Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-11 / 212. szám

1963. SZEPTEMBER 11. ÍUAPB.O 5 Már edzenek a színészek és ú jságírók Szeptember 14-én, szom­baton este 7 órai kezdettel a pécsújhegyi villanyvilágí- tásos kézilabda-pályán kerül sor a színészek és újságírók vidám sportvetélkedőjére, mint azt a plakátok is hir­detik. Mind a színészek, mindaz újságírók táborában a „nagy nap” közeledtével nő az iz­galom: Ki győz? A bajuszo- sok-e, vagy a szakállasok? Mert az egyik csapat tag­jai kackiás bajuszt „nö­vesztenek” addig, a másik csapat tagjai pedig a szép szakáll . érdekében megspó­rolják a borotválkozási pénzt. A rendezőség előrelátóan gondoskodik megfelelő mennyiségű hordágyról s egyéb kellékről, amelyek a pálya szélét övezik majd — előrevetítve az „igazi rang­adó” izgalmas légkörét. A divatbemutató manekenjei is próbálják az alakjuknak legjobban megfelelő „cso­magolást”. De lazítják már izmaikat a színészek és újságírók is, hogy végig bírják a hatal­mas iramú mérkőzést. A színház jelmeztárában már válogatják a bőszárú ma­gyaros gatyákat — az egyik csapat szerelését. A sok vidámsággal tarkí­tott műsoros sportvetélke­dő kitűnő mulatságot ígér. Jó lesz, ha az érdeklődők már előre megvásárolják a színház pénztáránál a jegye­ket — mert félő, hogy a pá­lya befogadóképessége ke­vésnek bizonyul majd. A Baranya megyei An írt- forgalmi Vállalat, mohácsi kirendeltségére keres azon­nali belépésre EGY VEZETŐ adminisztrátort, októberi belépésre, kb. 1 éves Időtartamra EGY ADMINISZTRÁTORT. Kivánalom: közgazdasági technikumi (lehetőleg ke­reskedelmi tagozatú) vég­jetentkeznl lehet a vállalat főkönyvelőjén«: Pécs, Zetkin Klára n. 2/a. Kéltséget nem térítünk. kJ agy öröm, ha egy terme- *' melőszövetkezet törzsál­lományokat alakít ki. még na­gyobb, ha ezeket a törzsállo­mányokat1 bővíteni akarja. Ain- nak: a jele ez, hogy jó síne­ken jár a közös gazdálkodás, hogy újabb lépéssel közelítet­ték meg a nagyüzemi gazdál­kodás célkitűzéseit. Csakhogy ez nem megy mindig nagyon simán, még akkor sem, ha a termelőszövetkezet gazdasági­lag megalapozott reális célo­kat tűzött maga elé. magya­rul: van pénze, munkaereje a vállalt feladat teljesítésére. Itt van például a berkes- di Kossuth Tsz esete. Annak idején baromfi tenyészetet lé­tesítettek. Ma már közel tíz­ezer pulykájuk, több mint hatvanezer csirkéjük van. A baromfi törzsállományt ötezer­rel szerették volna növelni ebben az évben. Itt azanban megoldhatatlannak látszó prob lémasor kezdődött. A barom­fiakat ’ ugyanis megfelelő egyéb hely híján a régi sza- badtartásos növendékmarha istállókban tartják. Baromfi­nak ez a hely megfelelő, a baj nem is ez. Mert a barom­fitörzsállomány kialakításával együtt a sertéstenyésztésben is eredményeket kívántak el­érni a berkesdiek. Éppen ez­ért vásároltak 4 millió 800 ezer forintért kocát és 8 kant. Az állomány angol és svéd fajtákból ki tenyésztett gyor­san fejlődő, de meglehetősen érzékeny egyedekből áll. El­helyezésük biztosított csak ép­pen fiaztatót nem sikerül szá­múkra építeni. így aztán nincs más megoldás, mint a régi nö­vendék istállókból kiszorítani (az egyébként is meglehető­sen zsúfoltan elhelyezett) ba­romfiállományt és ott építeni meg a fiaztató kutricákat. Ezeket a kénryszer-fia^tatókat azonban téliesíteni nem lehet. Az érzékeny sertések a leg­kedvezőbb tartást igénylik, te­hát ésszerű a tsz-nek az a ha­tározata, hogy ha az ősszel nem tudnak télire fiaztatókat építeni egy malacozást kihagy nak, mert különben megsiny- lenék a kocák is meg a ma­lacok is. Ez azonban semmi­képpen sem egyszerű dolog, hiszen a berkesdi sertésállo­mányból a megye törzsállomá­nyát is fejleszteni akarják, te­hát közvetlenül népgazdásági szinten is nagy kárt okozna a közel ezer malac kiesése. kyfindez két harmincas fi­* * aztatóm múlik! Holott a tsz-nek építőanyag a ren­delkezésére áll (saját tégla­gyáruk van), fával is bőven rendelkeznek. 1200 hold erdő birtokosai. Igaz, a fiaztatók tí­pus-terv szerint készülnek. A tsz ragaszkodik is ehhez a tí­pustervhez, ha ismerné az adatokat. Meg tudnák a szab­vány előírta kutricákat saját eróből is csinálni, csakhát mi­ly^ az a szabvány. Nem be­szélve arról, hogy az építéshez szükséges anyagokat (cement, mész stb.) nem tudnak sze­rezni, mert az illetékesek sze­rint örülnék, ha a jelenleg rendelkezésre álló a mór fo­lyó építkezések befejezéséhez elég. Probléma tehát éppen elég van. A legnagyobb probléma mégis a hatalmas kiesés, a baromfi törzsállomány-fejlesz­tés lehetőségének korlátozása, és a sok, fiaztató hiány miatt meg nem születhető malac. Szép terv kútbaejtése és el­sősorban nagy anyagi veszte­ség járna a fiaztatók építésé­nek elmúlasztásával, s éppen ezért segíteni kellene a járási mezőgazdasági osztálynak hogy Berkesden mégiscsak megépüljön télre a fiaztató. (L) Juhászokat „importálnak a Mecsek vidékére n A Mecsek vidékén úgyszól­ván kihalóban van az egyik legősibb állattenyésztői mes­terség; a juhászkodás. A ma még nyájakat őrző pásztorok többsége öregember, utolsó tagjai egy-egy nagyhírű ju­hászdinasztiának. Gyermeke­ik és unokáik már nem köve­tik a példájukat. Sokan a vá­rosban tanulnak tovább, so­kan a közeli iparvidékeken találnák munkát és még az otthonmaradottak is inkább traktorra ülnek, mintsem bir­kákat terelgessenek. A már­A PÉCSI RADIO 1363. izept. U-l, szerdai műsora a 223,8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Ősz előtt a pécsudvardi tsz-ben. — Riport. Útközben Jegyeztük fel. Népdalcsokor. Érdekes, hasznos. A háztartási gépekről. Tánczene. 17.30: Német nyelvű műsor: Ifjúsági műsor. — összeállítás. Tánczene az NDK-ból. 18.00: Egy nap Baján . .. Farkas László Baja város Tanácsának vb-elnöke köszönti a hallgató­kat. 18.05: Zenés körséta a Duna parti városban ... Látogatás a Villa­mosipari gyárban és a Posztó­üzemben, a Hűtőház építkezé­sénél, beszélgetés Madarász bá­csival, a motorcsónakok ezer­mester őrével, két pillanatkép a bajai közlekedés érdekessé­geiről. Kőiben a bajai helyőr­ség fúvószenekara és a bajai tambu-razenekar játszik. DUNANTÜLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János u. 11, Telefon: 15-32. 15-33; 17 óra után: 60-11. Belpolitikai rovat: 31-68. Kiadja a Dunántúli Napló Lapkiadóvállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi u. 11 Telefon: » 15-32, 15-33, 50-00. "PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs. Munkácsy Mihály u. 10. sz. Terjeszti a Magyar Posta. Ijiűíiaethető a helyi postahivatalok­nál és kézbesítőknél. fSfiflzetesi dij 1 hónapra 12.— Ft. Indexszám: 25,051. 18.55: Dél-dunántúli híradó. 19.15: Bajai színek, rímek, ritmu­sok ... Zenés beszélgetés Kin­cses Ferenccel, a Tóth Kálmán Társaság elnökével, Bárdos Fe­renc íróval, Moretti Gemma költönövel, ifj. Éber Sándor festőművésszel, Millet Mária előadóművésszel és Aszalós End­re zongoraművésszel. 19.40: Közvetítés a Halászcsárdá­ból. Horváth Pál népi zenekara játszik, Kazind György hege­dül. 19.50: Este a Dunán ... — Búcsú Bajától. 