Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
8 NAPE.Ö 1963. SZEPTEMBER f 1 Megjegyzések — mérkőzésekről Nyílt sisakkal Amikor napvilágot látott az egyfordulós őszi bajnokság kiírása, sokakban az a vélemény alakult ki, hogy a csapatok számára kiváló alkalom nyílik majd az új játékosok bedolgozására, különféle taktikai elemek begyakorlására, az általános erőnlét kialakítására stb., de a különösebb tét nélküli mérkőzések „barátságos” színvonala nem elégítik majd ki a labdarúgást szerető közönségünk igényeit. Meg kell vallanunk, hogy az eddig lejátszott egy-két mérkőzéstől eltekintve, kellemesen csalódtunk megyénk labdarúgó-csapatainak szereplésében. A legtöbb mérkőzésen nyílt sisakkal játszottak, ebből kifolyólag fordulatokban bővelkedőbb, akciódúsabb és gólokban gazdagabb küzdelmek alakulhattak ki. Szerdán, a forduló egyik legjobb mérkőzésének lehettünk szemtanúi a Verseny utcai pályán. A Dózsa újra megemberelte magát és olykor- olykor ízelítőt adott abból a csatárjátékból, amelyet ma korszerűnek neveznek. A dorogiak játékában több alkalommal felcsillant a „felsőbb** színvonal. Különösen az I. félidő közepe táján volt félelmetes, a jobboldalon erős súlypontot kialakító Varga, Monostori, Karába szárny. Az újonc Szűcs és a tapasztalt Bendes felállású baloldali védelmünkre ebben az időszakban igen nehéz feladat hárult a sokszor számbeli fölényben támadó jobboldali ellenféllel szemben. A vasárnapról erősen feljavult Halasi nagy segítségére volt ebben az időszakban a veszélyeztetett baloldali védelemnek. A IL félidőben Kertes lett a jobbösszekötő. Monostori balkötőbe húzódott, Varga játszott visszavontam Az elfáradt Prohászka és a még rutíntalan Takács nem tudta fenntartani a megfelelő kapcsolatokat a védekező és támadósor között, a pécsieknek a pálya közepéről indított lendületes támadásai egyre „súlyosabbá” váltak és végül is a dorogi fiúknak az eddigi számszerűleg a legnagyobb vereségükkel kellett elhagyniuk a játékteret. A Dózsa játékosai ezen a mérkőzésen feltétlenül kiérdemelték az esőben is kitartó b&Lás szurkolók vastapsát« Á vasárnapi Dózsa—Szeged méríhpzés esélyeit latolgatva, azt állapíthatjuk meg, hogy ismerve a szegediek edzőjének. Örczitalvy Istvánnak tervszerűen kiépített védővonalát és e vonalban játszó rendkívüli „szigorú” védőjátékosokat, és e zárt védelmi rendszerből indított, főleg a villámgyors Nemesre épített váratlan ellentámadásaikat — kontratámadásaikat, akkor nem is lehet kétséges, hogy vasárnap délután a szerdainál csak lényegesen nagyobb küzdelem árán fektetheti két- vállra a Pécsi Dózsa a harcos felfogásban játszó szegedieket. Balogh Sándor edző a győztes csapaton nem változtat. A legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznünk a Komlói Bányász értékes tatabányai győzelméről. A rangadón mutatott játékuk nem volt véletlen. Perényi balszélre állításával és visszavonásával a biztonságra törekedhetett a szakvezetés, ez a húzás hevált. Tervszerű mezőnyjátékukkal sikerült mindkét pontot megszerezniük. Vasárnap az NB I. újoncához Diósgyőrbe látogatnak. A vasgyáriak szerdán aratták első győzelmüket a győriek felett. Játékukra a nagy lelkesedés és lendület jellemző. Ha a komlóiaknak sikerül lelassítaniuk a játékot és saját stílusukat rá tudják erőszakolni a még rutíntalan ellenfelükre, akkor esetleges újabb győzelmükkel megtarthat j ált előkelő helyezésüket a bajnoki táblázaton. MOLNÁR