Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
5 TIGRIS A Pécsi Nemzeti Színház bemutatója A z aranyásók nem éppen szimpatikus emberek, de remek szimatuk van. Sohase keresnek aranyat ott, ahol a közelben nincs arany. A drámaírókban is van valami aranyásó jelleg, mert pontosan ismerik azokat a {őrületeket, ahol a magasabbrendű és az alacsonyabbrendű dialektikus ütközeteit le lehet bonyolítani. Pályi András kezdő aranyásó, még nem tudja, hogy a kert végében nem lehet aranyat találni. A kert végében Csak a szürke homokot lehet átszűrni, eléggé egyhangúan, különösebb izgalom nélkül. Ezért kell most leírnom, hogy a harmadik felvonás végén nem volt minek összedőlni, Citer! Ez az igazság. Cselekménytelenségből, hosszú, túlbeszélt meditációkból, élménytelenségből, neuraszténiából, mozgáshiányból, megfelelő konfliktus nélkül nem lehet a színpadon építkezni, következésképpen nincs ami összedőlhessen. Vagyis a Tigris gyenge dráma. Nem is dráma. Ideológiailag és dra- maturgvailag egyaránt feltűnően zavaros meditáció. Bár Pályi András nem tehetségtelen, néhány ügyes drámai szituáció erre utal, ezt a darabot mégis felesleges volt műsorra tűzni. A Tigris bemutatója a Pécsi Nemzeti Színház számára ideológiai és művészi szekunda! A Tigris szombat este nyolctól vasárnap reggel nyolcig játszódik, nyolc tizennyolc éves fiatalember, négy fiú és négy lány részvételével. Az érettségi előtt levő fiatalok Ágiék lakásán házibulit rendeznek. A dráma első perceinek eléggé feszes és nyugtalan atmoszférája arra enged következtetni, hogy ez nem szokásos házibuli lesz. A szerző szerint ezek a fiatalok szombat este még bizakodva keresik az eszményeiket, tehát életrevalóak, vasárnap reggel azonban már egymásból és sokmindenből kiábrándultak, széthullott a fegyelmük és társtalanok. Történt velük valami? A szerző azt állítja, hogy igen. Pályi András szerint pontos, dialektikus utat tettek meg, vagyis valahonnan elindultak, haladtak és megérkeztek. Én azt mondom: nem haladtak, nem érkeztek meg sehova, szombat ■> este is olyanok voltak, mint vasárnap reggeL A szerző azt akarja bebizonyítani, hogy Citer, Ági, John, Pötyi, Skodri, Gyopár és Gyepi társasága szombaton még remek kis közösség volt, de az első nagy megpróbáltatás súlya alatt felbomlott. Én azt mondom: nem volt jó közösség, sőt, valójában semmilyen közösség se volt, a szó nemes értelmé— Mennyivel kevesebbf — Néz vissza. Intek a fejemmel, hogy körülbelül erre gondoltam. — 250—300 forinttal kevesebb, mint előtte. — Nem hiányzik7 — Hm. Ha megvolna, több volna. Nincs meg, nincs meg. Vörös bort önt a pohárba. Az övét üresen félre teszi és int, hogy igyák. Beszél. Mesz- sziröl kezdi. A jövő héten lesz negyven éves. Huszonöt éve dolgozik a bányában. A nagyobbik gyereke 16 éves, a harmadik, a legkisebb bét. A családi házat OTP kölcsönre vette, a lugasban már bor terem. Elsők közt volt sztahanovista, s aztán még sokszor. A Szlavektól minden vájár megszökött, ő nem. összeve- szés helyett összeforrtak. Szla- vek most se szidta, csak any- nyit mondott: — Hej, komám, egy kicsit megbolondultál. Mire ö: — Így történt, mit csináljak? Otthagyta a kérdőjelet magában és társaiban. Jó bányász, azt mindenki elismeri. Jó ember is. Szocialista címet nyert brigádnak a vezetője volt. S nem úgy versenyeztek, hogy „kiverték” a 120 százalékot és szavazott a tanácskozás. A töröttkezű vájárt ők tartották „erős kezűnek”, s nem engedték a kollektívából. A százalék most is megvan, de valahogyan a „többi szálak” szétfutottak. Némely ember lelkében kérdőjel maradt és tüske. ben, se szombaton, se korábban. Összeverődött, ideges és bizonytalan emberek (nem diákok), zavaros fejjel, akik megkísérlik, hogy egy pohár vízben vihart rendezzenek, amit később jóindulattal esetleg mepróbáltatásnak is lehet majd nevezni. Tudom, hogy ezek eléggé súlyos vádak, mert alapjaiban tagadon a drámát. Néhány megjegyzést a dráma 'alapjáról. Citerék az iskolában rendszeresen szerkesztenek egy illegális diákújságot. A tanárok az egyik példányt elcsípik, és a dolgozatfüzetek segítségével megállapítják, hogy az újságot Citer írta, jellegzetes gyöngybetűkkel. Citer az igazgatói irodában ultimátumot kap: hétfőn tizenegy óráig vallja be, hogy kikkel csinálta a Tigrist, a szóban forgó illegális újságot Ezen a megelőző ponton még elég biztos a dráma starthelye, mert az alapszituációból felbukkannak a drámai lehetőségek: őszinteség, árulás, kamaszhősiesség, gyávaság, eszmények, széthullások, értelmes és pontos drámai akciók. Csakhogy a Tigris, az újság, mint alapkonfliktus rendkívül erőtlen, nem áll a lábán, a ráépített helyzetek a levegőben lógnak. Ha a Tigris nagyjából homályos misztikum marad is, any- nyi azonban kiderül, hogy ez az újság csak egy malackodó bulilap volt Mit akartak Citerék ezzel az újsággal? Milyen eszményei és céljai voltak ennek az újságnak? Házibulihíradó volt? Vagy egyszerűen csak a vaskos diákviccek terjesztését szolgálta? A szerző ezt a nagyon fontos, alapvető pontot nem tisztázta kellően. Az dramaturgiailag semmi, hogy Citerék a dráma alatt többször is kellő pátosz- szál a Tigris „nagyszerű szellemét” emlegetik. Milyen volt ez a szellem? A Tigris, mint alaphelyzet eszmeileg is teljesen tisztázatlan, így nem alkalmas arra, hogy megpróbáltatásra kényszerítse a fiatalok közösségét. K özösség? Milyen emberi és dramaturgiai szálak fűzik össze ezt az állítólagos közösséget? Ági a házibuli előtt szereti Johnt. John szereti Ágit. Látszólag szép és bonyolult szerelem ez, de Pályi disszonáns és az ifjúságtól teljesen idegen vonásokat kever ebbe a kapcsolatba. Ági — Citer mellett — a dráma emberileg és érzelmileg legerősebb alakja, ő lendíti meg időnként a szinte alig mozduló atmoszférát. Sajnos, Ági egyben a dráma elsőszámú ideológiai hibája is. Feltételezem Pályi eszmei jószándékát, de azzal, hogy a lányt a vallási nosztalNemsokAra indul a busz az aknára. Bokor fogja a kabátját és együtt ballagunk a megállóhoz. Lehet, hogy nem is nekem, hanem csak magának mondja: — Most 35—58 fokos melegben vagyunk. Nekem 35 százalékos a szilikózisom, de Ge- resdi Janinak, Müller Adómnak és Horváth Jánosnak 45 —49. Olyan por van, hogy a lámpa nem világítja át. Ge- resdi a múltkor leütötte a hollandért « tömlőről és abból szipákolta a sűrített levegőt. Állítólag jobb munkahelyre raktak bennünket, „kí- mélőre”. Csak jöjjön le a Seres doktor és nézze meg... Hagyjuk, — legyint kékfoltos kezével. — Megpróbálná mégegy- szer? A régi kollektívával. — Talán, a régiekkel, — feleli, s rágyújt egy cigarettára. Néha-néha felvidul az arca, de aztán le simul a mosoly. Valahogy fásult a nézése. Poros a fejtés. A kereset nem rossz. Hogy mi lesz ezután? A fene bánja. Pedig nemcsak százalékok vannak. Emberek hordozzák a százalékokat és a kérdőjeleket is. De a pontokat is. Bokor is, az üzemvezető is, a szakszervezeti titkár is, Szlavek is, és Katreiner, a töröttkező vájár is. Adják meg a kérdőjelekre a választ. Közösen. Gasdagh Istvá* giákkal, a prédikátori dialógusokkal erkölcsileg állandóan a többiek fölé helyezi, szinte eszményképpé formálja — a szerző meghökkentően súlyos ideológiai hibát követ el. Ezen mit sem változtat az, hogy Pályi a dráma végén Ágival két mondatban visszavonulót fu- vat. A lány — a fiatal pap nosztalgikusan visszatérő alakjával, saját „templombajár ó bátorságával”, a vallási misztikumok vonzásával a vívódó Citer eszményképe lesz. A második számú ideológiai hiba a fiatalok általános ábrázolása. A szerző hermetikusan elzárja őket a külső, eleven világtól. Azt már nem is mondom, hogy a társadalomtól. Ezek a fiatalok teljesen passzívak, légüres térben élnek, rövidéletű vágyak és energiák támadnak fel bennük. Uniformizált, egyforma jellemek, és az a legszomorúbb, hogy közülük bármelyikről feltételezhető, hogy „áruló” lesz. Annak ellenére, hogy az ifjúság belső bonyolultságában tényleg fel lehet fedezni a Pályi által felrajzolt vonásokat, a drámában összegezett kép nem megbízható. A brossúraszerűség veszélye nélkül tagadom ezt a desztillált kispolgári neuraszténiát! Citer alapjában véve rokonszenves fiú, nagyon szeretném elhinni neki, hogy egy igazi és erkölcsileg egészséges eszményt keres, de nem felejthetem el eszmei zűrzavarát. Nem felejthetem el a teljesen butás „barrikád-monoló- got”, amiben a szerző akaratlanul (?) is felmagasztalja Citer ellenforradalmi múltját És nem felejthetem el, hogy tulajdonképpen ő Is „áruló”. Áginak ő árulja el JohnfTak Kovács Micivel való viszonyát Miért háborodik fel, amikor Ági telefonál a tanárnak? John akaratgyenge, gyá- "a és egy kicsit idegbajos. Az 6 eszménye — Citer. Pötyi felületes, tartalmatlan lány, és a dráma talán legnagyobb dramaturgiai halálugrása, hogy a szerző a darab utolsó részében vele mondatja el a morálisan egészséges teendőket. Skodri eléggé szellemes figura, egy kicsit vígjátéki, a társaságot lenézi, belőle tulajdonképpen csak a magnó tartozik a közösséghez. Gyepi és Gyopár a drámában töltelékáru, Kovács Mici alakja, kérdésessége ellenére is életszerű, helyzete a darabban időnként némi feszültséget okoz. A lényegében egyfelvonásra elegendő, gondolatszegény színpadi anyag dramaturgiailag primitív. Háromfelvonás- nyi távon kellemetlenül lassú és fárasztó. Sok benne az üresjárat, a túlbeszéltség, nyelvezete igen szegényes. A helyenként jó belső megoldások, a néhány, drámai tehetségre utoló részlet alig enyhít valamit a szomorúságunkon. Dobai Vilmos rendezése, nem elsősorban a koncepció hiányában, jellegtelen volt, de lényegében nem sokat tehetett a Tigris sikeréért. Ameny- nyire lehetett, megpróbálta tisztázni és erőteljesebb vonalakkal szétválasztani az eszménykomplexumokat, azonban az előadást nem tudta kimozdítani a zűrzavarból. Jól észrevehetők Dobai kultúrált rendezői törekvései, néhány finom megoldás, talán az előadás ritmusán kellett volna egy kicsit gyorsítani. A z előadás vergődő színé- " szei közül Dávid Kiss I Ferenc volt a legrokonszenvesebb, <5 alkalmazott legtöbb művészi árnyalatot. Fülöp Mihály higgadt volt, egy kicsit „koravén” és mindvégig kiegyensúlyozott. Györy Franciska a nosztalgiákat hangsúlyozta, Végvári Tamás érthetetlenül a neuraszténiát. Pécsi Ildikó, Karikás Péter, Bállá Olga és Kalmár Zsuzsa alakításáról — a szerző jóvoltából sajnos nem sok jót lehet mondani. A Pécsi Nemzeti Színház vezetői számára talán meghökkentő lesz a javaslatom, de leghelyesebb, ha a Tigrist minél hamarabb leveszik a műsorról. Mentve, ami menthető. Mi pedig az űj évadban továbbra is várjuk az „x” bemutatót, ami majd végre igazán jó lesz. Thiery Árpád ] • A megye kémiatanárai 10-én, csütörtökön szakmai továbbképzésen vettek részt a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban, megnézték a gimnázium kémiai előadójában kiállított szemléltető-eszközöket. A kiállítást a gimnázium vegyipari politechnikai képzésben részt vevő tanulói és a kémiai szakkör tagjai állították össze Falcsik Istvánná tanárnő irányításával. A kiállítás és a továbbképzés célja az volt, hogy a kémiai szemlétetést segítse olyan eszközökkel, amelyeket a diákok is elkészíthetnek. Képünkön: a kontakt kénsavgyártás modelljén kísérleteznek a kémia szakkör tagjai. Vádlott az alkohol Két cimbora ürügyet keresett az iváshoz Székelyszabaron és meg is találta. Az egyik foxi-kutyát ajándékozott valakinek és erre áldomást ittak. Kimentek a hegybe és hat pintesüveggel leeresztettek az ó-borból. Amikor a présházból kijöttek a levegőre, azt mondja az egyik: Most pedig akivel elsőnek találkozunk, az kapni fog! Oldalkocsds motorkerékpár jött az országúton. Leállították Aztán kirángatták az oldal- kocsi utasét, alaposan megverték és hazamentek. Hat—hat hónapi börtönt kaptak — hat pint borért. Tulajdonképpen az alkohoi ült a vádlottak padján, mert józan állapotban mind a két fiatalember becsületesen dolgozik — nem kötekedik. Ezt a garázdaságot is megbánták már. A tanulságos esetet dr. Tár- kán yi Ernő, a megyebíróság elnökhelyettese mondta el, miközben arról beszélgettünk, hogy az alkohol mértéktelen fogyasztása milyen szerepet játszik a bűncselekmények elkövetésében? — Sajnos, az esetek többségében a bűncselekményt megelőző, vagy kiváltó okok között szerepel az ital. A közúti balesetek nyolcvan százalékát ital hatása alatt követik el. A testi sértések 60— 65 százalékában ugyancsak vádlott az Mai. A szesz kiváltja a garázda magatartást, megszűnnek azok a gátlások, amelyek józanul visszatartják az embert az ilyen cselekedetektől. Isimét példát mond a bíró: Két mohácsi jóbarát hosszú hónapokon át fosztogatta a présházakat. Miár olyan vak- merőek voltaik, hogy harmincliteres hordót vittek magukkal a hegybe éjszakánként. Amikor lebuktak, a hatóság véleményt kórt munkahelyükről. A válasz: Becsületes dolgozók mind a ketten. Sőt! Az egyiket gyakran állították példaképül a többiek elé, hogy... „lám milyen józan életű em,- ber, ez nem jár veletek kocs- mázni!” És hányszor van ez így! — Mint az a néni, aki a lányával és 15 éves fiúunokájával lakott együtt, A lánya sokszor a szemére vetette, hogy iszik, részeges. Hiába! A nagymama először az unokát szedte rá, hogy a szomszédiktól bort lopjon. Ilyenkor egy tizes volt a fiú jutalma. Aztán már kevés volt a saját bor, a szomszédé, a tejpénzből vett fröccs, hozzányúlt a szomszédék megtakarított pénzéhez. Elvitte a takarékkönyvet 11 ezer forinttal, de nem tudta kiváltani, hát megsemmisítette. De talált a takarékkönyv mellett 1200 forint készpénzt is. Ez már megfelelt céljainak. — Elitta? — Csak háromszáz forintot. Kilencszázat a nyomozó megtalált ... A rendőr váratlanul toppant be hozzájuk. Mind a hárman otthon voltak. — Mennyi pénz van a háznál? ... Tegyék az asztalra! Kirakták. Pár forint volt csak, semmiképpen sem a keresett összeg. „Több nincs?” — az öregasszony tagad ... „nincs”. Akkor megkezdik a házkutatást. Elsőnek a lisztes- ládához lép a nyomozó. Sodrófát kér és az öregasszonnyal felkavartatja a lisztet. Látja, hogy a sodrófa csak a láda oldalánál szántja a lisztet. Valami lehet a közepén. Odanyúl és kiemel egy dobozt, benne kilencszáz forint. Ennyi maradt meg az ezer- kétszázból .., Az idült alkoholista öregasszonyt 10 hónapra ítélték. Az ügyész fellebbezett. Arra kérte a bíróságot, hogy a börtönbüntetés mellett kényszerelvonókúrára is kötelezze az idős asszonyt, aki naponta — saját bevallása szerint — másfél liter bort is elfogyasztott. Érthetetlen dolog — Nehéz ügy... — mondja a bíró. — Mi a bűnösség megállapítása mellett kényszerelvonó kezeiére is kötelezzük az ilyen vádlottat, de annak végrehajtása már nem olyan egyszerű. Ha szabadság- vesztésre ítélték a vádlottat, akkor a börtönben gondoskodnak az elvonókúráról. Ha viszont csak pénzbüntetést, vagy felfüggesztett szabadságvesztést kap, akkor ambuláns kezelésre kerül sor, amit' Szek- szárdon hajtanak végre. Szekszárd pedig messze van. Nem lehet egy nap alatt megjárni. Hiába ingyenes a keselés, hiába számít SZTK-szol- gáltatásnak — kevesen vállalják az utazást. — Ilyenkor a bíróság elrendeli 9. zárt intézeti kezelést és rendőr viszi el az illetőt — Szekszárdra, mert az Egészségügyi Minisztérium Tolna megye székhelyét jelölte ki erre a célra. Ez is egyik oka annak, hogy a Baranya megyei bíróságok, idegenkednek elrendelni a kény szer elvonó kezelést. Érthetetlen dolog, hiszen Pécs klinikai város, minden lehetőség adott a kényszerelvonó kúra végrehajtására. Bár azt mondják, hogy a szekszárdi intézet „kapacitása” nincs kihasználva, ezért jelölte ki a minisztérium tavalyi rendeletével. Csakhogy ez nem ,< lehet indok — és főleg végleges rendelkezés. Persze a bírósági ítéletig még sok egyéb módja van annak, hogy az alkoholistát jobb belátásra bírják. — Igazgatási úton, a tanács egészségügyi osztálya is elvonókúrára utalhat. Mindez még a bűncselekmény előtt van.,. Szervezett védekezést Csakhogy éppen azt tapasza talják a bíróságok, hogy az annyira várt rendelkezés megjelenése óta megszűnt a feleségek, panaszosok tömeges jelentkezése. Pedig a rendelet arra is módot ad, hogy az iszákos férj keresetének egy részét a vállalat közvetlenül a feleségnek fizesse ki. Valahogy félnek feltárni a család belső ügyét jelentő, ugyanakkor már nyomasztóan ható okokat Pedig ez a bátortalanság nem egyszer bűncselekményhez, családi fészek végleges felbomlásához vezet. Sakkal helyesebb, ha időben elvonókúrára kényszerítik — a társadalmi szervek és a család — azt, aki ma még visz- szatéríthető a józanság becsületes útjára. Valahogy alábbhagyott a társadalmi szervek, a családok korábbi küzdelme, erőfeszítése az alkoholizmussal szemben. Már korántsem zörgetnek annyian és olyan hangosan a bíróságok panaszirodáján, mint annaik előtte. Pedig a bűncselekmények bizonyítják, hogy nagyonis szükséges a határozott és szervezett védekezés az alkoholizmussal szemben. Az is igaz, hogy minden erőfeszítés hiábavaló, ha a rendeletek és törvények mellé nem teremtik meg a szükséges feltételeket, ha nem hoznak létre fektetőket a Mentőállomáson, a rendőrségen, vagy valamelyik kórházi intézet mellett, ahol orvosi felügyelet mellett kijózanítják azokat, akik az alkoholizmus kezdetén vannak és felfigyelnek az idült alkoholistákra. Mert csakis szervezett védekezéssel lehet gátat vetni a szeszfogyasztás hatása alatt elkövetett bűncselekmények terjedésének... Gáldonyi Bei#