19.55: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Tájszínház: Liliom (este fél 8 órakor) Dombóváron. A nadrág (este fél 8 órakor) Vajszlón. MOZI: Park: Kéz kezet mos (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Petőfi: Mandrin kapitány (fél 4, 6 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth: Mandrin kapitány (4, fél 7 és 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth Híradó Mozi- Magyar híradó, 4-es sz. sporthíradó, Amit adtál: az Élet, 1963. július 27., Nemzetközi Vásár Budapesten, Nyár a Velencei tavon. (Előadá­sok 11 órától 3 óráig folytatóla­gosan). Építők Kultúrotthona: Zsuzsan­na és a fiúk (5 és 7 órakor). Fekete Gyémánt (Gyárváros): A három testőr. — Mylady bosz- szúja (5 órakor, szélesvásznú). Rákóczi (Meesekalja): Gombhá­ború (7 órakor, szélesvásznú) Kossuth (Mohács): Mr. Hobbs szabadságra megy (6 és 8 órakor, szélesvásznú) Zrínyi (Szigetvár): Vidám utazás (fél 9 órakor). Vörös Csillag (Bóly): Meztelen diplomata. (7 úratorw. «Téitavánr m. már válságba jutó haranyai juhtenyésztés fellendítésére mqst juhászokat „importál­nak” erre a vidékre. A Gyap- júforgalmi Vállalat pécsi ki- rendeltsége felkérte az alföldi társkirendeltségeket, hogy irá nyítsanak minél több szak­képzett juhászt Baranyába. A nagyüzemi gazdaságok kialakulásakor ugyanis or­szágszerte — főleg az Alföl­dön — összevonták az apró nyájakat és ennek következ­tében a juhászok egy része birka nélkül maradt, más munkakörben kellett elhe­lyezkedniük. A Gyapjúforgal­mi Vállalat közvetítésével egyre többen vándorolnak kö­zülük a Mecsek vidéki terme­lőszövetkezetekbe. Eddig mint egy harminc juhász költözött családostul ide, zömmel a Nyírségből, a Hajdúságból és a Duna—Tisza közéről. Ahogy a hivatalsegéd látta... Mozaik az egyetem régi életéből Negyven esztendeje költö­zött Pécsre az egyetem. Ebből az alkalomból kerestem fel Kövesdi Albertet, mindenki Béla bácsiját, az egyetem egyik legrégibb alkalmazott­ját. Kerek harminc esztendeje dolgozik a munkahelyén, éles megfigyelőképességgel, és jó elbeszélő készséggel áldotta meg a természet, így nagyon sokat tud mesélni a régi egyetemi élet furcsaságairól. Még fényképeket is ad hozzá, amelyeket az egyik féltve őr- , zött dobozból szedeget elő. Rcverendás főpapok, frakkos! pénzmágnások, darutollas „vi- j tézek” jelennek meg a színen, sőt, feltűnik Horthy is, ten­gerész egyenruhájában. A rabiátus Weszely A professzorokat Béla bácsi úgy osztályozza, mint a többi embereket. Voltak közöttük jók és emberségesek, akik a tudományukért éltek. Ezeket szerették, furcsa szokásaikat is elnézték. Aztán akadtak úrhatnámok, a hatalmi gőg megszállottjai, akik szinte el­viselhetetlenné tették mások életét. Ilyen volt Weszely Ödön, a pedagógiai tanszék vezetője is. Nagyon rabiátus ember volt. A beteges hiúságon túl állandó kényszerképzet kínoz­ta. Rögeszméjévé vált, hogy nem törődnek az egészségével, s azt akarják, hogy ne érje meg azt az időt, amikor kine­vezik Pestre egyetemi tanár­nak. Mindentől félt. Félt az ápo­rodott levegőtől, reszketett a huzattól. Lehordta a hivatal- segédeket, ha zárva volt az ablak, ordítani kezdett velük, ha kinyitották'. Haptákba állí­totta az egyetem mérnökét, mert zöldre festették a szobá­ját, azt kiabálta, hogy meg­mérgezik a zöld színnel. Nem volt különb a felesége sem. A szakácsnőjével szám­talanszor odatelefonáltatott, s húsért, borért, hulladékpa­pírért küldte a hivatalszolgát. Egyszer csúcsos mignont hozattak az akkor még fiatal Béla bácsival. Mivel a mignon nem volt csúcsos — nem kapott olyat a cukrász­dában — nagy patáliát csa­pott, betelefonált a férjének, és a fáradt hivatalszolgát visszazavartatta a városba, az öt szem süteménnyel. Amikor Weszelyt kinevez­ték, nagy sebbel-lobbal ké­szült a fővárosba, az egyetemi katedra elfoglalására, Az úton azonban megfázott, szö­vődményes influenzát kapott, s rövidesen meghalt. Abban a betegségben, amitől rette­gett, és abból az alkalomból, amit annyira várt. Hiába, a sors szeszélyei né­ha kiszámíthatatlanok. Mágnás díszdoktorok A korabeli fényképek kö­zött számos oklevélmásolat található. Az egyiken ez ol­vasható: „Dominus Baro Mau­ritius Kornfeld”... A má­sikon: „Dominus Franciscus Fischer”... Könnyű kitalálni, hogy báró Kornfeld Móric pénzmágnás­ról és dr. Keresztes-Fischer Ferenc főispánról van szó. Mindkettőjüket 1927. decem­ber 21-én avatták az egyetem díszdoktorává. Tiszteletbeli doktor lett még dr. Fabinyi Tihamér pénzügy-, dr. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügy-, gróf Klebelsberg Kuno kultusz- miniszter, Nendtvich Andor polgármester, John Llewellyn angol politikus, akit a hivatal- szolgák — mivel nyelvfica- mító neve van — Leveles Já­nosnak neveztek el. (Ha már itt tartunk: gróf Klebelsber- get egyszerűen Klébi-nek mondták). Dr. Llewellyn-t egyébként azért avatták dísz­doktorrá, mert támogatta a magyar unak irredenta törek­véseit. A fényképgyűjtemény vala­mennyi díszdoktorrá avatás „ünnepélyes” pillanatát meg­örökítette. Mellékelt képün­kön láthatjuk például Keresz­tes-Fischer Ferenc főispánt, csíkos pantallóban és frakk­ban, amint megilletődve hát­rateszi a kezét. Az előtérben a kopaszodó Kornfeld Móric áll, olyan pózban, mintha ma­gába akarna szállni. A Gundelből hozzák a vacsorát — repülőgéppel Ä pécsi egyetemen úgy gondolták, hogyha József fő­herceg a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lehet, akkor ők is csak politikusokat és mágnásokat avathatnak dísz­doktorrá. Abban reményked­tek, hogy a felavatott nagy­urak az egyetem mecénásai lesznek majd. Dőre álom volt! ígéret ugyan sok elhang­zott, még az egyetem bő­vítését célzó kapavágást is megtették (az egész 48-as teret be akarták építeni), csak éppen nem építették fel. A M. Kir. Erzsébet Tudo­mány Egyetemen felettébb ked vélték a pompát. A díszdok­tori avatásokon és a nagyobb ünnepeken a hivatalszolgákat „Díszdoktorrá” avatás 1927-ben. is felöltöztették. Ilyenkor nem sajnálták a pénzt. Dr. Fabinyi díszdoktorrá- avatását követően például díszvecsorát csaptak az egye­tem aulájában. Lucullusi la­koma volt! A budapesti Gun­delből, az ország leghíresebb vendéglőjéből hozták az ételt, s repülőgépen szállították Pécsre. Erre is jutott a pénzből. Csak éppen arra nem, hogy a bölcsészkar nagyobb helyet kapjon a korábbinál, s né kelljen három professzornak szoroskodnia egy szobában! És arra sem, hogy a kliniká­kat bővítsék, pedig nagyon elkelt volna. Jellemző a ko­rabeli klinikai viszonyokra, hogy a mai I. sz. sebészeti kli­nika Dischka Győző utcai épületében akkor négy részleg volt bezsúfolva: sebészet, fo­gászat, orr-, fül-, gége, és urológia. A Turul Bajtársi Egyesület és a többi Az egyetemisták pártviszo­nyoknak megfelelően külön­böző egyesületekbe tömörül­tek: turulisták, ' Emericana, Szent István Bajtársi sülét, Werbőczy Bajttwsi Egyesület és mások. Cicáátak a darutollak, virítottak a fe­hér és zöld tányérsapkák, mert gondosan ügyeltek arra, hogy megkülönböztessék ma­gukat egymástól. Hanem ami­kor zsidóüldözés volt, szent lett a béke, s egyesült erővel lökdösték ki a zsidó szárma­zású diákokat az egyetem ka­puján, és rendezték a város­ban az antiszemita tüntetése­ket. Tobzódott, diadalt ült az embertelenség, s rövidesen felcsaptak az auschwitzi, da- chaui krematóriumok láng­jai is. A felszabadulás véget vetett ezeknek az állapotoknak ki­szedték a bronzplakettet az aula falából, amelyet 1940. május 1-én Horthy „ország­osának” 20. évében helyeztek el. Széttörték, felolvasztották, ezzel is jelezve, hogy 1945- től kezdve csak egyféle or­szágiás lehet az egyetemen, mégpedig a népé. Magyar László Az ormánsági térítők szövője Egyedül él a falu végén. A kicsi ház még az útra sem lát­szik, elbújik a rét szélén egy széles ház mögé. Szól a rádió, s az ormánsági szőtteskészítő népművész, özv. Jakab Sán- dorné a szövőszékben ülve csendesen dolgozik az „azsúr- tűvel”. Szalvétákat sző kék és piros mintával. — A Háziipari Szövetkezet­nek dolgozgatok — mondja, — Nem csinálnám már, a nyá ron múltam hetven esztendős, dehát kérik... Mert nincs senki Csányoszróban aki át­venné tőlem. A szemem is, az egészségem is jó hál’istennek. Pestre is kellett volna men­nem a múlt héten, mert küld­tem szőttest a „Népművészet mesterei” kiállításra. Kék vi­rágokat szőttem bele — és abbahagyva a munkát, kihoz a szobából egy csomó szebb­nél szebb ormánsági térítőt. A pifha. fehér pamut égszín­kékkel, fehérrel és a piros minden árnyalatával mintá­zott, a szélén két Ujjnyi szé­les rojt. Változatosak a min- t£k, két egyformát alig talál­ni. Az egyik halványpirossal díszített terítő több mint öt­ven esztendeje készült. — Ennek is én rajzoltam a mintáját — mutatja a régi szőttest, de azóta már nagyon sokat csináltam. Meg se tud­nám számolni. Csak előve­szem a kockás papírt, rajzo­lok és kész az új minta. Sze­retek mindig újat csinálni... A múltkoriban a szövetkezet kért tőlem mintákat. Nem győztem leszöni. Nagyon fá­rasztó is volt, mert minden egyes mintánál át kell állítani a „pótnyüstöket”, ahogyan a forrná megkívánja — és so­rolja tovább a furcsa elneve­zésű szövőszék-alkatrészeket; vetélőről, bodzaágból faragott csévröl, bordáról, bordahéj­ról, nvomdikóról beszél. A szö­vőszék nagyon öregnek lát­szik, összevissza repedezett, fehérre száradt. — öreg jószág ez már bi­zony. Kétszázötven e^ttendős is megvan, ha nem több. fides anyám hagyta rám, dr a déd- xagyajiyám is úgy örökölte. lás után kezdett eladásra is szőni. Később a Háziipari Szö­vetkezet kérte Jakab Sándor- nét, hogy a szövetkezetnek dolgozzon. Térítői azóta kiál­lításokra kerültek, az ország­ban, sőt külföldön is megis­merték a csányoszrói szőtte­seket. A falon bekeretezett emléklap, oklevél. Egyiken ez áll: A népművészet meste­re, és a dátum: 1960. Az Or­mánságban ő az egyedüli szö­vőasszony, pedig amint mond­ja Csányoszróban sokan tud­nak szőni. Ebben a faluban majdnem minden házban volt szövőszék. — Én már nem bírom soká­ig, minden hónapban keveseb­bet szállítok — mondja az ősz asszony. — Jövőre talán abba is hagyom. Tavaly, ami­kor meghalt az uram, be akar­tak vinni Pécsre, hogy ne le­gyek egyedül, ott majd elszö­vögetek. De hát én nem me­gyek sehová se... Itt laknak a faluban a testvéreim, a régi ismerősök. Megteszek itt öreg napjaimban. Aztán ka ked­vem lesz hozzá egyszeregy­szer előveszem az orsózótmeg a gombolyítót, és felvetem « fonalat a szövőszékemre f f 1 Mindig száraz helyen tartot­ták, hogy ne pusztuljon el. összeaszalódott... Ezen ta­nultam szőni. Tizenhárom esztendős lehettem, amikor az első törölközőt megcsináltam rajta. Akkor még minden ház­nál finom lenfonálból szőtték a lepedőt, törölközőt, térítő­két, kenderből meg a zsáko­kat. A szalvétákat, térítőkét később pamutból is szőttük. Fényes gyöngyfonálból raktuk bele a mintákat kékkel, pi­rossal. Kinek milyen színből tetszett. Az én színem a kék, de azért csináltam mindegyik­ből. Télen a házakban felállí­tottuk a szövőszékeket, és a lányok, asszonyok szőttek. A mostaniak már azt mondják, hogy ők bizpny nem ülnek egy helyben reggeltől estig. Hiába ez olyan munka, hogy nem lehet felvenni és átmen­ni a szomszédba beszélgetni... Nekem jó, mert én így is úgy is egymagámban vagyok, az­tán megszoktam a szövögetést k. . . : • . Jgftafo nSrA a a felszabadul Bonyodalmak két fiaztató körül •t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents