Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-05 / 259. szám

»63. NOVEMBER 5. RIAPLO 5 Jegyzet: Bérletesek Általában nem helyes, ha kulturális kérdésekben csak a bevételi oldalát nézik. Nem helyes az, ha csak azért szün­tetik meg itt, vagy ott a film­vetítést, mert az nem gazda­ságos. De tény, hogy a gazda­ságosság kérdését azért teljes mértékben itt sem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. Külö­nösen akkor nem, ha a deficit megszüntetése érdekében egy kis munkával tenni is lehet valamit. Szaván volt olyan filmvetí­tés, amikor hárman-négyen nézték végig a filmet. Három négy emberért valóban nem érdemes fenntartani egy mo­zit Megszüntették. Mit tettek erre a községi vezetők? Először körülnéztek a házuk táján: mit lehetne csinálni, hogy ismét vetítsenek Szaván. És megtalálták a megoldást. Egy ívet készítettek és azzal végigjárták a falut. Bérletese­ket toboroztak. Hetven bérletesük van. Ilyen „érv” előtt mindenki meghajtotta a fejét. Ismét járhatnak moziba a szavaink. És hetven nézőt állandóan biztosítanak. e Jó példa. Követhetnék ezt más közsé­gekben is, mert igaz. hogy nem lehet ezt a kérdést első­sorban anyagi szempontból vizsgálni, de az is tény, hogy nem mindegy: hány ember néz végig egy-egy filmvetí­tést. (S zalai) Higiéniás vizsgálat Pécs egyik falusias jellegű településén Erőteljes városiasodás — Legsürgősebb az ivóvizkérdés rendezése A nagyüzemi gazdálkodás térhódítása, a nagyarányú gépesítés következtében egy­re inkább előtérbe kerül a nagyvárosokhoz kapcsolódó peremközségek helyzetének, városiasodásának kérdése. Az úgynevezett törpefalvak vizs­gálata elengedhetetlenül szük­séges ahhoz, hogy a problé­mákat megnyugtatóan ren­dezhessék. A Pécsi városi KÖJÁLL or­vosai széleskörű vizsgálatokat folytattak a közelmúltban Mólomban, amelynek célja, hogy a hegyvidéki törpefal­vak higiéniás kérdéseihez mintatelepülést ismerjenek meg. Azért esett választásuk Málomra, mert már több mint 10 éve Pécshez tartozik, mégis bizonyos mértékig kü­lönálló települése , a városnak. A vizsgálat kiterjedt a tele­pülés általános leírására, a lakosság korcsoport szerinti megoszlására, a lakóházak építési anyagára, és a lakóhe­lyiségek nagyságrendi meg­oszlására is. Málomban és a peremköz­ségekben általában régi épí­tésű házakban él a lakosság. Az alápincézettség és megfe­lelő szigetelés hiányának kö­vetkeztében a lakások megle­hetősen nedvesek. A termé­szetes világítás nem kielégí­tő, mert a lakóhelyiségek ab­lakai kicsinyek, a fényt sok helyen az előtornácok is el­zárják. A vizsgált lakások közül 36 szobában nem volt kályha, kilencben viszont konyhahasználatra utalt az asztali tűzhely. Még mindig divat a „tiszta szoba”, ame­lyet csak rendkívüli alkal­makkor használnak. Zömmel a konyhát lakják, sokan al­vóhelyül is ezt használják. Többnyire lavórban, teknőben fürdenek, mert fürdőszoba, A „KORMOS BÁCSI" u Húsz éves. A húszévesek gond­talan derűjével, pajkos csintalansá- gávál szemében. Ö az a mosolygós ké­ményseprő legény, aki szilveszter esté­jén a kis brosstűk­ről, képeslapokról mosolyog. Amikor kollégám lencsevég­re kapja felnéz a kémények