Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-29 / 253. szám, Első kiadás
4 IMS. OKTOBER SS. [ A tavaly Nobel-díjjal kitüntetett világhírű író 1960. őszén ráébredt, hogy húsz éve nem utazta be Amerikát, és megállapította: „Nem ismerem saját hazámat. Én, az Amerikáról író, amerikai író — emlékezetből dolgozom, és ez a hibás, torz fogalmak leg jobb tárháza." Ez a felismerés, és nem kevésbé a benne élő „örök csavargó", arra indította, hogy lakókocsis autón — (amelyet Don Quijote után Rosinanténak nevezett el) kutyája, Charlie társaságában néhány hónapig járja az országot. Élményeit 1962-ben megjelent Amerika kutatása Charlieval című könyvében foglalta össze. Az út során, természetesen, bele kellett ütköznie az Egye sült Államok egyik legsúlyosabb problémájába, a négerkérdésbe (amelyre oly jellemző fényt vetnek az Alabama allamban a közelmúltban lejátszódó események.) Steinbeck New-Orteansban tipikus jelenet szemtanúja lett: rendőrliad kísért egy néger kislányt iskolába, hogy megvédje a minden reggel odagyűlő tömegtől, amely néhány hisztérikus némber — s Nelly nevű „fő-hangadójuk" vezetésével a legcsúfabb szidalmakkal tüntetett a jogaikkal élni próbáló négerek és egy szürke ruhás férfi ellen, mert az továbbra is ebbe a „fertőzött” iskolába kísérte gyermekét. . A New-Orleans-i élmények '- kel kapcsolatos a Steinbeck könyvéből átvett alábbi részlet, A fáradságtól elgyötörtén megszálltam egy kellemes motelben. Jók az ágyai, mégse tudtam elaludni. A szürke ru hás .férfit láttam magam előtt, meg a „hangadók” ábrázatát, de legtöbbször azt az öreg négert, aiki igyekezett minél távolabb ülni tólem, mintha ragálytól félne, és lehet, csakugyan fertőző voltam. — Ide utaztam, hogy megtudjam, mii megy itt végbe. És mit tudtam meg? Ezekben a napokban megszabadultam-e egy percre is a feszültségtől, a kegyeiden rettegés terhétől? Én mint újonc e vidéken, mindezt persze, élesebben érzékeltem, de a feszültség és rettegés itt voltaik — nem velem utaztak ide. Itt valamennyien, fehérek és feketék ebben élnek, ezt lélegzik be — mind egy szálig, bár milyen korúak. foglalkozásúak. bármely osztályhoz tartoznak. Hová bújhatnának ez efliől, ami életük lényévé vált? S ez a végletekig fokozza a feszültséget ebben a katlanban. Vajon semmi sem háríthatja el a robbanást? Nagyon halvány fogalmaim vannak a kép egészéről... — Egy-egy jelentéktelen epizód, két-három találkozás... de a rettegés leheletét mindenütt megérzi az ember. Elmenni akarózott mindettől. A gyáva álláspontja? Lehet. De még nagyobb gyávaság letagadni gyávaságunkat. Emberek élnek itt. Számukra ez az életmód állandó, mást nem ismertek. végét nem várják. — Londonban az East Enden a gyermekek álmatlanokká váltak, amikor megszűntek a bombázások, s megbomlott az élet számukra megszokott rendje. Forgolódtam az ágyban, s végül Charite türelmét veszt ve. néhányszor mérgesen rám szólt: Ettt! De hát CharlSe- rak nincsenek olyan problémái. mint nekünk. Nem szár- ír" zk abból a fajiból, amely olysn okos, hogy fél tudja bontani az atomot, de nem tud békében élni. Charlie azt Nehéz lett volna egy kutyának megmagyarázni azokat a „nemes, magasztos erkölcsi” indítékokat, amelyeket követve ezernyi emberi lény egy helyre gyűlik, hogy átkával sújtson egy parányi fekete emberkét. Volt alkalmam 'kutyák szemében a megvető csodálkozás felvillanását látni, s meggyőződésem, hogy lényegében beszámíthatatlan- nak tartják az embereket. Másnap nem én. választottam meg első utasomat. Ö kérezkedett be hozzám. A ven déglőben mellettem ült s vagdalt húsgombócot evett, — amelynek ikertestvérét én tűztem villámra. Harminc- harmincöt éves, magas, sovány, kellemes külsejű férfi volt, a haja hosszú, sima, hamvasén