Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-01 / 229. szám

1963. OKTOBER L 3 Fiatalok a Iáig- versenydOiiogőn „Űj partok felé, új vizekre, viharon, örvényen és záto­nyon keresztül, félelem és megalkuvás nélkül.. — olvashatjuk Musszorgsz- kij ma is időszerű szavait azon a meghívón, mely fia­tal pécsi művészek modem kamarazenei hangverseny­sorozatára invitál. Még a zenei évad hivatalos meg­kezdése előtt, hétfőn este a Városi Művelődési Ház nagy terme lesz a színhelye az első ilyen hangversenynek, mely azért is nagy érdek­lődésre tarthat számot, hi­szen az utóbbi időben a sajtó hasábjain és beszélge­tések közben is sok szó esett a modem zenéről. Egyesek idegenkedtek még a hallatától is, mások hiá­nyolták, igényelték az e té­ren vitathatatlanul fennálló adósság törlesztését. A vita azonban mindeddig olyas­miről folyt, amit tulajdon­képpen még nem is isme­rünk, hát akkor hogyan is vitatkozhatnánk róla? Előbb meg kell ismemi azt, ami­ről aztán vitatkozni lehet. Ez annál inkább kézenfek­vő, hiszen azt mindenki ter­mészetesnek találja, ■ hogy elfogadjuk és használjuk a modem technika ezernyi vívmányát, hogy divat sze­rint öltözködünk, lakásun­kat szívesen rendezzük be modem bútorokkal, modem ízlés szerint. A kortárs mű­vészet megismerése éppen ennyire természetes és szük­séges. Városunk művészeti éle­tében is történtek már e téren jelentős lépések: a Nemzeti Színház bemutatta Menotti operáját, balett- együttesünk korszerű _ és modem műsora európai rangot vívott ki magának, az' idei évadban bemutatás­ra kerül a Liszt Kórus elő­adásában Honegger Dávid király című oratóriuma. Azt, hogy a modem szimfonikus művek megszólaltatásának ma még akadályai vannak városunkban, egyelőre tudo­másul kell vennünk. De mindezeken túl van a zene- irodalomnak olyan területe, amely mindeddig kiaknázat lan, pedig könnyűszerrel megközelíthető, és ez a hang szeres-, valamint a kamara­zene. Az e téren jelentkező ér­deklődés és igény kielégí­tésére indul tehát fiatal, lel­kes muzsikusok kezdemé­nyezésére a modern kamara zenei hangversenysorozat. A Városi Művelődési Ház okul va az előző evek tapasz­talatán — amikor is a XX. század zenéjéről előadáso­kat rendezett gépzenei il­lusztrációkkal — ez évben a KISZ Pécs Városi Bizott­ságával közösen élő elő­adásban kívánja megismer­tetni városunk zeneszerető közönségével a XX. század kiváló komponistáinak ne­hány jelentős alkotását. Az idei szezonban 4 hang­versenyt terveznek, _amelye- ken zongora, hegedű, klari­nét, fuvola, kórus és egyéb különböző összeállítású ka­maraegyüttesek szereplesét tervezik. Külön hangverse­nyen mutatják be a Pécsen élő fiatal komponisták mü­veit. Az első, hétfő esti hang­verseny érdekesnek ígérke­ző műsorán Ravel: Gaspard de la Nuit, Sztravinszkij: Duo Concertante, Hinde­mith: Két duett hegedűre és klarinétra, Honegger: Szonatina. Kodály és Brit­ten ké'-két kórusmuve, Mil­haud: I. szonátája, valamint Prokofjev Toccata című al­kotása szerepel, melyek kö­zöl nem egy ezúttal kerül Pécsen először bemutatás­ra. Az esten Bánky József ízoncoral, Kováts András (hegedűi. Gaál Mimi (zon­gorái, Morvay Bálmt (klan- n éti 8 Janus Pannonius Gimnázium kamarakórusa ívP-rénvRl Tvas’vka Mátvás) -nűVöd’k közre. Bár vallal- wv,á="k merésznek tűnik, bízlak városunk zeneben ' is újat akaró közönségének őszinte és lelkes pártfogasá- * ban. Ezer tv naponta Svédországba és az NSZK-ba is szállítanak Székesfehérvárról A legújabb rádió az OA 62-es Körülbelül egy évtizedes múltra tekinthet vissza a Szé­kesfehérvári Rádió és TV- készü lékek Gyára a híradás^ technikai berendezések gyár­tása terén. Tószegi Andortól, a gyár mérnökétől, aki né­hány napig városunkban tar­tózkodik a gyár jelenlegi mun kájáról, a további fejlődésről érdeklődtünk. — Az elmúlt években kö­rülbelül egy millió rádiót, s mintegy 340 000 TV-készülé- ket készítettünk, — mondotta melyek itt, Baranyában is ismertek. A kutató laborató­riumunk állandóan lépést tart a technika fejlődésével s en­nek tudható be, hogy gyárt­mányaink elérik a vüágszmí- vonalat, s jelentős mennyisé­get exportálunk. — Idén hova jutnak el a gyár termékei? — TV -készülékekből szállí­tunk Dániába. Svédországba, Belgiumba, NSZK-ba, NDK- ba* Tuniszba, Törökországba, bizonyos mennyiséget Dél- Amerifcába, és a Közép-Ke­letre. Az idei exporttervünk mintegy 230 millió forint — Milyen új készülékek­kel kísérleteznek? — Jelentőségét tekintve hadd említsem meg, hogy tize műnk bevezéiXe az ipari TV, úgynevezett ipari kamera és ipari monitorok gyártását. En­nek hasznosságát nem kell kü Lönösebben bizonygatni, ami­kor egyre inkább előtérbe ke­rül az automatizálás, a köz­ponti vezérlés, távirányítás kérdése. A közlekedésben, a tudományos munkában, ’ az egyetemi oktatásban s még a kereskedelemben is igen je­lentős szerepe van az ipari TV-nek. Az év végén már az első készülékek elhagyják a gyárat és jövőre már kapha­tók lesznek a kereskedelem­ben. — Számíthatunk-e újabb gyártmányokra a nagykö­zönséget illetően? — Igen. Rádióból például az OA 62-es típusú készülék ér­demel említést, amely hat tranzisztorral és két germa­nium diódával működik. Meg­jegyezni kívánom, hogy ütés­álló, rugalmas műanyag ká­vában és különböző pasztell színekben kerül forgalomba. A negyedik negyedévben már kapható lesz. — Milyen TV-készüléke­ket gyártanak a közeljövő­ben? — Forgalomba hozzuk a TH 6301 típusú, nyomtatott áram­körű, sarkított képcsős, 47 cm átmérőjű, 110 fokos eltérésű s nagymértékben automatizált készüléket. — Az eddigiektől eltérő­en mit jelent, hogy nagy­mértékben automatizált? — Egy példával szeretném érzékeltetni. Különösen olyan helyeken jelentős az automa­ta képmérettartás, ahol nagy a fázis ingadozás. Ez a ké­szülék a fázisban beállt vál­tozásoktól függetlenül megfe­lelő képvételt biztosít. A for­mákat illetően a formaterve­ző művészek által tervezett kávákat a művészeti zsűri ve­szi át. Állandóan törekszünk az ízléses, modem kivitelre, ilyenirányú külföldi kapcso­lataink is vannak. — Mit remélhet a közön­ség a színes TV készüléke­ket illetően? — Tudományos kísérlet fo­lyik a Műszaki Egyetem hír­adástechnikai tanszékén. Ezt a gyár állandóan figyelemmel kíséri. De, hogy mikorra ke­rül gyártásra, most még nem tudjuk. Reméljük sikerül meg oldani rövid időn belül. — A jelenlegi szerviz szolgálat kielégíti-e az igé­nyeket, s van-e elképzelés ennek javítására? — Üzemünknek van egy szerviz kocsija, amely úgy tu­dom, két hetenként látogat le a megyébe. Ezen kívül a javításokat a GELKA végzi. Talán javíthatna a helyzeten, ha az üzem létesíthetne egy mintaboltot szerviz szolgálat­tal együtt, s ott a mi szakem­bereink végeznék a javításo­kat. Ha nagyobb hibák adód­nak, azonnal felvehetnék a kapcsolatot az üzemmel és ha marabb segíthetnénk. Ezáltal közvetlenebb lenne a kapcso­lat a vevőkkel is. — A gyár termékei álta­lában kedveltek, s megyénk ben valóban az Önök által készített készülékek kerül­nek túlnyomó többségben forgalomba. Ezért egy in­diszkrét kérdést befejezésül: — Tószegi elvtársnak mi­lyen TV-készüléke van? — Munkácsy. 3 évvel ez­előtt vettem. Nem sovinizmus ból mondom: kifogástalanul működik. Még állványerdő borítja a harmadik új-mecso.kaljai 7 eme­letes épületet, de két lép s í házba már beköltöztek az új lakók. MENEKÜLÉS LOHOL a vállán ládákkal, zsákokkal, bőrkötegekkel im­már másfél esztendeje valami megfoghatatlan szenvedéllyel. Erre az emberre, Balogh Pé­terre, mondták az üzem veze­tői: „Meg nem válnánk tőle a világ minden kincséért sem”. Bischoff főművezető óvatos­ságra inti: — Lassabban Péter, beleiz­zad az ingébe! Megkezdték a kenderföldi szállásfalu felszámolását Komlón Komlón, a ken­derföldi városrész szép, modem épülő telnek szomszédsá­gában félszáz ba­rakktól álló telep terjeszkedik. A ma már joggal város- csúfjaként emlege­tett, földszintes épületeiket tíz év­vel ezelőtt emelték. Akkoriban jó szol­gálatot tettek. A városfejlesztés egyik legégetőbb gondján, az ország különböző részedből idesereglő építő­munkások elhelye­zésén segített. A kenderföldi szállás falu kétezer dolgo­zót fogadott be. Ké­sőbb, amikor az építkezés irama csökkent, a barak­kok egy részét csa­ládostul foglalták el a vidékről idekerült munkások, java­részt bányászok. Több, iránt kétszáz család hajlékává vált a szállásiak:. A vároegyanapí- tás ezév őszére le­hetővé tette, hogy megkezdjék az ide­iglenes épületek fél számolását, lakói­kat pedig kultúrált “• Hallgassa csak meg, hogy ketyeg! Tizenhat köves! Ma­gánál mennyi van? — Tíz óra &t. — Rossz. Tíz óra hat és fél. Rádióra igazí­tottam! Az önén asz- szonyom mennyi van? — Fél pere a kü­lönbség. Tíz óra hat. Megjegyzem az én órám nem késik. Ha­vonta siet 10 másod­percet. Miért, az enyém talán siet?! Egy pillanatra áll­janak meg kartársa­im. ön is asszonyom! Vegyék elő a mate­matikát! Számoljunk egy kicsit! Egy em­ber életében van át­lagban, ha közepesen sikerül kifognia, hat­van év- Egy évbein van 365 nap, egy nap ban 24 óra, egy órá­ban hatvan perc és egy percben hatvan másodperc. Szoroz­zunk és adjunk ösz- sze. Ugye emlékez­nek még arra, ami­kor a négy alapmű­veletet tanulták? Amikor azt mondták önöknek, önnek is asszonyom, hogy ide­je már elindulni, mert elkésnek, mind­járt nyolc óra lesz, kapják be gyorsan a kávét, ne szuszogja­nak ártomí, Ás idő /Hzfeleíe érnek oda. Nem azt mondták, hogy nyolc óra lesz 14 perc és huszonegy másodperc múlva. A vekker mu tatta az időt tizen­négy kő nélkül. Egy rozoga öreg vekker törött másodperc mu­tatóval. Azóta valahogy az életünk pokolian gyorsan megy el, és észre sem veszünk belőle mást, mint a másodperceket. Szá­moljunk csak: 365x 60x24x60x60 = 1890 millió 360 000. Ennyi másodperc! Egymilliárdnyolcszáz- kilencvenmillió há­romszázhatvanezer. Bizony kartársaim! Érdemes ezt számol­ni?! ön asszonyom jobb anyagból van gyúrva, mint mi fér­fiak. Realista, de kö­zel sem olyan osto­báin racionális, mond ja fontos az a tizen­négy kő és lényeges, hogy havonta tíz má­sodpercet siet? Asz- szonyom. nézzen egy kissé körül, önt be­csapták! A férfiak csapták be! Elhitet­ték önnel, hogy min­den perc és másod­perc egyforma. Em­lékűik m&m eKmsőr ment réndexnxra, mi­lyen pillanatok alatt vége lett az egésznek Nem is tartott to­vább tíz percnél. Megnézte az óráját, másfél óra volt! Em­lékszik rá, -mikor a gyereke lázasan fe­küdt? Ugye emlék­szik? Mennyi ideig tartott? Nem egy na­pig, hanem egy év­századig, válószinűt- lenül hosszú ideig, szinte korszakokra oszlott az idő- Volt benne vizesruha kor­szak, olyan korszak, amikor a lázat mér­te, és volt benne ijesztő aggodalom korszaka. És tudják ugye Önök is kartár­saim, milyen hosszú tud lenni egy három órás értekezlet és mi lyen rövid egy fut­ballmeccs? Mondják, érdemes ennyire tisztelni az időt?! Azt hiszem túl becsüljük! Ha uta­zunk, érjünk oda pontosan. Ha meg­kezdjük a munkát akkor is. Ha tízkor kezdődik az értekez­let ám legyünk ott tízkor, legfeljebb mi leszünk az elsők. De máskor, néha, hasz­náljunk mát időszá­köruknények közé juttassák. Az új otthonok kényelme, szépsége kárpótol az eddigi hiányossá gokért. Ahogy a szükséglakások meg üresednek, az épí­tők nyomban meg­kezdik a barakkok bontását. A szállás faluban élő bányász családok jó része még az idén elköl­tözik, de sor kerül majd a többiekre is. Amint a város­építés programja le hetővé teszi, Kom­ló valamennyi szűk séglakását megszün tetik. mit&st fs. Ha vasár­nap fent vagyunk a Mecseken, ne néze­gessük állandóan a karórejnkat, hogy el­érjük a buszt. Majd elérjük a másilcat! Megy még! Ha nya­ralunk, ne az elején kezdjük számolni a napokat, hanem csak az utolsó két nap­ban. És az évszako­kat sem ért néha ilyen dátumokhoz kötni: Tavasz van, megjöttek a fecskék, tél: el kell kezdeni fűteni, és nyár, ami­kor sárgul már a ha­tár és ősz, amikor érik a szőlő. Szép dátumok ezek. Tiszteljük az órát, de ne nagyon. Nem mind tisztességes. Higgyék el! A leg­jobb a vekker, ami ketyegve szalad egy életen át- A hangjá­nak a gyerekkorba nyúló zenéje van, nem úgy mint a vi­lág egyik legször­nyűbb, legracionáli­sabb találmányának a villanyórának, ami hang nélkül, kígyó módján, úgy falja fel a kiszabott hat­van évnek mind a két milliárd másod­percét, hogy minél jobban figyeljük, annál jobban fogy. Szőnősy Kálmán Erre a horgas orrú, izmos cigányember azt mondja: — Fagyoskodom én télen ele get, nem árt, ha egy kicsit iz­zadok .. i Képletes megfogalmazása e gondolat Balogh vágyának, hogy a munkába meneküljön a fagyos lehelletű cigányvilág­ból, amelyben immár nem ta­lálja helyét. Sutba vágta a ha­mis romantikájú cigányöröksé­get: a tétlenséget, a holnapi bizonytalanságot, a szellemi elkorcsosulást, vagyis mindent, ami fémjelezte a putri élet­formát. Balogh Péter most sem lakik ugyan putriban, már korábban beköltözött a telepről Alsószentmártonba, egyik faluvégi téglahézba. Ez volt az első lépés, a második pedig — munkát kért a Kesz­tyűgyár siklósi üzemében. Ka­pott. És most Siklósra jönne az asszonnyal, Balogh Petemé, született Bogdán Ilonával, a hatodik asszonnyal, akivel végre hivatalosan is frigyre lépett. Ez lényeges dolog, mert a ma huszonkilenc esztendős Péter felmorzsolt már vagy öt asz- szonyt, akikkel a házasságot nem a tanácsházán köttette, hanem csak úgy. natúrban, a csillagos égbolt alatt. — Hány esztendős volt az első asszony? — Tizenkettő. Én meg tizen­három. Akkoriban halt meg az apám. Egyik nap mondja édesanyám: „Nincs tovább kec mec, nősülnöd kell!” Így az­tán hazavezettem Máriát, ké­sőbb született egy gyerekünk, de meghalt, — Mibe? Felvonja a vállát és szeme szomorúan fénylik: — Hát amibe elhullanak a cigánygyerekek ... Nyomorú­ságban. Ez volt a nagy beteg­ség. ŰJ ASSZONYOK után né­zett, de ezek a „házasságok” sem tartottak tovább néhány hónapnál. Három asszonynak Mária volt a neve, a negyedik­nek, ötödiknek már a nevét sem tudja. S Ilona? — Mohácsra mentem egy napon. Hallottam, szép lányok élnek a Duna-parti telepen. Ilonával megismerkedtem, két napig voltam náluk. Harmad­nap mondom neki, kísérjen ki az állomásra. El is jött velem. A Koronában aztán — gon­doltam — meg is tartjuk a lakzit. — Hogy-hogy? — Ittunk néhány korsó sört, meg egy fél Hubertuszt. Ilona ugyan nem nagyon ivott, mert nem szereti az italt. Fiatal is volt még. Mondom neki: „Igyál, mert nagy nap ez a mai!” Csak éppen azt hallgatta el, hogy ez tulajdonképpen a „lakzi”. Két vonatjegyet vett. s Ilona mit sem sejtve felkí­séri a vonatfülkébe, mondván, addig itt lesz még, míg a vo­nat indul. Amikor a mozdonyt rákapcsolták, meglódult a sze­relvény. Péter megmarkolta Ilona karját és el sem engedíe többé. Villányban szálltak le. onnét gyalog tovább az or­szágúton. Ilona sírdogál, azt mondja: „Édes Istenem, mi lesz velem?” Három gyerekük van. Ki­lenc, hét és két esztendősök. — Már csak Aiiattuk is sze­retnék Siklósra költözni. Itt tovább tanulhatnak. — Ilonát is kivetkőztetem... — Miből? — A cigány gúnyából. Nem kell! Határozottan, tagadóan int karjával. Félő, legalábbis oly gyanút ébreszt bennem, hogy cigány mivoltát akarja meg­tagadni végérvényesen. — Azt nem akarom. Cigány vagyok, az is maradok. Csak a kölöncöt szeretném ledobni rólunk. A rassz emlékűeket, ahogy éltünk.., BALOGH PÉTER ötvenhat­ban volt katona. Tizedes. Ko­rábbi életkörülményeihez ké­pest „világotjárt” ember lett. Már akkor feszegette a korlá­tokat. amelyek körülfogták és szinte bilincsként szorították álmait, elképzeléseit az embe­ribb életről. Az az egészséges, embert-faragó szellem, amely befogadja őt a honvédségnél — kinyitotta szemét... Amikor leszerelték hét nap­ig gyalogolt Budapestről Alső- szentmártonig. Ilona már ak­kor várandós volt, úgy gon­dolta, mellette a helye. — Nem éreztetik magával, hogy cigány? — Á! Hova gondol? Itt az üzemben? Soha. Balogh gondolkozik egy kis­sé és kényszeredetten moso­lyog: — Tudja, nem is itt a baj. Még a saját népem sem fér össze. Én kérem szépen vet­tem egyszer egy dunyhát, tele tollal. Az első keresetemből. Hát képzelje, egyszer nem vol­tunk otthon, s amikor megyünk haza, látom ám, hogy a duny­ha szétszaggatva, a toll meg a pihe szanaszét a szobában. Mit gondol, miért csinálták? — Nem tudom. — Mert, hogy ne ;,urizái- jak”! Egy dunyhával ne legyek különb, mint ott- néhányan. Mert én dolgozok, a másik meg nem.. a A TELEP lakosságának zö­me Baloghoz hasonlóan fel­emelkedik a putriból, de töb­ben megmaradnak a vertfalú gunyhók falai között. Ragasz­kodnak színes gönceikhez, gunyhóikhoz s a tétlenség szá­mukra nem kárhozat. Egy szabad tűz, egyetlen fazék, né­hány fakanál, s rongyos, nagy­hasú, tündérszép gyerekek. Még nem tudtak megválni et­től a miliőtőL A baloghpé'erek már tudják, hogy egyedüli út számukra nem lehet más, mint egy dol­gozó közösség, alhol a munka és a kulturáltság elmossa a hajdani származás irmagjátis. Rab Ferenc } i v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents