Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-07 / 261. szám
f WAPiO 1963. NOVEMBER I Művészek a jövőről Az olvasót ez alkalommal megkíméljük az esztétikai kategóriák ismételgetésétől, a képi látásról szóló, bonyolult fejtegetésektől, izmusoktól, összehasonlításoktól, absztraklesz a színvonalas városi művelődésnek, szórakozásoknak. LANTOS FERENC csodálkozva rámnéz, amikor festészetének gondolati indítókaiK ült uralt táj ciótól, és gyanúsnak tűnő vitáktól. Most csak néhány képet, és néhány rövid beszélgetést közlünk. Az igazság persze az, hogy időnként riporter is elfárad, s mi közben a festőművész a legújabb-képe előtt azt magyarázza, hogy a forma miért a legkorszerűbb a kérdéses festményen, s a levegőben Klee, Toulouse Laiutorec, Mondrian és Csi Paj-si neve röpköd, az újságíró egyszer- csak azon kezd tűnődni, hogy vajon az emberek a kép jobb oldaláról miért igyekeznek a Olvasó ember kép baloldalára gyalogolni, s általában miféle emberek lehetnek, s a festő vajon mire gondolt, amikor megformálta az alakjukat? S az újságíró ekkor hagyja a formát, korszerűséget, csapot, papot, és azt kérdezi a festőktől, hogy valójában mi a véleményük a világról, s a világiban mi az, amit igyekeznek ábrázolni, mi a véleményük az emberekről, akiket megfestenek, mit várnak a jövőtől? KELLE SÁNDOR hátat fordított a festőállványnak, az olajfestményeknek, s apró dossziékat, váztotfüzeteket, rajzokat rakott az asztalra. — Olyan életművet szeretnék alkotni, ami tükrözi a saját világomat, problémáimat, elképzeléseimet- Olyan műveket, melyek kerek egyértelmű világot tükröznek Örök problémám a falu és város közötti különbség. Ha egy rendezettebb tájat látok, vagy könyveket forgató falusi embereket, jó utakat, melyeken a Dilettáns vándormozi, művelődési autó és a könyvtárkocsi eljuthat a falusi emberekhez is, mindig megnyugszom egy kicsit. Témáim között rendre jelentkeznek ezek a problémák, s úgy vélem, hogy a jövőben nemcsak a faluba juthat el egyre inkább a kultúra, hanem a falusi ember is kimozdul majd, beül a Trabantjába, s részese Bányászportré rom, hogy hősein» még aktívabbak, és még műveltebbek lesznek, s világotformáló munkájuk közben saját maguk is értékesebbé válnak, s boldogabbakká is. A festő egyébként úgy vélem a világról és jövőről alkotott véleményét színekkel és vonalakkal jobban ki tudja fejezni, mint szavakkal; BIZSE JÁNOS először új szőnyeg és mozaik-terveit mutatja meg, s csak az után kerülnék elő a grafikák, vázlatok, melyek sajátságos műfajuk ellenére is tükrözik a Bi- zse János-i világfelfogást és látásmódot, — Akarva, akaratlanul az ember állandóan olyan dolgokkal, jelenségekkel találkozik, melyek egy megváltozott világról beszélnek. A régi értelemben vett ember' talán már nem is létezik. A napokban járkálok a mezőn és egy- szercsak látom, hogy egy hatalmas, pirosfejű szörny bukdácsol a kukoricásban ... Mondták, hogy valamilyen si- lózó gép... Áz ember határozottan úgy érzi, hogy ennek a gépnek feje van. Csodálatos, hogy milyen gépeket tudunk most már konstruálni. De akár merre megy az ember, drótokat lát, érdekes új formákat, 5 egy megszínesedett világot. Én pefsze nagyon szeretem a gépeket, órákig tudok egy vaskereskedés kirakata előtt nézelődni ... Mindig érzem, hogy az ember formálja a világot, és meggyőződésem, hogy egyre inkább ura lesz a természetnek. Az új gépeket persze az emberek egy része nehezen fogadja be, és ugyanilyen gyanakvással fogadják a megváltozott világot ábrázoló képeket is. Később azonban minden mai újdonság természetessé válik. Bertha Bulcsn 46 Testvéri segítség röl, és a jövőbe vetett hitéről kezdek érdeklődni, aztán mosolyogva elém tesz két portrét. — Egy dilettáns, és egy határozott jellemű munkásember ... Tesisék ..; Érdemes megnézni így, egymás mellett ... A jövőtől egyébként azt várom, hogy minél előbb jussunk ed odáig, hogy mindenki a maga helyére kerüljön. Ha mindenki oda kerül, akkor a jövő jobb lesz. SIMON BÉLA festőművész gondolkodás nélkül válaszol a kérdéseimre: Harminc éve végeztem el a főiskolát, s most december 15-én ünneplem festői munkásságom 25 éves jubileumát. Azóta mindig az volt a célom, hogy a munkáját végző embert, és a mozduló, alakuló embert ábrázoljam, bemutassam, A jövőtől pedig azt váÜzemben A vörös borok királya Weber Imre, a Villány-Siklósi Állami Gazdaság pincemestere eléggé szófukar ember. Nem akar nyilatkozni. Azt mondja: minek nyilatkozzon, amit mond, úgy sem hiszi el senki. Egy levelet mutat. Pincemester barátja írta, Tokaj-Hegyaljáról, pontosabban a rnádi pincéből. — Azt írja, hogy náluk nincs olyan jó a cukorfok, mint Villányban. Igaz a leggyengébb szőlőket szüretelték, de az is igaz, hogy ezekről a területekről 20—23 cukorfokos mustot csurgattak. Most már nagyon izgat: milyenek lehetnek akkor a vil lányi borok? Végül kiderül, hogy 27—38 cukorfokosak voltak a mustok. A többit a pincemester már az ízlelésre bízza. És miközben koccintunk, a kezembe nyom egy könyvet. Idén adta ki a Mezőgazdasági Kiadó, két neves szakember: Katona József és Dömötör József írta. A címe: „Magyar borok — borvidékek.” Belelapozok, Egy helyen ezt olvasom. „Baranya megyei emlékiratok a villányi vörös borról azt írják, hogy: ,A vörös borok között a villányi úgy tűnik, mint a százados agg tölgy a bokrok fölött?. Az Eger és Szekszárd vörös borainak dicsőítésére használt, megérdemeld; és méltó jelzők csak ismétlésnek hatnának, de bízva reméljük, sőt; tudjuk, hogy a még a második rekonstrukció befejezése előtt a villányi vörös borok egy, az eddig még közfogyasztásban alig ismert vörösbor típusnak lesz nek a megalapozói. Ha szabad jóslatot mondanunk: — ami fehér borban a tokaji aszú, az lesz vörös borban a villányi?’ A könyvet most adták ki. A szerzők az idei bort még nem kóstolták. Ha megkóstolják bizonyára megváltoztatják az egyébként így is nagyon jó véleményüket. Elhagyják a lesz-t és helyette így hangzik a befejező mondatuk most már nem jóslásként: „Ami fehér hódban a tokaji, áss vörös borban a villányi”. Szálát A SZOCIALISTA ORSZA- , GOK gazdasági fejlődésének | gyorsításában nagy szerepet J játszik a legnagyobb szocialista ipari hatalom, a Szovjetunió gazdasági és műszaki segítségnyújtása. A szovjet segítségnyújtás méreteiről már abból is képet alkothatunk, hogy a Szovjetunió csupán idén 286 épülő vállalathoz szállít berendezést a testvérországoknak. « í A Szovjetunió műszatci köz- 1 reműködésével a testvérorszá- \ gokban épülő vülamosei'omú- ; vek évi termelése több, mint ' 100 milliárd kilowattóra .esz, A háború előtt ezeknek az or szagoknak az együttes villamosáram termelése csupán mintegy 37 milliárd kilowattórát tett ki. A szovjet segítséggel épülő kőolaj feldolgozó kapacitások évi teljesítménye mintegy 20 millió tonna lesz. Ez közel háromszorosa a háború előttinek. A Szovjetunió közreműködésével a népi demokratikus országokban épülő Martin-üzemekben évente 40 millió tonna acélt fognak olvasztani. A háború előtt ezek az országok együttvéve mindössze évi 3,2 millió tonna Martin-acélt olvasztottak. A múlt év elejéig a Szovjetunió közreműködésével 549 objektum építését fejezték be Ezek közül 450 iparvállalat és üzem késztermékeket gyárt. A szocialista országokban, a Szovjetunió részvételével már felépült vállalatok üzembehelyezése révén, a szénbányák kapacitása 17,8 millió tonnával, a kőolaj feldolgozó ipar kapacitása 4,7 millió tonnával. az acélipar kapacitása 10 millió tonnával, a hengerdék kapacitása 8.3 millió tonnával, az alumíniumgyárak kapacitása 53 000 tonnával, a rézgyárak kapacitása 72 000 tonnával, a cinikgyártás kapacitása 58 000 tonnával, a mű gumigyártás kapacitása 51 000 tonnával. a kénsavipar kapacitása 540 000 tonnával, a nitrogénműtrágya gyártás kapacitása körülbelül 0,5 millió tonnával, a eementioar kapacitása közel 2 millió tonnával. a villamos erőművek kapacitása pedig 6,7 millió kilowattal nő. A Szovietuniő idén Bulgáriának 32 vállalat és üzem építéséhez nyújt segítséget. A T áttam egy filmet a Kinő- prokatban. Dokumentum-filmek gyára ez és egyben gyűjtőhely és bemutató szalon, ahol megörökítenek minden nagyobb eseményt, fel dolgozzák a ma élő írók, költők, művészek, tudósok és kiváló munkások életét, egyszóval a mai technika eszközeivel maradandóvá te.szik az utókor számára a mai életet. És a Kino-prokat vetítő- vásznán megelevenedett o szovjet csoda. A hajó Kairóban szedte fel horgonyát. Fedélzetén négyszáz utas. A kapitány szovjet ember, a hajót a leningrádi dokkokban építették, az utasok külföldön élő örmények. Egy kisfiú minduntalan felszálad a parancsnoki hídra és tört. orosz nyelven megkérdi az arany mandzsettás első tisztet: Mikor érünk már Bakuba? Ekkor éppen a Boszporuszon hajóznak ót. Látni a mecset-erdőket és a lélekvesztő halászbárkáliat, amint hemzsegnek a partok mentén. Ez az 6 világuk. Aztán a Fekete tenger hullámain látjuk a hajót. Nem is tudom, miért nevezik feketének, mikor minden olyan kék, olyan valószínűtlenill ké- kítős, olyan fényesen csillogó. És akkor az orvost behívják az egyik kajütbe, Idős tsszonynak ad sziverősitő injekciókat. Az orvos nagyon fiatal, unokája lehetne a páciensnek és vigasztalja. Hamarosan oda érünk még hat óra és elérjük Bakut, na nyugodjék meg! A nyugtató szavakra még nagyobb lesz az izgalom a hajón. Mindenki csomagol és siet a fedélzetre. Négy emelet magasan van a fedélzet a tengervíz felett. Először parányiak az emberek, aztán megnőnek a napfényben, ahogy közeledik hozzájuk a felvevőgép. Már látják a hazai partokat. Távolban Baku a hegyhez ragasztott házaival. A ztán kiköt a hajó. Olda- Ián a többemelet magas lépcsősoron megindul az emberfolyam. Négyszáz haza települő siet a lépcsőkön. Az idős asszonyt is látni közöttük — az elsők között — nyoma sincs a rosszullétnek. Aztán egy matróz nagy koffert cipel. Nagy darab legény, — igazi matróztípusi kis kurta bajusszal és homlokára tolt. fehér sapkával. Az emberfolyam magával sodorja — pedig 5 igazán nem siet. Sokszor kikötött már Bakuban. A kikötőben rokonság várja az utasokat. . Két testvér találkozik — '•"í í/?*s ember. Az eavV- Kait óban hagyta fiatalságét, a másik a Kaukázusban öregedett meg. Negyven éve nem látták egymást, vagy talán negyvenöt is van már. Az évszámok elmosódtak emlékezetükben, csak az öröm maradt meg a szemükben és a könnyek. Akkor is örültek, amikor utoljára elváltak, mert tudták, hogy megmenekülnek a török szuronytól és a széles szablyától. Mind a kettő halált hozott a Kaukázusba. Most is örülnek, hogy újra láthatják egymást és itthon lehetnek — a szülőföldön. Az idős testvér mellett egy szőke legény áll. Az unokája. Egyiptomban született és agronómus. Három nyelven beszél: angolul, arabul és örményül. Ügy született, abban a tudatban, hogy egyszer úgyis hazakerül szülőhazájába, ahonnan nagyapja, nagy anyja származik. Ezért az arabbal együtt megtanulta az örményt is. Már oroszul is beszél keveset, ez lesz a negyedik nyelv, amit tud majd. A hazatelepülök tovgbb utaznak. AJinden állomás egy öröm- ünnep. Fogadják őket azerbajdzsánok és oroszok, ukránok és üzbégek. Mindenki örül az ő örömüknek. Örményország határán megáll n vonat. Nincs vámvizsgálat és nincs útlevél ellenőrzés. Eszlegnagyoob ilyen objektumok a kremikovei kohászati kom* oinát, a hatalmas Marka— Vosztok hőerőmű, a burgasá Kőolajfeldolgozó gyár és a Sztara—Zagora-i nitrogenmú- trágyagyár. A Szovjetunió köz reműködésével jelenleg Bulgáriában épülő objektumok értéke együttvéve körülbelül 1,8 milliárd leva. Ez annyi. — amennyi a bolgár népgazdaság 1959—61 évi beruházásainak teljes együttes összege volt. A Szovjetunió műszaki közreműködésével Magyarországon mintegy 50. a Vietnami Demokratikus Köztársaságban több, mint 200, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban hatvanegynéhán v Mongóliában 110-nél több, Lengyelországban több mint 100, Romániában vagy 105, Csehszlovákiában 20-nál több iparvállalat, üzem és más objektum épült és épül. A SZOVJET NÉP bőkezűen a kínai testvémép rendelkezésére bocsátotta sok évtizedes szocialista építési tapasztalatait, tudományos és technikai eredményeit. A Szovjetunió jelentős segitsé- get nyújtott és nyújt a népi Kína gazdaságának fejlesztéséhez. Bár a Kínai Kommunista Párt vezetői újabban kisebbíteni próbálják a szovjet segítségnyújtás jelentőségét. Tény, hogy a népi Kínában a Szovjetunió tevékeny segítségével épült fel 198 korszerűen felszerelt Iparvállalat, üzem és objektum. A Szovjetunió közreműködésével építettek ki Kínában egyes új ipart. A Szovjetunió több mint 21 000 komplett tudományos és műszaki dokumentációt adott át a Kínai Népköztársaságnak. Ezek kö zött szerepelt több mint 1430 nagy vállalat terve. Kína folyamatosan kapott szovjet segítséget honvédelme erősítéséhez és a modem honvédelmi ipar megteremtéséhez. Sokezer kínai szakember és szakmunkás szerzett képesítést szovjet főiskolákon és vállalatoknál. A Szovjetunió jelenleg is műszaki segítséget nyújt a Kínai Népköztársaságnak 88 iparvállalat és objektum építéséhez. Cserébe számára szükséges árukat kapott a Kínai Népköztársaságtól. mei határvonal ez a szovjetföldön. Csupán azt jelzi, hogy ezen belül egy kis nép lakik, amely ugyanolyan rendű és rangú tagja a Szovjet-országnak, mint a többi. És ekkor kiszáll a vonatból egy örmény. Hosszú szakálla van és jól szabott, európai ruhája, divatos mellénnyel, és csokornyakkendőt visel. Haja szikrázik a napsütésben es keze remeg, ahogy lehajol. — Megcsókolja a szülőföldet. Leninakannak 110 000 lakosa van, azazhogy most mar négyszázzal több. A hazatelepültek beköltöztek új lakásaikba ... Egy férfi rajzok fölé hajol. Lámpa mellett dolgozik — odahaza. Mérnök lett a vegytisztító üzemben. Egyszerre főmérnök, második, ember a gyárban és műszaki irányítója egy új üzemnek. — Odakint is a vegyész szakmában dolgozott, itt is ugyanabban a munkakörben helyez ték el. Az agronómus sem sokáig maradt odahaza. Elvitték diplomata iskolába és hamarosan az egyik külföldi szovjet követség gazdasági tanácsosa lett. Eddig kétszázezer örményt telepítettek haza. Azért csak ennyit a szerte a világban élő közel kétmillióból, mert csak ennyinek készült el a lakás. Csakis akkor indul el a hajó a kairói, athéni, londoni kikötőből, ha már kész lakás, berendezett szoba, beépített konyha várja utasait, idehet* zg. A rögedóbigoftajg -m V Am cferiftar BMffeft