szőke, amire nyilván büszke lehetett, mert szinte öntudatlanul mindegyre átsimította zsebfésűjével. Könnyű, szürke szövetöüitö- nye utazástól gyűrött, s nem valami tiszta volt. Nem feltűnő nyakkendője csomóját lehúzta, hogy nyitva hordhassa fehér inige gallérját. Eny- nyire tiszta déli kiejtést soha senkitől sem hallottam. Ér deklődött, merre utazom, s miután megtudta, hogy Jack- son és Montgomery irányában, megkért, vigyem magammal. Mikor meglátta Chair- lie-t, ő is azt hitte: egy „fe- ketepofájú" ül az autóban. Ez a mondat e tájon már sztereotippé vált Kényelmesen elhelyezkedtünk a vezetőfülkében, ő átfésülte haját és megdicsérte Rosinantémait — Mindjárt észrevettem, hogy északi mondta. — Jó füle van. — Válaszomat ironikusnak szántam. — Igen. Tapasztalt ember vagyok én. Azért, ami történt, nyilván, magamat kell okolnom. Ha tartottam volna a számat, talán megtudtam volna valami érdekeset. De az álmatlan éjszaka, a hosszú utazás, idegállapotom megtette a magáét ... Kiderítettük, hogy én kedvtelésből utazom, ő pedig munkát keres. — Maga föntről jön, látta-e, mi történik New-Orleansban? — Igen, láttáim. — Azok aztán nagyszerű emberek. Különösen a Nelly. Mondja a magáét — mint a vízfolyás! — Igen. — Az embernek örül a lelke, ha őket látja. Vannak hát még olyanok, akik megteszik a kötelességüket! Itt már nem bírtam tovább. Hümmögnöm kellett volna, úgy hogy tetszése szerint értelmezhesse. Ámde a düh alattomos férge már meg mozdult valahol bensőmben. — Gondolja, kötelességérzet bői teszik? — Mi másból? Adjon nekik a jóisten egészséget! Valakinek csak ki kell kergetni az iskoláinkból ezeket a mocskos feketepofájúakait. — Az áldozatkészség, amely a „hangadó” nérnbereket ily magasztos tevékenységre ősz tönözte elragadtatással töltötte el. — Eljön az az idő, amikor az embernek le kell ülnie és alaposan ált 'kell gondolni mindent, az erriber gondolkodik, gondolkodik és elhatározza. hogy életöt odaadja a meg győződéséért. — És maga már elhatározta? — Igen, és nemcsak én, sokan. — És mi a maga meggyőződése? — Nem tűröm, hogy a gyér mekeim a feketékkel _ együtt járjanak iskolába. Nem sajnálom ez életemet, de előbb egy-két tucatot fcBcészffiBk ezekből a mocsikoeoStbó!. — Hány gyereke van? Hirtelen fellém fomtortt. nem járnak majd egy iskolába a feketepof áj úakkal. — És az életét mikor adja oda, mielőtt, vagy miután megszületnek a gyerekei? Előre kellett néznem az útra, csak szemem sarkából láttam az ábrázatát, mondhatom igen-igen kellemetlen volt a kifejezése. — Maga, látom, a feketéket pártolja! Mi mást várhatunk maguktól. Bujtogaitók! Idejönnék, s oktatnak bennünket, hogyan éljünk. Nem uram, ezzel a számmal nem lesz sikere. Ügyelünk mi a kommunisták és a négerek pártfogóira. — Én csak elképzeltem ma gát, amint vitézül életét áldozza. — Igazam volt! Maga a feketéket pártolja. — Nem, én nem pártolom sem a feketéket, sem a fehéreket, ha a fehérek között ilyen nemes hölgyek akadnak, mint a maguk „hangadói”. Hozzám hajolt, arca csaknem érintette az arcomat. — Akarja tudni, mit gondolok magáról? — Nem. Azokat a szócsatákat már tegnap hallottuk Nellytől. — Fékeztem, s az út szélére vezettem Rosinan- tét. Meghökkent. — Miért állt meg? — Szélűijcm ki — mondtam. — Mi az, szükségét érzi?-r Igen, szükségét érzem annak, hogy megszabaduljak magáitól. Szálljon ki. — Erőszakkal letesz? Kezemet becs úsztattam az ajtó és az ülés közé, ahol semmi sem volt» — Jó-jó — mondta, és lekászálódott, dte úgy csapta be az ajtót, hogy Chariie vonított a felháborodástól, Nyomban gázt adtam, de hallottam hátulról a kiáltásait, s a tükörben láttam gyű lölettól eltorzult arcárt, tajtékos nyitott száját. Azt üvöltötte: „Feketepárti! Feketepárti!”; üvöltött, míg csak láthattam, s azután is a jóég tudja meddig. Igaz, én ingereltem fel, de mit csináljak! Ha békéltetőket toboroznak, engem kerüljenek el, az olyanoknak mint én, hasznát nem veszik. Jackson és Montgomery között még egy utasom akadt. Markáns arcú néger fiatal- | ember, egyetemi hallgató, j akit — megfigyelésem szerint — heves türelmetlenség fűtött. Oldalzsebéből három töltőtoll ágaskodott ki, papírokkal teletömött belső zsebétől kidomborodott a kabátja. Azt, hogy diák. tőle tudtam meg. Bizalmatlanul viselkedett. Az autó rendszáma és kiejtésem azonban meg nyugtató hatást tették rá, mér amennyire képes volt a nyugalmi állapotra. Beszélgettünk az ülő sztrájkokról. Részt vett bennük, és az autóbuszbojkottokban is. Elmondtam neki, mit láttam New-Orleansban. Járt ott. Az ami engem megdöbbentett, számára nem jelentett meglepetést. Végül szóba került a négerék egyik vezetője, Martin Luther King, aki a passzív, de nem csökkenő ellenálDóst hirdeti. — Ez nagyon hosszadalmas — mondta —, mennyi idő telik el hiába. — De javulás van, szüntelenül történik javulás. Ghamdi szerint csak ez a fegyver hozhat győzelmet az erőszak ellen folyó harcban. — Tudom, tudóm. Tanultam. A sikereket cseppen- kémt ériük e&, s az idő múlik, múlik. Azt akarom, hogy hamarabb meggyen, cselekvés fceü fHfcera... rmom, éhben a percben. — így mándaart rf lehet ran se tudja, hogy mi. az a faíj, öt _____ . _ l egkevésbé sem izgatja. M- — Gyermekeim egyelőire bee mennek férjhez n3wáreí.*«6e! irtm-rnrrfc. de és — Amúgy meg is öregedhetünk, míg emberszámba vesznek. Amúgy meg is halhatunk. — Ez igaz. Ghamdi meghalt. És sokan vannak olyanok, — akik cselekedni akarnak? — Igen. Vannak... hogy mennyien, nem tudnám megmondani. Sok mindenről beszélgettünk. Ez az ember tudta, mit akar, szenvedély, feszültség, düh töltötté el, s mindez a legkisebb érintésre kirobbant belőle. Amikor kiszállt Montgomery ben, hirtelen visz szadugta a fejét a fülke ablakán, és elnevette magát. — Szégyellem magam — | mondta. — Nem szabad ilyen önzőnek lenni. De én meg akarom érni... Elevenen és nem holtan. Itt nálunk! És mi előbb! — Sarkon fordult, meg törölte szemét tenyerével, és gyorsam távozott. N álunk annyiféle vélemény hangzik el szóban és sajtóban — i választások idején és közvéleménykutatás során : — hogy néha nehezen állapít- i ható meg, mi vélemény és j mi tény... Itt azt írtam le, amit két-három ember mon- j dalt nekem, és amit magam láttam. Tipikusak-e ezek az emberek, és lehet-e mindebből valami következtetést levonni — nem tudom. De az ! világos előttem: nyugitalanság | van azon a vidéken, nehéz ott az embereknek. S még az is 1 világos előttem, hogy ennek a j kérdésnek a megoldása nem I lesz könnyű, nem lesz egy- , szerű... A TRÓNÖRÖKÖS Tumba Johannson. a svéd jégkorongkirály úgylátszik dinasztia alapítására készül. A jégkorongidény első edzésein ugyanis feltűnt a király mellett a trónörökös is, hogy megtegye az első lépéseket a tükrösima jégen. Tumba okos király. Tudja, hogy hol kell k ezdeni annak, aki a jégarénák királya akar lenni. Mikor kerül sorra a Mars? „UTAZÁS A MARSRA" régen fantisztikus regény címe volt. Ma már legfeljebb az lehet regényeim: „Utazás az Andromeda-ködbe”, mert a Marsra teendő út tervén már intézetek és kísérleti .laboratóriumok dolgoznak. • Nem égy problémát kell megoldani. Az első az, hogy a Mars-utazás egy évet vesz igénybe, ennyi ideig kell az űrhajósnak elviselnie a súlytalanság állapotát. Az elképzelés szerint bolyóközi állomásokat kell létesíteni előbb, amelyeken hetekig, hónapokig tanulmányozni lehet a súlytalanság tartós állapotának hatását a szervezetre. Ha 1—2 hónapig elviselhető volt a súlytalanság állapota, elviselhető lesz hosszabb ideig, egy évig is. Az a gondolat is felmerült, hogy kerék vagy légcsavar alakú, pergő űrhajóval, a centrifugális erővel lehetne biztosítani a súlyosság feltételeit a szervezet számára. További kérdés az, hogy a Marsra irányított űrhajó roppant méretei miatt nem kell-e a „lépcsős” helyett az egyszakaszos kilövés mellett dönteni. Ez egyszerűsítené az irányító szerkezetet, tehát több felszerelést lehet összpontosítani az utaskabinban. A harmadik kérdés az, hogy a Mars légköre hogyan fékezi az űrhajót a leszálláskor. Ez a légkör előnyt jelent azzal szemben, ami a Holdon várná az űrhajóst: a Holdra leereszkedő űrhajó ugyanis teljesen a fékező rakétákra van utalva. Ezzel szemben viszont számolni kell a Mars óriási tömegével, ami ott óriási vonzást, nagyobb gravitációs erőt jelent. Ez ismét növelné a fékező rakétákhoz szükséges üzemanyag mennyiségét. A Marsról nagy tömege és légkörének ellenállása miatt is nehéz lesz elindulni vissza, a Föld felé. Ez csak három kérdés a sok közül. Ezekből említsük még meg, hogy azzal is számolni kell, mikor kerül a Mars Föld-közeibe. Ez fontos az üzemanyag és az út időtartama szempontjából, mert egyéb időben megközelíteni a Marsot gyakorlatilag ma még meggondolatlan feladat volna. Legkisebb távolságra 1971-ben lesz tőlünk a Mars, és kétséges, hogy addig elő lehet-e készülni az útra. 1973-ban és 1975-ben Is Földközelbe kerül, legnagyobb Föld-közelsége azonban csak 1985-ben lesz ismét. A kettő közé eső évtizedben fokozott Nap-tevékenység várható, az űrhajóst tehát fokozottan kellene védeni a sugárzással szemben, ami szükségszerűen ugyancsak növeli az űrhajó súlyát. Legjobb számítás szerint 1975-re kellene tervezni az utat. Vagy közvétlenül az 1985^öt követő időre. Utóbbi mellett szólna az, hogy á tech- mikai fejlődés lehetővé tenné a még gondosabb előkészítést, a még biztosabb sikert. A Marsra küldendő űrhajó típusának a megválasztásával kapcsolatban is sok elgondolás van. Elképzelhető az, hogy az űrhajó három darabból áll: a vissza nem térő, a visz-t szatérő és a Marsra leereszkedő darabból. A „vissza nem térő” rész két egységből, ti. két hajtóműből áll: egyik elviszi az űrhajót a Mars körüli pályára, ott leválik róla, a megmaradó másik indítja majd vissza az űrhajót a Föld felé. AZ ŰRHAJÓSOK a Mars felé tartó utazás idején a „vissza nem térő” részben tartózkodnak, s csak amikor elérkeznek a Mars körüli pályára, mennek át „leereszkedő” részbe. (A másik két rész közben megmarad a Mars körüli pályán.) Miután az űrhajósok végeztek a Marson a vizsgálatokkal, visszamennek a „leereszkedő” résszel a Mars műbolygójaként keringő részbe és visszalövetik magukat — a „visszatérő” részt i a Föld felé. (Ekkor fejezi be a „vissza nem térő” rész második egysége is a feladatát és válik feleslegessé.) Felvetődött a gondolat, hogy a „léereszkedő” részt csak akkor bocsássák az űrhajósok a Marsra, amikor a „műbolygóról” ' már - »alaposan megvizsgálták a Marts légkörét, a leszállás lehetőségeit stb. — Arra is gondoltak a tervezők, hogy nem kellene-e egyidőben két űrhajót indítani. Abban az esetben tudniillik, ha az egyik például meteoroktól megsérülne, át- szállnának az űrhajósok a másikba.. Ez azonban csak akkor volna lehetséges, ha a két űrhajó közt nem nagy a távolság, ebben az esetben viszont mind a kettő bekerülhet ugyanabba a meteorrajba és mind a kettő megsérülhet. A Marsba irányított űrhajót feltétlenül az űrhajósok fogják vezetni, kormányozni, mert a Földről, a nagy távolság miatt, bizonytalan lenne a távirányítás. Emberekről lévén szó, ezt a kockázatot vállalni nem szabad. Amint ezeket a problémákat sikerült megoldani, várható, hogy még a mai nemzedék üdvözölni tudja a — Marsról visszatért űrhajósokat. Jurij Marinyin
