Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-21 / 272. szám

tMS. NOVEMBER 81 3 Miért került ki silány exportáru a Sopianáhól? Egy félmillió forintos kötbér tanulságai Tízkilométeres bekötőút A Központi Döntőbizottság a Géptervező és Műszalki Iro­da valamint a Sopiama Gép­gyár terhére 558 500 forint hibás átadási és 12 580 forint késedelmi kötbért álllapított meg egy csaknem 10 milliós exportszállítással kapcsolat­ban. A tervező iroda és a gépgyár féle-fele arányban vi sell a kötbért. A Központi Döntőbizottság indoklásában o'von súlyos vádakkal Illeti a pécsi gyárat, hogy amellett nem lehet szó nélkül elmen­ni. Különösen nem lehet szó nélkül elmenni a Szovjetunió­ba exportált T5 daralb EH-91-es típusú folyamatos hús töltőgép rendkívül hibás konstrukciója, s a magyar ipar hírnevének kigúnyolása mel­lett. De nézzük meg, ho­gyan jutott idáig a dolog, s mennyiben, hibás a Sopiama Gépgyár. Elindul az EH-9I A Sopiama 1956 óta gyárt húsipart gépeket. Eddig 21 fajtáit, mómtegy 1200 darabot készített kül- és beflföűdl piac­ra, többek között vákumos húskeverőket, darálógópeket, hidraulikus húetöltőket, pa­caltisztítókat. Egyik típussal sem volt annyi baj, imdn* az EH—91-eseel. Az EH—91-es típusú folyamata* húatöltő- gépat Virág József, a HUS- G ÉPTERV főosztályvíaietöje, és Tornáin Zodtán, az Élelme­zésügyi Minisztérium Húa- ipart Igazgatóságának főmér­nöke konstmálMa. Ezért a konstrukcióért, — Czakó Já­nos, a Sapiana főmérnöke sze rint — a feltalálók egyenlWmt száz-százezer forintot kap­tak. A Sopiama 1900. februárjá­ban kapta utasításként a Gép­tervező és Műszaki Iroda ál­tal tervdokumemtólt proto­típus legyártását. A gyárban két darab el is kóseükt, az egyilket még 1960-ban kivit­ték Moszkváiba kiállításra, ahol a szovjet szakembereik alaposan megbírálták s szá­mos kifogással éltek, mire a géptervezők Jris módosításo­kat” eszközölitek a gépen. Va­lójában egy egészen új gép konstrukcióját küldték vissza Pécsre, mondván: most már igazán jó les®! A javított prototípus 1960. december 31- re készült el, * két-három heti „száraz” próba után felt- vifcták a budapesti vágóhídra üzemi kipróbálás végett. A gépen újabb átalakításokat kellett végrehajtani. Kide­rült, hogy a gép vezérlésére hivatott automatika (elektro­mos berendezés) nem idei meg a követelményeknek, és más konstrukciós hibája is van. A sorozatgyártás mégis elkezdődött 1961. januárjában. A Sopianának felügyeleti ezer ve utasítására 50 darabot kel­lett legyártania, még 1961-ben, holott a prototípus sem volt jóváhágyv*. Az első 25 rossz gép 1961-ben 25 darabot le­gyártottak a Sopiainában, — amit azonban a MERT nem veti át konstrukciós hibák miatt. Az eredeti rajzok sze­rinti ei.ektromo* berendezést nem lehetett működtetni, a gép minduntalan leállt. A tervezők lejöttek, három na­pot Pécsett töltve sem tud­tak zöldágra vergődni, így a gyár mérnökei szerkesztettek egy másik elektromos beren­dezést a gép számára. Ezt a tervező elfogadta. A gépék kiszállítása elkezdődött. Rö­videsen 75 EH—Öl-es gép dol­gozott a moszkvai üzemeikben. Kiderüli, hogy mind a 7a gép rt«sz A szovjet fél kifogásai . flz alábbtók voltak: a) a töl­tött áruban (kolbászban) lég­zsákok keletkeznek, b) a töl­tés befejezése után a töltelék kifolyik a gépből, c) kompli­kált a gép szétszedése, nehe­zen mosható, tisztítható, d) a töltelék 1 Kikerül a revolverfej csapágyába (!), e) a töl felék a ravolverfej körül is kifolyik, 0 átforognak a cevolvoiféj végkapcsolói, azaz akkor is tölt, aimaikor nem kellene, nem tölt, ha kellene, g) nehéz a gép, kezelése bonyolult, stb. ,.Séta a Moszkva foljó pariján“ A szovjet fél nagyon ud­variasain nem dobta vissza az összes gépet, hanem kérte a magyar felet azok megjavítá­sára. Mit volt mit tenni, a Somlaijából több hetet Moszk­vában kellett tölteniük a szak embereknek. Jöttek-mentek Pécs és Moszkva között. A két feltaláló sem panaszkod­hatott, mert nem kevesebb, minit nyolcszor gyönyörködhe­tett a távoli város kedves fé­nyeiben. Az utazgatások ered­ményeképpen újabb változ­tatásokat kellett a „gonosz kis masinán” végezni, de sajnos még ettől sem javult meg. Annyit azonban elértek, hogy a Sopiam beszüntette az EH—91-es típus gyártásét, a szovjetek pedig kijelentették: nem vehetnek át többet ilyen gépeket. A csehszlovákok Ideál típusú, ugyancsak hús- töltő gépe ugyani* fele ak­kora, mint a magyar, feléibe kerül és a töltött áruban a iégbuborékok a magyarénak felét sem érik eL Száz szónak ?s egy a rége A Soplana Gépgyár hibás abban, hogy egy Ilyen rossz konstrukció sonazatgy ártásá- hoz hozzákezdett, azt exportra kivitte. Nem mentesíti a gyá­rat, hogy felügyeleti szervénél többször tiitakozoitt. A gép­gyár elkezdte a sorozatgyár­tást, mielőtt a prototípust jó­váhagyták volna, a gépgyár nem ellienőrizite a terveket. Azt szokás mondani: a pokol tornácai is jószándékkall van­nak kikövezve, a Sopiana — ha jószándékból is — de „be­lement” az elektromos beren­dezés megszerkesztésébe, de ezzel csak egy részét tette „el viselhetővé" a gépnek, míg a másik részén javítani nem tudott. A gyár 34 százalékkal állította elő drágábban a gé­pet. Az EH—91 -esnek darab­ja 127 ezerbe került (75 darab közel 10 millió forint!) s igaz, hogy a géphez mellékelt gép­könyvet a tervező készítette, de a gyár nem ellenőrizte, és így szakszerűtlen, fórcmurikát kapott a szovjet fél. Nem lehet figyelmen kívül hagyná ebben az „elfuserált” exjxurtügyben a Géptervező és Műszaki Iroda felelőtlen szerepét sem. A Központi Döntőbizottság által felkért szakértő ugyan finoman azt állapította meg, hogy „ ... A tervezőiroda az EH—91-es tí­pusú berendezéssel nem való­sította meg azoikait a feladato­kat, melyekéit egy új gépnél konstrukciós szempontból szem előtt kell tartani. A gép gondos felügyelet mellett üze­meltethető ugyan, de ez nem felel meg a gyakórCia/tnaík” ... Aim mi tovább mennénk, fel­vetve a Géptervező két kon­struktőrjének komoly felelős­ségét. Virág Józsefet és To­rnán Zoltánt nem mentesíti, hogy új gépet találtak fel, s ezért veit aranyi baj vele. — Egyetlen gépnél, egyetlen új gépnél sem szabad Ilyen pon­gyola tervdokumentációt ad­ni, mert ebből a népgazdaság­nak kára származik. Felelő* az Iper-igazgatóság is, mert a ki nem kísérlete­zett, rossz, teljesen hibás konstrukciót exportra vinni sürgette, amikor maga sem vdlit tisztában azzal, a gép beválik-e, vagy sem, elmu­lasztotta a 'kötelező ellenőr­zést, nem kísérte gondosan figyelemmel ae EH—91-es út­ját a megindulástói a végső sikertelenségig, amit koráb­ban beavatkozva megakadá­lyozhatott volna. A Központi DöniíőbizóttsáE csak az ügy belső, gazdasági hibáira talált gyógyírt. Az általa megítélt félmilliót ki­fizeti a Sopiama Gépgyár és a Géptervező, — az állam pénzéből! Tanulságul nem ártana 1963-ban végleg felidéz ni: az exportra kerülő termé­keknél nagyobb felelősséggel kell eljárni, nem engedni ki hazánk területéről hibás, rossz árut, mert az anyagi kárán felül egyéb kárunk is szár- masaik, belőle. SzHts István Még ebben az évben átadják a forgalomnak a drávasztár cíi tíz kilométeres bekötőutat. A kőpálya e hónapban elkészül, a burkolással december harmincegyig végeznek. Együtt — jobban Hasznos volt a tanácsok összevonása a Tenkes alján Az egyesítés előtt a siklósi és a máriagyűdi közös gazda­ság a közepesekhez tartozott, a terehegyi pedig gyengének szá mííott. Amikor összevonták a tsz-eket és a siklósi Magyar— Bolgár Testvériség Tsz terü­lete 4600 holdra növekedett, a gazdálkodás szinte az átlag fö­lé emelkedett és ha még nem is osztanak nagy összeget, azért szilárd, jól megalapozott gazdaság lett belőle. Nem kell utazgatni Csakhogy a gazdasági ösz- szevonás és megerősödés már szűknek találta a közigazga­tási határokat és a községen­ként! kötöttségeket. Egy ter­melőszövetkezet ugyanabban az ügyben nem járhat el négy felé. Ezért fordult a tsz a tanácsokhoz, falvakhoz, dönt­senek a közigazgatás összevo­nása mellett. Ez év februárjá­nak utolsó napján megszüle­tett a határozat, amely sze­rint siklósi központtal megala­kult Harkány, Máriagyűd, Te­re hegy közös tanácsa. Már ez a rövid idő is azt bizonyítja, hogy helyes volt a döntés. Eloszlottak azok a ké­Meleg, tiszta kocsikban Szénnel megpakolva, vízzel teletöltve indul a mozdony a fűtőháztól a szerelvény elé. A szerelvény ott áll az állomás főépülete előtt Az Idő 13 óra húsz perc. Most áll rá a moz­dony, mert eddig foglalt volt a vágány, — Hova indulnak? — kér­dezzük Bérezés György moz­donyvezetőtől. — Pécs-—Siklós—Béremén d és vissza. — Ez viszonylag nem nagy távolság. A fűtési szezonban' mennyi szénnel vesznek fel | többet, mint nyáron? — Öt mázsa tüzelő kell erre j az útra. Most 19—15 fok kö- í Zott lehet a hőmérséklet te­hát fél órával az indulás előtt j megkezdjük a kocsik előmele- j gítését. Hosszabb úton több j mint egy tonna tüzelő fogy el. j A kocsik foglaltak. A lehű- 1 zott ablakokból kíváncsi fejek hajolnak ki, az ajtók tárva-. nyitva. Egy kapcsolás és a j kábelokban megindul a gőz a j kocsikba, a kocsikból a nyitott ! ajtókon, ablakokon át a le-! vegő. — Most még hagyj ón. jó idő van. De télen ugyanez n hely­zet — mondja Obliftn Andor | vontatási művezető. — Egy! ember beszáll a kocsiba, tárva 1 hagyja az ajtót, átmegy a mé-1 síkba vagy a harmadikba jobb helyet keresni, s az ajtók sor­ra nyitva maradnak. Az uta-! sok panaszkodnak, hogy nem ; meleg a kocsi, de arra már í nem figyelmeztetik egymást, j hogy az ajtókat, ablakokat | csukják be. — A kocsik fűtési karban­tartását elvégezték? — A műhelyünk még * nyá­ron hozzákezdett a gőztömlők kijavításához, hogy október 15-ével fűtésre készen álljanak a kocsik. Az Itt közlekedő sze­relvényeken körülbelül 700— 800 tömlő van. A karbantar­tók állandóan ellenőrzik a vi­lágítással együtt a tömlők álla­potét is. Idén a fűtőház meg­felelő szénkészletet biztosít A mellettünk lévő nagykani­zsai szerelvényt éppen takarít­ják. Reggel kilenc óra körül érkezett, de először a hama­rabb induló szerelvényeket kellett rendbehozni, most ke­rül sor a kanizsaira. Végh Ferenené vizes ruhá­val törölgeti az egyik kocsi kis asztalkáit, az ablak belső párkányét. Egy másik asszony most széli fel seprűvel. — Ügy látom, lesz dolga a kolléganőjének. — Lesz, mert a szerelvények elég piszkosak. Ez még csak tűrhető, de egyszer- tessék meg nézni a szombathelyit, Az a rengeteg papír, ételhulladék! Pedig itt a szemétgyűjtő. De megtörténik, hogy ez üres, a padló pedig tele van hulladék­kal. Egy első osztályú kocsiban az új plüss Ülés kiégetve, a másik ülésből egy három négy zetdeciméternyi anyag kivág­va. Lehetséges, hogy valaki így tett szert cipőtisztító rongyra? A fűtőtesten sza­lonnazsíros papír, másutt ke­nyér- és almahullndék. Czimmermann Katalin egy vödör vizet hoz fel. — Az előbb három vödör­nél kellett egy kocsi felmosá­sához, de még így is csíkos maradt a linóleum. Nem csodálkozunk. Kitisztí­tott, frissen mosott kocsin men tünk végig az előbb. Egy órá­val indulás előtt már bent ül­tek néhányan. Az egyik asztal­kán szétterített szalvéta, rajta ennivaló, de a földön már ke­nyérhulladék, papírdarabok. Mi lesz itt, ha a szerelvény hatvan-hetven vagy kétszáz kilométert megtesz?! — ötven ember dolgozik az állomás területén, hogy rend­ben tartsuk a kocsikat. Három hetenként a kocsik nagytaka­rítását, naponta a felmosást, töröigetést végezzük. Igen, az ablakok porosak. De nem jut­nak hozzá időben az asszo­nyok, mert órákat kell eltöl- teniök a kocsi belső tisztítá­sával. Nagy az utazóforgalom. Nem csoda. Nálunk a vonat a leg­olcsóbb közlekedési eszköz. Az ipar fejlődése is magával hoz­ta, hogy több munkás utazik akár naponta, vagy hetenként. Piaci napokon is rengetegen jönnek be Pécsre. Huszonnégy óra alatt 280—300 szerelvény fordul meg az állomáson. El­kelne több kocsi is. De egye­lőre ennyivel kell gazdálkod­ni, amennyi van. S lehet is, ha az utasok is óvják. Mert sáros cipővel nem kell az ülésre éllmi, vagy letörni a villanykapcsolót, elvinni az égőt, leszaggatni a függönyt. Talán jobban is megbecsül­hetnénk egymás munkáját, s mindannyiunk vagyonát, ez esetben a vonatok személy- kocsijait. telyek, amelyek kezdetben kí­sérték a tanácsok összevoná­sát. Sokan úgy vélték, hogy a peremközségeket ezzel az in­tézkedéssel sorvasztásra kár­hoztatták és megkezdődik az utazgatás mindenféle vitás ügyben, úgy, mint valamikor a körjegyzőségek idején. A döntés szerint Harkányban és Móriagyűdön tanácsi kiren­deltséget állítottak fel, Tere- hegy pedig olyan közel van ma már Harkányhoz, hogy a szélső házak már találkoznak, így kirendeltségre nincs szük­ség, habár itt is alkalmaztak félnapos hivatalsegédet. így aztán a legfontosabb, úgyne­vezett mindennapi ügyeket a falvakban intézik. Harkány­ban is, Máriagyűdön is kiad­ják a különféle hatósági iga­zolásokat, járlatleveleket, sőt itt intézik a házhelyek bir­tokba adását is. Az adót köz­pontilag — Siklóson — keze­lik, de az adóügyesek a hét meghatározott napjain kiszáll­nak a helyszínre. Egyetlen do­log, ami miatt a központba kell beutazni, ha lakásügyben szükséges tanácsi döntés. Ez a tanácselnök hatáskörébe tartozik, Fejlődnek a peremköm»égek Községfejlesztés miatt is so­kan felszólaltak az egyesítés ellen. Ez az év, meg a jövő évi tervek bizonyítják, hogy nem volt ok az aggodalomra. Központilag kezelik ugyan a községfejlesztési alapot, de minden falu visszakapja az ál­tala befizetett összeget járdá­ban, útburkolatban. Néhány példa: Terehegy harmincezer forint községfejlesztést fizet jövőre, ugyanennyi forint ér­tékben építenek járdát a fa­luban. Harkány félmillióval szerepel az 1964-es tervekben és félmilliót költenek útépí­tésre, járdákra, a villanyháló­zat fejlesztésére. Sőt, a költ­ségvetés is biztosítja a perem­községek önállóságát és jobb ellátását. Az összevont költ­ségvetés hatmillió forint a jö­vő évben és ebből a jelentős összegből már lehetővé vált, hogy egymagában az útépítés­re egymilliót szakítsanak ki. Éppen ebben van az össze­vonás egyik jelentősége, hogy olyan, átfogó és nagyarányú terveket is megvalósíthatnak most már, amilyeneket koréb- I ban a kis falvak, csekélykei pénzükkel még lehetetlennek tartottak. Most például egé­szen közeli tervnek ígérkezik a községek kommunális ellá­tása, jó ivóvíz biztosítása, hogy csapról folyjon a víz ke­rekes kutak helyett Az összevonással sok min­dent kaptak is a községek. A régi tanácsi épületek felsza­badultak. Terehegyen orvosi rendelő lesz belőle, ahová idő­szakonként kijár a diósviszlói körzeti orvos. Máriagyűdön óvodát és lakást alakítottak ki az épületből. Harkányban oda kerül a könyvtár és he­lyet kapnak a tanácsépületben a párt- és a tömegszervezetek. De a tanácsok összevonásának eredménye az is, hogy Siklós már a harmadik körzeti orvosi állás betöltését tervezi, amivel javul a peremközségek egész­ségügyi ellátottsága. Lakás már van, most a jóváhagyásra, az állás betöltésére várnak. Húszezre» város Anti pedig a sorvasztással kapcsolatos aggodalmakat ille­ti — ezek sem állják meg a he lyüket, hiszen már nyilvános­ságra hozták az elképzelést, hogy Siklós, Máriagyűd és Harkány belátható időn belül fürdő-idegenforgalmi város lesz. Már ma közel kilencezer lakos tartozik a siklósi tanács­hoz és másfél évtized múltán meghaladja majd a húszezret. Nem épül össze, inkább zöld­övezetekkel, sétányokkal, park erdővel, és mesterséges tavak­kal választják majd el egymás tói az egyes városrészeket. — Ennek a nagyszabású város­fejlesztési tervnek a megvaló­sulását is jobban elősegítheti az összevont, központilag In­tézkedő tanács. A termelőszövetkezet meg­teremtette a gazdasági alapo­kat, a tanács a közigazgatási feltételeket biztosította és ml|nd a kettőből a lakosság húzza a hasznot, azáltal, hogy számára jobb, kedvező élet- körülményeket — gyorsabb, racionalizáltabb ügyintézést biztosítanak. És még egy: sokak vélemé­nye, hogy az összevonással ja­vult a tanácsi munka színvo­nala. Döntésük megalapozot­tabb, intézkedésük gyorsabb és lényegbevágó. Már ez egy­magában is amellett szól, hogy érdemes volt februárban a négy községi tanács összevo­nása mellett dönteni. Gáldonyj Béla Villamos gépek tekercselését és javítását, átszervezett tekercselő- üzemünkben rövid határidőre vállaljuk Állami Vállalatokkal, Állami Gazdaságokkal stb. kar­bantartási szerződéseket vállalunk. Somogy megyei Finommechanikai és Gépjavító Vállalat Kaposvár, Május 1 u. 30. I

Next

/
Thumbnails
Contents