Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-22 / 247. szám, Első kiadás

4 HlAPitf 1963. OKTÓBER 22. Elkészült a La Manche alagút terve Az évszázad egyik legnagyobb építési vállalkozása Hosszú és alapos megfonto­lás után végre megszületett a döntés: Franciaországot és Nagy-Britanniát nem híd, ha­nem alagút fogja összekötni. Miért éppen erre a megol­dásra esett a szakértők vá­lasztása? Azért, mert a híd vagy a híd és alagút kombinálása nemcsak bonyolultabb és ösz- szetettebb munka lett volna, hanem jóval drágább is. Per­sze az alagút megépítése sem lesz olcsó mulatság, mégis majdnem feleannyiba kerül, mint a többi felvetett válto­zat megvalósítása. Ötvennégy kilométeres alagút Az alagút 54 kilométer és 450 méter hosszú lesz, de nem végig a tenger alatt hú­zódik, két 4—4 kilométeres sza kasz a föld alatt vezet Való­jában nem is egy alagút lesz, hanem három: kettő a közle­kedés lebonyolítására, egy pe- *dig az előbbi kettőnek a kar­bantartására. A fő alagütak egymástól 30 méter távolság­ban húzódnak, az egyikben mennek, a másikon jönnek a vonatok. Közöttük egy kisebb segédaiagútat építenek, amely­ből minden 250 méteren át­járó folyosó ágazik a fővo­nalakra. Ebben tart majd ál­landó szolgálatot a karban­tartó személyzet, itt fektetik le az alagútrendszert villany­árammal ellátó vezetékeket és a telefonvonalakat. Az alagútban csupán vona­tok közlekednek. Elsősorban teher- és autószállító forgal­mat fognak lebonyolítani, mert a két szárazföld közötti gépkocsiforgalom az utóbbi időben annyira megélénkült, hogy a komphajók nem győ­zik a munkát. Ezzel szemben egy-egy vonat egyszerre há­romszáz gépkocsit is átszállít­hat a' másik partra, s mivel ák út nem tart tovább fél óránál, (a vonatok 100 kilo­méteres sebességgel közleked­nek), szükség szerint sűríthe­tik a járatot. Természetesen személyszállító vonatokat is állítanak be. A tarifa Már a szállítási díjat is meghatározták. A gépkocsi át­szállítása 80 új frankba vagy 8 fontba kerül, fele annyiba, mint hajón. A sofőrök és az autók utasai persze jármű­vükben maradhatnak. Szá­jukra az alagútpénz 19 új frank, vagy két font szemé­lyenként. Az alagút két végén nagy kiterjedésű parkolóhelyeket, kényelmes szállókat és étter­csa­meket építenek, hogy kellemesebbé tegyék a torna alatti utazást. A La Manche-csatorna alatt való átkelés egyáltalán nem lesz olyan kellemetlen, mint a többi alagútban való utazás. A hosszú. 6,5 méter átmérőjű folyosóikat ugyanis erős fénycsövek világítják meg, a levegő felfrissítéséről pedig a legmodernebb szellő­zőberendezés gondoskodik. Azt nyilván említenünk sem kell, hogy a vonatokat nem gőz-, hanem villanymozdony húzza majd, hogy ne legyen füst. A tervezők mindennel szá­moltak, még esetleges föld­rengéssel is. A tervezésbe be­vonták a tenger alatti alag­utak építésében igen tapasz­talt japán szakembereket is. A nagy munka mintegy 5 évig tart. Havonta 450—500 métert haladnak előre. Ki pénzeli Ki pénzeli majd ezt a rend­kívüli vállalkozást? Félét a két leginkább ér­még [ dákéit fél: Franciaország és Nagy-Britannia, a másik felét pedig nagyobb amerikai, ka­nadai és európai társaságok, összesen 143 millió fontster­lingbe kerül a dolog, de meg­találják a számításukat, mert a beruházás 30 év alatt meg­térül és a részvények évente 8 százalék profitot aidnak. A kontinens és a sziget­világ összekötése nem új el­gondolás. Már Napóleon is foglalkozott vele 1802-ben. Igaz, hogy ő csupán azért akart alagutat építetni, hogy könnyebben megtámadhassa a brit szigeteket. Napóleon halála után körül­belül fél évszázadig feledésbe ment a dolog, aztán 1881-ben ismét felvetették a tervet, sőt hozzá is kezdtek a munká­hoz. Akkor azonban közbelé­pett a cambridge-i herceg, a brit hadsereg főparancsnoka és leállította az építkezést, mert úgy vélte, hogy az alag­út megkönnyítené a franciák számára a támadást a brit szigetország ellen. Hasonló ki­jelentést tett Montgomery tá­bornok is alig 20 évvel ez­előtt. „Mi történt volna Nagy- Britanniával, ha az alagút már 1940-ben meg lett volna? Hitler könnyűszerrel lerohan- hata volna az országot” — mondta a neves tábornok. Egyről persze megfeledkezett a nagy hadvezér: robbanó­anyaggal percek alatt romba lehetett volna dönteni az alagút angliai kijáratát. Most is sokan ellenezték az alagút megépítésének tervét. Angol részről a hagyományos elszigetelődési törekvés nyil­vánult meg ezekben a vélemé­nyekben, a franciák pedig a hatalmas költségektől húzódoz­tak. A közeljövőben megvalósul Akárhogyan Van is, a konti­nens és a szigetország össze­kötése már nem csupán el­gondolás, hanem kész terv, és minden bizonnyal megvaló­sul még a közeljövőben. A nagy leleplezés Lehullt a lepel a világ legnagyobb bűnszövetkezetéről — A Cosa nostra az amerikai lapok legnagyobb szenzációja — Évente 40 milliárd „forgalmat bonyolít le" az alvilági szindikátus A Cosa nostra az olaszor­szági maffiához hasonló bűn- szövetkezet, melynek tagjai olasz származású amerikai banditák. A Cosa nostra ma­gyarul annyit jelent — a mi ügyünk, a mi dolgunk. A ke­reskedelmi hangzású szindi­kátusnak nevezett bűnszövet­ség a bankrablások a kábító­szer-csempészés és kereskede­lem, a hírhedt játékbarlangok, i a lánykereskedelem, a zsaro­lással foglalkozó ügynökségek koordináló szerve. Keze min­denüvé elér: a hivatalokba, az igazságügyi apparátusba, sőt még a börtönökbe is. A „szindikátus” népe „csalá­dokból” tevődik össze. Egy- egy „család” élén főnök, „boss” áll. Tizenkét boss alkotja a bűnszövetkezetet országosan irányító „nagytanácsot”. Az egyes „családok” osztagokra tagolódnak, élükön hadna­gyokkal. Az osztag tagjai a „katonák”, akik kötelesek va­kon végrehajtani a felsőbb utasítást: ők teszik el láb alól a kellemetlen embereket, fel­ügyelnek az „érdeklődésük” szerint egymás között felosz­tott „vállalatokra”. Az ifjoncok, akik a „tekin­télyes öregekből”, azaz kivén­hedt banditákból álló nagyfa- i nácstól felvételüket kérik, kö­telesek „vérszerződést” kötni. Tőr és revolver mint szimbó­lumok előtt vérükkel pecsé­telt esküt tesznek. Sába királynő etióp legendája Etiópiában Sába királynő története „nemzeti legenda", amely rengeteg hagyományos — sárga, kék és narancs szí­nekben pompázó — festmé­nyen szerepel. A legendás történet így hangzik: Réges-régen élt egyszer egy nagy király, aki Etiópia országában uralkodott. Föld­je Egyiptomtól az Indiai-óce- áv.ig terjedt és felölelte a Vö­rös-tengeren túl fekvő sábai tartományt is. Maga a nagy király egyis- ter.hívö volt és mindig azon bánkódott, hogy népe külön­féle gonosz isteneket imád. Az egyik közülük egy hatal­mas kígyó-szörnyeteg volt, amei.i nap mint nap számta­lan állatot falt fel, sőt, még embereket is áldoztak neki, hogy haragját megfékezzék. A bölcs király egy napon k<~ kő*, ajánlott fel a kígyó- t"' íj«’;, de áldozatát előző­leg méreggel fertőzte meg. Ar:' :t a kígyó felfalta a kecs- k' t azonnal kilehelte tőle a pár íját. Így érte el a király, hogy népe ne imádjon hamis isteneket. Amikor halála órája elér­kezett. a király meghagyta, hogy utódja a trónon leánya, llakeda legyen, aki felvette a Sába királynője nevet. Sá­ba királynője sokat hallott Salamonról, Judea királyáról és elhatározta, hogy látoga­tást tesz nála. A királynőt elbűvölte Salamon bölcsessé­ge és fényűző palotája, Ju­dea királya pedig menten be­leszeretett a szép királynőbe, így szólt hozzá: „Nagyon kér­lek, engedélyem nélkül ne nyúlj semmihez a palotában, mert ha mégis megtennéd, a magaménak foglak tekinteni.’’ Aznap este Salamon király erősen sós és savanyú étele­ket szolgáltatott fel vacsorá­ra. A királynő nyoszólyája közelében vízzel teli kristály­poharat helyezett el. Salamon király pedig elrejtőzött a há­lóterem függönyei mögé. Éj­félkor Sába királynője arra ébredt, hogy rettenetesen szomjas, odalépett a pohár­hoz és ivott belőle. Erre elő­lépett a függöny mögül Sala­mon és így szólt: „Hozzányúl­tál az én tulajdonomhoz, most tehát az enyém vagy**. Kilenc hónappal később már Etiópiába visszatérve Sába királynője fiút szült, s az etióp császárok azóta is Salamon királytól származ­tatják le magukat. „Hal'gatok vagy meghalok*’ „Esküszöm, hogy hallgatni i fogok vagy meghalok” — így \ fogadkozik az újonc és ezzel szörnyű kötelezettséget vál­lal. Lebukás esetén vállalnia kell mindent, de nem szabad vallania, mert ezzel halálos ítéletét pecsételné meg. Az is igaz, hogy a szindikátus lebu­kott tagjáért mindent meg­mozgat. Nem egy hétpróbás gonosztevő szabadult ki ha­táridő előtt a börtönből, sőt arra is volt példa, hogy egyes vádlottak iratai és bűnjelei még a vizsgálati fogság idején „nyomtalanul” eltűntek. Az alvilági szindikátus még a bí­rákat is lefizette. — Kik ezek a félelmetes sze­mélyiségek, akiknek keze még a börtön rácsain túl is eléri az „eskűszegőket”, akik „köp­nek”? látszatra tisztes szemé­lyiségek, sok esetben befolyá­sos milliomosok. A rendőrség persze ismeri előéletüket, fia­talkori banditizmusukat. De ki bizonyítja rá ma ezekre az előkelő urakra, hogy tisztes­ségtelen úton szerezték és gya­rapítják vagyonukat? Senki, mert a szindikátus elfogott tagjai inkább mindent ma­gukra vállalnak, de nem árul­ják el a nagy bossokat: tud­ják, hogy búcsút mondhatná­nak életüknek. Pedig a való­ság az, hogy a „családok fő­nökei” a legpiszkosabb „üzle­teket” bonyolítják le. Például kezükben tartják a kábítószer kereskedelmet. Egy font he­roint Marseilleben 5 ezer dol­lárért vásárolnak orrgazdák­tól, New York-bam pedig 32 ezerért adják tovább. Sokan örömházakat tartanak fenn ál­néven, mások előszeretettel kölcsönöznek pénzt heti 20 százalékos uzsorakamatra. Bc- nanno. Gambino, Lucese és társaik hivatalosan tiszteletre­méltó üzletemberek, most azonban kiderült, hogy a ve­szélyes szindikátus vezető sze­mélyiségei. Árn!ó félelem Ismerte-e az említett és a többi „úriember” valódi kilé­tét az amerikai rendőrség, a sok nyomozó iroda? Kétségte­lenül, de nem voltak ellenük terhelő bizonyítékok, mert a szindikátus lebukott tagjai in­kább mindent magukra vállal­tak, de a „bossok” közül sen­kit sem mártottak be, amíg... Nem véletlen, hanem a tör­vényszerű félelem lett a ban­da árulója. Egy bizonyos Jo­seph Valacci többszörösen büntetett megrögzött bandita, aki már 1930 óta a szindiká­tus szolgálatában áll, 1960 óta legújabb, 15 évi börtönbünte-* tését tölti. Kábítószerekkel bu­kott le és felkeltette Vito Ge- novesenek, a 12 nagyfőnök leghatalmasabbjának gyanú­ját, hogy egyet-mást elárult. Rögtön megszületett a halá­los ítélet. Genovese hasonló ügyből kifolyólag börtönlakó, Fort Livenwort kényszerven­dége. Ez azonban nem gátolja őt üzleti ügyeinek lebonyolí­tásában és a „családok” irá­nyításában, személyi „ügyek”, likvidálások intézésében. Va­lacci észrevette, hogy cellatár­sa — nyilván a szindikátus megbízásából életére tör — ezért bilincsével halálra súj­totta őt. A vizsgálat folyamán rádöbbent kilátástalan hely­zetére, s inkább elmondott mindent, amit a bandáról tud. Szigorúan elkülönített he­lyen tartják, még az újságírók sem tudják, hol. Ebédjét fegy­veres kíséret szállítja, zárkája körül elektronikus berendezé­sek biztosítják, — hogy hívat­lan személyek a közelébe se juthassanak. Immár egy éve nagyon vigyáznak életiére, hisz Valacci sokat tud (a szindiká­tus százezer dollár vérdíjat tűzött a fejére.). Több mint három évtized története ele­venedett meg elbeszélése nyo­mán, fény derült sok rejtélyes bűntényre a szindikátus prak­tikáira. Valacci elmondotta, hogy szabadul meg Genovese vetélytársaitól. Jellemző eset: Anastasia bandavezér bérgyil­kossal 1952-ben eltetette láb alól Arnold Schuster fiatalem­bert, egy bankrablás tettesei­nek nyomravezetőjét. Utána a gyilkost is likvidálta**». Hosszú listát lehetne össze­állítani a Cosa nostra gaztet­teiről. Valacci sokat segített a rendőrségnek főként bizonyí­tékokat szolgáltatott tanúval­lomásával. Az eset komolysá­gát bizonyítja az is, hogy Ken­nedy igazságügyminiszter kény télén volt nyilatkozni róla. Kennedy az Egyesült Államok egyik legnagyobb rákfenéjének minősítette a szervezett bűnö­zést, amely évente 40 milliárd „forgalmat” bonyolít le, azaz a nemzeti jövedelem tíz szá­zalékát. Az amerikai nép nem lehet vele szemben közömbös, mert már a saját hazájána'- biztonsága forog kockán. u : A KRESZ-versenyen Vasárnap délelőtt mintegy százharminc gépjárművezető részvételével rendezték meg a KRESZ-versenyt. Huszonegy csapatot (nyolcvannégy gépjár művezetőt) és ötvenkét egyéni versenyzőt indítottak a versen y indítóállomásán, a Szabad­ság úton. A gépjárművezetők a kije lölt állomásokon jelentkeztek és a megadott kérdérekre vá laszoltak, illetve különböző el­lenőrzéseken estek át. A rész eredményekét menetlevelükön tüntették fel. A Széchenyi téri ellenőr zőállomáson öt jelzőtáblát kel­lett felismerniök a versenyző knek. az autósoknak tizenöt ve rsenyállomáson kellett a' 'dniuk. A verseny eredmény eit ma este a Nemzeti S ’’■ben hirdetik ki a műsoros rendezvényen, melynek c ' yo; ok előnyben. — Szokolűi feli-

Next

/
Thumbnails
Contents