Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
őmLíkzzís a 100 íaej ^Dúkt&t Sánd&tra rtm. fanuór t-én emUkezüntc meg dr. Doktor Sándor születétének 10». évfordulóiára. Doktor Sándor 1901-ben került Pécsre, neoéliez fűződik a bábaképző intézet ét a szülészeti klinika megszervezése, két évtizeden át töltötte be ennek igazgató- főorvosi tisztjét. Sokoldalú társadalmi tevékenységet vállalt: vezető szerepei töltött be a haladó polgári mozgalmakban, majd később a munkdsmozgat mban a Pécs. lenforradalmi csapatok elől l'Jll-ben Jugoszláviába emigrált, ahol az illegális Jugoszláv Kommunista Párt szervezetében végzett pártmunkát. Doktor Sándor eseményekben gazdag, példamutató életét Igaz Sándor, pécsi újságíró fényképekkel Illusztrált, eredeti dokumentumokra és jugoszláviai kutatóútjára támaszkodó könyvben dolgozza fel. Ebből Idézzük az alábbi részletet arról, mf- lyennek látták, ismerték Doktor Sándort a századeleji Pécsett sem nézte el, különösen ha a betegek egészségét érintette. Szabó Ferenc munkásnál a mák éa a nyárspolgárok jogosan érezték meg benne a fenn álló társadalmi rend elleni lázadást. Impozáns külseje szuggesztív hatással volt az emberekre. Ha valahol megjelent, mindenki öt nézte, rá figyelt, ha szólt egész hallgatóságát lenyűgözte. A haladás, a józan ész fanatikusa volt azzal a képességgel, hogy ezreket tu„AZ URALKODÓ OSZTÁLY Pécs-baranyai exponensei Doktor Sándort egyik legveszedelmesebb ellenségüknek tartották. Ezért minden alkalmat megragadtak, hogy öt szóban és írásban hóbortos, különc, politikailag beszámíthatatlan, megkótyagosodott személynek tüntessék fel és ezzel kompromittálják, elszigeteljék a tömegektől. De ez a törekvésük csak a minden óitól, szokatlantól irtózó kispolgárság és az értelmiség vaskalapos vagy éppen szolgáidtól csoportjainál talált talajra. — ök gyanakodva néztek Doktor Sándorra, féltek tőle. kellemetlennek tartották őt. aki „fehér veréb” volt a szürkék között — jellemezte ezt a viszonyt dr. Arató Jenő és még a következőket fűzte hozzá: — Pécs a cilinderek, keményített gallérok bűvöletében élő szimpla polgárváros volt ebben az időben és a minden konvencióval szembenálló, olvasottságban, tudásban a középszerűek közül messze kiemelkedő Doktor Sándor óriásnak számított ebben a miliőben — mondotta. Tehetségétől, emberi és orvosi kiválóságától nem tagadhatta meg elismerését Lenkei Jenő, a Pécsi Napló egykori főszerkesztője sem, akit pedig Doktor Sándor személyi és politikai ellentéteik miatt házából egyenesen kiutasított A „40 év Pécs életéből” címmel megjelent könyvében megállapítja, hogy a pécsi klinika és intézet hírneve, vonzóereje távoli vidékre is kiterjedt majd így folytatta: „Ezen Intézetet fennállása óta dr. Doktor Sándor vezette és mint nőgyógyász és sebész, a műtétek körül való abszolút megbízhatóságával méltán érdemelt ki országosan jóhangzó nevet.,. Mindenképpen egyike a legérdekesebb orvosi Jelenségeknek, aki valaha ezen városban folytatta működését.” KLINIKAI MUNKATÁRSAI emberi közvetlenségét, kimeríthetetlen munkabírását, maximális időkihasználását hang súlyozzák, amely mellett mindig szakított arra is időt. hogy • beosztottainak hogylétéről, gondjairól, bajairól érdeklődjön. Mindenkit meghallgatott, de az önmagát ismétel get ót udvariasan figyelmeztette felesleges szószaporítására. Ha va’ami kívánsága volt, azt röviden közölte, a legfontosabb ügyeket is percek alatt intézte. Csak így tehetett eleget rengeteg kötelezettségének, amelv hajnaltól késő éjszakáig lefoglalta idejét. Munkatársaiért mindenkor vállalta a ♦elles felelősséget. Amikor az egyik osztályos orvos elmulasztott bejelenteni egy szülést. Doktor Sándor megfizette helvette a büntetést, vállalta a bírósági priuszt — anélkül, hogy orvosának azt szóvá tette volna. Pontos, sza- vatartő, minden munkát egyformán megbecsülő emberként emlékszik vissza rá özv Makár Emőné, az intézet volt tisztviselőnője, akihez gyakran a nani 3—4 onerá'ás u+én is az előre bejelentett időben iött a fontosabb ügvek véleményezésére. aláírások intézésé-e. A hanvagságot. fetfl- i eicKsáaaá mások részéről esaté-t fűi oh all a tára fedte meg a gzíUéernőt. amiért nem látta el feladatát szakszerűen. De mécsem szigorúsága és a macas követelmények' támasztása. hanem elsősorban sze-n- tetreméttő emberi mavatantá- sa rendkívüli mnnkatelíesftménve volt az ami arra öcztÖnS^to beOST-tokMeit^ bogv fnerrVa-elOonj űzzenek nTwf»íe-m-vk szédü- W ~r munkatempóját. Jóságos külsejével, szerénységével, önzetlen segítőkészségével az első percekben bizalmat ébresztett az emberekben. Betegeivel úgy bánt, mint gondos apa a gyermekével, azok nyugodtan bízták rá életüket. A súlyosabb operáitokat éjszakánként sorralátogat- ta, állapotukra, gondozásukra állandóan felügyelt. AZ ANYAGIASSÁGOT megbocsát hatatlannak tartotta, a proletárasszonyokat ingyen vagy szinte „névleges’ honoráriumért kezelte. Ugyanakkor intézetében és szolgálati lakásában — ahol díjtalanul kapta a szolgáltatásokat — a kicsinyeskedésig takarékoskodott, amivel egyrészt a nehéz fizikai munkával megtermelt anyagi javak iránti megbecsülését fejezte ki, másrészt gyermekkorának szűkös éveire, a belénevelt takarékoskodásra emlékezett Az ajándékozásban bőkezű volt: szegényparaszti sorban élő testvéreit rendszeresen segélyezte, falujának közcélokra nagyobb összeget adományozott. A szüleihez fűződő gyengéd szeretőiét példázza az a sokakban megmaradt kép, ahogyan az alacsony, sovány, fejkendős, fehér biklás parasztnénivel. öreg és beteges édesanyjával a klinika parkjában sétálgatott, ahogyan a Harkányba vivő gyógyító utakon a gépkocsiból karfain kiemelte és a pavilonba vitte a járni már nehezen tudó nénikét. A szerénységet és az önfegyelmet sokra becsülte, izgatottnak soha nem látták, minden helyzetben fegyelmezte magát. A hiúság távol állt tőle: leányainak gyakran idézte a japánokat, akiknél a legnagyobb jellemgyengeségnek számit, ha valaki önmagáról beszól. Öltözködése is — ellentétben a nőgyógyászok általános szokásával — rendkívül egyszerű volt. A plperkőc, finomkodó fiatalokat megvetette. Ha ilyenek „cselédkönyves” orvos gyakornokként intézetébe kerültek, velük a hivatalos érintkezésen kívül alig állt szóba. Alaptermészete volt a higgadtság, megfontoltság, amely nagyfokú bátorsággal, elvi szilárdsággal párosult: megingás nélkül állta országgyűlési képviselők, grófi miniszterek, reakciós sajtóorgánumok ismétlődő. állásából való felfüggesztését követelő támadásait. Cséby Lajos meghatározása szerint Doktor Sándor a sztoikus nyugalmú, szokráteszd bölesességű férfiúnak az a típusa volt, aki nyugodtan tö- rölget+e szemüvev<H. miközben lövedékek röoködtek a feje körül. Ehhez járult még. hogy jelleme ellentmondott minden opportunizmusnak: ha valaki, vagy valami nem tetszett néki, nyíltan megmondta véleményét .., „KÖNYVES EMBER”, európai műveltségű, széleslátókörű tudós volt, aki hét idegein nyelven értette meg magát. Átfogó műveltsége ellenére hiányzott belőle minden tudálékosság, az egyszerű emberek között érezte jól magát, akikért élt és akiknek kiváló pedagógiai érzékkel adta tovább gazdag ismereteit. Gondolkodása mentes volt minden dogmatizmustól, hihetetlenül élénk észjárása tömegével hozta felszínre az új, eredeti ötleteket — anélkül, hogy bármikor mecefeledkezett volna az „eszmék kötelező erejéről.” Ellensége volt minden kis- polpolgári konvenciónak, minden újra fogékony saeTtame nem tűrt korlátozást Bátran hirdette a hasznosnak felismert merészen új és szokatlan élveket akkor, amikor botrány okozásnak számított kalap nélkül végigmenni az utcán. Egy harkányi kiránduláson például, a kalaplevéve sétáló Doktor Sándor miatti felháborodásukban fgy kiáltoztak — nem utcagyerekek, hanem meglett emberek — a Doktor család után: — Mi az? Talán maguk a cirkuszosok? Doktor Sándor, a pécsi utcák, a baranyai közélet ennél sokkal különb dolgokat is művelő „enfant terrible”-je azonban nem törődött az ostobák hangoskodásaival. Sőt kedvét lelte újabb és újabb meghökken- téseikben, amelyek lényegtelen részét, de részét alkották a konzervativizmus bírálatádott mozgósítani — hatása alól politikai ellenfelei, ellenséged sem vonhatták ki magukat — Hívő, rajongó ember volt akinek a kommunista társadalom volt az ideája — mondja róla dr. Hajdú Gyula. Érte is rajongtok, vagy gyűlölték, de közömbös nem maradhatott vele szemben senki. Középtermetű volt, széles, csontos vállakkal, erőteljes, [) kisportolt alakkal, boltozatos koponyá járói, magas, hátra- hajló homlokáról, csillogó barna szeméből sugárzott az Intellektus. Az adat9k gyűjtése közben mintegy 150 kortársával beszéltem, és közülük az emlékezés távlatából őt sokan — nemcsak szellemileg — hanem fizikailag is naevnak látták. Pedig a börtönjegvzék ! szerint termete: 165 cm volt. A nagvság. az eszménvftés j nem feltétlenül a centimétereknél kezdődik. ERŐS VOLT tes+ben és lé- ] lekben, tekintetében azonban Ismeretlen eredetű szomorúság bújkált. Az emberiség sorsán, az előrehaladás lassúságán, az elért eredmények csekélységén, a háború pusztításain, vagy talán a személvét ért sérelmeken bánkódott? Nem lehet tudni. 1918 áprilisában búcsút akart mondani Pécsnek, megpályázta a kolozsvári egyetem tanári állását, folyamodványát azonban később visszavonta, ötvennégy éves volt akkor. Lehet, hogy későinek tartotta az újabb megtelepedést? A kérdésekre nincs pontos válasz, de tény, hogy Doktor Sándor maradt, és Pécsett érte az ószi rózsás forradalom, a Nemzeti Tanács megalakulása, amelytől újabb harcaihoz erőt, életet, fiatalos lendületet kölcsönzött.” Igaz Sándor Klug K. György kisplasztikái Bárdos! Németh János: Acany. napjai a UmUknek Arany napjai a leveleknek még számoiatianui szállnak, a duhaj szelekkel birkózva győznek, tudva, eláll ostoruk suhogása. Öh boldog, erős fiatalság, de biztos a te tudásod, forradalmas és felforgató, —i erőd tudata lüktet a szóban, amit gondolatlanul kimondasz, de gondolatod magva messze repül szűz ormok hócsúcsai fölé: szerelem, gond, kin életed malma alá had: katasztrófákra elég egy hitén, gyászra egy néma tekintet. Arany napjai a leveleknek, rólatok szólok: a vad, vad ifjúság tetteiről, de magamról szólva tudom, mindez éli ram! ik idővel. — egy nap, nem tudod melyik az, roskad a régi férfias tartás, dolgod már nem dallal adódik, inog a fészek-adó lomb, riadoz rajt a madár, a fény lassan sűrűsödik a ritkuló lomb közt, pereg egy-egy korai hajtás, ág kicsapódik, bordázata mint a csontváz meredek, a minck-miért Iszonyú jelképe es. Minden élet így borul össze, fák, emberek éiete így alakul, arany napjai a leveleknek eltűnnek, mint a boldog káprázatok, elúszva zokognak s egy este fényük is belehal! az Andromeda távoli fénye közé, ŐSZI VALLOMÁS L átod, Szerelmem? Látod?! Itthagytak mind. Elhagytak, ez tény, ezen nem lehet változtatni már, * eltagadni sem lehet. Szomorú, de így van. Látod, Szerelmem, magam maradtam melletted. Pedig _ Pedig nem érdemied meg drágám, legyünk őszinték. Emlékszel? Észre sem vettél akkor. Eljöttek szilaj, jókedvű nyári szeretőid, s Te ujjongva adtad nekik magad Keszthelyen, kitárulkoztál előttük Almádiban, hozzájuk simultál Siófokon, ölelted őket Révfülöpön, és... nem akarok tapintatlan lenni, nem pletykálom világba valamennyi kalandodat. Micsoda teljesítménye a szerelemnek! Csak Te lehettél képes erre. Fáradhatatlan voltál az ölelésben, a lágy si- mogatásban, az odaadó befogadásban. Csodáltalak érte, bár bevallom, irigykedtem, s fájt kissé, hogy másokkal kell osztoznom rajtad. Most már őszintén elárulom, voltak napok, amikor feléd sem tudtam nézni emiatt, akadtak percek, amelyekben gyűlöltelek és csömörrel gondoltam rád féktelen, soha betelni nem tudó tobzódásodért, utáltalak, mert mindenkié vagy, aki megkíván... Ne haragudj, így volt akkor. Ma már csak magamra haragszom, teneked megbocsátottam rég. Azt tetted, amit tehettél, önmagodat adtad és boldog voltál. Csak sajnállak most, kedves. Mivé lettél, nézd meg magad! Ragyogó, sugara« arcod ráncos, barázdás szürkére fakult. Lágy selyemöled kihűlt. Szomorú lettél, mini egy bánatban fogant költemény utolsó sora. Nincs benned báj, csak kietlenség, s nem kíván meg senki már, senki már... Nincs rajongód, imádód, nincs aki vágyva öledbe vesse magát, s gyönyörrel szeressen. Magasztalóid, dicsérőid messze mentek, s elfeledték mind nyári ezerelmüket. f'sa.k én maradtam itt ^ hűségesen. Ne hidd, hogy elfelejtem, amit nyáron tettél, nem lehet azt elfelejteni. — De mégis mindig mámor melegíti szivemet, rád gondolok. Sokat gondolok rád. Szeretlek! Szeretlek a már nem fiatal, nem szép, negyvenen túljáró férfiak hűséges, haláligtartó szerelmével. S ilyenkor, csapzott ősz idején arra gondolok, lehet, dőreség, — a viharos nyár elmúltával talán Te is észreveszek szerény imádódat, Te drága. Te céda. Te jóságos — szerelmem, Balaton! WmvizL László ITít/gr K György festőművész kiállítása, melyet a pécsi mű vési. pártolók a közelmúltban megt^k inthettek a Fegyveres Erők. Klubjában, nem adhatta a művész mu nká^ságának teljes kér eszi met nt*. tét. Klug K György életművének egy érdekes fejezetéből, mely&á a fenti kisplasztikák csak Így utólag képekben tudunk hírt (SéMn ___ ______________> .
