Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-15 / 216. szám

4 IliAPLO 1963. SZEPTEMBER 18. Új szobor a komlói Petőfi téren Elkészült a városi tanács népművelési csoport j ának in unkaterve Kiállítás felszabadulásunk 20. évfordulójára — Fiatal érlemiségiek klubja alakul A komlói kökönyösi városnegyed legszebb tere, s Petőfi tőr, új szoborra] gazdagodott- Augusztus 31-én, a bányásznap előestéjén avatták fel a két alakos bányászszobrot. A szobrot if j. Szabó István szobrászművész, a szobor talapzatát és a tér rendezési tevét Klausz Gyula, komlói tervezőmérnök készítette­A pécsi városi tanács műve- j lődésügyi osztálya népművelési j csoportja elkészítette munka- I ; tervét az 19G3/64-es népműve- ; lési évadra. A terv szerint; ■ sok újat, érdekeset kívánnak ; megvalósítani. A Pécs-Baranyai Népműve­lési Tanácsadó bevonásával i ismeretterjesztési szakbizott­ságot hoznak létre, amely irá­nyít, módszertani és ellen­őrző munkát végez. A szak- szervezettel közösen megvizs­gálják a munkásszállások kulturális helyzetét és segit- séget nyújtanak az ott folyó kulturális munkában. A felnőttoktatásban résztve­vők számát a tavalyi 4781-ről 5500-ra kívánják emelni. Sze­retnék elérni, hogy a beirat­kozottak 85 százaléka vizsgáz­zon. Ez a feladat különösen fontos, mert a város lakossá­gának 55,9 százaléka még nem végezte el a 8 általános iskolát. A közízlés fejlesztésében a színháznak nagy szerepe van. Fontos feladat elérni, hogy a színház látogatottsága tovább ra is emelkedjék. A múlt év­ben 5700 állandó színházláto­gató (bélettulajdonos) volt, ezt a számot az idén a lehetősé­gekhez viszonyítva 6000-re emelik. A színházon kívül az önte­vékeny művészeti csoportok is a népművelés fontos eszkö­zei. A színjátszó csoportokat továbbra is ügy irányítják, hogy irodalmi jellegű műso­rokat állítsanak össze. A cso­portok többször járnak más művelődési házakban vendég­szerepelni, s a vendégjátékot vidékre is kiterjesztik. Ter­melőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, falusi műve­lődési házakban mutatják be műsorukat. A kulturális szem lén feltűnő tehetséges fiatalo­kat, szólistákat, jól működő művészeti csoportokba irányít ják, hogy biztosítsák fejlődé­süket. A „Mecsek" együttes tánckara ez évben ünnepli fennállásának 10. évforduló­ját, s már az év elején meg­kezdi a felkészülést az ün­nepségre. Az öntevékeny kó­rusok éves programját szep­temberben elkészítik. Felmé­rik a lehetőségeket és meg­kezdik a Pécsett két évenként megrendezendő kamarakóru­sok fesztiválja szervezését. Az irodalom,és a képző­művészet támogatására az 1963/64-es évadban is bizto­sítják a szokásos 20 ezer fo­rintot, azonban az eddigi ösz­töndíjrendszert megszüntetik. Helyette nívódijat és pálya­díjat adnak ki. A képzőművé­szek csoportjának bevonásá­val szervezik meg a kiállí­tások rendjét. A modem mű­vészetek megismertetése ér­dekében vándorkiállítási anya got készítenek a Művészeti Gimnázium és a Képzőművé­szek munkacsoportja segítsé­gével. A könyvbarát mozgalom a múlt évben nem hozta mega várt eredményt, ezért felül­vizsgálják, gondoskodnak szer vezeti megerősítéséről, ver­senyt hirdetnek a különféle könyvbarát bizottságok szá­mára. Az ünnepi könyvhéten a KISZ-szel együtt összehív­ják a József Attila olvasó­mozgalomban résztvevő fia­talok tanácskozását, ahová fiatal költőket és előadómű­vészeket is meghívnak. Szorgal mázzák az irodalmi színpa­dok és a létrehozandó ol­vasókörök együttműködését Amennyiben lehetséges, újra­szervezik a Városi Irodalmi Színpadot a Nevelők Házá­ban. ŰJ klub létrehozását is tervezik. Megvizsgálják a fel­tételeket és a lehetőségek szerint a TIT keretén belül megszervezik a fiatal értelmi­ségiek klubját. Az 1963Úi4-es év külön fel­adata felszabadulásunk 20. év fordulójának, méltó megün­neplésére való felkészülés. A húsz év fejlődését bemutató kiállítás anyagának gyűjtése már -most elkezdődött, s a művészeti csoportok vezetői is megkezdik az ünnepi műsor összeállítását, hogy a csopor­tok színvonalas, jól kidolgo­zott műsorral mutatkozhassa­nak be. B. E. Költözik egy egész „falu“ A pécsi Tettye alatt — a város legősibb részében — valóságos „fecskefalu” alakult ki az elmúlt évtizedekben. Az ódon kis utcákban többszáz fecske fészkel minden évben, tavasztól őszig. A régimódi, falusias jellegű házak között több olyan van, ahol a szeles eresz alatt vagy az oszlopos tornácokon öt-hat fészek is látható. Ezekben a napokban nagy a sürgés-forgás ezen a környéken: költözik az egész „falu”. Az első csapatok — u telefondrótokon tartott né­hány órás „tanácskozás” V 'in — már útra is keltek a Di á­vá irányába. Csak azok a fecskecsaládok maradnak Isz sza, amelyeknek későn kelt fiókáik vannak Ezek az álta­lános vonulás utolsó napjai­ban hagyják majd el a fész­keiket. Bólyi beszélgetés Hans Bentzien professzorral, a Német Demokratikus Köztársaság művelődésügyi miniszterével A bólyi művelődési ház klubtermében a helyi tanács és népművelés vezetőivel be­szélgetett Hans Bentzien elv-' társ és a kíséretében megje­lent magyar minisztérium és tanácsi népművelési vezetők. Hans Bentzien elvtárs érdek­lődéssel hallgatta meg Málik László művelődési otthon igazgató tájékoztatását a bó­lyi művelődési ház munkájá­ról. Különösen a körzeti mun­káról, a honismereti szakkör és művészeti csoportok tevé­kenységéről és a művelődési ház munkáját mintegy össze­gező jubileumi ünnepségsoro­zat kulturális programjáról esett sok szó. Hamarosan ki­tűnt, hogy az azonos célokért folyó kulturális munka más szervezeti keretben, más mód­szerekkel oldódik meg náluk. A művelődési otthonok mun­kájának tartalmi arányaiban is mutatkoznak eltérések. — Mennyire támaszkodnak munkájukban a hivatásos mű­vészek segítségére? Adnak-e rendezőket, karvezetőket a művelődési otthonoknak a színházak? — kérdezte Bent­zien elvtárs. — A Pécsi Nemzeti Szín­ház három ízben is segített bennünket A kőszívű ember fiainak és a János vitéznek rendezésében —• felelte Málik elvtárs. Majd a fúvószenekarok munkájáról esett szó. Bentzien elvtárs elmondta, hogy azt szeretnék, ha országuk min­den községében működnék fúvós-zenekar. Ehhez azonban a művészeti vezetők képzé­sét és továbbképzését kell megoldaniok. S erről a kér­désről adott sok tanulságot kínáló tájékoztatást. — Az embereknek egyre több szabadidejük lesz — mondotta —, s gondolkod­nunk kell azon, hogy haszno­san töltsék azt el. Nincs szebb annál, mint ha a tudományok­kal és művészetekkel foglal­koznak. Ezt azonban nem /önnyű színvonalasan megöl­etni a rádió és televízió korá­ban. — Mosolyogva teszi hoz­zá; — Ma már nem ^ehet úgy muzsikálni, mint régen; a fia­talok feltesznek egy új le­mezt a lemezjátszóra, és kine­vetik a helyi zenészeket, ha nem elég jól játszanak. Ez valóban így van. Ezért épült ki nálunk a módszerta- 1ni segítőmunka hálózata: a népművelési tanácsadók, a já­rási művelődési házak sok­szintű és változatos módszerű tevékenysége, a képzés és továbbképzés lépcsőzetes rendszere. A Német Demok­ratikus Köztársaságban rész­ben hasonló, részben eltérő módon valósul meg a művé­szeti vezetők nevelése. A hi­vatásos művészek segítsége sokkal nagyobb, mint nálunk. — Évről évre megrendez­zük a műkedvelő csoportok országos találkozóit, amelye­ken olyan csoportok vehetnek részt, amelyek saját megyé­jükben kiállták a közönség kritikáját. Arra esküdni lehet — mondta Bentzien elvtárs, hogy az „ünnepi játékokon" azok az együttesek érik el a legnagyobb sikert, amelyeket hivatásos művészek vezetnek. — Majd arról szólt, hogy ná­luk mozgalommá vált a hiva­tásos művészek patronáló te­vékenysége. — Úgy kezdődött ez a moz­galom, hogy egy operaénekes eljárt rendszeresen egy szo­cialista brigádba. Nem azért, hogy ott énekeljen — bár ezt is megtette ünnepségei­ken, hanem azért, hogy be­szélgessen a brigád tagjaival a színházról, operáról. Elvit­te őket olyan operaelőadások­: ra, amelyekben maga is fellé- I pett, s megvitatta velük az 1 előadást. így lett könnyű az 1 egyik elgnehezebb nevelési I feladat, müértő operalátogatók nevelése. Azután példák sorát mondta el a művészek patronáló mun­kájáról. Weigel asszony, B. Brecht özvegye is patronál egy „munkás színházat”, Fel­senstein pedig .egy. „munkása operát"*. A Maxim Gorkij Színház fiatal művészei is vé­geznek patronáló munkát. Bauerbach községben évről évre egy-egy Schiller darabot mutatnak be az egyik színház művészeinek segítségével. A színház jelmezekkel, díszletek­kel is segíti a bauerbachi né­pi színjátszókat. A meininge- ni színház pedig a művészeti vezetőképzés bázisa. — Azt akarjuk elérni, hogy művészeink éppen olyan jól érezzék magukat falvainkban, mint pl. régen a plébánosok — jegyzi meg tréfásan Bent­zien elvtárs. Egyetemet vé­geztek s ha az egyik' ottho­nosan mozog a faluban, miért ne mozoghatna úgy a másik is? Hívják meg őket baráti kapcsolatok alapján esküvőre, névadó ünnepségre. Az ilyen kapcsolatok használnak a színháznak i*, a falunak is. Sokszor a falusi barátok kri­tikája ad hasznos segítséget a színésznek egy városi pre­miert követő megbeszélésen. A karvezetők képzésének ugyancsak sajátos formáját valósítják meg. Az ország 30 legjobb karvezetője egy hivatásos énekesekből álló kó­rus felhasználásával tanul. Egyszer mindegyik karvezető­nek ott kell állnia egy első­osztályú kórus élén, s az álta­la betanított művet kell diri­gálnia. Ez a szereplés sokáig mérték marad a kórusvezető számára. A járási művelődési házak az NDK-ban is hasonló mód­szertani feladatokat oldanak meg, mint nálunk. — Azt szeretnénk többek között — mondta a miniszter elvtárs — ha minden járási művelődési házunk a társa­sági tánc területén abban is élenjárna, hogy a népi táncok elemeiből új társasági tánco­kat alakít ki. Másképp a né­pi táncot csak színpadokon le­het látni, fiataljaink pedig jobb híján twisztelnek.. A i zenészeknek új muzsikát kein lene az űj táncokhoz kompo­nálnak. S egy-egy tánc olyan híressé válhatna, mint a bé­csi keringő. Ehhez a magya­roknak jobb adottságaik van­nak. Zenészeik jól improvi­zálnak, azonnal reagálnak a közönség hangulatára, hamar alkalmazkodnak hozzá. Bóly is műhelye lehetne ilyen munkának is. Végül így összegezte véle­ményét: — Ha én lennék a bólyi művelődési ház igazgatója, a Pécsi Nemzeti Színháztól kér­nék segítségül egy rendezőt, egy karmestert, egy vezetőt a fúvószenekarhoz s ami még kell. A pécsi színház híres modern balettjéről, sokat se­gíthetne. — S mit fizetnek az NDK- ban a patronálásért? — Akiknek sok pénzük van, némi tiszteletdíjat; mások az útiköltséget és vendégül lát­ják a patronáló művészt. Sok pénzt keresni nem lehet vele. — Ezt mi is vállalnánk — mondta a művelődési ház igazgatója. A vendégek megtekintették a művelődési házat. Szóba ke­rültek az új, korszerű mű­velődési házak. Bentzien elv­társ megígérte, hogy küld a bólylaknak egy tervet, hogy figyelembe vehessék, ha majd új művelődési házat építenek. Mohácson Horváth János műhelyét és kerámiáit tekin­tették meg. Szóba került egy vándorkiállítás kiküldése az NDK-ba, kölcsönös tapaszta­latcserék a két ország népi kerámikusai között. Német vendégeink baranyai utazását vidám szórakozás zárta be. Megismerkedtek a magyar dalokkal és táncokkal, s be­mutatták a maguk népi érté­keit. Bentzien elvtárs maga is harmonikázott. Értékes ta­pasztalatai, meleg embersége sokáig emlékezetes marad számunkra. Lernte Géza Jó lene, ha betené a zuj- ságbann a teggnapi levélt, amit fellolvasstamm a Zinész- szek és Zujságirók mécsén. Mer tugya sokkan mondták mongyam el amit montam otan. Mer mindenki várgya azén cikem, hogy épülgyön azonn, a pája pedig kicsi volt és sok tiztelőmm kint regen. Még eccer kérem ezér a zer- kesztő bácsit közöjje a levélt ami it alant írtam. • Reméltem it van a tömeg- benn és hallani foggya a leg­újabb panazkodásómat. Egyéb ként ezt eggy nagyon jó ott­létnek tartom, hogy ne nyom- tasák ki a leveleimet, hanem minden hétenn hivgyák ősze a dunántúli napló olvasótábo­rát és én otan fenhangon felolvasom, mert akkor senki sem mongya majd, hogy me- kora marha ez a Plajbáz Kar­csi még hejesími sem tud. De elárulhatom, hogy a legtöben mégsem azért marháznak ám mert kicsit selejtes a hejes- irásom, hanem azért mert irok róluk. Az aztán egyálta­lában nem számítt, hogy di­csérem őket vagy szidom — egyformán nem örülnek neki. Itt van például az a szódavíz eset. Megdicsértem eggy szó- daeloállítá tröztöt, mivel a szénsavbuborégok , me lé prí­ma kukacokat is előálítot a szódavízbe. Asziszik tecet a válalat igazgatójának? Egy fe nét tecet! Néha meg pláne megvédem az iletékeseke t, például ottan volt az a panaz, hogy nem világittyák ki a vasúti felüljárót és járókel­lők éjei leesnek rolla és ki­törik a nyakukat. Direkte megírtam hogy a roseb egye meg a járókellőket, ne máz- kálljanak arra éjei az ileté- keseknek más gongyuk is van. Asziszik ez tecet az iletéke- síknek?! Egyedül az én drá­ga Pancák barátomnak tecik, amit én irok mert a Pancák eggy nagyon megértő lélek és emelkedet szelem (csak ép­pen az ecceregyet nem tugya megtanulni, de azt is csak azét, mert nem alkalmazkod hozá a moder pedagógia. Mert kérdezem én mijen kérdés az, hogy mennyi haccornyóc? Kit érdekel ez. Tegnap bezeg jól kérdezet a tanittóbácsi, mert azt kérdezte a Pancák- toll: hány forintod lessz, ha elacc hat darab nyolc forintos csokoládét? Mire a Pancák azonta: ötvenkét forint hat­van fiiérem lez. A tanittó­bácsi igen mérges let és azon ta: Hogyann te ökör, amikor haccor nyóc az negyvennyóc. Az lehet — monta erre a Pancák — csakhogy nem va­gyok akkora marha, hogy a nyolc forintos csokoládét nyolcért aggyam. Ellenkező­leg kilenc huszér adom és kettő negyvenem jelenleg van az őszeseti ötvenkét forint hatvan fiiér. A Tanittóbácsi fél óráig zámolt a táblánn még kiderítette, hogy a Pan­cák pontosan zámolt és akkor azonta: Hát éhenhalni fijam nem foksz, de nálam átmenni sem.) Különbem nagyon sajnál- lom, hogy nem tuttam ma­gammal hozni a pancákot. de egyrézt egy fontos elmélleti munkán dolgoz othon más- rézt meg tennapelőt úgy meg­verte az apukája, hogy nem 1 tud lábraálüü, Azt hissem enek az elméletnek a már meglevő rézét érdemes elmon dánom, mert igen tanulságos és nemzeti naggyaink hírne­vét óvgya meg. Ezenn az ala­pom javasojjuk, hogy a Kossuth cigaretta nevét Sob- ri Jóskára változtasák, mert egésszen másképpen hangzik akkor már az is, hogy Ké­rek eggy doboz Sobrijóskát és pláne az, hogy a rosseb ezt a Sobrit már meginn nem akar égni. A Pécsi Dózsa labda­rugó csapata ezentull pedig legyen Pécsi Szent Antal, mi­vel a fiúk jóban szeretnek prédikállani, mint focizni, csak pénzért hajlandók egy lépést feni a zurkolók érdeké­ben, másrészt pedig eccere le­het biztatni a csapatot és az Antit.., mármint a Dunait gondolom. Ja igen és most jut szem­be, hogy megint kaptam eggy levelet, amit a pécsi lakóság nevébenn írtak és arról pa­naszkodtak, hog" miért nin­csen Pécsen a buszokra át­szálló jegy. Mer hogy ez diz- nóság, hogy minden buszon ujj jegyet kell váltani és hogy a PKV csinálhatna már valamit. Megbezéltük az ügyet a Pancákkal és nem jutotunk dűlőre ezér szóltunk a Kra- gulec bácsinak. A Kragulec bácsi azt tanácsolja menjen be az ilető a PKV irodájjába ággyá elő a kérelmét és biz­tos lehet benne, hogy akkora átszállót kap, hogy zétmegy a protézise. S ha már most a Kragulec bácsinál tartok, el kel mon­danom, hogy azért nem jöt el ide az újságíró színész mecsre, mer mivel bikavia­dalt már eccer látót, másrézt ] álandóan a Jókai térenn ül és figyeli, hogy mikor dűl össze a biztró épülettye. A ma- dernn épittész bácsik külön- benn nagyon örülnek anak, hogy végre eggy régi ház is őszedül, mert tecenek emlé­kezni talánn arra az esetre, mikor tavaly eggy modern emeletráépítést lefújt a szél. Akkor mindenki azonta, be­zeg a régi épittészek, azok­nak nem dűl ősze a házuk. Most it van! Annyira it van, hogy ez a vén intrígus Kra­gulec aszonta: Mit vannak úgy oda azok a s?kopjeíek azzal a kis vacak földrenegé- sükkel, mink Pécsett helyig szervezésbenn is meg tuggyuk oldani, hogy ' összedüljön a város. Mostann pedig abba is ha­gyom mert majd megint re­habilitálni kell engem, ami különben nem baj, csak az a rozz ami előte van. Mostav-n pedig kezdőggyék a nagy meccs és hogy a kedves Kö­zönség ne tévesze ősze a fod- balistákat azér elmondom, hogy aki két méterről mellé- rug az a hősszerelmes, aki tiltakozik mert nincs az elen- fél csapatábann nő, az a bon viván, aki nem áll be a sor­falba csak mutogat, hogy a többiek hogyann áljának, az a rendező, akinek mindenki odapazzolja a labdát az a fő- szerkesztő vagy az igazgató, akit mindenki rugdos az a kritikus, a bíró pedig a Szabó Samu bácsi lesz, akinek szem­üvege már van és a nagyma­mába nem tudót eljöni. Méjj tisztelettel: PLAJBÁSZ KARCSI

Next

/
Thumbnails
Contents