LÁSZLÓ Az igazgató beszél a Nagy Lajos Gimnázium testnevelési és sportmunkájának terveiről Súlyemelőink a világbajnokságra készülnek Nyolcszáz fiatal várja a legrégebbi és az egyik legnépesebb pécsi középiskola, a Nagy Lajos Gimnázium holnapi ünnepélyes kapunyitását. Az iskola nevelő- testületével és a maga különös adottságaival is felkészült a vidám diáksereg fogadására. Elkészült a 24 osztály beosztása, nagyjából rendezetten sorakoznak a szemléltető eszközök a szertárakban, a nevelők az utolsó simításokat végzik az oktatás szempontjából oly fontos tanmeneteken. Holnap tehát megkezdődhet a tanítási év. Az igazgatói irodában a beszédet lassan rátérniük arra a témára, amely joggal számíthat érdeklődésre egy ilyen népes, neves iskolában nemcsak az iskola fiatal lakói, hanem a szülők, sőt a közvélemény részéről is. A kérdések iránya az iskolai testnevelés és sport területe és Dobay József igazgató ezúttal sem tagadja meg magát. Emlékeztet. a nemrég még igen aktív, igen lelkes sportvezetőre, mert a feltett kérdésekre nemcsak a tárgy ismeretébe^ hanem a sport szeretetében is adja válaszait. — MB yen előkészületek történtek a testnevelési foglalkozások zavartalan biztosítása érdekében? — A három testnevelővel, Czéfi Antallal, Czéh Lászlóval és Jakab Ferenccel még a nyáron alaposan megbeszéltük a terem- kihasználás problémáit. Tornatermünk heti ^kapacitásaf* 36 öra, a 24 osztály óraszükséglete 48 óra. Ügy hidaljuk át a nehézségeket, hogy a kislétszdmú osztályok közül egyszerre kettő tarthat óráti mert a színpad is al-1 kalmas testnevelési foglalkozásokra. A szabadtéri *foglalkozások részére pedig rendelkezésre áll az új, remek bitumenes kosárlabdapálya. — A korszerű pálya arról árulkodik, hogy az iskolai testnevelés egyik „profilja” a kosárlabda. — Valóban. A 11. A. és II. D. osztályokban heti négyórás elfoglaltsággal kosárlabda kísérleti oktatás folyik. A tavalyi ered- . menyek alapján a Testnevelési' Tudományos Tanács elismeréssel adózott Czéh László és Jakab Ferenc tanároknak. Ez jogos is volt, hiszen magunk is láttuk, hogy nemcsak fizikailag fejlődtek a gyerekek, hanem a kosárlabdához szükséges képességeik, is számottevők. — Idén először jelennek meg a lányok a gimnáziumban. Biztosított-e a lányok testnevelése? — Mintegy száz kislány jön az iskolába. Részükre külön öltözőt, fürdőt és mellékhelyiségeket biztosítottunk, amit a KO J ALL is rendben lévőnek talált. A lányok a tornatermet a fiúkkal ellenkező oldalról veszik igénybe, elkülönített foglalkozásukat biztosítottuk. — A Nagy Lajos Gimnázium hosszú évek óta előnyösen ismert sportolóiról is. Várható-e az iskolai sportköri munka további fejlődése? — Sok megvalósítandó tervről beszélgettünk már a sportköri vezető tanárral, Jakab Ferenccel, aki éppen a napokban vett részt Szigetváron a KISZ sporttal u kapcsolatos tanácskoMAI SPORTMŰSOR Labdarúgás: KB I. mérkőzés: I Pécsi Dózsa—-Szeged, PVSK-pálya j 15.30. NB 1. tartalékmérkőzés: j Pécsi Dózsa—Szeged, PVSK-pálya 13.45. NB 11. mérkőzések:| Pécsi BTC—K. Lombik, Verseny u., 10.00. NB III. mérkőzések: PEAC—Szekszárdi Dózsa, Tüzér u. 10.30, Pecsszabolcsi Bányász— Mohácsi TE, Pécsszabolcs 16. Me- gyei mérkőzések: Siklós—Lánycsók, Siklós 16. Vasas L Bányász —Szikra, Vasas I. Bányatelep 16, Székelyszabar—P. Kinizsi, Szé- kelyszabar 16. Bóly—Pécsi Vasas, Bóly 16. Magyarszék—Szizásaín. KISZ Sportkörünk a fiatalok önálló irányítása mellett költségvetéssel, éves munkaterv alapján dolgozik. A munka iránya kettős: szélesíteni a tömegsport bázisait a különböző házi- bajnokságokkal és eredményesen helytállni a középiskolás versenyeken. Azért a vándor serleg ért, amely évenként egy-egy osztály tanulóinak birtokába kerül, rendszeres vetélkedés folyik több sportágban és ez mindig tehetségeket hoz felszínre. Idén mintegy háromszáz elsőéves tanulóval, amint lehet, megkezdjük e tehetségkutató versenyeket. — Várhatók-e változások az iskola és a sportkörök kapcsolatában? — A kapcsolatok eddig is szorosak és barátiak voltak, ezeken változtatni nem szükséges. Tavaly is száznál több fiatalnak engedélyeztük a rendszeres sportolást az iskolán kívül. Idén sem akadályozzuk meg a hasonló törekvéseket, csak egyet kérünk. A sportkörök tartsanak velünk is szoros kapcsolatot, mert ez meglátásom szerint nem egyszer a tanulmányi eredményeket is javította tavaly. Példákat tudnék erre a PVSK, Dózsa és Bányász életéből mondani. A Nagy Lajos Gimnázium tehát szeretettel várja a nyolcszáz fiatalt. Lehetőségeket kínál az elméleti tudás alapos elmélyítésére, de a felüdülést jelentő sportolásra és az egészséges testi nevelésre is. Tóth Zoltán A magyar súlyemelők a tatabányai edzőtáborban készülnek a Stockholmban szeptember 7—13 között sorrakerülő világ- és Euró- pa-bajnokságra. Veres Győző világ- és Európa-bajnok a ferdepadon a nyomást gyakorolja. Húsz éviír a komlói kék-íehér színekben Pécsi atléták Belgiumban Az ez évi vasutas atlétikai Európa-bafnokságoic versenyeit a belgiumi Louvatnben rendezik meg a jövő hét folyamán. A négy napos versenyben Európa 17 országából utaznak vasutas sportolók Belgiumba. A legjobb magyar vasutas atléták is rajthoz állnak. A 23 versenyzőből álló csapat vasárnap kel útra. Több pécsi vasutas atléta is ott lesz a viadalon. Lukácsné, Lukács, Wéber, Banna, Szécsel, Mátls, dr. Révész versenyzők mellett mint kiséró Verböczi József kiséri a csapatot. getvár, Magyarszék 16. Hidasi Bányász—Porcelángyár, Hidas 16. Kosárlabda: NB II. mérkőzés: PEAC—SOTEX, férfi, PVSK tornacsarnok 10. Tenisz: NB 111. mérkőzés: Pécsi Spartacus—Z. Danuvia, férfi,! Balokány-liget 8.30. Megyei ifjú- j sági serdülő és újonc verseny, Balokány-liget 8.30. Ökölvívás: Területi felnőtt CSB mérkőzések: Pécsi Dózsa—Pécsi Bányász, PVSK tornacsarnok 17.30. Kézilabda: NB 1. mérkőzések : j Pécsi Bányász—Goldberger, női, Pécsűjhegy 9.30, Pécsi Bányász— I Bp. V. Meteor, férfi, Pécsűjhegy 10.30. NB. n. mérkőzés: Komlói Bányász—Kistext, férfi. Komló j 10.00. Megyei mérkőzések: Sziget- ] vár—Sellye, férfi. Szigetvár 9.00, Szigetvár—Sellye, női, Szigetvár j 10.10, Komló—Mohács, női. Komló i 9.30. Magyarbóly—Márök, férfi,! Magyarbóly 15.10, Magyarbóly— j Pécsvárad, női, Magyarbóly 16.30, Cslkóstöttős—Vajszló, női, Csikós- töttös 14.25, Királyegyháza—Porcelángyár, férfi, Királyegyháza 16.00, Mecseknádasd—Vasas Et. B. férfi, Mecseknádasd 16.00, Drávátok—Vajszló, női, Drávátok 14.30, Kinizsi—Porcelángyár, női, Uj- Mecskalja 9.00. Vízilabda. Pécsi Dózsa—Egri Forgács Vasas vidéki aioszíalyi vízilabda-mérkőzés, Balokány-für- dő, délelőtt fél 11 órakor. Kanizsai István JO VOLNA egyszer pontosan megfigyelni és valami titokzatos, ügyes és persze tapintatos berendezéssel lemérni és rögzíteni azokat a pillanatokat, amikor egy labdarúgó élete utolsó bajnoki mérkőzésén titokban és szemérmesen a stadion villanyórájára néz, hány perc van még hátra ebből a különös és utánozhatala- nul szomorú mérkőzésből, és tudom, hogy ezeket a finom szemMérkőzések a megyebajnokságért Urán SC—P. Előre 3:1 0:1) Tüzér utca, 200 néző, vezette: Kiss. Jó iramú mérkőzést hozott a két csapat találkozója. Az első félidőben kiegyenlített volt a küzdelem, a második félidőben az Urán SC csapata helyzeteit jobban kihasználta és megérdemelten győzött. Kiállítva: Egervári (P. Előre) a 75. percben utánrúgásért.. Góllövők: Kovács 2, Vojtek, illetve Denke. Jók: Fekete, Szokol és Vojtek, illetve Elekes, Denke és Hollóvári. P. Postás—-Helyiipar 1:0 (1:0) Postás-pálya, 100 néző, vezette: dr. Kamarás. Gyenge iramú mérkőzésen a lelkesebben küzdő Pécsi postás csapata megérdemelten győzött a Helyiipar együttese ellen. Dr. Kamarás játékvezető kitűnően bíráskodott a találkozón. Góllövo: Fejes. Jók: Szalai III., Schwindl. Schwer, ületve König és Schwanz II. — Hallotta a szerdai vaztapsot, Tüke? — Hallottam, mester. De meg ‘is mondom magának, hogy szerintem nem azért hajtottak a dózsások, mert tapsolt a jó nép, hanem azért tapsolt a jó nép, mert hajtottak a dózsások. Kérem itt fordított az egymásra- hatás. — Mi lenne a helyes maga szerint? — Az kérem, ha mindig egyformán tapsolna a jó nép és mindig egyformán hajtanának a csapatok. Közérthető, amit mondtam? — Közérthető, Tüke. — Fontos is a szabatos^ magyaros beszéd. Kár, hogy a pécsiek apró balszélsője jobban tud cselezni, mint szabatosan beszélni. — Nem érthető, amit mond? — Dehogy nem. Az a baj, hogy nagyon is érthető. Ha legalább virágnyelven beszélne ... — ... arabul? — Nem, mesteri törökül! Komlón a bányászok őszhajú gyúrója az egyik sérülés után beszaladt a pályára. — Joga van neki? — Joga van neki. De a pécsi balszélsőnek nem volt ahhoz, hogy az őszhajú ember mamáját minden ok nélkül olyan szem télén hangon emlegesse. Még ha törökül mondta volna, hogy ne értse mindenkit ■— Sajnos az edzéseken egyelőre a foci technikai és erőnléti tudnivalóit gyakorolják. A szanszkrit nyelvleckékre majcl csak akkor kerülhet sor, ha a csapat elért a kétlő formát, «* De mikor let? «z* TÖfceT — Ne tőlem kérdezze, mester. Persze a balszélsőt addig beírathatnák a TIT-hez nyelvleckére! — Tüke! Magának nem kell jó ötletért a szomszédba szaladnia. — A komlói edzőmestemek sem kellett, mester. — ötletesen játszották focistái a Pécs meg a Tatabánya ellen. — Nemcsak olyan ötletre gondolok. Az edző híve a rendnek és a pontosságnak. Aki dohányzik az öltözőben, nyúlhat a pénztárcája után. — Akárki is legyen az illető? — Bizony. Vasárnap például a tröszt vezetői siettek boldogan gratulálni a játékosoknak. Nem ismervén a helyi szokásokat, a tröszt igazgatója boldogságában rágyújtott... — . .. egy nótára? — Nem, hanem egy cigarettára. A nótára a focisták gyújtottak rá későbben. Hanem amikor a légben az első füstkarikák szálltak, az edző ismertette az „öltöző törvényét”. — És a látogatók? — Benyúltak a zsebükbe, örömmel fizették a ,.büntetést”. —• ötletes az új edző, nemde? — öt is megfogták előtte. A benzinkútnál lassan csörgedezett a nafta, emiatt néhány percet késett, úgyhogy „felárai*. fizethetett az üzemanyagra. Hiába, fontot a következetesség. — A debreceniek is következetesek. Pécsújhegyen is „szívós- kodtak” a kézilabdameccs végén, Debrecenben is. őket senki se vádolja azzal, hogy nem következetesek. — Szegény pécsi kézilabdázók! — Szegény pécsi atléták! Azok is voltak vasárnap Debrecenben. — Azokat is megverték? — Nem, ők győztek, de a tálakon! A vacsora után szerényen, de remek hangulatban mentek haza a szállásra. Persze az út közepén, amint ez Pécsett szokás. És lábukkal az ég felé, amint az Debrecenben sem szokás. — Mit csináltak? — A pályán kivívott győzelemtől megrészegedve versenyeztek, hogy ki lesz a távkézenjáró verseny győztese. Ámde . • • — Ámde? —■ Még mielőtt a cétbirák a „befutó” idejét mérték volna, megjelent a rend derék debreceni őre és szigorú igazoltatásra szólította fel a verseny győzteseit. csendháboritds alapos gyanúja miatt. — Ügy mentek . kézen, hogy bakkancsot húztak <*■ kezükre és klaffogtak az aszfalton? — Dehogyis klaffogtak! A rend őre szerint azzal, hogy „társaikat fordított testhelyzetükkel nevetésre ingerelték, feltehetően, de a Hajdú megyei atlétaváloga- tottrcT'fiiért vereségnél még súlyosabban vétettek a cicis város éjszakai nyugalma ellen”! Ezért kellett előszedni az igazolványokat, rebbenéseket rendkívül precízen és óvatosan csinálja, még a mellette álló játékostársai sem vehetik észre. Mindenki nézheti a villanyórát, csak ő nem. Jó lenne pontosan megfigyelni, amikor a fogait összeszorítva, kemény márványarccal az ellenfél csatára után iramodik, mert tudja, hogy most nem szabad elengedni, rohan, szerel, kikanyarodik, előre vágja a labdát, fegyelmezetten, alattomos kis szúrásokkal az oldalában. Azután valahonnan a távolból, nagyon messziről beúszik a pályára a taps, lehet, hogy a lelátóról jön, de nem biztos. Azután a kézszorítások, a furcsa, ideges tekintetek, mert búcsúzni a legrideg >bb dolgok közé tartozik. A következő mérkőzésen talán lesz még egy virágcsokor meg egy szomorú, ügyetlen kezdőrúgás, azután semmi. Semmi. Lehet, hogy Kanizsai Istvánnal, a Komlói Bányász volt játékosával — aki egy igen ritka labdarúgó jubileum után vált meg a sportok legnépszerűbb kilencven perceitől, a lelátó higanyszerűen változó közönségétől meg a fényes villanyórától (húsz évig volt egyhuzamban a Komlói Bányász játékosa) — lehet, hogy vele pontosan nem így történt az utolsó bajnoki mérkőzésen, de tudom és mondja, hogy még most is, hosz- szú hetek után is fel-felbukkan- nak benne ezek a megmagyarázhatatlan ügyetlen és kellemetlen érzések. Húsz év. Mutatja a vadonatúj edzői igazolványát. A mozdulat egy kicsit bizonytalan, vagy inkább csak szokatlan még. A2 ember az edzői igazolványt másképpen veszi ki a zsebéből, mint a játékosigazolványt, vagy mást. Meg kell ezt még szokni. Persze, a húsz év. Megpróbálom gyorsan számokban összegezni a népszerű, rendkívül szerény és rokonszenves Kanizsai István labdarúgó pályafutását. Legalább hatszáz bajnoki mérkőzés. Legalább ugyanennyi edzőmérkőzés. Ha nem jóval több. .Mennyi férfias, céltudatos edzés, mennyi verejték, mennyi Jó keresztlabda a szélsőknek, mennyi okos és Ügyes szerelés, gól, gyors vágta, öröm, bosszúság, a nagy ellenfelek, a mérkőzés utáni kellemes fáradságok az öltözőben ... — Először 1942-ben Játszottam nagy pályán és igazi szerelésben — mondja, és nem tudom hirtelen megállapítani, hogy finoman, nosztalgikusan mosolyog-« vagy szomorú, mert elfordul, a vadu- natúj edzői igazolványt forgatja a kezében — Pécsett a Széchenyi Gimnáziumba Jártam, már alsós koromban a k^nagy csapatban” játszottam. • j — Melyik poszton kezdte? — Mint jobbszélső, de később voltam összekötő, fedezet, a védelemben pedig minden poszton játszottam..« A gimnázium negyedik osztálya után hazament Komlóra, tanone- nak szegődött, és Aknai János, akiről még most Is nagy szeretettel és némi megindultsággal beszél — 1943 Június végén a Komlói Bányászhoz igazolta. A húsz év alatt sokszor hívták más egyesülethez. DVAC, Dorog, Dombóvár .. . mindig maradt. — Klubhűség? Bizonytalanul felhúzza a vállát, persze, nem lehet ezt pon, tosan megmagyarázni, valami csak húzza, tartja az embert. ! Nem engedi. — Maradtam. Megbecsültek, szerettem mindig a Komlói Báa kéfc-fefkér színeket *. % ÉLMÉNYEK. Egy nagy, rend- szertelen album ez a húsz év. Nagy csaták. Játékostársak. Polinger Imre, Károlyi József, Huszti Sándor, Fáskerti László . .. Negyvenötben még sokszor gyalog vagy stráfkocsin „utaztak” a vidéki bajnoki mérkőzésekre. Hőskorok tanúja. í$)49-től a Komlói Bányász csapatkapitánya volt. i . — Mire emlékszik vissza a legszívesebben? — Mire? Várjon csak. Talán az első külföldi túrára. Az NDK- ban Zwickauban játszottunk. Utána minden évben mentünk külföldre, de ez az első, talán ez volt a legszebb.;. És persze, amikor először játszottam a Népstadionban. A torkom összeszorult, a többieknek is. Kikaptunk a Fraditól 3:l-re, de a közönség megszeretett bennünket. .. — A legkellemetlenebb emlék? Gondolkodik. — Ez nehéz. Amikor kiesnünk az NB I-ből. Balszerencsés év volt, nyolc mérkőzést egy góllal vesztettünk el . .. És a másik kellemetlen emlék, amikor a Pdf" esi Dózsától otthon 3:0-ra kikaií tunk ;.. — Sérülések? — Csak egyszer, 1951-ben poro leválásom volt. Szerencsés felépítésű vagyok, de egyébként is, sose játszottam gorombán, nem szeretem az alattomos játékot, és minden mérkőzésre lelkiismeretesen készültem... — Kiállítás? — Húsz év alatt csak egyszer. Amikor a Pécsi Dózsától otthon 3:0-ra kikaptunk. Jött egy labda és kinn hagytam a lábam, a Garami beleszaladt.. . — A „legnehezebb** ellenfelek? — Fenyvesi dr. és a Szimcsák. Nagyon gyorsak, az embernek minden tudására szükség van ellenük . i. — És ezután? — Maradok a Komlói Bányásznál, az úttörőket edzem majd. Jó lesz, higyje el, hogy nagyon jó lesz. Tudja, az én sráckoromoan nem volt ilyen lehetőség, mindig erre gondolok. A korszerű labdarúgásra szeretném ezeket a gyerekeket nevelni, gyorsasig, erőnlét, technika... Ha évente egy-két gyereket tudok adni a magasabb osztályba, nagyon boldog leszek. j . Persze, a legnagyobb büntetésem lenne, ha egv- szer azt mondanák, hogy nem mehetek le a pályára. A világon a legnagyobb büntetés ... AZ ÉLET irgalmatlanul mehet- rendszerű. Vannak dolgok, amiket nem lehet elhalasztani, vagy megelőzni. Kanizsai István az utolsó bajnoki mérkőzés után nagyon sokat töprengett. Mindennap hazament, elérkezett a három óra. és nem értette, hogy nem kell neki edzésre menni. Miért nem kell neki edzésre menni? Elindult, lement a pályára. Nehéz volt. Még egy kicsit most is. Egyszer megkérdeztek egy nagyon népszerű, de már öregedő francia filmszínésznőt, hogy milyen érzés öregedni? — Az ember vagy meghal vagy megöregszik — mondta okosan a filmszínésznő. Az élet menetrendszerű, az állomások pedig nem mindig frissítenek fel. De ha okos az ember és szerény, értelmesen végigutazhatja a távot. S azt hiszem, Kanizsai Istvánnak aligha lesz nagyobb öröme a „táv** további részében, mintha a „gyerekei” megtanulnak úgy focizni, mint ahogy 6 tette azt húsz évig a kék-fehér színekben. TMei7 Árpid f f v
