Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-17 / 269. szám

f Mai reámtrokból: Káldi János Kiss Dénes Pál József versei Gyenis József Vasvári László elbeszélései Kritika — Tudo­mányos élet Fiatal képzőművészek kiállítása SZÖVOSZ-ösztöndíjjal Baranyában Beszélgetés Kiss Dénes költővel Három heti ösztöndíjas megbízatást kapott a Szövet­kezetek Országos Szövetségé­től Kiss Dénes költő, ösztön­díjas idejét Baranyában töl­ti. Országosan most kezdődnek az őszi megyei könyvhetek, amelynek keretében az ország valamennyi megyéjében író­olvasó-találkozókat rendez­nek. Megkérdeztük Kiss Dénes költőt, hogy baranyai tartóz­kodása alatt hány író-olvasó találkozón vesz részt. — Az eredeti elképzelések szerint ez alatt a három hét alatt nyolc-kilenc községben veszek részt író-olvasó talál­kozón. A MÉSZÖV helyi könyv-patrónusával. Merész Emillel abban állapodtunk meg. hogy lehetőleg olyan helységekben rendezünk talál­kozókat, ahol még hasonló eseményre nem került sor. Milyen egyéb elképzelései vannak a baranyai ösztöndíj lehetőségeivel kapcsolatban? — Az író-olvasó-találkozók mellett szeretnék eltölteni agy-egy hetet két községben. Az őszi, tél-eleji időszakban ‘ már kevesebb a munka; és jobban felbecsülhetők a ter­melőszövetkezetek eddigi ered menyei. Szeretnék részt ven­ni néhány zárszámadás előtti közgyűlés viharában és napsü­tésében, vagyis olyan össze­jöveteleken, ahol titkolhatat- lanul átsütnek érzelmi és in­dulati „napkitörések” az em­berek arcán, beszédjén. Olyan gyűléseken, ahol nem lehet mellébeszélni, sem a vezető­ségnek, sem a tagságnak, hi­szen a már konkréttá vált eredményeket nem lehet sem szépíteni, sem letagadni. Mind izek mellett szeretném meg- ] Fiatal tehetségeik jetemtke- zése mindig ünnepet jelent a kulturális közéletben, hiszen az egyre másra felbukkanó legújabb tehetségek a művé­szet folyamatosságát, jelentik, a lét magasrendű megnyilvá­nulását, az élet alakulását, változását, mozgásának szép­ségét. Az új tehetségek jelent­kezése nedvességet, életerőt, a lehetőségek végtelenségét je­leníti, s hogy a művészettörté­net emberhez kötött élő fo­lyamat. Jól érezték mindezt azok a pécsiek is, akik az el­múlt vasárnapon zsúfolásig megtöltötték a Néprajzi Mú­zeum kiállítótenmét, ahol ez alkalommal természetesen nem etnográfiai kincseket, hanem tizenkét fiatal képzőművész, alkotásait mutatták be a kö­zönségnek. Az embereket nagyon kelle­mes meglepetés érte, hiszen nem kezdetleges próbálkozá­sokat láthattak, hanem szép, hibátlan alkotásokat, melyek a fiatalok magas kultúrájáról, képzőművészeti készségéről és igényes művészi nevelésükről tanúskodtak. A tizeikét fiatal kiállítása rendkívül divatos, igyekeztek felvonultatni a mo­dern művészet teljes közis­mert és elfogadott fegyvertá­rát, s bizonyítani, hogy a,XX. század gyermekei, felvilágosul­tak, és elegánsan, szenvtele­nek. A látogató kellemes köz­érzettel sétálgat a képek és iparművészeti alkotások között sehol nem. kényszerül fejcsó- válásra, elbizonytalankodásra, nagy meghökkenésre, vagy esetleg felháborodásra, hiszen a kiállítás rendkívül kiegyen­súlyozott, megbízható. A koc­kázatmentességet csak az ér­zi meg, aki valamilyen vélet­len folytán egyedül marad Új könyvek Az Európa Könyvkiadó gon­dozásában, a Modern Könyv­tár sorozatban jelent meg JEAN-PAUL SARTRE: AZ ÖRDÖG ÉS A JÓISTEN című színműve. Sartre ebben a művében az emberi lét alapvető problémáját feszege­ti, a Jó és Rossz kérdését. Az egyének, akiknek cselekvését az író kivizsgálja, önmaguk és Sartre egzisztencialista filozó­fiája ellenére sem képviselnek osztályoktól független egyéni­ségeket, semmiféle elvont, tör ténelern és helyzet fölött álló Jót vagy Rosszat. Sartre szín­padi műve rendkívüli drámai erejével, az elvont eszmék és a cselekvés remek egybeötvö- zésével magasan kiemelkedik a mai nyugati színpadi ter­mésből. MARIO de MICH ELI, olasz író hosszabb ideig Magyaror­szágon tartózkodott. Ű volt az 56-os események olasz tudósí­tója. Műveiben, írásaiban min­dig az igaz ügy mellett áll. Most jelent meg egy regénye, melyet Bar ács Dénes fordított. A regény címe: A GAP hete­dik osztaga. Micheli ebben a regényében Bologna történe­tét mondja el Mussolini szob­rának ledöntésétől a város felszabadulásáig. Kováts Éva: Alszentek ezekkjei az alkotásokkal, és van ideje egyszerre valamennyivel szembenézni, s van ideje vá­rakozni! Mire is várakozik a látogató egy kiállítóteremben, ahol fiatal tehetségek mutat­ják be alkotásaikat? Az ember újat vár... Mint­ha túl kiegyensúlyozott lenne ez a kiállítás, mintha hiányoz­na a fiatalság forradalmi len­dülete, bátor és tiszteletlen dinamizmusa, mintha túlzot­tan fegyelmezettek lennének, jólneveltek, lázak és indulatok nélkül. „. így tűnik. Természetesen nem valami­féle szuper absztrakciót akarok számonkémi a fiataloktól, ha­nem mozgékonyabb, önállóbb alkotószellemet, mely létre­hozhatja az új és korszerű emberszabású festészetet Akj hosszabban idézget a kiállítóteremben úgy érzi, hogy a fiatalok kínosan vigyáznak minden mozdulatukra, minden lépésükre, mert rettegnek at tói, hogy megsértik a tiszta művészet dogmáit, a művésze­ti ágak autonómiáját. Túlzot­tan tisztelik a nagy elődöket, s eszükbe sem jut, hogy Klee vagy Piet Mondrian igazságá­ban kételkedjenek. Pedig Klee kételkedett a nagy elődök egyedülváLó igazságában, és minden erővel igyekezett a saját művészetét, a saját ar­culatára formálni. Klee új utakra indult, s a hatása most szinte bénítólág Ihat a legújabb generációkra. Az embernek ilyen furcsa szókapcsolatok jutnak eszébe, amikor a kiál­lításon szemlélődik: modem komzervatizmus, színvonalas epigonizmus, öreg és óvatos fiatalok, Az absztrakt művészeti irányzatok felett nagyon nagy hiba feltétlenül és meggondo­latlanul ítélkezni, mivel ez az irányzat is, mint az izmusok mind, a művészettörténet nagy egységes folyamatában szüle-. tett, s a részeredményei éppen j olyan értékesek, mint a poszté j impresszionizmus, vagy a re­neszánsz eredményei. Nem szólva arról, hogy a tárgyi és tárgytalan művészet határvo­nalán, főleg Klee és Kandins­ky korai festészetében nagyon ! sok jelentős, emberileg is nagy alkotás jött létre. De mind­ezen túl, ha a végső hatvá­nyokon vizsgálom az absztrakt festészet útját és perspektívá­it, akkor határozottan kétel­kedni kezdek a modern kép­zőművészet teoretikusainak az igazságában, mivel miközben az abszolút festészet megtisz­tította magát az építészeti, irodalmi és minden társművé­szet feltételezhető elemeitől, az epigonok ecsete alatt, — vagy inkább mondjunk máso­dik vonalat — embertelenné, sivárrá vált ez a festészet. Ha egy kompozíció csak kép akar lenni, és lemond azokról az összetett hatásokról, melyeket bizonyos gondolati elemekkel felkelthet, akkor véleményem szerint szegényebb lesz. A fél­reértések elkerülése végett azonnal meg kell mondanom, hogy nem Munkácsy Mihály festészetének védelmében mon dóm el mindezeket, hanem az új festészet érdekében, mely­nek fel kellene használni azo­kat a mondriani elemeket, melyek értékesek, de nem sza­badna megrekednie a tiszta festészet lassan dogmatikussá váló alaptételeinél! Kétségte­lenül hazúg az a festészet, mely iehetségtelenségét, üres­ségét irodalmi elemekkel igyekszik feledtetni, de ez nem jelenti azt, hogy az irodalmi- ság minden szikráját ki kell irtani a festészetből, s megre­kedni a táblaképnél, mint lát­ványnál. Annál inkább nem jelenti ezt, mivel bizonyos el­lentmondás is tapasztalható az abszolút festészet teóriái­ban, mivel az irodaikrtiságot állítólag elveti, az észleléssel együtt, ugyanakkor nagy kedv vei használja fel például az álom színes elemeit, mi több sokszor kiindulópontként hasz­nálja fel. Az „árulástól® való félel­mükben a fiatalok így nagyon jólneveltefc, óvatosak lettek. Legtöbben félnek a figurák ábrázolásától, s mindentől, ami emberszabású. Arisztokra­tikus régiókban élnek, s szen- velegnek a materiális világ láttán, mely létezésével sze­mükben . szinte szemérmetlen és abszurd. Kecskeméti Kál­mán , nagy tehetséggel, és ki­tűnő grafikai készséggel meg­rajzolta egy óriási fának a gyökérzetét, mely a világból számára feltehetően a legfon­tosabb. Erdős János sötét tó­nusú olajképein megfestette az éjszakát, a fényeket, a külvá­rost nagyon tehetségesen, de mindezekről nem tudott, vagy nem mert többet mondani, mint Mondrian, de még a pé­csi Lantos Ferencnél sem, s mindezekről nem is mert, más­ként beszélni, pedig Lantos Ferenc régóta tud és mer másként beszélni. Fürtös György sem mert új utakra indulni, „Szénosztályozó”, Vi­torlások”, „Szénosztályozó II”, csupa polgárjogot nyext. konst­ruktív kompozíció, Klee-szerű fény-kutakkal. Meglepetésként hatott a sok illusztráció is, melyek között naigyon sok színvonalas volt, így Záport Bertalan. Kováts Éva, Dombay Győző tehetséges munkái. A legegészségesebb atlotásokat talán Rékassy Levente ötvösr munkái, és állatfigurái között lehetett találni, melyek nyers lényegmegragadásukkal szinte duzzadtak az erőtől, tehetség­től, magabiztosságtól. A szak­mai tudás, a biztos rajzkész­ség érződött a kiállítás néhány grafikai portréján, melyeket Kováts Éva és Bocz Gyula szobrász készített. Bocz egyen­lőre jobban rajzod, mint for­máz, szobrai elég primitívek* merevek, kifejezésteleinek. A divatos modernséget leglátvá­nyosabban a keramikusok kép viselték Molnár Imre és Ná­dor Judit vázái, tálai, s ugyan csak itt lehet megemlíteni F. Nagy Ilona textiljeit is. A tar­tózkodók és az élettelibb világ felé vonzódok között a közép- útón helyezkedik el Bérces Gábor sötét tónusú képeivel, rézkarcaival. A kiállítás legnagyobb érté­ke a művészeti perspektívák felvillantása. Megismerhettünk tizenkét tehetséges fiatalt, akikből még minden lehet, di­vatot kiszolgáló kedves mű­vésziparos és önálló világot teremtő, határozott egyénisé­gű művész is. Bertha Bnlcsu DÜucj JC. flyöpyrj kiállít (ha Mark Twain-bemutató A Tanárképző Főiskola Gya­korló általános iskolájában a színjátszó szakkör nagy feladat ra vállalkozott. Tegnap este a Tanárképző Főiskola dísz­termében bemutatták Mark Twain; Koldus és királyfi cí­mű regényének dramatizált változatát. A háromfelvoná- sos mű tanulását már a ta­vasszal megkezdték, ugyanis minden évben ősszel és ta­vasszal műsort rendez az isko­la. ősszel színművel, tavasszal hangversennyel szerepelnek. A színjátszók tavaly két ki­sebb jelenetet adtak elő. A Koldus és királyfi tulajdon- | képpen az első komoly felada- 1 tűk, amelyet Füzes Endréné és Magassy László tanárok ve­zetésével sikerült jól megol­dani. Tegnap este megérde­melt sikert arattak a bemuta­tón. Ma délután újra láthat­ja a közönség, a Koldus és ki­rályfi történetét a Tanárkép­ző Főiskola színpadán. November 10-én nyitotta meg Martyn Ferenc Munká- osy-díjas festőművész Klug K. György kiállítását a Fegy veres Erők Klubjában. A művész ezen a kiállításán olaj képekkel, kéit grafikával és egy pasztellraj zzal szere­pel. Meglepő a Id állított anyag témagazdagsága. Portré, csendélet; tájkép; munkából ellesett mozzanatok; törté- nedmi visszapillantások; mind arról tanúskodnak, hogy al­kotójuk epikus alkat; átfogó, egyetemes problémákat ra­gad meg és szeretettél fog­lalkozik gondolati élményei­vel. Képeit a pedagógus-mű­vész biztos keze fémjelzi, minden képét áthatja a szak­mabeli tudás és szeretet, amely nélkül műalkotás alig­ha képzelhető eL A belépő látogató előtt önmaga kínál­kozik Munka című merész kompozíciója. Ez a kép vég­telenné sűríti a pillanatot — szinte várja a néző, mikor indul meg a szeme előtt a folyamait, az ember gigászi, de szép harca a fogaskere­kek; ívei alatt. A Nagykala­pács ltissé monoton nyugal­ma mögül vörös-sárgán izzik elő a formálódó nyersvas. A Kazalrakók lendületes kompozíciója, meleg színei vonják magukra a figyelmet. Bájos tájképe, a M&trafüredi kis híd, az erdei magány hangulatát tükrözi, ösáxnte természetszemléletről tesz ta­núbizonyságot a mohácsi se­lyemgyár című képe. A Gom­baszedők jól megrajzolt alak­jaival, kedves természetessé­gével méltán tartozik a ki­állított képek legjobbjai kö­zé. A Párnatánc levegős paszteikferűje foLélénkíti a nézőt. Finoman édeskés port­iéit (Feleségem; Kettős arc­kép) ugyancsak a rajztudás jellemzi, A spamyolozott (pásztarfanagásas) figurák után készített kompozíciói­ban, nem mindenütt bukkan' hatunk szerencsés változta' tásokra: míg azokon az ala­kok merevsége determinálja szépségüket, itt a művész életet, mozgást kölcsönöz azoknak. Ezáltal a képen el­vész az eredeti figurák de­koratív szépsége. Egy téma több variációjával is talál­kozhattunk a kiállításon. A Bálicsi házak három válto­zata sikerűié tlenebbnek mond ható. Az első változaton lát­szik a terrnészethűségre való törekvés, hangulata azonban' kissé meseszerű, valótlan. A második változat egyhangú, a harmadik vázlatos. A ter­mészet után született művei adják meg valódi képiét Klug K. György munkásságának. Egyéb stíluspróbálkozásait nem jellemzi az a sajátos meglátás, s a problémák olyan fokú megoldása, mint az látható a többi képein. Örömmel tölt el minden­kit, hogy a nyugdíjas peda­gógus, Klug K. György al­kotó intenzitása lankadat­lan. Hiszen az Ember tol- mácsolója: figyelme az embe­ri problémákra terelődik, képein a dolgozó, a küzdő és a mindennapi ember jelenik meg. A kiállított anyag egy életmű kis hányada csupán, tehát a művész munkásságá­ról teljes képet a közönség nem kaphat. A kiállítás egy becsületes, a szakma minden területén otthonosan mozgó piktúrát mutat, amiért a mű­vész Klug. K. György min­denképpen köszönetét és el­ismerést érdemel. Kampís Pelei Zágon Bertalan: Illusztráció ismerni két község téli kultu­rális lehetőségeit, s az alatt a néhány -nap alatt, míg ott le­szek nem riporterként, hanem szereplőként szeretnék részt venni a községek mindennap­jaiban. — A Baranyában töltött három hét élményéből szület­nek majd írások? — Valószínűleg riport lesz, erre már eleve gondoltam. Hogy vers lesz-e, azt ilyenkor még nem tudja az ember. Ha olyan lesz az élmények intenzitása, akkor bizonyára előbb-utóbb verssorokká is rendeződnek. — Véleménye szerint mi­lyen szerepet vállal a SZÖ- VOSZ a falusi kulturálódás biztosításában ? — Csaknem minden megyé­ben részt vettem már a SZÖ- VOSZ illetve MÉSZÖV által rendezett találkozón. Én azt mondhatom, hogy a SZÖVOSZ komoly missziót vállal a fa­lusi kultúra terjesztésében. Véletlenül tudok mondani egy adatot is: a falusi föld­művesszövetkezetekben éven­ként százmillió forint ára könyvet adnak el. Az idén sokhelyütt megszervezték a „Könyvet — házhoz”-mozgal­mat is. Mindezek mellett író­olvasó találkozók, könyvtárak és könyv-tombolák, valamint az írók és az olvasók asztal melletti kapcsolatai segítik ügyet. Én a magam részéről megtiszteltetésnek tartom, hogy SZÖVOSZ-ösztöndíjjal Baranya megyébe jöhettem. S. N. G. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents