Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-06 / 285. szám

IMS. DECEMBER 6. 3 Miért nem volt gázolaj az elmúlt héten? Nemcsak istáitokat kell építenünk, hanem üzemanyagtartályokat is! „Nincs gázolajunk, nem tu­dunk dolgozni. És hiába küld­jük a pótkocsis Zetocrt az ÁFOR-hoz, nem adnak. Ott ácsoroghatunik fél napokait,' mert kiürültek a tartályaik”... Szeptember elején hallottuk az első ilyen panaszt az egyik baranyai termelőszövetkezet­ben. Később máshol is. Sze­rencsére, az üzemanyaghiány sehol sem tartott tovább né­hány napnál, ám eljött no­vember vége, amely mindent betetőzött. Ekkor ugyanis öt napig álltak a traktorok a ter­melőszövetkezetekben, mert nem volt üzemanyaguk 1 ötnapos kényszerállás már több a soknál. Ezért határoz­tuk el, hogy végére járunk az üzemanyaghiánynak, s meg­vizsgáljuk, hogy miért nem kaptak gázolajat a termelőszö­vetkezetek, A MÁV vagy az ÁFOR? Az első kérdés, amely tisz­tázásra várt, az volt, hogy van-e elég gázolajunk. Ezért felhívtuk Budapestet, az ÁFOR központját, személy szerint dr. Hlinyánszky Istvánt, a válla­lat főmérnökét. Dr. Hlinyászky István válasza így hangzott: „Van és volt olajunk bőven. Nem az olajban, hanem a szál­lítóeszközökben volt hiány. Kizárólag ezen múlott, hogy az elmúlt Időkben hibák vol­tak az üzemanyagellátásban.” Az ÁFOR főmérnökének vá­lasza e^venes és fé'reérthetet- ten. Mégis, legyünk biztosak a dolgunkban, kérdezzük meg a MÁV-ot is! Pétersz Ernő, a Pécsi MÁV Igazgatóság árufuvarozási cso­port vezetője arra hivatkozik, hazv ők csak közvetítő szere­pet játszanak az üzemanyag- szállításban, az igazgatóság te­rületén ugyanis nem adnak fel olajat vasúti szállításra (Azaz­hogy feladnak valamennyit, de az népgazdasági szinten nem számottevő.) Közvetkezés- kéop, a Pécsi MÁV Igazgató­ság csak azt az üzemanyagot fuvarozhatja, amit B Budapes­ti MÁV Igazgatóság indít eL Ezért legfeljebb annyit tehet­nek meg, hogy a már feladott olaj szállítását meggyorsítják, s ügyelnek arra, hogy a me­gyénkbe irányított tartályko­csik ne vesztegeljenek a dom­bóvári vagy valamelyik másik pályaudvaron. Mivel a kérdésünkre — ele­gendő olajat szállít-e a MÁV? — még nem kaptunk választ, Pétersz Ernő érintkezésbe lé­pett a Közlekedési és Posta­ügyi Minisztérium tartálykocsi csoport vezetőjével. A csoport- vezető válasza Pétersz Ernő szerint az volt, hogy alaptala­nok a MÁV-ot ért támadások, mert a vasút kei lő mennyisé­gű olajat indított a Közép-Du- nántúlra, ahonnan Pécse* és Baranyát is ellátják. PéterSz Ernő szerint a csoportvezető adatokkal igazolta, hogy a MÁV a gázo’ajjal kapcsolatos megrendeléseket pontosain és időben teljesítette. Eszerint két ellentétes állás­pont alakult ki. Az egyik a MÁV-ot okolja az olajhiány­ért, a másik pedig az üzem- »nyageHátásra hivatott válla­latot. Kinek van igaza? Nem könnyű eldönteni. Sok volt a fogyasztás Talán többet tudunk, ha Kővári Edét. a pécsi ÁFOR- te'en kirendeltségének vezető­jét is meghallgatjuk az ügy- , ben. Ezért most neki tettük fel a kérdést: mi volt az oka az üzemanyaghiánynak? Kővári Me is a szállításra hivatkozott. Állítását igazolni látszott az a tény, hogy no­vember 29-én — amikor a pé­csi ÁFOR-kirendeltségen már fogytán volt az olaj — a me­gyei vezetők, valamint a Föld­művelésügyi Minisztérium közbenjárására, a vasút máról ho1 napra, szinte tüneményes gyorsasággal egész szerelvény gázolajat tudott Pécsre szállí­tani. Amint Kővári Ede szavaiból kiderült, a Irányban más okok fs közrejátszottak, Nevezete­mu. • .._..........1 1 . a • pécsi ÁFOR-kirendelt- ség csak a nyáron lépett üzembe teljes kapacitással. Ekkor azonban már olyan nagy volt az igény az olaj iránt, hogy nem tudták a tar­tályaikat megfelelően, feltölte­ni. Nem volt idejük rá, mert amit hoztak, annak zömét nyomban kiszállították. A ki- rendeitségvezető szerint erre csak a télen lesz lehetőségük, mivel abban az évszakban minimálisra csökken a mező- gazdaság fogyasztása. Amint mondotta, annyira feltöltik a tartályaikat, hogy tavasszal nem kell számolni üzemanyag­hiánnyal 2. A pécsi ÁFOR-k&rendelt- ség nemcsak a mezőgazdaság­nak szállít, hanem a pécsi üzemeknek is, azok fogyasztá­sa pedig számottevő. Főként azért, mert az 1962-63-as szi­gorú tél még most is érezteti a hatását. Az üzemek még most is hajráznak a tél okoz­ta elmaradás pótlásáért, ez pe­dig növekvő olajfogyasztással jár. 3. Mindennek tetejébe az idén szokatlanul hosszú ideig tartott a szép ősz. Amint Kő­vári Ede elmondotta, máskor november közepetáján ugrás­szerűen csökkent az olajfo­gyasztás a gépállomásokon és termelőszövetkezetekben, az idén pedig még november vé­gén is követelték az olajat. Ez megint fokozta a szükség­leteket, érthető hát, hogy a gázolajellátásban kisebb-na- gyobb zavarok keletkeztek. Könnyelműség és pazarlás Kővári Ede indokai reális­nak látszanák, s amilt mond — hogy a télen feltöltik a tartá­lyokat — nagyon kedvező. De még mindig nem megnyugta­tó. Az elmúlt hónapok tapasz­talatai feltétlen óvatosságra intenek. Ugyanis a legnagyobb tartályok is kiürülhetnek egy­szer. Ha a vasút jövőre is akadozik a szállítással, ha a tsz-ek akkor is „vezényszóra’’ rohamozzák meg az ÁFOR-te- lepeket, megint megtörténhet, hogy nem lesz a mezőgazda­ságnak olaja. Mint ahogy az idén is előfordult! Mi legyen hát? Építsünk mégtöbb tartályt a pécsi, sik­lósi, mohácsi és mecsekjánosi ÁFOR-telepáken, vagy pedig a tsz-eket ösztönözzék a több üzemanyag tárolására? Melyik utat járjuk? Nem nehéz a válasz. Abból indulunk ki, hogy az ÁFOR- tárolókapacitásának is van egy optimális határa. Ezt azért hangoztatjuk olyan nyomatékosan, mert Kővári Ede szerint a baranyai ÁFOR- telepek tárolókapacitása már elérte az optimális határt. A termelőszövetkezetekről vi­szont megdöbbentő számokat ismertet. Mégpedig: a pécsi já­rásban csak 4 tsz-nek van kel­lő nagyságú üzemanyagtartá­lya, a többi szinte minden ál­dott nap bemegy az ÁFOR- telepre olajért. És hasonló a helyzet a többi járásokban is! A tsz-ek többsége, amely az istállók, sertésfiaztaitók, mag­tárok, kukoricagórék, gépszí­nek, baromfiólak stb. építését oly híven szorgalmazza, a leg­fontosabbal, az életet és vér­keringést jelentő üzemanyag­gal, illetve táro'ásávdl nem törődik. Furcsa állapot, hiszen a legragyogóbb gépszín Is hasznavehetetlenné válik, ha a traktorok mozdulatlanságra kárhoztatva állnak benne! A nagyüzemi szövetkezetek kisüzemi módszerrel szállítják az olajat, mert nincs tartá­lyuk, s vashordójufc is csak hat-hét darab van. Tíz kilo­métereket mennek úgyszólván naponta azért a hat-hét hordó o’ajért, holott a vontató vagy teherautó 18 hordót is elbír­na! És ami a legfurcsább: azoknak a tsz-eknek, amelyek­nek tartályuk van, az ÁFOR tankkocsija szállítja ki az ola­jat, mázsánként 211 forintért. Nemcsak az állam A leírtak változtatást sür­getnek. Megmutatják, hogy nem lehet mindent az állam­tól várni, a tárolás gondjából a tsz-eknek is részt kell vál- lalniok. A saját érdekük kí­vánja, hogy tartályokat épít­senek, illetve szaporítsák vas­hordóik számát. Enélkül nem téliét biztosra menni, s arra számítani, hogy soha többé nem lesz üzemanyaghiányuk. Az állam is tartalékol, meg a jó háziasszony is. Egy-két hétre tartalékoltok kellene a szövetkezeteknek is. Magyar László HÓFOGÓ Az ország északi részén havazik. Baranyában is felállították a 6-os út és a vasútvonalak mentén a hófogókat. Mit lehet tudni, hátha holnap már kellenek? A pécsi vasutas-pártszervezetek A PÉCSI városi párt-végre­hajtó bizottság legutóbbi ülé­sén megvitatta a vasutas cso­móponti pártszervezetek mun­kájának tapasztalatait Olyan időben került napi­rendre a pécsi vasutasok munkájának értékelése, ami­kor országosan is sok szó esik a teherszállítás és személyfor­galom problémáiról Még va­lamennyien jól emlékszünk az év elejére, amikor a zord tél, a szénhiány komoly aka­dályokat okozott a vasút mun­kájában. Pedig az ötéves terv az áruszállítás tonnamennyi­ségének 33 százalékos, a sze­mélyforgalom 30 százalékos növelését írja elő a vasút szá­mára. Ez meghatározza a pé­csi vasúti csomópont dolgozói­nak feladatait is. A városi párt-végrehajtó bizottság, amikor a vasutas pártszervezetek munkáját vizs gälte, elsősorban arra volt kí­váncsi, hogy ezeknek a felada­toknak megvalósítását hogyan segítik. A gazdaságszervező, ellenőrző- és pártpolitikai te­vékenységgel egyaránt. Mi jellemzi a vasutas párt- szervezetek tevékenységét? Munkájukban egyre nagyobb szerepet kap a törődés a ter­melési feladatok megvalósítá­sával, a segítés. Rendszeressé vált, hogy vezetőségi üléseken, taggyűléseken gazdasági veze­tők beszámolnak. Kezdemé­nyezésükre közös megbeszélé­seket szerveznek a műszaki vezetőkkel, aminek eredménye ként a munka megjavítását elősegítő intézkedések szület­nek. örvendetes, hogy az általá­nos határozatok helyett, egyre inkább átfogó, alapos felméré­seket végeznek a pártszerve­zetek, széleskörű elemző tevé­kenységet folytatnak. Példa erre a fűtőházá pártszervezet, mely megvizsgálta a fűtőház­ban a munka- és üzemszer­vezés helyzetét, a kocsik gyor­sabb javításának lehetőségeit, a mozdonyok szerelésének ne­hézségeit, a gépek várakozási idejét. A vizsgálat alapján tettek javaslatokat a fűtőház vezetőségének a munkák meg­javítására és gyorsítására. A CSOMÓPONTI pártbi­zottság, nagyon helyesen, gon­dot fordít arra, hogy az alap- szervezetek megismerjék a gazdasági feladatokat, azok végrehajtásának elemzését. Több Ilyen jellegű munkamód­szer-vitát kezdeményeztek. Vendégünk: KRYSTYNA NIEDZIELSKA Olyankor jön rá az ember, hogy mennyi országgal tart hivatalos és baráti kapcsola­tot Pécs, amikor külföldi ven­dég érkezik, aki — mint Krystyna Niedzielska újság­írónő — részletesen érdeklő­dik a helyi ipar, a tudomány és a művészet iránt. Számára a háromnapos programot igen körültekintően állítottuk ösz- sze. Volt benne látogatás a Pécsi Idegenforgalmi Hivatal­ban, ismerkedés az eozin- gyártás titkaival a Porcelán- gyárban, beszélgetés a barát­ságról dr. Bihari Ottó dékán­nal és repertoár beszámoló a Nemzeti Színház igazgatójá­nál. És akárhol > is kínáltak hellyel, mindig kitűnt, a len­gyel—magyar barátság Pécs és- Varsó viszonylatában is kialakult. Az idegenforgalmat, műem­lékvédelmet nézte meg len­gyel-honban Somos Jenő hi­vatalvezető nem is olyan ré- den. — Nekem nagyon tetszett, ahogyan Varsóban helyreállít ják a régi városnegyedeket. Eredeti fényképek, rajzok alapján rekonstruálják az egykori patrícius családok há­zainak homlokzatát. Néhány lépcsőn jut fel a vendég a ház elé, ahol valamikor az öregek töltötték délutánjaikat és nézték az utcán sétáló fia­talságot. Az egészből csak a sajátos lengyel stílusú hom­lokzat maradt meg. A házban i már modem lakásokat talál­tunk. Krysty jegyez és Pécsről kérdez. — Idegenforgalom? — Mind nagyobb és sok­rétűbb. Természetesen sok lengyel vendégünk is van. Míg a taxira várunk, hogy kimenjünk a porcelángyárba, Niedzielska az idegenvezetők iránt érdeklődik: hogyan be­szélnek a külföldiekkel, kik kalauzolják a városban? — A negyven fős idegenve­zető csoport tagjai, akik kü­lönféle nyelven beszélnek és jól ismerik a város múltját és jelenét. Feljegyezte és az már csak természetes volt, hogy két­órás idegenvezetést kért csü­törtök délelőttre dr. Kittka László német tolmácsolásában és kalauzolásával. A porcelángyárban madi- sont lejtettek a politechnikás gimnazisták a folyosón, ami­kor rájuk nyitottunk. Festés, formázás, ellenőrzés, égetés — mind egy-egy gyárrészleg, míg végül eljutottunk az új üzem­be. A kocsikon félkész, kar­csú szigetelők. — Indiának? — Oda is, ez most lengyel megrendelésre készül — mon­dotta Misángyi elvtárs osztály- vezető. És Krysty arcán újabb mo­soly. Otthoni hangulatemlékek jele, hiszen már harmadik he­te eljött hazulról, amikor a lengyel párt és állami kül­döttség Magyarországra láto­gatott. Ezekkel a nagyfeszült­ségű szigetelőkkel valahol lengyel földön is találkozik majd. Most kemencékbe tol­ják derékig mezítelen, izzadó munkások. Tizenegy óra. Sietni kell — várnak a Jogtudományi Egye­temen. A dékáni iroda aszta­lán ötféle cigaretta és hozzák a feketét. Kávéillat és do­hányfüst és kérdések halmaza. — Lengyelország? Varsó? — ismétli dr. Bihari Ottó, dé­kán —. Nemrégiben jártam ott és szerződést kötöttünk a krakkói Jagelló Jogtudományi Egyetemmel. Az UMOWA — a megegye­zés lengyel és magyar szöve­gét mutatja, amely szerint a következő években már nem­csak alkalmi, hanem rendsze­res lesz a kapcsolat a két in­tézet között Lengyel kollé­gákat várnak Pécsre és ma­gyar jogtudósok utaznak Krakkóba, hogy tudományos kutatásaikról beszámoljanak. És a hivatalos kapcsolato­kon túl számtalan baráti em­lék is előkerül: hóvihar no­vemberben Krakkótól pár ki­lométerre, az első benyomások az ősi város barbakánján, ahon nan gyönyörű a kilátás Krak­kóra, hosszú viták és szalad­gálások külügyminisztérium ■ és intézetek között, hogy a jo- \ gász-koüéga útnak indulhas­son. Nevek, akiket Krysty is jól ismer, egész Lengyelor­szág ismeri, Lepsi professzor, aki a Hunyadi-szobor felállí­tásakor Pécsett járt A színház igazgatója fáradt. Próbáról jött. Gorkij: Éjjeli menedékhelyének bemutatá­sára készülnek. A rövid be­szélgetés után újra a próbára siet És ismét előkerül Lengyel­ország. A pécsi színház és a lengyel szinházkultúra közeli jóbarátok. — Érdekes látogatás volt. Sajnos nem tudtam minden engem érdeklő darabot meg­nézni, de azért sokat láttam. Vitatkoztam Jozef Seinnel, be­szélgettem Sideskinnel, talál­koztam Krasznorecskijjel, aki színész és rendező egy sze­mélyben. Nógrádi Róbert igazán gaz­dag tárát hozta magával a lengyel színház-kultúrának. Már-már attól tartottam, hogy vita alakul ki Krystyvel művészeti irányzatokról és összehasonlításokkal igyekez­nek meggyőzni egymást, ami­kor kolléganőm a pécsi szín­ház repertoárjára terelte a szót. Minden művet és szerző­jét feljegyezte, érdeklődött el­gondolások és tervek iránt. Mert Krysty odahaza részlete­sen beszámol közel egyhóna­pos magyarországi körútjáról. Gáldonyi Béla rendszeres tájékoztatókat tar­tanak a titkárok részére. A pártszervezetek sok javas latot tesznek a gazdasági ve­zetőknek. Ezek többsége he­lyes. néha azonban nincs meg bevezetésük pénzügyi fedeze­te, mint például a vonatkísérő laktanya, a kocsijavítók ré­szére a röptető építése. A jó termelési eredmények elérésé­hez elengedhetetlenül szüksé­ges a munkafeltételek javítá­sa, amire bizonyos összegek beruházásával a jövőben le­hetőség nyílik. A beruházá­soknál azonban nagyobb át­gondoltságra van szükség, mert előfordultak olyan ese­tek is, mint a rakodásnál, ahol hétezer forintos költséggel lét­rehoztak egy kontiner-emelőt és még a mai napig sem mű­ködik; A vasutas pártszervezetek többsége megértette azt is, hogy a termelési feladatok el­végzése nem választható el a dolgozók politikai nevelésétől, szakmai tudásuk, műveltségük növelésétől. Sok tény bizonyít­ja ezt. Az idei pártoktatásban több mint 500 dolgozó vesz részt, állami oktatásban 914- en tanulnak. A pártszervezetek gazdasá­gi, szervező és ellenőrző tevé­kenysége nem maradt ered­ménytelen. Csak néhányat sze retnék ezek közül felsorolni. Ez év kilenc hónapjában el­szállítottak két és fél millió tonna árut, 8.6 százalékkal többet, mint az elmúlt évben. Ugyanezen idő alatt a pécsi csomópontról elszállítottak 1 672 749 utast, 3.8 százalékkal többet az előző évinél. A pártszervezetek felismer­ték, hogy a termelési felada­tok megvalósításában nagy szerepe van a szocialista mun­kaverseny szervezésének. Je­lenleg 119 brigád küzd a szo­cialista cím elnyeréséért. A vasútigazgatóságok közötti versenyben a harmadik ne­gyedévi munka alapján első helyezést ért el a pécsi igaz­gatóság, elnyerve ezzel a Vasutas Szakszervezeti Köz­pont Vörös Vándorzászlaját és a vele járó 200 ezer forintos pénzjutalmat. Ebben az évben 86-an kaptak Kiváló dolgozó oklevelet, illetve jelvényt, többen kormánykitünteté ben, minisztert dicséretben része­sültek. AMIKOR elismerőleg írunk a pécsi csomópont pártszer­vezeteinek munkájáról, örü­lünk azoknak az eredmények­nek, melyeket elértek. Ma­gunkévá tesszük azt az érté­kelést, melyet ők mondtak el saját munkájukról, van még sok tennivalójuk, hogy elősegítsék a termelési tervek maradékta­lan teljesítését. Ez megköve­teli tőlük a munkafegyelem állandó erősítését, a politikai felvilágosító munka fokozását. Minden alkalmat meg kell ragadnia a tanulásra, a köz- gazdasági ismeretek szélesí­tésére, ami feltétele a gazda­sági feladatok további segíté­sének. Mttzki Evvl*

Next

/
Thumbnails
Contents