Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-22 / 247. szám, Első kiadás

MAPL0 1963. OKTOBER Bt Jelenkor-est a Városi Művelődési Házban LENIN MUNKATÁRSA Vasárnap este hét órakor kort ünnepő irodalmi est, a termében. Az irodalmi estet tóttá meg, majd Bárdosi Ném sét. örsi Ferenc Kincses Bara tett fel három részletet. Csór András mutatkozott be a péc versével. Takáts Gyula három Jenő beszélt a közönséghez, e válaszoLt egy adomával. A m István, Pál József, Weöres Sá fel műveiből, Bertha Bulcsu fokozataiéval ismertette meg gulatosan egészítette ki Bánky Az irodalmi est vendégei — Fodor András, Takáts Gyula, Tersánszky Józsi Jenő és Weöres Sándor vasárnap ér­keztek meg városunkba. Dél­után három órakor a Jelenkor szerkesztőségében baráti be­szélgetésen találkoztak a pécsi Írókkal és költőkkel. Itt beszélgettem Takáts Gyulával, akit a pécsi közön ség már festőként is megis­mert — április 28-án nyílt meg városunkban színesrajz- kiállítása. Most is készül egy kiállításra Kaposvárott, és a jövő évben válogatott verses­kötete jelenik meg a Szépiro­dalmi Kiadónál, melyet ő il­lusztrál. Takáts Gyulától meg kérdeztem, hogyan fogalmaz­ná meg a költészet és a fes­tészet kapcsolatát? — A versekben a kép szint­té egyenrangú igénnyel lép fel a lényeg kifejezésénél a ritmussal. így a festészet — festői fantázia formájában — nagyon fontos a költőnél, és kezdődött az ötéves Jelen- Városi Művelődési Ház nagy- Tüskés Tibor főszerkesztő nyi- eth János olvasta fel két ver- nya című kötetéből elevení- ba Győző versei után Fodor si olvasóknak Pannónia című verse után Tersánszky Józsi gy gyakran feltett kérdésre űsor második felében Pákolitz ndor, Thiery Árpád olvasott egy új novellájával, a ,,Rend a közönséget. A műsort han- József zongaroművész játéka, magában a versben is. A versben elválaszthatatlan a zene és a kép. — Mi a véleménye a Jelen­korról? — Igen nívós és színes fo­lyóiratnak tartom. Sok esetben érzékenyebben foglalkozik a ma modernnek mondott kér­désekkel, mint többi folyóira­tunk. És mégegy: a szervezés kérdésével többet kellene tö­rődnie, mert a jó nívójú lap több előfizetőt érdemelne. Fodor András is elismerően nyilatkozik a folyóiratról: — A legorganikusabb folyóiratnak tartom. Amit a szerkesztés megvalósít, az nem erőltetett és nívós. Ha végig­nézi valaki csak a tartalom- jegyzéket, már abból is látja, hogy az írások nem esetlege­sen kerültek egymás mellé, vagy egymás után. Fodor András a fiatal köl­tő-nemzedékhez tartozik. Meg kérdeztem, mi a véleménye a nemzedék-vitáról? Három és fél évi szabadságvesztésre ítélték az ittas sorompókezelőt Ez év július 26-án napköz­ben több esetben is fogyasz­tott alkoholt és este 6 órakor alkoholos befolyásoltság alatt vette át a szolgálatot Bagó Jó­zsef szigetvári MÁV pályaőr. Bagó József feladata, hogy a .fonatok áthaladása előtt a so­rompót kellő időben leenged­je. A kérdéses napon éjfél előtt két perccel értesítést ka­pott. hogy a 2408-as sebesvo­nat Barcs felől érkezik és Szi­getvár irányába halad. Az ér­tesítés után Bagó József nem engedte le a sorompót, holott a vonat már két kilométerre megközelítette az őrházat. Ugyanebben az időpontban Szigetvár felől Hóból irányába haladt motorkerékpárjával R. István húsz éves fiatalember. Mivel a sorompó nem volt le- e-medve nyugodtan hajtott és a vasúti átjáróban összeütkö­zött a 70 kilométeres sebes­ségei érkező vonattal. Az üt­közés lendületétől a motoros a szerkocsi és az első személy.