Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-17 / 269. szám

A csillagászat legújabb eredményei Az űrhajós biztonsága A „HÄBORU ES BÉKE” 55 KÖTETBEN Prágában 46 éve működik a vakok nyomdája, amely Braille írású könyveket és fo­lyóiratokat ad ki. Itt nyomtat­ják az 1300 példányban * meg­jelenő „Zóna” újságot, ame­lyet 32 országba küldenek meg. Az újság főszerkesztő­je, valamint a nyomda mun­kásainak és alkalmazottainak többsége világtalan. Ismeretes, hogy a Braille írás a rendes betűkkel írt könyvekhez viszonyítva sok­kal több helyet igényel. Solo- hov Csendes Don-ja 55 kötet­ben jelent meg és súlya 110 kilogramm. A nyomdában ki­adott „legnehezebb” regény Tolsztoj „Háború és béké”-je. Az 55 kötetben megjelent re­gény csaknem 120 kilogram­mot nyom. Sz. U A szovjet űrhajózás flő | bálya az, hogy teljesen ve- i szélytelenmé kell tenni az űr- ! hajós útját. Ez azonban nem egyszerű dolog, mert az űr­i hajós biztonságához hozzátar- | toziik az, hogy az útja kényel­mes legyen (vagyis biztosítva legyenek az életfunkciók leg­kedvezőbb feltételei), védve legyen a sugárzástól, a meteo­ritoktól, ha baj lép fel, meg­menekülhessen az út minden szakaszában. Ezek közül csak egyik vé­delmi berendezésről szólunk most. Kezdjük ezen: ha sofőr bajt észlel a kocsin, megállítja, ki­száll, kijavítja a hibát. A re­pülőgépnél már nehezebb a fel­adat. Ejtőernyővel kell „ki­szállná” belőle. Az űrhajós meg még ezt is nehezen teheti meg: az óriási sebesség, a csillagá­szati távolságok, a baj megál­lapításához rendelkezésre álló rövid idő miatt Az a veszély, hogy meteori­tokkal ütközik össze az űrha­jó, a legkevésbé fenyegeti az űrhajóst Amerikai újság kö­zölte a megállapítást, hogy ilyen összeütközés 230 évben egyszer fordulhat csak elő. De tegyük fél, mégis megtörténik a baj és az űrhajósnak kény­szerleszállást kell végeznie. El nem hagyhatja tudniillik az űrhajót, mert fékezőberendezés és a hideg elleni védelem nél­kül nem érné el élve a Föl­det A kényszerleszálláshoz azon­ban idő kéH Addig pedig rá kell bíznia magát a fedélzeti védőberendezésre és a védőöl- tözetére. Mikor hagyhatja el az űrha­jót? Amikor még csak rátért a bolygópályáról a visszatérő röppályára az űrhajó, nem Ui gépek — hasznos újítások Automata benzinkút Nemrégen megnyílt Zürich­ben az első automatizált ben­zinkút. Az autós bedob egy ötfrankost, az automata vi­szont kidob egy ötliteres ben­zinkannát, megtöltik a tankot, és visszateszik az üres kannát. Erre az automata gépből ki­hull 2,50 frank, mint a kanna betétdíja. Érdekes, hogy a kannát már több alkalommal elvitték, bár forgalmi ára alig 2 frank. Új mezőgazdasági &épek Az Amerikai Egyesült Álla­mokban a napokban mutatták be az újfajta salátaszedő gé­pet. Óránként, másfél kilomé­ter sebességgel halad végig a salátaültetvényen; egy futó­szalagon kinyúló szerkezet minden salátafejre nyomást j gyakorol, és egy elektronikus I készülék jelzi, hogy a saláta rugalmassága megfelelő-e? Ha i igen, egy miniatűr nyaktiló óránként 4500 fejet vág le; öt­ször annyit, mint a leggyor­sabb kezű munkás, aki nem is tapogatja meg olyan nagy­szerűen a fejeket. Sok bajt okoz, hogy a,bálá­zó drót egy töredéke esetleg benn marad, a szénában, ily módon megsebzi, vagy éppen­séggel megöli a takarmányo- zotl .’”’+ot. Erősen mágnese­zett drótot helyeznek el a ra­kodógép futószalagjára, amely jelzi, ha fémdarab kerül a kö­zelébe, sőt ki is veti azt a szénából ötletes találmány a legújabb diótörő, mely nevével ellen­tétben nem töri a diót, hanem robbantja. A készülék apró lyukat fúr a héjba, majd ace­tilén és oxigén gázkeveréket fuj bele, természetesen mini­mális mennyiségben. Ez szét­veti a héját, de a dió magja sértetlen marad. Teljesítmény: 900 darab óránként. Ehető csomagoló­anyag Végül a londoni csomagoló konferencia legújabb kiállítá­sának egyik érdekességéről: bemutatták az ehető csomago­lóanyagot Ez a növényi anya­gokból készült hártya húsfélék csomagolására és borítására szolgál. Színtelen, íztelen, szag tálán, átereszti a vízgőzt és a levegőt, úgyhogy a bele csomagolt anyag tud „léLegzeni”. A húst vagy húskészítményt vele együtt meg lehet főzni, sütni, hűteni, vagy egyszerűen tartani — és megenni. A hártya egyik érde­kessége, hogy szabad levegőn a tartóssága megkétszereződik, és majdnem 180 fokos hőmér- sékletkülönbözetet bír ki. Sényi Imre ! hagyhatja eä, meri lángok tóm bolnak körülötte. Csak a lég­kör alsóbb rétegeibe érve hagy hatja el és érhet fülke nélkül a Földre. Ekkor kell káröpíttet nie magát a hajító-szerkezet- tel: ki kell „lövetnie” magát a „hajító puskából”. Miből áll a hajító szerkezet? A karosszékből, amelyben ül az űrhajós az útja alatt. Ezzel együtt kell kirepülnie a fül­kéből. Ez az a „lövedék”, amelynek henger alakú tartó- rúdja egy pontosan olyan ka­liberű „puskacső” torkába il­leszkedik, s a. puskacsőbe be­robbanó gázok lökik ki az űr­hajóból a karosszéket, a bele- szíjazótt űrhajóssal. A kilövésikor a karosszék se­bessége a másodperc töredéke alatt nullától néhány m/mp- re fokozódik, az űrhajóst lö­késszerűen éri a súlyterhelés érzése. Szerencsére ez a kelle­metlen érzés csak rövid ideig tart — ezért nevezik lökéssze­rűnek — és megszűnik, amint egyenletessé vált a sebesség. Ekkor várja az űrhajós, hogy bekövetkezzék a pillanat, ami­kor — fontos, hogy egyetlen mozdulattal, egyetlen kapcsot megoldva! — elszabadítsa ma­gát a karosszéktől és ejtőer­nyőjével leereszkedjék. (Az ej­tőernyőnek nem csak ekkor van szerepe, hanem már ak­kor kinyílik egy másik, kisebb s a karosszék mozgását módo­sító ernyő, amikor az megin­dult az űrhajóssal: akkor a karosszók gyors és szabályta­lan, bukdácsoló forgását kell ejtőernyővel megszüntetni.) Az űrhajós a saját ejtőer­nyőjét aikkor nyitja ld, amikor a karosszék ernyője lefékezte a karosszéik sebességét. Külön­ben a levegő hirtelen ellenál­lása elszakítaná az ő saját er­nyőjét, az ernyő köteleit, amellett hirtelen súlyterhelés is érné az űrhajóst. Szélsőséges lehetőséget fel­tételezve, ilyen módon bizto­sítja abban az esetben is az űrhajók tökéletes konstrukció­ja az űrhajós veszélytelen kényszerleszállását. G. Szvjatlanor a műszaki tudományok kandidátusa PUáisáfr a Az űrhajózás — a kozmosz közvetlen megismerésének — korszakában az ember foko­zott figyelemmel fordul a boly gók világa felé. mert minimá­lisra kell csökkenteni ' á ké­sőbbi űrhajósokat érhető meg­lepetéseket, tervszerűen fel kell számolni az ismeretlent. A csillagászat számos új ered­ménye, felfedezése közül ter­mészetesen nehéz kiválasztani a legfontosabbakat, azokat, amelyeket az utókor is döntő­nek talál; éppen ezért mi a könnyebb megoldást választ­juk. Röviden ismertetjük a csillagászat legérdekesebb új felfedezéseit. A FÖLD ÉS KÖRNYEZETE Az űrhajózás kezdeti kor­szakának eddigi legfontosabb felfedezésének a Föld sugárzó- náinak felismerését tartják. A sugárzási övezetekkel koszorú­zott Föld körül most a szov­jet Mars-1 bolygóközi állomás és az amerikai Mariner-2 Ve­nus rakéta műszereinek „je­lentései” alapján felfedeztek egy harmadik- sugártartományt amely az előbbi kettő fölött, mintegy 70—80 ezer kilométer magasságban húzódik. A har­madik övezetet az első becslé­sek alapján gyengébbnek tart­ják az első kettőnél s így ez nem jelent halálos veszélyt a rajta keresztül haladó űrhajó­sok számára. Az eddigi több, mint 200 mesterséges égitest, köztük nyolc mesterséges bolygó mé­réseinek — mikrometeor számláló berendezéseinek ész­lelése — alapján elhanyagol­hatónak tűnik a bolygóközi térben a meteorveszély. Na­gyon valószínűtlen, hogy a jövő űrexpedíciói éppen mete­or-találat következtében pusz­tuljanak ei. A becslések sze­rint egy századmilliméter vas­tagságú alumínium fólia több mint . két éven át képes ellen­álltad a mikrometeorok zápo­rának. Ennél valamivel vas­tagabb űrhajófal évtizedeken át megvédené utasait s így semmiféle naprendszerbeli utazást meteorveszély nem fe­nyeget. Ha már a meteoroknál tar­tunk, megemlítünk egy érde­kességet. Ügy látszik sikerült megtalálni a földre hullott meteorok érkezési időpontját meghatározó fizikai módszert. Azt a véletlen esetet kivéve, amikor az ember szeme láttá­ra hullik a földre egy kozmi­kus kő vagy vásdarab, eddig nem tudták, hogy egy megta­lált meteorit lényegében mi­kor érkezett a Földre. A nagy arizonai meteorkráter környé­kén végzett geológiai vizsgá­latokból például arra követ­keztettek, hogy egy 10—100 ezer tonna súlyú meteortest vájta ki 5—50 ezer évvel ez­előtt. Az új atomfizikai mód­szerrel viszonylag pontosan kimutatták, hogy a mexikói Tlaxcala városka mellett 1872- ben talált 1300 kg súlyú me­teorvas éppen 800 ezer évvel ezelőtt, a Föld első ' eljegese­dés! hullámának j idején, a pleisztocén korszakban érke­zett. Egy másik kozmikus „lá­togató” az 1961-ben Alabamá- ban talált meteorit pedig ke­reken 3 millió éve vendége a Földnek. A KÉT SZOMSZÉDVAR — A MARS ÉS A VENUS Igen érdekes eredményeket értek el a bolygók kutatása terén is. A Mariner-2 rakéta kimutatta, hogy a Venus boly­gónak igen gyenge mágneses tere lehet, mert a Venus raké­ta — a bolygótól 84 ezer kilo­méter távolságra elhaladva — nem jelzett mágneses teret. Csillagászok elméleti számítá­sai szerint — ezeket a nega­tív eredményű távcsöves meg­figyelésekre alapozták — a Venus bolygónak aligha lehet kísérője, holdja. Ha van is egyáltalában, igen kisméretű lehet, tíz kilométernél kisebb átmérővel és — ha van —igen közel keringhet a Venus fel­színéhez. A Venus bolygó magas hő­mérsékletével kapcsolatos ag­godalom továbbra is fennáll. Az onnan érkező 1,35 mm-es hullámhosszú rádiósugárzás 4200, 4300 fokos hőmérsékletre utal. -Most már csak egyben reménykedhetnek a jövő űr­hajósai: a magas hőmérséklet talán nem a bolygó felszínén, hanem a magaslégkörében uralkodik s a felszíne talán nem oly barátságtalan világ, mám a rádiósugárzás mutatja. A Mars bolygóval kapcso­latban annyi új, érdekes fel­fedezés született, hogy ezek puszta felsorolása is megha­ladná cikkünk kereteit. Mindenesetre a Mars ki­sebb — 6790- km átmérőjű — mint eddig gondolták, ezen­kívül jóval lapultabb, mint a I Föld. Egyenlítői átmérője csak .6710 kilométer, viszont- a tö­mege nagyobb mint eddig vélték. A Mars anyagának át­lagos sűrűsége 4,09-szer sű­rűbb a víznél. Az új mérések folytán módosítani fogják az űrrepülési tervek alapvető fel­tételeit. Dolfus francia csillagász ki­mutatta a Mars légkörében a vizpára jelenlétét. Kitűnt, hogy a Föld „öccse” bizony igen száraz égitest. Ha az ottani vízpára lecsapódna a felszín­re, csak néhány század,milli­méter vastagságú tenger ke­letkezne belőle. (Az esernyő és a sárcipő alighanem feles­leges lesz a Marson.) A marsbeli élet problémája régóta foglalkoztatja a csilla­gászokat. Ezen a téren most újabb eredményt sikerült el­érni. Egy laboratóriumban mesterséges marslégkört állí­tottak elő, amelynek „recept­je” a következő: 99,67 százalék nitrogén, 9 század százalék oxigén és 24 század százalék széndioxid tartalmú levegő, egytized atmoszférás nyomás és mínusz tíz — plusz húsz fok közötti hőmérséklet. Ebben a szintetikus levegőben rizssze­meket tároltak és meglepetés­sel tapasztalták, hogy 50 rizs­szemből 20 darab 21 napon belül kicsírázott! Alacsonyabb- rendű élőlények pl. rovarok nem pusztultak el, sőt élén­kek, aktívak maradtak. Mind­ezek az úgynevezett exobioló- giai kísérletek arra mutatnak, hogy a Marson mégiscsak el­tengődhet al ácson y abbrendű növény- és állatvilág Ganser Károly a budapesti Planetárium vezetője Kísérleti kőkorszak Az ásatások során előkerült őskori tárgyak legszorgosabb vizsgálata sem derít fényt az akkori ember életmódjának az összes részletére, arra, hogy a kezdetleges szerszámok ho­gyan segítették a természet erőivel szemben. Ezért vállal­kozott a moszkvai és lening- rádi egyetem történész-hallga­tóinak egy csoportja arra, hogy egy igen félreeső vidé­ken — a Szajan-hegység észa­ki lejtőjén, a Kazár folyó mel­lett — a nyári szünidőben ki­próbálja a tíz- és tízezer évvel ezelőtti ember életmódját, ugyanolyan körülmények kö­zött MUNKA-TANULMANYOK ... Fatörzsből vájt csónak siklik a kis öböl vizén. A cső­AZ ENSZ demográfiai évkönyve Az ENSZ demográfiai év­könyvének megjelenése min­dig számos érdekességet tar­talmaz. Nézzük meg, miről számol be majd a legújabb fü­zet. A világ lakossága 1961 első felében 3 069 millió volt és 1950-től 1960-ig 560 millióval emelkedett. A világ lakossága ezen időszak alatt évente át­lagban 50—55 millióval nőtt. Elfogadható tehát az a felte­vés, hogy ez év végéig a világ lakossága eléri a 3 200 millió főt. A XIX. század küszöbén Földünkön 1 550 millió ember élt. Bár a lakosság jelenlegi természetes szaporulata vala­melyest lelassult, a föld lakói­nak száma valószínűleg 2000- le eléri a 6 milliárdot. A XX. Században tehát az emberiség I «zárna megkétszereződik és a MUC. század végére megnégy­szereződik. Az óriási népese­dési „eredmények” részben a halálozási arányszám csökke­nésének tudhatok be. Az évkönyvből kitűnik majd, hogy a világ 26 országában az átlagos életkor meghaladta a 70 évet, ami a XVIII. század­hoz képest Európában 100 szá­zalékos emelkedésnek felel meg. Az ázsiai és afrikai orszá­gok többségében élő emberek átlagos életkora az európai XVII. és XVIII. századbeli át­lagos életkornak felel meg. Az ENSZ demográfiai füze­téből megtudhatjuk továbbá, hogy különösen a nők átlagos életkora emelkedik. Ez ma már kétségtelen biológiai tény, amely elsősorban abból adó­dik, hogy a nők kevésbé haj­lamosak a szívbetegségekre, mint a férfiak. Leghosszabb életűek az emberek a skandi­náv országokban, Hollandiá­ban, Franciaországban, Izrael­ben és az Egyesült Államok­ban. A legalacsonyabb halá­lozási arányszám országa a Szovjetunió. Még egy érdekes szám: a világ több mint 3 milliárd főt számláló lakosa közül kb 1200 millió írástudatlan, s a lakos­ság fele éhezik, rosszul táp­lált, rosszul öltözött. Az ENSZ jelenlegi közgyű­lésén felhívások hangzottakéi többek között a tengerek és óceánok készleteinek jobb ki­használására. Nemcsak az óriási halgazdaságról, hanem vízinövényekről, plantonokról és egyebekről van szó, ame­lyek óriási élelmezési értéket jelentenek. Megfelelő szerve­zés esetében a tengerek és óceánok kiaknázása olcsóbb lesz, mint például a sivatagok és pusztaságok őntözíése. nak orrában félmeztelen va-! dász áll, szigonnyal. Testes j hal úszik el a csónak előtt. Hirtelen mozdulat, a szigony kőhegye átdöfte az ezüst tes­tet. A háncsbél font kötél megfeszül, a hal erős, meg­rángatja a csónakot. De végül mégis sikerül kiemelni a zsákmányt. Június végétől kezdve több mint egy hónap kellett, amíg az egyetemi hallgatók beleél­ték magukat a kőkorszakba. Nem volt könnyű dolguk. Mert például nehezen sikerült pál­capörgetéssel tüzet lobbantam, 1 alig találták meg a szerszá­mokhoz való követ, s amikor megtalálták, sok bajjal járt a | csiszolás. Mert nem volt sza- ! had semmi mai eszközt igény­be venni hozzá. A kísérlet vezetője, A. Don- cov régészprofesszor mutatta meg hallgatóinak a feltétele­zett, őskori munkamódszere- i két. Amikor a fiatalok ezeket elsajátították, kezdődött az idő mérés: a. tűzcsiholás 3 órát j vett igénybe, egy kőkést 9 nap alatt tudtak csiszolni, kőbaltát' faragott nyéllel 11 nap alatt készítettek. Faháncsból 5 nap j alatt fontak 20 méter kötelet, kőből csiszolt varrótűvel med­vebőrből 2 nap alatt varrtak egy pár csizmát. Kőbaltával 40 cm vastag törzsű fát kivág­ni mindössze F2~ órába telt.de csak akkor, ha apró ütésekkel, csuklóból dolgoztak. Amikor vállból mérték az ütéseket, azonnal kicsorbult a fejsze. Nyírfából kezdetleges ekét szerkesztettek, hogy felszánt­sák az irtást. Előbb azonban .felégették a talajfelszínt, az- | tán a hamut beleszántották a földbe. A „csiszolt-kőkorszakbeli” veremszerű kunyhót 3 nap alatt készítették el. Egy csóna­kot 8 nap alatt. A kísérletből kiderült, hogy az i. e. 8000 és 4000 közt élő ember nem is volt olyan ügyet len! Kőszerszámaival bátran meg tudta állni helyét a ter­mészetben. I UGRÁS AZ ÉVEZREDEKEN AT A folyó fölött barlang odva j sötétlik. A barlangból óriási j állat bukkan elő ... Aztán tűz | lobog a barlangban — tanyát j ütött benne az ember: az i. e. 100,000 és 20 000 közt, a pat- j tintott-köszerszámok korában j élt ember. Ennek az életét j próbálták ki végül az egyete- j mi hallgatók, miután „leérett­ségiztek” az- ennél újabb kor; életéből! A barlangban kezdetleges tűzhelyet róttak össze, a falra kezdetleges állatrajzok kerül­tek: ezeken mutatta meg mes­terük, Doncov professzor, hogy hol kell eltalálni az állatot dárdával, nyállal. Kipróbálták a vadászatot közösen, a kor törvényei szerint. De megpró­bálták ári is, hogy az apróvad. rágcsáló, madár és hal elegen­dő zsákmány-e a létfenntar­táshoz. Érdekes tapasztalatra tettek szert: napi tápláléknak j 3 kg sülthal vagy iy2 kg hús j volt szükséges, természetesen kenyér nélkül Kaland is akadt. Amikor a közösség vadászni ment, min­dig maradt valaki a barlang­ban, hogy őrizze a tüzet. Egy­szer az őr elszunyókáLt a sem­mittevésben, s arra ébredt, hogy egy hatalmas medve áll­ja el a bejáratot. Az őr kika­pott a tűzből egy izzó húsán got és a medvéhez vágta. A medve erre kereket oldott. Nem tudni, melyikük ijedi meg jobban: a medve-e, vág az őr? — A tűz tehát, íme. így volt fegyvere is az ősem­bernek, azzal védte lakhelyét a betolakodó farkastól, orosz» lántól, barlangi medvétőL Augusztus végén fejeződött be a kísérlet. A fiatal törté­nészek ládákba csomagolták a pattintott és csiszolt kőszer­számokat, halászhálót, még a, kunyhót is, amit a tajgába' róttak maguknak. Csónakkal szálltak le a Kazáron, amely­nek a partján most talajma­rók és önkiürítő teherautók dolgoznak; készül az Abakan- Taiset csatorna, mellette pedig egy új város. A csónak útja a múltból itt haladt el, a mo dem ma mellett — a jövő fe­lé. Jttrij Gurjev

Next

/
Thumbnails
Contents