Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-11 / 212. szám
1963. SZEPTEMBER 11. ÍUAPB.O 5 Már edzenek a színészek és ú jságírók Szeptember 14-én, szombaton este 7 órai kezdettel a pécsújhegyi villanyvilágí- tásos kézilabda-pályán kerül sor a színészek és újságírók vidám sportvetélkedőjére, mint azt a plakátok is hirdetik. Mind a színészek, mindaz újságírók táborában a „nagy nap” közeledtével nő az izgalom: Ki győz? A bajuszo- sok-e, vagy a szakállasok? Mert az egyik csapat tagjai kackiás bajuszt „növesztenek” addig, a másik csapat tagjai pedig a szép szakáll . érdekében megspórolják a borotválkozási pénzt. A rendezőség előrelátóan gondoskodik megfelelő mennyiségű hordágyról s egyéb kellékről, amelyek a pálya szélét övezik majd — előrevetítve az „igazi rangadó” izgalmas légkörét. A divatbemutató manekenjei is próbálják az alakjuknak legjobban megfelelő „csomagolást”. De lazítják már izmaikat a színészek és újságírók is, hogy végig bírják a hatalmas iramú mérkőzést. A színház jelmeztárában már válogatják a bőszárú magyaros gatyákat — az egyik csapat szerelését. A sok vidámsággal tarkított műsoros sportvetélkedő kitűnő mulatságot ígér. Jó lesz, ha az érdeklődők már előre megvásárolják a színház pénztáránál a jegyeket — mert félő, hogy a pálya befogadóképessége kevésnek bizonyul majd. A Baranya megyei An írt- forgalmi Vállalat, mohácsi kirendeltségére keres azonnali belépésre EGY VEZETŐ adminisztrátort, októberi belépésre, kb. 1 éves Időtartamra EGY ADMINISZTRÁTORT. Kivánalom: közgazdasági technikumi (lehetőleg kereskedelmi tagozatú) végjetentkeznl lehet a vállalat főkönyvelőjén«: Pécs, Zetkin Klára n. 2/a. Kéltséget nem térítünk. kJ agy öröm, ha egy terme- *' melőszövetkezet törzsállományokat alakít ki. még nagyobb, ha ezeket a törzsállományokat1 bővíteni akarja. Ain- nak: a jele ez, hogy jó síneken jár a közös gazdálkodás, hogy újabb lépéssel közelítették meg a nagyüzemi gazdálkodás célkitűzéseit. Csakhogy ez nem megy mindig nagyon simán, még akkor sem, ha a termelőszövetkezet gazdaságilag megalapozott reális célokat tűzött maga elé. magyarul: van pénze, munkaereje a vállalt feladat teljesítésére. Itt van például a berkes- di Kossuth Tsz esete. Annak idején baromfi tenyészetet létesítettek. Ma már közel tízezer pulykájuk, több mint hatvanezer csirkéjük van. A baromfi törzsállományt ötezerrel szerették volna növelni ebben az évben. Itt azanban megoldhatatlannak látszó prob lémasor kezdődött. A baromfiakat ’ ugyanis megfelelő egyéb hely híján a régi sza- badtartásos növendékmarha istállókban tartják. Baromfinak ez a hely megfelelő, a baj nem is ez. Mert a baromfitörzsállomány kialakításával együtt a sertéstenyésztésben is eredményeket kívántak elérni a berkesdiek. Éppen ezért vásároltak 4 millió 800 ezer forintért kocát és 8 kant. Az állomány angol és svéd fajtákból ki tenyésztett gyorsan fejlődő, de meglehetősen érzékeny egyedekből áll. Elhelyezésük biztosított csak éppen fiaztatót nem sikerül számúkra építeni. így aztán nincs más megoldás, mint a régi növendék istállókból kiszorítani (az egyébként is meglehetősen zsúfoltan elhelyezett) baromfiállományt és ott építeni meg a fiaztató kutricákat. Ezeket a kénryszer-fia^tatókat azonban téliesíteni nem lehet. Az érzékeny sertések a legkedvezőbb tartást igénylik, tehát ésszerű a tsz-nek az a határozata, hogy ha az ősszel nem tudnak télire fiaztatókat építeni egy malacozást kihagy nak, mert különben megsiny- lenék a kocák is meg a malacok is. Ez azonban semmiképpen sem egyszerű dolog, hiszen a berkesdi sertésállományból a megye törzsállományát is fejleszteni akarják, tehát közvetlenül népgazdásági szinten is nagy kárt okozna a közel ezer malac kiesése. kyfindez két harmincas fi* * aztatóm múlik! Holott a tsz-nek építőanyag a rendelkezésére áll (saját téglagyáruk van), fával is bőven rendelkeznek. 1200 hold erdő birtokosai. Igaz, a fiaztatók típus-terv szerint készülnek. A tsz ragaszkodik is ehhez a típustervhez, ha ismerné az adatokat. Meg tudnák a szabvány előírta kutricákat saját eróből is csinálni, csakhát mily^ az a szabvány. Nem beszélve arról, hogy az építéshez szükséges anyagokat (cement, mész stb.) nem tudnak szerezni, mert az illetékesek szerint örülnék, ha a jelenleg rendelkezésre álló a mór folyó építkezések befejezéséhez elég. Probléma tehát éppen elég van. A legnagyobb probléma mégis a hatalmas kiesés, a baromfi törzsállomány-fejlesztés lehetőségének korlátozása, és a sok, fiaztató hiány miatt meg nem születhető malac. Szép terv kútbaejtése és elsősorban nagy anyagi veszteség járna a fiaztatók építésének elmúlasztásával, s éppen ezért segíteni kellene a járási mezőgazdasági osztálynak hogy Berkesden mégiscsak megépüljön télre a fiaztató. (L) Juhászokat „importálnak a Mecsek vidékére n A Mecsek vidékén úgyszólván kihalóban van az egyik legősibb állattenyésztői mesterség; a juhászkodás. A ma még nyájakat őrző pásztorok többsége öregember, utolsó tagjai egy-egy nagyhírű juhászdinasztiának. Gyermekeik és unokáik már nem követik a példájukat. Sokan a városban tanulnak tovább, sokan a közeli iparvidékeken találnák munkát és még az otthonmaradottak is inkább traktorra ülnek, mintsem birkákat terelgessenek. A márA PÉCSI RADIO 1363. izept. U-l, szerdai műsora a 223,8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Ősz előtt a pécsudvardi tsz-ben. — Riport. Útközben Jegyeztük fel. Népdalcsokor. Érdekes, hasznos. A háztartási gépekről. Tánczene. 17.30: Német nyelvű műsor: Ifjúsági műsor. — összeállítás. Tánczene az NDK-ból. 18.00: Egy nap Baján . .. Farkas László Baja város Tanácsának vb-elnöke köszönti a hallgatókat. 18.05: Zenés körséta a Duna parti városban ... Látogatás a Villamosipari gyárban és a Posztóüzemben, a Hűtőház építkezésénél, beszélgetés Madarász bácsival, a motorcsónakok ezermester őrével, két pillanatkép a bajai közlekedés érdekességeiről. Kőiben a bajai helyőrség fúvószenekara és a bajai tambu-razenekar játszik. DUNANTÜLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János u. 11, Telefon: 15-32. 15-33; 17 óra után: 60-11. Belpolitikai rovat: 31-68. Kiadja a Dunántúli Napló Lapkiadóvállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi u. 11 Telefon: » 15-32, 15-33, 50-00. "PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs. Munkácsy Mihály u. 10. sz. Terjeszti a Magyar Posta. Ijiűíiaethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. fSfiflzetesi dij 1 hónapra 12.— Ft. Indexszám: 25,051. 18.55: Dél-dunántúli híradó. 19.15: Bajai színek, rímek, ritmusok ... Zenés beszélgetés Kincses Ferenccel, a Tóth Kálmán Társaság elnökével, Bárdos Ferenc íróval, Moretti Gemma költönövel, ifj. Éber Sándor festőművésszel, Millet Mária előadóművésszel és Aszalós Endre zongoraművésszel. 19.40: Közvetítés a Halászcsárdából. Horváth Pál népi zenekara játszik, Kazind György hegedül. 19.50: Este a Dunán ... — Búcsú Bajától. 19.55: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Tájszínház: Liliom (este fél 8 órakor) Dombóváron. A nadrág (este fél 8 órakor) Vajszlón. MOZI: Park: Kéz kezet mos (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Petőfi: Mandrin kapitány (fél 4, 6 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth: Mandrin kapitány (4, fél 7 és 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth Híradó Mozi- Magyar híradó, 4-es sz. sporthíradó, Amit adtál: az Élet, 1963. július 27., Nemzetközi Vásár Budapesten, Nyár a Velencei tavon. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Építők Kultúrotthona: Zsuzsanna és a fiúk (5 és 7 órakor). Fekete Gyémánt (Gyárváros): A három testőr. — Mylady bosz- szúja (5 órakor, szélesvásznú). Rákóczi (Meesekalja): Gombháború (7 órakor, szélesvásznú) Kossuth (Mohács): Mr. Hobbs szabadságra megy (6 és 8 órakor, szélesvásznú) Zrínyi (Szigetvár): Vidám utazás (fél 9 órakor). Vörös Csillag (Bóly): Meztelen diplomata. (7 úratorw. «Téitavánr m. már válságba jutó haranyai juhtenyésztés fellendítésére mqst juhászokat „importálnak” erre a vidékre. A Gyap- júforgalmi Vállalat pécsi ki- rendeltsége felkérte az alföldi társkirendeltségeket, hogy irá nyítsanak minél több szakképzett juhászt Baranyába. A nagyüzemi gazdaságok kialakulásakor ugyanis országszerte — főleg az Alföldön — összevonták az apró nyájakat és ennek következtében a juhászok egy része birka nélkül maradt, más munkakörben kellett elhelyezkedniük. A Gyapjúforgalmi Vállalat közvetítésével egyre többen vándorolnak közülük a Mecsek vidéki termelőszövetkezetekbe. Eddig mint egy harminc juhász költözött családostul ide, zömmel a Nyírségből, a Hajdúságból és a Duna—Tisza közéről. Ahogy a hivatalsegéd látta... Mozaik az egyetem régi életéből Negyven esztendeje költözött Pécsre az egyetem. Ebből az alkalomból kerestem fel Kövesdi Albertet, mindenki Béla bácsiját, az egyetem egyik legrégibb alkalmazottját. Kerek harminc esztendeje dolgozik a munkahelyén, éles megfigyelőképességgel, és jó elbeszélő készséggel áldotta meg a természet, így nagyon sokat tud mesélni a régi egyetemi élet furcsaságairól. Még fényképeket is ad hozzá, amelyeket az egyik féltve őr- , zött dobozból szedeget elő. Rcverendás főpapok, frakkos! pénzmágnások, darutollas „vi- j tézek” jelennek meg a színen, sőt, feltűnik Horthy is, tengerész egyenruhájában. A rabiátus Weszely A professzorokat Béla bácsi úgy osztályozza, mint a többi embereket. Voltak közöttük jók és emberségesek, akik a tudományukért éltek. Ezeket szerették, furcsa szokásaikat is elnézték. Aztán akadtak úrhatnámok, a hatalmi gőg megszállottjai, akik szinte elviselhetetlenné tették mások életét. Ilyen volt Weszely Ödön, a pedagógiai tanszék vezetője is. Nagyon rabiátus ember volt. A beteges hiúságon túl állandó kényszerképzet kínozta. Rögeszméjévé vált, hogy nem törődnek az egészségével, s azt akarják, hogy ne érje meg azt az időt, amikor kinevezik Pestre egyetemi tanárnak. Mindentől félt. Félt az áporodott levegőtől, reszketett a huzattól. Lehordta a hivatal- segédeket, ha zárva volt az ablak, ordítani kezdett velük, ha kinyitották'. Haptákba állította az egyetem mérnökét, mert zöldre festették a szobáját, azt kiabálta, hogy megmérgezik a zöld színnel. Nem volt különb a felesége sem. A szakácsnőjével számtalanszor odatelefonáltatott, s húsért, borért, hulladékpapírért küldte a hivatalszolgát. Egyszer csúcsos mignont hozattak az akkor még fiatal Béla bácsival. Mivel a mignon nem volt csúcsos — nem kapott olyat a cukrászdában — nagy patáliát csapott, betelefonált a férjének, és a fáradt hivatalszolgát visszazavartatta a városba, az öt szem süteménnyel. Amikor Weszelyt kinevezték, nagy sebbel-lobbal készült a fővárosba, az egyetemi katedra elfoglalására, Az úton azonban megfázott, szövődményes influenzát kapott, s rövidesen meghalt. Abban a betegségben, amitől rettegett, és abból az alkalomból, amit annyira várt. Hiába, a sors szeszélyei néha kiszámíthatatlanok. Mágnás díszdoktorok A korabeli fényképek között számos oklevélmásolat található. Az egyiken ez olvasható: „Dominus Baro Mauritius Kornfeld”... A másikon: „Dominus Franciscus Fischer”... Könnyű kitalálni, hogy báró Kornfeld Móric pénzmágnásról és dr. Keresztes-Fischer Ferenc főispánról van szó. Mindkettőjüket 1927. december 21-én avatták az egyetem díszdoktorává. Tiszteletbeli doktor lett még dr. Fabinyi Tihamér pénzügy-, dr. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügy-, gróf Klebelsberg Kuno kultusz- miniszter, Nendtvich Andor polgármester, John Llewellyn angol politikus, akit a hivatal- szolgák — mivel nyelvfica- mító neve van — Leveles Jánosnak neveztek el. (Ha már itt tartunk: gróf Klebelsber- get egyszerűen Klébi-nek mondták). Dr. Llewellyn-t egyébként azért avatták díszdoktorrá, mert támogatta a magyar unak irredenta törekvéseit. A fényképgyűjtemény valamennyi díszdoktorrá avatás „ünnepélyes” pillanatát megörökítette. Mellékelt képünkön láthatjuk például Keresztes-Fischer Ferenc főispánt, csíkos pantallóban és frakkban, amint megilletődve hátrateszi a kezét. Az előtérben a kopaszodó Kornfeld Móric áll, olyan pózban, mintha magába akarna szállni. A Gundelből hozzák a vacsorát — repülőgéppel Ä pécsi egyetemen úgy gondolták, hogyha József főherceg a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lehet, akkor ők is csak politikusokat és mágnásokat avathatnak díszdoktorrá. Abban reménykedtek, hogy a felavatott nagyurak az egyetem mecénásai lesznek majd. Dőre álom volt! ígéret ugyan sok elhangzott, még az egyetem bővítését célzó kapavágást is megtették (az egész 48-as teret be akarták építeni), csak éppen nem építették fel. A M. Kir. Erzsébet Tudomány Egyetemen felettébb ked vélték a pompát. A díszdoktori avatásokon és a nagyobb ünnepeken a hivatalszolgákat „Díszdoktorrá” avatás 1927-ben. is felöltöztették. Ilyenkor nem sajnálták a pénzt. Dr. Fabinyi díszdoktorrá- avatását követően például díszvecsorát csaptak az egyetem aulájában. Lucullusi lakoma volt! A budapesti Gundelből, az ország leghíresebb vendéglőjéből hozták az ételt, s repülőgépen szállították Pécsre. Erre is jutott a pénzből. Csak éppen arra nem, hogy a bölcsészkar nagyobb helyet kapjon a korábbinál, s né kelljen három professzornak szoroskodnia egy szobában! És arra sem, hogy a klinikákat bővítsék, pedig nagyon elkelt volna. Jellemző a korabeli klinikai viszonyokra, hogy a mai I. sz. sebészeti klinika Dischka Győző utcai épületében akkor négy részleg volt bezsúfolva: sebészet, fogászat, orr-, fül-, gége, és urológia. A Turul Bajtársi Egyesület és a többi Az egyetemisták pártviszonyoknak megfelelően különböző egyesületekbe tömörültek: turulisták, ' Emericana, Szent István Bajtársi sülét, Werbőczy Bajttwsi Egyesület és mások. Cicáátak a darutollak, virítottak a fehér és zöld tányérsapkák, mert gondosan ügyeltek arra, hogy megkülönböztessék magukat egymástól. Hanem amikor zsidóüldözés volt, szent lett a béke, s egyesült erővel lökdösték ki a zsidó származású diákokat az egyetem kapuján, és rendezték a városban az antiszemita tüntetéseket. Tobzódott, diadalt ült az embertelenség, s rövidesen felcsaptak az auschwitzi, da- chaui krematóriumok lángjai is. A felszabadulás véget vetett ezeknek az állapotoknak kiszedték a bronzplakettet az aula falából, amelyet 1940. május 1-én Horthy „országosának” 20. évében helyeztek el. Széttörték, felolvasztották, ezzel is jelezve, hogy 1945- től kezdve csak egyféle országiás lehet az egyetemen, mégpedig a népé. Magyar László Az ormánsági térítők szövője Egyedül él a falu végén. A kicsi ház még az útra sem látszik, elbújik a rét szélén egy széles ház mögé. Szól a rádió, s az ormánsági szőtteskészítő népművész, özv. Jakab Sán- dorné a szövőszékben ülve csendesen dolgozik az „azsúr- tűvel”. Szalvétákat sző kék és piros mintával. — A Háziipari Szövetkezetnek dolgozgatok — mondja, — Nem csinálnám már, a nyá ron múltam hetven esztendős, dehát kérik... Mert nincs senki Csányoszróban aki átvenné tőlem. A szemem is, az egészségem is jó hál’istennek. Pestre is kellett volna mennem a múlt héten, mert küldtem szőttest a „Népművészet mesterei” kiállításra. Kék virágokat szőttem bele — és abbahagyva a munkát, kihoz a szobából egy csomó szebbnél szebb ormánsági térítőt. A pifha. fehér pamut égszínkékkel, fehérrel és a piros minden árnyalatával mintázott, a szélén két Ujjnyi széles rojt. Változatosak a min- t£k, két egyformát alig találni. Az egyik halványpirossal díszített terítő több mint ötven esztendeje készült. — Ennek is én rajzoltam a mintáját — mutatja a régi szőttest, de azóta már nagyon sokat csináltam. Meg se tudnám számolni. Csak előveszem a kockás papírt, rajzolok és kész az új minta. Szeretek mindig újat csinálni... A múltkoriban a szövetkezet kért tőlem mintákat. Nem győztem leszöni. Nagyon fárasztó is volt, mert minden egyes mintánál át kell állítani a „pótnyüstöket”, ahogyan a forrná megkívánja — és sorolja tovább a furcsa elnevezésű szövőszék-alkatrészeket; vetélőről, bodzaágból faragott csévröl, bordáról, bordahéjról, nvomdikóról beszél. A szövőszék nagyon öregnek látszik, összevissza repedezett, fehérre száradt. — öreg jószág ez már bizony. Kétszázötven e^ttendős is megvan, ha nem több. fides anyám hagyta rám, dr a déd- xagyajiyám is úgy örökölte. lás után kezdett eladásra is szőni. Később a Háziipari Szövetkezet kérte Jakab Sándor- nét, hogy a szövetkezetnek dolgozzon. Térítői azóta kiállításokra kerültek, az országban, sőt külföldön is megismerték a csányoszrói szőtteseket. A falon bekeretezett emléklap, oklevél. Egyiken ez áll: A népművészet mestere, és a dátum: 1960. Az Ormánságban ő az egyedüli szövőasszony, pedig amint mondja Csányoszróban sokan tudnak szőni. Ebben a faluban majdnem minden házban volt szövőszék. — Én már nem bírom sokáig, minden hónapban kevesebbet szállítok — mondja az ősz asszony. — Jövőre talán abba is hagyom. Tavaly, amikor meghalt az uram, be akartak vinni Pécsre, hogy ne legyek egyedül, ott majd elszövögetek. De hát én nem megyek sehová se... Itt laknak a faluban a testvéreim, a régi ismerősök. Megteszek itt öreg napjaimban. Aztán ka kedvem lesz hozzá egyszeregyszer előveszem az orsózótmeg a gombolyítót, és felvetem « fonalat a szövőszékemre f f 1 Mindig száraz helyen tartották, hogy ne pusztuljon el. összeaszalódott... Ezen tanultam szőni. Tizenhárom esztendős lehettem, amikor az első törölközőt megcsináltam rajta. Akkor még minden háznál finom lenfonálból szőtték a lepedőt, törölközőt, térítőkét, kenderből meg a zsákokat. A szalvétákat, térítőkét később pamutból is szőttük. Fényes gyöngyfonálból raktuk bele a mintákat kékkel, pirossal. Kinek milyen színből tetszett. Az én színem a kék, de azért csináltam mindegyikből. Télen a házakban felállítottuk a szövőszékeket, és a lányok, asszonyok szőttek. A mostaniak már azt mondják, hogy ők bizpny nem ülnek egy helyben reggeltől estig. Hiába ez olyan munka, hogy nem lehet felvenni és átmenni a szomszédba beszélgetni... Nekem jó, mert én így is úgy is egymagámban vagyok, aztán megszoktam a szövögetést k. . . : • . Jgftafo nSrA a a felszabadul Bonyodalmak két fiaztató körül •t