felé, az a birodalma. Kovács Sándor­nak hívják és 5 éve dolgozik a vállalat­nál. Mezítelen lá­bán csattog a pa­pucs, vállán seprő, a másikon kaparó­vas. És a lányok megállítják az ut­cán. — Ma is jön ve­lem szemben há­rom kislány — tnc ' i nevetve. — — Tessék adni n-' • • három szál hadd tegyem az erszényembe, mondja az egyik. Ä másik meg azt ké­ri, hogy egy kicsit hadd cibálhassa meg a seprőmet. — Azt nem lehet, mon dóm neki, mert ha mindenki megci- balja, nem marad belőle semmi. In­kább engedje meg, hogy megszorítsam a' kezét. Érre aztán nevetve tovább men tek a lányok. Nos, ha szeren­csét hoz a kémény­seprő, akkor az a kérdés, hogy Ko­vács Sándornak mi­lyen szerencsét ho­zót1 ■ az a kormos seprű — Először a ma­mám beszélt rá, hony menjek el ké­ményseprő tanuló­nak. Aztán meg­mond ólta magát és Őzt mondta nem jnged. Erre elszök­tem, és azt mond-. tam márpedig ké­ményseprő leszek. Aztán belenyugod­tak. Az első tanu­lási nap, nem ép­pen szerencsésen kezdődött. Itt, a je­le — mutat a jobb szeme fölött húzó­dó sebhelyre. Ezt akkor sze­rezte, amikor. a szakma rejtelmeibe bevezették? — Akkor. Ugyan­is a szakma isme­rete azzal kezdődik, hogy hogyan kell levenni a füstcsö­vet. Ezt akarta ne­kem megmutatni Bánfai Gyula a mesterem. Én le is kaptam a csövet és a fejemre ejtettem. Tehát első napon vérszerződést kö­tött a szakmával. A második élrnény re­mélem kellemesebb volt. — A Pécsi Bőr­gyár kéményébe kellett felmenni. De kívülről mentem. Hatvankét méter magas. Hogy milyen kilátás van onnan— S azóta már hány helyről látta a vá­rost? — Rengetegről. Most újabban Ko­vács-telep, Rácvá­ros, Kővágószöllős a körzetem. Két hó­napig voltam Szi­getváron, ott na­ponta 50—60 kilo­métert kerékpároz­tam. Itt is azzal já­rok. A legnehezebb munka a magánhá­zaknál van. Egy­két kéményért pad­lásra fel, padlásról le. S néha bizony a lakás is bekormo- lódik, ha rosszul zárják el a ké­ménynyílást. Ilyen­kor aztán nem hoz szerencsét a ké­ményseprő és nem is kap érte köszö­netét. De sok he­lyen azért úgy fo­gadnak; de jó, hogy jött... Nyolcszázezer ké­mény van a megyé­ben, s összesen 86 kéményseprő. Majd nem 10 000 ké­mény jut egyre egy évben. Nyáron ke­vesebb a munka, de télen aztán nincs megállás egy percig sem. Említette, hogy bevonul. — Talán még most az ősszel. De, ha leszerelek, visz- szajövök. Szeretem a szakmámat. A kis gyerekek meg en­gem. Úgy hívnak kormos bácsi, s nem félnek tőlem. Vál­lán a seprű, lábán csattog a papucs, amikor kifordul a kapun a Kossuth Lajos utcában. Há­rom gimnazista lány ránevet. Sándor utá­nuk néz. Lám nem­csak a seprőnek van varázsa, hanem a leányszemeknek is... Cx K­illetve községi tisztasági für­dő sincs. Sajnos az árnyék­székektől az előírt védőtávol­ságon belül találhatók a ku­tak, s így az ivóvízellátás nem kielégítő. A vizsgált 20 kút vízéből mindössze négy nem esett minőségi kifogás alá. Dr. Szabó Lajos, a KÖJÁLL orvosa elmondotta, hogy át­alakulóban van az élelmezés. Előtérbe kerül a zöldáru- és főzelékfélék fogyasztása, -az egyhangú* kenyér, szalonna, pörkölt, kelttésztával szem­ben. Az édes- és pékáruk fo­gyasztása soha nem látott mé­reteket öltött. Sajnos a nem- kívánatos alkoholfogyasztás jelentősen növekszik és erős az eltolódás a tömény italok, a likőrök és a pálinka felé. A harminc málomi általános iskolai tanuló közül 26 vallot­ta be, hogy otthon rendszere­sen bort kap. A boritatás már gyermekkorban kezdődik és a felnőttkori, étkezés utáni bor- fogyasztástól egyenes az út az italboltig. A vizsgálat kiterjedt az ok­tatás és kulturális élet vizsgá­latára is. Az oktatási helyzet megfelelőnek látszik, bár hi­ányzik az óvodai előkészítés. A kulturális életben még min­dig a rádióé a vezető szerep. Könyvet, újságot meglehető­sen kevesen olvasnak. A vizs­gált családok közül helyi la­pot 11, országos lapot kettő olvas. Nem olvas újságot 18 család. A szépirodalmat rend­szeresen olvasó 9 családdal szemben 26 a könyvet nem olvasó családok száma. Ez ép­pen a nagymértékű városiaso­dás és a város közelsége mi­att feltűnő. A körzeti orvosi, gyermek­körzeti- és szakrendelés meg­felelő, de elgondolkoztató, hogy a legközelebbi gyógy­szertár öt kilométernyire ta­lálható, és hogy viszonylag magas a féregpete fertőzött- ség. A fertőző betegségeket csak gyermekek és városban dolgozók kapták meg. örökérvényű, minden tele­pülésre egyaránt alkalmazha­tó szabályt nem lehet felállí­tani. A vizsgálatot végző or­vosokban azonban felmerült a kérdés, hogyan tovább, ho­gyan vihetnék előre a nagy­városokhoz tartozó peremköz­ségek helyzetének megjavítá­sát. Nem elegendő az újonnan épülő házak megtervezése, ve­le párhuzamosan meg kelle­ne terveztetni, hogy a gazda­ság (ólak stb.) a követelmé­nyeknek megfelelően kapcso­lódjanak a lakóépületekhez. Szorgalmazni kell a fürdőszo­bák, vizesfülkék, de legalább a köztisztasági fürdő építését. Helyes lenne, ha a tanács ki- rendeltséget, tsz-adminisztra- tív központot, tömegszerveze­ti helyiségeket egy épületbe vonnák össze. Másik csopor­tos házként üzletház építése kívánkozik. Az egyik legége­tőbb kérdés a vízellátás prob­lémája, megnyugtatóan csak törpevízmű építésével rende­ződik. A törpevízművek veze­tékeit úgy kell elhelyezni, hogy a későbbi helyi vízveze­ték gerincét alkothassák. Vég­legesen a problémát Málom bekötése Pécs víz- és csator­nahálózatába oldaná meg. Ke­vés a park, a zöldövezetek lé­tesítésére is nagyobb gondot kellene fordítani a falvakban. DCisúfhántfai házak Foto: Dr. Varga Országos bábjátékos napok Pécsett Az I. országos bábjátékos napokat Pécsett rendezik meg j november 24—26. között. A megnyitót a Városi Művelő­dési Házban tartják az első nap délelőttjén, majd megkez­dődnek a szakelőadások a bábirodalomról, a bábjátékról, mint a gyermekek művészeti nevelésének fontos eszközéről. Délután az ország legjobb gyermekbábcsoportjainak be­mutatója következik. A ka- rancskesziek a helyi lakodal­mas játékukkal szerepelnek, a kapolcsiak és a debreceniek pedig a „Minden -kezdet ne­héz” című bábjátékot, vala­mint a „Gyermekdalok” című Kodály feldolgozások alapján készült összeállítást mutatják be. Este a Fegyveres Erők Klubjában a legújabb ma­gyar, lengyel, csehszlovák báb filmeket nézik meg a résztve­vők. A második nap a KPVDSZ Művelődési Házban szakmai ankétra jönnek össze a báb­csoportvezetők. A felnőtt cso­portok bemutatóján a kecske­méti MŰM. 607. Helyiipari is­kola bábszakköre az „Etűdök az iskolai életből” című báb- pantomimot, a békéscsabai KPVDSZ csoportja a „Vackor világot lát” című bábjátékot, a pécsi Városi Művelődési Ház bábegyüttese pedig a „Citromka” című bábjátékot adja elő. A zárónapon. 26-án pedig emléklapokat osztanak ki ünnepélyesen az I. orszá­gos bábjátékos napok részt­vevői között. Kísérletek mesterséges élelmezéssel Kaliforniai élelmezési szakembe­rek önként jelentkező 18 bűnö­zőn próbálták ki több mint egy hónapon keresztül a „szintétikus diétát”. A rabok a kísérleti idő­szakban kizárólag laboratóriumi úton előállított anyagokkal táp­lálkoztak. Táplálékuk jórésze aminosavakból állt. ez az anyag építi fel a szervezetben a fehér­jét. Az érdekes kísérlet eredxn@fi$e rendkívül- bíztató: a rabok vala­mennyien kitűnő egészségi potban maradtak, sőt, sokan kö­zülük jobban érezték magukat, mint azelőtt. A kövérek lefogy­tak, a soványak még híztak is. Az érdekes kísérletet az ameri­kai űrhajózási és űrkutatási szer­vezet, a Nasa, 400 ezer dolláros kiutalásából fedezték. A szinté­tikus diéta egyik fő célja ugyanis megfelelő élelmezést találni az űrkutatási programban résztve­vők számára. Adalékok a tanácsháza megkereszteltefésének történetéhez Akinek Voll már dolga fény­képekkel s kiadókkal, nem is tud már csodálkozni az efféle varázslaton. Majd ha egyebeik is lesznek a Városi Tanács tornyán... S annak, aki nem olyan jó megfigyelő, engedtessék meg felhív­ni figyelmét — csak pécsi fotók vonat­kozásában — hasonló szarvas- (vagy mondjuk őzike) — hibákra. Az egyik új képeslap tanulsága sze­rint éppen beállványozva örökítették meg a székesegyházat. Mit lehet ten­ni — nem tudhatták azt ott fent Pes­ten, hogy ilyen állapotban leledzik, amikor kiállították a fényképész-mes­ter útirendelvényét, — szerencsére a retusőr észrevette az állványokat, s lel­kesedéséből jutott is odáig, hogy a tor­nyon túl érő állványokat lemaszatolta. A többi most is megtekinthető azon a képeslapon, amelyen mellesleg az jeflő- térben álló kiszáradt fát tiszteletremél­tó türelemmel, ám mérsékeltebb mű­vészi sikerrel sokszáz levéllel belom- bosította. Egy másik látképen hasonló eredményre vezetett az oktalan retu­sa lás: a Jakaibhegyből havasok lett, is­mét másikon a Hőerőmű mögött eddig ismeretlen hegység veszi kezdetét. — Olcsó dolognak számít ma még az el­színeződéseket kifogásolni, pl. azt^ a szép rózsaszínt az aszfalton, s a dóm kövein, de az már az objektivitás hiá­nyán túl is megdöbbentő műveletlen- ség, hogy patinás zöldre festik a ro- mánstílusú kőtemplom toronysüvegét. Vagy pirosra a Zsolnay kutat — mint az egyébként jóhírű természettudomá­nyi Közlöny utcásó (pécsi!) számának címlapján. önként is felvetődhet a gondolat; vajon városunkat nem tudnák jellem­zőbben s kedvezőbb módon, alkalom­ban, világításban, stb. fénykéoezni ma­guk a pécsi fotósok? A gondolat régi, megwakieétatt formájában is. öt éve már, hogy az „Ezerarcú Pécs” című kiállítást megrendezte a Mecseki Fotó­klub csupa művészi városfotóval. Ak­kor fel is ajánlották a teljes anyagot a Képzőművészeti Alapnak esetleges céljaira, amire válaszul meg se tekin­tették a képeket; látatlanba meg tud­ták ítélni, hogy nincs szükségük ezek­re a pécsi fotókra. Harom eve a Városi Idegenfor­galmi Hivatal és a Fotoklub összefogá­sából sajtó alá rendezték a Pécsi Ké­pes Könyv anyagát, amely jelenleg ha­zai viszonylatban a legjobb városfotó­albumnak mondható. A könyv megje­lenését —’ bár az összes költséget az Idegenforgalmi Hivatal* állta — két évig húzták-halasztották! Kik — s miért? Csak egy-két epizód: Először a képanyag nem tetszett, he­lyette mutatott a kiadó olyat, amit ő szívesebben látna, pL egy kép címe: „X. Y. kisgyerek a Káptalan utcai óvo­dában” (akkor már Zsolnay-múzeum volt!) — Hónapok után belátták, amit addig is tudtak: a Mecseki Fotóklub ehhez jobban ért. — Aztán van a ki­adóknak Hgy rosszul bevált gyakorlata: a fényképeket retusálni kell! — ez lehet görcsös ragaszkodás is a régihez, de okkal tekinthetjük anyagi hátterű alapelvnek is! Például a Pécsi Képes Könyv ma sem jelent volna meg, ha egy retusőr nem veszi a „pártfogásá­ba”. — Aztán a maszek retusőr saját autóján lekocsikázik Pécsre, és ismét kijelenti, hogy nem jók a képek! — Aztán kiderül, hogy azok immár jók! — De nincs retusálval — De van! — Uram, ha nem Feli hozzányúlni a képekhez annál jobb, úgy is megka­pom érte a pénzt. (Ez szó szierint így hangzott el a tárgyaláson). Ls ugyanez számokban: a főtte (a című V ’uh ■ :ól !:e■ ’S többezer fénykép közül beválogatott 150-ért!) 100 forintokat kap, — a re­tusőr a már retusált képért 60 forintot. Hogy valahol lássék is munkája, habos gomoíyfelhőt fest a hangulatteremtő sötét égboltra, máshol fölös kéményt az általa hiányolt szimmetria kedvé­ért Tillai Ernő művészi fotójára. — is hasonlóan történt a képforgatóköryv (tükör) tervezéssel is, amelyet Ti" í Ernő készített társadalmi munkát:’'! A megjáró szerkesztői díjat ugye.: r nem ő vette féL A Kincses Baranya fotóskönyv volt a Mecseki F másik kiadványterve, amelye -• megalapozott a hasonló című < fényképkiállítás is. Ehhez azonban **-ár nem volt senkinek sem e célra pi­hentetett idegrendszere, — győzőt4 a fővárosi vállalat, s alig néhány hónán1 leforgása alatt megjelent az utóbbi évek legsivárabb fényképes kiadványa, a szegényes Kincses Baranya. Tudo­másunk szerint ebből még alig adott el a Megyei Idegenforgalmi Hivata1, amíg a városiak 10 000 példányban « egyedüli terjesztésre, saját költség-'-» rendelte meg a Pécsi Képeskönyvet Az utóbbi könyv nem egy fotóig szere­pelt egyéb országos művészi fénykép- kiállításon. ami a Kincses Baranyában nem valószínű, hogy elő fog fordü*ni. (Szerzője, Reismann János egy rövid évszakban rohanta le egész Baranyát* S még egy példa a szomszédos Gra­fika területéről: ha az Idegenforgalmi Hivatal pécsi grafikusművésszel tervez­teti leporellóját, az már elévül, mire kijön a nyomdából, — de Vneg. van a módja annak is, hogy egy-két hónán alatt elkészüljön, csak tudni kell, hol megrendelni. Elkalandozásnak tűnhet, de valójá­ban idáig nyúlik a keresztelő törté­nete. Varga Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents