros is tovább fejlődik, s bizonyosan kinövi a jelenleg még korszerű, az igényeket jól kielégítő üzleteket. ' Vasas I. és Vasas II. között már idén el kellett volna készülnie az új üzletháznak, a kivitelező azonban nem vállalta a szerződéskötést. Jövőre biztosan beütemezik az építést. Hogy mikor, még nem tudja a beruházó, az azonban bizonyos, hogy év végén már az új üzletben vásárolhatnak a vasasiak. A meszest rész néhány év alatt sokat fejlődött, lakóinak száma jelentősen gyarapodott. A sok új bérház új üzletet kíván, hiszen a meglévő bolt nemcsak szűk, korszerűtlen is. Amíg megépül a környéken a szuperéit, mely 700 négyzetméter alapterületen, három millió forint beruházással készül, addig egyik felvonulási épületből alakítanak ki önkiszolgáló fűszerboltot. A meszes! szuperéit a1 város legkorszerűbb éle’miszer- árul!áza lesz. Csak a bolgárkerti lesz ehhez fosható, mely hasonló költséggel,' Uj-Mecsek- alján épül. Munkát 1964-ben kezdik el. Ugyancsak Uj-Me- csekalján a 98/a jelű épületben adják át rendeltetésének jövőre a városrész legújabb fűszer-csemege, valamint hús- és tejboltját. A városi tanács kereskedelmi osztálya 1964-ben 1 millió forintot költ a peremrészek kereskedelmi hálózatának fejlesztésére. A millión felüli összeget járulékos beruházásként a tervosztály biztosítja. ÜLT AZ ÍRÓGÉP ELŐTT és tempósan kopogtatott valami nyilván tartás-félét. Előre hajló vállakkal, csípőhöz szorított könyökkel iparkodott a Continental méreteihez igazodni, amitől az egész felsőteste együtt mozdult, haladt a fogyó sorokkal. Az építésvezető rám intett, hogy ne zavarjam. — Majd mi addig elbeszélgetünk, amíg végez, — és már csukta is be mögöttünk az irodaajtót. — Ami azt illeti, és igazán jól ismerem az öregurat, csak kérdezzen. Annyit előre is megmondhatok, hogy nálánál jobb tanítómestert aligha találnánk a fiatalok mellé. Csak ugye, múlik az idő... Ide, a csukott ajtó mögé Is behallatszik az előtérből Varga bácsi íródeákos buzgalma, ahogy rövidke sorozatokkal rákopogtat a lassan telő papírosra. Nem is állhatom, hogy meg ne kérdezzem. — Nekem a központban szóval sem említették, hogy Varga bácsi irodás. Azt mondták, a panelépítkezéseken ügyel a gépkezelőkre. — Úgy is van. Ügyelő. Munkahelyi főgépész, ahhoz pedig adminisztáció is kell. — Nem lesz az sok? — ellenkezem. — Úgy tudom jócskán túl van már a nyugdíj- korhatáron. — Aztán mit kezdenék a nyugdíjjal?! De ezt már nem az építés- vezető, hanem Varga bácsi mondta, aki éppen végszóra lépett be az irodába. így hát a késését is pótolandó, tovább gombolyította az elkapott fonalat. — Nyugdíj? Nem nekem találták azt ki. Nincs nekem semmi olyan időtöltő szenvedélyem, ami leköthetne. Sem horgász, sem ultizó, sem kocsmajáró nem vagyok. Kicsit megakad, mintha meggyőzőbb példák után kutatna, aztán elszántan hozzá teszi még: — Nem akarok : otthonülő lenni. Az egyenesen elsorvasztana .' • 1 ' ÍGY TÄMAD, így védekezik Varga György, pedig más oka van a viszolygásának. Nem az unalomtól fél ő, hanem attól, ami megelőzi azt. A tétlenségtől. Attól a gondolattól, hogy majd ötven évi szakadatlan munka után egyszer félre kell állítani a szerszámot, itt kell hagyni a tanítványokat, a jóbarátokat. Mégsem arról van szó, hogy húzza, halasztja a „leszerelést”, hiszen az nem is rajta múlik. Tényleg, mit is szólhatna, ha egy napon behívnák a központba, hogy a szemébe mondják: — Gyuri bácsi, úgy gondoltuk, igazán nincs jogunk ahhoz, hogy a fiatalabbak helyett is dolgoztassuk. Ezért úgy határoztunk, hogy... De ez ideig nem hívták, szóval sem emlftettek ilyet előtte. Talán ezért is faggat annyira, amikor az építésvezető magunkra hagy. — Ki ajánlotta, hogy pont velem beszéljen? Hisz annyi más van aki fiatalabb, jó szakember is, meg talán jobban is megérdemelné, — tapogatózik a szándékom után, gyanakodik a küldetésemben. — Eltalálta, Varga bácsi, tényleg megkérdeztem odabent, hogy kit tartanak érdemesnek erre a beszélgetésre. Mert ez olyan lesz, amiről számot adunk sokezer embernek. — És pont engem választottak? De ezt már olyan hangsúly lyal kérdezi, mint aki ebben a pillanatban lépett ki a röntgengép mögül, és nem elégszik meg az orvos vélekedésével: — Nincs semmi baj, jöhet a következő... — Tényleg nincs semmi bajom doktor úr? Mert olyan jó az ilyet még- egyszer megkérdezni. Egyszerre elmúlik tőle a maradék szorongás is. VALÓJÁBAN pedig a következőket mondja: — Talán magam kértem volna már a nyugdíjamat, ha a legkisebb fiam, a Karcsim nem állít meg közben. Ne értsen félre, nem kérte ő egy szóval sem, hogy segítsem, hiszen diplomát adtam a kezébe. A Tudományos Akadémián dolgozik angol—francia szakon. Dehát ugye kezdő még, nem sok a fizetése, és a tetejébe meg is nősült. Persze, a felesége is tanár lesz majd, de az csak három év múlva mutatkozik meg a kettőjük keresetében. Az asz- szonyka akkor végez az egyetemen. Közben észreveszi, hogy méregetem. — A kabátomat nézi? Hát egy kicsit feslett már, az igaz. Tudja, az is baj, hogy csak hetenként, kéthetenként járok haza, Bajára. Ilyenkor megstoppolja az asszony, mégse bírja ki a következő hetet. Kü- í lönben is megszoktam már, | hiszen harminc éve így megy. 1 Különösmód, nem panaszol- í va mondja ezt. hanem inkább dicsekedve. És nem ok nélkül. Elnézést kérve eföre kell bo- csá tanom, hogy az ügy jogi helyzetét nem látom tisztám Mentségemre szolgáján: jogász legyen a talpán, aki ebben a helyzetben mindent pontosan ítél meg, s legfőképpen az szolgáljon mentségemre, hogy ennek az ügynek nem a „jogi mikéntje” a legfontosabb, sőt! Errö! a bizonyos idézőjelbe tett „illletményfö dröl” van szó, amit a Görösga'li Állami Gazdaság juttatott nyolcvanhárom dolgozójának. Az illetményföld törvény szerint megjár az állami gazdasági dolgozóknak. A gazdaság kö- te’es a földet előkészíteni, elvetni és még néhány munkát e’végezni, a termés teljes egészében a dolgozóé. Bizonyára vannak még ezzel kapcsolatosan más megkötések és részlet: ntézkedések is, de a dolog lényege ez. A gazdaság évente kiie’öi bizonvos területeket — ez ’esz a dolgozók ilüetmény- fö'dje. Az idén ha jó! emlékszem három he’ven adott a gazdaság 1’le‘iményfö'deket — ezek közül kettővel semmi baj sem vo’it. Annál több a harmadikkal Ha’leassunk meg néhány érdeke’tét! Erős András fejőgulyás azt mond’a: — Nekem ezerkétszáz négy- szösö’ön tíz mázsa kukoricám termett. — Nem vett az tíz mázsa! =— mondja a felesége, Itroüccz Sándorné: A görosgali illetményföld — Nekünk kilen es záz négyszögölön hét zsákkal lett. — Az is milyen! Mint a veréb orra — teszi hozzá Erős- né. Ez a beszélgetés egy majorban, Nemeskén folyt s az itt- lakók valamennyien érdekeltek. Nevetségesen kevés kukorica termett a négy gyerekes Méhészék, a két-két gyerekes Harcosék és Mdnánék illetményföldjén is. öt-hat-nyolc esetleg tíz mázsa! És mondom; ebben az ügyben összesen nyolcvanhárom állami gazdasági dolgozó érdekelt. A helyzet különösen kínos, hiszen a másik két illetményföld kitűnő volt, 30—35 mázsa jutott egy-egy dolgozóra. Körülbelül másfél hónappal ezelőtt hallatszottak olyan hangok, hogy pótlólag kapnak kukoricát a „póruljártak”. Azóta néma csend van, homály fedi az illetményföld ügyet. A gazdaság vezetői közül dr. Porvay Jenő üzemgazdásszal sikerült beszé’hem. — A jogi álláspont mi az üggyé kapcsolatosan? — Az illetményföldeket már áprilisban ki. kell mérni. Ez meg ’s történt s mivel az érdekelitek nem jelentették, hogy a kukorica nagyon silányul fejlődik, csak a törés után tették szóvá a valóban példátlanul rossz termést, már nem ■agyon lehet segíteni, Úgy tudom ebben az ügyben már többször tárgyaltak, a szak- szervezet is foglalkozott vele... Pótlás adósára nem hiszem, hogy van lehetőség. — Tehát az volt a hiba, hogy az érdekeltek nem jelentették időben, azaz még jóval a törés előtt, hogy a kukorica gyengén fejlődik? — Ez is! Természetesen hibás a gazdaság is, mert ilyen gyenge és rosszul művelt földet nem lett volna szabad illetményföldnek kimérni. Ez esetben a göfösgali üzemegységvezetőt terheli a felelőssé0. — Véleménye szerint már nem lehet segíteni? — A gazdaság semmiképpen sem tud egymaga. Én személy szerint ugyan tökéletesen megértem azokat, akik emiatt panaszkodnak és azt hiszem a gazdaság vezetőségében sokan így vannak, de segíteni csak a felső szerv beleegyezésével lehet. — Milyen felső szerv? — Gondolom megyei igazgatósági szinten már el lehetne intézni. — Nyilatkozott már az ügy- gyel kapcsolatban a megyei igazgatóság? — Nem tudok róla. — A vezető beosztású dolgozóknak is volt ezen a területen illetményföldje? — Igen, többnek is. Azonnal szólok Léces kartársnak. Léces János állattenyésztő a következőket mondja: — Nekem kilencszáz ölön hat mázsa termett. Véleményem szerint nemcsak azért, mert a föld rossz volt, hanem azért is, mert a gazdaság rosz- szul végezte el a tálajmunkát s később a sorközi kapálást is. — Véleménye szerint meg lehetne oldani valahogy a kérdést? — Nem tudom, de nem nagyon hiszem. Tudomásul vettem, hogy ezzel engem körülbelül kétezer forintos kárt ért Nem is panaszkodom, bár természetes, hogy érzékenyen éirntett, s el tudom képzelni, hogy rnttyen fontos kérdés ez azoknak, akik ezer forint körüli fizetésből élnek többed- magukkal! Még egy kérdés dr. Porvay Jenőhöz: — Milyen vetőmagot vetettek ebbe a földbe? — A papírok szerint MV-1- est, de véleményem szerint MV-40-est, ami tudvalévőié« legalább 10 mázsával kevesebbet terem jó fö’dben is. — Ez hogyan történhetett? — Nem tudom, talán összekeverték a vetőmagot a magtárban. így zajlott le a beszélgetés A dolgozókat terhelő felelősségről (a kései beje'ént és miatt!) az a vé’eménvem, hogv a gazdaság vezetőinek éppen úgy Sátni kefflett, mint a dolgozóknak, hogy az illetményföldeken a kukorica csenevész! Az üz.emegy ség vezetőt terhelő felelősségről pedig még idetol- danék egy kis bővítményt — nem az üzemegységvezető hibáját kisebbítendő! — nevezetesen azt, hogy legalább ilyen mértékben felelősek az üzemegységvezető felettesei is, hiszen beosztottjaik intézkedéseit ellenőrizniök kell! S az egész ügyet illetően: akármilyen is a jogi helyzet, a tény az, hogy nyolcvanhárom da’gozét tetemes kár ért a gazdaság hibájából. Emellett nem lehet szó nélkül elmenni, valamilyen módon orvosolni kell a bajt, ha már egyszer megtörtént A jogi helyzetről pedig még annyit, hogy valószínű az ilyen esetekre nincs is jogszabály, hiszen józan ésszel meglehetősen nehéz hasonló "esetek előfordulására számítani! A gazdaságnak mindenesetre köte’essége. hogy ezek után dolgozói érdekében a legfelsőbb fórumokhoz is elmenjen, ha saját hatáskörben nem tudja megoldani a problémát. Mert ne csak hirdessük, hogy szociabsta rendünkben senki hibájából sem érheti kár a dolgozókat, hanem aszerint is tevékenykedjünk! Magam részéről bízom l i- ne, hogy ebben az ügyben a «azdaság a legsürgősebben im- 'ézkedik. Lázár Ervin — Négy fiam van, és mind a négynek diplomája, ftgyik gépészmérnök, a másik köz- t gazdász, a két fiatalabb meg tanári diplomás. Hát azért ennek nyoma kell. hogy maradjon valahol, nem igaz? — és meglobogtatja előttem a feslett kabátújjakat. — Nem is harci zászló az* amit nem lyuggat meg a golyó. így igazi ez. Valami mégsem fér a fejembe — És tényleg csak a legkisebb fiáért halogatja a nyugdíjat? — Na, nemcsak miatta. Az asszony miatt is. Ö jövőre megy nyugdíjba, hát miért ne nézzen úgy ki, hogy egyszerre öregedtünk meg. AMIKOR látja, hogy sehogy nem elégszem meg a válasz- szal, végre kiböki a legnagyobb igazságot is. — Aztán itt van a másik családom is. A népesebb. Ha elkezdeném szólítani, számolni őket, biztosan nem állnék meg a száznál. Pedig mennyi bajom van velük is! Perszes legalább annyi örömöm is, mert ez a kettő együtt jár. így tudom meg, hogy mivel jár a munkahelyi főgépészke- dés. Mert az egymagában nem sokat mond, hogy 6 ügyel a gépkezelőkre. Az lehet közönséges ellenőrzés is, ami abból áll, hogy a helyükön vannak-e az emberek. De ha olyan formán ügyel, hogy a szakszerűségben, a hozzáértésben is észreveszi az erényt, vagy éppen a hibát, akkor már több az ügyelőnél. Akkor nevezik az embert munkahelyi' főgépésznek. És csak az vélekedhet úgy az embereiről, mint Varga György. — Hát kell annál nagyobb öröm, nagyobb kitüntetés az embernek, amikor egyszeregyszer azt hallja: — Na, ezen a gyereken látszik, hogy a Varga bácsi neveltje volt. Vannak persze más példái is, de amikor mondja, akkor is inkább derül rajtuk, mint bosszankodik. — Nem mondom meg az illető nevét, mert sértődés lenne belőle, de nem is hallgathatom el. márcsak okulásképpen sem. Szóval úgy történt, hogy az egyik éjjel, — már egy óra is elmúlt, —- amikor az egyik fiatal gépkezelőm felvert az álmomból: — Varga bácsi, ne haragudjon, de nem tudom, mi történt a szivattyúmmal. Nem tartja a vizet. — Faggattam, kérdezgettem, hogy megnézett-e jól mindent, a motort, a lábszelepet és más egyebet. Mindenre úgy válaszolt, ahogy kellett, tehát valami speciális hibát gyanítottam, Kikutyagoltam hát a szivattyúhoz, és képzelje csak el, mi volt a hiba. Egy nagy varangyos béka szorult bele a szelepbe, azért nem tartotta a vizet. Nem mondom, elöntött a méreg, és a számon volt, hogy megmondjam a magamét, de amikor a sötétben is láttam, hogy a fiú nagyon restellj a dolgot, csak annyit tudtam szólni: . — Ha máskor fölkeltesz, hozd magaddal a békát is. HAT ILYEN a? élete a munkahelyi főgépésznek, öröm és bosszankodás. Ha öröm, akkor teljes öröm, ha bosszankodás, akkor az már megoszlik az elégtétellel, ami megintcsak öröm. Az, mert Varga bácsi nem hagyja, hogy a melléfogás megismétlődjön. Vagy ahogy ő mondja: — Nem hagyok addig békét a fiataloknak, amíg nem úgy csinálják a dolgot, ahogy én. Az én időm már nem sok. Nekem pedig a haló poromban se mondja senki, hogy valamit is a sírba vittem magammal. Mondom, nem sok az időnk, de annál több az, amit még át akarok nekik adni. Ugye, megérti már, hogy enélkül elsorvadnék ... Igen, kedves Varga bácsi, most már megértem azt is, hogy a pécsi építők központjában, miért éppen magát választották ki erre a beszélgetésre. P. Gr SZÁZ FIÚ TANÍTÓJA