- k'vsj közé esett, ahol a kere­keit alá került és a vonat ha­lálra roncsolta. A vonat az őr mütközés színhelyétől csak 2 ■’ méternyi távolságban tu­dott megállni. A baleset idő- p mtiában a véralkohol-vizs- g'lat eredménye szerint Bagó prvhe-közepes alkoholos be- f ’"éoltság alatt állott. A Pécsi Járásbíróság a na­pókban hozott ítéletet Bagó József bűnügyében. Bűnösnek mondotta ki foglalkozás köré­ben elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés bűn­tettében, ezért három év és hat hónapi szabadságvesztésre valamint foglalkozásától való három évi eltiltásra ítélte. Az <*,Bn 5,csapolás“ Illésen A Csongrád megyei Üllésen b'ért a mintegy másfél éve tartó kutatások első gyümöl­cse. s vasárnap megkezdődött £ ..szüretelés” az 1-es számú fc ' * környékén — ahol nem- r'”en még a szőlő levét csur­gatták hordókba — most az (ív-fr-i határ értékesebb „ne- c1'"' [o'’, az ország területének eg’*ík legfinomabb olaja bű­ze" a hatalmas tartályokba. A kút teljesítménye alap­ján az év végéig csaknem há­romezer tonna finom — több ir!r't ötven százalékban ben- 7; "* tartalmazó — könnyűolaj ké'-'ü innen finomítás után a gr'~*kbe. motorokba. Ugyancsak vasárnaptól éj­jel-nappal lobogó fáklyaként égetik el az olajjal együtt ki­áramló földgázt. — mindad­dig, amíg az üllési gázmező tervszerű kiaknázásáról ille­tékeseit sem. döntenek. — Az új költő és író gene­ráció mindig mást akar csinál­ni, mint az elődük — ez tör­vényszerű. Nem elég viszont, hogy csak helyet követeljenek maguknak. Ezt nem lehet proklamációkkal kiharcolni, hanem bizonyítani kell. Bizo­nyítani csak művekkel lehet. Ez volt a hibája a Pécsett tar­tott országos költő-találkozó­nak is: csak helyet követeltek, műveket nem mutattak fel. 1961-ben jelent meg kötete Fodor Andrásnak. Azóta irt versei a jövő év elején jelen­nek meg, Szomjúság címmel a Magvető Kiadó gondozásában. Tersánszky Józsi Jenő, az örökvidám író is megjelent a társaságban, a legfrisebb és hajdani történetek elmondá­sával fokozta a beszélgetés vi­dámságát. A legőjabb, jubileu­mi Jelenkorról ezt mondta: — Átolvastam ezt a Jelen­kort. Ha van remény — csak a perif ériákon... Fáradhatatlanul dolgozik a hetvenöt éves író: a közeljö­vőben várja két kötete meg­jelenését, a Nagy árnyakról bizalmasan című kötet folyta­tásán dolgozik, országjárása során is összegyűjtött már egy újabb kötetre valót, és egy másik kötetben pedig Adyról szeretné elmondani mindazt, amit eddig elhallgattak — mint sem hazudjanak. Tersánszky Józsi Jenő — az irodalmi est­re menet — elmondja, hogy csak egyszer járt Pécsett. — Még katona voltam. Rö­vid ideig voltunk itt — aztán mentünk egyenest a Doberdó- ra. Annyit jegyeztem csak meg a városról, hogy szép... Az irodalmi est kezdetére érkezett meg Weöres Sándor. <3 verset küld az olvasóknak — a gyerekek számára készült az irodalmi est szünetében: Korán kelni, énekelni nincsen annál vigabb semmi. Dáliaalvó jóbarátom neked is csak ezt ajánlom. S. Nagy Gabriella — NEM BESZÉLEK túlsá­gosan gyorsan? — Nem, csak folytassa ... — és Alekszej Petrov ics Pi­rogov Leninnel együtt töltött éveiről beszél a Nádor Szálló 211-es szobájában. Alekszej Petrovics több hetet töltött Magyarországon és három napig ismerkedett Péccsel és Baranyával... — Akkor kerültem Lenin közelébe, amikor a szovjet kormány 1918 márciusában Petrográdból Moszkvába köl­tözött. A Kremlben dolgoztam a Központi Végrehajtó Tanács ban. Ott is laktam 1918-tól 1921-ig. Lenint mindennap lát tam, gyakran hallgattam be­szédeit, sokszor találkoztam vele, pedig egyszerű ember voltam, szüleim egyszerű mun kásemberek. Megvárja míg leírom, aztán így folytatja Alekszej Petro­vics: ■— Talán ott kezdeném, ho­gyan találkoztam először Le­ninnel. A forradalom első év fordulóját ünnepeltük a moszk vai Nagy Színházban. A néző­tér zsúfolásig megtelt munká­sokkal, vörös gárdistákkal. Mindenki látni, hallani akar­ta Iljicset. Mint általában az már lenni szokott, nagy volt a zajongás, esak akkor lett ha lálos csend, amikor megjelent Lenin, de csak egy pillanatig tartott. Tapsorkán követte a csendet, ö — mint általában mindig — gyors, apró léptek­kel igyekezett a hosszú elnök ségi asztalhoz és leült a szél­ső székre. — Emlékszem, Lenin lehaj­tott fejjel ült és valamit jegy zett. Mi tapsoltunk... Aztán láttam, hogy előveszi zseb­óráját, türelmetlenkedett. ívJj éljeneztük, — de éreztem a magatartásán, hogy nem ked­veli az ovációitat. ALEKSZEJ PETROVICS emlékezetében már leszűrőd­tek az apró részletek és ki­alakult belőlük Lenin alakja a maga egyszerűségében, sze­rénységével és nagy, körül­tekintő tudásával. „Azt hi­ÍJÍenei A pécsi zenei oktatás kez­deteként az 1788-as esztendőt jegyezték fel. Mint Horváth Mihály: Muzsikáló Pécs című könyvében olvashatjuk, ebben az évben alakult meg a váro­si zeneiskola. Alapításakor úgy szerepelt, mint a nemzeti iskolához (elemi iskola) csa­tolt muzsikus iskola. „Hosszú ideig úgy működött, mint az akkori városi elemi iskola egyik tagozata. Igazgatója a nemzeti iskola mindenkori igazgatója volt, a város a ze­neoktatást egy-egy kiválóbb zenészre bízta. Zongorát, he­gedűt, orgonát és fúvóshang­szereket tanítottak a zeneisko­lában. Volt saját orgonája is a zeneiskolának.” Tehát 175 esztendeje mű­ködik városunkban hivatalos állami rendszerű zeneoktatás. A Zeneműmészeti Szakiskola a Zeneiskolával együttesen készül e jelentős évforduló megünneplésére. A már eddig is megjelent dokumentumok minden kétséget kizáróan bi­zonyítják, hogy ez az évfor­duló nemcsak magyar vonat­kozásban jelentős kultúrtörté­neti esemény, de talán közép- európai vonatkozásban is. Az ünnepségeket november vé­gére, december elejére terve­zik. A megemlékezés közép­pontjában szakmai találkozá­sok és hangversenyek állnak. Az évforduló ünnepségeire örömmel készül a Zeneművé­szeti Szakiskola zenekara és a Liszt Kórus is. Antal György, a kórus vezetője, a Szakiskola igazgatója mondotta ezzel kapcsolatban: — Az utóbbi időben talán úgy látszott, hogy hűtlenek vagyunk ahhoz a stílushoz, amely pedig a leginkább kö­zelfekszik a mi oratórium­profilunkhoz, éppen ezért tűztük műsorra a Magyaror­szágon ezúttal először felhang­zó Hündel-oratóriumot, mely­nek címe: Az igazság és az idő diadala. Magyar fordítását most készíti dr. Vargha Ká­| roly főiskolai tanár. A részle- ! tes műsor kidolgozása egyéb- I ként folyamatban van. A zenei oktatás 175. évében tovább gazdagodott városunk­ban a fiatalság zenei nevelése. A Janus Pannonius Leánygim­náziumban ének-zenetagozatú osztály kezdte meg működé­sét. A múlt év decemberében megszületett terv vslóraváitá- sához a gimnázium igazgató­sága értékes és hathatós tá­mogatást kapott Kodály Zol­tántól, aki személyesen tár­gyalt ez ügyben a Művelődés- ügyi Minisztérium illetékesei­vel, —• eredménnyel. Sokak­ban felmerülhet a kérdés, va­jon mi a célja ezeknek az új típusú osztályoknak? Semmi­esetre sem szakember-képzés. Ez a művészeti gimnázium zenei tagozatának a feladata. De a Tanárképző Főiskola énektanszéke, a felsőfokú ta­nító- és óvónőképző intézetek sokkal kedvezőbben fogadják az alapos zenei műveltséggel rendelkező hallgatókat. És ha nem is megy a tanuló az em­lített főiskolákra, mint orvos, mérnök vagy szakmunkás is csak hasznát látja annak, hogy korszerű, alapos zenei műveltséget kapott a közép­iskolában. A 175 év előtti pécsi zeneis­koláról azt olvastuk, hogy sa­ját orgonával rendelkezett. Ugyanakkor furcsa véletlen, vagy talán nem is véletlen, hogy Pécsett, ahol világhírű orgonagyár is működött, ma nincs egyetlen olyan terem, amelybe orgonát építettek vol­na. Igaz, hogy régebben nem volt kimondottan hang­verseny céljait szolgáló épü­let, mint ma. Hangverseny- termünk, — melynek sokolda­lú kihasználása indokolja lé­tét, — eddig nélkülözte az or­gonát. Most a zeneművészeti Szakiskola orgonájának fel­újítását olymódon végzik el, hogy egyben alkalmas hang­versenyorgona is kerüljön a LisztzterejnJbe. Az orgpoa minden igényt kielégítő 33 változatos, 3 manualos, elekt­romos szerkezettel megépített hangszer lesz, mely lehetősé­get nyújt a városunkban élő, vagy ide látogató orgonamű- vészeknek a mintegy 400 éves orgonairodalom gazdag alko­tásainak bemutatására, egyút­tal újabb színnel gazdagítja városunk zenei életét. Az or­gonát már készíti a budapes­ti gyár és ennek az évnek vé­gére jelentős részét be is sze­relik. Áprilisra teljesen kész hangszer áll a Lisz-teremben, amelynek színpada a beépített orgonával méginkább a hang- versenyterem levegőjét fogja árasztani. szem éppen ezt akarja halla­ni: Milyen volt Lenin? Mi­lyennek ismertem meg ott, a Kremlben?” — Mindig szerény volt és nem szerette a feltűnőséget, pedig mennyire csodáltuk nagyszerű tudását. 1918 no­vemberében az első évfordu­lón az eredményekről ’-eszelt előttünk. Nagy politikai szám vetés volt, értékelte a belső és a külső helyzetet. Mindent fejből mondott. Máskor nál­lottám papír nélkül beszélni, de beszéde nem volt rögtön­zött, éreztük, hogy mély, sok­oldalú előkészület előzte meg. Beszédei világosak és érthe­tőek voltak és mindig őszin­tén feltárta az igazságot, a való helyzetet. Az igazsággal fogta meg a hallgatóságát és a mély tartalommal. Képes volt átfogni az eseményeket és jóelőre látta kimenetelü­ket. Minden hallgatósághoz megtalálta a megfelelő han­got, előadásmódot. Amikor be szélt, a teremben halálos csend volt, pedig sokszor je­len voltak olyan személyek is, akik nem értettek egyet Le­ninnel. — A IX. pártkongresszuson, 1920 márciusában közeledett Lenin ötvenedik születésnap­ja. A küldöttek tudták ezt és több felszólaló méltatta Lenin érdemeit a kongresszuson. Le­nin felállt, szót kért. — Elvtársak! Elég az ilyen­fajta felszólalásokból. Most már ideje, hogy hozzáfogjunk a pártkongresszus elé kitűzött fontos feladatok megvitatásá­hoz. — És mi történt erre? — Nem hallgattak rá, ós folytatták dicséretét. Erre Le­nin elhagyta a kongresszusi termet. De ezzel még nem zá­rult le az ügy. Abban az idő­ben jelent meg nálunk a Kommunista Internacionálé című folyóirat. Ebben közöl­ték Gorkij méltató cikkét Le­ninről ötvenedik születésnap­ja alkalmából, Irodalmi, köl­tői mű volt ez, amely megra­gadó módon beszélt Lenin ér­demeiről. Amikor Lenin elol­vasta a cikket, javasolta, hogy a folyóiratnak ezt a számát ne adják ki. — Az 1920-as év elején a kremli pártbizottság felelős­ségteljes munkával bízott meg. Nekem kellett kiállíta­nom az új tagkönyveket a Kreml pártszervezete tagjai számára. Megkaptam a jegy­zéket a pártbizottságtól, hoz­zá az új tagkönyveket és ami kor végigfutok a névsoron, megakad a tekintetem fijies nevén. Képzelheti, mit érez­tem. Nekem kell kiállítani 11- jics tagkönyvét. Be kell val­lanom, ez engem nagyon fel­izgatott, hiszen nem minden­kivel esik meg ez. FOGTA A TAGKÖNYVET és minden igyekezetével azon volt, hogy pontosan és a le­hető legszebben írja bele Le­nin nevét. A dolgozószobáié­ban az elvtársak köréje gyűl­tek és figyelték, hogyan raj­zolja a betűket a tolla. Az­Ki mit tud a múzeumokról? Pirosarcú úttörők ültek a nézőtéren a Városi Művelődé­si Házban vasárnap délelőtt. A gyerekek közül talán azok szurkoltak legjobban, akik a játékot vezető Várady Géza felszólítására felmentek a szín padra és iskolánként öt főnyi csapatukkal részt vettek a múzeumi vetélkedő döntőjé­ben. Harminc pajtás foglalt helyet a színpadon, s kezde­tét vette a „múzeumi ki mit tud?” A gyerekeknek nemcsak a régészeti dolgokkal, a város műemlékeivel, a népművészet különböző ágaival és eszközei­vel kellett tisztában lenniök, hanem a régen használt tár­gyak nevét és felhasználható­ságát is ismemiök kellett. Egy-egy fogasabb kérdés­nél a nézőtéren is magasba lendültek a karok. Az ered­mények nagy felkészültségről tanúskodtak. Egy kislány fej­ből sorolta az élő népművé­szek nevét, s azt, hogy melyi­kük milyen „szakmában” je­leskedik. Egy aprócska szőke fiú pedig dátumszerű pontos­sággal felelt arra, milyen né­pek is jártak ezen a vidéken a történelem folyamán. — Ennek a vetélkedőnek az a legnagyobb eredménye, hogy a pécsi múzeumokat még so­hasem kereste fel annyi út­törő és középiskolás mint a vetélkedőt megelőző napok­ban — mondja Várady Géza, a városi tanács népművelési osztályának munkatársa. — Kis füzet, ceruza mindegyi­küknél volt, s szorgalmasan feljegyeztek mindent, amiről gyanították, hogy kérdés lesz a vetélkedőn. A végeredmény megnyugtató: az első helyen végzett Bercsényi utcai álta­lános iskola huszonnyolc pont­tal győzött, s a többiek sor­rendben csak egy-egy ponttal maradtak egymás mögött. A döntőben tizenöt egyéni ver­senyző vett részt. Délután a középiskolások vizsgáztak. tán elérkezett a pillanat: Szá­mot kell adni a tagkönyvnek? Mi legyen a száma Lenin párttagsági igazolványának? — Lenin mégiscsak a vezé­rünk a köztársaság első em­bere. szeretett elvtársunk, csakis az 1-es számot kell be­jegyezni a tagkönyvébe. Már már hajlottunk erre az elha­tározásra, amikor az idősebb elvtársak közbeszóltak: Tenin szerény ember, nem szereti, ha kivételt tesznek vele. egé­szen bizonyosan nehezts’ :. ha az ő tagkönyvébe az i számot írnák. Halig?tfam juk és így került az iq ványába az 527-es szám i 11 Moszkvában jár, a Lenin . ' - zeumban megtekintheti . a párttagsági igazolványt, .vj~ lyet én állítottam ki. Alekszej Petrovics részi; alt azon a történelmi jelentő erű társadalmi munkán is, ame­lyen Lenin is megjelent és dolgozott. Még 1919-ben má­jus 1-én a kazanszki vasuta­sok társadalmi munkát ke? de ményeztek, hogy enyhítsenek az ország gazdasági nehézsé­gein. Lenin ezt a kezdeménye zést nagyra értékelte és egy év múlva, 1920. május 1-én a Kremlben is megszervezték a társadalmi munkát. — Éhesen, rosszul öltözöt­ten mentünk dolgozni a Kreml udvarára, ahol el kel­lett távolítani a junkerek, a cári tisztek „hagyatékát”. Lan gyos tavaszias idő volt, és a Kreml valamennyi dolgozója serénykedett, és egyszer meg-_ jelent Iljics az udvaron.* Gyors, apró lépteivel odajött hozzánk és bekapcsolódott a munkába. Egy nehéz geren­dát akart felemelni... Lenin ekkor már ötven éves volt, de nem is annyira a kor, mint a betegsége viselte meg. — Odamentünk hozzá és rá akartuk venni, hogy ne emel­gessen ilyen súlyos tárgyakat Lenin nem hallgatott ránk, folytatta a munkát. A pihenők alatt viccelődött velünk, II- jicsnek igen jő humora volt — és együtt énekeltünk ve­le... ALIG MÜLT húsz éves ak­koriban Alekszej Petrovics és a fiatal forradalmár lelkese­désével vett részt a mozga­lomban. Mondja is: — Abban az időben nem éreztem az egész dolog nagy történelmi jelentőségét. Olyan egyszerűnek tűnt minden, olyan természetesnek! Én csak annyit tudtam, hogy ne­kem ott a helyem Iljics mel­lett. Csak most, közel fél év­század távlatából tudom, mi is történt akkor, aminek magam is tevékeny résztvevője vol­tam. A vallomását Leninről rö­vid életrajzával fejezi be. Mindig felelős beosztásokban dolgozott, mindig ott, ahová a párt és a szovjet kormány küldte. Legutoljára az Ukrán Állami Ellenőrzés minisztero volt, ebből a beosztásból ment nyugdíjba és most már csak a pártmunkával és egyéni kedv­telésével foglalkozik. — Képzelje ej — és moso­lyog —• öregségemre jött meg a tehetségem. Mert Alekszej Petrovics mostanában festeget. Már nyolcvan képe van, és vász­non örökíti meg élményekben gazdag. 66 éves élete egszebb emlékeit. Gáldonyi Béla Népművelési ottliou épül Szaván Befejezéshez közeledik Szaván a művelődési otthon 1961-ben elkezdett építke­zése. Eddig 450 000 forintot költöttek az épületre, mely­ben nagyterem, színpad, klubterem, továbbá öltöző és könyvtár lesz. A további munkákhoz még mintegy 60—70 000 forintra van szük­ség. Az épület környékét parkosítják és egy gyermek- játszóteret építenek. Köz­vetlenül a kultúrház mellett korszerű üzletházat létesít a Siklós és Vidéke Földműves- szövetkezet.

Next

/
Thumbnails
Contents