Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-01 / 229. szám

4 / Ü2APIL&' IMS. OKTÖBEB f 1 Ha egy kicsit többet törődnének velünk! Miért elégedetlenek a falura került pedagógusok? Száz—száznegyven általános iskolai nevelő kerül ■ évente vidékre, s vagy húsz jön be közülük Pécsre. Ez a körfor­gás már elfogadott és hagyo­mányos, olyannyira, hogy Pé­csett nem is szokás új, fris­sen végzett pedagógust alkal­mazni az általános iskolák­ban. Ha mégis előfordul, csak kivételnek számít, mely erő­síti a szabályt. A falura kerülő pedagógu­sok bizonyos hányada tehát a város felé gravitál. Bár ennek a városi életforma előnyein túl még számos szubjektív oka lehet (városban élő vőle­gény stb.l, gyanítható, hogy más objektív okok is közre­játszanak a körforgásban. Ne­vezetesen: a falura került pe­dagógusokkal nem törődnek annyit, mint amennyit joggal elváhatnának. Vizsgáljuk meg a kérdést hórenrt konkrét eset tükrében’ Sőfch Veronika magyart és történelmet tanít Himesházán. Eredetileg középiskola«, ta­nár akart lenni, özvegy édes-' anyja betegsége miatt azon­ban ott kellett hagynia a sze­gedi egyetemet. A bölcsész­karról átiratkozott a Pécsi Tanárképző Főiskola levelező tagozatára, és dolgozva tanult tovább. A fiatal lány KISZ vezető­ségi tag volt Szegeden, KISZ- taborokban járt, s elmondása szerint nagyon hozzászokott a közösségi élethez. Ehhez fog­ható közösségi élet Himeshá­zán nem található. Szívesen segítene ugyan a kialakításá­ban, de azt mondja, hogy nincs olyan jó szervezőkész­sége, hogy egyedül vágjon ne­ki a feladatnak. Ha valaki elindítaná a folyamatot, kész­séggel támogatná Egyébként sem könnyű be­illeszkednie a falusi életbe. Modern, városi lány, nem hí­ve a korai férjhezmenésnek, s annak, hogy utána az élet örökös „szerzésben” és vagyon gyarapításban teljen éL ügy véli, sokkal célszerűbb kül­földre utazni, világot látni. Himesházán mindennek az el­lenkezőjét tapasztalja, már tizenhat éves koruk után íér­hez mennek a lányok. Szegedem táncoltak szabad estéiken, Himesházán ritkán lehet táncolni. A falunak csak kocsmája van, presszója nincs. És mivel csak egy hasonló korú, fiatal kolléganője él a . faluban, s mivel a KISZ-től sem szóltak még neki (bár ő is szólhatott volna!), roppant egyedül érzi magát, s munka után alig várja, hogy autó­buszra szánhasson, s hazame­hessen Mohácsra. Drága az ebéd Tőrök Beüt bólyi tanárnő, most került ki a Tanárképző Főiskoláról. Bár minden ízé­ben városi lány (Pécsett szü­letett, Pécsett nevelkedett), nem idegenkedik a falutól. Tetszik neki a parkosított, vi­rágos község, a viszonylag jól felszerelt iskola, az emberek közvetlensége, természetessé­ge, amivel & szülői értekezle­tem találkozott Véleménye szerint falun is jól érezné magát, hiszen vidéken anya­gilag jobban ki lehet jönni, s különben is: több kollégájá­nak autója van, s gépkocsival pedig a városi színház is köny nyen elérhető. Hogy mégis feltételes módban beszél, an­nak oka csupán egy: vőlegé­nye van, s geofizikus a szak­mája. Ezzel a foglalkozással csak városban lehet elhelyez­kedni, s ilyen esetekben nyil­ván a menyasszonynak, illetve feleségnek kell inkább alkal­mazkodnia. Ha a fiúnak, akit megszeretett, nem geofizikus, hanem tanár a foglalkozása, talán másképp alakul az éle­te; Noha autóbusszal jár ki, s az utazás elég fárasztó, jó kedvvel tanít Bolyban. Csu­pán egy bántja: nincs a faluban olcsó ebéd. Csak a vendéglőben ehetnek napi tíz—tizenöt forintért, ez pe­dig szerény kezdőfizetéséhez mérten nagyon drága, hiszen az autóbusz is havi 250 forint- tot emészt eL Mivel nincs ebéd, hideg koszton éL Azt mondja, leg­alább tíz kollégájának lenne szüksége olcsó ételre. Ha lakást kapnék! A Székel yszabartoan tanító Radnai Hona ideális pedagó­gus. Noha Mohácson nőtt fel, jobban szereti a falut, mint a várost. Már gyermekkorában élvezettel járt ki Lánycsókra, ahol édesanyja tanított, s Ba­barcra, ahol a nagyszülei él­nek. Falun mindent csende­sebbnek és nyűgöd tatodnak lát, ott teljes egészében elé- tárul a természet örökké vál­tozó pompája, ő pedig való­ságos természetimádó, őt az iskolával szemben fekvő lige­tes domb látványa is fel tud­ja vidítani. Ezért, amikor megkérdezték tőle a járásnál, hogy hova akar menni taníta­ni; Mohácsra, Kölkedre vagy Székelyszabarra, az utóbbit választotta, mert falu és itt a legszebb a természet A falu szeretet* békességben megfér nála a kritikus váro­sias szemlélettel Nem minden falusi szokás előtt hajt fejet, felháborodva beszél arról, hogy több embert ismer, aíkit idegileg tönkretett és egész életében keserűvé tett a meg­alapozatlan pletyka. Ezért el­határozta, hogy küzdeni fog a suttogó pletyka ellen, s ha tanítványai között csúnya árulkodásofcat, „Hallottam, de nem vagyok benne blztos”- féle kósza beszédeket hall, erélyesen fellép, s nem nyug­szik addig, amíg a dolgokat nem tisztázza, s a pletykák megalapozatlanságát be nem bizonyítja. Udvariója a Soproni Erdé­szeti Egyetemen tanul, az is természetbarát, ő is vidéki életre készül. Radnai Ilonánál tehát semmi akadálya nem lenne annak, hogy végképp beilleszkedjék a falusi életbe, ha csak az nem, hogy nincs lakása. Ezért még a faluked­velő pedagógus is Mohácsi— Székelyszafbar ingázásra kény­szerül, holott nem kívánna sokat. Amíg lány. egy tiszta űszi tűrák és kirándulások adtainával nélkülözhetetlenek a csinos, könnyű, praktikus műanyagcikkek: ku­lacsok, dobozok, tojástaríók, só- és paprikaszórók, pa­lackok, fedeles poharak, italkeverő poharak citrom- nyomóval. efészséges és világos szoba is megtenné, az a fontos, hogy ne legyen drága. Mert a napi tíz forintot, amit most kellene fizetnie a faluban, nem tudja kiadni. Nagyon sok lenne. Csak egy kis figyelmesség Miután három pedagógust meghallgattunk, levonhatjuk a szükséges következtetéseket. Tapasztalataink és meggyő­ződésünk szerint a falusi pe- degógusok túlnyomó többsége előbb-utóbb bekapcsolódik és derekasan részt vesz a falu szocialista átalakítását célzó nagy munkában. Ezt nagyon sokszor kérik és igénylik a pedagógustól, ám — amint látjuk, — a pedagógusra, mint emberre, nem szentelnék elég figyelmet. Pedig nincs sokról szó: Sőth Veronikát csak meg kellett volna keresnie a KISZ- titkámak, és megkérdezni tő­le, hogy miként vagy, hogy érzed magad a faluban, mi­ben tudnánk segíteni, s mi­vel támogathatnád a mi mun­kánkat?! Régi KISZ-vezetőségi tagról, fiatal pedagógusról lévén szó, a KISZ-nek is meg­érte volna, és: akár egy alkal­mi tánczenekari is létrehoz­hatnának, mert nem olyan ördöngős dolog az! Ami pe­dig Török Editet és a hozzá hasonlóikat illeti, nehezen hi­hető, hogy egy kis jóakarattal és leleményességgel ne lehet­ne olcsóbb ebédet szerezni számukra! Egy kis szemfüles- séggel minden faluban elér­hető ez, különösen Bólyban, amelynek nagy állami gazda­sága és termelőszövetkezete van! Ugyanez mondható Radnai Ilona lakásproblémájáról is. Cikkünket tehát azzal sum­mázhatjuk, hogy nemcsak kérni kell az emberektől, ha­nem adni is kell nekik, mert mindenki — akár pedagógus, akár más — csak akkor dol­gozik szívesen és örömmel, ha látja, hogy törődnek vele. Magyar László Magyar siker a kölni lemzeiközi élelmiszeripari kiállításon Vasárnap ért véget Köln­ben az Anuga, az élelmiszer- ipari és agrártermékek két- évenkint megrendezett nagy nemzetközi kiállítása, amelyen a magyar kereskedelmi ka­mara rendezésében három kül kereskedelmi vállalat, a Ter- impex, a Monimpex és aHun- garofruct vett részt. A magyar kiállításnak nagy sikere volt. Mind a szakem­berek, mind a nagyközönség részéről nagy érdeklődés nyil­vánult meg a magyar szalá­mi, gyulai kolbász, a külön­féle borok, friss gyümölcsök iránt és különösen nagy si­kere volt a frissen készült magyar ételkülönlegességnek. A kiállítás látogatói sokezer adag gulyáslevest, paprikás­csirkét, töltöttpaprikát, stb. fogyasztottak. Kétnapos ülésre hívták össze a Szakszervezetek Országos Tanácsát Csütörtökre és péntekre ösz- szehívták a Szakszervezetek Országos Tanácsának ülését A tanácsülés első napján megtárgyalják az 1963. évi népgazdasági terv teljesítésé­nek, valamint a télre való felkészülésnek a feladatait. A második napon a szakszer­vezetek nevelő munkája sze­repel a tanácsülés napirend­jén. Az elnökség beszámolóit Beck Sándor és Bugár János- né, a SZOT titkárai terjesztik elő. KGST-kfsérletek Szolnokon a cukorrépa* betakarítás gépesítésére A Szolnoki Állami Gazda­ságban a KGST megbízásából kísérletek kezdődtek szovjet és csehszlovák répakombáj­nokkal. A kombájnok — a szakemberek felügyelete mel­lett — a gazdaság hatszáz holdnyi cukorrépa-tábláin dol­goznak. Az eddigi tapaszta­latok szerint a gépek napon­ta 3—4 holdról szedik fel és fejelik le a répát, így negy­ven ember munkáját helyet­tesítik. A gazdaság és a mező gazdasági gépkísérleti intézet szakemberei munka közben tanulmányozzák a gépeket és tulajdonságaikról jelentést ké­szítenek a KGST-nek. MA ESTE* Pillangókisasszony — Neményi Lili Este majd megismerkedik a hódító Pinkerton hadnagy- gyal, belészeret, az magára hagyja és ő ebbe belehal. Puccini operájának hősnőjét, Cso-cso-szánt keresem arcvo­násai mögött, miközben ő fe­ketekávéját kavargatja. — Hogy átalakulhassak Pil­langókisasszonnyá, ahhoz évek hosszú és fáradságos előké­születei kellettek — mondja Neményi Lili, ma esti ven­dégművészünk. — Hány köny­vet olvastam végig, múzeu­mokban japán selyemfestmé­nyeket, vázaképeket nézeget­tem a mozdulatok, a tőlünk oly távoli életstílus elsajátí­tására. És persze nem utol­só sorban lelkialkat kérdése is: van, akiből inkább Maeh- beth lesz, van, akiből Pillangó kisasszony. Az én lírai alka­tommal ez a szerep könnyen tud azonosulni. — Mióta énekeli Cso-cso­szánt? • — Tíz éve. A Székelyfonó, a Bohémélet és a legcsodála­tosabb Mozart-szerep, a Fi­garo házasságának Suzanne-ja után ez volt negyedik szere­pem. Csaknem háromszázszor énekeltem szerte a nagyvilág­ban Londontól Kínáig, Buka­resttől Varsóig. Méghozzá mindenütt magyarul. Egy na­gyon kedves, megható emlé­ket is őrzök: egy levelet. Fér­jétől évek óta különváltan élő asszony a Pillangókisasszony egyik margitszigeti előadásán, melyen én énekeltem Cso-cso- szánt, véletlenül összetalálko­zott férjével. Olyan hatással volt mindkettőjükre az elő­adás, hogy a harmadik fel­vonást már együtt hallgatták végig és utána együtt men­tek haza. Boldog kibékülésük és gyermekük születése alkal­mából írta nekem köszönd le­velét az asszonyka. Ez az a ritka alkalom, amikor egy anya egy másik nőnek kö­szöni meg gyermeke születé­sét. És én erre nagyon büsz­ke vagyok! A beszélgetés Neményi Lili többi szerepeire terelődik. Hiszen ő olyan sokoldalú mű­vészegyéniség, akihez egyfor­mán közel áll a sanzonének­lés, az operett és az opera. Ezen belül is milyen ellenté­tek! A könnyes kis Cso-cso- szán és a kacagtató szerep Britten: Albert Herring című operájában. — Nekem nem okozott kü­lönösebb problémát ez a mo­dem szerep. Azt vallom, hogy aki tud könnyeket csalni a szemekbe, az tud nevettetni is. Különben is ez a Britten- opera remekmű és én a mo­dern zenétől egy cseppet sem idegenkedem. A dzesszt kitű­nő muzsikának tartom, ma­gam is számtalanszor énekel­tem már Gershwin Porggy és Bess-éből. Es nemcsak klasz- szikus hangversenyekre járok, hanem modernekre is. Itt említi meg, hogy látta a pécsi balettegyüttes fővárosi előadásait, de nagyon sok jót hallott már az operatársulat­ról, általában Pécs zenei éle­téről. — Örülök, hogy a pécsi kö­zönségnek is elénekelhetem a Pillangókisasszonyt, és hogy együtt dolgozhatok az itteni művészekkel, közöttük Paulusz Elemér karmesterrel. Egyéb­ként Pécshez rokoni kapcso­latok fűznek. Ez alatt azt ér­tem, hogy színészfamiliám csaknem minden tagja ját­szott itt: bátyám Szabó Ernő, unokaöcsém Szabó Ottó, a férjem rokonságából Upor Pé­ter, Jánosi Olga és ha nagyon utánanéznék, talán a nagy­anyám vagy a szépanyám is megfordult ezen a színpadon. Ügy éreztem: ülő, hogy én is eljöjjek ebbe a mindenki ál­tal dicsért és szeretett város­ba. A pécsi napok nagy felada­ta a Pillangókisasszony két előadása lesz, de utána még szeretne itt tölteni néhány napot. Megnézni a város ne­vezetességeit, közöttük aZsol- nay-múzeumot, hiszen Nemé­nyi Lilinek — aki szabad óráiban művészi agyagszob­rocskákat készít —, nagyon értékes és válogatott váza-, illetve korsógyűjteménye van. Míg mindezt elmondja, mo­solyog, — de én e mosoly mögött már ott látom Cso- cso-szán arcát, akivel ma este a pécsi közönség is megismer­kedhet. Idő j árásj el en tés Várhatf MSJiráa kedd estig: Felhő átvonulások, néhány he­lyen totó esők. Időnként élénk nyugati, északnyugati szél. Vár­ható legalacsonyabb éjszakai hő mérséklet I—I fok. Legmagasabb nappalt hőmérséklet holnap 14— H fok között. Paprika, paprika, paprika:: • Az autó mintha mesebeli tá­jon suhanna, hol a házak fa­la csokoládé helyett papriká­ból van. Pedig Kalocsa még messze van, húsz, harminc ki­lométer, Aztán elfogynak S faluk, most már nem is bá­mulunk meg minden papri­kás házat Csak azokat, ame­lyekre kívül az utcafrontra is piros paprikafűzéreket ló­gattak. Belógnak a fai köze­péig, s az ablakok is csak azért látszanak, mert föléjük rövidebb füzéreket akasztot­tak. Mennyi paprikát termel­hetnek ezen a környéken? A Kalocsai Paprikamalom művezetője Nagyi József ad a kérdésre választ, már a malom és a konzervgyár ud­varán, ahol hatalmas szárí­tókban pdroslanak a paprika- füzérek, — Ezerháromszáz vagonnal dolgozunk fel ebben az év­ben. Kicsit elcsodálkozom a szá­rítók láttán. Vajon minden őr lésre kerülő paprikát így szá­rítanak meg, természetes úton? — Nem. Ebből lesz a vető­mag. Az őrlésire kerülő paprika nagy részét gépi úton szárít­ják. Hatalmas gépteremben egy robusztus, gőzzel fűtött gép nyelj a föltépett paprikát. Hat óráig van a gép gyomrá­ban az anyag — utána szá­razon és magtól elválasztva jön ki. — Ez a paprika már olyan, mint az üveg, és az az előnye, hogy sokkal hosszabb ideiig tárolható, mint az őrölt pap­rika, ­CSIPKE ES PAPRIKA — Miért választják ei a magtól? — A paprika minősége többek között a bőr rész és a mag arányától is függ. A bőr adja a színt, a mag az olajat Legjobb arány, száz ki­ló bőr részhez negyven kiló mag. — Hány WkS őrölt paprikát készítenek a szezonban? —• Naponta százhúsz má­zsát, — Egy mázsa nyers papri­kából mennyi őrölt lesz? — Tizenhét kiló körül. — Milyen országba szállíta­nak? — Nem ta tudnám hirtelen megmondani. A világ minden részébe. De csak édes-nemes paprikáit Egyedül a franciák vásárolnak tőlünk csípős pap­rikát is, Bevallom azt hittem a lá­togatás előtt, hogy pirosra mart szemű, köhögős, tüsszö- gős emberekkel találkozom majd a malomban. Nagyi Ist­ván mosolygott ezen, hiszen a malom kitűnően zárt henge­reiből, csöveiből nem j«t a levegőbe paprikapor. —- Paprikával dolgozni * híresztelések ellenére sem ártalmas. Én például egy híján negyven éve dolgozom a paprika iparban. Soha semmi panaszom nem volt. Még csak nem is tüsszentet­tem. Annál nagyobbakat tüsszen­tettem én, még szerencse, — hogy csak fél óráig tartott a látogatási EGY KILOMÉTER CSIPKE FRANCIAORSZÁGNAK „író” asszonnyal nem sike­rült találkoznom, de a sokat vitatott kalocsai népművé­szetből azért láttam némi íze­lítőt. Azért sokat vitatott, mert a kalocsai népművészet viszonylag fiatal, a múlt szá­zad dereka táján keletkezett — furcsa módon a gépi csipe készítés inspirációjára. Abban az időben kezdtek dolgozni a híres kalocsai pingáJó asszo­nyok is. A jelenlegi Népművészeti Szövetkezet mellett áll egy jellegzetes kalocsai ház mú­zeumnak berendezve. Tár­gyain nyomon követhetjük a Kalocsa környéki népművé­szet alakulását a fehér csip­kétől egészen a mostani sok­színű változatig­Bevallom őszintén a püngált falú szobócska nem egészem egységes hatást váltott ki be­lőlem. Nagyon sok a szín, za­varó a tarkaság a a motívu­mok jónéhányában hiába is keresnénk a jellegzetesen ma­gyar elemeket. Különben az- tifci kiderült, hogy az erede­ti lakóházakban általában csak a fal-szegélyeket plngál- ták ki, ritka volt a teljesen pingált falú szoba S az idegen motívumokra is választ kaptunk a szövetkezet vezetőjétől. A qafú és író-asszonyok ugyanis na­gyon sokat járnak külföldre, nem egy közülük már Párizs­ba is eljutott. Külföldről min­dig új tapasztalatokkal érkez­nek haza, és ami kint tet­szett nekik, azt itthon is al­kalmazzák. A híres Király Ilus néni nemrégiben látott egy kínai kiállítást és leg­közelebb itthon egy szinte eredetinek ható kínai hímzést készített. A pingálő illetve író-asszo­nyoknak egyébként utánpót­lásuk nincs, munkájukat meg tanulni lehetetlen. (Azért író­asszonyok, mert ők rajzolják elő a hímzéseket. A rajzoló jelzőtől idegenkednek, mond­ván, hogy ők nem rajzolnak. Valóban nem is rajzolnak elő semmit, a fal pingálásakor azonnal festékkel dolgoznak, és álig van ismétlődő motí­vumuk, a síkbeli elhelyezés is ösztönös — de csodálatos­képpen mindig arányos. Ép­pen ex az, amit nem lehet megtanulni!) A szövetkezetnek külön­ben évi 16—20 millió forint a jövedelme. Népviseleti ru­hadarabokat, térítőkét és csip­kéket készítenek- Legutóbbi Franciaországból érkezett meg rendelésük például egy kilo­méter hosszúságú csipke csí­kot kér estélyi ruhákra. A szövetkezet munkái egyéb ként a világ minden részé­re eljutnak — s a sok meg­rendelés azt mutatja, akár vitatkoznak a Kalocsa kör­nyéki népművészetein, akár nem — ezek a minták, mo­tívumok, színek szerte a vilá­gon tetszést aratnak. Műig v é I f

Next

/
Thumbnails
Contents