Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
Bwfiia Bulcsu: Jjanajzi napúit és A feg 22ég nfexBg ks®dulatlan volt Az emberek egyesével ballagtak át a hátán Mohácsról Homorúdra. Néha egy-egy szán is rá- merészkedett, s oldalozva csúszott át a másik partra. Csér Gyula a Jégtörő I. kabinjában ült és a jéghátán imbolygó apró, fekete emberkéket bámulta. Csak a jégen lehetett őket látni, amikor part ra léptek néhány méter után belevesztek a ködbe. Álmosító szürkeség ült a tájon. Minden mozdualtlan volt és szokatlanul csendes. Hallgattak a rádiók, s a parton elhelyezett városi megafonok is. Csór Gyula ásított, aztán a fiókból előhúzta a naplóját s lassan tűnődve a következőket jegyezte bele: ..Az éjjel megérkeztem a temetésről. Fáradt és kedvetlen voltam egész idő alatt. Éppen szolgálatban voltam tegnap előtt, amikor a sürgönyhordó feljött a hajóra. Kicsit furcsa volt a távirat: Nagyapádat csü törtökön temetjük. — Azt sem tudtam, hogy meghalt. A halottat körülveszik az emberek, a haldoklót nem. A temetés nem ér semmit... Szóltam az első tisztnek, aztán kimentem az állomásra. Délelőtt értem oda. Körülnéztem a vasúton, gondoltam kijött elém valaki, de ismerőst sehol sem láttam. Elindultam a város felé. Keresztül vágtam egy ligeten és kerülgettem a tócsákat Sütött a Nap és olvadt Arra gondoltam, hogy egy héten belül a Dunán is megindul a jég. A liget végén egy rozzant trafikban cigarettát vettem. Nehezen találtam meg az utcát, mert tíz éve nem jártam a városban, s azóta megváltozott Mindenütt új házak színesedtek, csak a sár volt a régi. Amikor megtaláltam az utcát, eszembe jutott hogy tíz évvel korábban egvszer kerestem a nagyapámat, de nem volt otthon. A szomszédok azt mondták, hogy a postán van, melegszák a nyugdíjasokkal. Tényleg ott volt, beszélgettek és mustrál- gatták a posta ügyfeleit. Néha előkapartak egy fél cigarettát és körülményesen szipákoltak vele órákig. Szegény öregapám ... A ház idegennek tűnt. Egy cédula volt a kapura tűzve: Használt bútorok haláleset miatt eladók. Odábbléptem egy kicsit és benéztem az ablakokon. Az egyik szobában valamikor egy hatalmas lcőszáli sas állt a szekrény tetején. A szárnvait kiterjesztette, és szét nyitotta a csőrét Nagyon féltem a sastól. Különösen hajnalban volt fenyegető, amikor mind'mid aludt. A sas ilyenkor engem figyelt Azonnal észrevette, ha felébredtem és kénvsrerített, hogy odanézzek. Néha megrezzent a szárnya, s egv keveset közeledett Nem mertem a paplan alá bújni, mert egyenesen a szemembe nézett. Egyik nyáron aztán már nem figyelt rám a sas. Akkor valami megszakadt ben nem és körülöttem is. Más lett a világ... Hiába ágaskodtam, a szobákba nem lehetett belátni. Visszamentem és kinyitottam a kaput A keskeny kisvárosi udvaron többen is álltak. Egy pillantást vetettem a kerítés tövébe, ahová valamikor eltemettünk egy madarat. Elkésett fecske volt, erőtlenül ténfesr- get.t. aztán a macska megölte. Egy alacsony öregemberbe ütköztem először. A kapu felé tartott és morgolódott. Amikor egy vonalba értünk, megállt és végi ginért: — Maga is rokon? — Igen, a temetésre jöttem. — Elvették tőlem a szobrot ... — Mit? — Az alabástrom Mária szobrot.. Ágoston bácsi tartozott nekem egy húszassal, azt mondta elvihetem a szobrot. A Magdolna meg elvette. — Nem tudom... Talán maid visszaadják... Az öregember legyintett, és morogva ment a kapu felé. Anyám nővére és a férje ieV»*» ruhában álltak az udvaron és mutogattak a napra állogatott székekre. Egy bizonytalan nézésű ember állt mellettük, s néha lehajolt, B3££tapo£atla a támlákat — Hatms sok értük... Ma ötfősért adják, elviszem... Mögöttük egy overálos férfi és egy furcsa öltözetű asszony dolgozott Meszet oltottak. A férfi egy hosszúnyelű kapával kavargatta a sistergő meszet, » néha odalesett a székelőre. Amikor elment a bizonytalan nézésű ember, hozzám fordultak: — Nézd a Gyula... — Megöleltek, aztán bementünk a házba. — Az a kicsi öregember... — Tudom a Polák bácsi... Megkapta a húszasát, bár a papa senkinek sem tartozott... Nem tudom mit akar ezzel a szoborral, nem is katolikus. Anyám nővére beletúrt egy fiókba és elsírta magát A felforgatott bútorok között apró tárgyakat gyűjtögetett ösz- sze, és egyenletesen sírdogált. A férje többször kiment és többször bejött, aztán megkérdezte, hogy hol a ruhakefe? Amikor meglett, lassan kefól- getná kezdte az öltönyét — Kik ezek a meszes emberek? — Ezek vették meg a házat. — Már eladták? — Eh Anyám testvére felnézett és mérgesen rákiabált az urára: — Elment az eszed? Itt a porban keféled a ruhádat? Menj ki az udvarra, ott keféld! — Már nem sírt. A férje mondott valamit, aztán kiment — Az apám még nem jött meg? ’ — De már megjött. A Koronában várnak bennünket — Kiindultam megkeresni a Koronát Hiába kerestem, ilyen vendéglő már nem volt Végül a „Béke” étteremben megtaláltam őket Az apám rosszallóan végigmért: — Nem akad egy fekete ruhád? — Nem engem temettek. H árman voltai? a rendőrszázados, a plébános és az apám, természetesen civilben. Az anyám öcesén nem látszott, hogy rendőr, 6 az apám öccsén nem látszott, hogy pap. Mindenki fölállt, összeölelkeztünk, aztán valamennyien leültünk. Nekem is töltöttek, aztán apám ünnepélyes arcot öltött, jelezve, hogy valami lényegeset akar mondani. — Édesanyád nem tud a halálesetről. Nem mertük neki megmondani. Amíg kórházban van, titokban tartjuk. Felemelte a poharát és ittunk a titokra. — Szentgyörgyhegyi — mondta az apám, ón pedig arra gondoltam, hogy milyen festői jelenet lenne ez, ha egyenruhában jönnek a temetésre Apám volt az egyetlen civil, ezért állandóan parancsolgatott. Meghatározta az ivás tem póját, odarendelte a pincéreket, összerakatta az asztalokat, s végül megszabta, hogy melyik az az egészséges étel, amit ennünk kell. A rendőr- százados és én tűrtük, a klérus fellázadt és azért is halászlevet evett. Közben megérkezett anyám nővére és férje, aztán még néhány rokon. Nem hagytuk egymást enni, mindenki előadta a nézeteit valamivel kapcsolatban. A beszélgetésben nem volt összefüggés. — Fizetni kellene, mert a végén még elkésünk a szegény papa temetéséről — mondta a rendőrszázados és előkészítette a tárcáját. — Már annyi idő van! — csodálkoztak a nők, és sietve megették az ízetlen vendéglői linzereket. Szép napos idő volt, így gyalog sétáltunk ki a temetőbe. Útközben megemlítettem a rendőrtisztnek és a papnak, hogy egy amerikai írónak érdekes könyve jelent meg a napokban. — Thomas Wolfe... Thomas Wolfe — ismételgették az író nevét, aztán a plébános mégis csak elővette a noteszét és felírta. A séta kellemes volt. A Nap végig sütötte az arcunkat, s feloldotta azt a belső merevséget, mely rokonok láttán keletkezik az emberben. Valójában nem törődtünk egymáméi onfe a ftasyefi, meSy suhogott ránk a kék magasság bóL Amikor a temetőbe értünk, felnéztem az égre, s láttam, hogy a felhők sebesen úsznak nyugat felé. Keleti szél — gondoltam — ez enyhülést hoz és felszagigatja a jégitorla- szokat A temetői épület központi emelvényén nagyapám feküdt felravatalozva. A fekete drapériákkal letakart dobogó körül nagyapám tanítványai, a szomszédok és a hajdani ipartestület tagjai álltak. Nagyapám, ha jól emlékszem, sohasem vállalt különórákat, a kényelmes életet szerette, s az apró jelentéktelen örömöket. Minden délután elment a kaszinóba, és szombat esténként az iparos körbe. A kaszinóban kártyázott, az iparos körben pedig politizált. Mérsékelt véleményed voltak, és mérsékelt lapjárása. Az egész városban tisztelték. Körülnéztem az épületben. A fal mellett keskeny fülkék sorakoztak, s minden fülkében volt egy koporsó. Szalagrendszerben temettek. Minden órában egyet, szép kényelmesen. Pap nagybátyám odalépett a szenteltvíztartóhoz, és a vízzel kereszt alakban meghintette a ravatalt Anyám nővére sírt, férje pedig fontoskodva élőre lépett és a koszorúkon megigazította a szalagokat, hogy jobban lehessen látni a felírásokat. Az egyik szalagon az én nevem is ott volt. Az aranyozott betűktől megborzongtam. Egy pillanatig úgy tűnt, mintha engem temetnének. A plébános türelmetlenül tipródott, aztán halkan megjegyezte: — Nagvon hűvös van itt, a végén még megfázunk ... Bizonytalanul az ajtóra néztem. Kint sütött a Nap és biztató, kerek formája volt a világnak. Megfordultam és elindultam a kijárat felé. A plébános és az apám utánamjöttek. De alig gázoltunk bele a napfénybe, megjelentek a mi- nistránsok. mögöttük a pap és a kántor. Hát bevonultunk újra, s elhelyezkedtünk a ravatal mellett, a rokonságnak fenntartott helyen. Bent csak percekig tartott a szertartás. A pap és a kántor kivonultak. Anyám nővére hangosan zokogott. és a tömegben is két fiatalabb nő. Nekem is kicsordultak a könnyeim. Az apostolok lovát egy elmés szerkezetre tették, és kerekeken gurították az ajtóig, ott nekigyűrkőztek az egyensapkás temetői emberek és a vállukra vették. A Nap végigömlött a meneten és valamennyiünket megnyugtatott. Ciprusok és emlékművek között meneteltünk eev nyers, idegen földhányás felé. A sírnál felbomlott a menet, s néhánvan felálltak a szomszéd földhányásokra, hogy jobban lássanak. A pao és a kántor egvkedvűen énekelték a megszokott dallamokat. Az elmúlt évtizedek statt kel tömésén összecsiszolódott a hangjuk, könnyedén és. elegánsan feleseltek. Egyik oldalamon a plébános állt, a másikon anyám nővérének a férie. A pap és a kántor hangja kellemesen csengett a havas ragyogó temetőben. Szegény nagyapám ... Egv- szer, húsz éve, megállt a sublót mellett és rákönvökölt. Eevik kezében a mesgvf a szipkába dugott cigaretta füstöl- gött, a másikkal támaszkodott. Pontosan olyan volt, mint Bernard Shaw... A szemében huncut fények villantak, és megkérdezte — Aztán tudod-e, hogy ki találta fel a hottentotta rántottét? ... Nem...? Ejnye, ejnye ... Ezt tudni kell... A hottentotta rántotta Tatatóvá- rosd Tettei Tibor totalizatőri titkár találmánya. Nagyon szégyelltem magam. Nagyapám rekedten, csillogó szemekkel nevetett. — Egy régi húsvéton pedig leültetett az asztal mellé, és ceruzát adott a kezembe. Vonalakat kellett húznom egy mondóka szavaira. Fölém magasodott meggyfaszipkáiával & fontoskodó arccal diktálta a versikét: — A gom bágom fát, régi rekettyét, aki velem vörs, én is azzal vörs, fogadjunk fel egy pint borban, hogy es húszónkat«. gapttoWae actmofitein meg a vonalaicat, • huszonkettő volt Ttfjapánul —vetett, boldogan, "1ÍIII 1 II M II dl --------1 - -«-ív 9 0MRBIBIMB ©©WBBOtftL A pap és a kántor még mündig feleseltek. Plébános nagybátyám türelmetlenül az órájára nézett, és halkan megjegyezte: — Egy ilyen temetést nálunk a káplán is megcsinál tíz perc alatt. Végre meglengették a füstölöt s minket is megérintett a fanyar tömjénszag. Amikor leeresztették a koporsót, anyám nővérének a férje előre lépett, s' egy hatalmas göröngyöt dobott a sírba. A göröngy dongott a koporsón, s a nyomában keletkezett csendben mások is lehajoltak. s egv pillanat múlva már zuhogott a föld. Anvai naevbátyám elégedetten megtörölte a kezét, aztán hozzám hajolt: — Könnyű most az idealistának, de jaj a materialistának. Bólintottam és arra gondoltam, h<\gv a hotten+ntta rántotta Ta+a+óvúmsi To+tei T' bor totalizatőri titkár találmánya. A pan és a kántor elmentek a tamiÁnföstőt elvitte a szél Plébános nagvbátvám ekkor megkérdezte anyám nővérét: — Miért nem a felesége me! lé tem°t+étek a papát? — Nem lehetett, mert a mama mellett már eladták a helvet... — Szegény papa... Az volt az egvetten kívánsága, hogy a mama mellett nyugodhasson — mondta a rendőrtiszt és kedvetlenül körülnézett a temetőben. — Hát végtére is. hol nyugszik árvátok? — kérdezte újra plébános nawbátvám s látszott az arcán hogy az ügy nem tetszik néki. Elindultunk, hogy megkeressük nagyanyám sírját. Nehezen találtuk meg, mert a korhadt kereszt már kidőlt. — Nahát.. — csodálkozott anvám nővére — az ősszel még állt ez a fejfa ... Különben arról volt szó. hogy márvány emléket emeltetünk kettejüknek. — A mindenit... A min- denit — mondta a férie. aztán keresett egv nagyobb követ, s a keresztet igyekezett belevemi a földbe. A kő hatalmasakat zuhant a feifán, és visszhangzott tőle a temető. — Most talán mégsem kellene — próbálkoztam elég bizonytalanul, de csak kalapál* ; tovább, s az egyik ciprusró’ j riadtan felrebbentek a verebek. A plébános és az apám meg j fordultak, s szó nélkül elindultak a kiiárat felé. Én is mentiem. A kapuban útonéri bennünket a rendőrtiszt és közölte, hogy a többiek utánunk jönnek a vasúti restibe. Szótlanul lépkedtünk a havas szegélvű járdákon. A Nap még mindig sütött, de a szél megerősödött és felhőket hozott keletről. A restiben többször mondott valamit az egyik rokon. Kövérkés, könnyesszemű asszony volt. — Kellene néha találkoznunk, úgy elröpül az élet... — Igen — mondta apám s a mozdonyok képét nézte a falon, melyek napsütéses tájakon rohantak át, s a vagonok oldalán jól látszott az utasellátó felírás. Elsőnek apám vonata indult, aztán plébános nagybátyámé és a rendőrtiszté. Többször elbúcsúztunk, s mindenki azt mondta, hogy kellene néha találkoznunk. Talán nyáron vagy ősszel, amikor beérik a gesztenye és a szőlő. A nagyfröccs savanyítás íze lengett bennem és elaludtam a v-'-rr+ban.” C ' >r Gyula becsukta a naplóját, aztán felállt és nyújtózkodott. A tárgyak beleolvadtak a háttérbe, alkonyodéit. Felvette a kabátiát, a fejére báránybéléses sapkát húzott, aztán a csattogó vaslépcsőkön felment a fedélzet- j re. A keleti szél ködöket söpört végig a Duna felett, s j a szürke felhőrongyokba be- j levesztek a partolt. A jégen j már egyetlen embert sem le- I hetett látni. Csér Gyula sokáig állt a ködös alkonyaiban és figyelte a partokat. Felgyulladt néhány villany. Először a mohácsi kikötőben, aztán a zátonyoknál s legutoljára Homorúdon. De ezt a halvány fényt a ködtakarón át csak sejteni lehetett. 1 Amit a közönség nem lát Az előadás kezdését megelőzően a színház műszaki személyzete már a színpadon dolgozik. A díszleteket és a kellé- J keket állítják a kijelölt helyükre. A világosítók a színpad fényeiről gondoskodnak, előzőleg minden lámpát megvizsg T- ! nak. A világosítóban Denich Jánosné, Farkas Istvánné és I Feltorjai Sándor a világítótesteket készítik elő. Az öltözőben pedig színészek — akik éppen nem a színpadon játszanak — kavargatják a gőzölgő feketét, várják a következő utasítást az ügyelőtől, hogy mikor következnek ismét a színre. Az ügyelő a mikrofonba mondja a színészek nevét, akiknek színpadra kell menniük. Koppány Miklós Pobák I,ajos és Iványi József a szín* ”-adra indulnak. — SZOKOI AT felv. — 4
