Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-30 / 254. szám

083. OKTOBER St. NAPtö 5 IIMi. lA/V\lÁlÁÍItnÚ Milk / Ü/ÜÍ. i/UjÍ/ÍAS \j 1/ Lehrt bízni a KI§Z-esekben! Cseng a telefon a KISZ mohácsi bi­zottságán. — Halló! Itt Hor­tobágyi, a mohácsi vasútállomás főnö­ke beszél. A titkár elvtársat keresem. A telefonban a tegnapi nap esemé­nyéről és egyben a KISZ-esek jó mun­kájáról hangzik el vélemény. Hogyan beszél erről a MÁV főnö­ke? — Megszorultunk vasárnap* a rakodá­si munkáikban és kértük a KISZ-esek segítségét. Őszintén megmondom, fél­tem egy kicsit a munkájuktól, de feleslegesnek bizo­nyult félelmem, mert megálltak he­lyüket. őszinte kő­szene temet fejezem ki. Látom, hogy le­het és érdemes bíz­ni a fiatalok mun­kájában. Túlteljesí­tették a begyakor­lott rakodómunká­sok teljesítményét is. Mégegyszer kö­szönöm! — Mi csak köte­lességünket teljesí­tettük és örülünk, hogy kellemesen csalódott és bízik a fiatalok munká­jában. Ha szüksé­ges, máskor is szí­vesen segítünk. — Mégegyszer kö szőnöm a segítséget és kérem, mondják meg ezt a fiatalok­nak. Kérem, dicsér­jék meg őket. Ennyi a telefon- beszélgetésiből, és mi van mögötte? Pénteken a KISZ bizottságon Bíró Antal KISZ-titkár, a MÁV dolgozója elpanaszolta Mat- kovics Boldizsár­nak, a városi KISZ bizottság titkárá­nak, hogy vasárna­ponként probléma van a vagonok ra­kodásánál. Az eredmény: Vasárnap 14 gim­nazista KISZ-fiatal a mohácsi tégla­gyárból a vasútra szállított és vagon­ba rakott 2 vagon téglát, kiraktak és a TÜZÉP-re szál­lítottak 2 vagon építőanyagot. Egy vasárnap 60 tonna anyagot mozgattak így meg. Valóban szép tel­jesítmény. K. L A Pécsi Kossuth Cipész KTSZ elnöke és a műszaki vezetője tavaly januárban kéréssel fordult Seregély László gumivulkanizáló kis­iparoshoz, hogy kísérletezzen ki egy általuk újításnak szánt gumi alapanyagú cipő­talpat. Mondani sem kell, hogy a kisiparos kapva ka­pott az alkalmon, hiszen a megbízatás egyben kilátásba helyezte azt is, hogy a sike­res kísérlet komolyabb meg­rendeléssel párosul. Ma sem vitatja senki, hogy a kísér­letek nemcsak időben, fárad­ságban, hanem komoly anya­gi befektetésben jelentkez­tek, amíg végül is elkészült az első — és hozzá kell tenni — kifogástalan minta­darab. Kiderült, hogy az előállí­tót cipőtalp minősége több­szörösen felülmúlja a leg­jobb bőrtalpak minőségét és amellett esztétikai szempont­ból is „elődei” fölé rangso­rolható. A Szovjetunió pél­dául az „első látásra” 50 000 párat rendelt belőle a KTSZ- től. Ezekután a cipész KTSZ vezetői, az eredeti megálla­podáshoz híven megbízták Seregély Lászlót 50 000 pár cipőtalp gyártásával. De mi­után a tömeges gyártáshoz megfelelő „felszerszám ozás” szükséges, a közvetlen meg­bízó elvállalta az acélsablo­nok beszerzését is. Hossza­dalmas volna elmondani, hogy milyen akadályokkal járt az említett sablonok be­szerzése, tehát e problémá­hoz csak annyit fűzünk hoz­zá, hogy végül is Seregély László szívós utánajárása folytán sikerült hozzájutni e sablonokhoz. Elég az hozzá, hogyha másfél hónapos ké­séssel is, de elkezdte a tal­pak sorozatgyártását. Azonban néhány nappal később váratlanul megjelent a műhelyben Tárnái elvtárs, a KISZŐV elnöke és köve­telte a talpsablonok átadá­sát, amelyek úgymond a KTSZ tulajdonát képezik. S miután a cégtulajdonos tá­vollétében alkalmazottai nem voltak erre hajlandók, a KI­SZÖV elnöke még aznap Az BMl Beton elem gyártó Vállalat Pécsi Betonáru- gyára pécsi üzemébe LAKATOST, VILLANYSZERELŐT és ASZTALOST, dombóvári üzemébe la­katosokat, komlói üze­mébe lakatosokat, hirdi üzemébe lakatost, vil­lanyszerelőt és vizsgá­zott kazánfűtőket alkalmaz. Jelentkezés az illetékes üzem vezetőjénél. magához kérette Seregély Lászlót és tudomására hoz­ta, hogy a gyártást leállítot­ta, a további munkát pedig egy fővárosi cipész KTSZ- szel végezteti el. Hiábavaló volt minden til­takozás, érvelés, a megbízást semmisnek nyilvánították és a sablonokat elkobozták a kisiparostól. És hogy a ve­szett fejszének nyelet adjon a KISZÖV elnöke, tanúk előtt ígéretet tett arra, hogy a kísérletekre és az egyéb munkákra fordított kiadások ellenében kártalanítja a kis­iparost. Amikor Seregély László majd egy év elmúltá­val igényt tartott a kártérí­tésre, a KISZÖV-elnök saj­nálatos módon feljelentéssel válaszolt a követelésére. E feljelentés lényegében annak a bizonyítására szolgált, hogy magánkisiparos nem törvé­nyes módon jutott a komoly bevételt biztosító megbízás birtokába. Magyarán mondva arról volt szó, hogy megbí­zói, történetesen a cipész KTSZ vezetői a KISZÖV el­nökét megkerülve bonyolítot­ták le az ügyletet Ha ez így van, akkor sze­rintünk csupán hiúsági kér­désről van szó, hiszen az említett KTSZ vezetőinek meg van a jogkörük ahhoz, hogy a termelés (különösen az exporttermelés) érdekében akár kisiparossal is megálla­podást köthessenek, ha a népgazdasági érdek úgy kí­vánja. Ugyanis egy idevo­natkozó rendelet értelmében a szövetkezet önálló jogi sze­mély. Helytelenül járt el Tárnái elvtárs akkor is, amikor ön­hatalmúlag leállíttatta a gyár tást, másrészt azzal, hogy felelősségre vonta a KTSZ két vezetőjét, akik végered­ményben jó ügyet szolgáltak. De különösen helytelennek mondható, hogy a két újító ténykedését a szövetkezet nagy nyilvánossága előtt olyan színben tüntette fel, amely sémiképpen sem lesz serkentő hatással a további újítási készségre. Ami pedig a kisiparossal szembeni eljárást illeti, tel­jes mértékben helytelennek mondható. Seregély László jogszerűen folytatja iparát, teljesíthet olyan megrende­lést is, amelyet a KISZÖV elnöke, enyhén szólva, két­ségbevon. Népgazdaságunknak szük­sége van a kisiparosokra, amit az is bizonyít, hogy jogvédelmet nyújt a számuk­ra. Ezt a jogvédelmet jelen időben a KIOSZ képviseli, amely épp olyan szocialista érdekképviselet, mint a KI- SZÖV-é, vagy bármely más vállalaté, illetve intézményé ebben az országban. — sgy —i A kisbesztercei általános is­kola udvarán a szivattyús kút május óta rossz. Az iskola előbbi vezetője és én is több ízben írtam a sásdi vegyes­ipari KTSZ-nek, és a dombó­vári vasipari KTSZ-nek, hogy javítsák meg. (Azért írtam mindkét helyre, mert az egyik KTSZ a másikhoz utasított.) A sok kérésre végre a sásdi KTSZ-től szeptember 5-én jött két ember, hogy megjavítsa. Körülbelül két órát dolgoz­tak, aztán elsiettek, mondván, hogy nem érnek rá, és ha el­KI SZ-k I ubszoba Kedves, Bensőséges ünnepélyt tartottak a Bánki Donát úti új gimnáziumban. Felavatták a KISZ-klubszobát. Ez az avatás volt a fiatal szervezet első közös rendezvénye. Nagy erőfeszítés­be került az iskola vezetőségé­nek és tanulóinak, hegy arány­lag rövid idő alatt ilyen szép eredményt értek el. A takarí­tástól kezdve a berendezésig mindent a tanulók csináltak. A sok tennivaló, a közös munka máris erős szervezetet kovácsolt ezekből a fiatalokból. Ez az ünnepség a jó munka jutalma volt. Megjelent az avatáson az iskola és a szülői munkaközös­ség vezetősége is. Az ünnenélyt Sütő Ilona, KISZ-titkár nyitotta meg, majd rövid kis műsor és szellemi totó következett. Utá­na pedig zene mellett vették birtokukba a szép, új létesít­ményt a boldog fiatalok. Solti Katalin L g. romlik, telefonáljak, és akkor megcsinálják rendesein. A kút néhány nap múlva elromlott. Közben a KTSZ 235 forintos számlát küldött. Kértem tele­fonon, hogy jöjjenek újra, de azt mondták, hogy többet nem jönnek, mert nem értenek hoz záü A dombóvári KTSZ-hez utasítottak, azok viszont a sásdihoz — és ez így megy öt hónapja. Az iskolában pe­dig nincs víz. A gyerekeknek a nagytízpercben magam ho­zom a vizet egy kereskeskút- ról, mert nem merem őket odaengedni. Délután ismét ci- | pelhetem a vizet a háztartás­hoz esőben, bokáig érő sárban. Ha ránézek a falakon futó vízvezetékekre és csapokra, igazán nem tudom sírjak-e vagy nevessek... Szőcs Lászlóné, isk. vez., Kisbeszterce. A PÉCSI RÁDIÓ 1963. október 30-i, szerdai műsora a 223,8 m középhullámon 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: 6000 km szovjet földeken, uti- jeayzetek. Orosz románcok. Baranyai népművészek találko­zója. — Zenés riport. 17.30: Német nyelvű műsor: Ifjúsági műsor, összeállítás. Tánczene fiataloknak. Javítsák meg a Baranyai utat! Kovácstelep legforgalma­sabb útja a Baranyai út, melyen naponta mintegy 50 gépjármű kavarja a port és fröcsköli a házak ablakaiba a sarat. A'danácstag-választáskor a lakók kérték a Baranyai út megépítését, amit akkor meg is ígértek. A lakók vállal­ták, hogy társadalmi mun­kában segítik az út megépí­tését. Sajnos, mindeddig nem történt semmi az ígé­ret beváltáséra és nagyon szeretnénk tudni, hogy mi a tanács jelenlegi álláspontja ebben a kérdésben. Katies János Kovácstelep, Baranyai út 7. / Legyünk óvatosabbak! A PIK dolgozói mély részvét­tel szereztek tudomást a tragi­kus sorsú Garai Erzsiké halálá­ról és ezúton fejezem ki a vál­lalat összes dolgozói nevében őszinte részvétemet. Meg kell állapítani, hogy a tragédia bekövetkezése elsősor­ban tervezői műhibából adódik, mert annak idején a tervezéskor védőrács elhelyezéséről sem a tervező, de menet közben a ki­vitelező sem gondoskodott. Eh­hez a körülményhez járult még hozzá objektív tényezőként az előző napi viharos időjárás, aminek következtében a kérdé­ses ablak betörött és így a tra­gédia — mert olyan gyofsan In­tézkedni nem tudtunk — meg­tör ténth etett. Meg keli jegyeznem, hogy a hasonló további balesetek elke­rülése végett a kérdéses épüle­tek védőráccsal történő ellátása iránt azonnal intézkedtem, azok felszerelése folyamatosan napo­kon belül megtörténik. Addig is kérjük a szülőket, hogy első­sorban gyermekeik testi épségé­nek érdekében fokozott elővi­gyázatosságot tanúsítsanak. Nemeskéri Gyula, a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója. 18.00: Népszerű melódiák. 