Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
Szántónk tartalmából: Arató Károly, Áprily Lajos, Csorba Győző és Pákolitz István versei Berfha Bulcsu novellája • Ehrenburg Picassóról • Klug K. György szobrai • Kritikák—Riportok— Híradás a tudomány világából EJJEU MENEDÉKHELY MAKSZIM GORKIJ filozófikus drámája Sztanyiez- lavszkij színpadáról indult és villámgyorsan meghódította a világot. Mint érdekességet érdemes megemlítenünk, hogy a moszkvai bemutató után egy évvel, már Magyarországon, a Budai Nyári Színházban is bemutatták. A darab különleges értékét jelzik az egymást gyors ütemben követő fordítások, s a változó rendezői megoldások is. Az Éjjeli menedékhelyet 1903-ban ketten is lefordították magyarra. Havas József és Kálnoki Izidor, melyeket aztán Hazai Hugó 1904-ben, Horváth Árpád 1947- ben, Gábor Andor 1952-ben, s Déri Tibor 1955-ben kelt fordításai követtek. A Pécsi Nemzeti Színház a Kossuth- díjas Gábor Andor fordításában játszotta a darabot. Gorkij drámája az élet alapvető kérdéseire keres választ, s a filozofikus gondolatok ütközőpontjában felvonultat két csodálatos figurát, Luka apót a vándort* és Szatyint az elJavul-e a magyar film ? A vészharang elhallgatott; már elragadtatott jóslatokat is lehetett hallani Aztán ismét egy udvarias hallgatás . következett, amely hirtelen nagy csalódást takart. Nos, végül is mi van most a magyar filmmel, javul-e valóban, visszaszerzi-e elvesztett hírnevét? Mindenekelőtt határozzuk el. hogy a végletes indulatokat mellőzzük. Elég hiba volt az is, hogy a kritika jóindulatú bírálatát és segítő szándékát, amikor filmgyártásunk az önvizsgálat és erőgyűjtés időszakához érkezett, túlzó, olykor már sértő gúny, viccelődés, merő elutasítás váltotta feL Épp ilyen hiba lenne, ha most, egy-két sikerültebb, vagy akár jól sikerült magyar film láttán fellendülést, virágzást, effélét emlegetnénk. Hazánkban kevés film készül évente — mintegy húsz —, s ez azt jelenti, hogy a sikeres vagy bukott filmek aránya kirívóbb, mint nagyobb kapacitású filmgyártások esetében. Két-három gyengébb film s máris kondul a vészharang, két-három siker és máris harsan a halleluja. Nem, a végletes reagálást mellőznünk kell, de azt se tagadjuk meg, hogy az évad — ha szabad ezt a színházi fogalmat a filmműsorra is alkalmaznunk —, az évad kezdete óta bemutatott öt magyar film összképe kedvezőbb és biztatóbb, mint a korábbi hónapok magyar filmtermése. Az öt film között csak egy akad. amely voltaképpen kritikán aluli, s ez A szélhámos- nő. Láttunk két jólsdkerült kommerszfilmet, a közönség szórakoztatására szánt, tartalmas, egyszerű filmeket, ezek a Hogy állunk fiatalember és a Foto Háber. Végül bemutatásra került két nagyigónyű, értékes művészi film is a Párbeszéd és a Nappali sötétség. Beszéljünk először erről a két utóbbiról, a két nagy eredményről. Ismét láthatunk Fáb- ri filmet — már ez is elismerés a Nappali sötétségről. Fábri Zoltán leglehetségesebb, világhírű rendezőnk, aki korábban nemzetközi fesztiválokon tekintélyt vívott ki magának és filmművészetünknek. O rendezte a Körhintát, ame- 'vet az idő sem tudott kikezdeni. azt a magyar filmet, ■ímelyet a világ filmszakköny- vei „a” magyar filmként emlegetnek. Fábrt-film a Hannibál tanár úr. ez. a szép anti- fasista állásfoglalás egy Móra- novella alapján, az a filmünk, amely .máig is mindenütt szerepel, ahol a magyar filmművészet összefoglaló bemutatására kerül sor. Fábri Zoltán hűve az Édes Anna és a Két félidő a pokolban — mindkettő sokatmondó, bár egy kicsit táradt, önismétlő alkotás. Végül, most, hosszabb, s bizonyára érlelő szünet után egy új és újszerű Fábri-filmet láthatunk, bár a Nappali sötétség magán viseli Fábri •eddigi művészetének jellegzetességeit is. Elmélyült, gondos kidolgozású, bensőséges, vívódó film ez is, akár a többi műve. A Nappali sötétség — Palotai Boris A madarak elhallgattak című regénye nyomán — megrendítő kép a fasizmus gonoszságáról, anélkül, hogy ezt a gonoszságot naturális képekben érzékelnénk. Belső vetületében, az általa okozott fájdalomban, az igaz emberi érzések összekuszálásában és szétrombolásában érzékeljük a fasizmus gonoszságát. Másrészt Fábri új filmjében segít egészségesen szétrombolni az évekkel ezelőtt divatossá vált, hibás hős-eszményt, amely szerint a hősök mind feddhetetlen, csodálatos, emberfeletti emberek. Fábri hőse maga is szenved, sole tekintetben áldozat. hibákat is követ el — de ezekkel együtt hős, felszabadulásunknak valami részben segítője. M ásik jeles eredményünk, amelyre büszkék is lehetünk, a Párbeszéd. Ez az első magyar film, amely megkísérli művészi módon áttekinteni történelmünk legutóbbi két évtizedét. Hreslt János rendező, egyben a film írója is, gondolkozva, töprengve veszi számba a felszabadulás óta eltelt idő minden gond- ja-baját és örömét, eredményeket, kudarcokat, vívódva elért győzelmeket. A film címe többszörös jelentésű. Legkézenfekvőbb, hogy a két főszereplő párbeszédére gondoljunk, akik a filmen „kibeszélik magukat”, megvitatják életük alakulását, hogy hibáikon túljussanak és újra egymásra találjanak. De értelmezhetjük a címet úgy is, mint a művész önmagával vívott párbeszédét, az élőre vivő út s az ehhez szükséges tanulságok őszinte, tépelődő keresését. S végül — de talán ez a legfontosabb — a Párbeszéd része annak a széleskörű, őszinte, mélyreható beszélgetésnek, amely az utóbbi években kialakult hazánkban, s amelynek témája ugyan csak az, hogy felértékeljük közelmúltunkat és a megnyert tanulságokat az ország további építésében, jövőnk kovácsolásában értékesítsük. A Párbeszéd szándéka és fő értéke az, hogy ebbe az országos méretű párbeszédbe kapcsolódik bele. Hozzá kell azonban tárgyilagosan tennünk, hogy itt kell keresnünk a film korlátáit is. Elsősorban azt hibáztatjuk, hogy a Párbeszéd sokat markol, az egész — majdnem — két évtized szinte minden eseményére utal, mindegyiket érinti. Ennek tulajdonítható, hogy nem is jut ereje, lélek- zete arra, hogy mindennel egy formán mélyein, odaadóan és behatóan foglalkozzék. Másrészt a film második felében a fordulatosság és az érdekesség kedvéért a szerző engedményeket tes*, a szerelmi bonyodalmaknak — jelképesen és reálisan is — a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonít s így megfosztja a filmet attól, hogy bizonyos részletekben túlmenően azon • ponton, ameddig aktuális kérdéseink országos megvitatása, párbeszéde már amúgy is eljutott. Eredménynek tekinthetjük azt a két szórakoztató filmet is, amely egyébként a magyar filmek szélesebb közönségsikerét is meghozta. Várkonyi Zoltán filmrendezői működésében mindenkor az érdekesre, az újszerűre törekedett, temperamentumos egyéniségével szinte sohasem készített két hasonló filmet. Most bűnügyi történetet választott, izgalmas nyomozási históriát. — Szépen, ízlésesen dolgozta ki a Foto Hábert, amely a nézőtér érdeklődését mindvégig fenntartja, bár helyenként — szándékosan — felfed olyan részleteket, amelyeket egy „igazi” detektívtörténet az utolsó pillanatig titokban tartana. Kifogásolták, hogy ez a film olykor elszakad a realitásoktól; olyan megoldásokat alkalmaz, amelyek a valóságban nem léteznek. A hiba nem ez, sőt, éppen kevesell- jük a valószítűtlenséget. A de- tektívfilm ma már csak akkor emelkedhet a tucatáru színvonala fölé, ha valamelyes fölényes humor, féktelen fantázia uralkodik el rajta, ha valószínűtlenné válik a történet, ha az izgalmas feszültséget oldódó kacagás fűszerezi. A Hogy állunk fiatalember érdeme, hogy egy hétköznapi fontos kérdéshez szól hozzá, a nevelés problémáihoz, a szülő és gyermek közötti becsületes, egyenes, őszinte kapcsolat dolgához. Révész György színvonalas rendező; ebben a filmben is jó ízléssel, szépen fejezi ki magát. A film nagy sikerében részes a kitűnő főszereplő, a fiatalembert játszó Kosztolányi, Balázs. Ne vesztegessünk szót az évad félsikerült magyar filmjére, csak annyit jelezzünk, hogy a kudarc oka: maradi- sága, elavultsága. Észre kell vennünk, hogy filmjeink iránt az érdeklődés annál nagyobb, minél elevenebb, célszerűbb a témájúi? s minél . színvonalasabb a kidolgozásuk. A szélhámosnő alapgondolatából telt volna egy érdekes mai szatírára is, közéletünk kdsebb-na- gyobb visszáságainak kigúnyolására. Az alkotó fantázia hiánya, a belső bátorság korlátozottsága, a szárnyaló vidámság helyett alkalmazott ósdi fordulatok okozták, hogy a film döbbent csalódást keltett. A végletes véleménynyilvánítás helyett tárgyilagosan szemlélve az évad kezdete — szeptember — óta bemutatott magyar filmeket, azt állapíthatjuk meg, hogy megkezdődött az alkotó fantázia érvényesítése, az élő kérdések térhódítása, a közönség visszahódítása. Olyan alap ez, amelyen tovább lehet építeni, még változatosabban, még tartalmasabban és még művészibben. Ezt várjuk filmjeinktől aj új évben. mm Utexló Győri Franciska és Koppány Miklós a darab egyik jelenetében. züllött távirászt. Luka apó kegyes hazudozó, aki szép illúziókat osztogat az embereknek, hogy enyhítse nyomorúságukat. Luka apó maga is tudja, hogy szép hazugságokkal nyugtatja az élet számkivetettjeit, de a szép vigasznál többet nem tud nyújtani. Szatyin reálisabb ember, tudja, és érti, hogy Luka apó mit miért mond? Szaityin tiszteli Luka apót, de nem a kegyes hazugságokban, hanem az emberben bízik, az alkotó, győzedelmeskedő emberben. A darab fordulópontján Gorkij kitűnően ábrázolja azt a pillanatot, amikor a valóság szorításában a kegyes hazugságok összeroppannak, s Luka apóval együtt eltűnnek, belevesznek a ködös messzeségbe. A hit narkótikuma csak ideig- óráig hatásos, nem megoldás hanem tévút. Anna meghal, Pepel gyilkos lesz, Natasa eltűnik s a Színész felakasztja magát. Ez a drámai magaslat, ahol Szatyin igazsága bevésődik az idegekbe, s nyilvánvaló lesz. A- PÉCSI Nemzeti Színház a korszerűség és a lényeglátás jegyében újszerű, merész kísérleti előadásban mutatta be Gorkij drámáját. Nógrádi Róbert és Szilágyi Sándor, a darab rendezői igyekeztek az előadást megszabadítani a naturalista elemektől, hogy Gorkij gondolatai tisztán a figyelmet megosztó külsőségek nélkül jussanak el a nézőközönséghez. A hangsúlyt tehát a gondolati tartalomra helyezték, mely az író s a művészi igazság szempontjából a legjobb koncepció. Hogyan valósult meg mindez a színpadon? Eck Imre kitűnő, korszerű díszletei összhatásukban felkeltették a Kosztiljov féle menedékhely hangulatát, s egyúttal olyan játékteret biztosítottak, mely kerete lehetett a négy felvo- násos darabnak. A színészek pulóverba öltöztetése jó ötletnek látszott, de színpadi megvalósulása már nem nevezhető éppen sikeresnek, mert vagy pulóver és oratórium-szerű szigorúság vagy korhű öltözet. A kettő keverése zavart kelt, és bizonytalanná teszi a nézőt. A rendezés nem elégedett meg a pulóverokkal, nem bízott eléggé a gorkiji mondatok konfliktus- és hangulatteremtő erejében, mert a pulóverokat korhű sapkákkal, kalapokkal, frakkal és köpennyel egészítette ki. Pedig, ha Dobok játékában képes egy lecsúszott bárót állítani a néző elé, akkor nem kell frakk. A főszereplők egyébként valódi gorkiji figurákat elevenítettek meg a színpadon. Nógrádi Róbert rendezésében a hangsúly a lényegre helyeződött; a közönség figyelmét a gorkiji gondolat, s neao a naturalista díszletezés elemei kötötték le. Az aprólékos- ságot, a kis cselekvést nem tudták egészen elkerülni, de a koncepció így is sikeres előadásban realizálódott. Ezt hangsúlyozni kell, mert az alkotó kísérletezés célszerűségét igazolja. A tempós előadás is. helyes rendezői elképzelés bizony'téka, hiszen a felesleges elemek elhagyása, a lényegre összpontosítás és a két felvonáshoz áttűnéses megoldása nélkül a vontaíotiságot nehéz lett volna elkerülni. A KÉT részes előadásból a második rész volt pergőbb, drámaibb, sikeresebb. A darab első percekben bizonyos csi- náltságot, érÓltetettséget sugárzott. Percekig stilizált csavargókat láttunk, akiket ügyes tudósok preparáltak, s gondosan ügyeltek arra, hogy életszerű véletlenül se vegyül jön a játék elemeibe. Ezt az érzést valószínűleg az újszerű jelmezmegoldásnak köszönhettük, hiszen minden szereplőnek szólnia kellett ahhoz, hogy körvonalazható legyen egyénisége. A figurák megalapozása csaknem egy felvonáson keresztül tartott. Az első áttűnés után hirtelen javult az előadás, s a színvonala hangulati fokozottsága egyenletesen emelkedett. A szereplők közűi kimagaslóan jól játszott Galambos György és Paál László. Galambos esettségében is élő, izgalmas figurát teremtett Bubnovból, Paál László pedig hiteles, hibátlan Luka apót. Nagyon jó volt Dobok Lajos Bárója, Pécsi Ildikó utcalány figurája, s Labancz Borbála Vaszilisza Karpovná- ja. A színvonalas alakítások közé tartozik még Dávid Kis Ferenc egyéni színekkel gazdagított Vaszka Pepelje, Ivá- nyi József Szatyin figurája, Bázsa Éva kofa asszonya éjj Győry Franciska Natasája. Győri Franciska hibátlan dik- ciója külön figyelmet érdemel Iványi József a pozitív figurák alakításánál a lehető leg- lágyabb hanganyagát használja, s így a magánhangzókra fordított túlzott koncentráció néha már-tnár modorosságot eredményez. A színészi játék általában jó volt, így Fa- ludi Lászlót, Hegyi Pétert, Baranyai Lászlót, Bódis Irént, Koppány Miklóst, Fülöp Mihályt, Szerencsi Hugót és Szipler Józsefet is dicsérő jelzők kíséretében kell emlegetnünk. AZ ÉJJELI menedékhely pécsi bemutatója az utóbbi idők legsikerültebb kísérlete volt. Bertha Bulcsu 'Bejalazett huszita műik Műemlék jellegű épület a zádori református templom. A templom házrésze a román stílust őrzi, de a későbbi hozzáépítések — hála az adakozó híveknek — kevert stílusúvá teszik az épületet. Szinte minden kor építészete képviselve van a toldalék részeken. Ezen a parókián sértetlenül maradt meg az évszázados iratok sokasága, így jutottunk a huszita emlék nyomára is, amelynek a jegyzőkönyvek bizonysága alapján itt kell lennie valahol a zádori templom falának vakolata alatt. A korabeli jegyzőkönyv alapján, a templom szószék körüli részén valahol, a vakolat kőlapba vésett huszita kelyhet takar, körülötte az 1458-as évszámmal, s fal- bavésett bibliai idézetek sokaságával. Hogy jelentőségét pontosan megérthessük, jobban bele kell lapozni a történelem könyvekbe. A középkori Magyarországon a városiasodásnak három tényezője volt: kereskedelem, ipar és szőlőművelés. Pécs és Baranya bortermelését már akkor híresnek tartottak, s így a baranyai szőlőkben dolgozó bérmunkások alkották a Dél- Magyarországon egymás után fellángoló forradalmi tendenciájú eretnek mozgalmak — később a reformáció — egyik bázisát. Az Arpádházi uralkodók idején .a bogumil mozgalom, majd ennek felszámolása után a huszita mozgalom lángolt fel egész Dél-Ma- gyarországon. . Antifeudális irányzata. miatt a pápák és uralkodók vállvetve próbálták felszámolni. S ezt legkevésbé a pécsi püspökség területén sikerült elérniük, itt maradtak meg leginkább ennek tárgyi emlékei is. A zádori lelkész elbeszélése szerint még a tárgyi emlékek is itt, ezen a baranyai parókián maradtak meg legépebben egészen a harmincas évek végéig. Akkor ugyanis elődje egy könyvtári selejtezés során az iratok szerint itt, valahol a padláson vagy kamrában lapuló Bethlen Gábor korában kiadott „öreg gra- duál”-lal együtt több értékes könyvet ítélt a zádori. mezőn máglyahalálra. Géléi Katona István „öreg gradu- ál”-jából Erdélyben összesen kétszáz példányt nyomtak, jelenleg a Nemzeti Múzeumban és a ^Debreceni Könyvtárban őriznek egy- egy példányt belőle, s igen nagy kultúrtörténeti értéke van. — A második példány is igen regényes körülmények között került elő 1940 körül. A gyöngyösi református pap istállójának ablaka volt betámasztva a súlyos, fatáblás énekeskönyvvel liosz- szú évekig, míg az arrajáró kutatók közül valaki fel nem fedezte. Én reménykedem abban, — mondja Szabó Gyula múzeológus —. hogy az értékes harmadik példány mégsem lett a tűz martaléka. Talán valamelyik zádori gazda padlásán porosodik. Milyen nagyszerű felfedezés lenne, ha megtalálnánk valahol. R. I. J
