Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-17 / 269. szám
r ÜDVIG ISTVÁN * sofőr eocgd csak bogy szavakkal is biztatta masináját, de hiába. Kezéhez szinte hozzál agy ott a gyertyakulcs a nagy hidegben. Egyujjas kesztyűjét csak arra használta, hogy időnként belelökte két olajos kezét és tomagyakorlatszerűen összecsapkodva igyekezett megsém bercdő testét melengetni. — Nem segít sem 'imádság, sem káromkodás, ha baj van — szokta mondani — meg kell keresni a. hibát, megjavítani és lehet menni tovább. Most is szinte bosszantó nyugalommal kopogtatta körbe a motort a nyitott tető alá bújva, talán már huszadszor. A buszra várók rozsét készítettek és máglyát raktak. — Eszük ágába sem jutott, hogy hazamenjenek. Egyike-másika ugyan unta már a varast, kicsit morgott is. de maradt mindenki. Nehéz munkában kováesolödtak össze és az volt a büszkeségük, hogy a brigádban nem volt. más falubeli Úgy is hívták őket, hogy ■ a hirösiek. Végigjártak már clővájást, fejtést egyaránt, sehol sem maradtak szégyenben. A műszakmulasztás ismeretien fogalom volt előttük. És most veszélyben forgott a becsület, önhibájukon kívül. Most döbbentek rá, hogy Ludvig is a brigádhoz tartozik. Eddig csak az volt kényelmes számukra, hogy ő is falubeli és derék, szorgalmas ember, aki viszi és hozza őket. Mától fogva több lett a szemükben, amint elnézték aggódó iparkodását. Felelősségérzete kiült a fagyban is verejtékező homlokára a beteg motor orvoslása közben. Megvirradt mire indulhattak és a háromórás késést csak úgy lehetett behozni, ha annyival tovább is maradnak. És maradtak. Sötét éjszaka volt már, mire hazaértek. — Ludvig éjszakára a házuk elé farolt a kocsival, lejtőnek állítva az elejét, hátha reggel megint tolni keik Felesége számára a megnyugvást jelentette a motor hangja, azt hogy az urának nem történt semmi baja, Már ezen a télen többen is megcsúsztak a síkos úton, s aki megúszta annyival, hogy esnie keresztbe állt az országúton. kerekekkel az árokban, az még szerencsésnek mondhatta magát. — Minek is mentem sofőrhöz feleségül, hogy örök aggódás legyen az életem — szokta mondogatni Ludvigné, ha az urának valami kalandja akadt és az érkezése ellen a szokásostól. ‘ — Azért, hogy ez az aggódás ébrentartja benned a szerelmet irántam és eszedbe ne jusson megcsalni — szokta ugratni az ura. Ludvig a sofőr szakmát a katonaságnál kedvelte meg. Figyelmet, és fegyelmet igénylő munka, ahol nem ér rá az ember eltespedni. Áll ez különösen a téli utak idején. — Ezen a télen nem annyira a síkosság okozta a bajt, hanem a hótorlaszok és a nagy hideg. A hómaró alig győzte az utat egyengetni. Na meg a hűtővíz fagyveszélye. Már régen munkábaálHtóttá maga- mellé a családját is. Laci mindössze tizenöt éves. de élhal a motorért. Apja Pannóniáján úgy száguldozott már a nyáron is, mintha nagydíjat akart volna nyerni. Dicséretes dolog, hogy nemcsak nyargalászni szeretett, hanem a gépet is megápolta derekasan. Most is esteiente, ha az autó megáll a kapu előtt, azonnal ott terem és már tuszkolja is be az apját vacsorázni — Eriggy csak Apa, a viaet me id én leeresztem. Ludvig örül, hogy fiára mar rábízhatja a gépet és nem is kéreti magát kétszer. Hanem a feleségét igen sajnálta á korai felkelés miatt. Állandó tennivalójává vált a víz- melegítés, hogy reggel indulni tudjon a motor. A bányászok minderről semmit sem tudtak. Nem is érdekelte őket. hogy Ludvig hogy indul el reggel, mert el sem tudták képzelni, hogy tudománya csődöt mondjon Ez a határtalan nagyraérté- kelés tetszett Ludvignak és arra ösztönözte, hogy el ne játssza társai megbecsülését. GTENIS JÓZSEF: EMBEREK A TELBEN Február derekán telihold ide jén kitisztult az idő. Megszűnt a havazás, de nőtt a hideg. Egyik este Ludvig azzal lepte meg a fiát, hogy így szólt hozzá: — Ne ereszd le fiam a vizet, inkább töltsd fel csordultig. Utána mehetsz aludni. Ludvig gyorstalpaló módra bekapta a vacsorát és sietett ki a kocsihoz, magárahúzta a bundát beült a volán mellé. Lábát a gázpedálon tartva, időnként megtúráztatta a motort, majd újra egyenletes dobogással járatta. Reggel a bányászok nem is sejtették, hogy Ludvig nem aludt. Másnap éjszaka még hidegebb lett. Ludvig napközben szunyókált keveset, de azt nem lehet alvásnak nevezni. Főleg nem jelentett pihenést — Fia,, mint máskor is, megjelent a 1 cocáinál, mikor megérkezett. A viaet most sem engedte leereszteni, de nem is küldte aludni fiát — Itt a bundám, bújj belé — mondta néki — egész éjjel járatni kell a motort, különben reggel nem megyünk innen egy lépést sem. Én most megvacsorázok, utána cserélünk. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha kétóránként váltjuk egymást — Laci kipróbálta a feérfféket, mikor beült a kocsiba, nehogy megszaladjon a lejtőn. Ráhasalt a kormányra és figyelte a falu viliódzó fényeit Képzeletében sima betonúton szaladt a kocsi. Semmi rázás, semmi döcögős, csak az aszfalthoz tapadó gumik síró hangja kíséri a kocsi futását! Balról kiteszi az indexet és teker a kormányon is. Majd ugyanaz a mozdulat de most ellenkező irányba. — Gyakorlatban előzést jelent most csak arra jó ez a játék, hogy ébrentartsa. Már nem is a fabódés „nylon” buszban ül, hanem Trabantot Moszkvicsot érez maga alatt. Volt már róla szó a családban, hogy két ilyen motorhoz értő ember nem lehet meg autó nélkül. Csak még híja van az árának. — Olyan szépek az út mellé telepített erdősávok, hogy szinte csábítják az utast árnyékában leheveredmi. Csak az oldaliéi jövő járművet nem látni tőle, amelyik a dűlőút- ról tart a főútira. A fene a süket traktorosát, úgy ugrat élő a bokor mellől Zetorjá- víú, mint valami megvadult bakkecske. Balrarántja a kormányt, hogy neki ne szaladjon ós feje a kocsi falához vágódik. Mintha ez okozná, nyílik a vezetőfülke ajtaja és I édesanyja ijedten szólongatja — Laci, Laci kisfiam elaludtál? Áll a motor! Pedig odabent apádat is elnyomta a nagy kimerültség, nincs szívem felébreszteni LACI SZEMÉBŐL elillant az álom, nem-nem maradhat szégyenben apja előtt. A fenének is ábrándozott annyi mindenről. A végén álomba ringatta saját magát. Már hálás is a végén az álombéli Zetor bakkecskének, hogy fel- költötte. Nagy baj nem lehet, még meleg a motor, a víz is gőzölög, amint lecsavarja a tartálytetöt. Lesz, ami lesz, határozza el magát hirtelen és újra a kormány mögé ül. Eddig csak a gázt adagolta, de most az önindítót is működtetni kell. Lábával billegeti a gázpedált és majd kiugrik a bőréből örömében, amint a motor egyenletesen duruzsolni kezd.-f Megvagy kutyaházi, többször nem csapsz be — sziszegi foga közül nagy megelégedéssel. Édesanyja szorosan fogja magán nagykendőjét és azt sem tudja ki miatt aggódjon. Azért-e, hogy az ura alhasson tovább, vagy azért, hogy Lacinak sikerül-e megindítani a motort. Csak mikor mái- halkat dohog a gép, akkor esa^ mél rá, hogy a két dolog mennyire összefügg. De a gyerekre nem hagyhatja egész éjszakán át a gépet. Laci máf éppen szólni akar édesanyjának, hogy menjen aludni, de az felkászálódik a kocsiba fia mellé. — Mondd, fiam, nehéz ezt csinálni? — érdeklődik kissé bátortalanul. — Á, semmi az egész édesanyám. Idenézzen! — világítja ki a kocsit, — ez itt a gázpedál, ez itt a kuplung, ez meg a fék, de ezekre most nincs szükség. Azért is álmo- sodik el az embér, hogy csak a gázra kell ügyelni, nem nagy dolog az egész. — Én is így gondoltam — húzza mosolyra száját az anyja. — Azért hát most szépen menj aludni, de vigyázz apádat fel ne költsd. Majd mg ketten őrködünk az éjjel és váltjuk egymást Ladt annyira meglepte édesanyja ajánlata, hogy tiltakozni is elfelejtett. — No tegye ide a lábát édesanyám az enyém mellé. — Kicsúszik az ülés szélére ás vár, hogy anyja jól csinálja-e? Ludvigné lába ránehezedik a gázpedálra és a motor felgyorsul — Ne annyira — mondja Lad — lassan, egyenletesen — oktatja anyját szelíden. Az már ösztönével meg js találta a tempót. Érzi hol a határ, hogy még ne álljon a gép, meg azt is, ami már sok. — Menj csak fiam, de a bundát hagyd itt. Addig 3©gíts még, míg belebújok. Állítsd be a velőkért két órával későbbre és tedd a vánkosod alá, hogy apádat fel ne ébLudvig mély álomba zuhant, mit sem tudott az éjszaka körülötte történtekről. Közeleg az indulás ideje, felesége halogatná, de fel. kel ébreszteni, mert az útra már'; nem tudják helyettesíteni. — Pista, hallod? Ébredj] márt — kéttegertí Ludvigné azj urát. Lurvlg riadtan egy lendü- i lettel ugrik ki az ágyból. Tu- ‘ datában motoszkál, hogy valami másképp történt, mint j ahogy ő akarta. Sehogysem < érti, miért van alsóruhában, < mikor tisztán emlékszik, hogy < 6 nem vetkőzött le az este.' Felesége áll előtte és szinte; gyönyörködik zavarán. Kint- < ről hallja a motor zakatolását. < — Mennyi az idő? — kere- < sí a vekkert és kapkodja ma- j gára ruháit. —• Gyülekeznek a bányászok, reggel van — mondja felesége angyali nyugalommal Ludvig lódulna az ajtó felé, de félúton visszafordul és de- rékonkapja feleségét. Kicsit megropogtatja csontjait medveszorításával, cuppanós csókot nyom a két orcájára és csak annyit morog kissé álmosan. — Ezért számolunk:, csak jöjjek haza, veled is meg a fiaddal is. Az előlegként kapott két csókkal az arcán Ludvigné ettől a számonkéréstől nem ijed meg. Mire az ura hazaér Lacival beosztják az éjszakát Mikor a kocsi szokott helyére áll, Lad a kocsiból kiugró apja elé feszült és szabályosan lejelentkezik. — Gépkocsivezető elviére Ludvig László szolgálatra jelentkezem. További parancs odabent az édesanyámnál. Ludvig hirtelen kapcsol és belemegy a játékba. Sző nélkül kigombolja a bundát és fiára borítja. Gyengéden hát- bavágja és csak egy szót mond a fiúnak. — Értette«»? Öles lépések kel megy a lakásba, ahol felesége várja friss vacsorával és a tányérja mellé kikészített órabeosztás- saL Ludvignak nem kell azétel, rá sem néz az Ívnyi papírra, hanem ugyanúgy derékon kapja az asszonyt, mint reggel és a levegőbe emeli — Hát altkor folytathatjuk,' hogyan is volt az az éjszaka? j ETTŐL FOGVA minden éjszaka így telik él míg a hideg S tart, mindenkire kétezer ke- ‘ rül sor a családban, de a szál- j Kiássál nincs semmi baj. Vincze Győzik ‘Ipart ttj Keresik Turgenyev kéziratait Mihail Alekszejev, a neves tudós vezetésével (akit a közelmúltban az oxfordi egyetem díszdoktorává avattak) készül a Szovjetunióban Túr- genyev műveinek első teljes, gyűjteményes kiadása. A huszonnyolckötetes gyűjteménybe belekerül az író valameny- nyi kiadott s kéziratban maradt munkája, valamint több mint hétezer; különböző személyekhez írott levele. A szerkesztők igen nagy munkát végeztek, mivel Tur- genyev kézirathagyatéka szétszóródott az egész világon. Alekszejev, Turgenyev ira- dalmi hagyatékának felkutatása céljából járt Franciaországban is. Alekszejev, Turgenyev iro- lier asszonynál, a neves francia énekeső unokájánál. Az öreg hölgy mutatott vendégének egy albumot Via.rda.ux rajzaival, amelyek között Turgenyev és Polina lánya portréját fedezte fel. Ára amikor a kutató azt kérte vendéglátójától, mutassa meg neki a nagy író néhány levelét, az öreg hölgy azt felelte, hogy azokat „soha sem fogják kiadni...” A Turgenye«-anyagokkal! rendelkező magánszemélyek- í tői lehetetlen megszerezni a j kéziratokat. Binder asszony j (született Pavlovszkája) pél-< dául nemrég átadta a Nem- \ zeti Könyvtárnak újságíró ap-í ja kéziratait, közöttük Turge- { nyernek hozzá írott leveleit í is, de azzal a feltétellel, hogy i a könyvtár húsz évig nem adja közre ós nem olvassa ei \ a leveleket... Alekszejev akadémikus e i nehézségek ellenére tovább J kívánja folytatni kutatásait. í Utazásának részleteiről az] „Orosz irodalom” című folyó-} iratban számolt be. & Pál József: Öheliszfiek Szagos fenyők, kőtáblás szíriek, karcsú és roppant obeliszkek. Azok nyújtóznak, ágaskodnak, obeliszkek s nem fenyők, szirtek ágaskodnak. 1 / Kleopátráét emberkéz emelte. Karcsú és roppant obleiszkek, szagos fenyők, kőtáblás szirtek hirdetik dicsőségét az ember-rajnak, a vasútépítő ember-rajnak, ki itt a beton alá támot ácsolt, robbantott, csákányzott, krampácsoh. Schwarzath és Spittal között, 1962) Kiss Dénes: c/t (Via (Vttul&n A Via VeneMn Hért as est Lélekig eláztunk a fénytan Fenéről az ég s alulról mát gi spriccelt szüntelen vére*. majdnem As örök Város hm Ibiiig talmi re*. Fel a fejjel fiúk, asért Európa es Itt még s Dantét látta e tükrös mely felhőkbe süppedt, adni péns a Fel a fejje* fiók, világ pia meg as Istené e város; hol helyettesítik a kormos s csörgő persellyel kolduló Vta Veneto, rtpacsofc és amjhá* törzshelye, de hol a szép nők had* kikkel tele vannak a pesti a teák? Barátaim, mikor is megyünk A vfs dánt, csak kocsik hömpölyög te*. erőszakos vas-örvény, útsarkokon szennyévei sodort öreges arcú Fiúk, megtérni. Itt van-e ww Oszt neu Utcák árkába ferdén s fiesen as M napfény. Mélyen hasit roeszkedvembo, szeretnék felsikoltani: as ősi sose múlik el bemre* szomorúságom kísér engem, mint árnyékom amőba-foltjai * Elhagyni sem sikerül máz, csak ha elalszom az éj ölén s testemet nem vágja kf a homály síkjaiból a nappali kínokkal együtt a fen* Galambos« László: 3d&tUmíg.\ Arán ygyíkként csiUámló sugarak surrannak. A sziklákon tépett hab, mint bárány gyapja hófehéren száll a mély ölén, hol szárcsa és sirály nem él, csak sárkánykoponya lapul. Az ősz mennytartó fája lángra gyűl, alkony» kék és lázas rózsaszín hullámzanak szikrázó ágain. Hányattatás. A fények hullanak, időtlenségbe fosztó forgatag övez, akár a Holdat köd-gyűrfi. Halott bogár halottleple a fű. Hány rétü ősz? Csillag-szülő s ölő, táncol a gally és didereg a kő. Az ősz kibontja lassan a telet, számytalanok az esték, reggelek. Tányérunkon alvó lepke a nap, időtlenek a bolyhos sugarak.