18.30: Mohács kulturális életéből. — Riportműsor. 18.45: Operett- és filmdalok. 19.05: Déldunántúli híradó. 19.25: Bartók Béla műveiből ad elő a Komló-belvárosi ált. iskola énekkara, a Nagy Lajos Gim­názium vonószenekara és a Közlekedési Vállalat férfikara. 19.35: Fejezetek Horváth Mihály: Muzsikáló Pécs című könyvé­ből. V. rész. A megújult zenei életről. 19.55: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Királynő ke- gyence (délután 3 órakor) Szig­ligeti bérlet. Férfiaknak tilos (este 7 órakor). Csortos-bérlet. MOZI! Park: Foto Háber (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Petőfi: Foto Háber (5, 7 és 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth: Az orosz csoda. I. (fél 5 és 7 órakor). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, A bűn története (színes). 1963/19. sz. világhíradó, Liszaboni képeslap, Transylvániával a ten­geren. (Előadások 10 órától 2 óráig folytatólagosan). Építők Kultúrotthona: A hét da­da (5 és 7 órakor). Fekete Gyémánt (Gyárváros): Kisvárosi Lady Macbeth (5 és 7 órakor, szélesvásznú). Csak 18 éven fel üliekn ek! Jószerencsét (Pécsszabolcs): Korzikai testvérek délután 4, 6 és 8 órakor .szélesvásznú). Rákóczi (Mecsekalja): Az orosz csoda I. (8 órakor). Kossuth Mohács): A Bing-Bing fegyház foglya (6 és 8 órakor). Vörös Csillag (Bóly): Mandrin' kapitány (7 órakor, szélesvásznú). , Zrínyi (Szigetvár): Méreg (8 óra­kor). Táncsics (Siklós): Leány és az államügyész (fél 8 órakor, széles­vásznú), Csak 18 éven felüliek­nek! Baranya megyei Építő­ipari Vállalat felvesz géphocsi­rahodóhat . Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osz­tályán Pécs, Rákóczi út 56. szám. Később is megtartjuk — Ni, már megint diá­kok törik a kukoricát! Ügy látszik, nem akarnak a pa­rasztok dolgozni. Hogy mi­kor lesz már vége ennek! Többször hallunk ilyen kifakadást a vonat ablaká­ból kinézegető városi embe­rektől. Ha a látszat szerint ítélnénk, nekik volna iga­zuk, hiszen rengeteg diák dolgozik a mezőkön. A pécsváradi gimnazisták szü­reteltek, a mohácsi közép- iskolások paprikát szedtek, a sellyei gimnázium tanulói napraforgót, burgonyát és cukorrépát takarítottak be. A siklósi gimnazisták kuko­ricát törtek, a szigetváriak paradicsomot szedtek. Ha­sonlókat mondhatnánk az általános iskolásokról is. Alig van a megyének olyan falusi általános iskolája, ahol a tanulók ne segítet­tek volna valamit a ter­melőszövetkezetnek. A legtöbb termelőszövet­kezet számára értékes a segítség, de egyiket sem mentesíti a munkától. Nem azért mennek tehát a diá­kok a mezőre, mert a pa­rasztok nem akarnak dol­gozni, hanem azért, mert ilyenkor ősszel rengeteg munka sűrűsödik össze, s a gépesítettség jelenlegi fokán nem könnyű vele megbir­kózni. A jótevő segítség el­lenére is a munka orosz­lánrésze a tsz-tagokra há­rul, s hogy a várakozásnak becsülettel megfelelnek, idő­ben elvetett, zöldellő búza- és árpatábláink mutatják. Egyébként már sok olyan termelőszövetkezetünk van, ahol a gépesítettség foka vi­szonylag jobb, a munka szervezettsége pedig a nagy ipari üzemekben látott tu­dományos precizitásra em­lékeztet. E tsz-ekben a diá­kok nélkül is elbírnának a munkával. Hogy mégis igénybe veszik a segítségü­ket, annak mélyebb okai vannak. A legfőbb ok köz­ismert a pedagógiából: a diákok számára kifejezetten hasznos, ha időnként bele­kóstolnak a termelőmun­kába, hiszen megismerik az ízét és nehezét, megtanul­ják, hogy mennyit kell fá­radozni, amíg mindennapi kenyerünk az asztalra ke­rül. A kukoricatörés vagy répaszedés minden elméleti óránál jobban megtanítja őket a kétkezi ember meg­becsülésére. A diákok a legtöbb tsz- ben több-kevesebb juttatást kapnak a munkájukért. Ezt nem közösen osztják szét, hanem a KISZ vagy úttörő­szervezet pénztárába kerül, e a leggyakoribb esetben or­szágjárásra, vagy hosszabb távú kirándulásra fordítják. Aligha kell bizonyítani, hogy ez megint csak jó do­log, hiszen ezek az utazá­sok az élmények sokaságá­val érnek fel, megismerte­tik velük hazánkat és tágít­ják látókörüket. A kukoricatörés vagy bur­gonyaszedés szokása tehát jó szokás az iskolákban. Olyan hagyomány, amit ké­sőbb, még akkor is hasz­nos lesz ápolni, amikor több gép lesz a termelőszö­vetkezetekben, a munka- szervezés pedig a gyenge tsz-ekben is megjavul. A gimnazisták és általános is­kolások akkor is csak nyer­hetnek vele, ha időnként kimennek és segítenek a határban. Ez is hozzátartozik ahhoz, amit olyan sokszor emle­getünk: iskoláinkat közelebb kell hozni az élethez. M. L. DUNANTÜLI NAPLÓ a Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs. Hunyadi János u. 11. Telefon: 15-32. 15-33: 17 óra ián: 60-11. Belpolitikai rovat: 31-68 Kiadja a Dunántúli Napló Lapkiadóvállalat Felelős kiadó- Braun Károly. Kiadóhivatal- Pécs. Hunyadi u 1L ___Telefon: • 15-32. 15-33. 50-0Q P ÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs Munkácsy Mihály u )0 <7 Terjeszti a Magyar Posta S'rtf zo*hető a helyi posta*-'’'-,’,a.oK- nál és kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 12.— Ft Indexszám: 25.0SA» HUSZONEQYEDIK AQRONÓMUS hozott, az újburgonya — mert az is volt, előcsíráztatott — holdanként a tervnél 1000 forinttal többet, a nagyon jól sikerült köles mázsáját 280 forint­tért adták el. Egy órát beszélgetek a főagronómus- sal — és lassan lassan már én is hi­szek ebben az új vezetőségben. Az el­nököt ugyan még nem láttam, a fő­könyvelő is csak pár pillanatra ugrott be — egy-két számadatot mondott. Idejövet a falu mellett láttam egy féligkész épületet. Építkezésnek nyoma sem volt körülötte, elhagyottan állt. Ez a tsz új tojóháza lett volna. Szeptem­berben kellett volna befejezni, de a hibás tetőszerkezet konstrukció miatt (azóta ez országos szinten is sok gon­dot okozott, szerencsére rá is jöttek a hibára) még ma sem fejezték be, a tsz nem is merte megcsinálni a jövő évi baromfi tervét, mert még ma sem tud­ják mikor lesz meg a tojóház. Mindazt csak azért mondtam el, mert ekkor vette elő Szabó István a Mező- gazdasági Technika című szaklap leg­újabb számát. Egy ablaktalan milánói barons <iház belső terének fényképét mutatta. — Ilyenek kellenének. Akkor kapjon az a baromfi fényt, amikor én akarom. Fzr”l a móds-errel huszonháromórán­kén4 lehet egy tojást kapni minden f-r rt'/l'f rtj K^ri4 a távoli jövőbe kalandoztunk. De elnkünknek sem jut eszébe ezen még csak mosolyogni sem. Ha Milánó­ban lehet, Magyartelken miért ne le­hetne Az ember annyi mindenre képes. Most már sokkal nagyobb az egyet­értés köztünk. Az agronómus füzeteket únutat, amelyekben fontosán felvázolta minden egyes munka tervét, térképeken jelölte be az elvégzett és az elvégzendő munkákat. — Kell a munkaszervezéshez. S most még kiderül valami a régi tsz-ről. Rendszerint csütörtökön tartot­ták a munkaelosztást — most hét vé­gén van — de nem is ez a lényeges változás. Hanem a bizalom. Az üzem­egységvezetők és brigádvezetők minden szóbeli jelentését fölírta az elnök és aláíratta a jelentőkkel, hogy ő védve legyen. — Ez nagyon fölösleges volt — mo­solyog •Szabó István. — Hiszen ha arról kapok jelentést, hogy itt és itt annyit meg ennyit vetettek, akkor azt nekem nem kell senkinek az aláírásával hite­lesíttetnem. Hiszen tudom: ez a tábla kész, ez félig kész, az ennyi meg ennyi. Nen igaz? Minek ide bizalmatlankodni! Kint kell járni a földeken. — És a tagság? — kérdezem. — Nézze, bizalmatlanok. Az ő helyük ben én is az lennék! De dolgoznak, na­gyon szorgalmas munkás nép lakik er­refelé. És azt hiszem, ha eredménye is lesz a munkájuknak, még jobban dol­goznék majd. z elnök még mindig nem jött meg. Élballagok kicsit a faluba. Jólesően süt a nap. Ern/ régi ismerősö­met keresem, valamikor írtam róla. — Meghalt — mondja valaki. Bár elég nehezen sütöttük ki, hogy kiről van szó, mert, több ilyen nevű is van a faluban. Három fiatalemberrel beszélgetek — mindhármam tsz-tagok. — Ok is bizalmatlanok, éppen úou van, ahogyan Szabó István mondta. Beszél­nek fiatalokról, akik elmentek a falu­ból máshová ,szerencsét próbálni”, munkaegységről, motorokról, autókról, meg persze a lányokról is. Eközben jön meg az elnök. Fiatal, gondolom még a harmincon innen. Agrármérnök. Nagyváradi Já­nosnak hívják, az egyetem elvégzése után a Sellyei járási tanácsra került. Onnan jött ki ez év elején, mint egy­hangúan megválasztott elnök. Nyíltar­cú, vidám ebber. Hisz abban, hogy na­gyon jó termelőszövetkezetet lehet itt csinálni. — Ez a terület nagyon tetszett ne­kem — mondja — és szándékosan jöt­tem gyenge tsz-be. Kisér ki bennünket. Már az elvadult, parkra is van gondja, azt mondja jö­vőre rendbeszedik, virágokat ültetnek. Még egy darabig állunk a kapuban — lelkesen magyaráz, látszik rajta, hogy nagyon szereti a munkáját. És most már én is elhiszem, hogy nagyon jó tsz lehet hamarosan a ma- ryarteleki Nem azért, mert azt mond­ta az elnök és az agronómus, hanem azért meg már most eredmények van­nak mögöttük. — Ahhoz, hogy egy munkaegységre egy forinttal több jusson, ahhoz há­romszázezer forint értékkel kell többet termelnünk, mondja az elnök. És erre az évre 25,45 forintot terveztünk, de remélem, hogy több lesz. Majd meg­látjuk. Mindenesetre még sokat kell ad­dig dolgozni. Sokat és okosan, ahogyan a magyar­teleki tsz új vezetősége teszi. A tizen­harmadik elnök és a huszonegyedik ag­ronómus! Reméljük ezek a számok most már hosszú ideig nem emelked­nek. Lázár Ervin # , . * i Fe’peres kisiparos A kisbesztercei szivattyúskút ügyében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents